A történet+ előzmények

Mióta nem írtam annyi minden nem történt. Ománból visszatérve gyakorlatilag semmi nem változott.

Az idő kezdetben nagyon rossz volt a folyamatos homokviharokkal, de egy idő után átment a most is tapasztalható időjárásba: többségében tiszta, kék égbolt, és tűző nap. Napközben simán van 50 fok, estére leszokott menni 37-40 környékére. Hiába, itt minden betonból van. Kilépek és sugárzik minden a hőtől.

Voltunk kuvaiti Hard Rock Caffeban, ami egy hatalmas csalódás volt: természetesen nincs alkohol a koktélokban, de lehetne így is élvezhető, extra édes koktélokat keverni, mint ahogy azt a már szinte kult helyekké vált arab coffee shopokban szokás. De neeeem. Itt kapunk hangzatos, szépen kinéző koktélokat, horror árért. Mondanom sem kell, hogy a kicsit tudatosabb lengyelek illetve az egyetlen magyar azonnal kiakadt... Sajnos mi nem tudtunk elájulni attól, hogy a Hard Rock Caffeban vagyunk.
Rövid időn belül az egész csapat (egy grúz srác, törökök, meg egy tajwani lány) átvonult a Marina Mallba, ahol a Jhonny Rocketsben ettünk és shakeztünk. Még ez is drága, de a HRC-hez képest tiszta gazdaságos, illetve milliószor jobb dolgok vannak benne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindenki csak toporgott, hogy mégis hova menjünk, aztán a végén Én döntöttem, ám a többiek is mondták hogy király:)

Mit lehet még mondani? Jah igen. Megvolt a két vizsgám. Badr-nál vizsgáztam először ami egy vicc volt: sulim volt előtte, így már egy csöppet át voltam fagyva és a vizsgateremben kb 17 fok volt (kint legalább 40): mindenki fázott. Ez azt eredményezte, hogy szinte vacogtam, illetve elfelejtettem olvasni:D Szánalmasan ment, nem tudom mi volt akkor (lehet a 3 óra alvás se segített).

Aztán tegnap megcsináltam a Jaqúb vizsgát. Előre szólt hogy mire lehet számítani. Volt szövegértés, amivel most egy kicsit megszenvedtem, de szoktak menni, volt 20 kifejezés amikkel mondatot kellett írni, volt nyelvtan, meg volt egy ugyancsak értelmezés feladat. Készültem rá, szerintem jól sikerült.

És akkor jöjjön a történet maga...

Szóval itt van ez a szünet. Egy hónapja még csak közeledett és mivel kicsit több mint két hétről van szó, ezért biztos voltam benne, hogy valahova el kell, hogy húzzam a belem, mert itt a seggvakargatáson kívül semmit nem fogok tudni kezdeni. Kuvait csodálatos, Kuvait mindenható, de azért ha az egyetemi élet is meghal, illetve mindenki elutazik, akkor már gyomorforgatóan rossz itt minden.

Hova menjünk? Nos, ugyan felmerült, hogy veszek haza, Pestre egy jegyet és akkor Balatonozok, meg minden ilyesmit csinálok két hétig, ám úgy voltam vele, hogy Augusztus valamikor végleg hazamegyek és onnantól egy jó ideig otthon leszek... míg most Kuvait szponzorálásával inkább világot látnék.
Ha világot látunk akkor milyen világot akarok Én látni? Arabot? Persze majd még egy arab államot meg akarok járni, amikor így is túl sokban voltam már az elmúlt hónapokban.

Szíria kiesik, mert kb ugyanaz mint Jordánia (jött az ellenválasz hogy Szíria jobb, és jött utána az is hogy "szerintem, mert még soha nem voltam Jordániában") Nos Én nem voltam Szíriában, de valahogy nem is vonzz.
Dubai, Emirátusok, Bahrein? Nah hagyjatok békén... Kuvaitban élek, majd ha két anyám lesz akkor megyek "világot látni" ilyen helyre.
Egyiptom-Kairó? Nem rossz, nem rossz. Ha minden borul, akkor ez egy nagyon jó választás lehetett volna.
Libanon-Bejrút? Nos, szívem rejtett vágyává vált már egy ideje, hogy Bejrútba eljussak és mint ilyen el is fogok jutni, mert addig nem hagy majd nyugodni. Erős verseny lett volna Kairó és Bejrút között...

Végezetül eszembe jutott olyan is hogy elmegyek Dél Afrikába, úgyis most kezdődik a VB meg minden... Ezzel csak az a bajom, hogy ott az olyan embereket mint Én reggelire eszik meg, így ódzkodtam az ötlettől.

