Jordánia: Jerash-Ajlun

Nagyon régen nem frissítettem a blogot, ennek sajnos több oka is volt, de most frissítem az utolsó fontosabb jordániai kalanddal. Ez lesz az utolsó jordán bejegyzés.

Ammanból négyen mentünk Jerashba és Ajlunba.
Jerash egy egész ókori római város ami egész jól megmaradt. Itt felfedeztük, hogy mindegyik római rom ugyanúgy néz ki, és nagyon jó nagyon szép, de ilyet már láttunk párat. Mindenesetre jó volt. Volt Artemis templom aminek az egyik (megsaccolni sem akarom hány tonnás) oszlopa mozgott a szélben, meg volt kővágó faszerkezet, illetve rómaiak. Élők:)

Ajlun pedig Szalah Addin vára volt ahonnan belátta az egész környéket. Az odavezető út gyönyörű volt. Rengeteg zöldet, fát láttam, és egyszerűen csodás volt. Olyan érzésem volt mintha valahol Olaszországban lennék. Amint azonban bementünk egy-egy városba rögtön rájöttem hogy nem. Ugyanis baromi nagy szegénység volt. Végül megálltunk, és azt kell mondjam, hogy szerintem mindenki sokkal jobban élvezte Ajlunt mint Jerasht. Egy vár, amiben voltak termek, szépen ki volt alakítva. Kb mint a gyerekek amikor valami erődöt találnak, mi is úgy éreztük magunkat. Én legalábbis.

Jöjjenek a képek.

Jerash- Ajlun Galéria

Jerash, arra kell menni tovább. Természetesen itt is jordániai voltam. Nem pofáztam, csak jordán fejet vágtam és ezzel sok sok pénzt lehetett spórolni. Röhögtünk is ezen sokat. A citadellánál volt az hogy a csávó nem akart beengedni, mert nem hitte el hogy jordán vagyok(naháát). Kért személyi igazolványt, amire Said azt mondta, hogy nem tudunk adni, mert otthon hagytam a pénztárcám amiben benne volt a személyim. A szépséghibája ennek az egésznek ott van, hogy amikor ez elhangzott akkor Én Said mögött éppen a pénztárcámban turkáltam... :D Szakadtunk a röhögéstől, de ott is beengedtek jordániaiként.

Onnan jöttünk

Elvagyunk. Balról jobbra: Marwan, Said, Walid. Marwan a legfiatalabb, Walid a legidősebb. Walid, mi bajod van? XD

Romok. Szép volt. Azon azért mindig el lehet ámulni, hogy a rómaiak miket hoztak össze.
Jó nagy hülyék voltunk hogy nem vittünk se sapkát, se napszemüveget.

:)

Faszagyerekek megszállták Jerasht. Ez valami szökőkút volt.

Római romok romba rombolva.

Artemis templom. Bal oldalon mozgott egy olyan pici kis oszlop...

Oszlopos Tagja vagyok a templomnak. Muhaha. Mögöttem a mozgó darab

Megint a Walid gyerek:D Jöttek a rómaiak?

Én a színházban. És ez még egy pici színház

A csapat. Király volt:)

Ez már Ajlun. Nézzük a kereszteslovagokat hogy mit csinálnak. Biztos mennek Petrába elrejteni a Szent Grált.

Marwannal

Szóval nagyon jó volt. És jöjjön egy bónuszkép, hogy mégis mennyire volt jó. Szerintem le lehet olvasni a fejünkről.

:)

Szóval az egész jordániai kirándulás, a programok, az emberek, a minden nagyon jó volt. Nem tudom eléggé megköszönni Walidnak és Családjának. És szinte tuti hogy még visszamegyek Jordániába, mert überkirály volt:)

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella
Jordánia: Holt Tenger

Jordánia: Holt tenger

Ez egy nagyon vicces tenger. Kb 40 percet utaztunk Ammanból egy Holt tengeri strandhoz. A belépő combos volt, és ezért nem is kaptunk sokat, de ez a Holt tenger. Nem nagyon izgatott a dolog: be kell menni.

A tenger nem nagy, gyakorlatilag azért tenger mert sós. Nagyon sós. Konkrétan annyira sós, hogy csak kinézetre vízszerű, amint belemegy az ember megtudja, hogy miért is marad fent benne, és hogy milyen az ha valami ennyire sós.

A víz olajszerű, olyan mintha egy nagy adag olajban fürdenél. A talapzatra pedig kiül a só. Ez érdekes: amikor bemész akkor hatalmas só táblákon lépkedve jutsz beljebb. A másik vicces dolog pedig az hogy azonnal megtudod hogy hol kapartál el valamit, hol kopott meg a bőröd mert csíp. Először picit, aztán nagyon:)

Holt tenger galéria

Fürdenek az emberek. Szemben pedig a zsidók.

Igen, lebegek.

Még mindig... Nem ér le semmim. Egyszerűen így megtart a felszínen.

Klasszikus:)

Mond utánam: SÓÓ!

Holt tenger. Tényleg halott.

