A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idióták. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idióták. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 28., hétfő

Kiborult a bili

Eddig nem voltam ideges, csupa szépet sikerült ide a blogba összeírni az utóbbi időben (vagy vicceset, de nagyon ideges semmin nem voltam). Ám most kezdek elborulni. Tudom hogy elmúlik majd egyszer, de most még zakatolok.

Történt ugyanis hogy leadtuk a jelentkezést a bitáqa madaniyyára azaz személyi igazolványra. Tegnap hívott Reni hogy Ő fel is vette, de kellett fizetnie 20 KD bírságot, mert késett a jelentkezéssel... ami azt jelenti, hogy nekem is kell, akár többet is.

Itt kezdődött a dolog. Nagyon remélem hogy olvasnak a kedves ügyintézők. Nem annyira a kuvaitiakra gondolok, mert őbelőlük kevesen dolgoznak ezen ügyeken.

Már írtam, hogy az információ és annak áramlása itt teljesen halott ügy. Ha információ kell akkor majd valahogy isten megküldi. Kérdezni nem nagyon tudsz senkit, mert MINDENKI más nyelvet beszél, és segg fingjuk sincs hogy mit kell csinálni, jah és senki semmikor nem dolgozik: insallah alapon kapod el az embereket. Erre a kérdezésre még visszatérünk... Meg különben is mit kérdezzek? Ha nem tudok semmit akkor kérdezni sem tudok. Nem jött az anyatejjel hogy bitáqa madaniyya kell.

Ma felmentem a markaz lugatba, a titkárságra, hogy ilyenkor mi van? A törvény nem ismerete nem mentesít. Való igaz, 1 pont oda, akkor mégis honnan szedjem ezeket az információkat? A tetves miniszternek írjak levelet hogy mi a jó büdös francot kell csinálni? Senki nem mond semmit... MINDENRE NEKED kell rájönnöd. Nincs senki, ez az élet. Keserű.

Aztán elmentem MohSul-hoz akinek feltettem ugyanezt a kérdést. Fizetnem kell. Ok, és ezt honnan vegyem? Hát kérdezni kell. És erre még egy példát is kaptam: ha éhes vagy akkor megkérdezed a mushrifot vagy valakit hogy mégis hol lehet kajálni. Természetesen hihetetlen önuralmat tanúsítva visszatartottam magam, kérdeztem még, de lehet feltűnt neki hogy remegek az idegtől. Mondtam neki, hogy ha éhes vagyok akkor azt észreveszem. Az viszont, hogy kell egy teljesen haszontalan plasztikkártya, azt honnan szedjem? Természetesen ez nem az Ő hatásköre, nekem fizetnem kell mert egy hülye voltam, ez van. Köszönöm az idejét, Massalama.

Kezdem elfogadni, hogy fizetnem kell. Életem legdrágább plasztik kártyája lesz, szőröstül bőröstül 15 ezer forint, ha jól számolom. Még jó hogy tegnap felvettem a fogalmam sincs melyik hónapra vonatkozó 60 dináromat (mert a 100KD-s emelést is basszus kiírják de insallah hogy mikor lép életbe) amiből minimum, ha szerencsém van, 20 dínár elmegy egy tetves büntetésre, ami baromira igazságtalan.

Már most tudom hogy nem is gondolkozom azon hogy elmenjek a nagykövetségre, mert 15 KD-m végképp nem lesz arra. És hogy mit fogunk csinálni szilveszterkor? Ez egy jó kérdés, már az egyik orosz srác is kérdezte hogy nincs-e valami jó ötletem. Nos van egy univerzális válasza itt a srácoknak a szakanban, miszerint a változatosság kedvéért a pöcsünkkel fogunk játszani a szobánkban, és vizet iszunk.

Ezt a képet még Facebookon láttam, de nagyon tetszik, szal kirakom ide. Mindenkinek magával kell elszámolnia ha csúnyát olvas ki belőle.

2009. december 20., vasárnap

Szombati vacsora+hülyülés a kaffeteriában

Nem tudom hogy ki volt az aki egy nem létező bejegyzést rögtön egy normál illetve egy nagyon tetszik minősítéssel illetett, de had gratuláljak. Mabruk.

December 17. kaffeteria hülyülés

December 19. Kuwaiti lány, vacsora

Először is: BOLDOG MUSZLIM ÚJ ÉVET!!!

Szóval mint említettem nyertünk egy vacsorameghívást, mivel több kérdésre tudtuk a választ mint a szemben álló csapat. Ez eddig normális is. Azaz két csoport volt, az amelyik nyert, és az amelyik nem nyert... Azért írom le ezt így, mert többeknek ez nem volt ennyire nyilvánvaló. És ugye csak a nyertes csapat kapott meghívást.

Nos a lány akihez meg voltunk hívva, elkezdte szervezni, a buszt, meg mindent. Ennek az lett a vége hogy csütörtökön, szóltak nekünk a Markaz Lugatban, meg a szakanban is (suli és kolesz) hogy, még aznap este, azaz csütörtök este lesz egy haflat (parti) a markaz lugatban 6 órakor.

