Csak arra lettem figyelmes hogy homokszag van. Most már a szobámban is homokvihar van, elég kellemetlen. Nem látni semmit, minden sárga, egyszerűen elképesztően durva. Felmentem a tetőre csinálni pár képet. 1 perc után fájt a szemem és köhögtem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kuwait. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kuwait. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 26., péntek
2010. február 26., péntek
Nemzeti Ünnep!
KÉPGALÉRIA Február 25.
A galériában a blogba fel nem rakott képek is vannak.
Nos azzal kezdeném hogy már megint -inkább még mindig- ez a trutyi idő van: kellemes meleg, ám homokvihar. Többen úgy képzelték el mint a filmekben lévő homokvihart amikor mondtam nekik, hogy ez van. Nos, nem úgy kell elképzelni.
A galériában a blogba fel nem rakott képek is vannak.
Nos azzal kezdeném hogy már megint -inkább még mindig- ez a trutyi idő van: kellemes meleg, ám homokvihar. Többen úgy képzelték el mint a filmekben lévő homokvihart amikor mondtam nekik, hogy ez van. Nos, nem úgy kell elképzelni.
Olyan mintha köd lenne, de pára helyett homok van a levegőben, bántja a szemet, bántja a torkodat, mindenek homok szaga illetve íze van. A szobákban, főleg az alsó részeken, csukott ablaknál naponta gyűlik össze fél centi homok. Egyszerűen durva. Van is képem arról hogy ezt hogy kell elképzelni.
A "homokvihar" a szakanból.
És akkor rá is térnék arra hogy a szünet első napján mit csináltunk. Nos, röviden semmit:D
Nah ez így nem igaz. Rengeteg figyelemreméltó dolgot hajtottunk végre. Este 8 előtt kirugdaltam Rafalt a szobájából, és kaja után úgy döntöttünk hogy megnézzük ezt az ünnepet.
A koncepció egyszerű volt. Fogunk egy taxit, elmegyünk a városba és meglessük milyen is a nemzeti ünnep. Rafal nem tudta, de Én amikor kinéztem az egyik oldalsó ablakon láttam, hogy a taxit elfelejthetjük, így mondtam hogy sétáljunk egyet. Ekkor még badarságnak tűnt de a vége az lett hogy elsétáltunk Shuwaikh Industrialtól a Mubarakiyyáig a Gulf road-on keresztül, majd vissza a Gamal Abdel Nasseren. Ennyit egy kuvaiti az egész élete során nem sétál. (azért mi is ritkán)
Szóval elkezdtünk sétálni, és már a Gamal Abdel Nasseren állt a sor, ami még Shuwaikhban volt, az egész Gulf roadon keresztül, egészen nem is tudom meddig. Durva élmény ennyi autót látni. A sor nem haladt vagy csak lépésben.
Emberek, gyerekek lógtak ki az autókból, néha kergették egymást, vagy simán kiszálltak az autóból és úgy mentek az úton. Az autó motorháztetőjén utaztak vagy a tetőn, vagy ültek az ajtóban. Mindenkin kényelmes, lezser ruha volt, és mindenkinek a kezében vagy vízipisztoly, vagy pedig ez a partihab fújó volt.
Még a Gamal Abdel Nasseren. Összefüggő, tomboló kocsisor
Nah ez undorító volt, de jó móka. Mindenki fehér habot fúj. Az összes autó tele volt ezzel a fehér habbal, mindenki kergeti a másikat hogy telefújja, az araszoló autókból egymást fújják... Látszott is hogy mindenki elővette a játszós autót, vagy le se húzta az ablakot. Volt azonban olyan megoldás is hogy az egész autó belsejét bevonták fóliával:D
Szépen fel voltak díszítve az épületek. Meg úgy minden
Szemét mindenütt, kilométeres kocsisor, és egymást fújó kuvaitiak. Kicsik, nagyok, mindenki volt. Elképesztő hogy Ők még a nemzeti ünnepet is a kocsiból ünnepelik. Mentünk egy ideig aztán fényképeztünk. Sajnos a képek nem lettek valami jók: nem a lencsével van a baj, hanem az időjárással. Azok a kis foltok nagyobb távolságban betükröződnek. Homoknak hívják.
Beleéltem magam
A kocsikból hullottak a kuvaiti zászlók, meg minden egyéb... sokan le akartak fújni, de hát a száguldó autóból nem nagyon lehet... Szedtünk magunknak kuvaiti zászlót és folytattuk az utat. Egy lezárt (lebontott) felüljáróra is felmásztunk, hogy jobb képet tudjak csinálni. Persze ez haraam:)
Első kép ahonnan jövünk, és második kép ahova tartunk
Aztán láttunk egy zenés partit, aminél gondoltunk egyet és megnéztük. Zene, abayás nők, gyerekek, és a Nestlé osztogatott ingyen poharat. Úgy képzeljétek mint amikor szomáliába megérkezik a kajaszállítmány, és mindenki azt akarja. Ott tolongtak az arcok, van aki egy egész karton poharat szedett magának. Nekem nem volt pofám odamenni, de Rafal odament, és szerzett egyet. Látnotok kellett volna, ahogy az 1.95-ös gyerek nyújtózkodik egyet és leakaszt egy poharat:D Hatalmas volt. Szóval poharunk is lett.
Gulf Road. Sokan voltak. A kép bal oldalán a tengerpart és a füves rész van
Aztán Gulf roadon folytattuk tovább. Itt is egybefüggő kocsisor, a tengerparton meg piknikezők, hatalmas "parti". Itt párszor megfújtak minket... Nem súlyos. És mindenki amerikainak nézett. Nem is tudom miért.
Aztán Mubarakiyya. Már baromira fáradtak voltunk. Beültünk a KFC-be mert éhes voltam. KFC paninit soha ne egyetek. Bár azt hiszem ilyen nincs is Mo.-n, de akkor is. Borzasztó volt. Most már tudom. Ezután gondolkoztunk hogy taxiba üljünk-e. Nem. Séta vissza, kezdetben a főúton. Alapvetően ezt is tanítják a szülők, hogy ne kolbászolj főúton mert könnyen elüthetnek. Főleg Kuvaitban. Nos, igen, csak amikor nincs járda, meg úgy semmi akkor mégis hol menjünk? Fél 1-re otthon is voltunk.
Megnéztük, poén volt, mozogtunk is. Ma nem tudom mi lesz, de most nem is akarom tudni. Kint sok a homok:(
A "homokvihar" a szakanból.És akkor rá is térnék arra hogy a szünet első napján mit csináltunk. Nos, röviden semmit:D
Nah ez így nem igaz. Rengeteg figyelemreméltó dolgot hajtottunk végre. Este 8 előtt kirugdaltam Rafalt a szobájából, és kaja után úgy döntöttünk hogy megnézzük ezt az ünnepet.
A koncepció egyszerű volt. Fogunk egy taxit, elmegyünk a városba és meglessük milyen is a nemzeti ünnep. Rafal nem tudta, de Én amikor kinéztem az egyik oldalsó ablakon láttam, hogy a taxit elfelejthetjük, így mondtam hogy sétáljunk egyet. Ekkor még badarságnak tűnt de a vége az lett hogy elsétáltunk Shuwaikh Industrialtól a Mubarakiyyáig a Gulf road-on keresztül, majd vissza a Gamal Abdel Nasseren. Ennyit egy kuvaiti az egész élete során nem sétál. (azért mi is ritkán)
Szóval elkezdtünk sétálni, és már a Gamal Abdel Nasseren állt a sor, ami még Shuwaikhban volt, az egész Gulf roadon keresztül, egészen nem is tudom meddig. Durva élmény ennyi autót látni. A sor nem haladt vagy csak lépésben.
