Nem hittem volna...

...hogy ennyire jól sikerül majd a Karácsony.

GALÉRIA

Legutolsó posztomnál ott tartottam, hogy 24.-e van, voltam suliban, aztán neteztem egy picit, majd természetesen a természet győzött és beájultam az ágyba. Hála az égnek sikerült időben felkelnem, így összepakoltam és 6 óra környékén elindultam Keifanba, ahol a kávézó volt. A taxiban rajtam kívül ült még valaki, de meglepve tapasztaltam, hogy bekapcsolódtam a beszélgetésbe, habár csak konyhanyelven(otthon ezért megfognak vágni, mert baromira nem beszélek jól, csak egymás után csapom a szavakat).

Odaértem, a kávézóban volt bőven hely, ám sajnos nem foteles részen, de ez kicsit sem tudott zavarni. Odamentem a pulthoz, rendeltem: Decaf english breakfast tea(oppá) és ribizlis sajttorta. Mindkettő isteni volt. Megkérdeztem az internetet is, és kiderült hogy nekem adják oda a legutolsó internet jegyet, amivel 1 órán keresztül használhatom a netet. Akkora mázlim volt ezzel hogy el se hiszitek. Az utolsót hoztam el...

Felmentem, skype bekapcs és már hívtam is Esztert. Azonnal reagált, tökéletes képminőség, tökéletes hang, semmi akadozás és egyszer sem szakadt meg. Nem volt egy erős net (125kb/sec), de könyörgöm ENNYI a minimum ahhoz hogy normálisan tudd használni az alapvető szolgáltatásokat. Ennél kisebb sebességnél inkább szenvedés minden... 21. század KUWAIT SZAKAN FFS!!

Időközben megérkezett Reni is, de Én még beszéltem (boccs). Anyuékat nagyon jó volt normálisan látni, mindenki egyben: Papa, Mama, Nővérkém, Apu, Anyu. Király volt, nagyon élveztem, ha csak 1 órán át tartott is. Aztán lejárt a net, és elraktam a laptopot. Renivel dumáltam, és még ajándékot is kaptam Tőle: egy bugyuta fejű tevét:D:D Nagyon jól néz ki:)
Köszönöm, jó volt. Mivel Reninek vissza kellett mennie, nem maradtunk sokáig, fél 10-re vissza is ért a börtönbe, Én meg fogtam egy taxit haza.

Otthon rendeltem magamnak kaját, aztán elkezdtem nézni egy filmet. Majd 11 környékén hívott Rafal hogy fent vagyok-e még. Mondom persze. Akkor jön és hoz puppyseed kalácsot (BEJGLÍÍÍÍ). Ok. Nah hát mondanom sem kell hogy baromira jó ötlet volt, mert széthülyültük az agyunkat, ettünk, meg beszélgettünk, meg minden csináltunk. Szóval baromira nem voltam egyedül, és nagyon jól éreztem magam.

Igen tisztában vagyok vele hogy fundamentalistává válok... (most minek borotválkozzak?:D)

A bejgli érdekes dolog itt, mert tele van mákkal: tiltott. Ezen kívül jól át volt itatva rummal: tiltott. Szal mondhatjuk, hogy olyan csúnyán megkeféltük a törvényeket, ahogy azt normál ember nem szokta... Tömény droggal tömtük a fejünket... haráám. Jól esett. Rafallal még az asztalba is belevágtunk amikor a bejglit szeltük:D No comment.

Boldog Karácsonyt:)))

Aztán 3 körül el is mentünk aludni. Másnap délután 3-kor sikerült is felkelni, lementem Rafalhoz, hogy akkor beszéljük meg a dolgokat. Megbeszéltük, Megyünk az Au bon Pain-be (azaz a péjnbe, mint fájdalomba: vicces volt). Ez egy Kávézó és sütöde az Avenues nevű mallban. Rafal, Ewa, Yani, Reni és Én. Többen nem is kellettünk. Itt ittunk, ettünk, hülyültünk, neteztünk. Ingyenes volt a net, és megállapítottam hogy lassabb mint a szakanban. Nem tudom hogy csinálják... Jól éreztem magam itt, és sikerült is eldumálni egy csomó időt. Aztán vissza a szakanba, majd netezés, meg hülyülés...

