Jólvan, nem csak Én vagyok elborult

Ma sikerült 4 óra alvás után 7 óra 40 perckor felkelni, hogy akkor megyünk iskolába. Kimászok az ágyból, hulla kóma, mindig az az első hogy elhúzom a függönyt, kinézek, megnézem mi a helyzet.

Általában napsütés van, de ha nincs akkor is nagyon világos van... olyan tompa fény szokott lenni, amikor a nap átsüt a felhőkön. Nos, most volt egy kis bibi az idővel.

Zuhogott az eső. De olyan szinten zuhogott hogy ihaj-csuhaj:D Konkrétan kaptam a természettől egy ingyenes ablakmosást... Az utcán hömpölygött a víz, az autók kerekének a negyede a víz alatt. Kuwait nem igazán van felkészülve a nagy esőkre. Belerogytam a székembe és bambultam ki.

Anyukám, meg még páran tudják, hogy nem vagyok egy nagy esőpárti, konkrétan ilyenkor szoktam azt mondani hogy nem megyek iskolába, sőt sehová. Ez leginkább azért van, mert ha esik akkor alig kapok levegőt (valamiért), főleg itt. Illetve eső plusz BKV mindig rosszullétet eredményez. Arról már nem is szeretnék beszélni hogy itt Kuvaitban, nem hogy esernyőm, de egy megveszekedett esőkabátom sincs, mert minek? (nem, nem fogok venni)

Szóval ültem még egy picit, majd megszületett a döntés. Nyasgem, esik az eső, sajnos nem tudok iskolába menni. Vissza kicsit aludni.

Ám a slusszpoén mégsem ez. 11-kor már rendben felkeltem (azóta is fáj a fejem) és ugye elkezdődik az élet. Nos, nyitom az ajtómat, és hallom hogy a szomszédom is nyitja. Kilépek, Theo is kilép, egymásra nézünk majd jön a kérdés: voltál suliban?
Nem, esett az eső. Nézem Theot, majd szinte együtt elkezdünk röhögni.

Átkopogunk Wanghoz: voltál suliban? Nem, esett az eső. Itt megint kacagunk. Aztán meglátjuk Yusufot aki tegnap ért vissza Saud Arábiából:
"Vicceltek? Esett az eső..."

Feltettük a kérdést, hogy vajon mennyien lehettek a markaz lugatban...
Amúgy tényleg nem lehettek sokan a fiúk közül mert az út a markaz lugatig jóformán csak gumicsizmában volt járható.

Még most is ezen röhögök.

Megfázás és usztaz Bálint

Tegnap sikerült olyan szintre fejlesztenem a torokfájásom, hogy amikor megszólaltam akkor remegtek az ablakok a Markaz Lugatban. Komolyan mint amikor Pablo Francisco utánozza a filmelőzeteseket kommentáló faszi hangját. Élveztem, de fájt.

Sok sok mézes teával később, ma úgy keltem, hogy oké nincs baj, mert ez egy hatalmas megfázás. Egyszerűen nagyon útálom, de mostmár a fejem is nehéz a takonytól, meg folyamatosan prüszkölök... Igen a baromi meleg kuvaitban sikerült megfáznom.
A szakanban, főleg a 10. emeleten baromira meleg van, van olyan hogy ülünk egy helyben és izzadunk. Annyira nagy baj nincs ezzel, mivel kényelmesen lehet járkálni pólóban és kisgatyában, de ekkor jön a negatív oldala is, hogy ha megfúj a szél akkor már gáz van. És sokszor megfúj a szél. Az arabok szeretnek kereszthuzatot csinálni. Hihetetlen, hogy mennyire vigyáznod kell neked arra hogy Őnekik ne okozz kellemetlenséget, megszólnak ha valami nem tetszik nekik, de amikor Ők csinálnak hülyeséget akkor az meg van bocsájtva...

Szal megfáztam. Lépjünk is tovább, majd kialszom.

Ma előadásom volt, király volt élveztem. Egy végtelenül egyszerű előadást csináltam a magyar nyelvről. Leírtam pár okosságot (hányan beszélik, nagyon nehéz nyelv, finn nyelvrokonság...blabla) és magyar mondatokat is írtam, csak hogy szemléltessem hogy mégis milyen a nyelv. A végére szúrtam egy olyat hogy ne akarjátok megtanulni:)


Nem. Nem a bolíviai zászlót szúrtam be magyarnak, csak a vetítőnek volt egy csöpp májbetegsége...