Emberek, gyerekek lógtak ki az autókból, néha kergették egymást, vagy simán kiszálltak az autóból és úgy mentek az úton. Az autó motorháztetőjén utaztak vagy a tetőn, vagy ültek az ajtóban. Mindenkin kényelmes, lezser ruha volt, és mindenkinek a kezében vagy vízipisztoly, vagy pedig ez a partihab fújó volt.
Még a Gamal Abdel Nasseren. Összefüggő, tomboló kocsisorNah ez undorító volt, de jó móka. Mindenki fehér habot fúj. Az összes autó tele volt ezzel a fehér habbal, mindenki kergeti a másikat hogy telefújja, az araszoló autókból egymást fújják... Látszott is hogy mindenki elővette a játszós autót, vagy le se húzta az ablakot. Volt azonban olyan megoldás is hogy az egész autó belsejét bevonták fóliával:D
Szépen fel voltak díszítve az épületek. Meg úgy mindenSzemét mindenütt, kilométeres kocsisor, és egymást fújó kuvaitiak. Kicsik, nagyok, mindenki volt. Elképesztő hogy Ők még a nemzeti ünnepet is a kocsiból ünnepelik. Mentünk egy ideig aztán fényképeztünk. Sajnos a képek nem lettek valami jók: nem a lencsével van a baj, hanem az időjárással. Azok a kis foltok nagyobb távolságban betükröződnek. Homoknak hívják.
Beleéltem magamA kocsikból hullottak a kuvaiti zászlók, meg minden egyéb... sokan le akartak fújni, de hát a száguldó autóból nem nagyon lehet... Szedtünk magunknak kuvaiti zászlót és folytattuk az utat. Egy lezárt (lebontott) felüljáróra is felmásztunk, hogy jobb képet tudjak csinálni. Persze ez haraam:)
Első kép ahonnan jövünk, és második kép ahova tartunk Aztán láttunk egy zenés partit, aminél gondoltunk egyet és megnéztük. Zene, abayás nők, gyerekek, és a Nestlé osztogatott ingyen poharat. Úgy képzeljétek mint amikor szomáliába megérkezik a kajaszállítmány, és mindenki azt akarja. Ott tolongtak az arcok, van aki egy egész karton poharat szedett magának. Nekem nem volt pofám odamenni, de Rafal odament, és szerzett egyet. Látnotok kellett volna, ahogy az 1.95-ös gyerek nyújtózkodik egyet és leakaszt egy poharat:D Hatalmas volt. Szóval poharunk is lett.
Gulf Road. Sokan voltak. A kép bal oldalán a tengerpart és a füves rész van Aztán Gulf roadon folytattuk tovább. Itt is egybefüggő kocsisor, a tengerparton meg piknikezők, hatalmas "parti". Itt párszor megfújtak minket... Nem súlyos. És mindenki amerikainak nézett. Nem is tudom miért.
Aztán Mubarakiyya. Már baromira fáradtak voltunk. Beültünk a KFC-be mert éhes voltam. KFC paninit soha ne egyetek. Bár azt hiszem ilyen nincs is Mo.-n, de akkor is. Borzasztó volt. Most már tudom. Ezután gondolkoztunk hogy taxiba üljünk-e. Nem. Séta vissza, kezdetben a főúton. Alapvetően ezt is tanítják a szülők, hogy ne kolbászolj főúton mert könnyen elüthetnek. Főleg Kuvaitban. Nos, igen, csak amikor nincs járda, meg úgy semmi akkor mégis hol menjünk? Fél 1-re otthon is voltunk.
Megnéztük, poén volt, mozogtunk is. Ma nem tudom mi lesz, de most nem is akarom tudni. Kint sok a homok:(
2010. január 11., hétfő
Sivatagi BBQ
KÉPGALÉRIA Jan. 8.
Blogba ki nem tett képek is vannak a galériában.
Nagyon régen készült már az utolsó bejegyzés. Ahhoz képest, hogy októberben például napi szinten voltak új bejegyzések, most nagyon ritkán írok. Elmúlt az a lelkesedés ami kezdetben volt, hogy be akarok mutatni mindent, illetve most már nincs is annyi új dolog amit be lehetne mutatni.
Arról meg rég letettem hogy percről percre írjak le napokat, mert semmi értelme. Tisztelt Olvasó sem élvezné és Én sem. Az érdekesebb pillanatokat akarom csak megragadni. Többen kérdezték hogy miért hanyagolom a blogot. Nem hanyagolom. Vagyis ha hanyagolom is, azt nem direkt csinálom.
Valahol ott hagytam abba az előző posztot, hogy elkaptam egy jó kis taknyot, illetve prezentáltam, majd a két BBQ meghívást is elmeséltem. Az egyik BBQ partit (a magyar, sivatagosat) már letudtam, így azzal folytatom.
Már említettem hogy Péter, egy itt élő egyetemi fizikatanár hívott el egy magyar sütögetésre, avagy BBQ partira. Lévén ez az első ilyesfajta élményem, megpróbálom részletesebben elmesélni. Reggel hétkor kelés (Én hibám, nagyon taknyos voltam), ablak elhúz, és miután elkészítettem a teámat, lehuppantam és élveztem kicsit a tengert, a napot, a flamingókat. A távolban a szokásos 4 kémény most nem is füstölt annyira. Mögötte meg a pusztaság. Még nem is gondoltam volna hogy később ezeket a kéményeket a másik oldalról fogom bambulni, a sivatagból... vagyis inkább annak kezdetéről.
Péter 9:15-re itt volt értem, egy szerintem igencsak jól sikerült Mitsubishi Pajeroval. Bármennyit is próbálta degradálni nekem nagyon bejött az autó. Irány az egyik Sultan Center (helyi spar), hogy bevásároljunk. Itt sokat kóvályogtunk, mert hát ugye amikor két férfiember vásárol élelmiszert az soha nem egyszerű. Állítom, hogy a nők mindenben sokkal többet tökölnek, ám véleményem szerint a férfiak nem élelmiszer vásárlásra teremtett, habár Én élvezni szoktam.
Vettünk husikát: marhassaslik amitől nagyon tartottam de később ez bizonyult a legjobbnak, illetve libanoni húsos valamit ami kicsit csípős volt. Kenyér, Én vettem iráni kenyeret (IMHO a legjobb itt), ubit illetve kólát. Borunk az már volt:)
Ezután találkoztunk a parkolóban a többi magyarral. Itt élőkről van szó, kialakult már a hagyománya ezeknek a sivatagi sütögetéseknek. Az egyik félmagyar pár (a férj libanoni) akkora platós dzsippel jött hogy az amúgy nem kicsi Pajero matchboxnak tűnt mellette. Elképesztő volt. Végül Reniék is befutottak így elindultunk.
Ketten Péterre a Pajeroban követtük a többieket. A kuwaiti autókban 1 nagyon idegesítő van, és ezt már több embertől halottam: 120-nál elkezd picsogni, hogy túl gyorsan mész. Olyan mint amikor nem kötöd be magad vagy amikor nehezet raksz az anyósülésre és attól indul be. Halálos és nem lehet kikapcsolni egyszerűen.
Beszélgettünk, hogy mit csinál itt pontosan, hogyan is éri ez meg, miket kell fizetni. Hozzá lehet szokni, arról nem beszélve, hogy a dolgok elviselését nagyban segíti az, hogy az itteni munkájával a többszörösét keresi az otthoni kollégáinak. Csak az autót nézve megérted: 3.8-as benzines motor, és az égadta világon semmit nem kell fizetni utána. A benzin 50 forint literenként...
