Kaffeteria, hétvége, pénz blabla

Az az igazság hogy nem szoktam gondolkozni a címen. Egyszerűen amikor rákattintok, hogy új bejegyzést akarok csinálni, és bejön a cím mező akkor átfut az agyamon pár dolog és ami először eszembe jut azt írom bele a címbe.

Gondolhatjátok, hogy természetesen ez se mindig van így, mert akkor megint megnőne a nézettség, hehe:)

most ígérem rövid leszek, mert nincs sok időm mielött lemerül a gépem. (Mivan ott nincs áram kérdésre behúzok egyet.)

Nah hát a hétvégée megint eseménytelen volt, azt leszámítva hogy elmentünk Rafallal és a két magyar Doktor tanonccal az Avenuesba. Egy kedves, rendes helyi magyar, Péter vitt el minket. Azóta már meg is hívott a sivatagba BBQ partira, nagyon érdekel a dolog, de még szervezem az embereket, mert sajnos nem vagyunk elegen.
A két magyar sráccal keveset voltam együtt, de amikor együtt voltunk akkor nagyon jól éreztem magam velük. Jó volt hülyülni, kicsit szabadon beszélgetni, KÖSZÖNÖM:)

Szóval Avenuesban csak pár dolgot akartunk nézni, meg vásárolni, semmi nagy dolgot. Aztán Rafalnak mondtam, hogy nézd már ott a Pierre Cardin bolt. Nah hát ott ragadtunk. Rafal sikeresen vett egy öltönyt, persze megint olyan viccesen alacsony áron mint amilyenen Én vettem.

Amíg Ő próbált, addig Én szórakoztam. Vágjátok a Wall Str.-es filmeket? És a gazdag üzletembereket? Nah, hát találtam egy olyan kabátot amit az ilyen filmekben szoktak viselni. Hosszú fekete. 1.5 millió HUF. Háháháá ez pont jó lesz nekem. Full kashmir, belül meg vidrabunda vagy micsoda. Az eladó külön smasszert rendelt nekem hogy ne fussak el benne.
És jön a slusszpoén: nem állt jól. Mondtam az eladónak, hogy nem tetszik, nem áll jól. Nem kell:).

Voltak bőrkabátok, leértékelve, azokat is megnézegettem. Fél millió forintos bőrkabátok, és egyik hülyébben állt mint a másik. Ennyire azért nem vagyok elrontva, bezzeg a kabátok!

Aztán vettem egy hősugárzót mert olcsó volt, és miért ne? Baromi jó szolgálatot tesz. Ha fázik a lábam (leginkább csak az szokott) akkor bekapcsolom, elé rakom a lábam és awwwwww. Közben megy valami zene, vagy Family guy vagy nagy ritkán arabul olvasok valamit.

És akkor záróakkordként jöjjenek még jó hírek:
Megnyílt a kaffeteria a szakan mellett. Durva. Nem kell buszra szállni, nem kell sokat sétálni (bár az az igazság hogy ez hiányzik), hanem csak kilépsz a szakanból, mész 10 métert és már ott is vagy.
Sőt az alsó részlegen imádkozás megy. Tök jó nem? Sokat imádkozott? Fáradjon fel a folyton nyitva lévő kaffetériába és egyen egy kis rizst csirkével. Also restores mana by 20%.

És utoljára, de nem utolsó sorban: nagyon úgy néz ki (hivatalos papírt plakátot láttunk:) ) hogy a havi apanázsunkat 60 KD-ról 100 KD-ra emelik. Ez nem rossz. Arról nem is beszélve hogy minden szemeszter elött kapunk 50 KD könyvpénzt, amit most megdupláznak, szóval lesz olyan hónap amikor 200 KD-t kapunk. Nem semmi, de van miből. Ha már kempingeznem kell...

Szóval ennyi. Szerintem nem lett túl megerőltető a mai poszt. Majd még írok.

Szöveg+képek

Megint régóta nem volt bejegyzés. Pedig most egyre jobb kedvem van.

