A hét

Fúú nagyon régen írtam már.
Ennek két oka volt. Az egyik az hogy baromira nem volt miről írni, a másik és talán fontosabb oka pedig az volt hogy el voltam foglalva. És tényleg el voltam foglalva. Mentem ide-oda, tanultam, kosaraztunk meg ilyenek...

De szépen sorjában. Az elmúlt hét egyik hőse és főszereplője természetesen a hűtő. Amióta megvan azóta van hideg piám, van sajtom, meg a többi finomság. Arról meg nem is beszélek hogy utat nyitott a főzőcskézésnek is, így pana cottát (olasz főzött krém), pirogit (lengyel tortellini) és az egyik kedvencemet glazed buns-t eper lekvárral töltve. Gyakorlatilag nagymama buktája, eper lekvárral, és a tetején cukormázzal. Ezt mind Rafal csinálta, de mivel a hűtővel Én rendelkezem ezért részesedést nyertem a kajából is. Tiszta nyereség. És baromi jó volt:)

A hideg pia meg azért kell mert itt már kis gatyában és ingben mászkálunk, de még így is szakad rólunk a víz. Brutálisan meleg van. Reggel háromnegyed nyolckor amikor caplatok az iskola felé akkor jéghideg kólát iszok...
A másik probléma, hogy még mindig nem fúj hideg levegőt a légkondi, de erre még visszatérek:)

Aztán ott van a sport. Nos az oroszok focilabdáját lenyúlták, úgyhogy dühükben most vettek egy kosárlabdát. Nem kellett sok, hívtak, mentem. És eszméletlen királyakat játszunk. Mondjuk hihetetlen béna kosárra dobó vagyok, 10-ből 1 ha bemegy akkor örülök. Mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Ám itt is van vicces dolog. Emlékeztek még arra hogy kemény "homokviharok" voltak? Nos a járdát és az úttestet takarítják, ott ahol nem is járnak, ám a pályákat nem. Ez azt jelenti, hogy centi vastag finom homokréteg van a pályán. Jó kis műanyag pálya, Dani mondta hogy az vicces, mert ha taknyolok akkor az szedi le a bőrt. Nah hát ez nem. Itt esel és csúszol még 3 métert. Ugyanez van megállásnál. Az arabok ordítoznak egymással hogy mi volt már ez, de biztosíthatok mindenki, hogy nem lehet hamar megállni: blokkolsz és még csúszol 1 métert legalább.
Viszont a legviccesebbet még így se mondtam. Legutóbb azért nem mentem ki, mert nem akartam sok port inhalálni. Nah hát már teljesen mindegy. 8 ember van a pályán, vagy esetleg 10, úgy felvertük a port hogy mindenki hörgött. Mindenkinek roszogott a foga, és mindenkinek volt valami baja. Mondtam is a srácoknak, hogy ha más bajunk nem is lesz ettől, holnap tutira mindenki rottyant egy homokozót...

Amúgy sikeresen meghúztam a hátamat 2 napja, azóta voltaren meg valami rózsaszín pirulával élek... Semmi komoly, csak kellemetlen. Majd el fog múlni, de addig rossz.

Amúgy érdekes ez a hátfájás is, mert levegővételnél is fáj, de amikor Theoék mondták hogy mennek jégkorizni Yusuffal és a japánokkal, akkor egyszerűen nem tudtam ellenállni. Elmentem. És milyen jól tettem! Akkor arra az időre kicsit elmúlt a hátfájás, kicsit kevésbé görcsöltem és baromi jól éreztem magam. Bent pulcsi és 15 fok lehetett, kint meg 30...
A jégpályán majdnem egyedül voltunk, pár kisgyerek bukdácsolt. Amikor odamentünk akkor mondták, hogy Takuye, az egyik japán srác elég jól tud mert náluk gyakran fagy. Nah mondom, királyság. Akkor mindenki tud valamilyen szinten.

