Ma elvoltunk az egészségügyi centrumban, tartózkodási engedélyt, illetve személyit csináltatni. Vagyis az első lépéseket tettük meg ezek felé. A történet úgy néz ki hogy beül egy buszba az összes diák akinek dolga van, és elmegyünk valami centrumban ahol sok sok papírt kell kitölteni, fülkéről fülkére menni. Utána vérvétel, megint egy kis sorbanállás, majd még több sorbanállás és végül röntgen. És vége.
Szóval nyolcra kellett haptákba állni, ami azt jelentette hogy hétkor kelek (nagyon durván korán van), elügettem kajálni, aztán vissza (jah egyedül voltam a buszon ami vicces volt...csak engem furikáztak: felszálltam, jóreggelt!, JALLA! és tényleg elindult, csak velem) a koli elé.
Nahh itt szembesültünk azzal hogy fel kell menni MohamedSultánhoz (tudjátok akinek magyaráztam miért nincs vízumom), adott mindenkinek pappírt, aztán mentünk. Nekem is olyat adtak, mint a többieknek, és a többi fülkénél sem volt semmi bajuk azzal hogy nekem nincs bent az útlevelemben a VISA. Majd holnap elregélem a magyaroknak, hogy ugyanmár ilyenkor most mivan?:)
Szóval amikor megérkeztünk és megláttam a helyet és hogy mennyit kell várni akkor egy kicsit otthoni érzésem lett. Mondjuk itt nagyiparban nyomják mert annyi indiai van mint a nyü. Afrikaiból is vannak elegen, és szegényeken baromira látszik, hogy a legtöbb az a dzsungelből teleportált ide.
Nah itt fel kellett hasznélni a 4 darab fényképem, ami Kuvaiti szabvány volt úgyhogy nem volt semmi baj, meg ott helyben is lefotóztak. Nahh az vicces volt. Nem akarom tudni hogy nézek ki. Hátulról ordították hogy Báálint smile, meg bogo (indonézul a szeretlek) majdnem röhögtem. Volt olyan akit újra kellett fényképezni mert egy ostoba indiai belemászott a képbe: Csak hogy el tudjátok képzelni, ügyintézők ülnek a pult mögött, és mindegyiknek van kinnt egy fényképezője, amivel kifele kattint. Nahmost ha fellöknek vagy valami akkor nem sikerül a kép... vagy mögötted, Abu a pakisztáni hegesztőmunkás túrja az orrát a képen.
Mindezek végeztével, irány a vérvétel. Yusufot csesztettük hogy nagyon fog fájni, meg hogy jajjj mennyire borzasztó. Ő ment be elsőnek és mivel nyitott ajtónál történik az egész, ezért halottuk ahogy Yusuf konkrétan üvölt, meg jajjgat. Egymásra néztünk kinnt a koreaiakkal meg az oroszokkal és sírtunk a röhögéstől, meg mi is elkezdtünk jajjgatni, hangosan:D:D Hatalmas volt. Kiszóltak hogy maradjunk már csöndben, de hát tudjátok ha a hülye srácok összejönnek akkor mi lesz...
Aztán Én is sorra kerültem. Nézem, hogy majdnem mindenki kapott az ujjába is valami szurit. Pfff. Sorra kerültem, az egyik néni valami csinált az egyik papírommal, meg felírta az adataimat, aztán odamondta a másiknak hogy Hungarijja. Az hátrafordult, és meggyőzödött róla hogy Mádzsárisztánhoz mik vannak írva. Ekkor jön a döbbenet: Kis hazánk egy végtelenül domesztikált, teljesen humánus környezet ahol nagyon durván nincs fertőzés, meg beteg emberek. Szóval Én ugrottam egy posztot. Bezzeg a japánokat akik Tokióból jöttek azokat szopatták rendesen: Malária, meg minden anyám kínja. Sima vérvétel, kb 5 perc után letéptem a rám ragasztott pamacsot is, mert korlátozott a mozgásban.
Ezután jöhet a röntgen. Nahh itt elkezdődtek a szopatások: a japánok menjenek előre, Ők már úgyis hozzávannak szokva a sugárzáshoz... Hihetetlenül sokat álltunk sorba, egy kis helyen, sokan. Volt mögöttem egy Apuka, kb 150 kiló, egyiptomból aki mindig olyan közel jött hogy volt egy érzésem, hamarosan lesmárol. A végén úgy lökdöstem arébb. Persze a honnan jöttem-hungary-yes im hungry too-very funny dolgot eljátszottuk. Hungary Észak európában van? kicsit gondolkodtam aztán azt mondtam igen... Most nem mindegy? Neki úgyis minden északon van, nem fogom ezen törni magam. Persze 'zmeg csak másszál már ki a képemből.
Miután az X-ray is megvolt, irány a szakan, kajálni. Persze felismertek, messziről köszöntek, rögtön beváltották a kuponjaimat. Sőt most rizst ettem csirkével, és nem mondom hogy szuper volt, de jólesett. Rögtön szebb az élet nem?
Most írom ezt a cuccot, aztán feltöltöm, majd tanulok. este meg megyek el. Reni hívott.
Btw., a szakanba érve a mushrif (főnök) persze hogy behajtotta az elfeledett 10 dínárt, úgyhogy kezdek nagyon szűkén lenni a pénznek. Jó mondjuk az első hónapban sok olyan dologra ment el pénz ami a továbbiakban már nem fog pénzt emészteni.
Nahh ennyi.
Szóval nyolcra kellett haptákba állni, ami azt jelentette hogy hétkor kelek (nagyon durván korán van), elügettem kajálni, aztán vissza (jah egyedül voltam a buszon ami vicces volt...csak engem furikáztak: felszálltam, jóreggelt!, JALLA! és tényleg elindult, csak velem) a koli elé.