Zsinórban nem is tudom hányadik napon süt a nap, végig, a szobám csodásan szárad, ma volt az első olyan nap amikor nem fintorogtam amikor beléptem a szobámba (a bűztől). Fizetést is kaptunk, és ha ez nem lenne elég akkor még hihetetlen idióták is vagyunk:)
és még az se szegi kedvünk hogy több napja álmatlanságban szenvedünk. Konkrétan napi 3 órát alszunk, és teljesen felborult minden biológiai óránk.

Sok minden nem történik amúgy. Tegnap hülyültem rengeteget a Koreai srácokkal, nekik is van elég bajuk... meg a török srácokkal is egész jóban kezdek lenni. Hiába egyre inkább azt vélem felfedezni, hogy valamilyen szinten mindenki ugyanolyan. Erre újabb példa a török srácok: nem igaz hogy itt nincsenek bárok, meg lányok, meg semmi. Elképesztő... most erre mit mondjak?

Ha le akarnám írni, hogy milyen dolgok dobják fel az ember napját akkor arra nem lenne elég ez a blog, meg untatni sem akarlak benneteket, de azért mesélek:

Ma elmaradt Badr órája, vagyis nem elmaradt, csak Badr nem volt jelen, de helyette jött egy kuwaiti lány aki elég érdekes dolgokat szokott mutatni. Most a ruhákról tartott előadást, ami jó volt.
A lányok öltözködésénél folyton arról beszélt hogy ezeket a fekete dolgokat temetéskor használják. Sok ilyet mutatott komolyan, nem is váratott magára sokat a válasz: Kenan (orosz): Sokat jársz temetésre?
Hátul ültünk, el tudjátok képzelni hogy szegény csaj magyaráz a kultúrájáról, mi meg próbálunk nem megfulladni a röhögéstől ettől... XD

Aztán higab: fejkendő, mindenki tudja miről van szó. Csaj magyarázza hogy a meleg miatt nagyon könnyű és nagyon lágy anyagból van, és annyira nincs benne anyag, hogy áttetsző. Most az egyik török srác szólt be hidegvérrel: lehet vele halászni.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk be Iman órájára, mert... dolgunk volt nah! Pénzt kellett felvenni:)
Mint utóbb kiderült nem volt semmi a téma: legrosszabb és legjobb pillanatok az életedben. Nekem Ewa a lengyel csaj mesélte, hogy mekkora durva volt amikor egy két ember elmondta, hogy meghalt az apja, vagy valakije és hogy az volt a legrosszabb pillanat az életében. Egyrészt ennyire nem ismerjük egymást (mondjuk aki ezt a kérdést ennyire komolyan veszi abban is van valami bibi), szóval kicsit személyes téma, másrészt itt az a szokás hogy ha valaki befejezte a monológját akkor a csoport dicséretképpen megtapsolja, élen a tanárral, szóval hasonló groteszk dolgok fordultak elő:
"Meghalt a családom egy autóbalesetben, Én nem mert éppen nem volt kedvem elmenni a közértbe velük"
"Very good (taps), nice (taps)"

Rafallal felvettük a pénzt Khalidiyyában aztán vissza a suliba, vagyis az Afaq nevű szerkesztőségbe, ahol megint elüldögéltünk fél órát és semmi nem történt, szal leléptünk. Mivel fizetésnap volt, meghívtam magam egy nem kaffeteria ebédre amit nem mondhatok jónak, de mindenesetre más volt. Utána a szokásos: szakan és elvagyunk.

Theoék voltak Marina Mall-ba, Én majd Hawalliba akarok menni körbenézni, mert lehet veszek egy két dolgot.

Nahjó nem megy ez ma nekem (kb 1 órája írom ezt a bejegyzést)... Képek!

Amikor mentünk vissza a szakanhoz elkapni a buszokat, akkor jött velünk Miss Tajwan és Miss Kína. (senki nem volt a környéken, ezért engedtünk meg ilyen "közeli" képet)

Két veszélyes arc. Rafal magasabb mint Én, de ennek ellenére még mindig úgy érzem hogy Hobbit országba csöppentem (Ő is). Jah és ez a téli holmink. Ennél melegebb nincs, de úgy néz ki nem is kell.
Szobámból a kilátás. Igazából a kép nem tudja visszaadni de valami gyönyörű volt (mondjuk egy DSLR vissza tudná...) Ami aggasztó dolog az a buta gyárkémény...

