Insaallah NET UPDATE

Most a könyvtárból írok, ahol sikeresen átálítottam a billentyűzetet arabról magyarra, ami elöször is azt jelenti hogy vakon gépelek, másodszor pedig azt hogy nagyon fog anyázni az utánam jövő kis arabus, vagy legyen az akárki.

Tegnap Még sikeresen fellőttem a blogot, meg a képeket, de aztán miközben Olivér mesélte az élményeit, egyszerűen elszállt és azóta se jött vissza. Ez azért furcsa, mert ilyen volt első alkalommal is. Egyszerűen megy az egyik nap aztán két napig nem tudok belépni a passwordommel amit egy másik ember adott mert hogy invalid, aztán meg megint megy ugyanazzal. Ki érti ezt?

Aztán vettem kábelt. Amiben a legjobb az hogy 2 ajzat van, és amelyikből kapnék tárcsahangot az túl messze van így ha működne is akkor it ki kell ülnöm a common roomba. De nem működik. Vettem hozzá kártyát, ilyen betárcsázós, és egyenlőre nems ikerült működésre bírnom, de semmi gond, még dolgozom rajta.

Aztán van két vágott szemű szomszédom. Direkt nem írom ki hogy honnan jöttek mertha netalántán ránéznek erre az oldalra akkor látni fogják.

Nahh és most kirúgnak a könyvtárból szal mennem kell.... Fasza.

Szóval most megint lett net, de nem tudom hogy mennyi időre. Szóval az egyik vágottszeműnek akkora mákja van hogy olyan szobában van ahol fogni a jelet és mit több van 1 kódja ami szinte mindig működik. Jó neki... A szobából stabil neten nyomni...

Nah mindegy. Amúgy ma nem történt semmi érdekes. Kb aludtam. SOKAT.

Mesélhetnének az olvasóim is, Én is hadd tudjak meg pár dolgot. Persze ez sokakra nem vonatkozik de sok emberről nem nagyon hallok.

Holczi? Deni? Dév? Ricsi?

City Center pillantás

KÉPGALÉRIA

Nah hát a tegnapi napon nem volt semmi különös poszt, ami volt az is a szept27.-i történéséket írta le. Tegnap nem történt semmi érdemleges, hacsak azt nem vesszük annak hogy megérkezett 2 dél-koreai srác, és ugyancsak megismerkedtünk egy jakartai sráccal (jakarta nem india, hanem indonézia). A két koreai Ted és Wang a jakartai srác pedig Yusuf.
Tegnap még annyi történt hogy letiltottam a bankkártyámat, amit utána sikerült megjavítani, hála anyumnak. Ennek ellenére megfejtem 10 dinárral a számlám, szóval lett pénzem. Estére aztán lett internetem is. Királyság.

Szóval tegnap megbeszéltük hogy ma felkelünk kora reggel és elmegyünk reggelizni, aztán pedig be a városba. Reggel 7kor a két koreai keltett, azt sem tudtam hogy fiú vagyok vagy lány. Aztán mentünk. Kaja után a Main Gate-en keresztül (nem tudom melyik az, de mellékelem a térképet) kimentünk. Átkeltünk a 2x3 sávos úton ami nem volt egyszerű, és rögtön jött is a busz, ami után futottunk, de leintettem szóval sikerült elkapni. 200 fils egy jegy, ami nem sok ahhoz képest hogy mennyit visz. Szóval bent ültünk, fogalmunk sem volt hogy merre megyünk, vagy hogy jó fele megyünk-e. A két koreai hihetetlenül naiv és döntésképtelen. Volt olyan hely ahol leidegenvezetőztek engem. mert Én mentem amerre menni akartam az összes többi meg jött utánam. Aztán amikor mondtam hogy fogalmam sincs merre megyek, de a logika azt diktálja hogy erre menjek akkor kicsit elbizonytalanodtak, majd megint engem követtek, mert talán úgy érezték Én tudok valamit. Mindenesetre határozottabb voltam mint Ők. Mindegy, még mindig a buszon ülve, simán keresztülmentünk a városközponton, úgyhogy City Tour lett az egészből busszal. Nah de visszafele már leszálltunk a kívánt helyen, amit egy helyi mutatott. Nah innentől kezdve egyszerűen királyok voltunk. Leszálltunk Mubarakiyya Szuq-nál ami egy piac volt. Volt itt minden. Volt egy csomó pénzváltó. Mielőtt bementünk volna az egyikhez én fogtam és kiszámoltam hogy nagyjából mennyi dollárért mennyi dinárt kell hogy kapjak. Ezek után bementünk, kétszer átszámoltam a dollárt, aztán a faszinak adtam. Faszi is átszámolta, majd adta a dínárt. Annyi volt (sőt fél dinárral többet adott) amennyit számoltam. Odaadta, Én is átszámoltam. Király.

