Nem lehet minden nap írni

Nem lehet, mert annyi dolog nem történik, az olvasókat meg baromira nem akarom azzal untatni hogy mi mindent nem csinálok, meg mi minden nem történik.

Habár most egy picit rossz vagyok, mert a szombat-vasárnapom meglepően jól sikerült.

Péntek este kezdődött azzal, hogy lent voltunk kosarazni, ami nem tartott sokáig, meg nem ment annyira jól de azért élveztem. Első alkalom a hátam óta. Jól esett.
Aztán még aznap este, minden idők legnagyobb homokviharját láttam itt Kuvaitban. A korábbi poszt azzal foglalkozik, tényleg brutális. A homok nem jó móka. Csípi a szemed, kaparja a torkod, és MINDENED homokos lesz.

Szóval kosár közben realizáltam, hogy a következő napon korcsolyázás lesz a szakan szervezésében. Ezt nem hagyhattam ki. Fél KD az egész, busz oda, busz vissza, belépő. Ott béreltem most egy hokikorit.
Jöttek az oroszok, Adelbek, Adelet, a koreaiak, indonézek, sőt mikor odaértünk akkor örömmel konstatáltam hogy ott volt Reni is. Szóval sokan voltunk. Az oroszok és Theo tud előre menni, aztán ennyi. Hátramenni, meg megállni csak Én tudtam. A korcsolya nyomta a talpam, de legalább tartotta a bokám. Ellenben éle nem volt. Így amikor kanyarodni akartam akkor volt olyan hogy elkezdett oldalra menni a kori ami eléggé félelmetes. Ilyet még nem is nagyon tapasztaltam koris pályafutásom alatt.
Előre koszorúban akarsz kanyarodni, viszonylag nagy sebesség mellett, és annyit érzel hogy oldalra is csúszol. Durva.

Voltak kis arab gyerekek, meg voltak amerikaiak (Moom the skates are rubbish!)
Ki akartam próbálni hogy megy-e a hokimegállás: amikor a két korit párhuzamosan elfordítom és farolok. Nos mondhatjuk azt hogy siker volt, de a saját korimban ez jóval magabiztosabban és jobban megy (Csopak, jég, hoki, rémlik?). Szóval megcsináltam. Ennek fura eredménye lett. Artur az orosz srác rögtön jött hogy hogyan csináltam, mutassam meg neki. Aztán jöttek az arab kisgyerekek akiknek az volt az első kérdésük hogy Te pro vagy? Mondom nem. Mindegy, csináld meg nekünk ezt a megállást, MOST!

Szóval élveztem, jó volt:)

Aztán vissza a szakanba ahol 1 órás pihenőt rendeltem magamnak, majd pedig az oroszok keltettek hogy hajrá, menni kell, mert ugye meghívtak bennünket. A meghívás elég fura volt. Egy indiai srác hívott bennünket, aki nagyon vallásos volt, és nem átallott hit téríteni. Kaptam is kis muszlim csomagot, mindenféle könyvvel, hogy így ez meg az...
Voltak olyanok akiket már korábban meghívott egy rendezvényre, de mi Rafallal újak voltunk. Facebookon ment a diskurzus a meghívottak között. Itt kialakult egy kis kérdez-felelek, mert a pár ember ki volt akadva hogy baromira nincs kedvük a muszlim maszlagot hallgatni, meg hogy mennyire király az, meg hogy ha megtérnek akkor azt fogják csinálni amit isten mond nekik. Én úgy voltam vele, hogy ha ez lesz akkor mosolygok egyet, meg különben is azt hallottam hogy jó lesz a kaja.

Lementünk a portára gyülekezni. Két kuvaiti jött értünk, fehér dishdáshában, ahogy kell. Mivel megyünk? Hát mivel mással mint két teljesen lesötétített, fekete, bazinagy amerikai terepjáróval. 1 terepjáróba 8-an fértünk el(!!) úgy hogy nem kellett összehúznunk magunkat. De olyan szinten nem, hogy hárman egymás mellett tespedtünk egy sorban, úgy hogy a vállunk közel sem volt egymáshoz.
Elindultunk. Kicsit siettünk, ami úgy nézett ki hogy a két hatalmas lesötétített, fekete terepjáró (komolyan inkább tank) a belső sávban, konvojban 160-nal takarította az utat. Kicsit filmszerű érzésem volt.
Kb 20 percet utaztunk, amikor is megálltunk egy mecsetnél. Itt vagyunk? Nem, csak imádkoznunk kell. Jaa OK. Persze a képmutatók is bementek imádkozni, ha már mindenki imádkozik, mi addig kint maradtunk és beszélgettünk.

Végeztek, beültünk a terepjárókba és mentünk kb 200 métert egy házig. Végül is a kényelem a legfontosabb. A ház hatalmas volt, tipikus kuvaiti kastély szerű ház, ami egy nonprofit társulat, a TIES otthona volt. Lementünk az alagsorban, ahol a már megszokott nagy tér várt minket, fotelekkel. Leültünk és meghallgattuk az előadást. Elvileg Kuwait történelme lett volna az előadás témája, de a láthatóan igen tanult, és normális előadónk inkább választotta a nemzetközi kapcsolatok, az IQ illetve az EQ fogalmának magyarázatát. Végezetül arra jutott hogy a barátság a világban az egyik legfontosabb, és hogy Ő a barátainak köszönhet sok mindent.

Meg is ajándékoztak minket. Kapott mindenki egy kuvaiti, tradicionális hajómakettet (az olaj előtt hajóépítésből éltek leginkább). Nagyon pofás, szerintem hatalmas ajándék. Arról nem beszélve hogy magamtól eszem ágába sem jutott volna ilyen emléket venni Kuvaitról.
Aztán jött a kaja. Hál istennek nem csak Én vagyok ennyire egyszerű gyerek: az oroszok szabályosan gyermeki izgalommal jöttek oda hozzám hogy hurrá, most jön a kaja.
Szokásos kuvaiti vacsora volt, de valami olyan finom hogy elképesztő. Komolyan mondom nagyon finom. Finom rizs, finom csirke, finom marha gombás mártásban. rengeteg volt, de mindent felfaltunk. Jó volt.