Kaname és Wang hiányzik a képről

Hát nem. Theo és Én voltunk azok akik nem használtak palánkot. Theo csak egyenesen tudott menni, Én meg mindenhogy:) Hiába, nagypapa jól megtanított azért. Jól éreztem magam:)

A fogpasztareklám mindenit! (és igen, nem erősségem heti többször borotválkozni)


A távolban pár magas épület... a csótányfejű az egyik kedvencem

Liberation tower. Majd ide is felmászunk

Ma meg voltunk megint a szúq dzsumában, meg a lulu centerben (sima bevásárlóközpont). Most jött Ewa és egy boszniai lány. Természetesen muszlim, hijabbal a fején, de jó fej volt.

A hétvégén tanulás és jordánia meg oman tervezés lesz. Nem sok érdekes de megvagyok. Majd megpróbálok sűrűbben frissíteni, de nem mindig jön össze. Pedig lenne mit mesélni, bár sokszor olyanok amiket nem nagyon akarok leírni, mert még valakik félreérthetik.

BTW, most már holokausztot sem lehet tagadni. Mondjuk Én azt nem értem, hogy ki tagadná? Valaki világosítson már föl.

Kuwaiti Nemzeti Múzeum, előző este: KÉPREGÉNY!

KÉPGALÉRIA Dec. 12.
Nem minden kép van felrakva a blogra, vannak a képgalériában. Ezen kívül a blog nagyon lekicsinyíti a képeket (rá lehet kattintani hogy nagyobb legyen, de még úgy is kicsi), ellenben a picassán elvileg nagyban vannak fent.

Ezt a bejegyzést az Olvasni Nem Szeretők Egyesülete támogatta. Bár itt is kell egy kicsit olvasni, de megpróbálom rövidre fogni.

Kezdjük korábbról egy kicsit...

Megvettem a Kashkawan sajtot, és vettem hozzá ilyen fura kenyér félét. Szegény diák kajájának nem hívnám mert a sajt drága volt, de husi nem volt, szóval tekintsétek aminek akarjátok. A sajt nem volt nagy szám, de jól esett.

Szobám, meg a kis kamra szeglet. Ide hallom az úristen hogy lehet így élni??? Lehet:D Az arielt egy kicsit kiöntöttem, majd szerzek egy Bangladeshit valahonnan hogy takarítson ki. Van minden: Arab feliratos Pepsi és Coca termékek (feldobják a szobát), robbanó kínai cuccok (földhöz vágod robban)

Arab prezentáció, illetve rákattantam az ízesített TEJ-re. Durva, nagyon édes és nem hányom el magam tőle. Ellenben nem iszom folyton ilyet, mert fura élettani hatásai vannak:D












Éjjel 1-kor: Bálint éhes vagy? Jaa belém férne valami. Akkor rendeljünk. Ok. Mit kérsz? Nem tudom, de legyen elképesztően fokhagymás meg húsos. Okés... Tömjük a majmot Theo szobájában. (klikk a képekre, és nagyobbak lesznek)













NEMZETI MÚZEUM December 12! azaz MA!

Nem érdekel ha hosszú lesz a poszt, ezek úgyis csak képek.
Szóval ma a Kuwaiti Nemzeti Múzeumban voltunk. Hát mit mondjak? Nagyobb volt mint az előzőek, de annyira ez sem tudott megfogni. Nem ilyen múzeumokhoz vagyunk mi szokva. A legérdekesebb rész az az volt amikor életnagyságú bábukkal szemléltették a kuwaiti életet. Ugyan az mint a mubarakiyyában.


Reggel: Új Kaffeteria, törökök, indonéz, kirgiz.
Mr. Csíkszem:

Markaz Lugat, várunk, alszunk. Török srác mellettem nagyon jó, majdnem mindenen röhög:)
Borotválkozni nem szoktunk, mert minek?












Pole 1 (Ewa)

Pole 2 (Rafal) meg az emírek:D

Buszban, menjüüüüüüüüünk máááááááááááár!!!!!

Ááá, komolyan nem vagyok álmos...

