Chill és a visa gondok

Kezdjük azzal hogy Boldog szülinapot Nővérkém:) Már kezdesz nagyon öreg lenni:)

Tegnap nem volt post, és van is mit mesélnem úgyhogy ezt a postot megint nem fogja szeretni az Olvasninemszeretők(ONSZ) testülete.

Kezdem a tegnap estével. Tegnap estére hivatalosak voltunk a The Grazioso Budapest String Quartet nevű zenés estre. Nem tudtuk hogy hol van, de volt meghívónk, meg minden egyebünk. 20 percet késtünk, de aztán végre meglett a hely. Egy bazinagy kocka épület (itt vagy henger alakú vagy kocka alakú minden épület) volt a helyszín, ami nagyon exkluzív volt. Már a kocsibejárón feltűnt hogy itt valszeg nem spóroltak. Belül meg aztán csicsás volt nagyon. Megérkeztünk, helyet foglaltunk aztán hallgatuk kb 1 órán át a koncertet, ami kalsszikus zene volt. Ali, Hamed, Theo Kim és Én voltunk négyen, aztán csatlakozott hozzánk Reni, Ahmed és Muzna is. Mindenki szépen fel volt öltözve, több ember volt aki arra vigyázott hogy ki hova ül, meg hogy minden rendben legyen. Szóval nagyon igényes volt. Aliék már nagyon nem bírtak magukkal a vége felé, hamar el is húzták a csíkot. Volt kaja is, de ahogy gondoltam MINDENKI azonnal megrohanta a kajapultokat amint vége lett a koncertnek. Nagyon gáz volt szerintem, hogy az elhízott, már több éve kuwaitban élő nassasszony (mondjuk magyar) hogyan löki fel szegény indiai pincért hogy minnél elöbb kajához jusson. Mire realizáltam hogy vége a koncertnek addigra már tömött sorok voltak, szóval kihagytam.
Én élveztem, de valahogy úgy voltam vele hogy Én itt nem akarok kajálni, utána meg egyáltalán nem akarok bekapcsolódni a végeláthatatlan seggnyalásba, főleg hogy alkohol sem volt. Egymást taposták az emberek, mindenkinek mosolyogni kellett, és sokan lekezelőek voltak. Valahogy nem éreztem a közösséget... (majd ha sikerül szavakba önteni hogy akkor mit gondoltam, akkor majd leírom) Odamentünk Ágai Zsolthoz hogy intézzük a papírokat amiről beszéltünk (lejjebb kifejtem a VISA problémát), beszéltünk vele egy kicsit, újfent megállapítottuk hogy nem tudunk semmit, aztán Reni azt mondta hogy elmegy, Én meg azt mondtam hogy megyek vele.

Ahmed kirakott bennünk Theoval a Mubarakiyya Szuqban, ahol beültünk az iráni éttereme ahol korábban már voltam, és ettünk egy hatalmasat, úgy hogy teljesen kiszolgáltak, baromi finom volt a kaja, és még keveset is fizettünk. Nem kevesen bámultak meg minket, ahogy két fehér ember ingben, meg szövetnadrágban (igényesek voltunk) a piac közepén átmászik és beül kebabot enni az arabok által használt helyre. Miután végeztünk, kimentünk oda ahol bementünk a piacra, és kiültünk a tobbi arab közé vizipipázni meg tázni egyet. Egyiptomi mangó teát ittam, és alma-mentol pipát kértem. Itt is nevetségesen olcsón megúsztuk a dolgokat. Viszont itt egy csomót beszélgettünk Theoval különböző dolgokról, félig angolul, félig arabul: ahogy éppen sikerült. Nagyon élveztem. Jó kis este lett, leginkább talán azért mert nem a seggnyalós-mosolygós partin voltunk.

Már éjfél volt amikor leléptünk, és szóval durva látvány fogadott minket. Kuwait city éjfélre kihal. Alig voltak az utcákon, a shisházó helyek meg a többi hely is bezárt. Durva. Mondjuk hálisten csak ritkán vagyok kint éjfél környékén, de szóval sokkoló látvány a kongó üresség.
Hazafelé fogtunk egy taxit, és 1 KD-t fizettünk, ami baromijó ár:) Megint szidott bennünket a taxis hogy ha tudja hogy ez ilyen messze van akkor nem vállal el bennünket ennyiért (Hát bazzeg Te vagy a taxis, tudnod kéne...) Dumáltunk még a srácokkal aztán lefeküdtünk aludni.

