Majdnem lett egy repjegyem

Mai nap sikerült szert tennem arra a papírra amivel kiválthatom a repjegyem, illetve az útlevelemre, ami nagyon vicces.

Az útlevelembe ugyanis kaptam még egy plecsnit ami kemény 1 hónapra még meghosszabbítja a tartózkodási engedélyem, illetve egy ahhoz tartozó bélyeget. Üres útlevelem volt egy éve, de most már gyakorlatilag vadászni kell benne a helyet... mindegy nekem tetszik.
A másik vicces, hogy a biometrikus azonosító a hátuljában van, azonban a hátulját teljesen átlyuggatták, gondolom amikor mindenféle papírt csatoltak hozzá. Kíváncsi vagyok, ez befolyásolja-e a működését.

Iskola után kupaktanács, kis szundi meg a többi fontos dolog amit itt csinálnom kell...

Öt órakor aztán indulás be a városba, ahova kb a fél markaz lugat jött. Tele a busz, már az is mókás volt. Körülbelül 8 emberrel volt több a megengedettnél a buszban, de sok jó ember kis helyen is elfér.

Beérünk a városba, buszból ki, irány a Kuwait Airways irodája. Itt sorszámhúzás, és várakozás. Egy órát vártunk mire sorra kerültünk.

Japók, Grúz, iroda

The Pole

242. 20-an voltak előttem, ami egy órát jelentett. Elképesztő sok pasziánsszal.

Természetesen indiai csávesz fogadott, Engem is, meg az utánam jövő Rafalt is. Nah innentől volt érdekes. Mondom jegyet szeretnék Augusztus 11-re Magyarországra, Budapestre, Frankfurton keresztül. Ok, akkor az most Bucharest vagy Budapest? Budapest. Ok. Mikor szeretne visszajönni? Soha. Csak oda jegyet szeretnék.
Aha
Jó, van hely, minden. Kérem adjon nekem egy telefonszámot. Olyanom nincs. Akkor adja meg nekem egy haverjának a telefonszámát. Mondom olyanom sincs. Akkor egy iroda telefonszámot. Olyanom sincs. Iskolában tanulok. Oda tudom adni a magyarországi mobilszámomat. Az nem jó. És ekkor már az indiai munkás akinek az a feladata, hogy engem kiszolgáljon, hogy mosolyogjon, hogy megoldja a problémámat elkezdett fennhangon beszélni velem (félig üvöltve), hogy márpedig a rendszer egy számot akar és ha nem adok neki telefonszámot akkor Ő nem tud nekem foglalni és nem lesz jegyem. (Itt meg kell jegyezem hogy amikor durván egy héttel ezelőtt foglaltunk egy másik időpontra jegyet, akkor minden további nélkül elfogadták a magyarországi számomat.)

Mondtam neki, hogy vegyen vissza és akkor ha szám kell akkor íme mondok egyet: 2-222-222. Megfelel?

Nah ne szórakozz velem, normális szám kell! De mi a tökömnek kell normális szám? NINCS ,NEM ÉRTED MEG? Írj be találomra valamit... Aztán felülkerekedtem ezen (közben hallom hogy Rafal már szintén üvöltve mondja, hogy nekem csak egy jegy kell) és mondtam, hogy jó adok egy számot. És bediktáltam a magyarországi számom előhívószám nélkül...
Visszakérdezett, hogy akkor ez mobil vagy otthoni? Mondom ez otthoni... nagyon otthoni. Idióta.

Ott vagyok, görnyedek, és próbálom nem megmondani hogy Haseem kuss és dolgozz.

Remek. Intéz, sokáig intéz, nyomtat, cseveg, látszólag még egy pasziánszt is végigtolt... Miután a később a pulthoz kerülő Rafal is mellettem áll, mert végzett, megkérdeztem, hogy van-e valami probléma. Erre megint ideges lett, és elkezdte mondani, hogy csinálja, azon dolgozik hogy legyen jegyem a +20kg csomaggal és ha nem akarom akkor abba is hagyhatja. Én már röhögtem, aztán mondtam hogy dolgozzon csak nyugodtan...

Két perc múlva ott volt a jegyem, (amit senki nem kapott meg, és úgy tűnt, hogy Én megkapom) erre jött a válasz, hogy lehalt a "pluszkilótnyomtató nyomtató", és menjek vissza Vasárnap. Most mondjam azt hogy meg sem lepődtem? Mindegy, van foglalásom, megvan a papírom, most már csak a nyomtatót kell megrugdosni. Hatalmas vicc. Az ilyen alkalmazottat meg ott helyben ki kell rúgni. Kinek képzeled magadat Haseem?

Computer says nooo (KATT!)