Vasárnap van, teszteltem+bejrút

Mindig elcsodálkozok amikor ilyenkor felkelek a suli után, hogy jééé még csak Vasárnap van. Bezzeg Én már voltam suliban, bezzeg Én már csináltam sok mindent: írtam egy tesztet, megkergettem Alit, meg az alváson is túl vagyok. De haladjunk szépen sorjában:

Ma volt az eget rengetően nagy teszt, felfoghatjuk ZH-nak is. Kb 5 oldal volt, szövegértés, nyelvtan, levélírás.
Háááát hazudnék ha azt mondanám hogy tanultam rá, de mindenesetre azért itt az arab környezet meg az hogy naponta leülök a könyv-papír-füzet elé, és mímelek valami tanulás szerűt az meghozta a gyümölcsét.
A szövegértésem hihetetlenül javult, a leírtakat, a szöveget, mindent 100%-san megértettem, a kérdésekre remekül tudtam válaszolni. Emlékszem amikor a placement test volt, hát ott, akkor ezt tolják elém, akkor elsírom magam a tehetetlenségemben, de itt éreztem hogy wáó, ez meglepően könnyű. Szóval szövegértés kipipálva. Ezután jött a feketeleves.

Nyelvtani átalakítós-sikítós-ragos-babos feladatok: nem szeretem őket. Rájöttem hogy a többesszámokat felszínesen vágom, főleg leírni nem tudom őket :D (Walid letiltom a hozzászólásodat ha olyan:D). Meg hát azok a fránya ragok. Komolyan mondom elkezdtem az ujjamon számolni a rohadt alakokat meg hogy most melyik tum,tunna, vagy mi a tököm kell oda mögé. Idegesítő.... és nagyon fontos, szóval erre ráfekszünk.
Persze nem vagyok meglepve, Harságinál is Én voltam angolon az akinek soha, segg fingja nem volt arról hogy milyen nyelvtani szabályok vannak, és miért ezt használjuk. Azért használom mert passzol oda, kész.

Aztán jött a levél/esszé. Ne tessék hasra esni, egy kb 70 szavas kis cuccot írtam, arról hogy hogyan jöttem kuwaitba, és milyen itt eddig, hol lakom, mit tanulok...

Az egészből a tanulság az az hogy fejlődöm, ha csiga lassan is. Megpróbálom felgyorsítani.

Aztán ma ami még említésre méltó az az, hogy megkaptam az iqámát, ami a tartózkodási engedélyem. 1 évre szól, yeeehaaaaw, most már semmi problémám nem lehet, insallah. Egy teljes oldalon egy szép nagy ragasztott cucc van, a másik oldalon meg 10 dínár értékű pecsét meg egyéb cucc, ami nem is fontos :)

A másik fontos dolog hogy 95% már hogy megyek Libanonba pár napra, leginkább bulizni, de ha már ott vagyunk akkor megnézzük Bejrútot is.
4 ember mondott igent, azaz Rafal, Yani, Artur és Én lennénk az alap csapat de mivel tegnap sikeresen eltoltuk az indulást ezért még lehet hogy csatlakozik pár ember. Fasza lesz ide érzem.
Akkor elmesélem:

Még korábban Rafallal kitaláltuk hogy nagyon király lenne elmenni, valahova, leginkább Karácsonyozni, mert haza ugyebár nem mehetünk, mivel karácsonykor meg utána még egy hónapig tanítás van. Az első úti cél Bahrein volt. Gondoltuk autót bérelünk, meg minden és leugrunk egy picit. Igen ám de rájöttünk hogy ez nem akkor poén, mert Bahrein tulajdonképpen ugyanaz mint Kuwait, csak elszórva lehet kapni piát-legálisan. Mi lenne ha bejrútba mennénk? OKÉÉÉ:)
Ha valakinek még kellene pár dolog: google képek

Elkezdtük szervezni, mindent megnéztük. Repjegy olcsó, szállásra a legolcsóbbat válasszuk: konkrétan egy félig szétlőtt szállodára esett a választásunk, de a szobák jól néztek ki(csak a folyósokon robbant bomba) és úgyis csak pár óra alvásra meg a cuccaink tárolására kell... élet? Hát a kaját meg a piát azt egyszerűen meg lehet oldani, mert eszünk kebabot, de az éjszakai élet húzos lesz. Mindegy, fel vagyunk rá készülve, mindenen spórolunk, ezen nem fogunk.

