Sivatagi BBQ

KÉPGALÉRIA Jan. 8.
Blogba ki nem tett képek is vannak a galériában.

Nagyon régen készült már az utolsó bejegyzés. Ahhoz képest, hogy októberben például napi szinten voltak új bejegyzések, most nagyon ritkán írok. Elmúlt az a lelkesedés ami kezdetben volt, hogy be akarok mutatni mindent, illetve most már nincs is annyi új dolog amit be lehetne mutatni.

Arról meg rég letettem hogy percről percre írjak le napokat, mert semmi értelme. Tisztelt Olvasó sem élvezné és Én sem. Az érdekesebb pillanatokat akarom csak megragadni. Többen kérdezték hogy miért hanyagolom a blogot. Nem hanyagolom. Vagyis ha hanyagolom is, azt nem direkt csinálom.

Valahol ott hagytam abba az előző posztot, hogy elkaptam egy jó kis taknyot, illetve prezentáltam, majd a két BBQ meghívást is elmeséltem. Az egyik BBQ partit (a magyar, sivatagosat) már letudtam, így azzal folytatom.


Már említettem hogy Péter, egy itt élő egyetemi fizikatanár hívott el egy magyar sütögetésre, avagy BBQ partira. Lévén ez az első ilyesfajta élményem, megpróbálom részletesebben elmesélni. Reggel hétkor kelés (Én hibám, nagyon taknyos voltam), ablak elhúz, és miután elkészítettem a teámat, lehuppantam és élveztem kicsit a tengert, a napot, a flamingókat. A távolban a szokásos 4 kémény most nem is füstölt annyira. Mögötte meg a pusztaság. Még nem is gondoltam volna hogy később ezeket a kéményeket a másik oldalról fogom bambulni, a sivatagból... vagyis inkább annak kezdetéről.

Péter 9:15-re itt volt értem, egy szerintem igencsak jól sikerült Mitsubishi Pajeroval. Bármennyit is próbálta degradálni nekem nagyon bejött az autó. Irány az egyik Sultan Center (helyi spar), hogy bevásároljunk. Itt sokat kóvályogtunk, mert hát ugye amikor két férfiember vásárol élelmiszert az soha nem egyszerű. Állítom, hogy a nők mindenben sokkal többet tökölnek, ám véleményem szerint a férfiak nem élelmiszer vásárlásra teremtett, habár Én élvezni szoktam.
Vettünk husikát: marhassaslik amitől nagyon tartottam de később ez bizonyult a legjobbnak, illetve libanoni húsos valamit ami kicsit csípős volt. Kenyér, Én vettem iráni kenyeret (IMHO a legjobb itt), ubit illetve kólát. Borunk az már volt:)

Ezután találkoztunk a parkolóban a többi magyarral. Itt élőkről van szó, kialakult már a hagyománya ezeknek a sivatagi sütögetéseknek. Az egyik félmagyar pár (a férj libanoni) akkora platós dzsippel jött hogy az amúgy nem kicsi Pajero matchboxnak tűnt mellette. Elképesztő volt. Végül Reniék is befutottak így elindultunk.

Ketten Péterre a Pajeroban követtük a többieket. A kuwaiti autókban 1 nagyon idegesítő van, és ezt már több embertől halottam: 120-nál elkezd picsogni, hogy túl gyorsan mész. Olyan mint amikor nem kötöd be magad vagy amikor nehezet raksz az anyósülésre és attól indul be. Halálos és nem lehet kikapcsolni egyszerűen.
Beszélgettünk, hogy mit csinál itt pontosan, hogyan is éri ez meg, miket kell fizetni. Hozzá lehet szokni, arról nem beszélve, hogy a dolgok elviselését nagyban segíti az, hogy az itteni munkájával a többszörösét keresi az otthoni kollégáinak. Csak az autót nézve megérted: 3.8-as benzines motor, és az égadta világon semmit nem kell fizetni utána. A benzin 50 forint literenként...

Megkerültük a kis öblöt. Most már az ablakomból látható 4 kémény mögött vagyunk, és megyünk még egy kicsit. Sátrakat lát az ember, az autópályán homokátfúvások. Ha nem lenne használva akkor el is tűnne a homok alatt az aszfalt. Egyszer csak letérünk az autópályáról és a semmibe megyünk. Azaz a sivatagba. Itt a személyautók ugyan még bírják a gyűrődést, de ehhez már igazán terepjáró kell. Teljesen normális ez itt. Budapesten a 10. kerületben minek neked a terepjáró?