Ezek után keressünk sim kártyát. Mondanom sem kell hogy egy piacon vagyunk, és ilyen kis zeg zug boltok vannak. Nagyon szerettem volna egy normális márkaüzletet keresni ahol sim kártyát vehetek nem pedig egy zug árust. Nem sikerült. Egy multistore-t találtunk ahol minden volt. És kb akkora volt mint a szobám… Egy indiai csávó volt bennt, elmondtunk mi kell, rögtön vette is elő. Király. Megbeszéltünk mindent, nagyon rendes volt, beszélt angolul (úgy ahogy) és informativ is. Szóval vettünk hárman egy Zain kártyát. Van rajta 1KD lebeszélhetőség. Felhívta a figyelmünket hogy 2-3 hónap múlva amint megvan a személyink, feltétlenül menjünk vissza mert akkor bejegyezteti a számokat hozzánk. Addig Ő meg tudja oldani hogy bejegyzi a saját nevére mind a hármat, de ha nem viszünk neki személyit akkor sajnálja, de le fogják tiltani. Mondtam, hogy tudok erről, nagyon köszönöm, de nem rajtam múlik hogy mikor lesz személyim. De működik és fasza minden. Szóval van számom, és legalább tudok itt olcsón telefonálni, meg ilyenek, lehetetlen lenne még 2-3 hónapot várnom…

A számom: Majd ha elkéred, és normálisan beszélni is tudsz.

Fogalmam sincs hogy hogyan lehet külföldről hívni, és arról sincs még tudomásom hogy mennyi pénz maradt rajta. Majd csekkolom. De ment róla SMS magyarhonba, meg hívtak is rajta.


Vettünk mást is: szappant, mosóport, dezodort. Nehogymár akkor fogyjon el amikor kell. Ugyanezen a helyen vettem DuckTape-t. Baromijó, majd meglátjátok.
Voltunk burzsuj elektronika üzletben ahol volt minden… iPhone 3Gs 350kd… szóval nagyon drága minden, fényképezőt sem veszek ilyen helyen mert rablás, Jó mondjuk látszott is az üzleten, de kíváncsi voltunk. Egy nagyobb épületben voltak ilyen luxus üzletek és oda mentünk be. Érdekes volt.

Aztán tovább. Csináltattunk 8 darab hivatalos kuvaiti fényképet is (már csak kettő maradt és 6 úgyis kell a személyihez) aztán pedig találtunk egy kulcsmásoldát, ami az utcán volt, de engem a kíváncsiság levitt az alagsorba és láááám egy hatalmas nagy, mindent árusító szupermarket volt ott. nagy volt és zsúfolt. nagyon zsúfolt. Ott vettem occsóért egy 20 méteres telefonkábelt amit majd kipróbálok, mert nagyon szeretnék a szobámba netet, meg egy pár méteres kuvaiti delej hosszabbítót, hogy ha kint ülök akkor ne fogyjon el az áram a gépemből. Jah igen és vettem még egy adag akasztót. Nagyon édesek, és valami hihetetlenül gagyik, de amire nekem kellenek arra tökéletesek.

