A hét

Fúú nagyon régen írtam már.
Ennek két oka volt. Az egyik az hogy baromira nem volt miről írni, a másik és talán fontosabb oka pedig az volt hogy el voltam foglalva. És tényleg el voltam foglalva. Mentem ide-oda, tanultam, kosaraztunk meg ilyenek...

De szépen sorjában. Az elmúlt hét egyik hőse és főszereplője természetesen a hűtő. Amióta megvan azóta van hideg piám, van sajtom, meg a többi finomság. Arról meg nem is beszélek hogy utat nyitott a főzőcskézésnek is, így pana cottát (olasz főzött krém), pirogit (lengyel tortellini) és az egyik kedvencemet glazed buns-t eper lekvárral töltve. Gyakorlatilag nagymama buktája, eper lekvárral, és a tetején cukormázzal. Ezt mind Rafal csinálta, de mivel a hűtővel Én rendelkezem ezért részesedést nyertem a kajából is. Tiszta nyereség. És baromi jó volt:)

A hideg pia meg azért kell mert itt már kis gatyában és ingben mászkálunk, de még így is szakad rólunk a víz. Brutálisan meleg van. Reggel háromnegyed nyolckor amikor caplatok az iskola felé akkor jéghideg kólát iszok...
A másik probléma, hogy még mindig nem fúj hideg levegőt a légkondi, de erre még visszatérek:)

Aztán ott van a sport. Nos az oroszok focilabdáját lenyúlták, úgyhogy dühükben most vettek egy kosárlabdát. Nem kellett sok, hívtak, mentem. És eszméletlen királyakat játszunk. Mondjuk hihetetlen béna kosárra dobó vagyok, 10-ből 1 ha bemegy akkor örülök. Mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Ám itt is van vicces dolog. Emlékeztek még arra hogy kemény "homokviharok" voltak? Nos a járdát és az úttestet takarítják, ott ahol nem is járnak, ám a pályákat nem. Ez azt jelenti, hogy centi vastag finom homokréteg van a pályán. Jó kis műanyag pálya, Dani mondta hogy az vicces, mert ha taknyolok akkor az szedi le a bőrt. Nah hát ez nem. Itt esel és csúszol még 3 métert. Ugyanez van megállásnál. Az arabok ordítoznak egymással hogy mi volt már ez, de biztosíthatok mindenki, hogy nem lehet hamar megállni: blokkolsz és még csúszol 1 métert legalább.
Viszont a legviccesebbet még így se mondtam. Legutóbb azért nem mentem ki, mert nem akartam sok port inhalálni. Nah hát már teljesen mindegy. 8 ember van a pályán, vagy esetleg 10, úgy felvertük a port hogy mindenki hörgött. Mindenkinek roszogott a foga, és mindenkinek volt valami baja. Mondtam is a srácoknak, hogy ha más bajunk nem is lesz ettől, holnap tutira mindenki rottyant egy homokozót...

Amúgy sikeresen meghúztam a hátamat 2 napja, azóta voltaren meg valami rózsaszín pirulával élek... Semmi komoly, csak kellemetlen. Majd el fog múlni, de addig rossz.

Amúgy érdekes ez a hátfájás is, mert levegővételnél is fáj, de amikor Theoék mondták hogy mennek jégkorizni Yusuffal és a japánokkal, akkor egyszerűen nem tudtam ellenállni. Elmentem. És milyen jól tettem! Akkor arra az időre kicsit elmúlt a hátfájás, kicsit kevésbé görcsöltem és baromi jól éreztem magam. Bent pulcsi és 15 fok lehetett, kint meg 30...
A jégpályán majdnem egyedül voltunk, pár kisgyerek bukdácsolt. Amikor odamentünk akkor mondták, hogy Takuye, az egyik japán srác elég jól tud mert náluk gyakran fagy. Nah mondom, királyság. Akkor mindenki tud valamilyen szinten.