Megkerültük a kis öblöt. Most már az ablakomból látható 4 kémény mögött vagyunk, és megyünk még egy kicsit. Sátrakat lát az ember, az autópályán homokátfúvások. Ha nem lenne használva akkor el is tűnne a homok alatt az aszfalt. Egyszer csak letérünk az autópályáról és a semmibe megyünk. Azaz a sivatagba. Itt a személyautók ugyan még bírják a gyűrődést, de ehhez már igazán terepjáró kell. Teljesen normális ez itt. Budapesten a 10. kerületben minek neked a terepjáró?
Megérkezünk, kiszállunk. Nagyon fúj a szél, nem lesz ez így jó. Annyira fúj a szél, hogy minden magyar kicsit átmegy kínaivá, hamarosan már minden szavam után roszog a fogam közt a homok: nem kellemes.
Aztán a szervező (nagydzsipp) megkerüli a sziklát, és szól nekünk hogy ott sokkal jobb. És valóban. Ott kevésbé fúj a szél. Amúgy egy idő után ha nem is múlt el, de enyhült és azt kell mondanom hogy egész nap kellemes idő volt. Pulcsiban voltam, kicsit beteg is voltam, meg azért 19-20 fokban nem éreztem azt hogy nekem pólóban kell lennem, de jó volt ez így. A fejem megégett. Lebarnultam:)
Mindenki elhelyezkedett, elővettük a húsokat, és mindenki elkezdett sütögetni. 9-10 terepjáróval voltunk kint. Előkerültek a borocskák, a házi páleszek, meg a többi szeszfajta. Én Péter borát fogyasztottam, házi vörös volt. Baromi rég ittam bort, és vöröst amúgy sem szoktam, szóval nem tudtam megítélni hogy milyen. Jólesett, kicsit alkohol:) Harááám.
Saslik OMNOMNOMNOM
A husika nagyon jóra sikeredett. A saslik valami isteni finom volt. Komolyan. Kívül ropogósra sült, belül meg omlós volt. Én nem ezt vártam, de kellemesen csalódtam. Péterrel beszéltem, beszéltem két itt élő lánnyal is, akik egyetértenek abban hogy rengeteg képmutató van. Aztán mennyire kicsi a világ, összefutottam egy itt élő távközlésben dolgozó arccal aki az Egressyben tanult. Vele is beszéltem, főleg az olajról, meg arról hogy mennyire elpocsékolják azt (főleg Ő volt kicsit csalódottan dühös emiatt)
Ugyanis miközben beszéltünk, körülbelül 30 darab quados szaladgált elöttünk fel alá. Égették a benzint, hülyültek. És nem ezek a kis otthon kapható full műanyag dísztárgyak... nem hanem a rendes hajtható quadok. Aztán volt feltupírozott Wrangler ami baromi jól nézett ki, főleg ahogy meggyürkőzött a dombokkal, meg különféle egyéb terepjárók. Az egyik legérdekesebb az egy GMC Suburban volt, méghozzá a régi fajta. Hatalmas amerikai dögöt képzeljetek el amelyik kb. 60-nal száguld lefelé a homokos dombon... lóg ki belőle az arab, ordít hogy mekkora királyság, a vezető meg néha belekormányoz hogy kilinccsel előre menjen a hatalmas dög. Tetszett.
Achmeddel ülünk a kavicson
Batman is így tolja Gothamben
Hülyegyerek
Igen ott a semmi közepén az a gyerek Én vagyok
Summa summarum élveztem a dolgot, a kaja nagyon jó volt, megismertem új embereket, voltam a sivatagban... habár nem a belsejében, de így is elég ízelítőt kaptam belőle. KÖSZÖNÖM SZÉPEN a meghívást Péter!
Ezt a bejegyzést még Mariam BBQ-ja előtt kezdtem el, de most utána fogom befejezni. Nos nemrég értem haza. Nem BBQ volt (de ezt sejtettük), hanem egy sima vacsora, ami megint igencsak kellemesre sikeredett. Képeket arról most nem fogok posztolni, mert nem igazán csináltam, meg arról már láttatok. Örültem ennek is, tele vagyok:)
u.i.: Kész vagyok Badr vizsgájával, ma reggel Én voltam az első aki megcsinálta, azt mondják jó lett. Nem lett hosszú, de szerintem pont ezért volt jó. Képzeljétek el a szegény kínai lányt, aki kb. 15 percen át beszélt. A végén már komolyan látványosan untuk.
Majd még leszek
Blogba ki nem tett képek is vannak a galériában.
Nagyon régen készült már az utolsó bejegyzés. Ahhoz képest, hogy októberben például napi szinten voltak új bejegyzések, most nagyon ritkán írok. Elmúlt az a lelkesedés ami kezdetben volt, hogy be akarok mutatni mindent, illetve most már nincs is annyi új dolog amit be lehetne mutatni.
Arról meg rég letettem hogy percről percre írjak le napokat, mert semmi értelme. Tisztelt Olvasó sem élvezné és Én sem. Az érdekesebb pillanatokat akarom csak megragadni. Többen kérdezték hogy miért hanyagolom a blogot. Nem hanyagolom. Vagyis ha hanyagolom is, azt nem direkt csinálom.
Valahol ott hagytam abba az előző posztot, hogy elkaptam egy jó kis taknyot, illetve prezentáltam, majd a két BBQ meghívást is elmeséltem. Az egyik BBQ partit (a magyar, sivatagosat) már letudtam, így azzal folytatom.
Már említettem hogy Péter, egy itt élő egyetemi fizikatanár hívott el egy magyar sütögetésre, avagy BBQ partira. Lévén ez az első ilyesfajta élményem, megpróbálom részletesebben elmesélni. Reggel hétkor kelés (Én hibám, nagyon taknyos voltam), ablak elhúz, és miután elkészítettem a teámat, lehuppantam és élveztem kicsit a tengert, a napot, a flamingókat. A távolban a szokásos 4 kémény most nem is füstölt annyira. Mögötte meg a pusztaság. Még nem is gondoltam volna hogy később ezeket a kéményeket a másik oldalról fogom bambulni, a sivatagból... vagyis inkább annak kezdetéről.
Péter 9:15-re itt volt értem, egy szerintem igencsak jól sikerült Mitsubishi Pajeroval. Bármennyit is próbálta degradálni nekem nagyon bejött az autó. Irány az egyik Sultan Center (helyi spar), hogy bevásároljunk. Itt sokat kóvályogtunk, mert hát ugye amikor két férfiember vásárol élelmiszert az soha nem egyszerű. Állítom, hogy a nők mindenben sokkal többet tökölnek, ám véleményem szerint a férfiak nem élelmiszer vásárlásra teremtett, habár Én élvezni szoktam.
Vettünk husikát: marhassaslik amitől nagyon tartottam de később ez bizonyult a legjobbnak, illetve libanoni húsos valamit ami kicsit csípős volt. Kenyér, Én vettem iráni kenyeret (IMHO a legjobb itt), ubit illetve kólát. Borunk az már volt:)
Ezután találkoztunk a parkolóban a többi magyarral. Itt élőkről van szó, kialakult már a hagyománya ezeknek a sivatagi sütögetéseknek. Az egyik félmagyar pár (a férj libanoni) akkora platós dzsippel jött hogy az amúgy nem kicsi Pajero matchboxnak tűnt mellette. Elképesztő volt. Végül Reniék is befutottak így elindultunk.