Szóval lássátok szobámat, mennyire fel tudtam dobni a duck tape és az akasztók miatt. Tökre örülök.

Ami még kell, de nem jutott eszembe az sibsib (papucs), meg lehet veszek valami szőnyeget… Esetleg öblítőt is, de megnézzük hogy Ariellel milyen az élet. Aztán illatosító, még csótányirtót, mert azt hiszem, kezdenek megtalálni... Mindegy, azt kell mondjam hogy ez nagyon jó kis út volt, megérte.

Boccs ha hosszú lett.

Szeptember 27... kicsit megkésve

Szóval most hirtelen visszajött az internet, azért is tolom fel gyorsan ezt az írást.

KÉPGALÉRIA

A Campus az Shuwaikh-ban található, és hatalmas. A mai napot arra szántam, hogy körbenézek úgy istenigazából. Eldöntöttem hogy benézek a suliba (mivel tegnap este már meg is találtam hol van), megkérdezem az arcokat hogy mi a stájsz, aztán csinálok magamnak dínárt. Ez a minimum, ha ennél többre jutok akkor már jó nap. Nos, ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám.

Elmentem a Markaz Allugatba (nyelvi központ) és a bejáratnál ki volt írva hogy 2009-09-27 09:00kor placement test lesz. Ez ugye azért para, mert nekem rendszerint sikerül 10-11kor kikelni az ágyból. Már a második reggelit alszom el, ami nem különösebben érint. Valahogy nem izgat még... Majd később kipróbálom. Szóval ezt olvastam a bejáratnál úgy negyed 12-kor. becsoszogok, megnézem mi van bent. Aztán megtalálom a feltehetőleg Ibrahim nevű arcot aki egy lánnyal dumál (elöszőr azt hittem hogy már lement a teszt és éppenséggel a Reni ül ott. Aztán megfordult és sokkal arabosabb volt:D) Ibrahim aki velünk fog foglalkozni megkérdezte ki vagyok. Mondom Bálint. Aha, az ki? Mondom hogy jöttem suliba, meg minden. Nem baj hogy lemaradtam a dolgokról? Erre mondta hogy nem, mert az nem nekem szól, nekem csak jövő héten kezdődik a suli insaallah. Még hozzátette hogy addig csináljak azt amit akarok, lássak világot, have fun. Mondom jó. Aztán mondta hogy maiszmuka? Lányos zavaromban visszamondtam hogy maiszmuka és menni akartam, aztán rájöttem hogy most nem köszönt, hanem a nevemet kérdezte. Még azt is mondta hogy szereti a magyarokat, miután megtudta hogy Én az vagyok. Nyelvi központ kipipálva. Majd jövő héten insaallah…

Irány, menjünk a bankba, dínárt csinálni. Ki vagyok bélelve egy adag dollárral de kitörölhetem a seggemet vele, és még a busszal sem tudok bemenni a városba, meg semmi ha nincs nálam pénz.
Szóval lejártam a lábamat, keringtem mint gólyafos a levegőben. Ez ugyebár a 45 fokban nem olyan kellemes. éppen tegnap mesélte a szlovák srác (van ilyen) hogy olyan mintha maxra állítanád a hajszárítót és az arcod elé tennéd. Nah ilyen itt a levegő. Ha fúj a szél akkor még durvább, mert FORRÓ levegőt fúj. A bankot nagyjából sejtettem hogy hol van, és kb a campus másik felén volt. Sok kérdezősködés után, meg járkálás után megtaláltam. Itt meg is említem, hogy vasárnap van, az első munkanap, és tele volt az egyetem. Fantasztikus hogy mennyi autó van.