Nahh itt van Renike is, hogy teljes legyen a világ, de akkor már felrakom Ewat is...

Összegzésképpen elmondhatom hogy rosszabbra számítottam. Arra hogy jobban megvisel, és jobban magamba roskadok, ám a helyzet az hogy épp ellenkezőleg: az elmúlt pár hétben most érzem magam a legjobban.

Btw., Lilla mondta, hogy elvileg meghívtak a nagykövetségre szilveszteri partira. 15KD a beugró. Ezzel alapvető gondom az, hogy per pillanat 10 KD-m sincs. Ha kapok ösztöndíjat addig, akkor elképzelhető hogy benézek, ha nem akkor nem.

Jah és ittlétem alatt először berágtam a müezzinre. Ma valaki direkt szívatta a népet. Az Én hibám hogy mostanság többet meghallok (úristen asszimilálnak), de az már nem hogy ma majdnem mindegyik kb. 10 percesre sikeredett, és már-már azt hittem hogy soha nem ér véget. Arról nem is beszélve hogy valaki randomra bekiabálja hogy Allah...Ahkbar.

Követségi parti FULL-FULL

Tegnap este nem volt rossz. Nem számítottam arr ahogy ennyien leszünk és hogy ekkora készültség lesz. De ne szaladjunk annyira előre. Alival még trécseltünk, meg baromkodtunk, aztán taxit fogtunk és irány az Amerikai Követség. Azért ez, mert a bejáratától kb 50 méterre van a Magyar Nagykövetség. Ami ugye kb akkora mint az ameriakiak ellenörző pontja, szóval nem nagy. Az egész hely már meg volt pakolva, és még mindig szállingóztak az arcok. Gyorsan kezet fogtam azzal akivel kellett, megvolt a pofavizit, aztán irány enni valamit. Baromi éhes voltam, és fel voltam rá készülve hogy csak az lesz mint múltkor, tehát pogácsa, meg ilyenek. De ehelyett egy komplett vacsora volt kirakva, több fogással. Sajtos tészta, pörkölt, meg még tonnányi nagyon király kaja. Egyszerűen jó volt. (igen, ez volt a legfontosabb, mert mi másért mentem volna oda?)

Aztán a másik legfontosabb dolog lent volt a pincében. Kígyozó sor állt a piákhoz. VOLT SÖR. Egyszerűen nem akartam elhinni. Heineken, alkoholos, wááááá. Persze hogy egy whisky sörrel indítottam, és ez a tendencia maradt is az este folyamán. Ali is egy sört kért, de kiderült, hogy nem igazán szereti az ilyen piákat. Sör helyett szívesebben inna alkoholos málnaszörpöt, gin vagy whisky helyett meg mondjuk alkoholos szirupot, mint például valami mézes páleszt. Teljesen érthető, nem isznak sokszor alkoholt, ha isznak is az is annyira borzasztó, hogy mindig felöntik valami gánnyal. Mondjuk kólával.

Leültünk, néztük az arcokat, aztán néha néha beszédbe elegyettem az itt élőkkel. Van olyan aki fél éve érkezett mert a férje itteni (később), volt olyan aki már itt van 11 éve és még általános iskolás, van olyan aki 6 éve él itt, és konduktor. Nah ezekből a konduktorból sok van. Hazai intézeteket képviselnek, például a Pető Intézetet, és itt segítenek sérült gyerekeknek meg ilyenek. Ebben azonban az a durva hogy évente újítják a szerződést, és ha nem újítják meg, akkor lehet hazamenni. Szóval 1 évre tudnak előre tervezni.

