Jólvan, nem csak Én vagyok elborult

Ma sikerült 4 óra alvás után 7 óra 40 perckor felkelni, hogy akkor megyünk iskolába. Kimászok az ágyból, hulla kóma, mindig az az első hogy elhúzom a függönyt, kinézek, megnézem mi a helyzet.

Általában napsütés van, de ha nincs akkor is nagyon világos van... olyan tompa fény szokott lenni, amikor a nap átsüt a felhőkön. Nos, most volt egy kis bibi az idővel.

Zuhogott az eső. De olyan szinten zuhogott hogy ihaj-csuhaj:D Konkrétan kaptam a természettől egy ingyenes ablakmosást... Az utcán hömpölygött a víz, az autók kerekének a negyede a víz alatt. Kuwait nem igazán van felkészülve a nagy esőkre. Belerogytam a székembe és bambultam ki.

Anyukám, meg még páran tudják, hogy nem vagyok egy nagy esőpárti, konkrétan ilyenkor szoktam azt mondani hogy nem megyek iskolába, sőt sehová. Ez leginkább azért van, mert ha esik akkor alig kapok levegőt (valamiért), főleg itt. Illetve eső plusz BKV mindig rosszullétet eredményez. Arról már nem is szeretnék beszélni hogy itt Kuvaitban, nem hogy esernyőm, de egy megveszekedett esőkabátom sincs, mert minek? (nem, nem fogok venni)

Szóval ültem még egy picit, majd megszületett a döntés. Nyasgem, esik az eső, sajnos nem tudok iskolába menni. Vissza kicsit aludni.

Ám a slusszpoén mégsem ez. 11-kor már rendben felkeltem (azóta is fáj a fejem) és ugye elkezdődik az élet. Nos, nyitom az ajtómat, és hallom hogy a szomszédom is nyitja. Kilépek, Theo is kilép, egymásra nézünk majd jön a kérdés: voltál suliban?
Nem, esett az eső. Nézem Theot, majd szinte együtt elkezdünk röhögni.

Átkopogunk Wanghoz: voltál suliban? Nem, esett az eső. Itt megint kacagunk. Aztán meglátjuk Yusufot aki tegnap ért vissza Saud Arábiából:
"Vicceltek? Esett az eső..."

Feltettük a kérdést, hogy vajon mennyien lehettek a markaz lugatban...
Amúgy tényleg nem lehettek sokan a fiúk közül mert az út a markaz lugatig jóformán csak gumicsizmában volt járható.

Még most is ezen röhögök.

EID MUBARAK!

Nálunk már második napja tombol a szünet, baromira örülünk neki (szarkasztikus fej). Az hagyján hogy lehangolóan unalmas minden, de olyan időnk van ami rá is tesz egy lapáttal.
Nem, nincs hideg... mert a 18 fokot nem nevezném hidegnek, de 3. napja folyamatosan esik az eső. Szürke minden, és esik. Úgy képzeljétek el, hogy most már el sem húzom a függönyöm, és amikor felkelek, felnézek és konstatálom hogy még mindig Kuwaitban vagyok ahol tél van, és visszaalszom úgy 3-4 órát. Durva.
Megint elmondom hogy mindenki ennyit alszik, elképesztő. Arról nem is beszélve hogy inkább este élünk... Most például az eső sok mindent hazavág például a szakant is. Konkrétan tele vannak a folyósok vödrökkel meg az alsó részek. Baromi mulatságos ha nem veled tol ki az eső:
voltam szegény Theo szobájában, azaz a mellettem lévő szobában. Amikor beléptem akkor feltűnt hogy át van rendezve a szoba, meg olyan nyirkos érzésem van... Aztán Wang, aki szintén ott volt, felhívta a figyelmem hogy 3 helyen ázik Theo szobája. Nekem ennyi elég volt. Elöszőr elkezdtem sírni a röhögéstől, de úgy hogy kínjában már Theo is nevetett, Wang is fetrengett, aztán sűrűn bocsánatot kértem Theotól hogy ez tényleg borzasztó de nagyon vicces:) Végül sikerült belegondolni a dolgokba és rohantam a saját szobámba, ahol alapos körülnézés után nem találtam beázást. Remélem így is marad insallah.
Nem semmi mi? Oké hogy nincsenek nagyon berendezkedve a hetes esőkre, de ez azért egy vicc.

És akkor az Eid. Elvileg ma, azt hiszem péntek van, ma van a hivatalos Eid ünnepség. Ilyenkor ünnepelnek az arabok, kecskét, bárnyt vágnak le. Kb ez a legfontosabb. Én azt nem értem miért kellett ezt ennyire elhúzni. Ha mondjuk 1 héttel előbb van akkor az idő is jó, és akkor lehetett volna jobban élvezni. Mondjuk megint Én vagyok naiv, hogy úgy gondolom a jó idő az számít. Nekünk ez az ünnepség azt jelenti hogy tegnap meg ma nem volt nyitva semmi (tudomásom szerint) és az emberek sem nagyon dolgoznak.

