A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haverok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haverok. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 17., kedd

Rövidke dolgok

Ugyan régen írtam már, de semmi baj nincs, csak belerázódtam a dolgokba és most már nincs annyi érdekes dolog amit leírhatnék. Apró életörömök vannak, van amikor sok, van amikor kevés, de azokkal meg az a legnagyobb baj, hogy mire odajutnék hogy postoljam őket elfelejtem őket.
Hmm... rossz kifejezés, nem elfelejtem őket, hanem éppen ellenkezőleg, inkább elraktározom magamban... ez viszont azt eredményezi hogy nem mindig tudok róluk beszámolni.

Most jöjjenek az észrevételek, dolgok amik mostanság történtek:

1.
Mostanság kísérletezek az "életemmel"... nem kell megijedni, a napi ciklusokat próbálom belőni. Ugyanis kialakult egy olyan ciklus hogy kb éjjel kettőkor fekszem, reggel hétkor felkelek, és délután megint alszom egy jó 3 órát, így teljessé téve az igényeimet. Most ki akarom próbálni azt hogy milyen visszaállni az európaiasabb ritmusra...
Amúgy nem vagyok beteg vagy ilyesmi, itt ez a szokásos. MINDENKI alszik délután, este megy inkább az élet. Ez ilyenkor "télen" megmagyarázhatatlan, mert 20 fok (vagy több) van kint, ami elég kellemes, de amint eljő a tavasz rögtön érthetővé fog válni. Theoék egészen elképesztő szintre fejlesztettés ezt az egészet: éjjel 1kor fekszenek, hajnal 4-fél 5ig alszanak, felkelnek, edzenek, filmet néznek, majd suli, majd haza és átalusszák a délutánt...

2.
Rafallal a lengyel sráccal rengeteget lógok együtt. Nagyon jó arc. Majdnem napi rutinná vált az hogy este fél 7 körül sétálunk a kajáldába, aztán meg vissza, utána egy kis csocsó aztán még valami hülyülés.
Csocsóban is Ő a partnerem.

3.
Apropó csocsó: mostanság keményen izzadunk a sikerért, ugyanis miután tönkrevertük a kezdő ligát, hírünk ment a szakanban, és elkezdtek szállingózni az irániak, a bahreiniek, burkina fassoiak... Hát a mérlegünk valami hihetetlenül leromlott. Nyugodtan mondhatjuk hogy az elején konkrétan szarrá vertek bennünket. Aztán jött egy Iráni páros akikkel ugyan megizzadtunk, de úgy elküldtük őket gyufáért ahogy az illik.
Rájöttünk hogy ha fejlődni akarunk, akkor velük kell játszani. Nem vagyunk profik, de ha így haladunk, akkor egy jobb napon igen nagyon durván elverünk majd mindenkit.

4.
Fociról írtam hogy fáj a lábam... nah hát azóta se lett számottevően jobb, ugyanis még mindig orrba szájba focizunk.
A gond ott van hogy az ingerek nem szűnnek miután befejeztük a focit: pár nappal korábban, reggel már megszólalt az órám és ideje volt felkelni, de tudjátok ilyenkor az ember annyira kába hogy képes visszaaludni pár percre is, természetesen nagyon felszínesen és ilyenkor álmodik is.
Egy ilyen volt velem amikor valószínűleg fociról álmodtam és álmomban rúgtam egyet: a probléma ezzel az hogy igaziból is rúgtam egyet, méghozzá izomból a falat. Kb. üvöltöttem, azóta kicsit zöld az egyik lábujjam körömágya...

