Jordánia: Jerash-Ajlun

Nagyon régen nem frissítettem a blogot, ennek sajnos több oka is volt, de most frissítem az utolsó fontosabb jordániai kalanddal. Ez lesz az utolsó jordán bejegyzés.

Ammanból négyen mentünk Jerashba és Ajlunba.
Jerash egy egész ókori római város ami egész jól megmaradt. Itt felfedeztük, hogy mindegyik római rom ugyanúgy néz ki, és nagyon jó nagyon szép, de ilyet már láttunk párat. Mindenesetre jó volt. Volt Artemis templom aminek az egyik (megsaccolni sem akarom hány tonnás) oszlopa mozgott a szélben, meg volt kővágó faszerkezet, illetve rómaiak. Élők:)

Ajlun pedig Szalah Addin vára volt ahonnan belátta az egész környéket. Az odavezető út gyönyörű volt. Rengeteg zöldet, fát láttam, és egyszerűen csodás volt. Olyan érzésem volt mintha valahol Olaszországban lennék. Amint azonban bementünk egy-egy városba rögtön rájöttem hogy nem. Ugyanis baromi nagy szegénység volt. Végül megálltunk, és azt kell mondjam, hogy szerintem mindenki sokkal jobban élvezte Ajlunt mint Jerasht. Egy vár, amiben voltak termek, szépen ki volt alakítva. Kb mint a gyerekek amikor valami erődöt találnak, mi is úgy éreztük magunkat. Én legalábbis.

Jöjjenek a képek.

Jerash- Ajlun Galéria

Jerash, arra kell menni tovább. Természetesen itt is jordániai voltam. Nem pofáztam, csak jordán fejet vágtam és ezzel sok sok pénzt lehetett spórolni. Röhögtünk is ezen sokat. A citadellánál volt az hogy a csávó nem akart beengedni, mert nem hitte el hogy jordán vagyok(naháát). Kért személyi igazolványt, amire Said azt mondta, hogy nem tudunk adni, mert otthon hagytam a pénztárcám amiben benne volt a személyim. A szépséghibája ennek az egésznek ott van, hogy amikor ez elhangzott akkor Én Said mögött éppen a pénztárcámban turkáltam... :D Szakadtunk a röhögéstől, de ott is beengedtek jordániaiként.

Onnan jöttünk

Elvagyunk. Balról jobbra: Marwan, Said, Walid. Marwan a legfiatalabb, Walid a legidősebb. Walid, mi bajod van? XD

Romok. Szép volt. Azon azért mindig el lehet ámulni, hogy a rómaiak miket hoztak össze.
Jó nagy hülyék voltunk hogy nem vittünk se sapkát, se napszemüveget.

:)

Faszagyerekek megszállták Jerasht. Ez valami szökőkút volt.

Római romok romba rombolva.

Artemis templom. Bal oldalon mozgott egy olyan pici kis oszlop...

Oszlopos Tagja vagyok a templomnak. Muhaha. Mögöttem a mozgó darab

Megint a Walid gyerek:D Jöttek a rómaiak?

Én a színházban. És ez még egy pici színház

A csapat. Király volt:)

Ez már Ajlun. Nézzük a kereszteslovagokat hogy mit csinálnak. Biztos mennek Petrába elrejteni a Szent Grált.

Marwannal

Szóval nagyon jó volt. És jöjjön egy bónuszkép, hogy mégis mennyire volt jó. Szerintem le lehet olvasni a fejünkről.

:)

Szóval az egész jordániai kirándulás, a programok, az emberek, a minden nagyon jó volt. Nem tudom eléggé megköszönni Walidnak és Családjának. És szinte tuti hogy még visszamegyek Jordániába, mert überkirály volt:)

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella
Jordánia: Holt Tenger

Sűrített hűtő

Figyelem! Az alant olvasható bejegyzés idióta képekkel van tarkítva.

Nem is tudom hol kezdjem. Kezdem megint az időjárással. Borzasztó. Simán csak sírva lehet fakadni tőle, reggel úgy kelek, hogy kihörgök két deka homokot a torkomból és csak azután indulhat a nap.
A homokos idő (lol) homokkal jár, amit persze el kell takarítani. Kuvaitban persze meg kell takarítani a járdákat meg néha az utcákat is: leginkább ott ahol járkálás van ( ez mondjuk enyhe csúsztatás, mert a járda amit a képen mosnak, ott éppen soha senki nem mászkál). Egy sereg indiai, és mehet a móka. Szerintem ez pazarlás.


