Nehogy már olvasni kelljen

Nekem meg nehogy már írni kelljen...

Igazából Én nőttem nagyra.

Jacko sapi. Kellett valami a nap ellen.

A híres glazed buns with strawberry jam egyik darabja.

Ez pedig most húsvétkor a süti. Rafal egyszer csak megjelent és ezt hozta nekem. Nagyon durván finom. A barna az asszem sűrített tej forralva, a sárga meg citromos-narancsos.

Igazából nincs újabb képem, de hamarosan majd lesz. Addig is mindenkinek kitartást, bármit is csinál.

Sűrített hűtő

Figyelem! Az alant olvasható bejegyzés idióta képekkel van tarkítva.

Nem is tudom hol kezdjem. Kezdem megint az időjárással. Borzasztó. Simán csak sírva lehet fakadni tőle, reggel úgy kelek, hogy kihörgök két deka homokot a torkomból és csak azután indulhat a nap.
A homokos idő (lol) homokkal jár, amit persze el kell takarítani. Kuvaitban persze meg kell takarítani a járdákat meg néha az utcákat is: leginkább ott ahol járkálás van ( ez mondjuk enyhe csúsztatás, mert a járda amit a képen mosnak, ott éppen soha senki nem mászkál). Egy sereg indiai, és mehet a móka. Szerintem ez pazarlás.


Aztán jó hír: végre van világítás a vadi új sportpályákon:) Sajnos a homok miatt nem lehet rajta megállni, de legalább viccesebb rajta focizni.

Iskolában nincs semmi, azon kívül, hogy állítólag a szövegértés nehézségében utolértük a második csoportot, ami meg is látszik rajtunk. Mindenki ül mint egy hülye és kb. halvány lila fingunk nincs a szövegről amikor először látjuk meg őket... kéne tanulni picit...

Aztán jöjjön a hűtő história. Vicces dolog ez. Először úgy voltam vele hogy minek nekem hűtő? Aztán kezdtem rájönni, hogy basszus jó dolog a hűtő. Tudok olyan dolgokat venni amiket szeretek és hiány van itt belőle (például sajt. Semmi sajt nincs mert drága) meg az 50 fokban jól fog esni majd a hideg víz. Sőt már most is jólesik.

Szóval elhatároztam hogy veszek egy hűtőt. Egy pici kellett, és a legolcsóbb. 22KD azaz durván 15 rudi. Otthon is megnéztem, ilyen hűtő otthon 20 rudi. Nem mintha haza akarnám vinni.
Aztán ott van még a szúq dzsuma, a pénteki piac. Remélve hogy ott olcsóbb, és valljuk be nekem nem kell hűtőből új csak pici és működő, eldöntöttem hogy megnézem ott is, és utána döntök. Ma elmentünk.

Megyünk bankot rabolni, muhahaha

Együtt utaztunk a japánokkal, a törökökkel, és Beqaval a grúz gyerekkel. Ők a Hard Rock Caffeba mentek: biztos jó lehet ott kólát inni és a fiúkkal dumálni. Aztán kiderült, hogy mi meg rossz buszra szálltunk fel de mióta fél Kuvaitot átgyalogoltunk Rafallal, nem ijedünk meg semmitől. Elsétáltunk a szúq dzsumába. És milyen jól tettük hogy sétáltunk. Olyan dologba botlottunk amiről az agyam alsó bugyraiban nagyon sokat olvastam, nagyon sok képet láttam, sőt, abszolút biztos vagyok benne, hogy versenyeztem is ilyennel. Persze csak a képernyőn. Közelebb érve jöttek is a pontos adatok. Nem másba mint egy Porsche 356 Speedsterbe botlottunk. Nem volt rossz állapotban, csupán poros volt. Ha ez eredeti és költenének rá egy keveset akkor egy nagyon ritka, gyönyörű autó lehetne. És persze ehhez külön, temperált garázs illik. Jah igen, mert annyit ér.

Hűtőőőőőőőőőőőt akaroook wroááá

Porsche 356 Speedster. Attól tartok ez egy replika...