Leléptünk, már nagyon korgott a gyomrunk, indulás a Kuwaitanaba. Közben méltatlankodás, mesélés, hogy mi volt. Elégedetlenek voltunk. Amikor először voltunk itt, akkor kellemes tapasztalatunk volt, de most ez rossz volt. Mondjuk megint csak nem csodálkozom. Nem a kedvencem a Kuwait Airways. A repülőik régiek és kevés a hely bennük, a szolgáltatás egy vicc...

Kuwaitánában már ismernek, mi vagyunk a habibik, király. Három shawormát toltunk be mindketten. Egyenként olyan 300 Ft-ba kerülnek és olyan isteniek hogy ilyen nem létezik. Feltett szándékom otthon is reprodukálni habár nehéz lesz. A csirke nem baj, viszont a fűszerek nehezek, az egyik durván ismeretlen hozzávaló pedig egy krém szósz ami savanyú és enyhén hagymás is és nem tudom mi az de kell, mert alap hozzávaló. Ami pedig talán a legdurvább, legnehezebbnek tűnő cucc az maga a tészta. Ott pörgeti előtted, ott süti előtted, nem ám készen veszi a hűtőből. Nehéz lesz ezt reprodukálni, de majd ráállítom a nagyit. Örülni fog nekem:D

EPIC!

Utána séta vissza a Mubarakiyya részre. Nekem édesség kell. Be is ugrottunk a kedven halwásomhoz, aki már messziről integetett, dumáltunk, hogy vagy, most is fél kilót veszel? Szokásos jöhet? Kis számolás után mondtam hogy jah, jöhet a szokásos, fél kiló. Természetesen kaptunk kóstolót is, barátnak (törzsvásárlónak) mindent.

Aztán haza.

Éhes vagyok

De nem kicsit, hanem nagyon durván... mindjárt este tíz óra és kopog a szemem.

Most rendeltem kaját, de amíg ideér addig agonizálok. Megpróbálom elterelni a figyelmem és akkor nem vagyok annyira éhes.
Elképesztő. Lehet hogy bélpoklos vagyok. Voltam kajálni a kaffeteriában, de nem volt nagy durranás. Volt sült krumpli meg csirke. Szokásos csirke, ilyen bőrrel együtt van megsütve és van benne csont, meg mócsing meg minden egyéb. A sült krumpli ellenben már kuriózumnak számít itt. Aztán rájöttem hogy miért van ott.

Mert megmaradt a reggeliből és valahova el kellett tüntetni. Szóval összeszedték ami maradt, és utána melegítés nélkül, szétszottyanva, úgy hogy megszívta magát vízzel, kirakták. Persze az üveg mögül még egész jól nézett ki. Kértem belőle. Mivel már nem vagyok kispályás, be is raktam a mikróba melegíteni (meg se néztem hogy meleg-e vagy sem, de Rafal igazolt a gyanúmban miszerint hideg volt alapból). Melegítés utána persze ismeritek az élményt nem? Ugyanolyan csak meleg. Szottyadt meg vizes. Tudod amikor megfogsz egy csíkot ( nem tudom nálatok otthon milyenre szeleteli anyu...) és elgörbül a kezedben.

Pedig katonásan kellene állnia. Meg ropogni. No igen, a ropogás. Az egy olyan dolog ami csak frissen van.

Várjál még be se vettem a számba. Folytassam a krumplival vagy fussunk egy kört a csirkével? Igazad van, folytatom a krumplival. Nem tudom hogy sikerült, de mintha lisztes is lett volna a krumpli. Áh, inkább nem írok ilyeneket mert nem nagyon tudom így, szakszavakkal érzékeltetni az sokkot. Olyan volt mintha az Alwatan Daily, vagy az Afaq újságok már nem használt, elavult példányait felszeletelték volna és olajban megsütötték volna. Egyébként Kuwait egyik nagy szlogenjei és egyben törekvése is hogy hasznosítsunk újra! Törekvésnek jó és dicsérendő, de csináltak volna ebből inkább poharat mint krumplit.

Azt írja az információ hogy 19 perc óta sikeres a rendelésem. Akkor már félúton van a kajám. Közbe ciscoba is bejelentkezek. Apropó internet, eszembe jutott hogy nincs meleg vizünk. (Pici amúgy van, úgy folyik mint aaa.... szóval alig folyik)

Szóval amíg ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ma elment az áram. De pont jókor. Lement a nap, eltűnt, puff. Az egész hármas szakanban elment a villany. Felöltöztem, lementem hogy menjek kaffeteriába (gyalog muahaha). És királyul nézett ki. Mindenhol minden világított, kivétel a mi szakanunkat. Az emberek ima után kint nézték és beszélgettek. Mi is ezt csináltuk.
Aztán odajön hozzánk SzuliAli, aki megkérdezi hogy miért ment el az áram. Okosan nézünk rá. Aztán jön egy ismeretlen kicsit zavart tekintetű afgán vagy hasonló nemzetiségű emberke. Az Ő nyerő kérdése az volt, hogy hol van a mérnök.


Megjött a kajám, pá.