Megérkezünk, kiszállunk. Nagyon fúj a szél, nem lesz ez így jó. Annyira fúj a szél, hogy minden magyar kicsit átmegy kínaivá, hamarosan már minden szavam után roszog a fogam közt a homok: nem kellemes.
Aztán a szervező (nagydzsipp) megkerüli a sziklát, és szól nekünk hogy ott sokkal jobb. És valóban. Ott kevésbé fúj a szél. Amúgy egy idő után ha nem is múlt el, de enyhült és azt kell mondanom hogy egész nap kellemes idő volt. Pulcsiban voltam, kicsit beteg is voltam, meg azért 19-20 fokban nem éreztem azt hogy nekem pólóban kell lennem, de jó volt ez így. A fejem megégett. Lebarnultam:)

Mindenki elhelyezkedett, elővettük a húsokat, és mindenki elkezdett sütögetni. 9-10 terepjáróval voltunk kint. Előkerültek a borocskák, a házi páleszek, meg a többi szeszfajta. Én Péter borát fogyasztottam, házi vörös volt. Baromi rég ittam bort, és vöröst amúgy sem szoktam, szóval nem tudtam megítélni hogy milyen. Jólesett, kicsit alkohol:) Harááám.

Saslik OMNOMNOMNOM

A husika nagyon jóra sikeredett. A saslik valami isteni finom volt. Komolyan. Kívül ropogósra sült, belül meg omlós volt. Én nem ezt vártam, de kellemesen csalódtam. Péterrel beszéltem, beszéltem két itt élő lánnyal is, akik egyetértenek abban hogy rengeteg képmutató van. Aztán mennyire kicsi a világ, összefutottam egy itt élő távközlésben dolgozó arccal aki az Egressyben tanult. Vele is beszéltem, főleg az olajról, meg arról hogy mennyire elpocsékolják azt (főleg Ő volt kicsit csalódottan dühös emiatt)

Ugyanis miközben beszéltünk, körülbelül 30 darab quados szaladgált elöttünk fel alá. Égették a benzint, hülyültek. És nem ezek a kis otthon kapható full műanyag dísztárgyak... nem hanem a rendes hajtható quadok. Aztán volt feltupírozott Wrangler ami baromi jól nézett ki, főleg ahogy meggyürkőzött a dombokkal, meg különféle egyéb terepjárók. Az egyik legérdekesebb az egy GMC Suburban volt, méghozzá a régi fajta. Hatalmas amerikai dögöt képzeljetek el amelyik kb. 60-nal száguld lefelé a homokos dombon... lóg ki belőle az arab, ordít hogy mekkora királyság, a vezető meg néha belekormányoz hogy kilinccsel előre menjen a hatalmas dög. Tetszett.

Achmeddel ülünk a kavicson

Batman is így tolja Gothamben

Hülyegyerek

Aztán bóklásztam a sivatagban, merengtem meg néztem a tájat: tele volt töltényhüvellyel. Haza is hoztam egyet, poén:) Vannak lőterek, el lehet ütni az időt...

Igen ott a semmi közepén az a gyerek Én vagyok

Summa summarum élveztem a dolgot, a kaja nagyon jó volt, megismertem új embereket, voltam a sivatagban... habár nem a belsejében, de így is elég ízelítőt kaptam belőle. KÖSZÖNÖM SZÉPEN a meghívást Péter!


Ezt a bejegyzést még Mariam BBQ-ja előtt kezdtem el, de most utána fogom befejezni. Nos nemrég értem haza. Nem BBQ volt (de ezt sejtettük), hanem egy sima vacsora, ami megint igencsak kellemesre sikeredett. Képeket arról most nem fogok posztolni, mert nem igazán csináltam, meg arról már láttatok. Örültem ennek is, tele vagyok:)

u.i.: Kész vagyok Badr vizsgájával, ma reggel Én voltam az első aki megcsinálta, azt mondják jó lett. Nem lett hosszú, de szerintem pont ezért volt jó. Képzeljétek el a szegény kínai lányt, aki kb. 15 percen át beszélt. A végén már komolyan látványosan untuk.

Majd még leszek

Megfázás és usztaz Bálint

Tegnap sikerült olyan szintre fejlesztenem a torokfájásom, hogy amikor megszólaltam akkor remegtek az ablakok a Markaz Lugatban. Komolyan mint amikor Pablo Francisco utánozza a filmelőzeteseket kommentáló faszi hangját. Élveztem, de fájt.

