Nagyon régen nem frissítettem a blogot, ennek sajnos több oka is volt, de most frissítem az utolsó fontosabb jordániai kalanddal. Ez lesz az utolsó jordán bejegyzés.
Ammanból négyen mentünk Jerashba és Ajlunba.
Jerash egy egész ókori római város ami egész jól megmaradt. Itt felfedeztük, hogy mindegyik római rom ugyanúgy néz ki, és nagyon jó nagyon szép, de ilyet már láttunk párat. Mindenesetre jó volt. Volt Artemis templom aminek az egyik (megsaccolni sem akarom hány tonnás) oszlopa mozgott a szélben, meg volt kővágó faszerkezet, illetve rómaiak. Élők:)
Ajlun pedig Szalah Addin vára volt ahonnan belátta az egész környéket. Az odavezető út gyönyörű volt. Rengeteg zöldet, fát láttam, és egyszerűen csodás volt. Olyan érzésem volt mintha valahol Olaszországban lennék. Amint azonban bementünk egy-egy városba rögtön rájöttem hogy nem. Ugyanis baromi nagy szegénység volt. Végül megálltunk, és azt kell mondjam, hogy szerintem mindenki sokkal jobban élvezte Ajlunt mint Jerasht. Egy vár, amiben voltak termek, szépen ki volt alakítva. Kb mint a gyerekek amikor valami erődöt találnak, mi is úgy éreztük magunkat. Én legalábbis.
Jöjjenek a képek.
Ammanból négyen mentünk Jerashba és Ajlunba.
Jerash egy egész ókori római város ami egész jól megmaradt. Itt felfedeztük, hogy mindegyik római rom ugyanúgy néz ki, és nagyon jó nagyon szép, de ilyet már láttunk párat. Mindenesetre jó volt. Volt Artemis templom aminek az egyik (megsaccolni sem akarom hány tonnás) oszlopa mozgott a szélben, meg volt kővágó faszerkezet, illetve rómaiak. Élők:)
Ajlun pedig Szalah Addin vára volt ahonnan belátta az egész környéket. Az odavezető út gyönyörű volt. Rengeteg zöldet, fát láttam, és egyszerűen csodás volt. Olyan érzésem volt mintha valahol Olaszországban lennék. Amint azonban bementünk egy-egy városba rögtön rájöttem hogy nem. Ugyanis baromi nagy szegénység volt. Végül megálltunk, és azt kell mondjam, hogy szerintem mindenki sokkal jobban élvezte Ajlunt mint Jerasht. Egy vár, amiben voltak termek, szépen ki volt alakítva. Kb mint a gyerekek amikor valami erődöt találnak, mi is úgy éreztük magunkat. Én legalábbis.
Jöjjenek a képek.
Jerash- Ajlun Galéria
Jerash, arra kell menni tovább. Természetesen itt is jordániai voltam. Nem pofáztam, csak jordán fejet vágtam és ezzel sok sok pénzt lehetett spórolni. Röhögtünk is ezen sokat. A citadellánál volt az hogy a csávó nem akart beengedni, mert nem hitte el hogy jordán vagyok(naháát). Kért személyi igazolványt, amire Said azt mondta, hogy nem tudunk adni, mert otthon hagytam a pénztárcám amiben benne volt a személyim. A szépséghibája ennek az egésznek ott van, hogy amikor ez elhangzott akkor Én Said mögött éppen a pénztárcámban turkáltam... :D Szakadtunk a röhögéstől, de ott is beengedtek jordániaiként.
Onnan jöttünk
Elvagyunk. Balról jobbra: Marwan, Said, Walid. Marwan a legfiatalabb, Walid a legidősebb. Walid, mi bajod van? XD
Romok. Szép volt. Azon azért mindig el lehet ámulni, hogy a rómaiak miket hoztak össze.
Jó nagy hülyék voltunk hogy nem vittünk se sapkát, se napszemüveget.
:)
Faszagyerekek megszállták Jerasht. Ez valami szökőkút volt.
Római romok romba rombolva.
Artemis templom. Bal oldalon mozgott egy olyan pici kis oszlop...
Oszlopos Tagja vagyok a templomnak. Muhaha. Mögöttem a mozgó darab
Megint a Walid gyerek:D Jöttek a rómaiak?
Én a színházban. És ez még egy pici színház
A csapat. Király volt:)
Ez már Ajlun. Nézzük a kereszteslovagokat hogy mit csinálnak. Biztos mennek Petrába elrejteni a Szent Grált.
MarwannalSzóval nagyon jó volt. És jöjjön egy bónuszkép, hogy mégis mennyire volt jó. Szerintem le lehet olvasni a fejünkről.
:)
:)Szóval az egész jordániai kirándulás, a programok, az emberek, a minden nagyon jó volt. Nem tudom eléggé megköszönni Walidnak és Családjának. És szinte tuti hogy még visszamegyek Jordániába, mert überkirály volt:)
Bejegyzések