Ketten Péterre a Pajeroban követtük a többieket. A kuwaiti autókban 1 nagyon idegesítő van, és ezt már több embertől halottam: 120-nál elkezd picsogni, hogy túl gyorsan mész. Olyan mint amikor nem kötöd be magad vagy amikor nehezet raksz az anyósülésre és attól indul be. Halálos és nem lehet kikapcsolni egyszerűen.
Beszélgettünk, hogy mit csinál itt pontosan, hogyan is éri ez meg, miket kell fizetni. Hozzá lehet szokni, arról nem beszélve, hogy a dolgok elviselését nagyban segíti az, hogy az itteni munkájával a többszörösét keresi az otthoni kollégáinak. Csak az autót nézve megérted: 3.8-as benzines motor, és az égadta világon semmit nem kell fizetni utána. A benzin 50 forint literenként...
Megkerültük a kis öblöt. Most már az ablakomból látható 4 kémény mögött vagyunk, és megyünk még egy kicsit. Sátrakat lát az ember, az autópályán homokátfúvások. Ha nem lenne használva akkor el is tűnne a homok alatt az aszfalt. Egyszer csak letérünk az autópályáról és a semmibe megyünk. Azaz a sivatagba. Itt a személyautók ugyan még bírják a gyűrődést, de ehhez már igazán terepjáró kell. Teljesen normális ez itt. Budapesten a 10. kerületben minek neked a terepjáró?
Megérkezünk, kiszállunk. Nagyon fúj a szél, nem lesz ez így jó. Annyira fúj a szél, hogy minden magyar kicsit átmegy kínaivá, hamarosan már minden szavam után roszog a fogam közt a homok: nem kellemes.
Aztán a szervező (nagydzsipp) megkerüli a sziklát, és szól nekünk hogy ott sokkal jobb. És valóban. Ott kevésbé fúj a szél. Amúgy egy idő után ha nem is múlt el, de enyhült és azt kell mondanom hogy egész nap kellemes idő volt. Pulcsiban voltam, kicsit beteg is voltam, meg azért 19-20 fokban nem éreztem azt hogy nekem pólóban kell lennem, de jó volt ez így. A fejem megégett. Lebarnultam:)
Mindenki elhelyezkedett, elővettük a húsokat, és mindenki elkezdett sütögetni. 9-10 terepjáróval voltunk kint. Előkerültek a borocskák, a házi páleszek, meg a többi szeszfajta. Én Péter borát fogyasztottam, házi vörös volt. Baromi rég ittam bort, és vöröst amúgy sem szoktam, szóval nem tudtam megítélni hogy milyen. Jólesett, kicsit alkohol:) Harááám.
Saslik OMNOMNOMNOMUgyanis miközben beszéltünk, körülbelül 30 darab quados szaladgált elöttünk fel alá. Égették a benzint, hülyültek. És nem ezek a kis otthon kapható full műanyag dísztárgyak... nem hanem a rendes hajtható quadok. Aztán volt feltupírozott Wrangler ami baromi jól nézett ki, főleg ahogy meggyürkőzött a dombokkal, meg különféle egyéb terepjárók. Az egyik legérdekesebb az egy GMC Suburban volt, méghozzá a régi fajta. Hatalmas amerikai dögöt képzeljetek el amelyik kb. 60-nal száguld lefelé a homokos dombon... lóg ki belőle az arab, ordít hogy mekkora királyság, a vezető meg néha belekormányoz hogy kilinccsel előre menjen a hatalmas dög. Tetszett.
Achmeddel ülünk a kavicsonBatman is így tolja GothambenHülyegyerekAztán bóklásztam a sivatagban, merengtem meg néztem a tájat: tele volt töltényhüvellyel. Haza is hoztam egyet, poén:) Vannak lőterek, el lehet ütni az időt...
Igen ott a semmi közepén az a gyerek Én vagyokEzt a bejegyzést még Mariam BBQ-ja előtt kezdtem el, de most utána fogom befejezni. Nos nemrég értem haza. Nem BBQ volt (de ezt sejtettük), hanem egy sima vacsora, ami megint igencsak kellemesre sikeredett. Képeket arról most nem fogok posztolni, mert nem igazán csináltam, meg arról már láttatok. Örültem ennek is, tele vagyok:)
u.i.: Kész vagyok Badr vizsgájával, ma reggel Én voltam az első aki megcsinálta, azt mondják jó lett. Nem lett hosszú, de szerintem pont ezért volt jó. Képzeljétek el a szegény kínai lányt, aki kb. 15 percen át beszélt. A végén már komolyan látványosan untuk.
Majd még leszek
2009. december 12., szombat
Kuwaiti Nemzeti Múzeum, előző este: KÉPREGÉNY!
KÉPGALÉRIA Dec. 12.
Nem minden kép van felrakva a blogra, vannak a képgalériában. Ezen kívül a blog nagyon lekicsinyíti a képeket (rá lehet kattintani hogy nagyobb legyen, de még úgy is kicsi), ellenben a picassán elvileg nagyban vannak fent.
Ezt a bejegyzést az Olvasni Nem Szeretők Egyesülete támogatta. Bár itt is kell egy kicsit olvasni, de megpróbálom rövidre fogni.
Kezdjük korábbról egy kicsit...
Megvettem a Kashkawan sajtot, és vettem hozzá ilyen fura kenyér félét. Szegény diák kajájának nem hívnám mert a sajt drága volt, de husi nem volt, szóval tekintsétek aminek akarjátok. A sajt nem volt nagy szám, de jól esett.
Szobám, meg a kis kamra szeglet. Ide hallom az úristen hogy lehet így élni??? Lehet:D Az arielt egy kicsit kiöntöttem, majd szerzek egy Bangladeshit valahonnan hogy takarítson ki. Van minden: Arab feliratos Pepsi és Coca termékek (feldobják a szobát), robbanó kínai cuccok (földhöz vágod robban)
Arab prezentáció, illetve rákattantam az ízesített TEJ-re. Durva, nagyon édes és nem hányom el magam tőle. Ellenben nem iszom folyton ilyet, mert fura élettani hatásai v
annak:D
Éjjel 1-kor: Bálint éhes vagy? Jaa belém férne valami. Akkor rendeljünk. Ok. Mit kérsz? Nem tudom, de legyen elképesztően fokhagymás meg húsos. Okés... Tömjük a majmot Theo szobájában. (klikk a képekre, és nagyobbak lesznek)
NEMZETI MÚZEUM December 12! azaz MA!
Nem érdekel ha hosszú lesz a poszt, ezek úgyis csak képek.
Szóval ma a Kuwaiti Nemzeti Múzeumban voltunk. Hát mit mondjak? Nagyobb volt mint az előzőek, de annyira ez sem tudott megfogni. Nem ilyen múzeumokhoz vagyunk mi szokva. A legérdekesebb rész az az volt amikor életnagyságú bábukkal szemléltették a kuwaiti életet. Ugyan az mint a mubarakiyyában.
Reggel: Új Kaffeteria, törökök, indonéz, kirgiz.
Mr. Csíkszem:
Markaz Lugat, várunk, alszunk. Török srác mellettem nagyon jó, majdnem mindenen röhög:)
Borotválkozni nem szoktunk, mert minek?
Pole 1 (Ewa)
Pole 2 (Rafal) meg az emírek:D
Buszban, menjüüüüüüüüünk máááááááááááár!!!!!
Ááá, komolyan nem vagyok álmos...