Bemegyek, National Bank of Kuwait.
Megtalálom rögtön Mohamedet, aki töri az angolt, és mondom neki hogy váltani szeretnék. Aztán elirányít egy pulthoz ahol egy csaj van. 4 alkalmazott van a bankfiókban, Mohamed, pultos lány, biztonsági őr és Bankfiók VEZETŐ asszony (őt később). Mondom a lánynak hogy váltani szeretnék. Ok, van accountja? Mondom nincs. ÓÓÓÓ jajj márpedig mi csak azzal váltunk. Hozzon létre egyet! Mondom kössz nem. Erre kijön az irodájából a vezető csaj aki valami hihetetlenül gyönyörű volt. mondjuk ha tüsszent akkor pár kiló vakolat biztosan lejön róla, de WÁOW, szép volt. És Tanakodnak arabul. Erre megszólal hogy van egy ötlete. Hallgatom. Mohamednek úgyis dolga van a városban, menj vele és Ő elvisz egy olyan helyre ahol nem kell accountot csinálni. Mondom JELLLA:D. A vezető nővel csevegtem egy kicsit, megkérdezte hogy mit tanulok, honnan jöttem. Mondom arabot. Erre mondja, ha van szabadidőd, akkor nyugodtan gyere be hozzánk, mert olyan szinten halálra unjuk magunkat hogy csuda, majd mi tanítunk Téged arabra. hehe. Még párszor elmondta, hogy csináljak accountot, és hogy sokkal egyszerűbb meg minden. Nem tudom, majd utána olvasok, meg ilyenek.

Szóval beültünk Mohameddel a hatalmas Toyota Landcruiserbe, aztán uccu neki, bementünk a városba. Vannak nagy dugók, de érdekes módon nagyon sok kerülőút van. A Toyotában ültünk amikor egy BMW X5 ért mellénk, és kajak lenéztem a BMW-be... Felvettünk pár papírt az egyik bankban (eddig Én vártam a kocsiban), majd utána a belvárosba mentünk egy bevásárlóközpontba. Mohamed vérbeli kuwaiti, áll otthon pár csodajárgánya (Shelby Mustangjáról lelkendezett) és olyan természetesen tolta arrébb a bevándorlókat mintha csak valami paraziták lennének… Élveztem:D

Odaértünk a helyhez. Délben bezárt. Anyáztunk párat, aztán visszavitt a campusra. Nagyon rendes volt. Biztosan benézek még a bankba. Nah aztán kajáltam, meg ittam. SOKAT. Nagyon jó volt megint minden. A barna cipő vízhólyagosra törte a lábam, úgyhogy most azt egy kicsit pihentetem, de szerintem lesz gond, mert csak az egyiket törte fel.
Reniékről annyit tudok hogy valszeg elvannak, és 1kor kaptam egy SMS-t hogy jönnek a suliba, találkozzunk, majd miután visszaértem, visszaírtam hogy hol is vannak? Azt a választ kaptam hogy ma nem jönnek már mert „Túl késő van már hozzá”. LOÁL:D Szegények, azért nem lennék csajszi itt. Itt Teljesen liberális minden. Oda megyek ahova akarok, azt csinálok amit akarok, és esténként amikor leülnek az öregek, meg üvölt a teve arabul akkor hatalmas élmény lent lenni a közös szobában.

Amúgy már kezdem megszokni, alvás is megy, semmi bajom a dolgokkat. Persze még sok mindent el kell intéznem de nem hiszem hogy nagyon szarul érezném már magam. Ketten vagyunk 1 emeleten, szóval mindent olyan szépen, kényelmesen el tudok intézni, anélkül hogy meg kellene osztanom valamit is… király.
Majd még jelentkezem.

Időközben meghalt a kód amit kaptam, azért is nem tudtam felrakni ezt a postot... Kicsit voltam csak ideges hogy azt ami eddig működött azt is elveszik tőlem.

Harmadik nap

Most rovid leszek, mert a franza konyvtarban vagyok, ahol meg normalis bill sincs.
Az a nagz helyzet van hogy nem tudok penzt felvenni, meg mindig nincs dinarom, es idokozben a net is meghalt a koliban. Syoval most egz kicsit rossz. Sehol nem valtanak Dollart, ahol meg valtanak oda meg dinar kellene hogz eljussak. nah mindegy. |rtam am nagzon syepeket, de nem tudom felrakni mert a koliban van, meg itt amug is keserves lenne.
Majd jelentkezem DINAR es INTERNET kell. MOST AZONNAL!!