5.
Jóformán 1 hónapja nem volt csótányom, erre az utóbbi két napban elkefélték a statisztikát. Kettő is jött egymás után. Az egyik a táskámba ment, reggel vettem észre. Természetesen addig nem nyugodtam amíg elő nem került és papucs általi halálra nem ítéltem.... késtem miatta az óráról.
A másik tündér pedig az ágyamban volt. Nagyon kellemes ám baromi gyors csótányokat hajkurászni... és utána még kellemesebb belefeküdni az ágyba... (Bálint, csukott szájjal kell aludni)

6.
Tegnap este a technika soha nem látott szintre ugrott a 10. emeleten. Kb. 12 ember volt a közös részen (ami még a 10.en is ritka dolog) és millió laptop villogott. Hülyegyerekek mit csináltak? Természetesen Trackmania Nation-t játszottak lanban. Azt a nemzetközi káromkodás áradatot fel kellett volna venni. És közben nézők is jöttek, hatalmas volt. Komolyan, mindenki ül valamilyen pózban, és vagy játszik vagy drukkol vagy mittomén mit csinál. Király volt.
ÉS MINDENKI a 10. emeletre jár mert nagyon jó kis helyet csináltunk belőle. Csak azért mert mindenki mindenkivel haverságban van, a lakók segítenek a másiknak, meg megkínáljuk egymást, meg minden egyéb... A többiek irigyelnek minket, mert náluk nem ilyen aktív az élet a közös részen.

7.
Arturt, az egyik orosz gyereket most már komolyan meg fogom verni:) Szegénykém olyan mint egy búgócsiga és mindig engem talál meg amikor baszogathatnékja van. Ma a suliban például süppedtünk a fotelben amikor hátrafeszítette a karjaim. Nah több se kellett, megkergettem szemtől szembe már nem volt akkora gyerek... Jó csak játék, de ha rossz passzban kap el akkor lehet behúzok egyet neki.

8.
Az oroszokkal, kazahokkal mondjuk nagyon jól elvagyok. Arturt is bírom, csak néha igazán csinálhatna magával valamit...
Múltkor vettek 6 kiló halat kb 1500 forintért... Este vették ugye, és másnap már nem árulhatják azt a halat ami ott van, szal inkább olcsón szabadulnak meg tőle mint hogy kidobják: jól teszik.
Kb. egy fél cápát zabáltunk fel. És nagyon finom volt. Köszönöm:)


Majd ha eszembe jut valami még akkor írok. Addig is legyetek jók!

TESSÉK KOMMENTELNI, meg nyomkodni azokat a gombokat amiket nemrég raktam be! Jó érzés kommenteket olvasni, legyen az bármilyen. A véleményeket is várom ezekről a vélemény dobozokról, itt a post alatt. Változtassam meg? vagy más ötlet?

2009. október 31., szombat

Képek&szöveg

Ma a Kuwait National Memorial Museumban voltunk. Hát khmm...

LINK

KÉPGALÉRIA(Enyém)

Nem volt valami hú de nagy eresztés. A múzeum fő attrakciója, egy terepasztal, sok kis makettdologgal, és az ínyenc dolog az lett volna hogy speckó fényeffektekkel mutatja be az Iraki inváziót, és az utána történő felszabadítást. Ez mind nagyon jó lett volna, ha elfértünk volna, és mindenki tudott volna egy helyen nézelődni. De így nem. Vezető ment elöl, és nyomkodta a távirányítót, és aki hátul volt (sokszor voltam hátul, mert nem fértünk el) az konkrétan a full sötétben mászkált... Úgyhogy a múzeum fele nekem kicsit sötét volt.
Azután beültünk egy kb 14 fokra hűtött moziba, ahol bemutatták hogyan oltották el a tüzeket, aztán meg képeket néztünk. Jól mutatja a kuwaiti múzeumok állását hogy jóformán csak cikkek, képek, és egyéb ilyen dolgokat tudnak kirakni....


Jól szemlélteti a dolgokat hoyg ezt kirakták... kb ilyen szintű múzeumok vannak. Nem rossz mi?:D

Sayid jóarc, szeretjük:) Figyelitek az arányokat? Nem kis emberek az európaiak... (főleg hogy ennyit esznek)
Buszon hazafelé, balról jobbra: Jani, Én, Takuya, Yusuf, Seichi, Wang(csíkos), Sayíd pózol.


2009. október 22., csütörtök

Megjött a tél+Bili

Ma a hőmérséklet állítom nem volt 30 fölött, 25-28 lehetett, estére buta szél kezdett el fújni, és mindezt tetézte hogy nem igazán láttuk a napot.