Adelbek rögtön ki is pihente az 5 perces utat egy cigivel. A vicc az volt hogy eltévedtünk... Jah a másik vicces: Felszállt mindenki a buszra, ami egymás mögött parkol, erre jön Iman a kuwaiti, hogy szálljunk le és szálljunk át a másik buszba, mert ez a sofőr nem tudja merre kell menni. Mivan? Cseréljenek a sofőrök! A másik busz nem tud minket megelőzni vagy mi? Na nemáár... Komolyan nem tudtuk elhinni hogy ekkora az idiotizmus.
Hülyegyerek. (FIRE!!!!)
Hafída, Sali és a mosolygós európai gyerek. Nem akarom leírni mivel szórakozunk a fiúkkal egymás között amikor meglátunk egy nindzsát. XD (sok képen behajlítom a térdem, vagy ülök, de amúgy másfél fejjel magasabb vagyok a legtöbb embernél...)
Szigorúan tilos volt fényképezni, de a mutogatós bácsit nem hagyhattam ki:D Kis Ibrahim, ne nézz oda!:D
Bálint, Adelbek, Kenan, Rafal. Meg valami ürge a háttérben próbálja leszedni a hajót a korallzátonyról.
Ewa próbál lejjebb húzni. Sikertelenül.
Nem tudom mi volt olyan vicces. Japán csaj, Koreai lányok, Pole, Bálint, Theo, meg még ki tudja kicsoda. (van egy másik verzió a képgalériában, csak ide nem akartam kirakni)
A csapat nagy része. Nem az egész mert volt akinek fényképeznie is kellett. mivel elöl túl nagy helyet foglaltam volna, hátra kellett menni... Nem fogom most leírni hogy ki kicsoda, aki kérdez annak válaszolok.
Jani, Adelbek, Rafal, és Bálint. Nem volt rossz idő.
Tajwani lányok (Rafal folyton szivat az egyikkel...) Lilla (magyar) és Ewa.
Look how a Pole behave in an unfamiliar habitat. Mabruk:) (cmon it wasnt that bad... out of sakan at least)
Ki más, ha nem egy orosz (Kenan) mászná meg a LEZÁRT hajót?:D
A csajokkal élvezem a napsütést. A planetárium sajnos zárva volt, így kb 40 perc bolyongás után végeztünk a Nemzeti Múzeummal... hiába, kuwaitban vagyunk.
Vége:)
Hazafele benyomtunk indiai zenét, ami ordított a buszban, hatalmas volt. Nem volt rossz program, de el tudtam volna képzelni hogy utána beülünk valahova, csak éppenséggel mindenkit vissza kellet vinni a szakanba, mert irgumburgum. Ha meg már ott vagyunk akkor mindneki ment a saját dolgára, meg aludni.
Nah gondolom ez se fog tetszeni, mert most meg túl sok a kép vagy nemtom. Mindenesetre tessék írni, kommentelni, szívesen veszem őket. Kérdezni meg minden.
Legyetek jók:)
Nem minden kép van felrakva a blogra, vannak a képgalériában. Ezen kívül a blog nagyon lekicsinyíti a képeket (rá lehet kattintani hogy nagyobb legyen, de még úgy is kicsi), ellenben a picassán elvileg nagyban vannak fent.
Ezt a bejegyzést az Olvasni Nem Szeretők Egyesülete támogatta. Bár itt is kell egy kicsit olvasni, de megpróbálom rövidre fogni.
Kezdjük korábbról egy kicsit...
Megvettem a Kashkawan sajtot, és vettem hozzá ilyen fura kenyér félét. Szegény diák kajájának nem hívnám mert a sajt drága volt, de husi nem volt, szóval tekintsétek aminek akarjátok. A sajt nem volt nagy szám, de jól esett.
Szobám, meg a kis kamra szeglet. Ide hallom az úristen hogy lehet így élni??? Lehet:D Az arielt egy kicsit kiöntöttem, majd szerzek egy Bangladeshit valahonnan hogy takarítson ki. Van minden: Arab feliratos Pepsi és Coca termékek (feldobják a szobát), robbanó kínai cuccok (földhöz vágod robban)
Arab prezentáció, illetve rákattantam az ízesített TEJ-re. Durva, nagyon édes és nem hányom el magam tőle. Ellenben nem iszom folyton ilyet, mert fura élettani hatásai v
annak:DÉjjel 1-kor: Bálint éhes vagy? Jaa belém férne valami. Akkor rendeljünk. Ok. Mit kérsz? Nem tudom, de legyen elképesztően fokhagymás meg húsos. Okés... Tömjük a majmot Theo szobájában. (klikk a képekre, és nagyobbak lesznek)
NEMZETI MÚZEUM December 12! azaz MA!
Nem érdekel ha hosszú lesz a poszt, ezek úgyis csak képek.
Szóval ma a Kuwaiti Nemzeti Múzeumban voltunk. Hát mit mondjak? Nagyobb volt mint az előzőek, de annyira ez sem tudott megfogni. Nem ilyen múzeumokhoz vagyunk mi szokva. A legérdekesebb rész az az volt amikor életnagyságú bábukkal szemléltették a kuwaiti életet. Ugyan az mint a mubarakiyyában.
Reggel: Új Kaffeteria, törökök, indonéz, kirgiz.
Mr. Csíkszem:
Markaz Lugat, várunk, alszunk. Török srác mellettem nagyon jó, majdnem mindenen röhög:)
Borotválkozni nem szoktunk, mert minek?
Pole 1 (Ewa)
Pole 2 (Rafal) meg az emírek:D
Buszban, menjüüüüüüüüünk máááááááááááár!!!!!
Ááá, komolyan nem vagyok álmos...
Adelbek rögtön ki is pihente az 5 perces utat egy cigivel. A vicc az volt hogy eltévedtünk... Jah a másik vicces: Felszállt mindenki a buszra, ami egymás mögött parkol, erre jön Iman a kuwaiti, hogy szálljunk le és szálljunk át a másik buszba, mert ez a sofőr nem tudja merre kell menni. Mivan? Cseréljenek a sofőrök! A másik busz nem tud minket megelőzni vagy mi? Na nemáár... Komolyan nem tudtuk elhinni hogy ekkora az idiotizmus.
Hülyegyerek. (FIRE!!!!)
Hafída, Sali és a mosolygós európai gyerek. Nem akarom leírni mivel szórakozunk a fiúkkal egymás között amikor meglátunk egy nindzsát. XD (sok képen behajlítom a térdem, vagy ülök, de amúgy másfél fejjel magasabb vagyok a legtöbb embernél...)
Szigorúan tilos volt fényképezni, de a mutogatós bácsit nem hagyhattam ki:D Kis Ibrahim, ne nézz oda!:D
Bálint, Adelbek, Kenan, Rafal. Meg valami ürge a háttérben próbálja leszedni a hajót a korallzátonyról.
Ewa próbál lejjebb húzni. Sikertelenül.
Nem tudom mi volt olyan vicces. Japán csaj, Koreai lányok, Pole, Bálint, Theo, meg még ki tudja kicsoda. (van egy másik verzió a képgalériában, csak ide nem akartam kirakni)
A csapat nagy része. Nem az egész mert volt akinek fényképeznie is kellett. mivel elöl túl nagy helyet foglaltam volna, hátra kellett menni... Nem fogom most leírni hogy ki kicsoda, aki kérdez annak válaszolok.
Jani, Adelbek, Rafal, és Bálint. Nem volt rossz idő.
Tajwani lányok (Rafal folyton szivat az egyikkel...) Lilla (magyar) és Ewa.