És akkor következzen a VISA:

A koncert-fogadás elött felhívott Ágai Zsolt, hogy azt írták vissza nekik a kuwaitiak Magyarországról, hogy küldjük vissza nekik gyorspostán a vízumokat és akkor csinálnak vele valamit. És mellékeljünk 3750 forintot mellé, fejenkénkt. A bibi ott van hogy ha mindannyiunk forintját összeadjuk akkor sincs nálunk 3750 HUF nemhogy fejenkénkt. Jó, akkor az lesz hogy visszaküldik, és majd a család bemegy és elintézi a pénzt (ekkor gondoltam hogy de fognak nekem örülni otthon, hogy kis családom faszával verem a csalánt kuwaitból, de talán OK). Aztán mondták még hogy a gyorsposta is nagyon drága lesz. Nahh itt már úgy voltam vele hogy igazán megtehetik nekem hogy ezt átvállalják, de nem mondtam semmit... Szóval ez volt a megállpodást.
A koncert utáni fogadáson megkerestük Ágai Zsoltot, akit szeretünk mert nagyon segítőkész és érzem rajta azt, hogy tudja a problémát, próbál segíteni, de ugyanakkor halvány lila gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálni. Elmondtam neki hogy egy hatalmas viccnek tartom azt, hogy itt vagyok Én, itt az útlevelem, és itt a VISA-m akkor mi a tökömért kell visszaküldeni a dolgokat Magyarországra? Arról nem is beszélve hogy nekünk az útlevelünkbe kell hogy beüssenek egy papírt, szóval akkor az útlvelet is vissza kellene küldeni? Most komoly? Akkor mi marad itt? A magyar személyim. GRATULÁLOK KUWAIT.
Időközben odajött a magyar nagykövetünk kicsit mosolyogni, meg teljesen elterelni a beszélgetés menetét. Én kb a menj már innen, nem látod hogy nem vagyunk kíváncsiak Rád arcot vettem fel (számomra rendkívűl unszimpatikus személy a nagykövetünk, mióta beszólt hogy hogyan nézek már ki...). Hál isten hamar elment trécselni a többiekkel, ami ugye a fő feladata. Mindezek után kiderült hogy nekünk kell ez a VISA papír, mert csinálják a tartózkodási engedélyünk, illetve a személyit. Nahhmost ez egy oximoron, mert ha ezek meglesznek akkor mire kell az a papír az útlevélbe? Mit tudnak kedves urak ott a magyar nagykövetségen? : "annyit mint Ti". Tehát semmit. EEEEEEEEEEEEEEEEEEGY PONT A NAGYKÖVETSÉGGGNEEEKK!!!!!!! Igazából már nevetni tudok az egészen, mert mást nagyon nem tudok csinálni. Apropó nem tudok mást csinálni: ez a kedvencem: Próbáljatok beszélni az egyiptomiakkal, meg a kórházból elhozni a leleteiteket. És akkor azokkal operálni valamit, meg megkérdezni mindenkit. OKé: egyikünk sem beszél arabul, egyinkünk sem járt még kuwaitban elötte, egyikünk sem tudja hogyan működik a helyi bürökrácia. SEMMIT. Azt sem tudom hogy hol van az a tetves kórház-szerűség ahova vittek bennünket. Félreértés ne essék, figyelek, meg beszélek Én mindenkivel, de ez hihetetlen mértékben meghaladja az Én hatásköröm.

Egyszerűsítve akkor: Senki nem tud semmit, nem küldjük haza a papírjainkat, a kuwait nagykövetség pesten egy rakás szerencsétlenség, illetve a kuwaiti magyar nagykövetség se tud semmit. Azt hajtogatják hogy minden a jóindulatokon múlik, meg minden csak idő kérdése. Hát jó. Tényleg tanácstalanok vagyunk, tényleg nem tudunk semmit sem csinálni, kb nevetünk csak azért kicsit frusztráló. Nem gondolom hogy ebből probléma lesz, mert nem hiszem hogy ezt megengedheti magának a kuwaiti állam, de ha mégis akkor otthon töltöm a Karácsonyt. Yeah.