Időközben persze sikerült találkoznom Nagykövet úrral, akiről megint megállapítottam hogy lehetetlen vele értelmesen beszélni. Odamész, lenyomja a monologját aztán szevasz. Meg se hallgat, vagy egyáltalan nem is kíváncsi arra amit Te akarsz mondani. Sokan mondják hogy jobb mint az elöző, mert az elöző soha semmit nem szervezett, és semmi nem kapcsolta össze magyarokat itt Kuwaitban. Oké, a rendezvényekkel tényleg nincs semmi baj, sőt, ám maga az ember valami hihetetlenül ellenszenves. Ez van, nincs mit tenni. Kb csak bológattam, meg próbáltam jó pofát vágni ahhoz amit mond, de nem nagyon érdekelt (vazz már megint elfogyott a whisky-m).

Aztán ott volt az egyik ügyintéző, a Balázs. Nah hát Ő is fantasztikus... Ali zsigerből utálja, és amikor jött akkor mindig elfordult:D. No hát vele még kevészer sikerült érintkeznem, de eddig kellemesre nem emlékszem. Most is egy téma miatt kellett vele beszélnem és annyira flegma volt, annyira nem érdekelte hogy már nekem fájt. Oda jutottam hogy -------- szegénykém, a jövőbeni interakciónkat annyira fogom leszűkíteni amennyire csak tudom. A "hogy vagy?" kérdésre nemes egyszerűséggel az lesz a válasz hogy "most ez tényleg érdekel?" és tovasiklok a márványon.

Hamar eljött a hazamenetel időpontja, és sikerült már annyi innom hogy teljesen mindegy mibe ülök be, teljesen mindegy hogy hol vagyok. Azért kellemes volt. Nah hát összeismerkedtem egy itt élő magyar fiatallal, akinek a felesége (21 éves) most jött ki hozzá, és akkor itt együtt gombolyítják majd az életet. Srác körülbelül 25-28 éves lehet. Felajánlotta hogy hazavisznek. 740iL Individual, sportkipufogó, V8, gyárilag kicsit megpiszkálva. Telitalálat:) Természetesen a gyerek kente neki rendesen, de sajnos ez egy akkora autó, annyira semmi nem érzel benne hogy hihetetlen. Hátul annyi helyem volt hogy még valaki beguggolhatott volna elém és a vezetőülés közé. Ez is egy élmény volt:) Mégegyszer elmondom, az autókon SEMMIFÉLE adó nincs, abszolut SEMMIT nem kell rá fizetni. Megveszed és annyi. Csak a vételár van. A benzin literje 60 forint, vagy még annyi sem.

Hazaértünk, Theoék kint voltak a közös részen, volt pár arab is. Theo azonnal mondta hogy csináljak valamit, mert nem látszik ugyan, de érezni baromira lehet a piát rajtam. OOPS. Hát sorry. Kicsit dizzy állapotban voltam. Sok sört nem sikerült legurítani, de a whisky azért emberes mennyiség volt. KÖSZÖNÖM MAGYAR NAGYKÖVETSÉG:)

Ma a suli valami hihetetlen fájdalmasnak tűnt, ki is voltam száradva, kicsit a fejem is fájt, szal elvoltam, de a Lengyel srác megdícsért hogy menjek már, nem is vagyok rossz, olvasni például közel teljesen folyékonyan tudok. Mondom jah, ELTE-n megtanítanak megtippelni a harakákat... mert hogy már a legelején sincsenek kint.
Gazdagodtunk egy új taggal, egy idősebb emberkével, aki az amerikai nagykövetségről jött, természetesen amerikai. Nah hát ha Én eddig nagynak minősültem a csoportban, akkor el kell felejteni. A csávókám jóformán nem fért be az ajtón!!! Körülbelül 2.5 fejjel magyasabb nálam, és 3x szélesebb. Egyszerűen durva. Szerintem a kis japánokat simán megkajálná reggelire.
Jah és várunk még egy olasz srácot. Megint egy srác. Mindegy, csak reménykedem hogy jó fej lesz. És akarok olaszul is tanulni, ha csak poénnak is, de jó:)
Apropó tanulás, az egyik Taiwani csaj odajött hozzám: Szia, Hogy vagy? Én: WÁÁÓ. És akkor mondta hogy a hétvégén magyarul tanult Lillától. Mondta hogy tanítsam. Hát nem tudom. Lehet, de nekem nincs kedvem magyarul tanítani, kínaiul meg Én nem akarok megtanulni.