Aztán van két meghívásom is:) Az egyik az a kuvaiti lány meghívása. Tudjátok akinél múltkor is voltunk mert megnyertünk egy vetélkedőt. Nah most a vetélkedő leegyszerűsödött arra, hogy aki befáradt az órára az meg lett hívva. Vicces volt:) Mindegy, legalább megyek egyet BBQ-ra.

Ezután jött Péter (itt élő magyar fizikus) hívása, hogy pénteken lesz BBQ parti a sivatagban és hogy menjünk, minél többen, annál jobb. Mondom OK, király. Már megbeszéltük az időpontot de megszakadt a hívás. Azóta nem hívott vissza, szóval a bejegyzés után Én fogom visszahívni.

A következő program meg az idei kalligráfia és Islamic Arts Convetion. Két hétig lesznek itt, el akarok nézni. Mondjuk nem áll szándékomban 25 000 KD-ért A4-es papíron lévő arab szöveget venni, de meg akarom nézni. Ha már Keszthelyen nem sikerült akkor Kuwaitban sikerülni fog.

Más dolgok nincsenek. A koreai srácok üvöltöznek a konyhásokkal, hamarosan verekedés is lesz. Most már velük fogok járni a konyhára, hátha látok is valamit:)
És Theo felhívta a figyelmem hogy meghalt a SIM kártyánk. Aki olvassa ezt és el akar érni telefonon (Anyu, Eszter) annak mondom hogy nem kell aggódni, veszek egy másikat. 100 fils volt a kártyán, szóval nem nagy ügy. Nem vagyok miatta ideges... Theonak 6 KD volt rajta...

Majd még jelentkezem

Képek+kis szöveg

A csütörtöki napom egy rakás szar volt, se időm, se kedvem nem volt írni. Akkor este voltam a nagykövetségen egy Radiólógiai előadáson, amire nem volt kedvem menni, de a végére egész jó lett. Arról nem ebszélve hogy magamba borítottam egy tekintélyes mennyiségű Jhonny Walkert.
Pénteken nem volt internet, ma meg már volt programom. Remélem még estefelé is lesz internet, mert akkor majd írok, de még nem tudom.

Tegnap, azaz pénteken voltam a Pénteki vásáron. Hát durva volt. Minden mocskot kapni, vannak katonai lopott holmik, meg használt cuccok, amit akarsz.

KÉPGALÉRIA


Ma meg voltunk (mer tmidnenki elment rá) a Dicksons House-ban, ami az angolok postja volt itt kuwaitban, és nagyon régi (100 éves...) és nagyon büszkék a kuwaitiak arra hogy az ott van. Borzasztóan unalmas volt.

KÉPGALÉRIA

Elkezdődött az iskola, insaallah...

Ma nagyon elszámítottam magam, mert nem hittem volna hogy ilyen rossz lesz felkelni. De sikerült. Hozzá kell még szoknom, mert az utóbbi időkben nagyon nem ez volt a trendi...
A srácokkal kihagytuk a reggelit. Egyikünknek sem volt kedve enni. Háromnegyed 9-re sikerült beérni a Markaz lugatba. mi voltunk az elsők... Mivel senki nem volt, és nem tudtuk mit kell csinálni, bementünk a titkárságra lejelenteni magunkat. Nem tudom hogy jött, hogy ezt kell csinálni, de a végén kiderült hogy ez volt a helyes. Itt az arab néninek be kellett mondanom a nevünket, aki arab átírással lekörmölte azt. Nahh itt voltak problémák. Megkérdezte mi a nevem: Schandl Bálint. Elkezdte leírni... aztán az istenért sem értette. Megkérdezte hogy mi a nevem: mondom még mindig Schandl Bálint.
Jójó... de akkor Bálint az apjának a neve? Én: mivan? nem tudom feltűnt-e de európai vagyok, nem arab. A nevem is elég európai. Most akkor mi a neve?
Nah neeeeeee most komolyan itt tartunk még hogy a tetves nevemet amit elmondtam neki nem tudja leírni? Magyarországon is szoktak bonyodalmak lenni, de egészen más keletűek. Végülis egy idő után végeztünk. Képzeljétek el az Indonéziaiak családnevét...:D

