Majdnem lett egy repjegyem

Mai nap sikerült szert tennem arra a papírra amivel kiválthatom a repjegyem, illetve az útlevelemre, ami nagyon vicces.

Az útlevelembe ugyanis kaptam még egy plecsnit ami kemény 1 hónapra még meghosszabbítja a tartózkodási engedélyem, illetve egy ahhoz tartozó bélyeget. Üres útlevelem volt egy éve, de most már gyakorlatilag vadászni kell benne a helyet... mindegy nekem tetszik.
A másik vicces, hogy a biometrikus azonosító a hátuljában van, azonban a hátulját teljesen átlyuggatták, gondolom amikor mindenféle papírt csatoltak hozzá. Kíváncsi vagyok, ez befolyásolja-e a működését.

Iskola után kupaktanács, kis szundi meg a többi fontos dolog amit itt csinálnom kell...

Öt órakor aztán indulás be a városba, ahova kb a fél markaz lugat jött. Tele a busz, már az is mókás volt. Körülbelül 8 emberrel volt több a megengedettnél a buszban, de sok jó ember kis helyen is elfér.

Beérünk a városba, buszból ki, irány a Kuwait Airways irodája. Itt sorszámhúzás, és várakozás. Egy órát vártunk mire sorra kerültünk.

Japók, Grúz, iroda

The Pole

242. 20-an voltak előttem, ami egy órát jelentett. Elképesztő sok pasziánsszal.

Természetesen indiai csávesz fogadott, Engem is, meg az utánam jövő Rafalt is. Nah innentől volt érdekes. Mondom jegyet szeretnék Augusztus 11-re Magyarországra, Budapestre, Frankfurton keresztül. Ok, akkor az most Bucharest vagy Budapest? Budapest. Ok. Mikor szeretne visszajönni? Soha. Csak oda jegyet szeretnék.
Aha
Jó, van hely, minden. Kérem adjon nekem egy telefonszámot. Olyanom nincs. Akkor adja meg nekem egy haverjának a telefonszámát. Mondom olyanom sincs. Akkor egy iroda telefonszámot. Olyanom sincs. Iskolában tanulok. Oda tudom adni a magyarországi mobilszámomat. Az nem jó. És ekkor már az indiai munkás akinek az a feladata, hogy engem kiszolgáljon, hogy mosolyogjon, hogy megoldja a problémámat elkezdett fennhangon beszélni velem (félig üvöltve), hogy márpedig a rendszer egy számot akar és ha nem adok neki telefonszámot akkor Ő nem tud nekem foglalni és nem lesz jegyem. (Itt meg kell jegyezem hogy amikor durván egy héttel ezelőtt foglaltunk egy másik időpontra jegyet, akkor minden további nélkül elfogadták a magyarországi számomat.)

Mondtam neki, hogy vegyen vissza és akkor ha szám kell akkor íme mondok egyet: 2-222-222. Megfelel?

Nah ne szórakozz velem, normális szám kell! De mi a tökömnek kell normális szám? NINCS ,NEM ÉRTED MEG? Írj be találomra valamit... Aztán felülkerekedtem ezen (közben hallom hogy Rafal már szintén üvöltve mondja, hogy nekem csak egy jegy kell) és mondtam, hogy jó adok egy számot. És bediktáltam a magyarországi számom előhívószám nélkül...
Visszakérdezett, hogy akkor ez mobil vagy otthoni? Mondom ez otthoni... nagyon otthoni. Idióta.

Ott vagyok, görnyedek, és próbálom nem megmondani hogy Haseem kuss és dolgozz.

Remek. Intéz, sokáig intéz, nyomtat, cseveg, látszólag még egy pasziánszt is végigtolt... Miután a később a pulthoz kerülő Rafal is mellettem áll, mert végzett, megkérdeztem, hogy van-e valami probléma. Erre megint ideges lett, és elkezdte mondani, hogy csinálja, azon dolgozik hogy legyen jegyem a +20kg csomaggal és ha nem akarom akkor abba is hagyhatja. Én már röhögtem, aztán mondtam hogy dolgozzon csak nyugodtan...