Nah ennyi.

Milyen volt a póker?

Meccsnézés+öltöny

Most már el vagyok késve a nagykövetségi buliból, de sebaj, még egy kicsit várhat.

Real Madrid- AC Milan meccs, eléggé vicces látvány volt. És üvöltötték hogy Jalla, jalla!!!!
Nahh és itt az amit vettem, és így megyek most a "jelenésre". Az inget is most szerváltam, slim fit. A zakó nem slim fit, de nekem bejön, kényelmes és jól áll. Élőben sokkal jobban nézki anyu, ne aggódj:D Yusuf nem az a profi fotós fajta. A gatyáért még vissza kell mennem.

Hoppá, ez fektetve van. Mindegy, mostmár nem érdekel. Mennem kell, Csááááá

Chill és a visa gondok

Kezdjük azzal hogy Boldog szülinapot Nővérkém:) Már kezdesz nagyon öreg lenni:)

Tegnap nem volt post, és van is mit mesélnem úgyhogy ezt a postot megint nem fogja szeretni az Olvasninemszeretők(ONSZ) testülete.

Kezdem a tegnap estével. Tegnap estére hivatalosak voltunk a The Grazioso Budapest String Quartet nevű zenés estre. Nem tudtuk hogy hol van, de volt meghívónk, meg minden egyebünk. 20 percet késtünk, de aztán végre meglett a hely. Egy bazinagy kocka épület (itt vagy henger alakú vagy kocka alakú minden épület) volt a helyszín, ami nagyon exkluzív volt. Már a kocsibejárón feltűnt hogy itt valszeg nem spóroltak. Belül meg aztán csicsás volt nagyon. Megérkeztünk, helyet foglaltunk aztán hallgatuk kb 1 órán át a koncertet, ami kalsszikus zene volt. Ali, Hamed, Theo Kim és Én voltunk négyen, aztán csatlakozott hozzánk Reni, Ahmed és Muzna is. Mindenki szépen fel volt öltözve, több ember volt aki arra vigyázott hogy ki hova ül, meg hogy minden rendben legyen. Szóval nagyon igényes volt. Aliék már nagyon nem bírtak magukkal a vége felé, hamar el is húzták a csíkot. Volt kaja is, de ahogy gondoltam MINDENKI azonnal megrohanta a kajapultokat amint vége lett a koncertnek. Nagyon gáz volt szerintem, hogy az elhízott, már több éve kuwaitban élő nassasszony (mondjuk magyar) hogyan löki fel szegény indiai pincért hogy minnél elöbb kajához jusson. Mire realizáltam hogy vége a koncertnek addigra már tömött sorok voltak, szóval kihagytam.
Én élveztem, de valahogy úgy voltam vele hogy Én itt nem akarok kajálni, utána meg egyáltalán nem akarok bekapcsolódni a végeláthatatlan seggnyalásba, főleg hogy alkohol sem volt. Egymást taposták az emberek, mindenkinek mosolyogni kellett, és sokan lekezelőek voltak. Valahogy nem éreztem a közösséget... (majd ha sikerül szavakba önteni hogy akkor mit gondoltam, akkor majd leírom) Odamentünk Ágai Zsolthoz hogy intézzük a papírokat amiről beszéltünk (lejjebb kifejtem a VISA problémát), beszéltünk vele egy kicsit, újfent megállapítottuk hogy nem tudunk semmit, aztán Reni azt mondta hogy elmegy, Én meg azt mondtam hogy megyek vele.