És végül is meglett az úti cél: India, azon belül is Delhi. Egy ideig gondolkodtam azon hogy Mumbai vagy Delhi legyen, de Delhiben maradtam. Teljesen más kategória mint itt a közel kelet (tán azért mert nem a közel keleten van?). Egy más világ, a csodálatos India és hát persze olcsón meg lehet úszni.
Ha megnézem azt hogy Magyarhonból hogy tudnék idejönni akkor sírógörcsöt kapok, mert enyhén drága. Így viszont mondhatni budget nyaralásra megyek. Hozzátartozik, hogy nem gondolkodhatnék ilyeneken ha a MÖB illetve Kuvait nem segíti céljaim. Megint csak köszönöm.

Az egész úgy kezdődött, hogy basszus nem lehet vízum nélkül beutazni, és nincs is olyan, hogy a reptéren beleütnek egy pecsétet az útleveledbe és aztán mész isten hírével. Előre meg kell csináltatni.
Felkerestem a nagykövetséget, ahol szembesültem azzal, hogy eltarthat 20 napig is a folyamat, ami kellemetlen, mivel jegyet sem veszek addig amíg nincs vízumom, illetve kb. ez a határidő: ha tovább húzzák akkor nem megyek sehova, nem hogy Indiába. A másik mellbevágó dolog az a pénzmennyiség, amit legombolnak az emberről egy ilyen vízum megcsinálása címén. Kicsit már Indiában éreztem magam: valószínű, hogy baksist is fizettem...
Itt merült fel bennem, mégsem Indiába kellene mennem, mert lehet, hogy most kidobok egy valag pénzt az ablakon, de semmi sem fog belőle összejönni. Áh próbáljuk meg: aki mer az nyer.

Innentől kezdve várakozás, várakozás... elvileg telefonálnak, ha kész lesz. Két hét telt el, nem telefonáltak. Nah mondom, biztos ami biztos menjünk, aztán nézzük meg. Mit ad isten, ott volt az útlevelem vízumostul, mindenestül együtt. Annyira örültem, hogy minden bánatom elfeledtem.

Azóta az események felgyorsultak, megvettem a repjegyet, Manamán(Manamana:D:D ) (Bahrein) keresztül megyek, illetve a szállást is lefoglaltam. Amikor foglaltam a szállást akkor lehetett küldetni emlékeztetőt. Nos, azt hiszem elírtam a telefonszámot, mert nem kaptam emlékeztetőt... Valaki otthon nagyot néz, hogy bizonyos Balint Schandl Delhiben foglalt hotelt... :D:D

Van térképem, van könyvem, van egy valag címem, van egy valag adatom. Az elmúlt két napban olyan hihetetlen mennyiségű anyagot olvastam Indiáról, Delhiről, arról, hogy hova akarok, hova illene elmenni, hogy mire kell vigyázni, hogy mégis hogy kell ott viselkedni... embertelen. És még rengeteg van.

Most kezdődik a monszun szezon, szóval lehet lesz egy kis problémám az esővel, illetve a szúnyogokkal. Malária meg Dengi vírus van ott dögivel. Vigyázni kell, nagyon mást nem tudsz csinálni.

A tervek szerint Delhiben lesz a főhadiszállás, gyalog, riksával illetve vonattal fogok közlekedni. Agrába akarok elmenni ahol a Taj Mahal is van, Jaipurba ami egy nagyon szép, régi uralkodói város, illetve akarok menni tigriseket nézni, meg elefánton lovagolni. (Mekkora hülyeség ez? nem elefántolni kellene egy elefánton? Vagy megülni egy elefántot? Nem tudom... Valaki segítsen).

Delhivel nem lesz gondom, mégis csak egy város, ám az agglomerációt, a szomszédos "megyéket" is érdemes lenne meglátogatni ha lesz időm. Fel kell készülni. Most olvasok olvasok olvasok. És tervezek.

Már vettem egy kis könyvet, amibe mindent fel fogok jegyezni (lehet hiba volt XD) illetve beszereztem lakatot a poggyászomra, meg egy nyakba akasztható kis táskát, ami vízálló és baromi könnyű. Ez azért kell mert a zsebeimben nem lesz semmi, illetve ezt el tudom rakni a pólóm alá, így talán nem fognak tudni fontos dolgokat ellopni tőlem.