A nem dolgozás nagyon vicces mert az emeletünk már úgy nézki mintha bombát robbantottak volna. Pontosítok: a jordán srácok robbantották. A padlószőnyegen széttaposott krémes süti, és az ömlő narancslé az mindennapos látvány. A süti érdekes élmény volt, mivel hullakómásan másztam ki a fürdőbe, és tudjátok mennyire bizarr az az érzés amikor belelépsz valami krémesbe... IGEN!, nekem is ez volt az első gondolatom, de azért csak nem jutunk el odáig hogy a folyosóra szarunk. Nah mindegy, nem nagy ügy, mosdóban szépen lejött.

Apropó mosdó, és WC...említettem már hogy ide is vonatkozik a nem dolgozunk rész? Képzeljétek el. Wc papír már nincs, holnap nem tudom mivel fogja 10 ember kitörölni a fenekét. Én már voltam lennt többször hogy nincs kleenex (ez a neve) de azóta is csak jön. Vicces lesz:)

Amúgy minden a legnagyobb rendben, csak halálra unjuk magunkat... Komolyan. Ha lenne pofánk akkor szerintem mindenki simán átaludná az egész napot. De sajnos van bennünk még valami emberi, hogy felkelünk és csinálunk valami értelmeset, meg amúgy sem tud az ember egész nap aludni, nem?
Csocsó orrba szájba, alvás, evés, hülyülés, netezés (jaaah hát erről az ólvasóim már tudnak hogy mennyire nem lehet élvezni), és ha már nagyon nincs mit csinálni akkor tanulunk is valamit.

Történnek apró dolgok, például ilyen az hogy eltűnt a szárító az emeletünkről. Valószínűleg a bekapcsológombot kell megjavítani rajta, mert beesett, és nem akart működni. Szerintem 2 hónapig nem lesz szárítónk, pedig kb 10 perces munka lenne megcsinálni a megfelelő cuccokkal. Ez az esemény természetesen különféle egyéb dolgokhoz vezetett, például a felfedezéshez, hogy mekkora idióta emberek laknak itt. Megmostam a ruháim, gondoltam leugrok egy emeletet és megszárítom ott a ruháim. Lementem foglalt. Ok, akkor megyünk még egy emeletet: kinyitom az ajtót és a konyha helyén egy úszómedence volt. Egy idősebb bangladeshi arcot képzeljetek el aki a mushrifnak dolgozik. Kb 40-50 éves lehet és itt lakik a szakanban. Nah most nem értem, hogy mi a abban a nehéz hogy a mosógépnek van egy kimenő csöve amit a hozzá kialakított lefolyóba kell dugni? Alapból is ott van, de ha elmozdul a mosógép (egybe van a centrivel, ami azért megmozgatja:D) akkor kijön. Természetesen nem mentem be, de az arc ott mutogatta hogy nézzem meg milyen a hely... pedig Ő csak mosni akar. Valszeg honvágya van, ahol a folyóban szokta mosni a ruháit. Idióta.
És ilyen többször is előfordult már... Komolyan emberek körül sem néznek és csak néznek mint jani a moziban hogy jaaaajj ez meg mitől van.

Aztán a konyhás egyiptomiakkal megint volt bajom. nem is rossz. 2 hónap (TÉÉÉÉNYLEG 2 HÓNAPJA VAGYOK MÁÁÁÁR ITT:D) alatt kétszer konfrontálódtunk. Most majdnem eljutottam oda, hogy átmászok a pult mögé és kajak meggyepálom az arcot. Persze józan ész győzött, már megint. Reméljük így is marad. Mindenki rühelli az egyiptomi konyhás arcokat, és tényleg van is okunk rá. Szívatnak, nem akarnak normálisan kaját adni, meg váltani, feltartanak. Számukra nagyon vicces, de Én láttam itt már Afrikai srácot ordítani és kaját dobálni a pult mögé...

Amúgy történt egy csomó minden, csak nem emlékszem rájuk. Tudom hogy eddig kicsit negatív a blog hangvétele, de egyrészt a kedvem is ilyen, másrészt már komolyan ki kellett ezeket írnom. Az idő is szar, az is befolyásol.

Szóval történt más dolog is, és volt természetesen jó is, meg olyan normálisak. Kijavították a tesztet, hát az lett amire számítottam (ilyen is ritkán van). Nyelvtannál nagyon kegyetlenül elvéreztem, a többi egész jó lett. 82%. Ez semmit nem jelent mert nagyon egyszerű volt a teszt. Ennél komolyabbat is megtudtunk volna csinálni, de rávilágított arra hogy a nyelvtan gázos.