Ezután tudjátok mi következett? Vártunk. Időközben befutottak a Reniék, a többi vágottszemű kiscsaj, meg a kazahok. Mi srácok eléggé összerázódtunk úgy érzem, és a jövőben az csak fokozódni fog. Két koreai, 4 vagy mittomén mennyi indonéz, 1 kazah srác ( a másik olyan nyuszinak tűnt, Ő nem is vállalta a délutáni programot) és az 1 fasza magyar. Bementünk az osztályterembe, miután megjött Ibrahim az intézetvezető. Kedves, jófej arcnak tűnik. Olyan szórakozott profnak. Nem néz ki arabnak, de az. Az osztályteremben hihetetlen hideg volt, szal holnap már pulcsiban megyek, ja és még szerelték... no comment.
Beültünk, elmondta Ibrahim hogy ki Ő és mi lesz itt, meg hogy mindig késni fog (kössz Reni a fordítást) meg hogy kevés tanár lesz. Fasza lesz. Aztán bejött fogalmam sincs kicsoda (valszeg egyik tanár) és elkezdte intézni a csopikat. Bemutatkozunk neki, mondtuk hogy mennyire tudunk arabul, aztán felmérte-megkérdezte a tudásunk, hogy mégis melyik csoportba kerüljünk. Én temrészetesen a kezdő csoportba kerültem. Nem értettem hogy a tanár mit mond, de adok magamnak egy hónapot hogy ezt a kis fogyatékot meggyógyítjuk.

Fél órája voltunk a Markaz Lugatban amikor is vége lett az első tanítási napnak, mondván hogy mára nem volt semmi sem kijelölve... Hmm. Akkor ott dumáltunk kicsit, meg szerencsétlenkedtünk. Az egyik koreai felvette hogy menjünk Khalidiyyába, a másik campusra. Elvileg Reniékkel lettem volna, és elmentünk volna egyet kávézni, de túl sokat tököltek még a markaz lugatban (internet jelszavat akartak kérni: mondtam nekik hogy 2-3 hónap, meg különbenis, nekem itt csimbókokban lógnak a user nevek és passwordök, csak éppen bhatom), meg úgy voltam vele, hogy Suwaikh-ot már nagyon ismerem, nem fog ártani ha meglátogatom a másik campust.
Elmentünk busszal ami vicces volt, mert lányok is voltak a buszon. Ilyen még nem volt:) kb 1 órát ültünk a végtelen dugókban amikor is sikerült megérkezni. Azzal kezdődött hogy nem akartak beengedni minket a kapun. Én voltam elöl, nekem mondta az őr hogy ID pls. Az nincs. Akkor nem lehet bemenni. Elővettem az útlevélfénymásolatom és a kezébe nyomtam. Hát jó, de ezzel sem enged be. Amint ezt kimondta, kifújta a papíromat a szél a kezéből. Nah nekem is csak ennyi kellett, fogtam és egy elegáns mozdulattal átgyalogoltam a biztonsági őrőn (mindneki vékonyabb és alacsonyabb mint Én) és elkezdtem üldözőbe venni a papírom a camupuson. Mögöttem még 7-8 társam pedig nem nézett se istent, se embert bejött a kapun:)) Szegény biztonsági őr.
Így fordult elő hogy bementünk a khalidiyya campusba, ahol konkrétan mi voltunk az EGYETLEN külföldi (vagyis nem arab kinézetű). Baromi vicces volt, a koreai gyerek ahhoz hasonlította hogy mi vagyunk a majmok az állatkertben ahogy a campuson keringünk 8an és fingunk sincs semmiről. Keressünk caffeteriát. Megtaláltam. Bementem az egyik ajtón mert nagyon tetszett. Ámultam és bámultam... úrsiten ezeknek külön fagyizójuk van, meg ilyen baromijó kávézójuk, meg külön gyorséttermük. Ott álltam a bejárattól 5 méterre belül és nem értettem a többiek miér tnem jönnek be, és miért kiabálnak. Körülnéztem, MINDENKI engem nézett és csak lányok voltak. Hehh nézd már, ennyi lányt sem láttam egy helyen eddig. Aztán leesett... Hopp.

Miután eldöntöttük hogy nem akarunk beülni kajálni, leültünk egy nagyobb árnyékos részre, a lépcsőre. Megint csak majom effektus. Menjünk haza.

Hazaút is durván hosszú volt, de találkoztam egy Ali nevű sráccal, iráni, és nagyon jóban volt az elöző magyarokkal is (bazdmeg és társai mentek neki), és úgy nézki velem is jóban lesz. Jó sokat dumáltunk, és délután fel is hívott, meg miközben írom ezt a blogot aközben is. Programot szervez, unatkozik. Király:)
Hazafelé egy amerikai lány lökte a rizsát, nem tud arabul, muszlim. Furcsa párosítás volt.

Szóval a mai nap fasza volt. Úgy nézki szereztem egy új barátot, az indonéz arcok hatalmas jófejek, és a koreaiakkal is nagyon jól kijövök. Jó volt ez a nap.

Ma este nem leszek mert Ali talált valami programot. Nem hagyhatom ki.