Mit mondjak... egyesek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok, hogy ezt így bevállalom, Én egyenlőre azt mondom hogy hülye vagyok... ám a kettő között sokszor csupán leheletnyi a különbség. Azt tudom, hogy világot fogok látni, ez egy cél, álom volt és afelől sincs kétségem , hogy az eddigi egyik legkeményebb utazásaim egyike lesz. Érzem, megéri:)

Lesz még egy későbbi bejegyzés is a témával kapcsolatban. Addig stay tuned.

Szerintetek jól döntöttem? Tippek, tanácsok? Véleményt kérek írni!

A csütörtök

Amit pénteken írok meg mert olyan fáradt és frusztrált voltam már tegnap este amikor hazaérkeztem.

Csütörtök reggel iskola, két óra Jaqub. Hazabattyogok, minden szép és minden rendben van. Már az jár az eszembe, hogy délután a Lengyelekkel megyek bevásárolni, utána meg Salmiyába, a Marinába egy kávé mellett megbeszélni az ománi kiruccanást.

Megérkezek a koleszhez, éppen mennék be amikor elém ugrik a biztonsági őr (aki pár nappal korábban üvöltve szedett le a csokiautomatáról ami lenyúlta a pénzem. A csokiautomatát se kell félteni, mert hatalmas: meg se moccant pedig nekimentem párszor...), hogy téged hívnak Bálintnak?
Igen.
Akkor menj fel Mr Nagibhoz, mert szeretne veled beszélni.
Rohanok.

Mr Nagib kicsit mogorva kinézetű, ám szerintem kedves ember. Semmi bajom nincs Vele, segíteni akar. Itt kiderül, hogy Én vagyok az aki Jordániába akar menni. Nincsen semmi baj, csak az, hogy nem tudlak elengedni anélkül, hogy a markaz lugatból ne mondanák azt hogy oké, elengedünk. Beszélnem kell Mr Ibrahimmal.
Nos ez nem lehet probléma, gondoltam Én. Visszacaplatok a markaz lugatba: mondanom sem kell hogy picit meleg van, a farmer most igazán nem kellemes választás. Felmegyek a legfelső szintre, Ibrahimhoz. Ibrahim fogad, kedves, nyájasan kérdezi hogy honnan is jöttem meg hogy milyen a tanulás. Aztán a tárgyra tér.
Te vagy az aki Jordániába akar menni?
Igen
Hát ez bizony hatalmas probléma (szó szerint így mondta [nem... nem magyarul]).
Világosítson fel.
Ez bizony illegális. (Illegális. Mintha éppen egy üveg whiskyvel a kezemben hugyoznék a főtéren, miközben egy abayás nővel smárolnék, aki disznókolbász darabokat süt nekem.) Mert ugyebár tudjuk (a markaz lugat) hogy 1-2 napra nemvagy itt, de ennél többre nem engedhetünk el, ugyanis az már illegális. Persze szemet hunyhatunk afelett hogy nem vagy itt, ugyanis mint észrevetted nem vezetünk semmilyen papírt és így nem tudjuk kontrollálni azt, hogy ki mit csinál. (persze hogy nem tudják kontrollálni, több diák van aki simán kihagy heteket is akár.)
Így papírt nem tudunk adni, meg semmi nem tudunk csinálni, mert nem akarjuk hogy ránk szálljon a felelősség, de ha saját magad vállalod akkor mi nem fogunk megszólni érte. Beszéld meg Nagibbal, hogy ez van. Még valami: Én (Ibrahim) nem akarok beszélni Nagibbal, mert Én csak azt tudom neki mondani hogy ne engedjen el. Szóval kerüld ki, hogy engem felhívjon.

Remegtem, de nem is az idegességtől, hanem inkább a tehetetlenségtől. Attól, hogy milyen alapon zárnak be, hogy milyen alapon jön ahhoz mondjuk egy sima titkárnő, hogy így szívasson. A markaz lugatot megértem valahol, de akkor is a titkárnő ebbe ne szóljon bele.

Vissza a szakanban, ahol bemegyek Nagibhoz. Nagib ékes egyiptomi nyelven beszél, látom a hieroglifákat ahogy jönnek ki a száján. Sok mindent nem értek meg abból amit mond. Elmondom neki, hogy beszéltem Ibrahimmal aki azt mondta hogy Ők nem szólnak semmi, ez az Én felelősségem. Persze játszottam a szavakkal, senkinek sem kell pontosan tudnia hogy mit mondtak. Ügyeltem arra, hogy minden igaz legyen amit mondok, ám az nem hazugság hogy nem mondok el mindent.
Nagy hümmögések közepette eljutottunk odáig hogy mikor van vizsgád? Mondom Április 4.-én szóval nem ütközik.És ez volt az a pont hogy bekapcsolódott a titkárnő is. Ugyanis Nagib a titkárnőt hívta fel. Először megszólal: Kérem Mr Ibrahimot. Ekkor majdnem kikaptam a kagylót a kezéből úgy mondtam hogy Ibrahim nem tanít engem, Jaqúb tanít. Jaaaa akkor Jaqubot kérem. HUHH. Jaqúb nincs bent.
Hümmögés, menjek vissza beszélni Ibrahimmal és vigyek papírt arról, hogy nekem Április 4-én van vizsgám. De Ibrahim nem fog adni...