Aztán szerdán miután fél órát vártunk az Afaqban, hogy legyen valami előadás, vagy tanítás vagy valami, úgy gondoltuk Rafallal, Ewaval (a két lengyel) hogy lelépünk és elmegyünk vásárolni, meg pizzázni. Annyi hülyeséget mint amennyit együtt alkottunk már régen csináltunk. Nagyon élveztem, beszélgettünk egy csomó mindenről. Mindketten 25 évesek, a lány ha hazamegy akkor valószínűleg férjhez is megy, szóval komoly emberek. De azért rengeteget hülyültünk. Pizzázás után (amerikai pizzéria, hehh kösz, olasz természetesen jobb, de olyan itt nincs) a beszélgetésünket kihallgatta egy arc aki félelmetes volt, mert értette amit beszélünk (angolul csevegtünk) és 1 foga volt. Ezen kívül rögtön át akart konvertálni minket muszlimmá. Hehe, most őszintén, nem mindegy? Ugyanolyan muszlim lennék mint amilyen keresztény.

Nah most már abbahagyom mert ezt sem fogja már a közönség jó része elolvasni. Nem lett volna értelme két részre szétszakítani csak azért hogy a szemnek ne tűnjön olyan soknak. Akit érdekel az eljutott eddig az utolsó sorig. A többieket... hát sajnálom. Nincs kép, nincs semmi. Majd máskor.

Próbálok itt az emberekkel beszélni, és utolérni mindenkit amikor csak lehet, de sajnos nem egyszerű Veletek beszélni, és mostanság a kommentek is hiányoznak. Elég gyenge az az indok hogy nincs mit kommentelnem. Mindig van (ugye Dév?:D), akármit.

Nah pá

Pedal to the metal

51. bejegyzésem ez a mai... csak most vettem észre.

KÉPGALÉRIA

Tegnap sikeresen elköltöttünk egy kis pénzt az Avenuesban. Vettem majdnem mindent ami kellett.
A kaja, pia, csoki meg egyebek mellett, megleptem magam egy vízforralóval, és egy bögrével.

Most mondjátok azt hogy nem állat:Tegnap ebben nagyjából kimerült az esti program... mindenki megrohamozta a boltokat, meg a Carre Four-t és bevásárolt. Van aki laptopot vett, van aki minden mást. Én személy szerint a digitális fényképezőket néztem, mert szemezek nagyon egy új darabbal... A régi nagy, lassú és hamar lemerül... de még sokat fogok aludni a dologra úgy gondolom.

Még valamit érdemes megemlíteni: mielőtt vásároltunk volna, ettünk. Nah ezt úgy képzeljétek el hogy Én Subwayből hoztam kaját (ugyanaz, csak nincs egy csomó felvágott...) Theoék pedig valami eszméletlen durva KFC (dazsaazs kíntáákíí) pakkot zabáltak fel. Komolyan mondom durva volt. Egy bazi nagy bödönben rengeteg hús... meg krumpli, meg másfél liter kóla, meg még az anyám kínja mi... Egy kisebb afrikai ország egyhavi kajamennyiségét zabálták fel...

Ma nem volt semmi érdekes... volt kemény 1 órám, ugyanis Badr nem nagyon jár be csütörtökönként... Kuwaiti, lehet Én sem járnék be...

Délután jött az ötlet hogy elmegyünk a BookFair nevezetű rendezvényre. Ezt úgy képzeljétek el mint a Hungexpót, csak kb 20x kisebb (kisebb!!!!) és csak könyvek vannak benne. Nahh itt voltunk ma, és töltöttünk el egy kis időt. Itt vettem 4 "könyvet". A jó ezekben az hogy fele angolul fele arabul van. Nekem még nehezek, de ha ezeken átrágom magam akkor nagyon prőő leszek:)


Képek:

Eszternek írom éppen a válasz SMS-t hogy szar ügy hogy nálatok már mínuszok vannak és kell a téligumi...:) (jaaa enyhén elaludt fejem és hajam van)


Zsákos Frodó apja is megtalált, mondtam neki hogy a srác elugrott Mordorba, majd jön.


A többi képet a galériában találjatok. Most mennem kell mert megjött a megrendelt kajám, és utána meg szét kell vernem pár arcot csocsóban.

Fotók: koncert utáni chill night

KÉPGALÉRIA

Kb 28-30 fok meleg, este 10 körül:

A kaja
NYAMM, HMMM, NYAAAAMMMM

Természetesen jól érzem magam:)

Arab style: majdnem cukorszirupot csináltam a teámból...

Theo, és a teamelegítési módszer

A képek minsőgéért elnézést kérek, de nem volt nálam a fényképező, csak a telefon. A szegényes fényviszonyok meg eléggé visszavetik szegény teló képességeit.



U.I.: Sikerült skypeolnom Olivérrel, meg Denivel. Nagyon jó volt:) A többiekkel is szeretnék majd:)