Nééézd Nagyi, ilyen brutál fickók vigyáznának ránk, és ígérem nem barátkozok Hezbollah bácsikkal:

Aztán átbeszéltük a többiekkel, tegnap meg elmentünk egy jegyirodába megvenni a jegyeket, de probléma merült fel mert a jegyirodák többért akarják adni a jegyet a tervezettnél: mivel csak nekem van dombornyomott kártyám, csak Én tudnám megvenni a jegyeket, de nálam nincs annyi pénz. most az lesz hogy elmegyünk a bankba, mindenki odaadja a pénzét, feltoljuk a számlámra, és fizetünk (Anyu, kedves pénzügyi tanácsadóm, erről még azért Veled beszélnék).
Aztán a következő probléma hogy Oroszország nem tagja az Európai Uniónak (no shit...) és Bulgáriát sem akarták annak nézni. Ez azért fontos mert hirtelen nem tudtuk hogy hogyé van oda a vízum.
Aztán felmerült egy másik probléma is. Karácsonykor mennénk. 25-26-27. Ez mit jelent? Nem lesz nyitva semmi, nem lesznek partik? Hááát akkor tökön szúrjuk magunkat, de itthon, meg a haveroknak azt mondjuk hogy fasza volt.

OK, ezek éppen elég problémát jelentettek, szóval átraktuk az időpontot Január 7-10-ig. Újévkor nem tudunk menni, mert más sem hülye, az újév baromi drága, és már semmi hely nincs.

Szóval most így módosultak a tervek. A január első felében indulás most annyival jobb, hogy az eredetinél megint olcsóbb a repjegy, és a szállás, illetve biztosan vannak partik.Szóval szerintem dobni fogjuk a szétlőtt szállodát és nézünk valami 4-5 csillagost. Hogy miért? Mert megtehetjük. Mert megpróbálom beosztani a pénzemet, és már mielőtt kijöttem az lebegett a szemem előtt hogy Én utazni akarok, és élményeket gyűjteni. Hála a Magyar és a Kuvaiti államnak ez sikerül, mindezt az ösztöndíjból. KÖSZÖNÖM:) És ebben az a legszebb hogy a maradék pénzemből még Egyiptom is bele fog férni 1 hétre, látni a piramisokat, meg Kairót.


Mit írhatnék még? Óóó rengeteg dolgot de nem tudok mindent leírni, meg nem is nagyon akarok.

Nagykövetség

Azt mondták a csajok hogy ma nem megyünk suliba, mert jönnek és elvisznek minket a magyar nagykövetségre. Elöszőr értük mennek fél 10-re, aztán értem jönnek. Nahh Ez pont fordítva történt úgyhogy Én még az ágyamban fetrengtem amikor jöttek. Szóval sietnem kellet, de gyors voltam:) Felszedtük a lányokat, aztán irány a nagykövetség.

A nagykövetség messze van, egy ilyen családi házas övezetszerűségben, de itt azért a családi házak komoly villákat takarnak. Kívűlről nem látszik annyira, de belülről nagyon faszán nézett ki a nagykövetség. Olyan nagykövetségszerűen:) Nem azt mondom hogy grandiúzus, de egy nagyon kellemes környezetben töltöttük az időnket ott. Megismerkedtünk Dr. Hóvári János nagykövettel, és Ágai Zsolttal a nagykövet helyettessel. Kaptunk kávét, meg elmondtuk nekik hogy mi a helyzet a vízumunkkal, amit egy idő után sikerült is tisztáznunk. Mármint hogy mi a bajunk (az hogy nincs). Nagykövet úrnak el kellett mennie egy idő után, de Zsolttal még tovább dumáltunk. Mondott pár érdekességet, de érdemben Én nem lettem okossabb. Majd ha valami baj van akkor hozzájuk fordulok. Egyenlőre nincs semmi baj, a vízumprobléma meg úgy gondolom nem az Én hatásköröm. Azért vannak Ők hogy ezt megoldják, de ezt már írtam. Nagyon jó fejnek találtuk Őket, nem lesz semmi baj.
Emellett még kiderült hogy orrba-szájba lesznek rendezvények is. Elvileg holnap is megyünk egy radiológus előadásra (MINEK???), mert elvileg lesznek magyarok még ott. Az első gondolatom az volt, hogy mi az a radiológia? Jah hogy orvosoknak? Őőő sokszor az is untat ami érdekel, nem hogy olyan amin nem is érdekel. Hát nem biztos hogy Én el akarok erre menni.
De ezen felül vannak itt még érdekes emberek, nagy emberek akikkel fogok találkozni, mind magyar, mind kuvaiti részről. vagyis nagyon remélem. Emellett most lesz talán első Október 23.-ai ünnepségem. Nah ez jó lesz. Dress code: szigorúan nagyon elegáns. Szóval inget elő, meg ilyenek és asszem vennem kell egy nyakkendőt. Ennyit a nagykövetségről.