Kaname és Wang hiányzik a képről

Hát nem. Theo és Én voltunk azok akik nem használtak palánkot. Theo csak egyenesen tudott menni, Én meg mindenhogy:) Hiába, nagypapa jól megtanított azért. Jól éreztem magam:)

A fogpasztareklám mindenit! (és igen, nem erősségem heti többször borotválkozni)


A távolban pár magas épület... a csótányfejű az egyik kedvencem

Liberation tower. Majd ide is felmászunk

Ma meg voltunk megint a szúq dzsumában, meg a lulu centerben (sima bevásárlóközpont). Most jött Ewa és egy boszniai lány. Természetesen muszlim, hijabbal a fején, de jó fej volt.

A hétvégén tanulás és jordánia meg oman tervezés lesz. Nem sok érdekes de megvagyok. Majd megpróbálok sűrűbben frissíteni, de nem mindig jön össze. Pedig lenne mit mesélni, bár sokszor olyanok amiket nem nagyon akarok leírni, mert még valakik félreérthetik.

BTW, most már holokausztot sem lehet tagadni. Mondjuk Én azt nem értem, hogy ki tagadná? Valaki világosítson már föl.

Csakúgy

Nem is néztem, hogy az elöző bejegyzésem volt a 80. Ez meg a 81. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz a 100. bejegyzésem. Vagy valami banális hülyeségről fogok írni ami a szakanban történt, vagy pedig valami kalandról. Nem tudom még.

Apropó, körülbelül két hete feljött az üzengetős emberke, hogy kell neki a személyi számom. Ok, lementem, megadtam a musrifnak, nagyon szépen megköszönte.
Aztán nemrég megint feljött, hogy van-e fénymásolatom róla. Minek az? Mert a szám kellene...elvesztettük a múltkorit, de hozott ceruzát meg tollat hogy felírja. Mondom még mindig nincs fénymásolatom, de itt van írja fel. Mondanom sem kell hogy nagyon nehezen sikerült felírni azt a pár számot, de sikerült.

Másnap rendes voltam, elmentem aztán lefénymásoltam nekik a személyim mert képesek és gondot csinálnak belőle. Elképesztő...

Most meg itt ülök a közös részen és indiai/pakisztáni arcok sürögnek-forognak körülöttem. Mindegyik kezében van egy törlőkendő, és amit találnak azt megtisztítanak. Nem tudom, hogy egy székhez miért kell két ember, de bánom is Én van belőlük elég. Nagyon viccesek.

Múltkor az egyik körülbelül 20 percen át takarította a liftben a tükröt. Aranyos volt, mert csak egy kendője van ami félig vizes félig száraz, félig koszos... őőőő szóval értitek. És itt kente a mocskot a tükrön. Ha tudtam volna precízen mondani indiaiul vagy bangladeshiül hogy ennél szebb nem lesz akkor mondtam volna...

Aztán ott van a higiénia. Nagyon sokszor hiányzik. És leginkább a liftben jön elő. A 10.-en lakok így meglehetősen sokat liftezek. Nah most a lift kb 1m x 1m-es, és simán belefér 4-5 ember. Kuss van, majd Bálintka a 2. emeletnél szépen lassan felkapcsolja a ventilátort. Ilyenkor mindig egy kicsit zavarban vagyok, mert úgy érzem magam mintha 2 afgán és 2 nigériai között az európai hangosan megjegyezte volna hogy "büdösek vagytok". Ez mondjuk így van, de eszem ágában sincs ilyet mondani vagy fintorogni vagy ilyesmi.

Aztán ott vannak az arabok. Szaudi, kuwaiti, bahreini. Leginkább rájuk vonatkozik, de természetesen találkoztam már más nemzetiségűekkel is akik valami elképesztő módon igényesek. Köztük Én vagyok a kicsit slamposabb. Mondjuk ugyanott vagyunk mint az előző liftes szituban, itt is felkapcsoljuk a ventilátort mert nem kapunk levegőt a parfümtől. Azzal fürdenek.
Mondanom sem kell hogy ez a kellemesebb nem pedig amikor a hagyma, az izzadtság, meg a "fasírt" jön ki a nyakadon meg a hónod alól.

Aztán suli: már nincs. Tegnap volt az utolsó. Fogalmazást írtam, 136 szó lett, nem izzadtam rajta annyit mint gondoltam volna, de így sem volt egyszerű. Szépen leírtam, leellenőriztettem másokkal is, megbeszéltük a hibáimat, tehát akkor órán odaadom a tanárnak.
Elaludtam basszus... No mindegy, a mű készen van, majd odaadom a vizsga napján. Ez van.