Sok sok mézes teával később, ma úgy keltem, hogy oké nincs baj, mert ez egy hatalmas megfázás. Egyszerűen nagyon útálom, de mostmár a fejem is nehéz a takonytól, meg folyamatosan prüszkölök... Igen a baromi meleg kuvaitban sikerült megfáznom.
A szakanban, főleg a 10. emeleten baromira meleg van, van olyan hogy ülünk egy helyben és izzadunk. Annyira nagy baj nincs ezzel, mivel kényelmesen lehet járkálni pólóban és kisgatyában, de ekkor jön a negatív oldala is, hogy ha megfúj a szél akkor már gáz van. És sokszor megfúj a szél. Az arabok szeretnek kereszthuzatot csinálni. Hihetetlen, hogy mennyire vigyáznod kell neked arra hogy Őnekik ne okozz kellemetlenséget, megszólnak ha valami nem tetszik nekik, de amikor Ők csinálnak hülyeséget akkor az meg van bocsájtva...

Szal megfáztam. Lépjünk is tovább, majd kialszom.

Ma előadásom volt, király volt élveztem. Egy végtelenül egyszerű előadást csináltam a magyar nyelvről. Leírtam pár okosságot (hányan beszélik, nagyon nehéz nyelv, finn nyelvrokonság...blabla) és magyar mondatokat is írtam, csak hogy szemléltessem hogy mégis milyen a nyelv. A végére szúrtam egy olyat hogy ne akarjátok megtanulni:)


Nem. Nem a bolíviai zászlót szúrtam be magyarnak, csak a vetítőnek volt egy csöpp májbetegsége...

Aztán van két meghívásom is:) Az egyik az a kuvaiti lány meghívása. Tudjátok akinél múltkor is voltunk mert megnyertünk egy vetélkedőt. Nah most a vetélkedő leegyszerűsödött arra, hogy aki befáradt az órára az meg lett hívva. Vicces volt:) Mindegy, legalább megyek egyet BBQ-ra.

Ezután jött Péter (itt élő magyar fizikus) hívása, hogy pénteken lesz BBQ parti a sivatagban és hogy menjünk, minél többen, annál jobb. Mondom OK, király. Már megbeszéltük az időpontot de megszakadt a hívás. Azóta nem hívott vissza, szóval a bejegyzés után Én fogom visszahívni.

A következő program meg az idei kalligráfia és Islamic Arts Convetion. Két hétig lesznek itt, el akarok nézni. Mondjuk nem áll szándékomban 25 000 KD-ért A4-es papíron lévő arab szöveget venni, de meg akarom nézni. Ha már Keszthelyen nem sikerült akkor Kuwaitban sikerülni fog.

Más dolgok nincsenek. A koreai srácok üvöltöznek a konyhásokkal, hamarosan verekedés is lesz. Most már velük fogok járni a konyhára, hátha látok is valamit:)
És Theo felhívta a figyelmem hogy meghalt a SIM kártyánk. Aki olvassa ezt és el akar érni telefonon (Anyu, Eszter) annak mondom hogy nem kell aggódni, veszek egy másikat. 100 fils volt a kártyán, szóval nem nagy ügy. Nem vagyok miatta ideges... Theonak 6 KD volt rajta...

Majd még jelentkezem

Szombati vacsora+hülyülés a kaffeteriában

Nem tudom hogy ki volt az aki egy nem létező bejegyzést rögtön egy normál illetve egy nagyon tetszik minősítéssel illetett, de had gratuláljak. Mabruk.

December 17. kaffeteria hülyülés
December 19. Kuwaiti lány, vacsora

Először is: BOLDOG MUSZLIM ÚJ ÉVET!!!

Szóval mint említettem nyertünk egy vacsorameghívást, mivel több kérdésre tudtuk a választ mint a szemben álló csapat. Ez eddig normális is. Azaz két csoport volt, az amelyik nyert, és az amelyik nem nyert... Azért írom le ezt így, mert többeknek ez nem volt ennyire nyilvánvaló. És ugye csak a nyertes csapat kapott meghívást.

Nos a lány akihez meg voltunk hívva, elkezdte szervezni, a buszt, meg mindent. Ennek az lett a vége hogy csütörtökön, szóltak nekünk a Markaz Lugatban, meg a szakanban is (suli és kolesz) hogy, még aznap este, azaz csütörtök este lesz egy haflat (parti) a markaz lugatban 6 órakor.

Tudniillik, nekünk azt mondták hogy szombaton lesz a vacsorameghívás, és a busz 6 órakor lesz a markaz lugat elött. Jó. Akkor mi ez a parti csütörtök este 6 órakor? Kicsit furcsálltuk, és az volt az érzésünk hogy a jóemberek itt összekeverték a szezont a fazonnal...

Természetesen elmentünk, kivizsgáltuk és ahogy sejtettük, semmi nem volt csütörtök este a markaz lugatban. Várható volt...

