Nem csak felhőkarcolók

KÉPGALÉRIA OKT. 8. Szal még az elöző poszthoz megy...

KÉPGALÉRIA OKT. 10.

Hirtelen írok ide egy kis szöszsenetet a mai napról, mert nem hiszem hogy holnap sokat fogok tudni írni, de hát a bánat tudja.
Szóval gondoltunk egyet és kb 4kor elruccantunk a Jarirs Bookstoreba amiről azt mondják hogy a legnagyobb itt kuwaitban... Hát csalódás volt. De mindegy, mert az út meg a tapasztalatok megérték a kiruccanást:) (meg nem a kaffeteriaban ettünk rizst)

A helyi tömegközlekedést választottuk, ami azért is érdekes, mert zsúfolt, szaros, és le kell inteni, vagy elé kell állni ha fel akarsz rá szállni. Nah most egy kicsit még viccesebb volt, Ugyanis a busz lasított, kinyitotta az ajtót. Látjátok hol a hiba? NEM ÁLLT MEG. Én voltam az utolsó aki felszállt, nekem egy jó 15-20 métert futnom kellett a busz mellett. Már a körforgalomba mentünk éppen be, amikor fölugrottam a buszra:D Érdekes volt.
Aztán megtelt a busz. Hawalli felé mentünk ami Kuwaitcity átellenes oldalán van, mint a szakan. Nagyon jó... van időnk. Hosszú utazás következett, amit a drága rendőrség még hosszabbá tett.
Leintették a buszt, felszállt egy rendőr, és elkezdte ellenőrizni a Bitaqa Madaniyyákat (Személyit). Nagyon vicces volt ahogy az indiai vendégmunkások személyijét elvette és vagy 15 darabot gyűjtött össze... Kicsit be volt fosva mindenki. Az egyik indiai még tarkón is legyintette hogy siessen már. Odaért hozzánk: elöszőr a bolgár gyerek adta az útlevelét. Látszott rajt ahogy nem nagyon tud mit kezdeni vele, aztán Én jöttem. Valamit kérdezte amire visszakérdeztem Is there a problem sir? A legdurvább amerikai akcentussal amivel csak tudtam. Persze rögtön rendben lett minden. Ám jöttek a koreaiak. Ted-et akinek nem volt semmilye (természetesen Ő is angolul kommunikált, mivel ez jobb nyelv ilyenkor) felállították és le akarták szedni a buszról. nah ekkor mondtuk azt hogy mi is leszállunk akkor. Aztán hálistennek nem lett semmi baj, és mehettünk tovább. Teddel, mindenestül együtt.

megérkeztünk Hawalli egy részére, elkezdtünk kérdezősködni, meg menni, aztán megtaláltuk Jarirs Bookstore-t. Sikerült:) Hát egy bazinagy csalódás. Ennek ellenére vettem egy Zsebszótárt, és egy angol arab szótárt, mivel arab angolom már volt. Visszafelé a KFC-ben ettünk, de következőre eldöntöttük hogy libanoni kaját fogunk enni, az almataam alubnani mashurunban (hires libanoni étterem).
Igazából láttuk az igazi nyomor kuwaitot, vagyis azt az igazi poros-szaros-közel keletet, ahol minden ragad, Te is ragadsz mert az alap 35 fokohoz még hozzájön a sok autó, a por, a meleg levegőt fújó akármik, szóval minden. Azért Én élveztem. Sajnos nincs időm tovább írni, mert ki fogják nyírni a netem, de remélem holnap majd írhatok többet is. Addig is legyetek jók. Hamarosan összedobok megint egy kis töprengést, listát a dolgokról amiket itt megtapasztalok.

Jaah és jövő hét végén strandra megyünk. Eldöntöttük.