Taj Mahal

KÉPGALÉRIA
A galériában 86 kép van. KATT a többi képért!!!!

Kora reggel keltem, hogy a napfelkeltét azt a Taj Mahaltól nézzem végig, hogy ne legyenek sokan illetve, hogy lássam így:)

Mint ahogy máshol is, itt is érvényesül a papírforma. Az odavezető út koszos, rendetlen meg minden indiai baja megvan, ellenben ha megveszed a jegyet, belépsz (és mint mindenhol itt is fegyveres őrök motoznak át) és egy teljesen más világban találod magad. Tilos a köpés, tilos a szemetelés, tilos minden ami oly természetesnek tűnik a falakon kívül.

Én a nyugati kapun mentem be. Amikor a riksa kirakott akkor nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk, mert még kb. a koszban és a városban voltunk. Aztán mondta, hogy beljebb kell mennem, de oda nem tud elvinni. Ha az ember azt hiszi hogy a Taj Mahal kint van a susnyásban, akkor most elmondom, hogy nem, nincs.


Szóval bementem, viszonylag nagy belső udvar, majd pedig a főkapu. A főkapun keresztül már átjött a Taj Mahal sziluettje. Nem volt semmi:) Innentől kezdve meg már egyértelmű merre mentem. A Taj előtti vizes részen éppen hogy csak egy kevés víz volt, hogy legyen tükörképe a palotának.


A Taj Mahal nagyon fehér, és hatalmas. Kb ennyit tudok róla mondani. Oldalt van két épület, amiből csak a bal oldali a mecset, a jobb oldali csak simán egy ugyanolyan épület, hogy megmaradjon a komplexum szimmetriája. Csodálatos, de igazából tényleg csak ennyi. A partról látni a Yamuna folyót (most inkább valami patak) és a Taj Mahal tövéből látni az ugyancsak fehérlő Agra Fortot ahol korábban voltam. Tessék megnézni a képeket:)

Utána vissza Delhibe az egyik legkényelmetlenebb vonatúton amit Indiában elszenvedtem. Majd még lesz folytatás, vagy egy másik bejegyzés. Az utolsó képeken egy kis Delhi látható, kora reggel, bóklásztam még egy kicsit mielőtt kimentem volna a reptérre. Van két videóm is, lehet azokat majd később feldobom.

Agra Fort, Fatehpur Sikri

KÉPGALÉRIA
A galériában 112 kép van.

Sawai Madhpourból vonattal mentem tovább Agrába. Fura volt hogy kb. bagóba került a jegy, gondoltam is, hogy nem lesz valami jó utam.

Nos sleeper classon utaztam, ami a legalja az indiai vonatutazásnak, de hálaistennek sok hely volt. Ezt úgy kell elképzelni hogy mindenhol ágyak vannak, ám nappal fel kell hajtani őket hogy ne zavarja az ülő utasokat. Mivel nem voltunk sokan (és ez tényleg sokat számít) nagyon kényelmesen utaztunk, az első órában még aludtam is nagyot.

Utastársaim. Jó fejek voltak, segítettek:)

Első óra? Miért hány órát vonatoztál kedves Bálint? 226 kilométert kellett megtennie a vonatnak, ami egészen pontosan hét és fél órában telt. Jól olvastad, 7,5 óra. gyakorlatilag az egész napom ráment... Ez egy csütörtöki nap volt.

Este értem Agrába. Felkutattam a hotelt, majd utána elmentem csattogni Agrába. Vicces hely. Ugyanolyan mint a többi...

Másnap Péntek lévén nem volt nyitva a Taj Mahal, szóval maximum csak messziről lehetett bámulni. Akkora hova? A terv az volt, hogy kora reggel kelek, és az első buszok egyikét elérem Fatehpur Sikri-be.