Tegnap voltunk Rafallal Avenuesban, kicsit pénzt költeni. Jó volt, vettem 3 pólót. Tetszenek:)

Megyek tanulok egy két szót, rámfér:D

EID MUBARAK!

Nálunk már második napja tombol a szünet, baromira örülünk neki (szarkasztikus fej). Az hagyján hogy lehangolóan unalmas minden, de olyan időnk van ami rá is tesz egy lapáttal.
Nem, nincs hideg... mert a 18 fokot nem nevezném hidegnek, de 3. napja folyamatosan esik az eső. Szürke minden, és esik. Úgy képzeljétek el, hogy most már el sem húzom a függönyöm, és amikor felkelek, felnézek és konstatálom hogy még mindig Kuwaitban vagyok ahol tél van, és visszaalszom úgy 3-4 órát. Durva.
Megint elmondom hogy mindenki ennyit alszik, elképesztő. Arról nem is beszélve hogy inkább este élünk... Most például az eső sok mindent hazavág például a szakant is. Konkrétan tele vannak a folyósok vödrökkel meg az alsó részek. Baromi mulatságos ha nem veled tol ki az eső:
voltam szegény Theo szobájában, azaz a mellettem lévő szobában. Amikor beléptem akkor feltűnt hogy át van rendezve a szoba, meg olyan nyirkos érzésem van... Aztán Wang, aki szintén ott volt, felhívta a figyelmem hogy 3 helyen ázik Theo szobája. Nekem ennyi elég volt. Elöszőr elkezdtem sírni a röhögéstől, de úgy hogy kínjában már Theo is nevetett, Wang is fetrengett, aztán sűrűn bocsánatot kértem Theotól hogy ez tényleg borzasztó de nagyon vicces:) Végül sikerült belegondolni a dolgokba és rohantam a saját szobámba, ahol alapos körülnézés után nem találtam beázást. Remélem így is marad insallah.
Nem semmi mi? Oké hogy nincsenek nagyon berendezkedve a hetes esőkre, de ez azért egy vicc.

És akkor az Eid. Elvileg ma, azt hiszem péntek van, ma van a hivatalos Eid ünnepség. Ilyenkor ünnepelnek az arabok, kecskét, bárnyt vágnak le. Kb ez a legfontosabb. Én azt nem értem miért kellett ezt ennyire elhúzni. Ha mondjuk 1 héttel előbb van akkor az idő is jó, és akkor lehetett volna jobban élvezni. Mondjuk megint Én vagyok naiv, hogy úgy gondolom a jó idő az számít. Nekünk ez az ünnepség azt jelenti hogy tegnap meg ma nem volt nyitva semmi (tudomásom szerint) és az emberek sem nagyon dolgoznak.

A nem dolgozás nagyon vicces mert az emeletünk már úgy nézki mintha bombát robbantottak volna. Pontosítok: a jordán srácok robbantották. A padlószőnyegen széttaposott krémes süti, és az ömlő narancslé az mindennapos látvány. A süti érdekes élmény volt, mivel hullakómásan másztam ki a fürdőbe, és tudjátok mennyire bizarr az az érzés amikor belelépsz valami krémesbe... IGEN!, nekem is ez volt az első gondolatom, de azért csak nem jutunk el odáig hogy a folyosóra szarunk. Nah mindegy, nem nagy ügy, mosdóban szépen lejött.

Apropó mosdó, és WC...említettem már hogy ide is vonatkozik a nem dolgozunk rész? Képzeljétek el. Wc papír már nincs, holnap nem tudom mivel fogja 10 ember kitörölni a fenekét. Én már voltam lennt többször hogy nincs kleenex (ez a neve) de azóta is csak jön. Vicces lesz:)

Amúgy minden a legnagyobb rendben, csak halálra unjuk magunkat... Komolyan. Ha lenne pofánk akkor szerintem mindenki simán átaludná az egész napot. De sajnos van bennünk még valami emberi, hogy felkelünk és csinálunk valami értelmeset, meg amúgy sem tud az ember egész nap aludni, nem?
Csocsó orrba szájba, alvás, evés, hülyülés, netezés (jaaah hát erről az ólvasóim már tudnak hogy mennyire nem lehet élvezni), és ha már nagyon nincs mit csinálni akkor tanulunk is valamit.