Nahh itt szembesültünk azzal hogy fel kell menni MohamedSultánhoz (tudjátok akinek magyaráztam miért nincs vízumom), adott mindenkinek pappírt, aztán mentünk. Nekem is olyat adtak, mint a többieknek, és a többi fülkénél sem volt semmi bajuk azzal hogy nekem nincs bent az útlevelemben a VISA. Majd holnap elregélem a magyaroknak, hogy ugyanmár ilyenkor most mivan?:)
Szóval amikor megérkeztünk és megláttam a helyet és hogy mennyit kell várni akkor egy kicsit otthoni érzésem lett. Mondjuk itt nagyiparban nyomják mert annyi indiai van mint a nyü. Afrikaiból is vannak elegen, és szegényeken baromira látszik, hogy a legtöbb az a dzsungelből teleportált ide.
Nah itt fel kellett hasznélni a 4 darab fényképem, ami Kuvaiti szabvány volt úgyhogy nem volt semmi baj, meg ott helyben is lefotóztak. Nahh az vicces volt. Nem akarom tudni hogy nézek ki. Hátulról ordították hogy Báálint smile, meg bogo (indonézul a szeretlek) majdnem röhögtem. Volt olyan akit újra kellett fényképezni mert egy ostoba indiai belemászott a képbe: Csak hogy el tudjátok képzelni, ügyintézők ülnek a pult mögött, és mindegyiknek van kinnt egy fényképezője, amivel kifele kattint. Nahmost ha fellöknek vagy valami akkor nem sikerül a kép... vagy mögötted, Abu a pakisztáni hegesztőmunkás túrja az orrát a képen.
Mindezek végeztével, irány a vérvétel. Yusufot csesztettük hogy nagyon fog fájni, meg hogy jajjj mennyire borzasztó. Ő ment be elsőnek és mivel nyitott ajtónál történik az egész, ezért halottuk ahogy Yusuf konkrétan üvölt, meg jajjgat. Egymásra néztünk kinnt a koreaiakkal meg az oroszokkal és sírtunk a röhögéstől, meg mi is elkezdtünk jajjgatni, hangosan:D:D Hatalmas volt. Kiszóltak hogy maradjunk már csöndben, de hát tudjátok ha a hülye srácok összejönnek akkor mi lesz...Aztán Én is sorra kerültem. Nézem, hogy majdnem mindenki kapott az ujjába is valami szurit. Pfff. Sorra kerültem, az egyik néni valami csinált az egyik papírommal, meg felírta az adataimat, aztán odamondta a másiknak hogy Hungarijja. Az hátrafordult, és meggyőzödött róla hogy Mádzsárisztánhoz mik vannak írva. Ekkor jön a döbbenet: Kis hazánk egy végtelenül domesztikált, teljesen humánus környezet ahol nagyon durván nincs fertőzés, meg beteg emberek. Szóval Én ugrottam egy posztot. Bezzeg a japánokat akik Tokióból jöttek azokat szopatták rendesen: Malária, meg minden anyám kínja. Sima vérvétel, kb 5 perc után letéptem a rám ragasztott pamacsot is, mert korlátozott a mozgásban.
Ezután jöhet a röntgen. Nahh itt elkezdődtek a szopatások: a japánok menjenek előre, Ők már úgyis hozzávannak szokva a sugárzáshoz... Hihetetlenül sokat álltunk sorba, egy kis helyen, sokan. Volt mögöttem egy Apuka, kb 150 kiló, egyiptomból aki mindig olyan közel jött hogy volt egy érzésem, hamarosan lesmárol. A végén úgy lökdöstem arébb. Persze a honnan jöttem-hungary-yes im hungry too-very funny dolgot eljátszottuk. Hungary Észak európában van? kicsit gondolkodtam aztán azt mondtam igen... Most nem mindegy? Neki úgyis minden északon van, nem fogom ezen törni magam. Persze 'zmeg csak másszál már ki a képemből.
Miután az X-ray is megvolt, irány a szakan, kajálni. Persze felismertek, messziről köszöntek, rögtön beváltották a kuponjaimat. Sőt most rizst ettem csirkével, és nem mondom hogy szuper volt, de jólesett. Rögtön szebb az élet nem?
Most írom ezt a cuccot, aztán feltöltöm, majd tanulok. este meg megyek el. Reni hívott.
Btw., a szakanba érve a mushrif (főnök) persze hogy behajtotta az elfeledett 10 dínárt, úgyhogy kezdek nagyon szűkén lenni a pénznek. Jó mondjuk az első hónapban sok olyan dologra ment el pénz ami a továbbiakban már nem fog pénzt emészteni.
Nahh ennyi.
Bejegyzések
Kedvesem, az előzőhöz nekem is az a hozzászólásom, hogy lejárt kupont nálunk sem fogadnak el, így jár aki ..., ne tessék felháborodni.
VálaszTörlésEgyébként mit akarsz egész normálisak a körülmények. Hidd el van ennél sokkal de sokkal rosszabb is.
Jalla (ha jól gondolom)
Nem járt le...
VálaszTörlésNormális, nincs is sok gondom vele. Nem hiszem hogy túl sokat panaszkodnék:)
Jalla: gyerünk, menjünk?
Bálint, ha nem lettek volna ott a kuwaiti zászlók, akkor a sok arab meg sem akadályozott volna abban, hogy azt írjam tökre, mint az itteni kórház. Még jó, hogy itt nincsenek kuponok. Majd lehet még is megyek strandolni, de majd szólok előre, ígérem :)
VálaszTörlés