Visszamentem, felmentem Ibrahimhoz, és mondtam neki, hogy figyelj, annyit kéne csinálni hogy felhívod a titkárnőt és elmondod neki hogy Április 4.-én van vizsgám. Jó jó, meglett, lementem a titkárnőhöz. Titkárnő mondja, hogy beszélt Ibrahimmal, de meg kell kérdezni Jaqúbot. Felhívja, aztán mondja nekem hogy Jaqúb nem tud arról hogy Te elmész. Mondom persze hogy nem tud róla mert még nem beszéltem vele. De még van hetem, gondoltam ráér. Amúgy köszi hogy most elmondtad, mert olyan mintha a háta mögött szervezkednék...
Mindegy, a lényeg hogy Jaqúb a legnagyobb arc, mert azt mondta hogy nincs probléma, meg fogja írni a tesztet, mehet. Okés akkor titkárnő akinek a kezében már egy ideje gyakorlatilag összpontosult minden döntés joga, felhívja Nagibot hogy minden meg van oldva.

Visszamegyek, benézek Nagibhoz, aki az mondja hogy vége, rendben van minden. Gondolom ez azt jelenti hogy akkor kapom a kilépő papírt. Most már csak a nagykövetséget kell valahogy felhívnom majd hogy megyek el. Meg még párszor megkérdeznem, hogy tényleg készül-e az a tetves papír.

Leizzadtam. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt az egész miatt. De egyenlőre elgördítettem minden akadályt.

Délután mentem Polékkal Keifanba vásárolni, aztán vissza és fogtunk egy taxit amivel berobogtunk a Marina Mallba. Kellemes idő, kopogó szem.

Közel fél 5 volt mire eljutottunk oda hogy kajálni kell. Fél nyolckor keltem és az egyetlen dolog amit fogyasztottam és még tartotta bennem a dolgokat az egy 0.33l ice tea volt. Az is csak azért mert annyira cukros volt, hogy nem ájultam el. Isten áldja.
Szóval kaja. Mindegyikünk teleette magát:)

Ezután ki a kávézókhoz ami a vízparton van, konkrétan a jachtkikötőben. Kávé rendel, leül, és jó három órán keresztül beszéltük Ománt. Sok minden világossá vált, majd ha közeledünk az utazáshoz, és meglesz a viszonylag véglegesített terv akkor leírom egy bejegyzésben hogy mit is akarunk.
Annyi biztos hogy autót bérelünk, hegyet mászunk, világörökség része erődöket nézünk, barlangba megyünk, vízesést nézünk, óriásteknősök partraszállását, sokat fogunk fürödni, és baromi jó lesz. Hála istennek a dolgok nagy részében egyetértünk, de persze mindenkinek lesz valami kellemetlen. Például elvileg fogunk sátorban is aludni... ám fiatalok vagyunk, miénk a világ, látni kell, tapasztalni, kalandot átélni. Jó lesz, nagyon várom:)

Aztán hazafelé sikerült bevásárolnom 12 darab Krispy Kreme fánkot, ami egy állat. Rafallal 2 napig ettük, és már rosszul voltunk tőle. Egy dologra azonban jó volt: látni sem akarok fánkot egy darabig.

Ma nem volt semmi, esett az eső, nincs jó idő.

Megfázás és usztaz Bálint

Tegnap sikerült olyan szintre fejlesztenem a torokfájásom, hogy amikor megszólaltam akkor remegtek az ablakok a Markaz Lugatban. Komolyan mint amikor Pablo Francisco utánozza a filmelőzeteseket kommentáló faszi hangját. Élveztem, de fájt.

