Sűrített hűtő

Figyelem! Az alant olvasható bejegyzés idióta képekkel van tarkítva.

Nem is tudom hol kezdjem. Kezdem megint az időjárással. Borzasztó. Simán csak sírva lehet fakadni tőle, reggel úgy kelek, hogy kihörgök két deka homokot a torkomból és csak azután indulhat a nap.
A homokos idő (lol) homokkal jár, amit persze el kell takarítani. Kuvaitban persze meg kell takarítani a járdákat meg néha az utcákat is: leginkább ott ahol járkálás van ( ez mondjuk enyhe csúsztatás, mert a járda amit a képen mosnak, ott éppen soha senki nem mászkál). Egy sereg indiai, és mehet a móka. Szerintem ez pazarlás.


Aztán jó hír: végre van világítás a vadi új sportpályákon:) Sajnos a homok miatt nem lehet rajta megállni, de legalább viccesebb rajta focizni.

Iskolában nincs semmi, azon kívül, hogy állítólag a szövegértés nehézségében utolértük a második csoportot, ami meg is látszik rajtunk. Mindenki ül mint egy hülye és kb. halvány lila fingunk nincs a szövegről amikor először látjuk meg őket... kéne tanulni picit...

Aztán jöjjön a hűtő história. Vicces dolog ez. Először úgy voltam vele hogy minek nekem hűtő? Aztán kezdtem rájönni, hogy basszus jó dolog a hűtő. Tudok olyan dolgokat venni amiket szeretek és hiány van itt belőle (például sajt. Semmi sajt nincs mert drága) meg az 50 fokban jól fog esni majd a hideg víz. Sőt már most is jólesik.

Szóval elhatároztam hogy veszek egy hűtőt. Egy pici kellett, és a legolcsóbb. 22KD azaz durván 15 rudi. Otthon is megnéztem, ilyen hűtő otthon 20 rudi. Nem mintha haza akarnám vinni.
Aztán ott van még a szúq dzsuma, a pénteki piac. Remélve hogy ott olcsóbb, és valljuk be nekem nem kell hűtőből új csak pici és működő, eldöntöttem hogy megnézem ott is, és utána döntök. Ma elmentünk.

Megyünk bankot rabolni, muhahaha

Együtt utaztunk a japánokkal, a törökökkel, és Beqaval a grúz gyerekkel. Ők a Hard Rock Caffeba mentek: biztos jó lehet ott kólát inni és a fiúkkal dumálni. Aztán kiderült, hogy mi meg rossz buszra szálltunk fel de mióta fél Kuvaitot átgyalogoltunk Rafallal, nem ijedünk meg semmitől. Elsétáltunk a szúq dzsumába. És milyen jól tettük hogy sétáltunk. Olyan dologba botlottunk amiről az agyam alsó bugyraiban nagyon sokat olvastam, nagyon sok képet láttam, sőt, abszolút biztos vagyok benne, hogy versenyeztem is ilyennel. Persze csak a képernyőn. Közelebb érve jöttek is a pontos adatok. Nem másba mint egy Porsche 356 Speedsterbe botlottunk. Nem volt rossz állapotban, csupán poros volt. Ha ez eredeti és költenének rá egy keveset akkor egy nagyon ritka, gyönyörű autó lehetne. És persze ehhez külön, temperált garázs illik. Jah igen, mert annyit ér.

Hűtőőőőőőőőőőőt akaroook wroááá

Porsche 356 Speedster. Attól tartok ez egy replika...

A piac mellett van egy nagy bevásárlóközpont. Először gyorsan körbenéztünk a piacon, vannak kicsi hűtők, mindegyik használt és 10-12 KD között mozognak. Kettő említésre méltó volt, az egyiknek nem volt dugasz a vezetéke végén, de mondta a csávó hogy nem probléma megoldja. Hááát nincs túl sok bizodalmam...

De erről később, ugyanis úgy döntöttünk hogy előbb eszünk valamit és elintézzük a bevásárlást és nekem is lesz időm gondolkodni. Hardees swiss 'n mushroom-ot ettem életemben először. Nem dobtam el az agyam, a sima sajtburger jobb. Ugyanilyet ettem a jhonny rocketben, ám gondolom mondanom sem kell melyik volt a jobb.