Első napom....

KÉPGALÉRIA

Első napom eléggé felemás volt. Az első fele, kb. délig nagyon rossz volt. Felkeltem, felöltöztem, elmajszoltam egy hozott reggelit, aztán felkészültem mindennel. internetet keresni, venni dolgokat, tudjátok… amit egy új helyen szoktak az emberek. Nagyon sok cuccot akartam magammal vinni, és nagyon nehéz volt. Ezek után kimentem. Kint embertelenül meleg van. most hatkor már nem süt a nap, de ömlik rólam a víz és 30 fölött van a hőmérséklet.

Szóval sétafikáltam kb. 10 percet miután meguntam és visszamentem. Gondoltam kérdezek pár dolgot az ott lévőktől. Hát nem sikerült. Arabul Én nem tudok, azért jöttem ide, hogy megtanuljak, és gondoltam így az elején nem lesz semmi gond abból hogyha használok egy kis angolt. No, igen… csakhogy itt nem beszélnek mást csak arabot. Fasza volt, elhihetitek. Kicsit el is ment a kedvem az egésztől… olyan rohadtul éreztem magam. Mintha bevarrták volna szám és nem tudom elmondani a gondom-bajom. mert ha mondom is az nem ér sokat.

Aztán feltűnt, hogy tele vagyunk fekákkal. Komolyan. Én vagyok az egyetlen fehér ember… baromi vicces. Mondjuk meg kell említenem, hogy nagyon rendesek és a maguk módján nagyon barátságosak, segítőkészek, de Afrika szívébe a francia jutott el, nem pedig az angol…

Találkoztam Abu Bakr-rel aki nagyon rendes volt, elvezényelt engem a buszig, megmutatott egy csomó mindent. Törte az angolt rendesen.

Bent ülünk a buszban amikor látom hogy hoppá jön két fehér ember. Látszott rajtuk hogy igazi európai tagok, akik akklimatizálódtak. Papucs, rövidnadrág, poló, rayban. Nah rögtön rájuk akaszkodtam, és beszéltek angolul. Orvos hallgatok, hamarosan mennek haza de addig még lehúzom őket infóval. Kajáltunk. A kaja isteni volt. Rizs van nagyon sok… mazsolával, meg tésztával. nekem ízlett, de önmagában enni undorító… nem tudom az arabok hogy nem fulladnak bele. Volt bárány meg bárány. Nah az egyik bárányból kértem. Ilyen cuccban úszott és répával meg főtt krumplival volt. Fel voltam készülve a legrosszabbra, de azt nem hittem volna hogy ennyire pofára fogok esni. Ugyanis a bárány omlós volt, bevettem a számba és elszopogattam mint egy darab vajat. Durván finom volt. Vettem almát, pitát, görög salit, meg vizet, meg mangolét, meg fanta burtuqált. Mivel nem voltam reggelizni, ezért a jegyemet beváltottam két vízre. Jól fog jönni.

Apropó víz, a csapvízre már tegnap este ráfanyalodtam annyira szomjaztam, de semmi probléma nincs vele. Nincs gyomorrontásom, semmi. Sőt a közös részen még van egy cucc ami hűti is, és jéghideg vizet belőle szlopálni. Nagyon jó.

kaja után megcsináltam az internetet, de csak a közös szobából lehet, és nagyon lassú, viszont eléggé stabil. Sok mindent nem lehet vele csinálni, de majd megoldomJ. Ez is érdekes, mert csak kóddal lehet felmászni, nah Én nem voltam rest addig cseszegetni Abu-t amíg meg nem adta a kódját. És Sajnos időlimites… 1 óra után ledob, és újra fel kell másznom… kellemetlen.