Aztán haza, kis dumálás még Rafallal aztán alvás.

Másnap este pedig olvasás közben kopognak az ajtómon. Merih és Hassan, a két török srác volt az. Bálint öltözz aztán menjünk meccset nézni! Micsoda? Meccs!! Több se kellett, felöltöztem és mentem. Jött Rafal is. 4-en mentünk a mubarakiyyához közel lévő török helyhez, ahol már ki volt készítve a TV meg minden.
Bevallom, először nem volt sok kedvem menni, fontolgattam hogy nem is megyek. Aztán szerencsére nem tettem ilyet. És milyen szerencse!
Ugyanis baromira jól éreztem magam. Galatasaray a Fenerbahce ellen, a Fenerbahce nyert, habár Én a GS-nek drukkoltam. Jól éreztem magam, a srácokkal is dumáltunk, a focimeccs is király volt főleg egy olyan társaságban ahol érzed, hogy mindenki feszülten nézi a TV-t hogy mikor lesz helyzet.
A kajáról nem is beszélve. Kebabot ettem és ilyen török sajtos akármit. El sem tudjátok képzelni hogy milyen jó volt, és hogy mennyire sokat ettem. Nem olvasnak, de ezúton is köszönöm a meghívást. Nagyon jól éreztem magam.

Azóta semmi érdekes nem történt. Majd ha lesz még valami akkor megírom:)

Homokvihar

Csak arra lettem figyelmes hogy homokszag van. Most már a szobámban is homokvihar van, elég kellemetlen. Nem látni semmit, minden sárga, egyszerűen elképesztően durva. Felmentem a tetőre csinálni pár képet. 1 perc után fájt a szemem és köhögtem.

KÉPGALÉRIA

A csütörtök

Amit pénteken írok meg mert olyan fáradt és frusztrált voltam már tegnap este amikor hazaérkeztem.

Csütörtök reggel iskola, két óra Jaqub. Hazabattyogok, minden szép és minden rendben van. Már az jár az eszembe, hogy délután a Lengyelekkel megyek bevásárolni, utána meg Salmiyába, a Marinába egy kávé mellett megbeszélni az ománi kiruccanást.

Megérkezek a koleszhez, éppen mennék be amikor elém ugrik a biztonsági őr (aki pár nappal korábban üvöltve szedett le a csokiautomatáról ami lenyúlta a pénzem. A csokiautomatát se kell félteni, mert hatalmas: meg se moccant pedig nekimentem párszor...), hogy téged hívnak Bálintnak?
Igen.
Akkor menj fel Mr Nagibhoz, mert szeretne veled beszélni.
Rohanok.

Mr Nagib kicsit mogorva kinézetű, ám szerintem kedves ember. Semmi bajom nincs Vele, segíteni akar. Itt kiderül, hogy Én vagyok az aki Jordániába akar menni. Nincsen semmi baj, csak az, hogy nem tudlak elengedni anélkül, hogy a markaz lugatból ne mondanák azt hogy oké, elengedünk. Beszélnem kell Mr Ibrahimmal.
Nos ez nem lehet probléma, gondoltam Én. Visszacaplatok a markaz lugatba: mondanom sem kell hogy picit meleg van, a farmer most igazán nem kellemes választás. Felmegyek a legfelső szintre, Ibrahimhoz. Ibrahim fogad, kedves, nyájasan kérdezi hogy honnan is jöttem meg hogy milyen a tanulás. Aztán a tárgyra tér.
Te vagy az aki Jordániába akar menni?
Igen
Hát ez bizony hatalmas probléma (szó szerint így mondta [nem... nem magyarul]).
Világosítson fel.
Ez bizony illegális. (Illegális. Mintha éppen egy üveg whiskyvel a kezemben hugyoznék a főtéren, miközben egy abayás nővel smárolnék, aki disznókolbász darabokat süt nekem.) Mert ugyebár tudjuk (a markaz lugat) hogy 1-2 napra nemvagy itt, de ennél többre nem engedhetünk el, ugyanis az már illegális. Persze szemet hunyhatunk afelett hogy nem vagy itt, ugyanis mint észrevetted nem vezetünk semmilyen papírt és így nem tudjuk kontrollálni azt, hogy ki mit csinál. (persze hogy nem tudják kontrollálni, több diák van aki simán kihagy heteket is akár.)
Így papírt nem tudunk adni, meg semmi nem tudunk csinálni, mert nem akarjuk hogy ránk szálljon a felelősség, de ha saját magad vállalod akkor mi nem fogunk megszólni érte. Beszéld meg Nagibbal, hogy ez van. Még valami: Én (Ibrahim) nem akarok beszélni Nagibbal, mert Én csak azt tudom neki mondani hogy ne engedjen el. Szóval kerüld ki, hogy engem felhívjon.

Remegtem, de nem is az idegességtől, hanem inkább a tehetetlenségtől. Attól, hogy milyen alapon zárnak be, hogy milyen alapon jön ahhoz mondjuk egy sima titkárnő, hogy így szívasson. A markaz lugatot megértem valahol, de akkor is a titkárnő ebbe ne szóljon bele.

Vissza a szakanban, ahol bemegyek Nagibhoz. Nagib ékes egyiptomi nyelven beszél, látom a hieroglifákat ahogy jönnek ki a száján. Sok mindent nem értek meg abból amit mond. Elmondom neki, hogy beszéltem Ibrahimmal aki azt mondta hogy Ők nem szólnak semmi, ez az Én felelősségem. Persze játszottam a szavakkal, senkinek sem kell pontosan tudnia hogy mit mondtak. Ügyeltem arra, hogy minden igaz legyen amit mondok, ám az nem hazugság hogy nem mondok el mindent.
Nagy hümmögések közepette eljutottunk odáig hogy mikor van vizsgád? Mondom Április 4.-én szóval nem ütközik.És ez volt az a pont hogy bekapcsolódott a titkárnő is. Ugyanis Nagib a titkárnőt hívta fel. Először megszólal: Kérem Mr Ibrahimot. Ekkor majdnem kikaptam a kagylót a kezéből úgy mondtam hogy Ibrahim nem tanít engem, Jaqúb tanít. Jaaaa akkor Jaqubot kérem. HUHH. Jaqúb nincs bent.
Hümmögés, menjek vissza beszélni Ibrahimmal és vigyek papírt arról, hogy nekem Április 4-én van vizsgám. De Ibrahim nem fog adni...