Utána be a szupermarketbe (be szép magyar ez is). Maga a hely jó volt mert sok minden volt, volt választék, és olcsó is volt, de basszus egymás szájába értek az emberek. Főként indiaiak. Komolyan vigyázni kellett hogy ne menjél keresztül egy-egy kisgyereken, vagy anyukán. Itt bevásároltunk és mivel mondtam Rafalnak, hogy megveszem a hűtőt ezért vérszemet kapott és elkezdett hűtőbe való cuccokat venni. Nos nekem sem kellett kétszer mondani: kosárban landolt egy adag feta sajt, és egy adag normál sajt (majd kiderül mennyire normál). Illetve bagett, vaj és egy adag holland karamellás keksz is. Mert megérdemlem.

Rafallal arra gondoltunk hogy be fogunk szarni a röhögéstől ha nem lesznek ott már a hűtők...:D
Visszamentünk, ott voltak. Azért még körbenéztünk, megnéztük a vezetéket, hogy mennyire koszos, illetve beledugtam mindegyikbe a fejem hogy kiderüljön pozitív-e az emberi hulla szagra. Amelyik az volt azt kilőttük.
Maradt egy LG, ami alap állapotban 27KD a boltban, ez egy picit használt volt de korrekt. 8-ért akartam elhozni, azonban csak 10-ért sikerült. baromi rosszul éreztem magam, mert semmi papír semmi garancia nélkül kiadtam 10KD (6860 Forint) egy hűtőért. Mondta a csávó hogy 1 hét garanciát ad rá, visszavihetem.
És vigyem el kipróbálni. Van külön ilyen kipróbáló rész. Elvitték a cuccomat, fél KD-ért kipróbálhattam volna hogy működik-e. Ne szopassatok már, hogyan fogom Én megtudni azt hogy működik-e? Nem. Menjünk majd otthon leanyázom az égieket is a helyükről, vagy a fülemig fog érni a mosoly.

Taxiba, itthon kipróbál. Működik:) már fagyos a fagyasztó, hideg a kolbász, hideg a feta, a sajt. Hihetetlen boldog vagyok vele. Jó üzletet csináltam. A januári minhámból még maradt kemény 14KD ami gondolom kitart még egy darabig. A februárit meg még fel se vettem, nehogy elköltsem. Szóval új kis hasznos dologgal bővült a szobám.

Whisky, Whisky, Dicksons, Szuq, Whisky

Szóval írok is valamit. vagy legalábbis megpróbálom. Nem ígérem hogy hosszú leszek, vagy élvezetes, mert az mostanában nem megy...

Szerdán keveset aludtam, későn feküdtem, korán keltem, forgolódtam. Ez hangyányit megalapozta a csütörtöki napomat. Az iskola borzasztónak tűnt, bár Theo megröhögtetett (első sorban ültünk, mert késtünk). Utána kaja, majd elmentünk az Avenuesban és vettünk egy- egy Dumbellt (súlyzót) Legalább most már kezdem érezni az izmaim helyét. Sajnos nincs hova eljárni szóval most csak ilyen koca-gyúrás lesz, a futás mellett. Elfogyni talán nem fogok, mert azért jól táplálnak, de szándékomban áll kondit szerezni, a súlyzó pedig remélhetőleg rendben tartja a még megmaradt izmaim.
Szóval hamar letudtuk a plázát (hamarosan újra megyek) és belezúgtam az ágyba. Talán ha mésfél órát aludtam éjszaka... szóval jólesett.
Közben hívott Reni, hogy rossz híre van, mennem kell a konzulátusra. Naaaa neeeee. Nincs kedvem ott mosolyogni, meg mesélni.

Telt az idő és hirtelen egy taxiban találtam magam amivel az USA embassy főbejáratához vitettem magam (itt van a közelben a magyar) és megkérdeztem tőle merre visz az út budára.