Meleg ugyan nem volt, de pusztulás az annál inkább. Ugyanis olyan pára ült le kuwaitra, és ezt főleg itt a partnál érezni, hogy levegőt alig kaptunk... és mindenki brutálisan nyomott volt, de erről később mesélek.

Ma reggeli program az volt hogy korán elmegyünk Khalidiya campusra, elintézni az iskolai személyiket (nem a normális, ez csak az iskolában nyújt bizonyos előnyöket, de kötelező). Tegnap megérkezett egy lengyel fiú és egy lány.
Reggel amikor sétáltunk a kajáldához akkor találkoztunk vele. Emlékeztek még Bilire? Nah, hát nem tehetek róla, de Ő jutott eszembe. Nagyon magas (végre valaki magasabb mint Én), szőkés haj, pocak, és kis vállak. Egy mappa volt a kezében, és barna zoknira húzott fel egy kb 50-es méretű szandált. Olyan goofy style még a járása is:)
Nah, mindegy, nagyon elveszettnek tűnt, úgyhogy természetesen mindent elmondtam neki. Kb magamat láttam 4 héttel ezelőtt, csak Én jobban nézek ki:)
Elvittem pénzt beváltani, meg vásárolni pár dolgot. Én is vettem egy kis apróságot, majd megmutatom hogy mit, de a gatyát még csinálják:) Nah mit vettem?

Utána haza és akkor beütött a durvulat: kaja utána mindenki elment a szobájába. És kb MINDENKI minimum 4 órát aludt. De hogy? Egyszerűen zombivá vált mindenki. Durva volt. 500%-os páratartalom meg nap nélkül szerintem mindenki eldőlne. Nah szóval brutális volt. Vacsira ébredtünk fel, a 10. emeleten kb 6 ember egyszerre nyitotta ki az ajtaját és nézett ki buta, elaludt fejjel. Olyan feeling volt mintha a macik nem barlangban, hanem sorházban laknának, és most a nagy szundiból előjöttek volna.

Természetesen kihagytam az esti banzájt, amire amúgy se értem volna oda, mivel minimum egy fürdés meg borotválkozás (már egy ideje nem borotválkoztam... már engem is zavar:D) és a rendezvény pedig a város másik oldalán (Salmiya) van. Kössz nem.

Hallom holnap lesz a nagy nap. Olvastam Indexen hogy fél MO fél hogy nagy bzeg lesz Budapesten. Oda volt még írva hogy a budapestiek nem, de a vidékiek félnek a zavargásoktól. Most nem értem. Máshol szoktak zavarogni, nem csak Pesten? Valaki árulja már el. Ricsi, Felsőpakonyban mit zúztak szét legutóbb a huligántüntetők?
Anyuék is lezúztak Csopakra. Fú most Én is kivennék egy pár napot és odateleportálnék... (miután leírtam eszembe jutott hogy ott nem 30 fokok vannak) egy kajára meg egy sörre:) (többre is)

Hétvégén meg Holczinál lesz póker. Holczer tudsz róla?:D:D KÉPEKET!!!!!! VIDEÓ is jöhetne!!
Nekem még megvan az a kb negyed órás videó amit Dévről vettem föl és amiben magyaráz:D hatalmas:D

nahh most megyek mert le fogok merülni.
Kép nem volt, sorry, de holnap majd megpróbálok képeket felrakni, többek között arról hogy mi volt tegnap az első emeleten RM-ACM meccs alatt.

2009. október 10., szombat

Nem csak felhőkarcolók

KÉPGALÉRIA OKT. 8. Szal még az elöző poszthoz megy...

KÉPGALÉRIA OKT. 10.

