A videó:)

Szombati vacsora+hülyülés a kaffeteriában

Nem tudom hogy ki volt az aki egy nem létező bejegyzést rögtön egy normál illetve egy nagyon tetszik minősítéssel illetett, de had gratuláljak. Mabruk.

December 17. kaffeteria hülyülés
December 19. Kuwaiti lány, vacsora

Először is: BOLDOG MUSZLIM ÚJ ÉVET!!!

Szóval mint említettem nyertünk egy vacsorameghívást, mivel több kérdésre tudtuk a választ mint a szemben álló csapat. Ez eddig normális is. Azaz két csoport volt, az amelyik nyert, és az amelyik nem nyert... Azért írom le ezt így, mert többeknek ez nem volt ennyire nyilvánvaló. És ugye csak a nyertes csapat kapott meghívást.

Nos a lány akihez meg voltunk hívva, elkezdte szervezni, a buszt, meg mindent. Ennek az lett a vége hogy csütörtökön, szóltak nekünk a Markaz Lugatban, meg a szakanban is (suli és kolesz) hogy, még aznap este, azaz csütörtök este lesz egy haflat (parti) a markaz lugatban 6 órakor.

Tudniillik, nekünk azt mondták hogy szombaton lesz a vacsorameghívás, és a busz 6 órakor lesz a markaz lugat elött. Jó. Akkor mi ez a parti csütörtök este 6 órakor? Kicsit furcsálltuk, és az volt az érzésünk hogy a jóemberek itt összekeverték a szezont a fazonnal...

Természetesen elmentünk, kivizsgáltuk és ahogy sejtettük, semmi nem volt csütörtök este a markaz lugatban. Várható volt...

Én vittem fényképezőt. Visszafelé beugrottunk a kaffeteriába enni. A fényképezőt mivel nem tudtam sehová sem rakni ezért elöl volt. Nos, ez nem várt reakciókat váltott ki a konyhás személyzetből. Azt akarták elöször hogy adjam oda nekik... Nah még mit nem. Aztán utána képeket akartak. Legyen gyereknap kaptok képeket. Konkrétan mindenki képeket akart, hülyültek mint állat, és úgy viselkedtek mint az ovisok. Hihetetlen volt. Felnőtt emberek és egy fényképező ezt hozza ki az emberből. Hát csináltunk...

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN VAN!!! (otthon jó a net, úgyhogy tessék csak megnyitni)

Kis köpcös mindegyik. Van akit nagyon szeretek, van akit nem annyira. Lehet találgatni hogy melyik, melyik:)

Aztán eljött a szombat. Már eddig is voltak olyanok akik azt hitték hogy mindenki meg van hívva és mi hiába mondtuk azt hogy nem így van, nem akarták elhinni. Volt olyan aki ott volt, részt vett a versenyben, de a vesztes oldalon volt, és tisztán halhatta hogy Ő nincs meghívva, szombat este mégis ott toporgott hogy elmenjen. Egyszerűen vicces volt a köbön.

Az összes nyelven elmondtuk hogy ez félreértés, és Ti nem vagytok meghívva. Igazából nekünk mindegy volt, sőt, szerintem kicsit szerencsétlenül nézett ki hogy a többieknek nem járt valami, de mekkora kellemetlenség lett volna hogy azok is eljönnek akik még az órára sem jöttek be? Aki meg vesztett az meg még egyszer megkérdem, mit képzelt?
Sok sok idióta van ám a világban. Mindegy, végül is elindult a csapat (lányok jöttek értünk, érdekes a lányoknál nem volt ilyen gond. Úgy néz ki a fiúk közül több idióta kerül ki) és csak néztük ahogy pár ember hitetlenkedve, az igazságot el fogadni nem akaró arccal bámulja a tovahaladó buszt.

Kis idő után megérkeztünk. Tipikus kuvaiti ház: bazinagy volt. Nagyon sok giccsre számítottunk, de egyáltalán nem volt súlyos.
Én egy házat nem így rendeztem volna el, nekem nem volt természetes a szobák/helyiségek eloszlása, de itt valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni.

Van az alap szint, amin van egy TV szoba amiben mi fiúk dekkoltunk, van egy viszonylag nagy étkező, egy rejtett, indusztriális konyha (amiben persze a szolgálók főznek) és egy nagy társalgó szerűség, ami normálisnak tűnik így az arab társadalmat nézve.

Alul egy hatalmas tér van ami szintén társalgó, illetve egy csomó kacat van. Fent vannak a lakórészek, lányok és fiúk külön. Külön öltözőszoba, sok kacattal.
legfelül laknak a szolgálók.