Sok sok mézes teával később, ma úgy keltem, hogy oké nincs baj, mert ez egy hatalmas megfázás. Egyszerűen nagyon útálom, de mostmár a fejem is nehéz a takonytól, meg folyamatosan prüszkölök... Igen a baromi meleg kuvaitban sikerült megfáznom.
A szakanban, főleg a 10. emeleten baromira meleg van, van olyan hogy ülünk egy helyben és izzadunk. Annyira nagy baj nincs ezzel, mivel kényelmesen lehet járkálni pólóban és kisgatyában, de ekkor jön a negatív oldala is, hogy ha megfúj a szél akkor már gáz van. És sokszor megfúj a szél. Az arabok szeretnek kereszthuzatot csinálni. Hihetetlen, hogy mennyire vigyáznod kell neked arra hogy Őnekik ne okozz kellemetlenséget, megszólnak ha valami nem tetszik nekik, de amikor Ők csinálnak hülyeséget akkor az meg van bocsájtva...

Szal megfáztam. Lépjünk is tovább, majd kialszom.

Ma előadásom volt, király volt élveztem. Egy végtelenül egyszerű előadást csináltam a magyar nyelvről. Leírtam pár okosságot (hányan beszélik, nagyon nehéz nyelv, finn nyelvrokonság...blabla) és magyar mondatokat is írtam, csak hogy szemléltessem hogy mégis milyen a nyelv. A végére szúrtam egy olyat hogy ne akarjátok megtanulni:)


Nem. Nem a bolíviai zászlót szúrtam be magyarnak, csak a vetítőnek volt egy csöpp májbetegsége...

Aztán van két meghívásom is:) Az egyik az a kuvaiti lány meghívása. Tudjátok akinél múltkor is voltunk mert megnyertünk egy vetélkedőt. Nah most a vetélkedő leegyszerűsödött arra, hogy aki befáradt az órára az meg lett hívva. Vicces volt:) Mindegy, legalább megyek egyet BBQ-ra.

Ezután jött Péter (itt élő magyar fizikus) hívása, hogy pénteken lesz BBQ parti a sivatagban és hogy menjünk, minél többen, annál jobb. Mondom OK, király. Már megbeszéltük az időpontot de megszakadt a hívás. Azóta nem hívott vissza, szóval a bejegyzés után Én fogom visszahívni.

A következő program meg az idei kalligráfia és Islamic Arts Convetion. Két hétig lesznek itt, el akarok nézni. Mondjuk nem áll szándékomban 25 000 KD-ért A4-es papíron lévő arab szöveget venni, de meg akarom nézni. Ha már Keszthelyen nem sikerült akkor Kuwaitban sikerülni fog.

Más dolgok nincsenek. A koreai srácok üvöltöznek a konyhásokkal, hamarosan verekedés is lesz. Most már velük fogok járni a konyhára, hátha látok is valamit:)
És Theo felhívta a figyelmem hogy meghalt a SIM kártyánk. Aki olvassa ezt és el akar érni telefonon (Anyu, Eszter) annak mondom hogy nem kell aggódni, veszek egy másikat. 100 fils volt a kártyán, szóval nem nagy ügy. Nem vagyok miatta ideges... Theonak 6 KD volt rajta...

Majd még jelentkezem

Elvagyok azért... :)

Nos megint nem volt net, szóval csak ma sikerült felraknom...

Már páran szóvá tették hogy nem olvasnak frisset már két napja. Nos elnézést, de Nektek, kedves Barátaim, Családom, és még mindenki aki idetéved a nagy homályból, meg kell értenetek, hogy nem mindig tudok napi postot írni. Arról nem is beszélve hogy van amikor- tényleg hihetetlen- de alig történik valami. Tudom hogy ki vagytok éhezve, mert nagyon jókat írok, és mindenki szeret engem olvasni:D, de legyetek türelemmel.

Most pótlok egy kicsit, rendben?
Nos az elmúlt napokban nem történt semmi érdekes, ha az iskolát nem számítjuk. Annyi történt csupán hogy iskolába mentem, utána pedig mindig valami szabadfoglalkozás következett. Ez az egyik nap abban merült ki hogy szakanban hülyültünk, aludtunk, olvastunk: pihiztünk. De volt egy olyan nap is amikor gondoltunk egyet, és elmentünk keifanba, ahol baromi meleg van, ha lehet akkor még kevesebb árnyékkal mint shuwaikhban.