Fatehpur Sikri egy olyan város amit a Akbar uralkodó építtetett egy jóslat valóra válása miatt. Megépítette a város, a palotát, meg mindent, élt itt 4 évet, majd elköltözött mert annyira unalmas volt. Másfél óra volt a buszút oda, szerencsére oda-vissza volt ülőhelyem. Baromi meleg volt, és a busz szakadt roncs volt, ennek ellenére az odautat nyugodtan nevezhetem teleportnak mert átaludtam.

Fatehpur Sikribe érve gyakorlatilag a város közepére rakott le minket a busz. Közel volt a mecset, illetve a palota ahova menni akartam. Fent volt egy dombon és ahhoz hogy oda feljussak át kellett verekednem magam a bazáron, a tömegen és egy nagy adag nyomortelepen. Volt egy csávó aki követett, meg mindig mondta hogy hova menjek. Már kicsit járatosabb voltam, illetve pontosan tudtam hogy hova megyek, mert látótávolságban volt a célom. Ugyanakkor itt volt az első eset amikor egy kis hányingerem lett a bazár utáni nyomorteleptől.

Igen, abban ott fürödtek.

Később megállapítottam, hogy Én a hátsó bejárton mentem fel, ahol ugye a nyomor van, meg a kosz... nah, ez volt eddig az egyik legdurvább. Konkrétan a rajtam lévő ing árából itt az egész kerület egy hónapig jól lakik.
A hozzám szegődött csávót észre se vettem, de lökte a rizsát. Felőlem azt csinál amit akar.

A hozzám szegődött csávó. Az átlag indiai méret látható a képen. Lehet ezért bámult mindenki?

A mecset ugyanolyan volt mint a többi mecset. Ám a közepén volt egy fehér mészkőből faragott síremlék ahova nagyon sokan járnak, ugyanis szerencsét hoz. Mondanom sem kell hogy ez gyönyörű volt. A képeken talán látszik, de úgy volt megcsinálva, hogy aki bent volt az látott mindenkit aki kint volt, de aki kint volt, az nem nagyon látott be.

Aztán át a palotába. Természetesen kis-millióan mondták hogy guideot fizessek, csak kétszáz rupia, meg szar lesz vezető nélkül. Természetesen nem mondtam semmit, csak megvettem a jegyet, aztán mentem be. Nagyon jó hely ez a palota, nem is csoda, hogy felkerült az Unesco világörökség listára. Gyakorlatilag nem használták soha.

A mecsetben lévő fehér mészkő sír és annak kidolgozása. Hihetetlen

Itt nagyon viccel volt: kb 20 perc után jött egy guide, aki elkezdte mondani a történelmet, meg mutatni mindent. Mondtam neki hogy nem akarok guideot, meg nem jöjjön velem... De Ő jön, mert Én nem hiszem el, de Ő itt dolgozik. Aha. Megyek a saját utamon, a csávó nagyjából jön velem, magyaráz. Majd megérkezünk egy nagy placcra, ahol Én elkezdek az ellenkező irányba menni mint amit Ő mond. Mondja, hogy az nem jó erre kell mennem. Erre leülök egy padra és csak gyönyörködök, meg nézem a palota fő részét-udvarát. Erre megszólal, hogy jah le akarok ülni! Persze ülj csak le nyugodtan... Csupán annyit válaszolok, hogy persze hogy leülök mert azt csinálok amit akarok.
Jó akkor adjak neki pénzt hogy körbevitt. Mondom Te hülye vagy, nem kértem, Te jöttél magadtól... Miután megint mondta, de úgy tettem mintha ott sem lett volna elviharzott. Többször mondtam neki, hogy nem kell guide, hagyjon magamra, ám Ő csak követett. Így járt.

Az ominózus leülök mert Én azt akarom.