Visszamentem, felmentem Ibrahimhoz, és mondtam neki, hogy figyelj, annyit kéne csinálni hogy felhívod a titkárnőt és elmondod neki hogy Április 4.-én van vizsgám. Jó jó, meglett, lementem a titkárnőhöz. Titkárnő mondja, hogy beszélt Ibrahimmal, de meg kell kérdezni Jaqúbot. Felhívja, aztán mondja nekem hogy Jaqúb nem tud arról hogy Te elmész. Mondom persze hogy nem tud róla mert még nem beszéltem vele. De még van hetem, gondoltam ráér. Amúgy köszi hogy most elmondtad, mert olyan mintha a háta mögött szervezkednék...
Mindegy, a lényeg hogy Jaqúb a legnagyobb arc, mert azt mondta hogy nincs probléma, meg fogja írni a tesztet, mehet. Okés akkor titkárnő akinek a kezében már egy ideje gyakorlatilag összpontosult minden döntés joga, felhívja Nagibot hogy minden meg van oldva.

Visszamegyek, benézek Nagibhoz, aki az mondja hogy vége, rendben van minden. Gondolom ez azt jelenti hogy akkor kapom a kilépő papírt. Most már csak a nagykövetséget kell valahogy felhívnom majd hogy megyek el. Meg még párszor megkérdeznem, hogy tényleg készül-e az a tetves papír.

Leizzadtam. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt az egész miatt. De egyenlőre elgördítettem minden akadályt.

Délután mentem Polékkal Keifanba vásárolni, aztán vissza és fogtunk egy taxit amivel berobogtunk a Marina Mallba. Kellemes idő, kopogó szem.

Közel fél 5 volt mire eljutottunk oda hogy kajálni kell. Fél nyolckor keltem és az egyetlen dolog amit fogyasztottam és még tartotta bennem a dolgokat az egy 0.33l ice tea volt. Az is csak azért mert annyira cukros volt, hogy nem ájultam el. Isten áldja.
Szóval kaja. Mindegyikünk teleette magát:)

Ezután ki a kávézókhoz ami a vízparton van, konkrétan a jachtkikötőben. Kávé rendel, leül, és jó három órán keresztül beszéltük Ománt. Sok minden világossá vált, majd ha közeledünk az utazáshoz, és meglesz a viszonylag véglegesített terv akkor leírom egy bejegyzésben hogy mit is akarunk.
Annyi biztos hogy autót bérelünk, hegyet mászunk, világörökség része erődöket nézünk, barlangba megyünk, vízesést nézünk, óriásteknősök partraszállását, sokat fogunk fürödni, és baromi jó lesz. Hála istennek a dolgok nagy részében egyetértünk, de persze mindenkinek lesz valami kellemetlen. Például elvileg fogunk sátorban is aludni... ám fiatalok vagyunk, miénk a világ, látni kell, tapasztalni, kalandot átélni. Jó lesz, nagyon várom:)

Aztán hazafelé sikerült bevásárolnom 12 darab Krispy Kreme fánkot, ami egy állat. Rafallal 2 napig ettük, és már rosszul voltunk tőle. Egy dologra azonban jó volt: látni sem akarok fánkot egy darabig.

Ma nem volt semmi, esett az eső, nincs jó idő.

Éhes vagyok

De nem kicsit, hanem nagyon durván... mindjárt este tíz óra és kopog a szemem.

Most rendeltem kaját, de amíg ideér addig agonizálok. Megpróbálom elterelni a figyelmem és akkor nem vagyok annyira éhes.
Elképesztő. Lehet hogy bélpoklos vagyok. Voltam kajálni a kaffeteriában, de nem volt nagy durranás. Volt sült krumpli meg csirke. Szokásos csirke, ilyen bőrrel együtt van megsütve és van benne csont, meg mócsing meg minden egyéb. A sült krumpli ellenben már kuriózumnak számít itt. Aztán rájöttem hogy miért van ott.

Mert megmaradt a reggeliből és valahova el kellett tüntetni. Szóval összeszedték ami maradt, és utána melegítés nélkül, szétszottyanva, úgy hogy megszívta magát vízzel, kirakták. Persze az üveg mögül még egész jól nézett ki. Kértem belőle. Mivel már nem vagyok kispályás, be is raktam a mikróba melegíteni (meg se néztem hogy meleg-e vagy sem, de Rafal igazolt a gyanúmban miszerint hideg volt alapból). Melegítés utána persze ismeritek az élményt nem? Ugyanolyan csak meleg. Szottyadt meg vizes. Tudod amikor megfogsz egy csíkot ( nem tudom nálatok otthon milyenre szeleteli anyu...) és elgörbül a kezedben.

Pedig katonásan kellene állnia. Meg ropogni. No igen, a ropogás. Az egy olyan dolog ami csak frissen van.

Várjál még be se vettem a számba. Folytassam a krumplival vagy fussunk egy kört a csirkével? Igazad van, folytatom a krumplival. Nem tudom hogy sikerült, de mintha lisztes is lett volna a krumpli. Áh, inkább nem írok ilyeneket mert nem nagyon tudom így, szakszavakkal érzékeltetni az sokkot. Olyan volt mintha az Alwatan Daily, vagy az Afaq újságok már nem használt, elavult példányait felszeletelték volna és olajban megsütötték volna. Egyébként Kuwait egyik nagy szlogenjei és egyben törekvése is hogy hasznosítsunk újra! Törekvésnek jó és dicsérendő, de csináltak volna ebből inkább poharat mint krumplit.