Aztán ott volt a tegnapi nap. Amikorra is beharangozták hogy megyünk a dokihoz, mindenféle szűrővizsgálatra. Utána pedig beszéltünk valami olyanról, hogy elmegyünk végre a Kuwait Towers-t megnézni, és estére pedig Ali hívott valami partiba, amiről semmit nem tudtam. Nah felkészültem: elraktam a fényképezőt, meg mindent ami kellett egy jó kis túrához, és gondoltam hogy nem lesz ma suli, szóval nem viszek füzetet, meg semmit. Hiba volt. Ugyanis volt suli, és medical teszt nem volt... De megoldottam, adtak ilyen fénymásolt lapokat, szóval nem kellett füzet, meg semmi egyéb sem. Suli keretén belül ezután mentünk megfagyni. Ez azt jelenti hogy a szembelévő épületbe mentünk ahol kajak volt 18 fok mert annyira ment a légkondi. Az épület az iskolaújságnak ad otthont, aminek a neve Afaq. Nah hát ki ha Én nem, elneveztem OhFuck-nak... A bolgár srác megkönnyezte egy picit a humorom. 1 órát voltunk bent. 3 különböző faszi mondta el és mutogatta körbe a dolgokat, harmadszorra már tisztára át voltam fagyva. Itt is volt egy vicces történet, mert a falon volt egy nagy LCD TV és Yaqub, a tanárunk mondta hogy ameddig várjuk a fejeseket akik majd mutogatni fognak, addig tvzzünk. Okéé... Adelbhek, a kazah elkezdte kapcsolgatni a Tevét, míg nem talált egy amerikai csatornát ahol azt mutatták egy műsorban ahogy amerikai picsák verik szét egymást, meg másokat. Vicces volt. Aztán megjött az arc aki elöszőr beszélt. Odament a Tv-hez és lehalkította, de a műsor ment tovább. Képzeljétek el ahogy Arab manus ott beszél hullakomolyan a dolgokról, a feje mögött pedig ilyen kamerás felvételek mennek ahogy megy a catfight:D:D:D A koreai srác rám nézett, artikulálta hogy O my god, Mi meg majdnem befostunk a röhögéstől:D... tudod ez a le kell nézned különben kitörsz...

Nah szóval a nap első fele el is ment ezzel... Aztán jött a másik fele. Későn végeztünk, nem lett volna már időnk normálisan összeszedni az arcokat és elmenni a kuwait towershez, ezért azt találtuk ki, hogy Reni meg Én elmegyünk be a városba, aztán majd lesz valami. De előbb nekem a szakanba kell mennem, átöltözni, meg egyebek. Nah itt ez érdekes volt, mert Reni is jött a fiúszakanba. Ha láttátok volna az őr fejét (akit nem szeretek, meg úgy kb semmibe sem veszek, mert felettébb ostoba) amikor Reni bejött, rögtön mondta, hogy nem mehet fel, meg ilyenek. Mondom relax ember nem is akar feljönni, csak megvár. Aztán felkerekedtünk. Be a városba a halálosan büdös, koszos szaros busszal, amin most meglepődtem, meg KPTC volt, holott eddig amikor mentünk akkor ilyen volán-távolságibusz szerűséggel voltunk, most viszont egy olyan busz volt amiben éppen hogy csak elfértem. Ugyanis természetesen Én voltam a legmagasabb (midgetland), és a fenti kapaszkodó rúdba minduntalan bevertem a fejem. Nagyon vicces volt.
Aztán leszálltunk, és ide oda mászkáltunk, elmentünk az X-citeba, nézni szótárgépet, meg egyebeket (megint megállapítottam hogy nagyon jó lenne valami kütyü) de ezek marhadrágák. Bementünk a Mubarakiyya Szúqba ( a piac), de nagyon benéztük mert egy csomó minden zárva volt. Basszus ezek tudnak élni hogy dolgoznak egyig, aztán kinyitnak ötkor... Nah mindegy, lézengtünk össze vissza, aztán beültünk a Mekibe kajálni ahol McRoyalt kértem, de a BurgerKingből a whoppert kaptam. Máskor kérek egy sajtburgert, hátha az ugyanaz mint mindenhol máshol. Ezután visszamentünk -mert már voltunk ott- az almuthanna centerbe, ahol van egy bazinagy könyvesbolt, és éppen készült újrakinyitni. Még mielött kinyitott volna, ittunk egy kávét mert Én folyamatosan el akartam aludni, akár állva is... azért kivesz az emberből a 40-45 fokon sétálgatás. Jaa megtudtam hogy most nyáron nem 50 fok volt a jellemző hanem 60. 60fok...nah mindegy. Szóval ittunk egy kávét és egy marhajót beszélgettünk mellette. Utána be a könyvesboltba, ahol vettem rögtön két térképet is, szerintem hasznos. Aztán ugyanitt döntöttem el mostmár véglegesen hogy szeretnék egy nagyon durván csicsás-minőségi-exkluzív Korán nyomtatványt. Láttam már olyat aminek 2 centis faboritása volt, faragványokkal. Nah az már kezd közelíteni az elvárásaimhoz. Szóval valszeg ilyen csicsás cucc az egy korán lesz. Más az csak kacat.