Aztán jó hír: végre van világítás a vadi új sportpályákon:) Sajnos a homok miatt nem lehet rajta megállni, de legalább viccesebb rajta focizni.

Iskolában nincs semmi, azon kívül, hogy állítólag a szövegértés nehézségében utolértük a második csoportot, ami meg is látszik rajtunk. Mindenki ül mint egy hülye és kb. halvány lila fingunk nincs a szövegről amikor először látjuk meg őket... kéne tanulni picit...

Aztán jöjjön a hűtő história. Vicces dolog ez. Először úgy voltam vele hogy minek nekem hűtő? Aztán kezdtem rájönni, hogy basszus jó dolog a hűtő. Tudok olyan dolgokat venni amiket szeretek és hiány van itt belőle (például sajt. Semmi sajt nincs mert drága) meg az 50 fokban jól fog esni majd a hideg víz. Sőt már most is jólesik.

Szóval elhatároztam hogy veszek egy hűtőt. Egy pici kellett, és a legolcsóbb. 22KD azaz durván 15 rudi. Otthon is megnéztem, ilyen hűtő otthon 20 rudi. Nem mintha haza akarnám vinni.
Aztán ott van még a szúq dzsuma, a pénteki piac. Remélve hogy ott olcsóbb, és valljuk be nekem nem kell hűtőből új csak pici és működő, eldöntöttem hogy megnézem ott is, és utána döntök. Ma elmentünk.

Megyünk bankot rabolni, muhahaha

Együtt utaztunk a japánokkal, a törökökkel, és Beqaval a grúz gyerekkel. Ők a Hard Rock Caffeba mentek: biztos jó lehet ott kólát inni és a fiúkkal dumálni. Aztán kiderült, hogy mi meg rossz buszra szálltunk fel de mióta fél Kuvaitot átgyalogoltunk Rafallal, nem ijedünk meg semmitől. Elsétáltunk a szúq dzsumába. És milyen jól tettük hogy sétáltunk. Olyan dologba botlottunk amiről az agyam alsó bugyraiban nagyon sokat olvastam, nagyon sok képet láttam, sőt, abszolút biztos vagyok benne, hogy versenyeztem is ilyennel. Persze csak a képernyőn. Közelebb érve jöttek is a pontos adatok. Nem másba mint egy Porsche 356 Speedsterbe botlottunk. Nem volt rossz állapotban, csupán poros volt. Ha ez eredeti és költenének rá egy keveset akkor egy nagyon ritka, gyönyörű autó lehetne. És persze ehhez külön, temperált garázs illik. Jah igen, mert annyit ér.

Hűtőőőőőőőőőőőt akaroook wroááá

Porsche 356 Speedster. Attól tartok ez egy replika...

A piac mellett van egy nagy bevásárlóközpont. Először gyorsan körbenéztünk a piacon, vannak kicsi hűtők, mindegyik használt és 10-12 KD között mozognak. Kettő említésre méltó volt, az egyiknek nem volt dugasz a vezetéke végén, de mondta a csávó hogy nem probléma megoldja. Hááát nincs túl sok bizodalmam...

De erről később, ugyanis úgy döntöttünk hogy előbb eszünk valamit és elintézzük a bevásárlást és nekem is lesz időm gondolkodni. Hardees swiss 'n mushroom-ot ettem életemben először. Nem dobtam el az agyam, a sima sajtburger jobb. Ugyanilyet ettem a jhonny rocketben, ám gondolom mondanom sem kell melyik volt a jobb.

Utána be a szupermarketbe (be szép magyar ez is). Maga a hely jó volt mert sok minden volt, volt választék, és olcsó is volt, de basszus egymás szájába értek az emberek. Főként indiaiak. Komolyan vigyázni kellett hogy ne menjél keresztül egy-egy kisgyereken, vagy anyukán. Itt bevásároltunk és mivel mondtam Rafalnak, hogy megveszem a hűtőt ezért vérszemet kapott és elkezdett hűtőbe való cuccokat venni. Nos nekem sem kellett kétszer mondani: kosárban landolt egy adag feta sajt, és egy adag normál sajt (majd kiderül mennyire normál). Illetve bagett, vaj és egy adag holland karamellás keksz is. Mert megérdemlem.