Ahmed kirakott bennünk Theoval a Mubarakiyya Szuqban, ahol beültünk az iráni éttereme ahol korábban már voltam, és ettünk egy hatalmasat, úgy hogy teljesen kiszolgáltak, baromi finom volt a kaja, és még keveset is fizettünk. Nem kevesen bámultak meg minket, ahogy két fehér ember ingben, meg szövetnadrágban (igényesek voltunk) a piac közepén átmászik és beül kebabot enni az arabok által használt helyre. Miután végeztünk, kimentünk oda ahol bementünk a piacra, és kiültünk a tobbi arab közé vizipipázni meg tázni egyet. Egyiptomi mangó teát ittam, és alma-mentol pipát kértem. Itt is nevetségesen olcsón megúsztuk a dolgokat. Viszont itt egy csomót beszélgettünk Theoval különböző dolgokról, félig angolul, félig arabul: ahogy éppen sikerült. Nagyon élveztem. Jó kis este lett, leginkább talán azért mert nem a seggnyalós-mosolygós partin voltunk.

Már éjfél volt amikor leléptünk, és szóval durva látvány fogadott minket. Kuwait city éjfélre kihal. Alig voltak az utcákon, a shisházó helyek meg a többi hely is bezárt. Durva. Mondjuk hálisten csak ritkán vagyok kint éjfél környékén, de szóval sokkoló látvány a kongó üresség.
Hazafelé fogtunk egy taxit, és 1 KD-t fizettünk, ami baromijó ár:) Megint szidott bennünket a taxis hogy ha tudja hogy ez ilyen messze van akkor nem vállal el bennünket ennyiért (Hát bazzeg Te vagy a taxis, tudnod kéne...) Dumáltunk még a srácokkal aztán lefeküdtünk aludni.

És akkor következzen a VISA:

A koncert-fogadás elött felhívott Ágai Zsolt, hogy azt írták vissza nekik a kuwaitiak Magyarországról, hogy küldjük vissza nekik gyorspostán a vízumokat és akkor csinálnak vele valamit. És mellékeljünk 3750 forintot mellé, fejenkénkt. A bibi ott van hogy ha mindannyiunk forintját összeadjuk akkor sincs nálunk 3750 HUF nemhogy fejenkénkt. Jó, akkor az lesz hogy visszaküldik, és majd a család bemegy és elintézi a pénzt (ekkor gondoltam hogy de fognak nekem örülni otthon, hogy kis családom faszával verem a csalánt kuwaitból, de talán OK). Aztán mondták még hogy a gyorsposta is nagyon drága lesz. Nahh itt már úgy voltam vele hogy igazán megtehetik nekem hogy ezt átvállalják, de nem mondtam semmit... Szóval ez volt a megállpodást.
A koncert utáni fogadáson megkerestük Ágai Zsoltot, akit szeretünk mert nagyon segítőkész és érzem rajta azt, hogy tudja a problémát, próbál segíteni, de ugyanakkor halvány lila gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálni. Elmondtam neki hogy egy hatalmas viccnek tartom azt, hogy itt vagyok Én, itt az útlevelem, és itt a VISA-m akkor mi a tökömért kell visszaküldeni a dolgokat Magyarországra? Arról nem is beszélve hogy nekünk az útlevelünkbe kell hogy beüssenek egy papírt, szóval akkor az útlvelet is vissza kellene küldeni? Most komoly? Akkor mi marad itt? A magyar személyim. GRATULÁLOK KUWAIT.
Időközben odajött a magyar nagykövetünk kicsit mosolyogni, meg teljesen elterelni a beszélgetés menetét. Én kb a menj már innen, nem látod hogy nem vagyunk kíváncsiak Rád arcot vettem fel (számomra rendkívűl unszimpatikus személy a nagykövetünk, mióta beszólt hogy hogyan nézek már ki...). Hál isten hamar elment trécselni a többiekkel, ami ugye a fő feladata. Mindezek után kiderült hogy nekünk kell ez a VISA papír, mert csinálják a tartózkodási engedélyünk, illetve a személyit. Nahhmost ez egy oximoron, mert ha ezek meglesznek akkor mire kell az a papír az útlevélbe? Mit tudnak kedves urak ott a magyar nagykövetségen? : "annyit mint Ti". Tehát semmit. EEEEEEEEEEEEEEEEEEGY PONT A NAGYKÖVETSÉGGGNEEEKK!!!!!!! Igazából már nevetni tudok az egészen, mert mást nagyon nem tudok csinálni. Apropó nem tudok mást csinálni: ez a kedvencem: Próbáljatok beszélni az egyiptomiakkal, meg a kórházból elhozni a leleteiteket. És akkor azokkal operálni valamit, meg megkérdezni mindenkit. OKé: egyikünk sem beszél arabul, egyinkünk sem járt még kuwaitban elötte, egyikünk sem tudja hogyan működik a helyi bürökrácia. SEMMIT. Azt sem tudom hogy hol van az a tetves kórház-szerűség ahova vittek bennünket. Félreértés ne essék, figyelek, meg beszélek Én mindenkivel, de ez hihetetlen mértékben meghaladja az Én hatásköröm.