Miután végeztünk, hívott Ali hogy hol vagyok már... mondom hogy itt a Muthanna Complexben, mondja ok, megyünk érted. Királyság. Tökéletes időzítés, amikor kiléptünk az ajtón, kanyarodott a Nissan Maxima (3.0L Benzin) benne a szokásos hármas: Ali, Moji, Hamed. Beültünk, Reni volt az egyetlen csaj... kicsit furcsa volt, nem erre számítottam, de Én azért kényelmesebben voltam mint szegény Reni, aki az elején parázott egy kicsit. Persze Én is, mert nem tudtam hogy most hova is megyünk. Kiderült hogy elég messze. Kuwait cityn kívűlre, egy másik városba (most meg nem mondom a nevét) ahol jóformán csak az ittélő idegenek élnek. Látszik az egész városon hogy nemrég húzták fel a gyarapodó lakosságnak. Amerikaiak, angolok, meg a többiek élnek itt. Új igényes, nagyon király kis épületek voltak. vagyis kicsinek nem mondanám mert voltak vagy 20 emeletesek, de kapásból úgy kezdődik a földszint hogy csócsó asztalok, meg billiárd asztalok, a kertben pedig egy medence napozórésszel. Királyság. ha nálunk is így néznének ki a panelek akkor örömmel laknék ilyenben. Jah és természetesen kilátás a tengerre (bár az nekem is megvan pff). Nah szóval megérkeztünk, egy iráni petrolkémikus, Joshep lakása volt. 3 évig tanult skóciában, szóval nem volt sok gondja az angollal. Nagyon kedves volt, meg minden, de még kellett egy fél óra amíg úgy igazán feloldóttunk. Mondták mit kérünk, Én mondtam hogy whiskyt. Jéggel. Pár perc múlva hoztak is valamit ami színre nagyjából úgy nézett ki mint a whisky, de pezsgett, és pezsgőspohárba hozták...
belekóstoltam és valami édes cucc volt. Nem mondom hogy rossz volt, elmegy de ez nem whisky:D Kiderült hogy valami bodza cuccal felöntöttek valami vodkaszerűséget. Jah és az elején mondtam is hogy ebben nincs alkohol:D Aztán volt, csak hamed nagyon keveset tett bele. Mondván hogy nem vagyunk hozzászokva, aztán Josheph felvilágosította Hamedot, hogy mi magyarok vagyunk, mi valszeg többet iszunk alkohol mint Ők együtt összesen...
Szóval ittuk ezt, aztn jött a kaja, és közben rendeltek még kólát is. A kaja úgy nézett ki hogy három darab pulyka egybe megsütve, és különböző chipsek, meg mártások hozzá, meg rengeteg pitatészta. Kb mint a filmekbe. Ilyen nagy tálon, egyetek amit láttok. Jaa még hozzátartozik az is hogy egy másik tálban pedig rengeteg gyümölcs volt. Szóval megvacsiztunk, elég jó volt. Közben megjött a kóla és Én úgy döntöttem hogy kólával iszom tovább ezt az alkoholos cuccot. Az alkohol egy barna műanyag üvegben volt, és az volt ráírva hogy Canadian Blended Whisky. Amikor kitöltöttem akkor pedig tiszta átlátszó volt. Fogalmam sincs mi volt, mert tisztán valahogy nem akartam meginni. De azért volt hatása. Sokat hülyültünk, dumáltunk, realizáltam hogy ezek nem akarnak rosszat nekem, csupán keresik a társaságot, meg hülyülnek össze vissza. Nem homik, de pusziszkodnak, meg közvetlenebbek egymással mint mi vagyunk, európaiak. Ezen felül szeretik szivatni a kis európait, aki nem tudja hogy mivel áll szembe, és mindent komolyan vesz, meg mindent bevesz:D:D. Szóval no para. Nagyon jól éreztem magam.
Sajnos 8 után valamivel el kellett indulnunk, mert Reninek fél 10kor legkésőbb a szakanban kell lennie. Ali, Hamed, és Joseph természetesen maradtak. Moji (akié az autó) vitt haza bennünket. nagyon rendes arc, végigdumáltuk az utat. Sok mindenről beszélgettünk. Kiderül hogy Ő itt született kuwaitban, és azóta is itt él, de mégsem polgár, és semmilyen juttatásban nem részesül. IT programozó, banki cuccokkal foglalkozik és olyan szinten amilyen szinten csak nagyon kevesen. Mondta hogy jó a munkája, mert egyszerűen kirúghatatlan, és sokat hoz, és alig vannak akik értenek hozzá. Az időbeosztása is rugalmas mert egy Insaallahhal sok mindent el tud intézni. Mesélte hogy egy Insaallahhal több mint 1 hónapot is késett a munkában... meg akkor ott van a ramadan amikor full fizetést kap, plusz még premiumot is, mert hogy szent hónapban dolgozik, és a munkaideje 10-től délig tart. Durva nem?
Akkor elomndt azt is hogy az európaiaknak ez a hely egy kánaán. Már aki kibírja... mert a munkán kívűl mást nem nagyon lehet csinálni. Kérdeztem azt is hogy milyen munkák vannak... Mondta hogy ha gyorsan és sok pénzt akarok keresni akkor al egjobb megoldás az a modellkedés. Nah ezen meghökkentem. Modelkedni. Beszarok, mert hogy nincs elég modell, és hogy kell nekik a mindenféle modell és jól megfizetik. Lehet szét kéne magam gyúrni aztán jelentkezni modellnek, próba-cseresznye:D. Ezzel amúgy csak egy a baj... modellnek születni kell, nem lehet azzá válni szerintem. Jó talán ha nagyon sokat műtetted magad, de az nem az igazi. Szépet csak a természet hozhat létre.
Aztán még demonstrálta pár dologgal azt hogy mennyire kiváltságosak itt az európaiak: Elmondta hogy ugyanazért a munkáért többet adnak egy európainak, mint bárki másnak, mert ahogy Moji fogalmazott szeretik a white meat-et, és bár nem biztos hogy jobban végzi el a munkáját egy európai mint bárki más, többet adnak neki mert azt hiszik hogy az elvégzett munka jobb, vagy nem tudom...
Másik nagyon durva történeten meg tényleg elkeredett egy kicsit a szánk. Mojinak orosz barátnője volt, gondolom valami fehérbőrű szőkésebb kiadás. És a parkban csókolóztak. És feljelentették őket, és nem engedték őket sehova, mert hogy jön a rendőrség. Ilyenkor a menet leginkább az hogy elrendezik a dolgokat, és egyszerűen kitoloncolnak az országból. KITOLONCOLNAK. Durva. De mivel a hölgynek semmi köze nincs az iszlámhoz (Mojinak se, olyan ateista mint a huzat... mondjuk programozó nem is hihet semmi földöntúliban:) ) ezért a rendőrség meg mindneki szemt hunyt az eset fölött. Persze nem azt mondom hogy itt egy európainak mindent szabad, csupán érzékeltetem hogy Ők, az arabok is tisztában vannak néhány törvényükkel ami a hülyeség csúcsa, és ilyeténformán ezeket meg lehet hajlítani, lehet egy kicsit formálni. Úgymond bending the rules. És mindenki csinálja.