Azt írja az információ hogy 19 perc óta sikeres a rendelésem. Akkor már félúton van a kajám. Közbe ciscoba is bejelentkezek. Apropó internet, eszembe jutott hogy nincs meleg vizünk. (Pici amúgy van, úgy folyik mint aaa.... szóval alig folyik)

Szóval amíg ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ma elment az áram. De pont jókor. Lement a nap, eltűnt, puff. Az egész hármas szakanban elment a villany. Felöltöztem, lementem hogy menjek kaffeteriába (gyalog muahaha). És királyul nézett ki. Mindenhol minden világított, kivétel a mi szakanunkat. Az emberek ima után kint nézték és beszélgettek. Mi is ezt csináltuk.
Aztán odajön hozzánk SzuliAli, aki megkérdezi hogy miért ment el az áram. Okosan nézünk rá. Aztán jön egy ismeretlen kicsit zavart tekintetű afgán vagy hasonló nemzetiségű emberke. Az Ő nyerő kérdése az volt, hogy hol van a mérnök.


Megjött a kajám, pá.

Ez+az (UPD.)

Megint nagyon rég írtam ide. Egyszerűen nem jó ez a hetente frissítem dolog, mert túlságosan ellaposodik a blog: elhagynak az emberek, illetve Én is eltunyulok. Nem jó, nem jó...

Megpróbálok jobban rákoncentrálni, de addig is jöjjön egy kis elemzés. Elemzésem alapja az előző bejegyzés lesz (annyira nehéz szó ez a bejegyzés hogy mindig nehezemre esik leírni... sokkal inkább akarnék posztot írni... de akkor Dév beszólna:D). Nos az angol írás sok mindenkinek tetszett, a célomat elértem vele. Most ahogy nézem, több mint 200 %-os olvasógyarapodást hozott. Az oldalon töltött idő is megnőtt, a mutatók egyértelműen felfelé mennek. Lett Moszkvában 2 rendszeres olvasóm illetve Nigériában is akadt pár. Hmm...
Ami rendkívül érdekes még hogy eddig mindenki magas ívből tett arra a három gombra ami a bejegyzések alatt van, de most ennél az írásnál soha nem látott számban értékelték a bejegyzést az emberek. Gratulálok. Mondjuk sok a nem tetszik pipa de hát ez van.

Mostanság nem lesz több angol bejegyzés, csak ki akartam próbálni.

Semmi izgi nem történik amúgy. Elvagyunk. A hét első felében jó volt az idő aztán fokozatosan váltott át szarra. Szó szerint. Ugyanis homokos minden, kapar a torkod miatta, és centi vastagon áll a homok mindenemen. Úgy vagyok vele hogy már többen túlélték ezt, akkor miért ne Én legyek az aki szintén túléli?

Jó hírek is vannak:) Felszereltek pár napja több helyre a szakanon belül egy jelerősítőt. Ez azt jelenti hogy fullos internet van a szobámban ami nagyon hasznos. Most nem ecsetelném, hogy miért:)
Ám itt valamit valamiért alapon mennek a dolgok, úgyhogy internetet kaptunk, de elvették a meleg vizünket. Nem nagy ügy. Fürdünk hideg vízben. Jelzem, ez bizonyos népcsoportoknál még inkább visszaveti a higiéniát.

Aztán hírt kaptunk arról hogy jön az emír és hogy nagy ünnepség lesz a stadionban (itt az is van a campuson). Király, ezt meg kell nézni. A végzősöket búcsúztatták. Körülbelül ugyanaz volt mint nálunk, csak kuvaiti kiadásba, és nagyobb flanccal. Nekem tetszett.

Stadionba bemenet hatalmas tömeg, Shuwaikhban még sohase volt ennyi ember, a bejáratnál TV társaságok, sok autó, sok katona, rendőr. Belépéskor fémdetektor: kipakolok, keresztül megyek rajta, becsipogok, jalla, menjen tovább. Rafal keresztülmegy rajta, becsipog, jalla menjen tovább. Jah mondom, ez kemény de már igazán hozzászokhattam volna, hiszen a reptéren is így megy:)
Ingyen kóla megragad, keressünk helyet. Artúr, Merih, Hassan, Rafal és Én mentünk. Nálunk lazább emberek ott nem voltak (szőkébbek sem). Leültünk aztán néztünk. Bámulatos volt, láttuk messziről az egyik fő emberkét aki nem is az emír, de nagyjából ugyanolyan fontos. Jól meg volt csinálva, kuwaiti volt és tetszett. Semmi nagy durranás de azért tegye fel mindenki a kérdést, hogy nálunk melyik egyetemen van ekkora felhajtás? Van pénz, nagyon látszik.
Jöjjön pár kép:

Ááá nem volt ám meleg

Szerintem korrektül összehozták

Volt ám diszkóhangulat... És olyan pömpörömpömm zenét nyomtak a karok bemutatásánál amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Király volt:D

A méltóságok nekünk háttal voltak. Az a kocsisor pedig nekik van, hogy ne kelljen annyit sétálni. Páncélozott volt a legtöbb ha jól láttam.

Hülyék

Jó a parti?? Hell yeah!!!

Másnap megbeszéltük hogy elmegyünk vásárolni. Elmentünk Avenuesbe. Éhesek voltunk, és eldöntöttük hogy most kipróbálunk valami normálisabbat. Néztük hogy hova üljünk be: Jhonny Rocket, Buffalo, Chillies, TGI Fridays... Arra jutottunk, hogy mindegyik ugyanazt azt az amerikai cuccot árulja, max más néven, meg máshogy néz ki, de ugyanaz. Úgyhogy TGI Fridays lett belőle. Rafal Steaket evett, én meg egy sajtos csirke szerűséget. Mondanom sem kell hogy isteni volt, egyszerűen visszagondolok és folyik a nyálam illetve mosoly ül az arcomra, ellenben még ilyen drágán nem ettünk itt Kuvaitban. Fejenként 7KD-t hagytunk ott... Meg is érte meg nem is.

Utána beszabadultunk egy-két jó helyre. Láttam jó cuccokat, de egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt itt még mindig tél van (kint 40 fok) és még a "téli" kollekció van kirakva. Két dolgot vettem, egy sapkát mert félek a napszúrástól, illetve egy elmebeteg, polgárpukkasztó piros kis gatyát. Királyság:)

Utána CarreFour ahol webkamerát vettem, illetve kaját, napkrémet, poharat meg egyéb dolgokat. Webkamera azért kellett, mert a régi nem indul el az új rendszeren... Nem szerencsés, ellenben a gépem még soha nem volt ilyen gyors, mint a Win7-tel. Ámen.