Mögöttem a híres Panch Mahal. Ott híres:)

Utána vissza Agrába. Kicsit hosszabb útnak tűnt, főleg hogy a vonat is jött, és meg kellett várnunk míg elmegy előttünk: olyan mint otthon, addig tart hogy bealszol mire jön...
Az út nagy részét egy muszlim lánnyal társalogva töltöttem. Ő ült mellém, mert már máshol nem volt hely, aztán beszédbe elegyedtünk.

Szemetelnek mindenhova...

Zsúfoltság

Agrában pedig az Agra fortba mentem el. Természetesen ez is világörökség. Hatalmas, talán nagyobb mint a Red Fort Delhiben, illetve csodaszép fehér mészkővel van díszítve egy csomó helyen.

Agra Fort bejárat

Az uralkodó az alap vörös mészkőből épült erődöt csinosítgatta a kedvenc fehér mészkővel.

A háttérben lévő csodáról majd holnap bővebben:)

Ranthambore

KÉPGALÉRIA
A galériában 75 kép van.

Másnap, miután megszabadultam az idióta hotel managertől elindultam, hogy egy kis vonatozás után Sawai-Martenpurban kössek ki ahonnan tuktukkal menjek tovább Ranthamboreba.

Itt sem különbözött semmi attól amit eddig láttam, de itt nem volt olyan tömény. Ranthambore kicsi kis falunak számított a Ranthambore Természetvédelmi Park mellett. El kell áruljam, hogy ez a hely jött be a legjobban olyan szempontból hogy nyugodtabb volt, nem volt annyi szemét, nem volt annyi ember, és nem akart engem annyi ember bámulni. Persze itt is voltak érdekes dolgok, de azért a tömeg számít.
Illetve szép tiszta levegőt lehetett szívni.

Tigris szafarira mentem. Kora reggel. Jó volt, gyönyörű volt. Itt komolyan nem tudok mit mondani, a képeket tessék nézegetni, mert azok beszélnek helyettem. Annyi még tudni kell, hogy az állatok nagyon közvetlenek voltak, nagyon közel merészkedtek, és viccesek is voltak.


A másik fontos tudnivaló és gyanítom, hogy a képeken nem tűnik fel annyira, de a Tó amit fényképeztem az hemzsegett a krokodiloktól. Tigrist sajnos nem láttam, de így is bőven megérte ez az egész.

Az új barátaim...

Az utolsó képek azok a faluban történt grasszálásomból vannak. Mint mondtam ez már nem volt rossz. Este pedig egy fiatal ír párral vacsoráztam akik tanárok Írországban, és mivel nyáron nincs tanítás, ezért gondolták körbeutazzák itt a környéket: India, Vietnam, Burma...

Swastika. Nem, itt nincsenek nácik... (jól is néznénk ki...)

A szent állat. Rafal azt mondta, hogy szent csontváz. Képzelem mi járhat a boci fejében... jobb lenne inkább felhizlalva megdögölni nem?

Bevezetés, utazás, első élmények-Delhi

KÉPGALÉRIA
27 kép van a galériában.

Előrebocsájtom, hogy az indiai utam leírásakor nem fogom követni az eddigi sémát. Lesz egy prológus, meg egy epilógus, illetve a főbb látnivalók kapnak egy-egy bejegyzést. Fogok mesélni, lesznek szituáció leírások, de többségében a képek fognak beszélni helyettem.

Kezdem rögtön a kijózanító ténnyel, amire sajnos nekem is rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem csodaországba érkeztem. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy sokat látott, ellenálló, fasza gyerek, akit nehéz palira venni, illetve átlát dolgokon, akkor javaslom utazzon el egyedül Indiába. Rengeteg mindenre fog rájönni.

Soha nem tanultam magamról, illetve úgy általában a dolgokról annyi mindent mint Indiában. Rengeteg hibát elkövettem, kezdve azzal, hogy nem készültem fel eléggé egy ilyen úthoz, hogy nem volt meg sok minden ami egy ilyen úthoz kell, illetve talán a legfontosabb hibám, az a teljesen hibás képzet kialakítása arról a helyről ahova megyek.