Look how a Pole behave in an unfamiliar habitat. Mabruk:) (cmon it wasnt that bad... out of sakan at least)
Ki más, ha nem egy orosz (Kenan) mászná meg a LEZÁRT hajót?:D
A csajokkal élvezem a napsütést. A planetárium sajnos zárva volt, így kb 40 perc bolyongás után végeztünk a Nemzeti Múzeummal... hiába, kuwaitban vagyunk.
Vége:)
Hazafele benyomtunk indiai zenét, ami ordított a buszban, hatalmas volt. Nem volt rossz program, de el tudtam volna képzelni hogy utána beülünk valahova, csak éppenséggel mindenkit vissza kellet vinni a szakanba, mert irgumburgum. Ha meg már ott vagyunk akkor mindneki ment a saját dolgára, meg aludni.
Nah gondolom ez se fog tetszeni, mert most meg túl sok a kép vagy nemtom. Mindenesetre tessék írni, kommentelni, szívesen veszem őket. Kérdezni meg minden.
Legyetek jók:)
2009. október 3., szombat
Tegnapi bejegyzés, ma
Tegnap nem volt internet, szóval nem jól imádkoztam...
KÉPGALÉRIA
Tegnap este elvoltam futni egyet az éjszakába. Kb. 9 órakor mentem ki. Nálunk fél hatkor már sötét van, és ugyan sejtettem hogy kemény lesz, de azért meg kellett tapasztalnom hogy mégis milyen. A beton még mindig izzott, a levegő még mindig nagyon forró volt. Nem akarok hülyeséget mondani, de szerintem bőven volt még 30 fok, főleg azokon a helyeken ahol végeláthatatlan parkolók és betontömbök álltak (márpedig Kuwait gyakorlatilag ez). Félúton a tengerparton futottam, ami még rátett egy lapáttal, mert olyan érzésem volt hogy úristen, levegő helyett valami sós vízpermetet tüdőzök folyamatosan. Megerőltető volt, de biztos vagyok benne hogy csinálni fogom, mert jólesett, és itt baromi gyorsan el lehet hízni. Erről később mesélek.
Másnap, azaz ma megint sikerült orbitálisan nagyon aludnom, de szerintem ez a futásnak volt köszönhető. Miután rendbe raktam magam elmentem a konyhába, ahol a mosógép meg a szárító is van, és elkezdtem tanulmányozni. Tegnap este már tanulmányoztam, mert volt annyi eszem hogy rákeressek és letöltsem a használati utasítást. Nah ma meg is nyomkodtam rajta mindent. Hamar kiderült, hogy amíg Én aludtam addig a két kis koreai mosott már egy adagot, úgyhogy az ismereteim mellé még jöttek az Ő segítségük és így már nagyjából megvan mit kell csinálni. Holnap mosok.
Elmentünk kajálni, persze már úgy hogy útra készen álltunk. Megkajáltunk (nekem már baromira kezd elegem lenni a rizsből. Egyszerűen kezd herótom lenni tőle. Rizs délben-este…) majd utána irány a main gate, menjünk el valahova. Mire kiértünk a kapuhoz a kis barátaim már tudnák hogy menjünk a The Avenues-ba. Mondom menjünk. Fogalmam sincs mi az. Erre fogtunk egy taxit, ami hármunknak összesen került 1.5KD-ba ami eléggé megérte. A taxis pedig elvitt minket a The Avenues Mall-ba.
Kicsit volt ám csak durva. Képzeljétek el a Weste
nd cityt ha kb 10x szélesebb lenne hosszában és kb 5x hosszabb lenne. Mondanom sem kell hogy ez a hely meg volt pakolva minden olyannal ami nekünk nem kell, ami nekünk túl drága. Mondjuk változó volt a felhozatal, mert egy csomó helyen számoltam át az árakat, és arra jutottam hogy nem drágábbak itt a cuccok mint otthon. Csak hát meg kell tudni választani, hogy mit is akarsz vásárolni: luxust, vagy normális dolgokat.
Voltunk az X-cite nevű boltban, ami a helyi media markt. lehet itt kapni mindent. Volt amit furcsa mód olcsónak találtam (PS3 nem tudom otthon mennyi, de itt átszámítva 65 rudi), viszont amit nézegettem (független iPhone 3Gs, DSLR gépek) azok drágák. A csávó mondta, hogy ezekből még lejön a discount, és végül úgy számoltam át és úgy volt drága. Vagyis inkább nem találtam olyannak az árat hogy egyáltalán megérje belegondolni is hogy vegyek-e ilyet itt kint. Szóval marad a régi, ami tökéletes lesz. Majd otthon. Mire hazamegyek úgyis pro leszek, mert elhoztam a Petinek a könyvét… ha már elfelejtettem visszaadni akkor legyen hasznos. Szóval inkább csak nézegettünk.
Egy baromi nagy bóklászás, és közben beszélgetés lett az egészből. Beültünk Starbucks-ba, ahol egy Caramel Frappuccinot ittam. Mivel most vagyok életemben elöszőr Starbucksban, név alapján választottam, anélkül hogy tudtam volna miaz. És kaptam egy jeges kávét sok sok karamellel. Érdekes volt. Elöszőr rossznak találtam, de minnél többször kortyoltam, annál jobban ízlett. Még később kitérek erre, de itt is azt éreztem, hogy Kuwait jól él. Látszik is rajtuk. Látszik hogy jól élnek mert annyira durván el vannak hízva hogy hihetetlen. Tele volt a plaza ilyen 15 éves forma gyerekekkel akikről lerítt hogy szülők tele vannak pénzzel, és ehhez mérten a legújabb cuccokban mászkál de megvan kb 150 kiló. Durva volt néhányat látni. Mindig Carlin jut eszembe amikor mondja hogy giant americans just lumbering through the mall. Ugyanez van a lányoknál is. Rengeteg dagadék van. Amerikai beütés…
Aztán bementünk a helyi Tescoba. CarreFour-nak hívják, én most találkozom vele elsőre, de kaptam az információt hogy a cseheknél is van. Amúgy francia brancs. Szóval bementünk, mert kellett egy két cucc. Vettünk csokit, cukrot, vettem 12 darab füzetet (így adták és occsó volt:D), vettem egy crox szerű papucsot szinte ingyen (olyan is) aminek élből vágtam egy lukat az elejére a nagylábujjamnak mert a 46-os kicsit nyomta… Jah amúgy nem hittem volna de a svájci bicska baromi hasznos. Nélküle most nem lenne áramom. Ugyanis meg kellett kicsit kozmetikáznom az átalakítót, hogy beleférjenek a dugaszok… Aztán vettem illatosítót, egy adag tollat (szintén olcsón 12 kék toll, 4 különböző színű, és 3 ilyen vastag filc 1kd), meg egy adag törlőkendőt.
Ebben a mallban is megerősítést nyert az amerikanizálódás. MINDENBŐL van king size, extra large, big packet stb stb… Kabírun dzsiddan kiadások.
Ezek után pedig kajáltunk. A Hardees-ban ettem. Persze hogy nem king size cuccot, de megkérdezték. Ezek nem olcsók, de néha belefér. Azonban itt is látni hogy a kuwaitiak kétpofára tömik magukba a junk foodot. Nem mintha nem lenne jó, de most például Én is érzem hogy megmozdulni nem tudok.