Mi van még?

Jah igen, írtunk Jaqúbnál. Vicces volt. Bementem, két oldalas teszt, első oldal hallás után ikszelni hogy mi a jó és mi a nem jó. Megvan. Második oldal: random szavak hiányoznak. Puff. Gőzöm nem volt róla, hogy mit csináljak vele. Magamba roskadva olvasgattam, ide oda írkáltam pár szót, hátha az jó lesz. Aztán felnéztem: mindenki izzad, vagy allahhoz imádkozik hogy segítsen, vagy készül harakirit elkövetni... pusztító látvány. Mindenki szenved. Ezt amúgy Jaqúb is észrevette, és kérdezte, hogy ez ennyire nehéz? Ááá neeem... csak gőzünk nincs róla. Akkor megoldjuk együtt:).

Jövő héten intézem a hurugiyyát (a kilépőt), beszélek majd a tanárokkal is hogy nem leszek itt egy darabig. Remélem nem lesz belőle probléma. Most meg hamarosan megjön a pizzám. Sütöttem magamnak :D:D

Majd még jelentkezek!

UPDATE:

Btw, megvan Omanba is repjegyem:)

Treat for Men

I have decided that I'll try to share this post with more people, so I've taken a big breath and typed it in english. Im a bit rusty, so please do not get too hard on me for the mistakes I've done. (altough please draw my attention to them)

If we take a good look at a real men, we can immediately deduct the fact, that they really love their stomach. Well, if not for hunger, then just for the sheer pleasure of it: we eat. And not just anything.

Rafal loves good, quality food while me, the always hungry hungarian, as I came to be known after the endless whining for food, can eat almost everything. Especially when the food meets the standards of a Pole.

For a kick off lets begin with a rather muscular breakfast... My little sandwich featured a thick layer of butter (unsalted) some meat and a freshly opened full cream feta cheese. I realized that I probably like the chunkier one better. The bread is ciabatta with olive chunks baked into it.

I must say that it didn't go well with my oversweetened tea, but it gave me the morning rush.

After that, came the rather late lunch. We had pizza. Home made dough with some spices, home made pizza sauce which lacked the worcester sauce and the honey. The chef (Rafal) said, that it would have been much more better if we got those. Anyway, we used a bit of an Erős Pista (word by word: Strong Steve) in it, which turned out to be an excellent choice.

Then came the topping which was only vegetables: onion, pepper, mushroom, olives. As a finishing touch it got some feta cheese and then the mozzarella. All in all, we can say that we had a vegie pizza. There were some meat at the supermarket, but they looked ugly, and ironically we've just simply ran out of money: we almost couldn't buy the blender.

They do get along with each other, since Erős Pista is halal.

This is it

Chewbie is a must have accessory for making pizza

Despite the fact that it was a vegetarian pizza, it was awesome. Here we have some omnomnom pictures...

Those who comment on the resemblances between us and Chewbie will be moderated:)

Still left...

Hardcore OMNOMONOM

Rafal: WTF? GTFO. Me: IMHO good pizza.

Look, its gone!

Since we are men, and men are incapable of doing so many things at once (to be honest, Rafal did all the cooking, so big up for him:D) we didn't have dessert. Tough we've discussed that after the pizza: a pana cotta would have been the perfect choice, and since both of them are from Italy they would go well togheter.

I've attached a picture from an earlier pana cotta feast.


Well, I can only hope that my post made you hungry Dear Reader, and made you want a pizza:)
Please do post your opinion!

A hét

Fúú nagyon régen írtam már.
Ennek két oka volt. Az egyik az hogy baromira nem volt miről írni, a másik és talán fontosabb oka pedig az volt hogy el voltam foglalva. És tényleg el voltam foglalva. Mentem ide-oda, tanultam, kosaraztunk meg ilyenek...

De szépen sorjában. Az elmúlt hét egyik hőse és főszereplője természetesen a hűtő. Amióta megvan azóta van hideg piám, van sajtom, meg a többi finomság. Arról meg nem is beszélek hogy utat nyitott a főzőcskézésnek is, így pana cottát (olasz főzött krém), pirogit (lengyel tortellini) és az egyik kedvencemet glazed buns-t eper lekvárral töltve. Gyakorlatilag nagymama buktája, eper lekvárral, és a tetején cukormázzal. Ezt mind Rafal csinálta, de mivel a hűtővel Én rendelkezem ezért részesedést nyertem a kajából is. Tiszta nyereség. És baromi jó volt:)

A hideg pia meg azért kell mert itt már kis gatyában és ingben mászkálunk, de még így is szakad rólunk a víz. Brutálisan meleg van. Reggel háromnegyed nyolckor amikor caplatok az iskola felé akkor jéghideg kólát iszok...
A másik probléma, hogy még mindig nem fúj hideg levegőt a légkondi, de erre még visszatérek:)

Aztán ott van a sport. Nos az oroszok focilabdáját lenyúlták, úgyhogy dühükben most vettek egy kosárlabdát. Nem kellett sok, hívtak, mentem. És eszméletlen királyakat játszunk. Mondjuk hihetetlen béna kosárra dobó vagyok, 10-ből 1 ha bemegy akkor örülök. Mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Ám itt is van vicces dolog. Emlékeztek még arra hogy kemény "homokviharok" voltak? Nos a járdát és az úttestet takarítják, ott ahol nem is járnak, ám a pályákat nem. Ez azt jelenti, hogy centi vastag finom homokréteg van a pályán. Jó kis műanyag pálya, Dani mondta hogy az vicces, mert ha taknyolok akkor az szedi le a bőrt. Nah hát ez nem. Itt esel és csúszol még 3 métert. Ugyanez van megállásnál. Az arabok ordítoznak egymással hogy mi volt már ez, de biztosíthatok mindenki, hogy nem lehet hamar megállni: blokkolsz és még csúszol 1 métert legalább.
Viszont a legviccesebbet még így se mondtam. Legutóbb azért nem mentem ki, mert nem akartam sok port inhalálni. Nah hát már teljesen mindegy. 8 ember van a pályán, vagy esetleg 10, úgy felvertük a port hogy mindenki hörgött. Mindenkinek roszogott a foga, és mindenkinek volt valami baja. Mondtam is a srácoknak, hogy ha más bajunk nem is lesz ettől, holnap tutira mindenki rottyant egy homokozót...