Most jöjjön a szobám. Hát nem európai. A 10. emelet vagyok, csótányt eddig csak elvétve láttam (igen, van…) de azt hittem hogy ezek nagyobbak. Nahh mindegy. van egy előterem ahol van egy mosdó, a másik oldalán pedig egy szekrénysor. Viszonylag új. Büdös van, a szekrényekben főleg, ezt majd valahogy orvoslom, addig még nem költözök be nagyon. Por van mindenütt, de hát ez van. A padlószőnyeg súlyosan szaros, nem igazán lépkedek rajta, nem hiszem hogy túl sokszor fogom takarítani, mert kb ívből tojik mindenki mindenre. Majd ha már nagyon igényem lesz erre akkor rászánom magam. Most a büdöset akarom eltávolítani, vagy inkább elnyomni… Utána meg jöhet egy kis portörlés.

A WC érdekes. Van 5 pottyantós-állós, de van egy vadi új angol WC szóval YEAHJ. WC papírt is kell vennem, mert el fog fogyni, és akkor majd valakinek a szakállával kell kitörölnöm.

A fürdő pedig ilyen kabinos. Fogok venni majd egy papucsot ami csak fürcsis papucs lesz, de ez még távolabb van.

Most voltam vacsorázni, megint nagyon jót ettem. kíváncsi fogok mikor fogok már hányni az ugyanolyan kajától. Visszafelé két taggal sétáltam, az egyik most végzett iszlám tudományok szakon, nagyon kedvesek voltak, megmutatták hol van a Markaz allugat (nyelvi központ).

Holnap majd veszem a fáradtságot és elmászok odáig. nem tudom mit írhatnék még, így most leliftezek a 10.ről és feltolom a blogra az írásomJ Kérdezni szabad.

Megérkeztem!

Minden rendben van, megérkeztem, a Többiekkel nem tudom mi van.
Estére megpróbálok egy hosszabb, mindenre kitérő dolgot írnom, addig várjatok. Majd frissítem.

Hiányozni fogtok

Nagyon.
(azaz k****ra:D)

KÉPGALÉRIA


Sok kép készült, a galériában kb az ötöde van. Akinek kell az majd szól:)

Hőlégballonozás

Nem fogjátok elhinni, hogy mit is csináltam most a hétvégén. Itt a nagy várakozásban (akkor még nem tudtam hogy mikor fogok repülni) mindennel el kell ütni az időt, és voltam annyira szerencsés hogy elhívtak hőlégballonozni. Elmentem és baromi jó volt:)

KÉPGALÉRIA

Az egész rendezvény Agárdon volt. 3 helyszínen folyt igazából a program. Az egyik a Viking hotel volt (elég korrekt kis hely) ahol a pilóták, meg a mannschaftok laktak. Aztán ott volt a Csutora étterem ami Magyarországon elég előkelő helyet foglal el és persze ott volt a parkerdő, ahol az akció kibontakozott.

Elsőnek furának tűnik, de aztán maga a konstrukció egyáltalán nem bonyolult, nem bonyolult összerakni, egyszerű legózásnak tűnik persze viszonylag testesebb építőelemeket használva. Vezetni... nahh az már bonyolultabb. Hatalmas tapasztalatot igényel az, hogy a ballont folyamatosan 1 adott magasságon tartsuk, meg a leszállást koordinálni stb. De persze ezért vannak pilóták.

Pénteken ebédre értem le. Ettünk majd elmentünk aludni. Nem semmi program igaz?:)
Aztán fél 5-kor volt egy briefing amin elmondták az időjárást, hogy mire lehet számítani, a beosztást, meg minden egyebet. Majd kigurultunk a rétre.

Ez egy hatalmas hely volt, ahol bőven elfért 20+x ballon felfújva, szőröstül-bőröstül meg 2 helikopter is.