Egyszerűsítve akkor: Senki nem tud semmit, nem küldjük haza a papírjainkat, a kuwait nagykövetség pesten egy rakás szerencsétlenség, illetve a kuwaiti magyar nagykövetség se tud semmit. Azt hajtogatják hogy minden a jóindulatokon múlik, meg minden csak idő kérdése. Hát jó. Tényleg tanácstalanok vagyunk, tényleg nem tudunk semmit sem csinálni, kb nevetünk csak azért kicsit frusztráló. Nem gondolom hogy ebből probléma lesz, mert nem hiszem hogy ezt megengedheti magának a kuwaiti állam, de ha mégis akkor otthon töltöm a Karácsonyt. Yeah.

Nagykövetség

Azt mondták a csajok hogy ma nem megyünk suliba, mert jönnek és elvisznek minket a magyar nagykövetségre. Elöszőr értük mennek fél 10-re, aztán értem jönnek. Nahh Ez pont fordítva történt úgyhogy Én még az ágyamban fetrengtem amikor jöttek. Szóval sietnem kellet, de gyors voltam:) Felszedtük a lányokat, aztán irány a nagykövetség.

A nagykövetség messze van, egy ilyen családi házas övezetszerűségben, de itt azért a családi házak komoly villákat takarnak. Kívűlről nem látszik annyira, de belülről nagyon faszán nézett ki a nagykövetség. Olyan nagykövetségszerűen:) Nem azt mondom hogy grandiúzus, de egy nagyon kellemes környezetben töltöttük az időnket ott. Megismerkedtünk Dr. Hóvári János nagykövettel, és Ágai Zsolttal a nagykövet helyettessel. Kaptunk kávét, meg elmondtuk nekik hogy mi a helyzet a vízumunkkal, amit egy idő után sikerült is tisztáznunk. Mármint hogy mi a bajunk (az hogy nincs). Nagykövet úrnak el kellett mennie egy idő után, de Zsolttal még tovább dumáltunk. Mondott pár érdekességet, de érdemben Én nem lettem okossabb. Majd ha valami baj van akkor hozzájuk fordulok. Egyenlőre nincs semmi baj, a vízumprobléma meg úgy gondolom nem az Én hatásköröm. Azért vannak Ők hogy ezt megoldják, de ezt már írtam. Nagyon jó fejnek találtuk Őket, nem lesz semmi baj.
Emellett még kiderült hogy orrba-szájba lesznek rendezvények is. Elvileg holnap is megyünk egy radiológus előadásra (MINEK???), mert elvileg lesznek magyarok még ott. Az első gondolatom az volt, hogy mi az a radiológia? Jah hogy orvosoknak? Őőő sokszor az is untat ami érdekel, nem hogy olyan amin nem is érdekel. Hát nem biztos hogy Én el akarok erre menni.
De ezen felül vannak itt még érdekes emberek, nagy emberek akikkel fogok találkozni, mind magyar, mind kuvaiti részről. vagyis nagyon remélem. Emellett most lesz talán első Október 23.-ai ünnepségem. Nah ez jó lesz. Dress code: szigorúan nagyon elegáns. Szóval inget elő, meg ilyenek és asszem vennem kell egy nyakkendőt. Ennyit a nagykövetségről.