A dolgokon átlátó, kemény, fasza gyerek ha nem is az első pillanatban, de a másodikban bizony egy picit összeomlott és kellett egy kis idő mire összeszedte magát...

De kezdjük a legelején. Az utam este indult, és kora reggelre értem oda Delhibe, ami az Én biológiai órám szerint még bőven hajnal volt, de mit van tenni, ha ekkor érkezik meg az ember?
Kuwaitból Gulf Airrel mentem Bahreinbe és onnan szólt Delhibe a jegyem. Átszállásra 55 percem volt Bahreinben. Vagyis lett volna... Ugyanis Kuwaitban 40 percet késett az indulással a gép, illetve nem is mentünk valami gyorsan. A kedves olvasó gyanítom már látja a problémát.
Hál istennek a Gulf Airnél értik a csizíót, így sörrel enyhítettem gondolataim hevességét... illetve egy nagyon jót beszélgettem egy kuvaiti emberkével, aki bejárta már Európát, és most Bahreinbe megy a feleségével VB-t nézni. Hogy miért nem lehet Kuvaitban nézni? Ott nincs alkohol. Ennyi. Elbeszélgettem vele dolgokról, és kiderült, hogy ugyan Ő muszlim, de ez már rég nem arról szól, hogy nem iszunk meg mindent megtiltunk. Egyszerűen arról szól, hogy ha hazamegy Kuvaitba, akkor úgymond tradicíókat követ, illetve betartja az illemszabályokat. Ám simán elautózik a haverokkal (vagy repül) egy hosszúhétvégére Bahreinbe hogy felöntsenek a garatra:).

Bahreinben az átszállásra kemény 5 percem volt. Ezt biztonsági ellenőrzéssel meg mindennel együtt sikerült megcsinálni. Túl sokat nem láttam a bahreini reptérből, mert pakkostul végigsprinteltem az egészet. Ilyet eddig csak filmben láttam, de a loungeban konkrétan sorfalat álltak az őrök és mondták, hogy hajrá, el fogom érni. Érthető, ha valami kisgyerek elém ugrik, az ott helyben szörnyethal.
Delhibe a gép már csurig volt indiaival.

Indiai idő szerint reggel hat körül érkeztem meg. Minden rendben volt, a sofőr kint várt egy táblával. Egészen addig rendben volt minden érzékem, illetve önbizalmam amíg meg nem érkeztünk a szálláshoz. Nos, a bazár kellős közepén volt a szállásom és most nem túlzok: a szar, az emberi-állati hugy, szemét, nyomor közepén. Konkrétan nem akartam kiszállni az autóból.
Aztán be a hotelbe. Turbános, fiatal indiai fogadott, megmutatta a szobámat, ami szintén nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem, de pihennem kellett. Semmit nem tudtam aludni vagy pihenni. Hál istennek, jó fej segítőkész emberke volt, hatalmas mértékben enyhítette a sokkot.

Aznap a "pihenés" után programot terveztem/ünk, ami hiba volt, mert ugyan a program fényévekkel jobb volt, mint ahogy Én azt elképzeltem, elterveztem, de a naivitásom, gyengeségem, illetve még sok egyéb tényező alaposan megkeserítette az életem. Magyarán egy hangyányit lehúztak. Amikor elöszőr azt hiszed, hogy nyertél, hogy jót tettél és egy kicsivel utána szembesülsz azzal, hogy mégiscsak sikerült átbasznia valakinek akkor az nem kicsit fáj. Ezek után vagy felállsz, megrázod magad és kihozod a szituációból a maximumot, vagy ott helyben feladod és elvérzel. Én az előbbibe tartozom. Kellett hozzá egy pofon, kellett hozzá egy akkora tanulság amit az életem végéig emlegetni fogok, de ez kellett ahhoz, hogy túléljem és lássam azt (sőt még többet:) ) amit elterveztem.