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella

Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella

Már visszaértem Kuvaitba, de a maradék képet feltöltöm. Igazán sokat nem tudok mesélni, mert nem lehet. Meg kell élni. Sajnos Jordániából nem tudtam úgy frissíteni a blogot ahogy terveztem, de az ilyen előfordul.

Ez a bejegyzés először egy kis aqabai lazulást fog bemutatni aztán egy kis ammani mulatságot, meg városnézést, meg miegymást. Aqabában a Mövenpick strandján süttettük a hasunkat... Ma a markaz lugatban mindenki mondta hogy jól lesültem:)
Ammanban a citadellán voltunk, voltunk fagyizni, kajálni, meg Marwan egyeteménél is (sok sok lány volt). Jó volt:) De jöjjenek a képek!

Aqaba-Mövenpick galéria

Walid szép új papucsa. Mi a gond vele?

Isteni volt a tengerpart. A tenger hideg volt, de azért lubickoltunk eleget benne. Mögöttem, a háttérben, Izrael.

Nagyon jó volt:)

Látszik hogy nincs kultúrája az alkoholnak: mi ez? Gyerek korsó?

Úristen milyen királyakat ettünk itt.

Amman-Citadella galéria

Majdnem kevés lett:)

Walid és Said, Én meg fényképezek: Amman fölött.

Zsúfolt, nem?

XD

Szépek vagyunk:D no comment...

Gondolom aki elsőre látja ezt a blogot az felteszi a kérdést hogy hogy kerülnek ekkora idióták ide?:)

Tőlem Amman bőven megkapta a Like-Love plecsnit.

Első nap
Második nap
Harmadik nap

Jordánia: 3. nap Petra, Wadi Rum ++ UPDATE

A szöveg elmarad. Hanna azt javasolta, hogy ha nincs időm és kedvem akkor ne írjak blogot mert akkor látszódni fog az erőlködés és nem fog jól sikerülni. Teljesen igaza van. Kuwaitban lesz sok időm felfrissíteni ezeket a postokat.

Ám jöjjenek a képek!

PETRA ALBUM: Sok sok kép van az albumban. Természetesen nem töltöttem fel mind a 200 petrás képet. Itt egy ízelítőnek:

WADI RUM ALBUM: Itt is sok kép van. Wadi Rum szép volt, sok homokkal. Megan Fox hempereg a vörös homokban... megvan?:)
Nah a hülyegyerekek mást szoktak csinálni.






Még majd írok ide is többet, illetve lesz egy valag kép is, de egyenlőre arra még várni kell.

Első nap
Második nap

Jordánia: 2. nap Buszút, Aqaba

Reggel 9kor indult a buszunk Aqabába. Aqaba cirka 300 km-re van Ammantól. Egy emeletes busszal mentünk ami halálosan unalmas volt. 4 és fél órás buszút alatt mindent megbeszéltünk amit csak lehetett.

Amikor odaértünk akkor Walid apja már várt minket. Walid apja beszél magyarul, de az arab jobban megy neki. Walid magyarul beszélt Vele. A busz után rögtön mentünk egy bár szerűségbe ahol meghívtak minket sörre, meg kajára. A kaját más étteremből hozták, mert a bárnak nem volt saját konyhája. A közelben volt kínai meg libanoni is. Kínait választottuk. Baromi jó választás volt, mert nagyon finomakat ettünk ott.
Walid apja törzsvendég ott, illetve mindenkit jól ismer így nagyon jó dolgunk volt:) Folyt a sör, és hozták a kaját, mi meg csak ültünk ott Waliddal és módszeresen pusztítottunk.

Megbeszéltük a teendőket, meg hogy mit akarunk csinálni. Volt egy privát taxisunk is, aki mindenhova fuvarozott minket, természetesen ezért se kellett fizetnünk, mondván már el van intézve.
Kaja után irány a nagymama kérója ahol lakni fogunk. Ez elég messze volt a belvárostól... kb 3 perc taxival:)
Útközben megálltunk mindenfélét venni... literes Chivas Regal (szintén óriási, és rengeteg köszönet a meghívásért) illetve kekszet, meg csokit vettünk:)

A nagymama kérója elvileg ilyen nyaraló szerűség lenne, ám ebben is van több szoba, sok ággyal, illetve újszerű volt az egész. Lőttem pár képet itt, de azt csak később fogjátok látni, mert még nem sikerült válogatni őket.
Nagyon kényelmes és nagyon felszerelt kis lakást kaptunk, ami csak a mienk volt. Király!

Itt még bedobtunk egy kis whiskyt aztán mentem aludni picit. Estére kicsit korábban bementünk a belvárosba pár képet lőni, megnézni egy kicsit jobban a város. Vagyis bóklászni.
Átnéztünk Eilatba is, mármint tényleg csak néztünk, nem mentünk... mert ugye az már Izrael. Hát közel van.

Ezek után be a Friends nevű bárba, ahol megint csak kaja meg sör, meg vizipipa. Jó volt nagyon:) Megbeszéltük hogy holnap 9kor jön értünk a taxis gyerek és akkor megyünk Petrába.