Apropó vétel meg ilyenek. Hát bizony ma beváltottam a novemberi dollárjaim, de még nem vettem őket ki a borítékból. De szerintem majd hamarosan ki fogom mert hétvégén megyünk beachelni és még venni akarok pár dolgot. Mondjuk ahogy látom, most már nem lesznek extra kiadásaim, szal decemberre bőven helyreáll a fiskális helyzetem. Vagyis így tervezem. Arról nem is beszélve hogy amikor a kuwaitiak majd megdobnak 60-70 dínárral minden hónapban és minden "fél" év elején meg 150-250 dinárokkal, akkor azért rendeződik minden.

Ha már itt tartunk jól fog jönni ez a kis pénz. Ma voltunk Renivel 2-3 utazási irodában. Érdeklődtem. Elmondtam nekik hogy mit szeretnék, van akitől helyben kaptam árajánlatot van aki majd küldi a mailemre. Ugye intézzük az iraki kiruccanást, amit Én egy alapnak veszek, és mivel Reniékkel mennék (még ott is várnak) ezért vélhetően minimális költségekkel számolok, viszont nagyon szeretnék még a térségben is utazgatni. Mondtam hogy érdekel Irán, Szíria, Egyiptom, de egyiptomon belül nem akarok sharm el sheikbe menni, meg ott a környékbe mert ott már voltam. A piramisok, kairó, alexandria meg többi cucc érdekel. Persze hogy ezt ajánlották. Még most semmi pontosat nem tudnak mondani, de még folyamatosan bombázom az irodákat. Mert erre spórolók:)

Aztán elmentünk a souk shark melletti Sultan Centerbe, ami persze hogy mégegy pláza, de nem ez a jó benne hane az hogy közrefog egy jachtkikötőt, illetve csodajó kis tengeri kilátása van. Csináltattam Renivel egy valag képet magamról is (Nővérkém, csak neked:) ) de mivel nekem nem volt ott a gépem, ezért eltart egy darabig majd míg feltöltöm Őket. Szóval most nem lesznek képek. Kicsit Bencésítem a blogot (boccs Bence:D).

Hazafelé találkoztam az első undorító taxissal. Nagyon sok pénzt akart kérni, majd megalkudtunk vele. Káromkodott az úton aztán amikor engem vitt haza akkor már nagyon, és ki akart rakni az úton, mondom nem, beviszel. Aztán amikor adtam neki 2 KD elkezdett sírni a szája hogy adjak már többet mert mekkora szenvedés volt idejönni. Gondoltam, azért vol szenvedés idejönni mert nem akarsz dolgozni, meg nem ismered az utat. 2KD, szevasz.

Már majdnem befejeztem amikor eszembejutott a tegnap. Hát odamenni érdekes volt, de egy nagyon jófej maszek taxis hozott, meg is van a száma. A hely meg csodaszép. Nem a legolcsóbb, de nagyon hangulatos, nagyon király volt a kaja, és a pipa is. Köszönöm a meghívást. Éjszakai kuwaitot bámulni, messziről nézni az éjszakában ragyogó felhőkarcolókat, aztán meg inkább nézni a tengert egy fotelből 10 méterről... 30fokban, közben ittam valami jeges isteni limonádét, meg ettem valami csirkés finom cuccot. Jól éreztem magam.