Elején úgy volt hogy a rossz idő miatt nem fogunk felszállni de aztán meggondolta magát a pilóta (meg a szél erőssége is enyhült) és úgy döntött felszállunk.
Elkezdtük összerakni a ballont. Először a kosarat, meg a gyertyákat (bazinagy gázfúvókák:D) és utána rögzítették hozzá a ballont magát. A ballon a földön fekszik ilyenkor, a kosarat meg el kell dönteni hogy normálisan fel lehessen fújni. Először csak egy ventilátorral fújják aztán később amikor már kell bele a meleg levegő is, akkor bekapcsolják a gyertyákat és uccu neki felfűtik.
Nah ettől aztán már elkezd emelkedni a ballon és szépen lassan függőleges helyzetbe kerül, aminek következtében a kosár is normális -álló- helyzetbe kerül.
Ilyenkor már eléggé ki van téve a ballon a szellőknek és kismillió ember csimpaszkodik a kosáron hogy ne szálljon el. Ilyenkor még óvintézkedésként előtte kikötik a kosarat a kereső-szállító autóhoz. Nekem azt mondták hogy egy ballon teljesen felfújva, készen a repülésre eléri a 3 tonnát is, amit azért lehetett érezni. Már a felfújáskor is voltak olyan érzéseim, hogy úristen nem fogom tudni megtartani és elszállok...

Aztán uzsgyi beszállás a ballonba, ahol négyen voltunk. Majd felszállás. A felszállás ugyan gyorsan történik, de semmi kellemetlenség nincs benne. Semennyire sem ráz, semennyire nem veszélyes. A kilátás pazar, és hihetetlenül nyugodt minden. Komolyan, madártávlatból (sőt még afelett) nézni a tájat, lebegni hangtalanul fantasztikus érzés!

Aztán egyre inkább közelített a leszállás pillanata. Mondanom sem kell hogy ez már félelmetesebb mutatvány. Tudniillik, ha fúj a szél akkor a ballon nagyon megy. 20-30-40 km/h és többel. És ha ilyen sebességgel látod elsuhanni a földet pár méterre alattad akkor belegondolsz hogy nem lesz olyan sima függőleges leszállás.
Termelődött egy kicsit az adrenalin de kemény, fasza gyerek vagyok nem ijedek meg ilyen dolgoktól.

Becsapódtunk, és egy jó 30 méteren keresztül felszántottuk a mezőt ahova megérkeztünk. Ilyenkor leguggolva, kapaszkodni kell mint állat, és elviselni hogy rád esik az aki feletted van. Nagyon élveztem:) Baromi jó móka így megérkezni. Kicsit félelmetes ám szerintem pont ez a lényeg.

Amikor aztán megállt a ballon kiszállt mindenki, kidugóztuk a ballont (kiengedtük belőle a meleg levegőt) aztán összerakodtunk és vártunk. Vártunk, mert a keresőcsapatnak fogalma sem volt hogy hol vagyunk. Beesteledett mire megérkeztek, mi meg már farkas éhesek voltunk.

Minden embert aki életében először repül fel kell avatni. Én nem mesélem el milyen a felavatás, mert azt át kell élni. Furcsa, vicces, megtisztelő, és még minden egyéb.

Annyit el kell mondanom, hogy hihetetlen élményben volt részem, és nem tudom eléggé megköszöni azoknak akik ezt lehetővé tették számomra. Élveztem és remélem, hogy még fogok ballonozni később is:)


Itt tessék tudakolózni: SKYTEAM BALLOON

Szeptember 25

Ekkor repülök. Kicsit olyan érzés mint amikor először kinyitottam azt a nagyon vékony borítékot amiben azt írták hogy megnyertem az ösztöndíjat. Nem is tudom mit csináljak hirtelen. Ver a szívem.

Megyek visszaváltok pár üveget... Tudjátok ami a pókerek alatt összegyűlt....
Aztán átmegyek nagyiékhoz kajálni, ahol majd személyesen közlöm velük ezt a hírt.

huhhhh

Várakozás

Még mindig nem tudjuk hogy mi van, és mi lesz, de elvileg ezen a héten már tényleg lesz valami.

Én me gközben lázasan intézem a dolgaim, megyek orvoshoz, meg hasonlóak. Mindegy.