Én vittem fényképezőt. Visszafelé beugrottunk a kaffeteriába enni. A fényképezőt mivel nem tudtam sehová sem rakni ezért elöl volt. Nos, ez nem várt reakciókat váltott ki a konyhás személyzetből. Azt akarták elöször hogy adjam oda nekik... Nah még mit nem. Aztán utána képeket akartak. Legyen gyereknap kaptok képeket. Konkrétan mindenki képeket akart, hülyültek mint állat, és úgy viselkedtek mint az ovisok. Hihetetlen volt. Felnőtt emberek és egy fényképező ezt hozza ki az emberből. Hát csináltunk...

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN VAN!!! (otthon jó a net, úgyhogy tessék csak megnyitni)

Kis köpcös mindegyik. Van akit nagyon szeretek, van akit nem annyira. Lehet találgatni hogy melyik, melyik:)

Aztán eljött a szombat. Már eddig is voltak olyanok akik azt hitték hogy mindenki meg van hívva és mi hiába mondtuk azt hogy nem így van, nem akarták elhinni. Volt olyan aki ott volt, részt vett a versenyben, de a vesztes oldalon volt, és tisztán halhatta hogy Ő nincs meghívva, szombat este mégis ott toporgott hogy elmenjen. Egyszerűen vicces volt a köbön.

Az összes nyelven elmondtuk hogy ez félreértés, és Ti nem vagytok meghívva. Igazából nekünk mindegy volt, sőt, szerintem kicsit szerencsétlenül nézett ki hogy a többieknek nem járt valami, de mekkora kellemetlenség lett volna hogy azok is eljönnek akik még az órára sem jöttek be? Aki meg vesztett az meg még egyszer megkérdem, mit képzelt?
Sok sok idióta van ám a világban. Mindegy, végül is elindult a csapat (lányok jöttek értünk, érdekes a lányoknál nem volt ilyen gond. Úgy néz ki a fiúk közül több idióta kerül ki) és csak néztük ahogy pár ember hitetlenkedve, az igazságot el fogadni nem akaró arccal bámulja a tovahaladó buszt.

Kis idő után megérkeztünk. Tipikus kuvaiti ház: bazinagy volt. Nagyon sok giccsre számítottunk, de egyáltalán nem volt súlyos.
Én egy házat nem így rendeztem volna el, nekem nem volt természetes a szobák/helyiségek eloszlása, de itt valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni.

Van az alap szint, amin van egy TV szoba amiben mi fiúk dekkoltunk, van egy viszonylag nagy étkező, egy rejtett, indusztriális konyha (amiben persze a szolgálók főznek) és egy nagy társalgó szerűség, ami normálisnak tűnik így az arab társadalmat nézve.

Alul egy hatalmas tér van ami szintén társalgó, illetve egy csomó kacat van. Fent vannak a lakórészek, lányok és fiúk külön. Külön öltözőszoba, sok kacattal.
legfelül laknak a szolgálók.

Jobb oldalon a háziasszonyunk

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN

Tudni kell hogy ebben a házban 5 kuwaiti ember lakik és velük lakik 6 indiai vagy bangladeshi vagy ki tudja milyen szolgáló. Sofőr, kertész, szolgálók, séf, varrónő.

Megérkeztünk, leültünk, beszélgettünk. Elején kicsit döcögve mentek a dolgok, aztán oldottuk a hangulatot. A legtöbbet persze Rafal, Pavla (cseh lány) illetve a magyar srác beszélt:) Oldottuk a hangulatot. Otthon volt az anyuka, meg az apuka is. Jó fejek voltak nagyon, mi meg nagyon tisztelettudók.

Aztán elkezdték felszolgálni az ételt. Elöszőr is azzal kell kezdenem hogy forró volt. Nagyon rég ettem ilyen ételt, ami forró volt. Egyáltalán.... forró ételt nagyon régen ettem. Rizst, itt gőzölögni még soha nem láttam.
Apropó rizs, meg csirke. Nem hittem volna hogy megkóstolom, de nagyon jól tettem hogy végülis megtettem: omlós, ízes, és szaftos volt. Nem száraz, nem ízetlen, és nem hasonlított egy adag fűrészporra.

Aztán volt chilis cucc, ami csípős volt, ez is jólesett, aztán volt még mindenféle. Nagyon jó volt. Egyszerűen szuper volt. Ez simán megérdemel egy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM-öt.

Ezek után jött az hogy beszélgettünk még, jöttek még családtagok, meg teázás, sütievészet. Sok jó süti volt.

Hihetetlenül jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Máskor is megyünk:)