Két perc múlva ott volt a jegyem, (amit senki nem kapott meg, és úgy tűnt, hogy Én megkapom) erre jött a válasz, hogy lehalt a "pluszkilótnyomtató nyomtató", és menjek vissza Vasárnap. Most mondjam azt hogy meg sem lepődtem? Mindegy, van foglalásom, megvan a papírom, most már csak a nyomtatót kell megrugdosni. Hatalmas vicc. Az ilyen alkalmazottat meg ott helyben ki kell rúgni. Kinek képzeled magadat Haseem?

Computer says nooo (KATT!)

Leléptünk, már nagyon korgott a gyomrunk, indulás a Kuwaitanaba. Közben méltatlankodás, mesélés, hogy mi volt. Elégedetlenek voltunk. Amikor először voltunk itt, akkor kellemes tapasztalatunk volt, de most ez rossz volt. Mondjuk megint csak nem csodálkozom. Nem a kedvencem a Kuwait Airways. A repülőik régiek és kevés a hely bennük, a szolgáltatás egy vicc...

Kuwaitánában már ismernek, mi vagyunk a habibik, király. Három shawormát toltunk be mindketten. Egyenként olyan 300 Ft-ba kerülnek és olyan isteniek hogy ilyen nem létezik. Feltett szándékom otthon is reprodukálni habár nehéz lesz. A csirke nem baj, viszont a fűszerek nehezek, az egyik durván ismeretlen hozzávaló pedig egy krém szósz ami savanyú és enyhén hagymás is és nem tudom mi az de kell, mert alap hozzávaló. Ami pedig talán a legdurvább, legnehezebbnek tűnő cucc az maga a tészta. Ott pörgeti előtted, ott süti előtted, nem ám készen veszi a hűtőből. Nehéz lesz ezt reprodukálni, de majd ráállítom a nagyit. Örülni fog nekem:D

EPIC!

Utána séta vissza a Mubarakiyya részre. Nekem édesség kell. Be is ugrottunk a kedven halwásomhoz, aki már messziről integetett, dumáltunk, hogy vagy, most is fél kilót veszel? Szokásos jöhet? Kis számolás után mondtam hogy jah, jöhet a szokásos, fél kiló. Természetesen kaptunk kóstolót is, barátnak (törzsvásárlónak) mindent.

Aztán haza.

ISTikamet ISTanbul illetve cześć!

KÉPGALÉRIA

Azaz úti cél Isztambul illetve csá! Nagyjából így fordíthatnám a címben szereplő két kifejezést. A lengyel köszönés Ewa-nak míg a török (és gondolom mindenki kitalálja hogy melyik melyik...) Hassannak és Merihnek szól. De haladjunk sorjában.

Talán úgy két hete lehetett, amikor a törökök Facebookon konkrétan összecsődítették a fél markaz lugatot, hogy menjünk el egy közös vacsira valahova. Nah ebből az lett, hogy majdnem mindegyik fiú eljött, szám szerint 17, ám a lányok közül nem szerethetik sokan a törököket, mert csupán 4-en jöttek el.

Már az odamenetel is elég érdekes volt: ritkán menetel 17 (leginkább fehér) ember együtt Kuvait utcáin. A busz amit leintettünk (itt ugyebár le kell inteni, és vagy megáll vagy nem... Tegnap például csak lassított, úgyhogy futásból ugrottam a buszra) üres volt, így mondhatjuk azt is, hogy saját buszunk is volt:)

Jól sikerült az este, ettünk sokat, hülyültünk, sok fényképet csináltunk, jól elcsaptuk az időt. Arra amire ki lett találva ez az összejövetel arra nagyon jól szolgált.

Azt hiszem Vasárnap volt. Vasárnap férfiember nem borotválkozik.