Holnap ha lesz internet akkor írok egy kis evalvációt, így az első benyomások, érdekességek, és a többiről. Csak drukkoljatok hogy most legyen net…
KÉPGALÉRIA
Tegnap este elvoltam futni egyet az éjszakába. Kb. 9 órakor mentem ki. Nálunk fél hatkor már sötét van, és ugyan sejtettem hogy kemény lesz, de azért meg kellett tapasztalnom hogy mégis milyen. A beton még mindig izzott, a levegő még mindig nagyon forró volt. Nem akarok hülyeséget mondani, de szerintem bőven volt még 30 fok, főleg azokon a helyeken ahol végeláthatatlan parkolók és betontömbök álltak (márpedig Kuwait gyakorlatilag ez). Félúton a tengerparton futottam, ami még rátett egy lapáttal, mert olyan érzésem volt hogy úristen, levegő helyett valami sós vízpermetet tüdőzök folyamatosan. Megerőltető volt, de biztos vagyok benne hogy csinálni fogom, mert jólesett, és itt baromi gyorsan el lehet hízni. Erről később mesélek.
Másnap, azaz ma megint sikerült orbitálisan nagyon aludnom, de szerintem ez a futásnak volt köszönhető. Miután rendbe raktam magam elmentem a konyhába, ahol a mosógép meg a szárító is van, és elkezdtem tanulmányozni. Tegnap este már tanulmányoztam, mert volt annyi eszem hogy rákeressek és letöltsem a használati utasítást. Nah ma meg is nyomkodtam rajta mindent. Hamar kiderült, hogy amíg Én aludtam addig a két kis koreai mosott már egy adagot, úgyhogy az ismereteim mellé még jöttek az Ő segítségük és így már nagyjából megvan mit kell csinálni. Holnap mosok.
Elmentünk kajálni, persze már úgy hogy útra készen álltunk. Megkajáltunk (nekem már baromira kezd elegem lenni a rizsből. Egyszerűen kezd herótom lenni tőle. Rizs délben-este…) majd utána irány a main gate, menjünk el valahova. Mire kiértünk a kapuhoz a kis barátaim már tudnák hogy menjünk a The Avenues-ba. Mondom menjünk. Fogalmam sincs mi az. Erre fogtunk egy taxit, ami hármunknak összesen került 1.5KD-ba ami eléggé megérte. A taxis pedig elvitt minket a The Avenues Mall-ba.
Kicsit volt ám csak durva. Képzeljétek el a Weste
nd cityt ha kb 10x szélesebb lenne hosszában és kb 5x hosszabb lenne. Mondanom sem kell hogy ez a hely meg volt pakolva minden olyannal ami nekünk nem kell, ami nekünk túl drága. Mondjuk változó volt a felhozatal, mert egy csomó helyen számoltam át az árakat, és arra jutottam hogy nem drágábbak itt a cuccok mint otthon. Csak hát meg kell tudni választani, hogy mit is akarsz vásárolni: luxust, vagy normális dolgokat.Voltunk az X-cite nevű boltban, ami a helyi media markt. lehet itt kapni mindent. Volt amit furcsa mód olcsónak találtam (PS3 nem tudom otthon mennyi, de itt átszámítva 65 rudi), viszont amit nézegettem (független iPhone 3Gs, DSLR gépek) azok drágák. A csávó mondta, hogy ezekből még lejön a discount, és végül úgy számoltam át és úgy volt drága. Vagyis inkább nem találtam olyannak az árat hogy egyáltalán megérje belegondolni is hogy vegyek-e ilyet itt kint. Szóval marad a régi, ami tökéletes lesz. Majd otthon. Mire hazamegyek úgyis pro leszek, mert elhoztam a Petinek a könyvét… ha már elfelejtettem visszaadni akkor legyen hasznos. Szóval inkább csak nézegettünk.
Egy baromi nagy bóklászás, és közben beszélgetés lett az egészből. Beültünk Starbucks-ba, ahol egy Caramel Frappuccinot ittam. Mivel most vagyok életemben elöszőr Starbucksban, név alapján választottam, anélkül hogy tudtam volna miaz. És kaptam egy jeges kávét sok sok karamellel. Érdekes volt. Elöszőr rossznak találtam, de minnél többször kortyoltam, annál jobban ízlett. Még később kitérek erre, de itt is azt éreztem, hogy Kuwait jól él. Látszik is rajtuk. Látszik hogy jól élnek mert annyira durván el vannak hízva hogy hihetetlen. Tele volt a plaza ilyen 15 éves forma gyerekekkel akikről lerítt hogy szülők tele vannak pénzzel, és ehhez mérten a legújabb cuccokban mászkál de megvan kb 150 kiló. Durva volt néhányat látni. Mindig Carlin jut eszembe amikor mondja hogy giant americans just lumbering through the mall. Ugyanez van a lányoknál is. Rengeteg dagadék van. Amerikai beütés…
Aztán bementünk a helyi Tescoba. CarreFour-nak hívják, én most találkozom vele elsőre, de kaptam az információt hogy a cseheknél is van. Amúgy francia brancs. Szóval bementünk, mert kellett egy két cucc. Vettünk csokit, cukrot, vettem 12 darab füzetet (így adták és occsó volt:D), vettem egy crox szerű papucsot szinte ingyen (olyan is) aminek élből vágtam egy lukat az elejére a nagylábujjamnak mert a 46-os kicsit nyomta… Jah amúgy nem hittem volna de a svájci bicska baromi hasznos. Nélküle most nem lenne áramom. Ugyanis meg kellett kicsit kozmetikáznom az átalakítót, hogy beleférjenek a dugaszok… Aztán vettem illatosítót, egy adag tollat (szintén olcsón 12 kék toll, 4 különböző színű, és 3 ilyen vastag filc 1kd), meg egy adag törlőkendőt.
Ebben a mallban is megerősítést nyert az amerikanizálódás. MINDENBŐL van king size, extra large, big packet stb stb… Kabírun dzsiddan kiadások.
Ezek után pedig kajáltunk. A Hardees-ban ettem. Persze hogy nem king size cuccot, de megkérdezték. Ezek nem olcsók, de néha belefér. Azonban itt is látni hogy a kuwaitiak kétpofára tömik magukba a junk foodot. Nem mintha nem lenne jó, de most például Én is érzem hogy megmozdulni nem tudok.
Holnap ha lesz internet akkor írok egy kis evalvációt, így az első benyomások, érdekességek, és a többiről. Csak drukkoljatok hogy most legyen net…
2009. szeptember 26., szombat
Megérkeztem!
Minden rendben van, megérkeztem, a Többiekkel nem tudom mi van.
Estére megpróbálok egy hosszabb, mindenre kitérő dolgot írnom, addig várjatok. Majd frissítem.
Estére megpróbálok egy hosszabb, mindenre kitérő dolgot írnom, addig várjatok. Majd frissítem.
2009. szeptember 8., kedd
Várakozás
Még mindig nem tudjuk hogy mi van, és mi lesz, de elvileg ezen a héten már tényleg lesz valami.
Én me gközben lázasan intézem a dolgaim, megyek orvoshoz, meg hasonlóak. Mindegy.
A legfontosabb hogy változás állt be a blogban:) De gondolom mindenki észrevette. Az elöző is baromi jó volt, de sajnos több okból kifolyólag nem maradhatott. Most Drága Holczival karöltve (vagyis megint Ő csinálta a dolgok oroszlánrészét) megalkottunk egy, remélhetőleg elfogadottabb headert. MILLIÓ KÖSZÖNET HOLCZINAK.
Akinek nem tetszik még most se, az tehet egy szívességet, most már nem érdekel. Szerintem vicces, korrekt, nem sértő. (és aki kitalálja hogy ki figyel ott jobb oldalt csadorban az kap egy bigup-ot.