Aztán meglett a nagykövetség. Bent, rögtön le kellett mennem az alagsorba, persze közben megdícsérték az öltözékem (Én voltam az egyik legkulturáltabban felöltözött egyén). Az előadást Dr Varró József tartotta, egy vezető rovos a szakmájában, amit intervenciós radiológiának hívnak. Vicces volt. Egy csövet dugdosnak a csávókba aztán kész. Érdekes volt, de még mindig nem tudtam hogy mit csinálok itt. Komolyan mondom a magyarok között idegennek éreztem magam. Magyarul beszélő emberrel már régóta nem találkoztam, főleg nem ennyivel. A nyelvet se nagyon alkalmazom.
Ám az előadás után kisebb fogadást rendeztek. Kis sütikével (persze kimaradt a tetves vacsora, szóval éhes voltam) elkezdtem betolni pár pogácsát, és töltettem magamnak Whiskyt. Elsőre nem akartam elhinni, de ott volt. ÉS NAGYON JÓL ESETT. Ezek után jöttek a beszélgető partnerek: Fodor Barnabás (Fodor t. úr fia) Ágai zsolt konzul helyettes, Várkonyi Péter aneszteziológus... blablabla. Fogyott a whisky nagyon, de jajjj jólesett, meg az a sok kis péksüti is.
Beszélgettünk, meg meséltünk, és közben ittunk-ettünk. Jó kedvem lett. Élveztem. Aztán vége lett. Nahh a lányokat hazavitte a sofőr, engem meg Várkonyi Péter. Tudom nem akkora nagy szám de egy 250 lovas SAAB 93-mal mentünk. Nah azért préselt az ülésbe rendesen, és ott is jókat beszélgettünk. Szóval a végére még egy kis európaiassabb gyorsulást is kaptam... már kezdtem hozzászokni ezekhez a nagy amerikai hodályokhoz... Majd írok róluk, mert érdekesek, de még gyűjtöm a tapasztalatot.

Ennyi volt kb az este. Másnap pedig mosás, meg kicsit rendet raktam, aztán pedig a többiek kitalálták hogy menjünk el a pénteki piacra (szuq dzsuma).
Nah ez a piac nagyon hasonlít ahhoz ami otthon nálunk van, csak azzal a különbséggel hogy ez nagyobb, keletiesebb cuccok kaphatók, és a termékek túlnyomó része használt/lopott/rossz. Láttam 2 literes vízforralót 1 dínárért. Az volt a bajom vele hogy baromi koszos, és baromi undorítóan nézett ki. Tudom hogy ki kell mosni, meg ilyenek, de azért ilyet csak akkor veszek ha szép állapotban van. Nembaj, addig használom Theóét. Nem is kell.
Az egyik indonéz gyerek vett két darab Casio órát 5 dínárért, és mutatta hogy nézd olyan mint az enyém, csak az övé még világítani is tud, az enyém meg nem. Mondom: jah király :). Örült neki, nahh.

Mai nap pedig megint korán keltünk, majd reggeli után irány a Dicksons House! Költői kérdések sora hangzott el: Ma hadza? What the fuck is Dicksons House? Who the hell is Dickson?
Két busszal mentünk, természetesen lányok-fiúk külön. Pff... Jó nem mintha buszozni akarnék velük. Aztán megérkeztünk egy pici verandás helyre, ami a dicksons house volt. Benne CSAK képek és néhány arab írás. Jó voltam érdekes képek is, de hát... jajj. Volt idegenvezetőnk is, aki elvileg angolul beszélt, gyakorlatilag nem értettem belőle gyakorlatilag semmit.
Hoztam brossúrát. Ezek szerint ez a ház egy nagyon régi építmény, és reprezentálja az angol birodalom koloniális építészetét amit a melegebb éghajlatú kolóniákon alkalmaztak. Szuper. Aztán itt élt egy faszi 1930 körül akit Dicksonnak hívtak és felújítatta akkor a házat, és benne is élt, míg az elődei csak irodának használták. Aztán volt egy "csaj" is. Um Saud. A csaj/nő kifejezés elég enyhe, ugyanis valami hihetetlenül rodna volt szegénykém. Hatalmas, ronda fejjel, buta szemöldökkel... Olyan igazi angol hölgy a rondábbik fajtából. Tudjátok... sziget, ronda nők: jó nem lehet:D (boccs Olivér).
Az egyik képen egy csomó teve között volt látható a hölgy, és mondtam az egyik japó csajnak hogy képzled el ha a tevék beszélni tudtak volna: "úristen mi ez itt?? meneküljünk mielött ránk ül". Szegény Japán csaj a könnyeit törölgette, és kérlelt hogy hagyjam abba.

Aztán haza. Mosok, tanulok, szarakodom a géppel. Este meg nem tudom mi lesz. Túl sok kedvem nincs elmenni, de lehet mégis majd megyünk valahova.

Remélem elég betűt írtam.

Jah és nincs MSN se SKYPE-om. De dolgozok a problémán...

Placement test

KÉPGALÉRIA

Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.

Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.

Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.

Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)

Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.