Első nap

Jordánia: 1. nap Utazás, Amman

Első napon a megszokottakhoz képest korán keltem. Péntek lévén senki sehol nem volt, nyugodtan végezhettem a dolgaim. Leszóltam Rahmatullahnak is aki a szakan sofőrje és megbeszéltem vele már két nappal előtte, hogy kivisz engem a reptérre.

Minden rendben volt, amiben reménykedtem, hogy ne legyen senki akivel összefuthatnék szerencsére teljesült. Nem volt kedvem reggel még hallgatni a kérdéseket a többi markaz lugatos emberkétől hogy hova mész meg woá meg ilyenek... meg magyarázkodni. Facebookon sem írtam semmit, mert butaság lett volna elkürtölni hogy megyek ide-oda. A blogot meg nem csekkolják. Főleg hogy magyarul van.

Szóval ki a reptérre, check in meg a többi cucc. Annyira kényelmes volt hogy egy tologatós kis bőröndöm volt, meg egy laptop táskám, amit simán fel lehetett rakni rá. Semmi nem lógott rajtam, hangtalanul és kényelmesen suhantam a terminálok között. Arról nem is beszélve hogy nem kell semmilyen csomagra várnom.

Fél egykor indult a repülő, elkezdett menni videón az instrukció, hogy merre meneküljünk, erre elkezd menni az ima... Fel akartam venni de már késő volt. Hatalmas volt:) Miután vége lett, ment tovább az instrukció.

Nem adtak semmi, lévén fapadossal mentem. Rendben megérkeztem. Azt hittem Walidék ott lesznek, de nem vártak, hanem egy kis fél órás késéssel érkeztek. Nem probléma, valahogy erre számítottam:)
Walid és a két öccse jött ki. Marwan, Said, és Walid. Nagyon hasonlítanak egymásra:)

Ammanban hideg van. Most amikor írom ezt a bejegyzést akkor is hideg van. Kocsival elugrottunk kaját venni, meg buszjegyet, mert második nap már mentünk Aqabába. Aztán haza Walidékhoz. én azt hittem hogy házban laknak, nem is tudom miért, aztán nem, hanem lakás. Nagy lakás, sok helyiséggel, meg tényleg király.

Egy kis szunnyadás meg játék után leléptünk sört venni. Külön boltok vannak amik tele vannak piával. Nagyon jó volt:) Viszont 1 problémájuk van: hihetetlenül drágák. 4 sört vettünk Waliddal és sokkolóan sokba került.

Vissza, söröztünk, este meg megint kocsiba ültünk és elmentünk egy pizzériába. Nagyon jó kis pizzát adtak, régen nem ettem ilyen jót.

Következő reggel már indulás Aqabába, és az elkövetkezendő pár nap Aqabáról, Petráról, Wadi Rumról és a meleg való sütkérezésről fog szólni. Hamarosan azokat is megírom, illetve töltöm fel a képeket.

A jordán kaland

Holnap délben felszállok a repülőgépre és egészen Jordániáig meg sem állok.

Ezen alkalomból készítettem ezt a kis plakát szerűséget. Úgy döntöttem nem rakom ki header-be, mert semmi értelme, ám úgy tervezem hogy minden jordániai bejegyzés előtt ott lesz ez a kép, fémjelezve, hogy mégis miről van szó.

Elvégre az első nagyobb kirándulásról van itt szó, és nagyon várom már. Természetesen lesz ománi meg többi is. Ki tudja milyen országba megyek még...:)

Nos a programot még mindig nem tudom olyan nagyon pontosan, de már kezd rajzolódni. Aki kíváncsi rá az olvasson még egy kicsit tovább, aki nem, annak nem kell.

Megérkezek Ammánba ahol Walidéknál fogok lakni és még egyszer nagyon szépen köszönöm neki/nekik ezt a lehetőséget.
Ammánból rögtön lemegyünk Aqabába ahol remélem fürödni, strandolni, kicsit szórakozni fogunk, illetve innen megyünk majd túrázni a Wadi Rum nevezetű gyönyörű helyre, illetve Petrába. Petrában úgy tervezzük, hogy aludjunk is egyet, majd meglátjuk.

Az első fele a jordániai útnak ezzel bizonyosan el is fog menni. Utána vissza Ammánba ahol szerintem nagyon sokat fogunk szórakozni. Innen megyünk a Holt tengerhez, Jerashba az ősi római városba, illetve a környéken lévő kis falukba. Fogunk innen menni túrázni a hegyekbe is, meg sok sok sört és whiskyt fogunk inni.

Szuper lesz. A blogfrissítést nem tudom hogy fogom tudni megoldani, de ha mást nem akkor csak képeket igyekszek majd felrakni.

Stay tuned! :)

Nehogy már olvasni kelljen

Nekem meg nehogy már írni kelljen...

Igazából Én nőttem nagyra.

Jacko sapi. Kellett valami a nap ellen.

A híres glazed buns with strawberry jam egyik darabja.

Ez pedig most húsvétkor a süti. Rafal egyszer csak megjelent és ezt hozta nekem. Nagyon durván finom. A barna az asszem sűrített tej forralva, a sárga meg citromos-narancsos.

Igazából nincs újabb képem, de hamarosan majd lesz. Addig is mindenkinek kitartást, bármit is csinál.