Jaaaa És hogy ne múljon el a dicsősége, hogy ne kerüljön a süllyesztőbe ezért íme a régi:
A legfontosabb hogy változás állt be a blogban:) De gondolom mindenki észrevette. Az elöző is baromi jó volt, de sajnos több okból kifolyólag nem maradhatott. Most Drága Holczival karöltve (vagyis megint Ő csinálta a dolgok oroszlánrészét) megalkottunk egy, remélhetőleg elfogadottabb headert. MILLIÓ KÖSZÖNET HOLCZINAK.
Akinek nem tetszik még most se, az tehet egy szívességet, most már nem érdekel. Szerintem vicces, korrekt, nem sértő. (és aki kitalálja hogy ki figyel ott jobb oldalt csadorban az kap egy bigup-ot.
Jaaaa És hogy ne múljon el a dicsősége, hogy ne kerüljön a süllyesztőbe ezért íme a régi:
2009. szeptember 5., szombat
Kezdetek
Megpróbálom ezt a bejegyzést kicsit olyan Renisre csinálni. Az ösztöndíjjal kapcsolatban fogok írni.
Azt nem fogom leírni hogy hogyan kell ösztöndíjat nyerni, mert arra mindenkinek magától kell rájönnie. Annyit segítek hogy egyáltalán nem nagy ördöngösség, csupán csinálni, darálni kell meg persze kell az is hogy higgy magadban és abban hogy ez neked jár, ezt Te meg tudod csinálni.
AKARNI KELL.
Reni már különben is leírta a lényeget.
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? I
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? II
Hogyan .... harmadik rész III
Ahogy Reni írta, tényleg sok utánajárás, papírok, telefonálgatás, meg minden egyéb kell ahhoz hogy egyáltalán jelentkezhess ösztöndíjasnak és még utána is sok sok dolgot kell kiállni, észrevenni, elintézni.
De aztán vannak ennek kifejezetten jó oldalai is:)
Például a nagy útra be kell vásárolni... lehet hogy majd készítek egy bejegyzést ezzel kapcsolatban amiben részletezem a dolgokat, de nekem sikerült sok sok mindent beszerezni ami kell és fontos is, de nem biztos hogy beszereztem volna ha nem nyertem volna ösztöndíjat...
El kell menni szurira, ami nem fáj, de rohadt drága és utána szédültem nagyon...(doki azt mondta hogy lázam is lehet. Nah az nem volt, de a metrón elég érdekes éreztem magam akkor)
Fontos dolog még hogy annyi jófajta sört-pálinkát-whiskyt öntsünk magunkba amennyit csak lehet és nagymamamánál mindig disznót kérjünk nokedlival mert ezek azok a dolgok amik nem lesznek ott. Azért valami feketeimport/dugihelyen valami whiskyben reménykedem.
Igazából nincs kedvem most leírni mindent. A megnyerés utáni kis készülődésről még fogok írni bővebben de egyenlőre legyen ennyi elég. Szerintem már így se mindenki fogja elolvasni.
Azt nem fogom leírni hogy hogyan kell ösztöndíjat nyerni, mert arra mindenkinek magától kell rájönnie. Annyit segítek hogy egyáltalán nem nagy ördöngösség, csupán csinálni, darálni kell meg persze kell az is hogy higgy magadban és abban hogy ez neked jár, ezt Te meg tudod csinálni.
AKARNI KELL.
Reni már különben is leírta a lényeget.
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? I
Hogyan nyerjünk ösztöndíjat Kuwaitba? II
Hogyan .... harmadik rész III
Ahogy Reni írta, tényleg sok utánajárás, papírok, telefonálgatás, meg minden egyéb kell ahhoz hogy egyáltalán jelentkezhess ösztöndíjasnak és még utána is sok sok dolgot kell kiállni, észrevenni, elintézni.
De aztán vannak ennek kifejezetten jó oldalai is:)
Például a nagy útra be kell vásárolni... lehet hogy majd készítek egy bejegyzést ezzel kapcsolatban amiben részletezem a dolgokat, de nekem sikerült sok sok mindent beszerezni ami kell és fontos is, de nem biztos hogy beszereztem volna ha nem nyertem volna ösztöndíjat...
El kell menni szurira, ami nem fáj, de rohadt drága és utána szédültem nagyon...(doki azt mondta hogy lázam is lehet. Nah az nem volt, de a metrón elég érdekes éreztem magam akkor)
Fontos dolog még hogy annyi jófajta sört-pálinkát-whiskyt öntsünk magunkba amennyit csak lehet és nagymamamánál mindig disznót kérjünk nokedlival mert ezek azok a dolgok amik nem lesznek ott. Azért valami feketeimport/dugihelyen valami whiskyben reménykedem.
Igazából nincs kedvem most leírni mindent. A megnyerés utáni kis készülődésről még fogok írni bővebben de egyenlőre legyen ennyi elég. Szerintem már így se mindenki fogja elolvasni.
2009. augusztus 30., vasárnap
Elkezdtem...
Elkezdtem felbűvölni a megálmodott blogot. Hosszas vacillálás után kitaláltam hogy a blogger.com-ra szeretném telepíteni a blogomat. Ennek többek közt az volt az oka hogy ez jobban személyre szabható és nem kell regisztrálnia az ismerőseimnek, látogatóimnak ha hozzá akarnak szólni a postokhoz. Könnyebbség nekik, hogy nekem az lesz-e nem tudom...
A blog alakulóban van. Letisztult, könnyen olvasható környezetet szeretnék létrehozni, néhány merész cuccal hogy élvezetebb legyen a dolog. Az átlag blogos dolgok mellet (kereső, komment mező) lesz itt photostream, videostream, meg még ki tudja micsoda.
A fehér hátteren a fekete írás marad, ha valakinek nem tetszik akkor csak szóljon hozzá a dologhoz, hátha meggondolom magam:)
A blog alapvetően a kuwaiti és az ahhoz kapcsolódó élményeimről fog szólni, de lesz itt más egyéb is. Lesz olyan post amiben jól kifakadok valami miatt, vagy elmondom mit gondolok dolgokról és ezeknek nem biztos hogy minden alkalommal közük lesz a kuwaiti kirucanásomhoz, vagy egyáltalán az arab világhoz.
Legyen ez egyfajta gépház post, most már sejtitek mi várható és nagyon remélem hogy sokan fogjátok követni a hülyeségeimet.
Most megyek összepakolok mert holnap visszamegyek az pestre az ODUból és még sehol nem tartok.
A blog alakulóban van. Letisztult, könnyen olvasható környezetet szeretnék létrehozni, néhány merész cuccal hogy élvezetebb legyen a dolog. Az átlag blogos dolgok mellet (kereső, komment mező) lesz itt photostream, videostream, meg még ki tudja micsoda.
A fehér hátteren a fekete írás marad, ha valakinek nem tetszik akkor csak szóljon hozzá a dologhoz, hátha meggondolom magam:)
A blog alapvetően a kuwaiti és az ahhoz kapcsolódó élményeimről fog szólni, de lesz itt más egyéb is. Lesz olyan post amiben jól kifakadok valami miatt, vagy elmondom mit gondolok dolgokról és ezeknek nem biztos hogy minden alkalommal közük lesz a kuwaiti kirucanásomhoz, vagy egyáltalán az arab világhoz.
Legyen ez egyfajta gépház post, most már sejtitek mi várható és nagyon remélem hogy sokan fogjátok követni a hülyeségeimet.
Most megyek összepakolok mert holnap visszamegyek az pestre az ODUból és még sehol nem tartok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