Amúgy sikeresen meghúztam a hátamat 2 napja, azóta voltaren meg valami rózsaszín pirulával élek... Semmi komoly, csak kellemetlen. Majd el fog múlni, de addig rossz.

Amúgy érdekes ez a hátfájás is, mert levegővételnél is fáj, de amikor Theoék mondták hogy mennek jégkorizni Yusuffal és a japánokkal, akkor egyszerűen nem tudtam ellenállni. Elmentem. És milyen jól tettem! Akkor arra az időre kicsit elmúlt a hátfájás, kicsit kevésbé görcsöltem és baromi jól éreztem magam. Bent pulcsi és 15 fok lehetett, kint meg 30...
A jégpályán majdnem egyedül voltunk, pár kisgyerek bukdácsolt. Amikor odamentünk akkor mondták, hogy Takuye, az egyik japán srác elég jól tud mert náluk gyakran fagy. Nah mondom, királyság. Akkor mindenki tud valamilyen szinten.

Kaname és Wang hiányzik a képről

Hát nem. Theo és Én voltunk azok akik nem használtak palánkot. Theo csak egyenesen tudott menni, Én meg mindenhogy:) Hiába, nagypapa jól megtanított azért. Jól éreztem magam:)

A fogpasztareklám mindenit! (és igen, nem erősségem heti többször borotválkozni)


A távolban pár magas épület... a csótányfejű az egyik kedvencem

Liberation tower. Majd ide is felmászunk

Ma meg voltunk megint a szúq dzsumában, meg a lulu centerben (sima bevásárlóközpont). Most jött Ewa és egy boszniai lány. Természetesen muszlim, hijabbal a fején, de jó fej volt.

A hétvégén tanulás és jordánia meg oman tervezés lesz. Nem sok érdekes de megvagyok. Majd megpróbálok sűrűbben frissíteni, de nem mindig jön össze. Pedig lenne mit mesélni, bár sokszor olyanok amiket nem nagyon akarok leírni, mert még valakik félreérthetik.

BTW, most már holokausztot sem lehet tagadni. Mondjuk Én azt nem értem, hogy ki tagadná? Valaki világosítson már föl.

Sűrített hűtő

Figyelem! Az alant olvasható bejegyzés idióta képekkel van tarkítva.

Nem is tudom hol kezdjem. Kezdem megint az időjárással. Borzasztó. Simán csak sírva lehet fakadni tőle, reggel úgy kelek, hogy kihörgök két deka homokot a torkomból és csak azután indulhat a nap.
A homokos idő (lol) homokkal jár, amit persze el kell takarítani. Kuvaitban persze meg kell takarítani a járdákat meg néha az utcákat is: leginkább ott ahol járkálás van ( ez mondjuk enyhe csúsztatás, mert a járda amit a képen mosnak, ott éppen soha senki nem mászkál). Egy sereg indiai, és mehet a móka. Szerintem ez pazarlás.


Aztán jó hír: végre van világítás a vadi új sportpályákon:) Sajnos a homok miatt nem lehet rajta megállni, de legalább viccesebb rajta focizni.

Iskolában nincs semmi, azon kívül, hogy állítólag a szövegértés nehézségében utolértük a második csoportot, ami meg is látszik rajtunk. Mindenki ül mint egy hülye és kb. halvány lila fingunk nincs a szövegről amikor először látjuk meg őket... kéne tanulni picit...

Aztán jöjjön a hűtő história. Vicces dolog ez. Először úgy voltam vele hogy minek nekem hűtő? Aztán kezdtem rájönni, hogy basszus jó dolog a hűtő. Tudok olyan dolgokat venni amiket szeretek és hiány van itt belőle (például sajt. Semmi sajt nincs mert drága) meg az 50 fokban jól fog esni majd a hideg víz. Sőt már most is jólesik.

Szóval elhatároztam hogy veszek egy hűtőt. Egy pici kellett, és a legolcsóbb. 22KD azaz durván 15 rudi. Otthon is megnéztem, ilyen hűtő otthon 20 rudi. Nem mintha haza akarnám vinni.
Aztán ott van még a szúq dzsuma, a pénteki piac. Remélve hogy ott olcsóbb, és valljuk be nekem nem kell hűtőből új csak pici és működő, eldöntöttem hogy megnézem ott is, és utána döntök. Ma elmentünk.

Megyünk bankot rabolni, muhahaha

Együtt utaztunk a japánokkal, a törökökkel, és Beqaval a grúz gyerekkel. Ők a Hard Rock Caffeba mentek: biztos jó lehet ott kólát inni és a fiúkkal dumálni. Aztán kiderült, hogy mi meg rossz buszra szálltunk fel de mióta fél Kuvaitot átgyalogoltunk Rafallal, nem ijedünk meg semmitől. Elsétáltunk a szúq dzsumába. És milyen jól tettük hogy sétáltunk. Olyan dologba botlottunk amiről az agyam alsó bugyraiban nagyon sokat olvastam, nagyon sok képet láttam, sőt, abszolút biztos vagyok benne, hogy versenyeztem is ilyennel. Persze csak a képernyőn. Közelebb érve jöttek is a pontos adatok. Nem másba mint egy Porsche 356 Speedsterbe botlottunk. Nem volt rossz állapotban, csupán poros volt. Ha ez eredeti és költenének rá egy keveset akkor egy nagyon ritka, gyönyörű autó lehetne. És persze ehhez külön, temperált garázs illik. Jah igen, mert annyit ér.

Hűtőőőőőőőőőőőt akaroook wroááá

Porsche 356 Speedster. Attól tartok ez egy replika...

A piac mellett van egy nagy bevásárlóközpont. Először gyorsan körbenéztünk a piacon, vannak kicsi hűtők, mindegyik használt és 10-12 KD között mozognak. Kettő említésre méltó volt, az egyiknek nem volt dugasz a vezetéke végén, de mondta a csávó hogy nem probléma megoldja. Hááát nincs túl sok bizodalmam...