Rafallal arra gondoltunk hogy be fogunk szarni a röhögéstől ha nem lesznek ott már a hűtők...:D
Visszamentünk, ott voltak. Azért még körbenéztünk, megnéztük a vezetéket, hogy mennyire koszos, illetve beledugtam mindegyikbe a fejem hogy kiderüljön pozitív-e az emberi hulla szagra. Amelyik az volt azt kilőttük.
Maradt egy LG, ami alap állapotban 27KD a boltban, ez egy picit használt volt de korrekt. 8-ért akartam elhozni, azonban csak 10-ért sikerült. baromi rosszul éreztem magam, mert semmi papír semmi garancia nélkül kiadtam 10KD (6860 Forint) egy hűtőért. Mondta a csávó hogy 1 hét garanciát ad rá, visszavihetem.
És vigyem el kipróbálni. Van külön ilyen kipróbáló rész. Elvitték a cuccomat, fél KD-ért kipróbálhattam volna hogy működik-e. Ne szopassatok már, hogyan fogom Én megtudni azt hogy működik-e? Nem. Menjünk majd otthon leanyázom az égieket is a helyükről, vagy a fülemig fog érni a mosoly.

Taxiba, itthon kipróbál. Működik:) már fagyos a fagyasztó, hideg a kolbász, hideg a feta, a sajt. Hihetetlen boldog vagyok vele. Jó üzletet csináltam. A januári minhámból még maradt kemény 14KD ami gondolom kitart még egy darabig. A februárit meg még fel se vettem, nehogy elköltsem. Szóval új kis hasznos dologgal bővült a szobám.

Mubarakiyya szöveg+képek

KÉPGALÉRIA

Tudom hogy régen nem írtam, de annyira sok minden nem történik ám velem mint gondolnátok.
Elmesélem a tegnapi napomat...

Csütörtök, szokásos suli, de most csak 1 óra Yaqub. Aztán 1 óra várakozás, ahol az egyetlen kínai sráccal, Kaname (japán) és egy Tajwani lánnyal beszélgettem. Kínai srác nem tudta hogy hol van Magyarország... Igazából nem lepődtem meg, mert tényleg sok kis foltocska van szétszórva ott európában. Van az az Angla, a jókocsikat gyártó tudod, a franzőzök a békájukkal, meg valami temperamentumos déli nép a többi nem is fontos.

Most nem volt rossz, mert Badr bejött órára. Talán az első alkalom. De fel is készített bennünket, mert mondta hogy valami nagy projectet akar velünk csináltatni. Ez abból áll, hogy 4 emberes csapatokat kell alakítani és különböző témákat kitalálni. 1 csapat 1 témát ölel fel, és 1 témában 25 kérdést kell feltennünk kuwaiti embereknek. Összegzést is kell írni erről, természetesen arabul, és ha lehet akkor nyelvjárást kell használni. Jaa 100 szavas lehdzse szótárat kell összeírni. Persze azon kívül amit eddig vettünk.

Ezek után vissza a szakanba aludni egy keveset. Majd másfél óra után Rafal hívására ébredtem, mennek kajálni és utána mennek a city centerbe vásárolni, megyek? Mondom megyek, fél óra és ott vagyok. Kicsit késtem... de mondták hogy nem baj mert jó volt nézni a csajokat a kaffeteria előtt...
Irány Keifan, a lányszakan, de természetesen nem oda mentünk be hanem a city center nevű marketbe. Itt vettünk mindenfélét, láttam beszorult-ordító-síró gyereket, meg mindent amit akartam. Volt hajdú sajt magyarisztánból, de nem vettem mert nincs hűtőm. Mondjuk baromira megkívántam a sajtot...

Aztán haza, mosolyogtunk a lányszakan kameráinak (nah ha letoltam volna a nadrágom akkor még jobban szórakoztunk volna:D), majd még fixáltam egy kicsit az esti pipázáson, de igazából nem nagyon sikerült érdemben sokat szervezni.