Hirtelen írok ide egy kis szöszsenetet a mai napról, mert nem hiszem hogy holnap sokat fogok tudni írni, de hát a bánat tudja.
Szóval gondoltunk egyet és kb 4kor elruccantunk a Jarirs Bookstoreba amiről azt mondják hogy a legnagyobb itt kuwaitban... Hát csalódás volt. De mindegy, mert az út meg a tapasztalatok megérték a kiruccanást:) (meg nem a kaffeteriaban ettünk rizst)

A helyi tömegközlekedést választottuk, ami azért is érdekes, mert zsúfolt, szaros, és le kell inteni, vagy elé kell állni ha fel akarsz rá szállni. Nah most egy kicsit még viccesebb volt, Ugyanis a busz lasított, kinyitotta az ajtót. Látjátok hol a hiba? NEM ÁLLT MEG. Én voltam az utolsó aki felszállt, nekem egy jó 15-20 métert futnom kellett a busz mellett. Már a körforgalomba mentünk éppen be, amikor fölugrottam a buszra:D Érdekes volt.
Aztán megtelt a busz. Hawalli felé mentünk ami Kuwaitcity átellenes oldalán van, mint a szakan. Nagyon jó... van időnk. Hosszú utazás következett, amit a drága rendőrség még hosszabbá tett.
Leintették a buszt, felszállt egy rendőr, és elkezdte ellenőrizni a Bitaqa Madaniyyákat (Személyit). Nagyon vicces volt ahogy az indiai vendégmunkások személyijét elvette és vagy 15 darabot gyűjtött össze... Kicsit be volt fosva mindenki. Az egyik indiai még tarkón is legyintette hogy siessen már. Odaért hozzánk: elöszőr a bolgár gyerek adta az útlevelét. Látszott rajt ahogy nem nagyon tud mit kezdeni vele, aztán Én jöttem. Valamit kérdezte amire visszakérdeztem Is there a problem sir? A legdurvább amerikai akcentussal amivel csak tudtam. Persze rögtön rendben lett minden. Ám jöttek a koreaiak. Ted-et akinek nem volt semmilye (természetesen Ő is angolul kommunikált, mivel ez jobb nyelv ilyenkor) felállították és le akarták szedni a buszról. nah ekkor mondtuk azt hogy mi is leszállunk akkor. Aztán hálistennek nem lett semmi baj, és mehettünk tovább. Teddel, mindenestül együtt.

megérkeztünk Hawalli egy részére, elkezdtünk kérdezősködni, meg menni, aztán megtaláltuk Jarirs Bookstore-t. Sikerült:) Hát egy bazinagy csalódás. Ennek ellenére vettem egy Zsebszótárt, és egy angol arab szótárt, mivel arab angolom már volt. Visszafelé a KFC-ben ettünk, de következőre eldöntöttük hogy libanoni kaját fogunk enni, az almataam alubnani mashurunban (hires libanoni étterem).
Igazából láttuk az igazi nyomor kuwaitot, vagyis azt az igazi poros-szaros-közel keletet, ahol minden ragad, Te is ragadsz mert az alap 35 fokohoz még hozzájön a sok autó, a por, a meleg levegőt fújó akármik, szóval minden. Azért Én élveztem. Sajnos nincs időm tovább írni, mert ki fogják nyírni a netem, de remélem holnap majd írhatok többet is. Addig is legyetek jók. Hamarosan összedobok megint egy kis töprengést, listát a dolgokról amiket itt megtapasztalok.

Jaah és jövő hét végén strandra megyünk. Eldöntöttük.

2009. szeptember 5., szombat

Gépház 2

Amint láthatjátok, alakul a kis blogom...
A pénteki poker este kirobbanása elött sikerült Holczer kollégával közösen (bár a nagyobb részt Ő csinálta) összephotoshoppoltunk egy gyönyörű kis fejlécet.
Nekem nagyon tetszik de sajnos nem ez lesz a végleges. Ez csak amolyan szárnypróbálgatás, meg egyfajta brahi dolog volt. Arról nem beszélve hogy eléggé megosztotta a közönséget. Volt aki megbotránkozott rajta, volt aki szerint szimplán sértő. Persze a másik oldal meg istenítette. Mondjuk hál istennek már nem aktuális ez a kép, de sajnos ez is egy ok arra, hogy ne ez legyen a fő header.

Hamarosan publikussá teszem a blogot, mindenki legnagyobb örömére és akkor jöhetnek a visszajelzések hogy mi rossz, mit kellene még változtatni, meg ilyenek.

Kitalálom/kitaláljuk a véglegest és akkor jó lesz, meglátjátok:)
Csak győzzétek kivárni.