Délután szobát cseréltem, mert borzasztó volt az első, kismacskákat tanítottam meg szállni (amikor 2 napig nem alszok és nem hagynak aludni, akkor nincs az az isten aki megóvjon valakit/valamit a haragomtól), illetve délután várost néztem.
Eljutottam a Lodi Gardenbe, ami egy gyönyörű hely, metróztam, illetve csak úgy sétálgattam össze vissza. Gyakorlatilag össze-vissza tébolyogtam, és próbáltam feldolgozni Delhit, Indiát. Ez jó volt.
Elképesztő méreteket ölt a szegénység, mindenhol szemét van, senki nem törődik azzal, hogy hova üriti a felesleges anyagokat. Sokkoló.

Tipikus kereszteződés, egy jól szituáltabb környéken...

Lodi garden. Itt kikapcsolódhattam picit. Szerettem

Persze hogy az első nap ki kellett próbálnom. Van egy feelingje. A továbbiakban rengeteget használtam

Ami még az első nap nem is annyira jött le, de a többivel folyton csak erősödni látszott, az az, hogy Én egy majom vagyok az állatkertben, mindenki bámul, mindenki le akar húzni, követnek, pénzt követelnek... undorító. Én vagyok a gazdag fehér ember, ami hihetetlen, de itt még jobban érvényesül mint bárhol máshol, ahol eddig voltam.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy arra fel voltam készülve, hogy nagyon lopni akarnak vagy valami ilyesmi, de nem nagyon találkoztam ilyennel, illetve az indiai egy felettéb jámbor nép. Leginkább egy gigantikus krikett mérkőzést tudok csak elképzelni Pakisztán és India között, nem pedig háborút. Továbbá rengetegen segítettek, és pozitív emberek is voltak. Kár, hogy őket jóformán keresni kellett.

Másnapra egy egész napos Delhi nézés volt betervezve...

Elzúztam felfedezni Indiát!

20.-a után jönnek majd az élménybeszámolók és képek:)

Tudom már mindenkinek az agyára megyek ezzel:D

A történet+ előzmények

Mióta nem írtam annyi minden nem történt. Ománból visszatérve gyakorlatilag semmi nem változott.

Az idő kezdetben nagyon rossz volt a folyamatos homokviharokkal, de egy idő után átment a most is tapasztalható időjárásba: többségében tiszta, kék égbolt, és tűző nap. Napközben simán van 50 fok, estére leszokott menni 37-40 környékére. Hiába, itt minden betonból van. Kilépek és sugárzik minden a hőtől.

Voltunk kuvaiti Hard Rock Caffeban, ami egy hatalmas csalódás volt: természetesen nincs alkohol a koktélokban, de lehetne így is élvezhető, extra édes koktélokat keverni, mint ahogy azt a már szinte kult helyekké vált arab coffee shopokban szokás. De neeeem. Itt kapunk hangzatos, szépen kinéző koktélokat, horror árért. Mondanom sem kell, hogy a kicsit tudatosabb lengyelek illetve az egyetlen magyar azonnal kiakadt... Sajnos mi nem tudtunk elájulni attól, hogy a Hard Rock Caffeban vagyunk.
Rövid időn belül az egész csapat (egy grúz srác, törökök, meg egy tajwani lány) átvonult a Marina Mallba, ahol a Jhonny Rocketsben ettünk és shakeztünk. Még ez is drága, de a HRC-hez képest tiszta gazdaságos, illetve milliószor jobb dolgok vannak benne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindenki csak toporgott, hogy mégis hova menjünk, aztán a végén Én döntöttem, ám a többiek is mondták hogy király:)

Mit lehet még mondani? Jah igen. Megvolt a két vizsgám. Badr-nál vizsgáztam először ami egy vicc volt: sulim volt előtte, így már egy csöppet át voltam fagyva és a vizsgateremben kb 17 fok volt (kint legalább 40): mindenki fázott. Ez azt eredményezte, hogy szinte vacogtam, illetve elfelejtettem olvasni:D Szánalmasan ment, nem tudom mi volt akkor (lehet a 3 óra alvás se segített).