De erről később, ugyanis úgy döntöttünk hogy előbb eszünk valamit és elintézzük a bevásárlást és nekem is lesz időm gondolkodni. Hardees swiss 'n mushroom-ot ettem életemben először. Nem dobtam el az agyam, a sima sajtburger jobb. Ugyanilyet ettem a jhonny rocketben, ám gondolom mondanom sem kell melyik volt a jobb.

Utána be a szupermarketbe (be szép magyar ez is). Maga a hely jó volt mert sok minden volt, volt választék, és olcsó is volt, de basszus egymás szájába értek az emberek. Főként indiaiak. Komolyan vigyázni kellett hogy ne menjél keresztül egy-egy kisgyereken, vagy anyukán. Itt bevásároltunk és mivel mondtam Rafalnak, hogy megveszem a hűtőt ezért vérszemet kapott és elkezdett hűtőbe való cuccokat venni. Nos nekem sem kellett kétszer mondani: kosárban landolt egy adag feta sajt, és egy adag normál sajt (majd kiderül mennyire normál). Illetve bagett, vaj és egy adag holland karamellás keksz is. Mert megérdemlem.

Rafallal arra gondoltunk hogy be fogunk szarni a röhögéstől ha nem lesznek ott már a hűtők...:D
Visszamentünk, ott voltak. Azért még körbenéztünk, megnéztük a vezetéket, hogy mennyire koszos, illetve beledugtam mindegyikbe a fejem hogy kiderüljön pozitív-e az emberi hulla szagra. Amelyik az volt azt kilőttük.
Maradt egy LG, ami alap állapotban 27KD a boltban, ez egy picit használt volt de korrekt. 8-ért akartam elhozni, azonban csak 10-ért sikerült. baromi rosszul éreztem magam, mert semmi papír semmi garancia nélkül kiadtam 10KD (6860 Forint) egy hűtőért. Mondta a csávó hogy 1 hét garanciát ad rá, visszavihetem.
És vigyem el kipróbálni. Van külön ilyen kipróbáló rész. Elvitték a cuccomat, fél KD-ért kipróbálhattam volna hogy működik-e. Ne szopassatok már, hogyan fogom Én megtudni azt hogy működik-e? Nem. Menjünk majd otthon leanyázom az égieket is a helyükről, vagy a fülemig fog érni a mosoly.

Taxiba, itthon kipróbál. Működik:) már fagyos a fagyasztó, hideg a kolbász, hideg a feta, a sajt. Hihetetlen boldog vagyok vele. Jó üzletet csináltam. A januári minhámból még maradt kemény 14KD ami gondolom kitart még egy darabig. A februárit meg még fel se vettem, nehogy elköltsem. Szóval új kis hasznos dologgal bővült a szobám.

Demográfia blabla

Sok sok emberke él itt. Amolyan olvasztótégely már maga a szakan is, nem hogy kuwait. Gondoltam megpróbálok írni erről valamit. Ha nagyon politikailag inkorrekt lenne akkor le fogom szedni. Úgyis jönni fognak a visszajelzések.

Szóval alant az Én személyes benyomásaim vannak, remélem semmi offenzív nem került bele az írásba, mert azt egyáltalán nem akartam. Azt akarom, hogy az Én szememen keresztül kapjatok egy kis betekintést arról hogy kik vannak itt. Remélem olvasni tudó emberek olvasnak...

Btw, nem tudom emlékeztek-e még Hassanra. Ő volt az egyik 10. szinten lakó, de leköltözött a 9.re. Nos, most kicsit csípi a szemem az a temérdek mennyiségű füst amit az odaégett csirkéje okoz de megpróbálok tovább írni... Tudjátok telefont kapott és visszament a 9.re miközben itt hagyta a tűzön a csirkét. A többi magától jött:)

Akkor jöjjenek szépen sorjában.

Az arabok. Belőlük viszonylag sokféle van a szakanban. Magát a szakant, és annak felügyeletét az egyiptomiak látják el. Ez kiterjed persze a kaffetériára is. Tehát ők a főnökök. Feledékenyek, mindent holnapra tolnak, szórakoznak és szívatják az embert, ám azon kívül, hogy kétszer majdnem megvertem egyazon konyhás emberkét nincs túlzott bajom velük. Inkább viccesek, de a munkájukat elvégzik.

Kik azok akik a piszkos munkát végzik? Nos a névtelen, ugyanolyan pakisztáni, indiai bangladeshi. Ők takarítanak, Őket küldik a jordánok ketrecét kitakarítani, mindig Őket veszik elő. Megkönnyítik az életet az biztos. Egy egész kis láthatatlan hadsereg. A bangladesiekkel jó viszonyt ápolok, jó arcok, szerethető emberek.

A kuvaitit most kizárnám mert ilyen náció nem lakik szakanban. Illetve szaúdi is csak 1 van: nem tudom hogy került ide szerintem simán csak eltévedt.
Akik az úgymond legarisztokratább arab népség itt azok a bahreiniek. Legalábbis Én úgy gondolom. Mindig fessek, mindig illatosak, látszik hogy van pénzük, majdnem mindegyiknek autója van, gyönyörű disdásában járnak, felcsapják a rayban-t hozzá és kész is a klasszikus gazdag arab. Nincsenek annyira sokan, körülbelül 10-15-en lehetnek.

A több arab hozzájuk képest csórónak néz ki. Ott vannak a jordánok akik nagyon jó arcok, bár egy idő után falra tud mászni tőlük az ember. Általános higiéniát természetesen jól ismerik, Ők maguk tiszták, a ruháik frissek, ám a környezetükre és ezáltal más környezetére már magas ívből tesznek. A narancs meghámozása és utána eldobása, a sütidobálás minden héten előadódik. Az üvöltözés és a többi is, ami leginkább állatkertbe való nem ide. Nagyon közvetlenek.

Egy yemenit ismerek, a jordán haverja, nem vesz részt a baromkodásban, teljesen nyugodt, és fél mindentől. Ismeretlentől és ismerttől egyaránt irtózik. Emberileg az egyik legjámborabb, legkedvesebb ember. Hülye hangja van amin az 10. emelet illetve az átutazók mind sikítva röhögnek, a dazsaazs (csirkee) felkiáltás védjegyévé vált.

