Ügyintézéseim...

Most péntek van ugyan, de minden amit leírok az csütörtökön történt.

Ugyebár reggel el kellett mennünk Khaldiyya campusra a "diákigazolványainkért". Nem tudom hogy ezzel hogy vagyok beljebb, de legalább nem fognak megakasztani az ellenőrök semelyik campuson sem, mivel már van ilyenem.

Ahhoz képest hogy mennyire bágyadt volt mindenki, és hogy mennyire nem akartunk khaldiyyába menni, nagyon jól szórakoztunk. Mi fiuk hátul, lányok elöl. A lányok most kevesen voltak, kb 5-6 lány. Természetesen majdnem mindegyik abayában, csadorban feszített...
Már nemis tudom miről beszéltünk amikor felmerült hogy ezeket nindzsának hívjuk. Nah innentől kezdve előjött a fáradtság, meg az unalom és ezt a két dolgot vegyítve a hülyeségünkkel irgalmatlanul röhögtünk, és állathangokat adtunk ki, meg ilyenek. A velünk ülő pár ghánai, vagy elefántcsontparti srác (nemtom, a lényeg hogy Afrikaiak) a végén már nem tudták abbahagyni a röhögést, miattunk:D Természetesen a lányok is észrevették, mert néhány nindzsa néha hátrafordult... ilyenkor mindig kicsit elült a röhögés meg a beszélgetés, de amint visszafordultak kitörtünk:D:D Hatalmas volt:)

Megérkeztünk, megtaláltuk az irodát és hihetetlenül gyorsan ment az ügyintézés, elégedett voltam.


Majd miután mindenki pénzhiányban szenved, gondoltuk kicsit dörömbölünk az ösztöndíj miatt. Ez meg is történt, egy jó kis épületbe mentünk, ahol természetesen kiakasztottuk a liftet... Szóltak hogy esetleg Vasárnap nézzünk vissza. Meglesz.

Aztán vissza Shuwaikhba. Nah itt meg megkérdeztük MohSul-t hogy mi a tökömet kezdjünk az orvosi cuccokkal... Elmondta, jó menjünk. Aztán a Japánok elmondták hogy elöszőr az X-ray papírt kell kikérni de azt csak délután lehet, aztán meg a vérvétel eredményét, ami meg csak délelött... Nah mindegy.. Tudja valaki az utat? Tudták. Akkor menjünk, lesz ami lesz.

Buszt nem kaptunk (gondolom a lányok kapnak majd), taxit most nem engedhetjük meg magunknak... akkor sétálunk. Igen ám de nincs járda. Jó hát magas ívből, akkor az úttesten sétálunk. Úgyhogy több ember, az úttesten sétálva közelítette meg azt a tetves kórházat. Nincs messze, de azért soknak tűnt, főleg hogy milyen úton kellett másznunk. Megérkeztünk, megtaláltuk a fülkét, másodiknak Én kértem a papírom. Nem akarta megtalálni. Mondtam neki hogy keresd még ott lesz az... végülis meglett, Ok, akkor irány a vérvétel eredményének kiderítése.
Visszaséta, ez is kegyetlen, papír kérés, kicsi várakozás, majd ezt is megkaptuk, beváltva az X-Ray papírt. Királyság. Nem hittük volna hogy siker mindkettőt elcsípni, de sikerült. Büszkék voltunk magunkra.

Kb fél 2re vissza is értünk a szakanba, ahol MohSulnak kell odaadni ezt a papírfecnit... Természetesn MohSul már nem volt, vége a munkaidőnek, majd Vasárnap. OK, akkor majd akkor, de legalább már nem kell sokat szarakodni, ezen is túl vagyok. Utána majd jönnek a vicces dolgok.

Ezekután kaja, majd elmentem Janival az Avenuesba. Vennem kellett szappant, mosóport, fogkrémet. Meg is vettem, maradt kemény 200 filsem. Annyi pénzem maradt hogy tudok venni két kólát. De nem izgat, mert most egyrészt nem kell, másrészt ha Vasárnap valóban megkapjuk a pénzünket, akkor baromira gazdag leszek:D Simán helyreáll a költségvetés ahogy néztem, és ha minden igaz akkor még a dollárokhoz sem kell tobbet hozzányúlnom:)

Nah végülis ennyi. Gyorsan feldobom a blogot, mert hamarosan megyek focizni.

Srácoknak üzenem, hogy ha egyszer hazamegyek akkor készüljenek fel hogy Velem többet nem lehet majd csocsózni. Még nem vagyok pró, de jól mutatja a dolgok állását, hogy mikor idejöttem akkor még lassan ment minden, pár napja viszont tönkrevertünk egy Bahreini párost, akik nem voltak rosszak:)

És Walid ígérem hogy fogunk arabul csevegni, mikor hazamegyek (bár gyanítom Hannával jobban megértetem magam).