Elvoltunk:)

A következő dolog már Hassan indulása volt pár nappal később. Nah ez ha lehet akkor még jobbra sikerült. Ülök a szobámban kb este 10-kor amikor Hassan kopog, hogy végső búcsú, megy el. Hajnal kettőkor indul a gépe. Kaptam tőle ilyen török unaloműző gyöngyöt, meg kézfogás-ölelés. Nem megy nekem ez az ölelgetés, nem hiába, vannak akik hozzá vannak szokva, vannak akik nem.
Nah de hát nincs jobb dolgom, megyek segítek, meg még lógok itt Veled amíg el nem mész. Átmentünk a 4-es épületbe és nem csak nekem volt ugyanez a gondolatom. Ugyanis jöttek az oroszok, koreaiak, indonézek, kirgizek, lengyel, törökök... Aki csak megtudta hogy Hassan most megy el, az ment és kísérte.

Természetesen Hassannak sok cucca volt, de egyet sem engedtünk neki cipelni, levittük a buszba, bepakoltunk. Ekkor nem hogy elbúcsúztunk volna, hanem mindenki be a buszba, megyünk a reptérre is vele:)
Hatalmas volt. Ott helyben találtunk ki mindent, ott helyben döntöttük el, hogy megyünk vele a reptérre. A buszvezetőnk új volt és nagyon meg volt illetődve. Volt velünk egy dzsibuti gyerek, aki behangolta csuma hangerőn a buszban a kuvaiti raprádiót, így majd 20-an kísértük Hassant, miközben ordított a zene.

Ha ez még nem lett volna elég, borzoltuk egy kicsit a vezetőnk idegeit is, azzal, hogy az indulási oldalon nem lehet megállni huzamosabb ideig, de mi megálltunk, kiszálltunk mind a 20-an és egyenként elköszöntünk Hassantól. Hassan már láthatóan küszködött az érzéseivel, mi meg a búcsúzás után, miután Ő a csomagjaival szépen elindult, "sorfalat" álltunk a reptér bejáratánál, és háromra 20 fiú ordította, hogy ISTIKAMET ISTANBUL! Nagyon jó volt, képzelem Hassannak milyen jó lehetett:) Egy pár pillanatra megállt az indulási oldal, mindenki felénk fordult... volt aki mosolygott, meg volt olyan aki csak nézett, hogy most ez mi?

Később kiderült hogy Hassannak overbook-olták (ezt magyarul hogy mondod?) a helyét, és még két napot (!!) töltött a reptéri hotelben, Kuvaitban... Felettébb kellemetlen.

Merih is elment, bár Ő sajnos hétköznap délelőtt ment el, ami miatt nem tudtuk kikísérni, ám Tőle is rendesen elbúcsúztunk.

A következő indulónk Ewa volt, a lengyel lány. Vele nem vettünk részt "búcsúbuliban", csak elmentünk csavarogni, meg enni aztán elköszöntünk egymástól. Megyek majd Lengyelországba biztosan, illetve jön majd biztosan Magyarországra is.

Aztán legyen egy még aktuálisabb dolog is itt a blogon... Hazaindulás! Ilyen se volt még itt. Ugye amikor először mentem haza akkor nem igazán gondolkoztam, vagy írtam arról hogy hazamegyek.

Nos Augusztus 11.-től kezdődik a csodálatos Ramadan, aminek az az egyik tulajdonsága, hogy az emberek vegetálnak, meg levegőt vesznek egész nap: azaz nem csinálnak semmit. Nah most baromira nincs kedvem itt ragadni akkor... (arról nem beszélve hogy kaját se kapnánk normálisan). Pár nappal ezelőtt még az volt a csodálatos hír, hogy augusztus 10.-én lesz majd az utolsó vizsgánk, és akkor utána lehet majd intézni a dolgokat és menni haza. Gondolom mindenki látja a problémát.

Már azon is gondolkoztam hogy előbb is hazamegyek, nem éri meg nekem ez... Így sincs semmi amit itt csinálni lehet, miért is maradjak, amikor még szívatni is akarnak egy kicsit utána.
Aztán a hét közepén sikerült annyit elérni hogy a vizsgák befejeződnek 5.-én és nekünk nem fog kelleni semmilyen különleges papír, hogy elmenjünk, illetve azoknak akik maradnak, elintézik, hogy az egész tartózkodási engedély törlés, repjegyfoglalás már meglegyen mire megírjuk a végső vizsgát. Így elvileg csak fel kell markolni a sahadát (bizonyhitványt) és lehet menni isten hírével...