Történnek apró dolgok, például ilyen az hogy eltűnt a szárító az emeletünkről. Valószínűleg a bekapcsológombot kell megjavítani rajta, mert beesett, és nem akart működni. Szerintem 2 hónapig nem lesz szárítónk, pedig kb 10 perces munka lenne megcsinálni a megfelelő cuccokkal. Ez az esemény természetesen különféle egyéb dolgokhoz vezetett, például a felfedezéshez, hogy mekkora idióta emberek laknak itt. Megmostam a ruháim, gondoltam leugrok egy emeletet és megszárítom ott a ruháim. Lementem foglalt. Ok, akkor megyünk még egy emeletet: kinyitom az ajtót és a konyha helyén egy úszómedence volt. Egy idősebb bangladeshi arcot képzeljetek el aki a mushrifnak dolgozik. Kb 40-50 éves lehet és itt lakik a szakanban. Nah most nem értem, hogy mi a abban a nehéz hogy a mosógépnek van egy kimenő csöve amit a hozzá kialakított lefolyóba kell dugni? Alapból is ott van, de ha elmozdul a mosógép (egybe van a centrivel, ami azért megmozgatja:D) akkor kijön. Természetesen nem mentem be, de az arc ott mutogatta hogy nézzem meg milyen a hely... pedig Ő csak mosni akar. Valszeg honvágya van, ahol a folyóban szokta mosni a ruháit. Idióta.
És ilyen többször is előfordult már... Komolyan emberek körül sem néznek és csak néznek mint jani a moziban hogy jaaaajj ez meg mitől van.

Aztán a konyhás egyiptomiakkal megint volt bajom. nem is rossz. 2 hónap (TÉÉÉÉNYLEG 2 HÓNAPJA VAGYOK MÁÁÁÁR ITT:D) alatt kétszer konfrontálódtunk. Most majdnem eljutottam oda, hogy átmászok a pult mögé és kajak meggyepálom az arcot. Persze józan ész győzött, már megint. Reméljük így is marad. Mindenki rühelli az egyiptomi konyhás arcokat, és tényleg van is okunk rá. Szívatnak, nem akarnak normálisan kaját adni, meg váltani, feltartanak. Számukra nagyon vicces, de Én láttam itt már Afrikai srácot ordítani és kaját dobálni a pult mögé...

Amúgy történt egy csomó minden, csak nem emlékszem rájuk. Tudom hogy eddig kicsit negatív a blog hangvétele, de egyrészt a kedvem is ilyen, másrészt már komolyan ki kellett ezeket írnom. Az idő is szar, az is befolyásol.

Szóval történt más dolog is, és volt természetesen jó is, meg olyan normálisak. Kijavították a tesztet, hát az lett amire számítottam (ilyen is ritkán van). Nyelvtannál nagyon kegyetlenül elvéreztem, a többi egész jó lett. 82%. Ez semmit nem jelent mert nagyon egyszerű volt a teszt. Ennél komolyabbat is megtudtunk volna csinálni, de rávilágított arra hogy a nyelvtan gázos.

Aztán szerdán miután fél órát vártunk az Afaqban, hogy legyen valami előadás, vagy tanítás vagy valami, úgy gondoltuk Rafallal, Ewaval (a két lengyel) hogy lelépünk és elmegyünk vásárolni, meg pizzázni. Annyi hülyeséget mint amennyit együtt alkottunk már régen csináltunk. Nagyon élveztem, beszélgettünk egy csomó mindenről. Mindketten 25 évesek, a lány ha hazamegy akkor valószínűleg férjhez is megy, szóval komoly emberek. De azért rengeteget hülyültünk. Pizzázás után (amerikai pizzéria, hehh kösz, olasz természetesen jobb, de olyan itt nincs) a beszélgetésünket kihallgatta egy arc aki félelmetes volt, mert értette amit beszélünk (angolul csevegtünk) és 1 foga volt. Ezen kívül rögtön át akart konvertálni minket muszlimmá. Hehe, most őszintén, nem mindegy? Ugyanolyan muszlim lennék mint amilyen keresztény.