Aztán hazaértünk. Jósrácok ezek, megbízom bennük, kiérdemelték.

Ma laza nap van, már mostam egyet, meg elvoltam beváltani a kuponjaimat. Az egyiket nem fogadták el, szóval repülőt hajtogattam belőle és berepültettem a konyhába... legyen az ő bajuk. Most van elég piám itt raktáron, nem kelll tartani attól hogy elfogy. Mindjárt nekiülök tanulni, de addig még teregetek, meg ötyézek.

Reni még tegnap hívott beachre strandolni, ahol elvileg van minden. Most fel is hívott hogy megyek-e de valahogy úgy vagyok vele, hogy nekem most se kedvem se elég időm nincs erre, és így egyáltalán nem éri meg. Tudom hogy mindenki azt kérdezi hogy voltam-e már strandolni, vagy fürödtem-e már a tengerben? Nos, nem de mindenképpen ki fogom próbálni. Valószinű hogy a napközbeni hőmérséklet még jövő hétvégén sem fog nagyon 40 fok alá süllyedni. innentől kezdve meg nincs miről beszélni. Kis családom tudja hogy nem annyira vagyok oda a sós tengerért, de a feeling meg egyebek miatt ki kell ugye próbáni. Hallom nálatok jön a rossz idő... nembaj majd akkor postolok egy két beach-es képet és akkor legalább amíg majd mesélek róla Ti is részesei lehettek:)

Nah mostmár abbahagyom. Akarok még pár dolgot írni, amint összeszedtem a gondolataim, majd publikálom őket. Legyetek jók, puszilok mindnekit.