Ez eddig mind szép és jó, ám problémák hadával állunk szemben: a repjegy foglalás csak 1 napig érvényes, illetve ahhoz hogy kézbe kapd magát a jegyet, ahhoz kell hogy legyen a kezedben sahada. Amúgy a sahada mindenható, mivel jelen állás szerint a tartózkodási engedély megszüntetéséhez is az kell. Még egyenlőre ezek nem tisztázottak, de remélhetőleg az lesz pár napon belül.

Ha minden jól alakul és nagyon pozitív akarok lenni akkor azt mondom hogy 8.-án már otthon vagyok (vagy éppen haza tartok). Ha viszont nagyon negatívan akarom szemlélni a dolgokat akkor nem kizárt az augusztus 20.-a után való indulás (sőőt még később). Bele se akarok gondolni mert csak rossz kedvem lesz.

Utolsónak pedig egy keveset az időjárásról. Nyár van és nagyon durva. Beköszöntött a napközbeni 48-52 fok (több nem nagyon lesz). Ez olyan meleg, amiben pusztulás van. Valóban a pofádba nyomják hajszárítót, nem is, a HŐLÉGFÚVÓT és maxra kapcsolva perzselik le a szőrt az arcodról. De ha ez nem lenne elég akkor kb 5 perc séta után nem tudsz megállni egy helyben, ugyanis a cipőd-papucsod-bármid annyira átforrósodik, hogy ha várni is kell akkor is helyben lépkedsz, nehogy leégjen a talpad.

Ez megy már egy ideje. Lehet erre még egy lapáttal rakni: ehhez a meleghez nem is kell más mint hogy benézzen Kuvaitba a jó öreg páratartalom bácsi. Szemét egy alak Ő... nem is gondolkozott sokat mennyire tekerje fel a páratartalmat, rögtön 87%-kal kezdtünk. Ehhez az értékhez már kopoltyúk kellenek, mert több a víz a levegőben mint normál oxigén.

Nem kell sok, elég kb 2 perc, hogy a saját izzadságodban fürödj meg, ami hihetetlen jó érzés (nem, nem az.). És ugye Kuvaitban minden 15 fokra van légkondizva, ami miatt minden alkalommal csak találgathatod, hogy mikor fogsz tüdőgyuszit kapni egy séta után.

Slusszpoén: a légkondim az előtérbe, a szőnyegre vezeti már a páravízet, mert nem tud vele mit kezdeni... Már nem lepődtem meg, csak mondom.

Vettem egy repjegyet

Jordániába.

És baromira várom:) Walid hívott meg, ezúton is nagyon szépen köszönöm:)
Elvileg sok mindent fogunk ott csinálni. Kíváncsi vagyok rá és tényleg nagyon izgatott vagyok. Kár, hogy még több mint 1 hónap van az utazásig. Majd még később mesélek, meg írok erről a dologról, de legalább már van 1 hely ahova megyek. Szóval örülök.

Más: tegnap leülepedett egy kicsit a homok, öröm volt látni hogy látunk más épületeket is, illetve a napot és a holdat. Meg kék eget. Ma ugyan napos időnk volt, de nagyon fúj a szél, ami azt eredményezte hogy megint sok a por, a homok.

Most hűtőprojekt van, teljesen elszánt vagyok, hogy vegyek egy fránya hűtőt. Ha másért nem is, már csak azért meg fogja érni hogy legyen hideg piám a szobában. Mert egyszerűen kelleni fog. Most is kellene de pár hónap után még jobban kelleni fog.
Apropó, a nagyi sütije ma reggel el is fogyott, nem tartott sokáig...:( A csoki is hamarosan el fog fogyni, de azt ugyebár nem tudom olyan sebességgel betakarítani mint a sütit...

Bár csak lenne egy szekrény ahol újratermelődik minden nagyi süti meg a többi cucc is...

Nah majd még írok.