A piac mellett van egy nagy bevásárlóközpont. Először gyorsan körbenéztünk a piacon, vannak kicsi hűtők, mindegyik használt és 10-12 KD között mozognak. Kettő említésre méltó volt, az egyiknek nem volt dugasz a vezetéke végén, de mondta a csávó hogy nem probléma megoldja. Hááát nincs túl sok bizodalmam...

De erről később, ugyanis úgy döntöttünk hogy előbb eszünk valamit és elintézzük a bevásárlást és nekem is lesz időm gondolkodni. Hardees swiss 'n mushroom-ot ettem életemben először. Nem dobtam el az agyam, a sima sajtburger jobb. Ugyanilyet ettem a jhonny rocketben, ám gondolom mondanom sem kell melyik volt a jobb.

Utána be a szupermarketbe (be szép magyar ez is). Maga a hely jó volt mert sok minden volt, volt választék, és olcsó is volt, de basszus egymás szájába értek az emberek. Főként indiaiak. Komolyan vigyázni kellett hogy ne menjél keresztül egy-egy kisgyereken, vagy anyukán. Itt bevásároltunk és mivel mondtam Rafalnak, hogy megveszem a hűtőt ezért vérszemet kapott és elkezdett hűtőbe való cuccokat venni. Nos nekem sem kellett kétszer mondani: kosárban landolt egy adag feta sajt, és egy adag normál sajt (majd kiderül mennyire normál). Illetve bagett, vaj és egy adag holland karamellás keksz is. Mert megérdemlem.

Rafallal arra gondoltunk hogy be fogunk szarni a röhögéstől ha nem lesznek ott már a hűtők...:D
Visszamentünk, ott voltak. Azért még körbenéztünk, megnéztük a vezetéket, hogy mennyire koszos, illetve beledugtam mindegyikbe a fejem hogy kiderüljön pozitív-e az emberi hulla szagra. Amelyik az volt azt kilőttük.
Maradt egy LG, ami alap állapotban 27KD a boltban, ez egy picit használt volt de korrekt. 8-ért akartam elhozni, azonban csak 10-ért sikerült. baromi rosszul éreztem magam, mert semmi papír semmi garancia nélkül kiadtam 10KD (6860 Forint) egy hűtőért. Mondta a csávó hogy 1 hét garanciát ad rá, visszavihetem.
És vigyem el kipróbálni. Van külön ilyen kipróbáló rész. Elvitték a cuccomat, fél KD-ért kipróbálhattam volna hogy működik-e. Ne szopassatok már, hogyan fogom Én megtudni azt hogy működik-e? Nem. Menjünk majd otthon leanyázom az égieket is a helyükről, vagy a fülemig fog érni a mosoly.

Taxiba, itthon kipróbál. Működik:) már fagyos a fagyasztó, hideg a kolbász, hideg a feta, a sajt. Hihetetlen boldog vagyok vele. Jó üzletet csináltam. A januári minhámból még maradt kemény 14KD ami gondolom kitart még egy darabig. A februárit meg még fel se vettem, nehogy elköltsem. Szóval új kis hasznos dologgal bővült a szobám.

Képek+kis szöveg

A csütörtöki napom egy rakás szar volt, se időm, se kedvem nem volt írni. Akkor este voltam a nagykövetségen egy Radiólógiai előadáson, amire nem volt kedvem menni, de a végére egész jó lett. Arról nem ebszélve hogy magamba borítottam egy tekintélyes mennyiségű Jhonny Walkert.
Pénteken nem volt internet, ma meg már volt programom. Remélem még estefelé is lesz internet, mert akkor majd írok, de még nem tudom.

Tegnap, azaz pénteken voltam a Pénteki vásáron. Hát durva volt. Minden mocskot kapni, vannak katonai lopott holmik, meg használt cuccok, amit akarsz.

KÉPGALÉRIA


Ma meg voltunk (mer tmidnenki elment rá) a Dicksons House-ban, ami az angolok postja volt itt kuwaitban, és nagyon régi (100 éves...) és nagyon büszkék a kuwaitiak arra hogy az ott van. Borzasztóan unalmas volt.