Tudniillik, nekünk azt mondták hogy szombaton lesz a vacsorameghívás, és a busz 6 órakor lesz a markaz lugat elött. Jó. Akkor mi ez a parti csütörtök este 6 órakor? Kicsit furcsálltuk, és az volt az érzésünk hogy a jóemberek itt összekeverték a szezont a fazonnal...

Természetesen elmentünk, kivizsgáltuk és ahogy sejtettük, semmi nem volt csütörtök este a markaz lugatban. Várható volt...

Én vittem fényképezőt. Visszafelé beugrottunk a kaffeteriába enni. A fényképezőt mivel nem tudtam sehová sem rakni ezért elöl volt. Nos, ez nem várt reakciókat váltott ki a konyhás személyzetből. Azt akarták elöször hogy adjam oda nekik... Nah még mit nem. Aztán utána képeket akartak. Legyen gyereknap kaptok képeket. Konkrétan mindenki képeket akart, hülyültek mint állat, és úgy viselkedtek mint az ovisok. Hihetetlen volt. Felnőtt emberek és egy fényképező ezt hozza ki az emberből. Hát csináltunk...


A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN VAN!!! (otthon jó a net, úgyhogy tessék csak megnyitni)

Kis köpcös mindegyik. Van akit nagyon szeretek, van akit nem annyira. Lehet találgatni hogy melyik, melyik:)

Aztán eljött a szombat. Már eddig is voltak olyanok akik azt hitték hogy mindenki meg van hívva és mi hiába mondtuk azt hogy nem így van, nem akarták elhinni. Volt olyan aki ott volt, részt vett a versenyben, de a vesztes oldalon volt, és tisztán halhatta hogy Ő nincs meghívva, szombat este mégis ott toporgott hogy elmenjen. Egyszerűen vicces volt a köbön.

Az összes nyelven elmondtuk hogy ez félreértés, és Ti nem vagytok meghívva. Igazából nekünk mindegy volt, sőt, szerintem kicsit szerencsétlenül nézett ki hogy a többieknek nem járt valami, de mekkora kellemetlenség lett volna hogy azok is eljönnek akik még az órára sem jöttek be? Aki meg vesztett az meg még egyszer megkérdem, mit képzelt?
Sok sok idióta van ám a világban. Mindegy, végül is elindult a csapat (lányok jöttek értünk, érdekes a lányoknál nem volt ilyen gond. Úgy néz ki a fiúk közül több idióta kerül ki) és csak néztük ahogy pár ember hitetlenkedve, az igazságot el fogadni nem akaró arccal bámulja a tovahaladó buszt.

Kis idő után megérkeztünk. Tipikus kuvaiti ház: bazinagy volt. Nagyon sok giccsre számítottunk, de egyáltalán nem volt súlyos.
Én egy házat nem így rendeztem volna el, nekem nem volt természetes a szobák/helyiségek eloszlása, de itt valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni.

Van az alap szint, amin van egy TV szoba amiben mi fiúk dekkoltunk, van egy viszonylag nagy étkező, egy rejtett, indusztriális konyha (amiben persze a szolgálók főznek) és egy nagy társalgó szerűség, ami normálisnak tűnik így az arab társadalmat nézve.

Alul egy hatalmas tér van ami szintén társalgó, illetve egy csomó kacat van. Fent vannak a lakórészek, lányok és fiúk külön. Külön öltözőszoba, sok kacattal.
legfelül laknak a szolgálók.

Jobb oldalon a háziasszonyunk

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN

Tudni kell hogy ebben a házban 5 kuwaiti ember lakik és velük lakik 6 indiai vagy bangladeshi vagy ki tudja milyen szolgáló. Sofőr, kertész, szolgálók, séf, varrónő.

Megérkeztünk, leültünk, beszélgettünk. Elején kicsit döcögve mentek a dolgok, aztán oldottuk a hangulatot. A legtöbbet persze Rafal, Pavla (cseh lány) illetve a magyar srác beszélt:) Oldottuk a hangulatot. Otthon volt az anyuka, meg az apuka is. Jó fejek voltak nagyon, mi meg nagyon tisztelettudók.

Aztán elkezdték felszolgálni az ételt. Elöszőr is azzal kell kezdenem hogy forró volt. Nagyon rég ettem ilyen ételt, ami forró volt. Egyáltalán.... forró ételt nagyon régen ettem. Rizst, itt gőzölögni még soha nem láttam.
Apropó rizs, meg csirke. Nem hittem volna hogy megkóstolom, de nagyon jól tettem hogy végülis megtettem: omlós, ízes, és szaftos volt. Nem száraz, nem ízetlen, és nem hasonlított egy adag fűrészporra.

Aztán volt chilis cucc, ami csípős volt, ez is jólesett, aztán volt még mindenféle. Nagyon jó volt. Egyszerűen szuper volt. Ez simán megérdemel egy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM-öt.

Ezek után jött az hogy beszélgettünk még, jöttek még családtagok, meg teázás, sütievészet. Sok jó süti volt.

Hihetetlenül jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Máskor is megyünk:)