A legfontosabb hogy változás állt be a blogban:) De gondolom mindenki észrevette. Az elöző is baromi jó volt, de sajnos több okból kifolyólag nem maradhatott. Most Drága Holczival karöltve (vagyis megint Ő csinálta a dolgok oroszlánrészét) megalkottunk egy, remélhetőleg elfogadottabb headert. MILLIÓ KÖSZÖNET HOLCZINAK.

Akinek nem tetszik még most se, az tehet egy szívességet, most már nem érdekel. Szerintem vicces, korrekt, nem sértő. (és aki kitalálja hogy ki figyel ott jobb oldalt csadorban az kap egy bigup-ot.

Jaaaa És hogy ne múljon el a dicsősége, hogy ne kerüljön a süllyesztőbe ezért íme a régi:

Kezdetek

Megpróbálom ezt a bejegyzést kicsit olyan Renisre csinálni. Az ösztöndíjjal kapcsolatban fogok írni.
Azt nem fogom leírni hogy hogyan kell ösztöndíjat nyerni, mert arra mindenkinek magától kell rájönnie. Annyit segítek hogy egyáltalán nem nagy ördöngösség, csupán csinálni, darálni kell meg persze kell az is hogy higgy magadban és abban hogy ez neked jár, ezt Te meg tudod csinálni.
AKARNI KELL.

Reni már különben is leírta a lényeget.
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? I
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? II
Hogyan .... harmadik rész III

Ahogy Reni írta, tényleg sok utánajárás, papírok, telefonálgatás, meg minden egyéb kell ahhoz hogy egyáltalán jelentkezhess ösztöndíjasnak és még utána is sok sok dolgot kell kiállni, észrevenni, elintézni.

De aztán vannak ennek kifejezetten jó oldalai is:)
Például a nagy útra be kell vásárolni... lehet hogy majd készítek egy bejegyzést ezzel kapcsolatban amiben részletezem a dolgokat, de nekem sikerült sok sok mindent beszerezni ami kell és fontos is, de nem biztos hogy beszereztem volna ha nem nyertem volna ösztöndíjat...

El kell menni szurira, ami nem fáj, de rohadt drága és utána szédültem nagyon...(doki azt mondta hogy lázam is lehet. Nah az nem volt, de a metrón elég érdekes éreztem magam akkor)
Fontos dolog még hogy annyi jófajta sört-pálinkát-whiskyt öntsünk magunkba amennyit csak lehet és nagymamamánál mindig disznót kérjünk nokedlival mert ezek azok a dolgok amik nem lesznek ott. Azért valami feketeimport/dugihelyen valami whiskyben reménykedem.

Igazából nincs kedvem most leírni mindent. A megnyerés utáni kis készülődésről még fogok írni bővebben de egyenlőre legyen ennyi elég. Szerintem már így se mindenki fogja elolvasni.

Gépház 2

Amint láthatjátok, alakul a kis blogom...
A pénteki poker este kirobbanása elött sikerült Holczer kollégával közösen (bár a nagyobb részt Ő csinálta) összephotoshoppoltunk egy gyönyörű kis fejlécet.
Nekem nagyon tetszik de sajnos nem ez lesz a végleges. Ez csak amolyan szárnypróbálgatás, meg egyfajta brahi dolog volt. Arról nem beszélve hogy eléggé megosztotta a közönséget. Volt aki megbotránkozott rajta, volt aki szerint szimplán sértő. Persze a másik oldal meg istenítette. Mondjuk hál istennek már nem aktuális ez a kép, de sajnos ez is egy ok arra, hogy ne ez legyen a fő header.

Hamarosan publikussá teszem a blogot, mindenki legnagyobb örömére és akkor jöhetnek a visszajelzések hogy mi rossz, mit kellene még változtatni, meg ilyenek.

Kitalálom/kitaláljuk a véglegest és akkor jó lesz, meglátjátok:)
Csak győzzétek kivárni.