Apropó vétel meg ilyenek. Hát bizony ma beváltottam a novemberi dollárjaim, de még nem vettem őket ki a borítékból. De szerintem majd hamarosan ki fogom mert hétvégén megyünk beachelni és még venni akarok pár dolgot. Mondjuk ahogy látom, most már nem lesznek extra kiadásaim, szal decemberre bőven helyreáll a fiskális helyzetem. Vagyis így tervezem. Arról nem is beszélve hogy amikor a kuwaitiak majd megdobnak 60-70 dínárral minden hónapban és minden "fél" év elején meg 150-250 dinárokkal, akkor azért rendeződik minden.

Ha már itt tartunk jól fog jönni ez a kis pénz. Ma voltunk Renivel 2-3 utazási irodában. Érdeklődtem. Elmondtam nekik hogy mit szeretnék, van akitől helyben kaptam árajánlatot van aki majd küldi a mailemre. Ugye intézzük az iraki kiruccanást, amit Én egy alapnak veszek, és mivel Reniékkel mennék (még ott is várnak) ezért vélhetően minimális költségekkel számolok, viszont nagyon szeretnék még a térségben is utazgatni. Mondtam hogy érdekel Irán, Szíria, Egyiptom, de egyiptomon belül nem akarok sharm el sheikbe menni, meg ott a környékbe mert ott már voltam. A piramisok, kairó, alexandria meg többi cucc érdekel. Persze hogy ezt ajánlották. Még most semmi pontosat nem tudnak mondani, de még folyamatosan bombázom az irodákat. Mert erre spórolók:)

Aztán elmentünk a souk shark melletti Sultan Centerbe, ami persze hogy mégegy pláza, de nem ez a jó benne hane az hogy közrefog egy jachtkikötőt, illetve csodajó kis tengeri kilátása van. Csináltattam Renivel egy valag képet magamról is (Nővérkém, csak neked:) ) de mivel nekem nem volt ott a gépem, ezért eltart egy darabig majd míg feltöltöm Őket. Szóval most nem lesznek képek. Kicsit Bencésítem a blogot (boccs Bence:D).

Hazafelé találkoztam az első undorító taxissal. Nagyon sok pénzt akart kérni, majd megalkudtunk vele. Káromkodott az úton aztán amikor engem vitt haza akkor már nagyon, és ki akart rakni az úton, mondom nem, beviszel. Aztán amikor adtam neki 2 KD elkezdett sírni a szája hogy adjak már többet mert mekkora szenvedés volt idejönni. Gondoltam, azért vol szenvedés idejönni mert nem akarsz dolgozni, meg nem ismered az utat. 2KD, szevasz.

Már majdnem befejeztem amikor eszembejutott a tegnap. Hát odamenni érdekes volt, de egy nagyon jófej maszek taxis hozott, meg is van a száma. A hely meg csodaszép. Nem a legolcsóbb, de nagyon hangulatos, nagyon király volt a kaja, és a pipa is. Köszönöm a meghívást. Éjszakai kuwaitot bámulni, messziről nézni az éjszakában ragyogó felhőkarcolókat, aztán meg inkább nézni a tengert egy fotelből 10 méterről... 30fokban, közben ittam valami jeges isteni limonádét, meg ettem valami csirkés finom cuccot. Jól éreztem magam.