Otthon Rafallal menni akartunk még egy óra alvásért amikor Takuye felhívott hogy szeretne velünk beszélni a Projectről. összenéztünk Rafallal: MOST? ok, kap 10 percet, elvégre biztosan fontos mondanivalója van még azon a napon amikor megkaptuk a házifeladatot. Végülis nem rossz hogy két japánnak társultunk össze, mert nagyon dolgoznak:) Amúgy jó arcok bírom őket. Ma délután is össze vissza hülyültünk velük.

Aztán Rafallal elindultunk, elvileg az volt hogy ketten mentünk, mert Janit nem tudtam elérni, Theoék meg nem tudom hol voltak. Azért küldtem egy SMS-t hog ymegyünk pipázni, ha van kedvetek akkor csatlakozzatok.
Nem kellett sok, Theoék és az oroszok is visszajeleztek hogy természetesen jönnek. Reniék is jöttek, de csak ketten: Reni és Sali és kilenckor már el kellett menniük haza... ami elég szívás. Mi még maradtunk bő két órát... de majd a végén.

Szóval Én lepődtem meg a legjobban hogy a végére 12 ember gyűlt össze. NAGGYON JÓ volt. Mindenféléről beszéltünk, majdnem mindenki vízipipázott, ittunk juiceokat és hatalmasakat röhögtünk. Nagyon jól éreztem magam.
Az oroszokkal sokat beszélgettünk különböző dolgokról, van már egy meghívásom Moszkvába is, mondták hogy szállásom van, programot Ők csinálnak, a többit meg majd megoldom, de menjek mindenképpen:)
Beszélgettünk hogy hova fogunk utazgatni, beszélgettünk piákról, nőkről, szokásokról különböző országokban...

Most jöjjenek a képek:

A csapat Theoék nélkül. Sajnos nem tudták megoldani hogy hozzánk üljenek mert annyira nem volt hely (LOL) de miután a lányok elmentek csatlakoztak.

Theoék. Theo mint Eminem, Wang, Aran', Warda (És Adelek csodálkozó feje is belekerült):

Elvan a gyerek:
Kenan, Adelbek, Bálint

Rafallal a lengyel sráccal
Poland, Hungary, Russia, Kirgizistan (Dél Korea elöttünk volt):

Nahh ennyi volt a móka mára, zárul Bálintka mesetára....
nemrég volt itt Kenan, és mondta hogy menjek halat, meg rákot enni, mert sikerült több mint 6 kilót venni, és nem tudnak vele mit csinálni. (kb 1000 forintért)

Követségi parti FULL-FULL

Tegnap este nem volt rossz. Nem számítottam arr ahogy ennyien leszünk és hogy ekkora készültség lesz. De ne szaladjunk annyira előre. Alival még trécseltünk, meg baromkodtunk, aztán taxit fogtunk és irány az Amerikai Követség. Azért ez, mert a bejáratától kb 50 méterre van a Magyar Nagykövetség. Ami ugye kb akkora mint az ameriakiak ellenörző pontja, szóval nem nagy. Az egész hely már meg volt pakolva, és még mindig szállingóztak az arcok. Gyorsan kezet fogtam azzal akivel kellett, megvolt a pofavizit, aztán irány enni valamit. Baromi éhes voltam, és fel voltam rá készülve hogy csak az lesz mint múltkor, tehát pogácsa, meg ilyenek. De ehelyett egy komplett vacsora volt kirakva, több fogással. Sajtos tészta, pörkölt, meg még tonnányi nagyon király kaja. Egyszerűen jó volt. (igen, ez volt a legfontosabb, mert mi másért mentem volna oda?)

Aztán a másik legfontosabb dolog lent volt a pincében. Kígyozó sor állt a piákhoz. VOLT SÖR. Egyszerűen nem akartam elhinni. Heineken, alkoholos, wááááá. Persze hogy egy whisky sörrel indítottam, és ez a tendencia maradt is az este folyamán. Ali is egy sört kért, de kiderült, hogy nem igazán szereti az ilyen piákat. Sör helyett szívesebben inna alkoholos málnaszörpöt, gin vagy whisky helyett meg mondjuk alkoholos szirupot, mint például valami mézes páleszt. Teljesen érthető, nem isznak sokszor alkoholt, ha isznak is az is annyira borzasztó, hogy mindig felöntik valami gánnyal. Mondjuk kólával.