Irániak nem arabok. Kikérik maguknak. Ők a nagy lázadók. Mindegyik gizda akar lenni, mindegyik azt hiszi hogy ha volt valami nője és ivott a cimbikkel valami borzalmas házi alkoholt akkor kemény legény... Hát nem tudom. Inkább nem folytatom.
Más arabot nem is nagyon tudok mondani.

Jöjjenek a bentlakók másik hatalmas szelete az afrikaiak.
Nos az afrikaiakról sok mindent el lehet mondani. Azt hogy nagyok azt nem. Azok az amerikai afrikaiak, az "őslakosok" nem tudtak egy jól táplált európai fölé nőni:)
Nos vannak mindenhonnan. Hassan elefántcsontparti, nigériából rengetegen, guineai, dzsibuti, meg még egy csomó országból. Rendkívül vallásos, közvetlen emberekről van szó, a személyi illetve még az intim szféra is ismeretlen számukra. Ami kellemetlenebb, hogy 80%-ban az általános higiénia is elmarad a kívánt szinttől, ezért a lifthasználat olykor olykor fájdalmas élmény. A koránt kívülről tudják.

Aztán ott vannak az ázsiaiak. Itt az afgántól kezdve a filippínón át az indonézig mindent beleértek. Nos ők nagyon változatosak. A filippínó és az indonéz legtöbbször jól nevelt, szokatlanul visszahúzódó népség.

Az afgánok, illetve a kazahok meg a többi sztyeppe népség (ne feledjük, mi is innen jöttünk, kicsit látszik is) nem valami okos. Nem tudok Többet mondani, egyszerűen halvány lila gőzük sincs a világról. Van olyan aki arabul nem beszél, de a koránt kívülről tudja. Kicsit hihetetlen hallgatni az egyik legnagyobb arcot az egyetemen (és itt mindenki tudja hogy misztika POWAAA) aki meséli hogy az ember nem beszél arabul, de ha két szót mondasz neki neki a koránból akkor az egész oldal fejből kitolja neked. Nos, ilyen a legtöbb ember. Remélem ez mond valamit. Talán ők a "legnagyobb muszlimok".

A koreaiak. Őket szeretem. Nagyon. Ők voltak az elsők akikkel összehaverkodtam. Rendkívül talpraesettek, fizikailag kicsik mint minden normális ázsiai, de ez ne tévesszen meg mert szétkapnak mint foxi a lábtörlőt. Két év katonaság, és testük általános gondozása a szellem érdekében, eléggé szívósakká teszi őket. Szeretnek enni, hülyülni, felvilágosultak, sok mindenben hasonlítanak egy átlag európaihoz. Nagyon szorgalmasak, tudásvágyuk a japánokéval vetekszik, habár többet buliznak és kalandoznak. Azt lehetne mondhatni hogy a koreai az a bulisabb japán. Személyi szférát és intim szférát nem annyira tisztelik, ám a más kultúrából jötteket megfigyelik és alkalmazkodnak. Érzékenyek is tudnak lenni bizonyos témákra. Nagyon kedvelem őket.

Japánok. Mint a filmekben. Két lábon járó sztereotípiák. Nagyon udvariasak, mindig bocsánatot kérnek. Kb. azért is hogy ha orrba vágod őket: bocsánat. És meg is hajol. Elköszönni csak hajlongással egybekötve megy. Aranyos. A házidat is megírják helyetted, ha megkérd őket. Állítólag folyamatosan tanulnak, gyakorlatilag is, csak éppen nem mindig látszik. Mindenesetre prok, meg kell hagyni. Szeretjük őket.

Oroszok. Nos ki nem ismeri őket? A meglepő az hogy az ittlévők nem nőttek túl nagyra. Bámulatos dolog amúgy hogy egy csapat amerikai átlagban mennyire nagyobb termetűek. És nem arra gondolok hogy dagadtak, hanem arra hogy több a csont, több az izom, nagyobb felület. Sok a hormon a kajában? Szóval oroszok. Kemény gyerekek, nem porcelánból vannak. Látszik és érződik rajtuk. Poénból simán leteperik egymást a porba és nekiállnak birkózni, miközben a kazah egy hatalmas szivarral a szájában pöfékelve nézi őket. Komolyan már csak a tömeg kellene meg a bankók és mehetne a fogadás, meg a "csináld ki!". Kazah emberkét nagyon bírom amúgy. Könnyedén veszi az életet.

Mivel folytassam? Mivel jobb nem jut eszembe, ezért jöjjön egy kis Európa.

Nos van egy bolgár, egy lengyel és egy magyar.
Lengyelből illetve magyarból csak 1-1 fiú van ami azt eredményezi hogy Ők nem szedik össze a cimbiket, hogy akkor anyanyelven dumálva megbeszéljük a nap történéseit és tervezzünk valamit. A bolgár is eléggé szeparált így Ő is kénytelen más nyelveket sűrűn használni, míg a másik kettőnek kötelező. Hála az égnek és a viszonylag közeli földrajzi elhelyezkedésnek, illetve világnézeti beállítottságnak a magyar és lengyel fél szavakból is megérti egymást, és az nem a kurva. Talán Ők a legkritikusabbak, ami sokak szemében tüske, illetve megkövetelik a személyi szférák határainak tisztelését, az intimről nem is beszélve. Talpraesettségük a koreaiakkal összevetve talán közepes szinten van, de az összes többi nációhoz képest jóval nagyobb.

Az európainak van pár hatalmas "előnye" is a többiekhez képest. Két legfontosabb ezek közül: viszonylag szabad helyről jönnek, ami azt jelenti hogy nem hisznek semmiben, és ehhez szorosan kapcsolódik a másik is: nem sok minden érdekli őket. Értsd: képesek dolgokat magas ívből lepottyantani. A béketűrő és ennek éllentétje japán pedig, a szó szoros értelmében falra mászik ettől.

Nos most itt abbahagyom. jöhetnek kérdések, illetve javaslatok. Személyes benyomásaim kerültek leírásra, és próbáltam a politikai korrektséget megtartani.