Nah most már abbahagyom mert ezt sem fogja már a közönség jó része elolvasni. Nem lett volna értelme két részre szétszakítani csak azért hogy a szemnek ne tűnjön olyan soknak. Akit érdekel az eljutott eddig az utolsó sorig. A többieket... hát sajnálom. Nincs kép, nincs semmi. Majd máskor.

Próbálok itt az emberekkel beszélni, és utolérni mindenkit amikor csak lehet, de sajnos nem egyszerű Veletek beszélni, és mostanság a kommentek is hiányoznak. Elég gyenge az az indok hogy nincs mit kommentelnem. Mindig van (ugye Dév?:D), akármit.

Nah pá

Egy átlagos napocska

Hamarosan megyek kajálni, és különben is, most itt helyben írom a bejegyzést, nincs előre elkészítve, meg amúgy se tudok sok mindent írni. Most úgy semmihez nincs kedvem. vagyis nem tudom mihez van...

Mai napom azzal kezdődött hogy bitáqa madanniyyához kellett papírokat vinnem (személyi ig.), és emiatt késtem/ünk a suliból. De a legjobb része ennek az amikor az elvileg angolul tudó faszikám: Mohamed Sultan, elmondja nekem hogy baromi nagy baj hogy nincs vízumom az útlevélben. Jó mondom tudok róla, elvileg mindneki tud róla, majd el lesz intézve, vagy nem. Különösebben nem tudok vele mit csinálni. Elmagyaráztam neki hogy voltam Én a magyarországi kuvaiti nagykövetségen, de mivel partiztak az arcok, ezért még csak az épületbe sem sikerült bemennem. Mondja: akkor meg kellett volna várni. Aha, akkor elmondtam neki hogy 4 nap múlva repültem, és kb a Ti (kuwaitiak) hülyesége miatt nem tudtam elintézni. Mondja: Akkor is meg kellett volna várni, mert ez így nagy baj. Muskila Kabirun.... nagy baj. EMBER NEM ÉRTED AMIT MONDTAM??????
Erre nekem: Nézd meg a kazahokat, nekik még nagykövetségük sincs az országban, mégis el tudták intézni. Nah itt már úgy voltam vele hogy ez retardált. Bólogattam, meg elmondtam neki hogy ha nem tetszik majd valami, akkor nekem nem ügy felszállni a repülőre és itt hagyni a tetves országodat, ha a saját hülyeséged miatt erre kényszerülök. A vicces persze az volt hogy ezt kb elhadartam (angolul) és valszeg nem értette.
Természetesen telefon megy a nagykövetségnek, hogy ez egy feladat amit meg kell oldani. Én szerintem egy nagykövetségnek pont ezzel kell foglalkoznia.

Nah mindegy, megyek majd AIDS tesztre meg egyéb kivizsgálásokra. Majd eldől mi lesz.
Suli érdekes volt, jött egy új tanár aki perfektül tud angolul, de nem használta viszont olyan feladatokat adott, arabul, meg úgy beszélt hogy kicsit elment a kedvem a sulitól. Nem értettem sok mindent (persze volt amit igen). Nagyon jó arc csávó, csak nekem még nem ez kell. Nekem még langsam kell.

Suli után a lányokat visszakísértük a fiúszakanba, hogy elintézzék a személyijüket. Majd egy kis pihi után elmentünk Keifan-ba, a lányos szekcióba. Vicces volt. Csak lányok. és rohadt meleg volt. Keifan szerintem még talán rosszabb helyen is van mint suwaykh, de mondjuk közel van egy nagy City Centre bevásárlóközpont. Nah azt irigylem.

Bóklásztunk aztán vissza. Miután kajáltunk vissza a szakanba, kicsit pihizni. Ma tanultam, nem sokat, és még talán fogok is de furcsa volt:) Írkáltam, olvastam, meg szavakat tanultam. Furi volt...

Nahh megyek kajálni, majd még lehet este leszek.


AKIKTŐL NEM SIKERÜL ELBÚCSÚZNOM, ELKÖSZÖNNÖM AZOKTÓL ELNÉZÉST? DE A TETVES INTERNET UGYEBÁR NEM AZ IGAZI...