Leültünk, néztük az arcokat, aztán néha néha beszédbe elegyettem az itt élőkkel. Van olyan aki fél éve érkezett mert a férje itteni (később), volt olyan aki már itt van 11 éve és még általános iskolás, van olyan aki 6 éve él itt, és konduktor. Nah ezekből a konduktorból sok van. Hazai intézeteket képviselnek, például a Pető Intézetet, és itt segítenek sérült gyerekeknek meg ilyenek. Ebben azonban az a durva hogy évente újítják a szerződést, és ha nem újítják meg, akkor lehet hazamenni. Szóval 1 évre tudnak előre tervezni.

Időközben persze sikerült találkoznom Nagykövet úrral, akiről megint megállapítottam hogy lehetetlen vele értelmesen beszélni. Odamész, lenyomja a monologját aztán szevasz. Meg se hallgat, vagy egyáltalan nem is kíváncsi arra amit Te akarsz mondani. Sokan mondják hogy jobb mint az elöző, mert az elöző soha semmit nem szervezett, és semmi nem kapcsolta össze magyarokat itt Kuwaitban. Oké, a rendezvényekkel tényleg nincs semmi baj, sőt, ám maga az ember valami hihetetlenül ellenszenves. Ez van, nincs mit tenni. Kb csak bológattam, meg próbáltam jó pofát vágni ahhoz amit mond, de nem nagyon érdekelt (vazz már megint elfogyott a whisky-m).

Aztán ott volt az egyik ügyintéző, a Balázs. Nah hát Ő is fantasztikus... Ali zsigerből utálja, és amikor jött akkor mindig elfordult:D. No hát vele még kevészer sikerült érintkeznem, de eddig kellemesre nem emlékszem. Most is egy téma miatt kellett vele beszélnem és annyira flegma volt, annyira nem érdekelte hogy már nekem fájt. Oda jutottam hogy -------- szegénykém, a jövőbeni interakciónkat annyira fogom leszűkíteni amennyire csak tudom. A "hogy vagy?" kérdésre nemes egyszerűséggel az lesz a válasz hogy "most ez tényleg érdekel?" és tovasiklok a márványon.

Hamar eljött a hazamenetel időpontja, és sikerült már annyi innom hogy teljesen mindegy mibe ülök be, teljesen mindegy hogy hol vagyok. Azért kellemes volt. Nah hát összeismerkedtem egy itt élő magyar fiatallal, akinek a felesége (21 éves) most jött ki hozzá, és akkor itt együtt gombolyítják majd az életet. Srác körülbelül 25-28 éves lehet. Felajánlotta hogy hazavisznek. 740iL Individual, sportkipufogó, V8, gyárilag kicsit megpiszkálva. Telitalálat:) Természetesen a gyerek kente neki rendesen, de sajnos ez egy akkora autó, annyira semmi nem érzel benne hogy hihetetlen. Hátul annyi helyem volt hogy még valaki beguggolhatott volna elém és a vezetőülés közé. Ez is egy élmény volt:) Mégegyszer elmondom, az autókon SEMMIFÉLE adó nincs, abszolut SEMMIT nem kell rá fizetni. Megveszed és annyi. Csak a vételár van. A benzin literje 60 forint, vagy még annyi sem.

Hazaértünk, Theoék kint voltak a közös részen, volt pár arab is. Theo azonnal mondta hogy csináljak valamit, mert nem látszik ugyan, de érezni baromira lehet a piát rajtam. OOPS. Hát sorry. Kicsit dizzy állapotban voltam. Sok sört nem sikerült legurítani, de a whisky azért emberes mennyiség volt. KÖSZÖNÖM MAGYAR NAGYKÖVETSÉG:)