Jobb oldalon a háziasszonyunk

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN

Tudni kell hogy ebben a házban 5 kuwaiti ember lakik és velük lakik 6 indiai vagy bangladeshi vagy ki tudja milyen szolgáló. Sofőr, kertész, szolgálók, séf, varrónő.

Megérkeztünk, leültünk, beszélgettünk. Elején kicsit döcögve mentek a dolgok, aztán oldottuk a hangulatot. A legtöbbet persze Rafal, Pavla (cseh lány) illetve a magyar srác beszélt:) Oldottuk a hangulatot. Otthon volt az anyuka, meg az apuka is. Jó fejek voltak nagyon, mi meg nagyon tisztelettudók.

Aztán elkezdték felszolgálni az ételt. Elöszőr is azzal kell kezdenem hogy forró volt. Nagyon rég ettem ilyen ételt, ami forró volt. Egyáltalán.... forró ételt nagyon régen ettem. Rizst, itt gőzölögni még soha nem láttam.
Apropó rizs, meg csirke. Nem hittem volna hogy megkóstolom, de nagyon jól tettem hogy végülis megtettem: omlós, ízes, és szaftos volt. Nem száraz, nem ízetlen, és nem hasonlított egy adag fűrészporra.

Aztán volt chilis cucc, ami csípős volt, ez is jólesett, aztán volt még mindenféle. Nagyon jó volt. Egyszerűen szuper volt. Ez simán megérdemel egy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM-öt.

Ezek után jött az hogy beszélgettünk még, jöttek még családtagok, meg teázás, sütievészet. Sok jó süti volt.

Hihetetlenül jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Máskor is megyünk:)

Fel fogom gyújtani a konyhát

Ma ideges lettem, itt létem óta másodszor. Persze hamar elmúlt, meg nem nagyon tudok ellene mit csinálni de majdnem szétrobbant a fejem. A Kaffeteriaból olyannyira kezd elegem lenni hogy az valami fantasztikus. Monoton, szar a kaja, keveset adnak a smucig egyiptomiak, és rohadékok is. De most nem emiatt húztam fel magam.
Tegnap be akartam váltani kupont italra. Gondoltam simán fog menni. Két nappal ezelőtti kuponok, most már ideje lenne beváltani őket. Odamegyek, majd a gyerek mondja hogy nem lehet beváltani. Jöjjek vissza holnap. Valszeg ott volt a mudír (főnök) vagy mittomén és elhajtott. De később láttam hogy másoknak meg sikerült váltani. Nahh itt (tegnap este) már egy kicsit fészkelődtem. Holnap, azaz ma, visszamentem, kaját kértem és odaadtam neki a jegyet, hogy váltsak. Erre visszadobta a két korábbi jegyemet, hogy ezeket már nem lehet mert lejártak. Nah itt elkezdtem remegni. Elmondtam neki hogy márpedig addig nem megyek el amíg nem váltja fel. Mondja khalas (vége). Erre fogtam és fennhangon (félig ordítva) közöltem vele hogy ne szarakodjon, adjon nekem italt, és már itt sem vagyok és különben is a kispajtása mondta (aki melette állt) nekem tegnap hogy jöjjek vissz ama és akkor fazsa lesz. Nem lehet. Kezdtem lenyugodni, beletörődni hogy ezzel nem érek el sokat. Elküldtem a jóbüdöskanyjába magyarul aztán elvánszorogtam. Egyszerűen hihetetlen. Komolyan mondom olyan érzésem volt mint otthon az eltén amikor valami az Ő hülyeségük miatt nem sikerül, vagy kiszúrnak velem. Olyan bemegyek aztán felborítok mindent érzés.

Nah mindegy, nem érdekel. Ma este nem eszek itthon, kimegyek valahova, shisázok is egyet.

De van jó dolog is. Tegnap megjöttek ugye az oroszok. Nahh netezés után, este be is mutatkoztunk egymásnak, és nagyon szimpatikusak voltak. 3-an vannak és mindhárman muszlimok. Természetesen mű-muszlimok (most komolyan mi a tököm értelme van az egész vallásnak ha mű? Akkor nem mindegy mi a vallásod?), ami azt jelenti hogy nem ortodoxok. Még nincsenek itt egy napja de már hiányzik nekik a pia, kell nekik a nő, és láncdohányosok. Olyan igazi fasza gyerekeknek tűnnek, de most komolyan. Beszélgettem velük, sok mindenről, persze Ők oroszul tolják, mert ugyebár a kazahok is tudnak oroszul, szóval nagyon könnyű. Aztán dumáltunk itt a lehetőségekről, és arra jutottunk hogy: idézem az orosz gyereket: "is everything prohibited in this rotten country??". Nem tudnék jobban egyetérteni. Azt hiszem sokat fogunk együtt lógni.

Szóval ennyi. Most mást nem nagyon tudok írni.