Aztán tegnap megcsináltam a Jaqúb vizsgát. Előre szólt hogy mire lehet számítani. Volt szövegértés, amivel most egy kicsit megszenvedtem, de szoktak menni, volt 20 kifejezés amikkel mondatot kellett írni, volt nyelvtan, meg volt egy ugyancsak értelmezés feladat. Készültem rá, szerintem jól sikerült.

És akkor jöjjön a történet maga...

Szóval itt van ez a szünet. Egy hónapja még csak közeledett és mivel kicsit több mint két hétről van szó, ezért biztos voltam benne, hogy valahova el kell, hogy húzzam a belem, mert itt a seggvakargatáson kívül semmit nem fogok tudni kezdeni. Kuvait csodálatos, Kuvait mindenható, de azért ha az egyetemi élet is meghal, illetve mindenki elutazik, akkor már gyomorforgatóan rossz itt minden.

Hova menjünk? Nos, ugyan felmerült, hogy veszek haza, Pestre egy jegyet és akkor Balatonozok, meg minden ilyesmit csinálok két hétig, ám úgy voltam vele, hogy Augusztus valamikor végleg hazamegyek és onnantól egy jó ideig otthon leszek... míg most Kuvait szponzorálásával inkább világot látnék.
Ha világot látunk akkor milyen világot akarok Én látni? Arabot? Persze majd még egy arab államot meg akarok járni, amikor így is túl sokban voltam már az elmúlt hónapokban.

Szíria kiesik, mert kb ugyanaz mint Jordánia (jött az ellenválasz hogy Szíria jobb, és jött utána az is hogy "szerintem, mert még soha nem voltam Jordániában") Nos Én nem voltam Szíriában, de valahogy nem is vonzz.
Dubai, Emirátusok, Bahrein? Nah hagyjatok békén... Kuvaitban élek, majd ha két anyám lesz akkor megyek "világot látni" ilyen helyre.
Egyiptom-Kairó? Nem rossz, nem rossz. Ha minden borul, akkor ez egy nagyon jó választás lehetett volna.
Libanon-Bejrút? Nos, szívem rejtett vágyává vált már egy ideje, hogy Bejrútba eljussak és mint ilyen el is fogok jutni, mert addig nem hagy majd nyugodni. Erős verseny lett volna Kairó és Bejrút között...

Végezetül eszembe jutott olyan is hogy elmegyek Dél Afrikába, úgyis most kezdődik a VB meg minden... Ezzel csak az a bajom, hogy ott az olyan embereket mint Én reggelire eszik meg, így ódzkodtam az ötlettől.

És végül is meglett az úti cél: India, azon belül is Delhi. Egy ideig gondolkodtam azon hogy Mumbai vagy Delhi legyen, de Delhiben maradtam. Teljesen más kategória mint itt a közel kelet (tán azért mert nem a közel keleten van?). Egy más világ, a csodálatos India és hát persze olcsón meg lehet úszni.
Ha megnézem azt hogy Magyarhonból hogy tudnék idejönni akkor sírógörcsöt kapok, mert enyhén drága. Így viszont mondhatni budget nyaralásra megyek. Hozzátartozik, hogy nem gondolkodhatnék ilyeneken ha a MÖB illetve Kuvait nem segíti céljaim. Megint csak köszönöm.

