Omán: harmadik nap

KÉPGALÉRIA
A galériában 58 kép van.

Ezen a napon keltünk a wádiban ugyebár, szóval ezt most ki is hagynám. A reggeli fürdés és a többi után még punnyadtun kegy kicsit a tó partján aztán szépen lassan el is indultunk kifelé.

Első utunk Bahla felé vezetett ahol megnéztük a Jebreen erődöt. Ez az erőd hatalmas, a Unesco világörökségi listáján is fent van. Szépen fel volt újítva, de az igazat megvallva az első erőd amiben voltunk az sokkal érdekesebb volt. Biztos az újdonság varázsa. Arról nem is beszélve hogy majdnem bealudtunk a nem alvás miatt...

Utána pedig elmentünk egy Miszfat nevű helyre, ahol csináltunk kegy kis kirándulást. Ez annyiból állt hogy szerettük volna megtalálni a szállást ami elvileg turistáknak van kialakítva... de hegymászás és irgalmatlan gyaloglás után sem sikerült meglelnünk. Mi vagyunk a bénák ez van.

Ez a Miszfat nevű hely amúgy lenyűgöző volt. Alig lehetett látni a pálmafáktól, a bokroktól és minden mástól. Nagyon tetszett. És az egész hely tele volt kis csatornákkal (falaj) amikben szüntelenül csordogált a víz. Nagyon tetszett. Kár hogy nem tudtunk ott aludni...

Miszfat után elmentünk az Al Hoota Cavebe. Itt nem lehetett képeket csinálni, bazinagy volt, de ami a legfontosabb, hogy a páratartalom az csillió százalék volt. A barlang tényleg nagyon nagy, és az egészet a víz mosta ki. És az esős évszakban mindig le van zárva, ugyanis az egészet elönti az esővíz.

Ezután az utunk a híres Nizwába vezetett. Nem is kellett sokat autókázni, és megérkeztünk. Nizwa az eddigiekhez képest nagy városnak számított. Tetszett is. Itt hamar meg is találtuk a szállásunkat. Koszos volt és lelakott, sok sok csótánnyal de volt benne ágy (amit megosztottam Rafallal) szóval egy szavam nem volt. Lehetett aludni.
Nizwában bedobtunk egy nagy adag kaját, illetve sétáltunk egy kicsit a belvárosban. Nizwa még később is előjön, mert itt két éjszakát is eltöltöttünk... de az már egy következő bejegyzés.

Omán: első nap

KÉPGALÉRIA
A galériában 45 kép van.

Hol is kezdjem?
Egy hete nem írtam a blogra, de az azért volt, mert elutaztam Ománba. Omán az arab félsziget legkeletibb csücskében van. Híres az erődítményeiről, a folyómedreiről amiket a későbbiekben wádiknak fogok hívni.
Omán éghajlata vicces, van benne sivatag, van benne hegy, a délebbi régiók pedig beleesnek a monszun övezetbe.

Szóval...
Megérkeztünk rendben, minden úgy ment az álom. Kuwait Airwayszel mentünk, Reni azt írta róluk hogy isteniek... nos Én ezzel nem értek egyet. Szakadt gép, szakadt ülések, szakadt minden. A kaja jó volt.
És sikerült arra is rájönni hogy mitől tart 3 óráig Kuwaitból Ománba menni. Ugyanis megálltunk Abu Dhabiban... pompás.

Szóval kocsi átvétel a reptéren: egy Nissan Sunnyt kaptunk a kiválasztott Mitsubishi Lancer helyett, de üsse kő jó lesz ez is. Nagy volt, kényelmes.
Elindultunk Nakhal felé.

Nakhalban az utunk egy erődbe vezetett. Az erőd csodaszép volt, szépen restaurálva. Itt rengeteg képet csináltunk. Az erődből csodaszép kilátás is nyílt a környező vidékre. Itt láttam életemben először pálmaligetet. Láttam már sok pálmafát, sőt, sokat egy helyen is. De ennyit még az életben nem láttam. Sűrűn egymás mellett. A pálmafákat az épített és szépen rendben tartott falaj rendszer tartja életben. A falaj az gyakorlatilag csatorna. nyitott, és megy benne a víz. Nagyon poén.

Az erőd után tovább mentünk és megérkeztünk egy melegforráshoz. Ez gyakorlatilag egy wádiban van, ott is a végén. Úgy kell elképzelni hogy 3 bazinagy szikla közt van egy fej méretű rés és onnan szüntelenül bugyog elő a meleg víz. Ezt körbe is építették, folyamatosan fürdenek is benne. Poén.
Itt mi is lazítottunk egy picit.

Utána indulás Rustaqba ahol az esti szállásunk volt. Két ágyas szoba, hárman benne, de kaptunk extra ágyat.
Borozás, meg hülyülés volt az esti elfoglaltság.