KÉPGALÉRIA

Nagykövetség

Azt mondták a csajok hogy ma nem megyünk suliba, mert jönnek és elvisznek minket a magyar nagykövetségre. Elöszőr értük mennek fél 10-re, aztán értem jönnek. Nahh Ez pont fordítva történt úgyhogy Én még az ágyamban fetrengtem amikor jöttek. Szóval sietnem kellet, de gyors voltam:) Felszedtük a lányokat, aztán irány a nagykövetség.

A nagykövetség messze van, egy ilyen családi házas övezetszerűségben, de itt azért a családi házak komoly villákat takarnak. Kívűlről nem látszik annyira, de belülről nagyon faszán nézett ki a nagykövetség. Olyan nagykövetségszerűen:) Nem azt mondom hogy grandiúzus, de egy nagyon kellemes környezetben töltöttük az időnket ott. Megismerkedtünk Dr. Hóvári János nagykövettel, és Ágai Zsolttal a nagykövet helyettessel. Kaptunk kávét, meg elmondtuk nekik hogy mi a helyzet a vízumunkkal, amit egy idő után sikerült is tisztáznunk. Mármint hogy mi a bajunk (az hogy nincs). Nagykövet úrnak el kellett mennie egy idő után, de Zsolttal még tovább dumáltunk. Mondott pár érdekességet, de érdemben Én nem lettem okossabb. Majd ha valami baj van akkor hozzájuk fordulok. Egyenlőre nincs semmi baj, a vízumprobléma meg úgy gondolom nem az Én hatásköröm. Azért vannak Ők hogy ezt megoldják, de ezt már írtam. Nagyon jó fejnek találtuk Őket, nem lesz semmi baj.
Emellett még kiderült hogy orrba-szájba lesznek rendezvények is. Elvileg holnap is megyünk egy radiológus előadásra (MINEK???), mert elvileg lesznek magyarok még ott. Az első gondolatom az volt, hogy mi az a radiológia? Jah hogy orvosoknak? Őőő sokszor az is untat ami érdekel, nem hogy olyan amin nem is érdekel. Hát nem biztos hogy Én el akarok erre menni.
De ezen felül vannak itt még érdekes emberek, nagy emberek akikkel fogok találkozni, mind magyar, mind kuvaiti részről. vagyis nagyon remélem. Emellett most lesz talán első Október 23.-ai ünnepségem. Nah ez jó lesz. Dress code: szigorúan nagyon elegáns. Szóval inget elő, meg ilyenek és asszem vennem kell egy nyakkendőt. Ennyit a nagykövetségről.

Apropó vétel meg ilyenek. Hát bizony ma beváltottam a novemberi dollárjaim, de még nem vettem őket ki a borítékból. De szerintem majd hamarosan ki fogom mert hétvégén megyünk beachelni és még venni akarok pár dolgot. Mondjuk ahogy látom, most már nem lesznek extra kiadásaim, szal decemberre bőven helyreáll a fiskális helyzetem. Vagyis így tervezem. Arról nem is beszélve hogy amikor a kuwaitiak majd megdobnak 60-70 dínárral minden hónapban és minden "fél" év elején meg 150-250 dinárokkal, akkor azért rendeződik minden.

Ha már itt tartunk jól fog jönni ez a kis pénz. Ma voltunk Renivel 2-3 utazási irodában. Érdeklődtem. Elmondtam nekik hogy mit szeretnék, van akitől helyben kaptam árajánlatot van aki majd küldi a mailemre. Ugye intézzük az iraki kiruccanást, amit Én egy alapnak veszek, és mivel Reniékkel mennék (még ott is várnak) ezért vélhetően minimális költségekkel számolok, viszont nagyon szeretnék még a térségben is utazgatni. Mondtam hogy érdekel Irán, Szíria, Egyiptom, de egyiptomon belül nem akarok sharm el sheikbe menni, meg ott a környékbe mert ott már voltam. A piramisok, kairó, alexandria meg többi cucc érdekel. Persze hogy ezt ajánlották. Még most semmi pontosat nem tudnak mondani, de még folyamatosan bombázom az irodákat. Mert erre spórolók:)

Aztán elmentünk a souk shark melletti Sultan Centerbe, ami persze hogy mégegy pláza, de nem ez a jó benne hane az hogy közrefog egy jachtkikötőt, illetve csodajó kis tengeri kilátása van. Csináltattam Renivel egy valag képet magamról is (Nővérkém, csak neked:) ) de mivel nekem nem volt ott a gépem, ezért eltart egy darabig majd míg feltöltöm Őket. Szóval most nem lesznek képek. Kicsit Bencésítem a blogot (boccs Bence:D).