Az egész úgy kezdődött, hogy basszus nem lehet vízum nélkül beutazni, és nincs is olyan, hogy a reptéren beleütnek egy pecsétet az útleveledbe és aztán mész isten hírével. Előre meg kell csináltatni.
Felkerestem a nagykövetséget, ahol szembesültem azzal, hogy eltarthat 20 napig is a folyamat, ami kellemetlen, mivel jegyet sem veszek addig amíg nincs vízumom, illetve kb. ez a határidő: ha tovább húzzák akkor nem megyek sehova, nem hogy Indiába. A másik mellbevágó dolog az a pénzmennyiség, amit legombolnak az emberről egy ilyen vízum megcsinálása címén. Kicsit már Indiában éreztem magam: valószínű, hogy baksist is fizettem...
Itt merült fel bennem, mégsem Indiába kellene mennem, mert lehet, hogy most kidobok egy valag pénzt az ablakon, de semmi sem fog belőle összejönni. Áh próbáljuk meg: aki mer az nyer.

Innentől kezdve várakozás, várakozás... elvileg telefonálnak, ha kész lesz. Két hét telt el, nem telefonáltak. Nah mondom, biztos ami biztos menjünk, aztán nézzük meg. Mit ad isten, ott volt az útlevelem vízumostul, mindenestül együtt. Annyira örültem, hogy minden bánatom elfeledtem.

Azóta az események felgyorsultak, megvettem a repjegyet, Manamán(Manamana:D:D ) (Bahrein) keresztül megyek, illetve a szállást is lefoglaltam. Amikor foglaltam a szállást akkor lehetett küldetni emlékeztetőt. Nos, azt hiszem elírtam a telefonszámot, mert nem kaptam emlékeztetőt... Valaki otthon nagyot néz, hogy bizonyos Balint Schandl Delhiben foglalt hotelt... :D:D

Van térképem, van könyvem, van egy valag címem, van egy valag adatom. Az elmúlt két napban olyan hihetetlen mennyiségű anyagot olvastam Indiáról, Delhiről, arról, hogy hova akarok, hova illene elmenni, hogy mire kell vigyázni, hogy mégis hogy kell ott viselkedni... embertelen. És még rengeteg van.

Most kezdődik a monszun szezon, szóval lehet lesz egy kis problémám az esővel, illetve a szúnyogokkal. Malária meg Dengi vírus van ott dögivel. Vigyázni kell, nagyon mást nem tudsz csinálni.

A tervek szerint Delhiben lesz a főhadiszállás, gyalog, riksával illetve vonattal fogok közlekedni. Agrába akarok elmenni ahol a Taj Mahal is van, Jaipurba ami egy nagyon szép, régi uralkodói város, illetve akarok menni tigriseket nézni, meg elefánton lovagolni. (Mekkora hülyeség ez? nem elefántolni kellene egy elefánton? Vagy megülni egy elefántot? Nem tudom... Valaki segítsen).

Delhivel nem lesz gondom, mégis csak egy város, ám az agglomerációt, a szomszédos "megyéket" is érdemes lenne meglátogatni ha lesz időm. Fel kell készülni. Most olvasok olvasok olvasok. És tervezek.

Már vettem egy kis könyvet, amibe mindent fel fogok jegyezni (lehet hiba volt XD) illetve beszereztem lakatot a poggyászomra, meg egy nyakba akasztható kis táskát, ami vízálló és baromi könnyű. Ez azért kell mert a zsebeimben nem lesz semmi, illetve ezt el tudom rakni a pólóm alá, így talán nem fognak tudni fontos dolgokat ellopni tőlem.

Mit mondjak... egyesek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok, hogy ezt így bevállalom, Én egyenlőre azt mondom hogy hülye vagyok... ám a kettő között sokszor csupán leheletnyi a különbség. Azt tudom, hogy világot fogok látni, ez egy cél, álom volt és afelől sincs kétségem , hogy az eddigi egyik legkeményebb utazásaim egyike lesz. Érzem, megéri:)

Lesz még egy későbbi bejegyzés is a témával kapcsolatban. Addig stay tuned.

Szerintetek jól döntöttem? Tippek, tanácsok? Véleményt kérek írni!