Ma a suli valami hihetetlen fájdalmasnak tűnt, ki is voltam száradva, kicsit a fejem is fájt, szal elvoltam, de a Lengyel srác megdícsért hogy menjek már, nem is vagyok rossz, olvasni például közel teljesen folyékonyan tudok. Mondom jah, ELTE-n megtanítanak megtippelni a harakákat... mert hogy már a legelején sincsenek kint.
Gazdagodtunk egy új taggal, egy idősebb emberkével, aki az amerikai nagykövetségről jött, természetesen amerikai. Nah hát ha Én eddig nagynak minősültem a csoportban, akkor el kell felejteni. A csávókám jóformán nem fért be az ajtón!!! Körülbelül 2.5 fejjel magyasabb nálam, és 3x szélesebb. Egyszerűen durva. Szerintem a kis japánokat simán megkajálná reggelire.
Jah és várunk még egy olasz srácot. Megint egy srác. Mindegy, csak reménykedem hogy jó fej lesz. És akarok olaszul is tanulni, ha csak poénnak is, de jó:)
Apropó tanulás, az egyik Taiwani csaj odajött hozzám: Szia, Hogy vagy? Én: WÁÁÓ. És akkor mondta hogy a hétvégén magyarul tanult Lillától. Mondta hogy tanítsam. Hát nem tudom. Lehet, de nekem nincs kedvem magyarul tanítani, kínaiul meg Én nem akarok megtanulni.

Nah ennyi.

Milyen volt a póker?

Fel fogom gyújtani a konyhát

Ma ideges lettem, itt létem óta másodszor. Persze hamar elmúlt, meg nem nagyon tudok ellene mit csinálni de majdnem szétrobbant a fejem. A Kaffeteriaból olyannyira kezd elegem lenni hogy az valami fantasztikus. Monoton, szar a kaja, keveset adnak a smucig egyiptomiak, és rohadékok is. De most nem emiatt húztam fel magam.
Tegnap be akartam váltani kupont italra. Gondoltam simán fog menni. Két nappal ezelőtti kuponok, most már ideje lenne beváltani őket. Odamegyek, majd a gyerek mondja hogy nem lehet beváltani. Jöjjek vissza holnap. Valszeg ott volt a mudír (főnök) vagy mittomén és elhajtott. De később láttam hogy másoknak meg sikerült váltani. Nahh itt (tegnap este) már egy kicsit fészkelődtem. Holnap, azaz ma, visszamentem, kaját kértem és odaadtam neki a jegyet, hogy váltsak. Erre visszadobta a két korábbi jegyemet, hogy ezeket már nem lehet mert lejártak. Nah itt elkezdtem remegni. Elmondtam neki hogy márpedig addig nem megyek el amíg nem váltja fel. Mondja khalas (vége). Erre fogtam és fennhangon (félig ordítva) közöltem vele hogy ne szarakodjon, adjon nekem italt, és már itt sem vagyok és különben is a kispajtása mondta (aki melette állt) nekem tegnap hogy jöjjek vissz ama és akkor fazsa lesz. Nem lehet. Kezdtem lenyugodni, beletörődni hogy ezzel nem érek el sokat. Elküldtem a jóbüdöskanyjába magyarul aztán elvánszorogtam. Egyszerűen hihetetlen. Komolyan mondom olyan érzésem volt mint otthon az eltén amikor valami az Ő hülyeségük miatt nem sikerül, vagy kiszúrnak velem. Olyan bemegyek aztán felborítok mindent érzés.

Nah mindegy, nem érdekel. Ma este nem eszek itthon, kimegyek valahova, shisázok is egyet.

De van jó dolog is. Tegnap megjöttek ugye az oroszok. Nahh netezés után, este be is mutatkoztunk egymásnak, és nagyon szimpatikusak voltak. 3-an vannak és mindhárman muszlimok. Természetesen mű-muszlimok (most komolyan mi a tököm értelme van az egész vallásnak ha mű? Akkor nem mindegy mi a vallásod?), ami azt jelenti hogy nem ortodoxok. Még nincsenek itt egy napja de már hiányzik nekik a pia, kell nekik a nő, és láncdohányosok. Olyan igazi fasza gyerekeknek tűnnek, de most komolyan. Beszélgettem velük, sok mindenről, persze Ők oroszul tolják, mert ugyebár a kazahok is tudnak oroszul, szóval nagyon könnyű. Aztán dumáltunk itt a lehetőségekről, és arra jutottunk hogy: idézem az orosz gyereket: "is everything prohibited in this rotten country??". Nem tudnék jobban egyetérteni. Azt hiszem sokat fogunk együtt lógni.

Szóval ennyi. Most mást nem nagyon tudok írni.