Hazafelé találkoztam az első undorító taxissal. Nagyon sok pénzt akart kérni, majd megalkudtunk vele. Káromkodott az úton aztán amikor engem vitt haza akkor már nagyon, és ki akart rakni az úton, mondom nem, beviszel. Aztán amikor adtam neki 2 KD elkezdett sírni a szája hogy adjak már többet mert mekkora szenvedés volt idejönni. Gondoltam, azért vol szenvedés idejönni mert nem akarsz dolgozni, meg nem ismered az utat. 2KD, szevasz.

Már majdnem befejeztem amikor eszembejutott a tegnap. Hát odamenni érdekes volt, de egy nagyon jófej maszek taxis hozott, meg is van a száma. A hely meg csodaszép. Nem a legolcsóbb, de nagyon hangulatos, nagyon király volt a kaja, és a pipa is. Köszönöm a meghívást. Éjszakai kuwaitot bámulni, messziről nézni az éjszakában ragyogó felhőkarcolókat, aztán meg inkább nézni a tengert egy fotelből 10 méterről... 30fokban, közben ittam valami jeges isteni limonádét, meg ettem valami csirkés finom cuccot. Jól éreztem magam.

City Center pillantás

KÉPGALÉRIA

Nah hát a tegnapi napon nem volt semmi különös poszt, ami volt az is a szept27.-i történéséket írta le. Tegnap nem történt semmi érdemleges, hacsak azt nem vesszük annak hogy megérkezett 2 dél-koreai srác, és ugyancsak megismerkedtünk egy jakartai sráccal (jakarta nem india, hanem indonézia). A két koreai Ted és Wang a jakartai srác pedig Yusuf.
Tegnap még annyi történt hogy letiltottam a bankkártyámat, amit utána sikerült megjavítani, hála anyumnak. Ennek ellenére megfejtem 10 dinárral a számlám, szóval lett pénzem. Estére aztán lett internetem is. Királyság.

Szóval tegnap megbeszéltük hogy ma felkelünk kora reggel és elmegyünk reggelizni, aztán pedig be a városba. Reggel 7kor a két koreai keltett, azt sem tudtam hogy fiú vagyok vagy lány. Aztán mentünk. Kaja után a Main Gate-en keresztül (nem tudom melyik az, de mellékelem a térképet) kimentünk. Átkeltünk a 2x3 sávos úton ami nem volt egyszerű, és rögtön jött is a busz, ami után futottunk, de leintettem szóval sikerült elkapni. 200 fils egy jegy, ami nem sok ahhoz képest hogy mennyit visz. Szóval bent ültünk, fogalmunk sem volt hogy merre megyünk, vagy hogy jó fele megyünk-e. A két koreai hihetetlenül naiv és döntésképtelen. Volt olyan hely ahol leidegenvezetőztek engem. mert Én mentem amerre menni akartam az összes többi meg jött utánam. Aztán amikor mondtam hogy fogalmam sincs merre megyek, de a logika azt diktálja hogy erre menjek akkor kicsit elbizonytalanodtak, majd megint engem követtek, mert talán úgy érezték Én tudok valamit. Mindenesetre határozottabb voltam mint Ők. Mindegy, még mindig a buszon ülve, simán keresztülmentünk a városközponton, úgyhogy City Tour lett az egészből busszal. Nah de visszafele már leszálltunk a kívánt helyen, amit egy helyi mutatott. Nah innentől kezdve egyszerűen királyok voltunk. Leszálltunk Mubarakiyya Szuq-nál ami egy piac volt. Volt itt minden. Volt egy csomó pénzváltó. Mielőtt bementünk volna az egyikhez én fogtam és kiszámoltam hogy nagyjából mennyi dollárért mennyi dinárt kell hogy kapjak. Ezek után bementünk, kétszer átszámoltam a dollárt, aztán a faszinak adtam. Faszi is átszámolta, majd adta a dínárt. Annyi volt (sőt fél dinárral többet adott) amennyit számoltam. Odaadta, Én is átszámoltam. Király.

Ezek után keressünk sim kártyát. Mondanom sem kell hogy egy piacon vagyunk, és ilyen kis zeg zug boltok vannak. Nagyon szerettem volna egy normális márkaüzletet keresni ahol sim kártyát vehetek nem pedig egy zug árust. Nem sikerült. Egy multistore-t találtunk ahol minden volt. És kb akkora volt mint a szobám… Egy indiai csávó volt bennt, elmondtunk mi kell, rögtön vette is elő. Király. Megbeszéltünk mindent, nagyon rendes volt, beszélt angolul (úgy ahogy) és informativ is. Szóval vettünk hárman egy Zain kártyát. Van rajta 1KD lebeszélhetőség. Felhívta a figyelmünket hogy 2-3 hónap múlva amint megvan a személyink, feltétlenül menjünk vissza mert akkor bejegyezteti a számokat hozzánk. Addig Ő meg tudja oldani hogy bejegyzi a saját nevére mind a hármat, de ha nem viszünk neki személyit akkor sajnálja, de le fogják tiltani. Mondtam, hogy tudok erről, nagyon köszönöm, de nem rajtam múlik hogy mikor lesz személyim. De működik és fasza minden. Szóval van számom, és legalább tudok itt olcsón telefonálni, meg ilyenek, lehetetlen lenne még 2-3 hónapot várnom…

A számom: Majd ha elkéred, és normálisan beszélni is tudsz.

Fogalmam sincs hogy hogyan lehet külföldről hívni, és arról sincs még tudomásom hogy mennyi pénz maradt rajta. Majd csekkolom. De ment róla SMS magyarhonba, meg hívtak is rajta.


Vettünk mást is: szappant, mosóport, dezodort. Nehogymár akkor fogyjon el amikor kell. Ugyanezen a helyen vettem DuckTape-t. Baromijó, majd meglátjátok.
Voltunk burzsuj elektronika üzletben ahol volt minden… iPhone 3Gs 350kd… szóval nagyon drága minden, fényképezőt sem veszek ilyen helyen mert rablás, Jó mondjuk látszott is az üzleten, de kíváncsi voltunk. Egy nagyobb épületben voltak ilyen luxus üzletek és oda mentünk be. Érdekes volt.

Aztán tovább. Csináltattunk 8 darab hivatalos kuvaiti fényképet is (már csak kettő maradt és 6 úgyis kell a személyihez) aztán pedig találtunk egy kulcsmásoldát, ami az utcán volt, de engem a kíváncsiság levitt az alagsorba és láááám egy hatalmas nagy, mindent árusító szupermarket volt ott. nagy volt és zsúfolt. nagyon zsúfolt. Ott vettem occsóért egy 20 méteres telefonkábelt amit majd kipróbálok, mert nagyon szeretnék a szobámba netet, meg egy pár méteres kuvaiti delej hosszabbítót, hogy ha kint ülök akkor ne fogyjon el az áram a gépemből. Jah igen és vettem még egy adag akasztót. Nagyon édesek, és valami hihetetlenül gagyik, de amire nekem kellenek arra tökéletesek.

Szóval lássátok szobámat, mennyire fel tudtam dobni a duck tape és az akasztók miatt. Tökre örülök.

Ami még kell, de nem jutott eszembe az sibsib (papucs), meg lehet veszek valami szőnyeget… Esetleg öblítőt is, de megnézzük hogy Ariellel milyen az élet. Aztán illatosító, még csótányirtót, mert azt hiszem, kezdenek megtalálni... Mindegy, azt kell mondjam hogy ez nagyon jó kis út volt, megérte.

Boccs ha hosszú lett.