Adelbek rögtön ki is pihente az 5 perces utat egy cigivel. A vicc az volt hogy eltévedtünk... Jah a másik vicces: Felszállt mindenki a buszra, ami egymás mögött parkol, erre jön Iman a kuwaiti, hogy szálljunk le és szálljunk át a másik buszba, mert ez a sofőr nem tudja merre kell menni. Mivan? Cseréljenek a sofőrök! A másik busz nem tud minket megelőzni vagy mi? Na nemáár... Komolyan nem tudtuk elhinni hogy ekkora az idiotizmus.

Hülyegyerek. (FIRE!!!!)

Hafída, Sali és a mosolygós európai gyerek. Nem akarom leírni mivel szórakozunk a fiúkkal egymás között amikor meglátunk egy nindzsát. XD (sok képen behajlítom a térdem, vagy ülök, de amúgy másfél fejjel magasabb vagyok a legtöbb embernél...)
Szigorúan tilos volt fényképezni, de a mutogatós bácsit nem hagyhattam ki:D Kis Ibrahim, ne nézz oda!:D

Bálint, Adelbek, Kenan, Rafal. Meg valami ürge a háttérben próbálja leszedni a hajót a korallzátonyról.

Ewa próbál lejjebb húzni. Sikertelenül.

Nem tudom mi volt olyan vicces. Japán csaj, Koreai lányok, Pole, Bálint, Theo, meg még ki tudja kicsoda. (van egy másik verzió a képgalériában, csak ide nem akartam kirakni)

A csapat nagy része. Nem az egész mert volt akinek fényképeznie is kellett. mivel elöl túl nagy helyet foglaltam volna, hátra kellett menni... Nem fogom most leírni hogy ki kicsoda, aki kérdez annak válaszolok.

Jani, Adelbek, Rafal, és Bálint. Nem volt rossz idő.

Tajwani lányok (Rafal folyton szivat az egyikkel...) Lilla (magyar) és Ewa.

Look how a Pole behave in an unfamiliar habitat. Mabruk:) (cmon it wasnt that bad... out of sakan at least)

Ki más, ha nem egy orosz (Kenan) mászná meg a LEZÁRT hajót?:D

A csajokkal élvezem a napsütést. A planetárium sajnos zárva volt, így kb 40 perc bolyongás után végeztünk a Nemzeti Múzeummal... hiába, kuwaitban vagyunk.

Vége:)
Hazafele benyomtunk indiai zenét, ami ordított a buszban, hatalmas volt. Nem volt rossz program, de el tudtam volna képzelni hogy utána beülünk valahova, csak éppenséggel mindenkit vissza kellet vinni a szakanba, mert irgumburgum. Ha meg már ott vagyunk akkor mindneki ment a saját dolgára, meg aludni.

Nah gondolom ez se fog tetszeni, mert most meg túl sok a kép vagy nemtom. Mindenesetre tessék írni, kommentelni, szívesen veszem őket. Kérdezni meg minden.

Legyetek jók:)

Fodrásznál voltam

Hehe, nem kell megijedni, azért ennyire rövidre nem vágattam. Mindenesetre megszabadultam egy jó adag hajtól. Hál istennek.

Már nagyon kellett, egy jó kis hajvágás, és nem csak nekem hanem Rafalnak is, így gondoltuk elmegyünk aztán kipróbálunk valami fodrászszalont. Hova máshova mint mubarakiyyába menjünk?

Ok. Láttunk diplomata szalont ahol 300-500 fils volt egy nyírás ami 150-300 HUF. Nem tudtuk elképzelni hogy ilyen létezik. Durva volt. Mindenesetre tele volt, és bizodalmunk sem volt elég, úgyhogy tovább kerestünk. Találtunk egy üreset és Én vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Viszonylag jól levágta a manus a hajamat, de amikor a tetejéhez érkezett akkor azzal nem tudott mit kezdeni. Fent alig vágott, elöl pedig fogta és FULL egyenesen vágta le a hajam. Ennyi erővel egy bilit is tehetett volna a fejemre és körbevághatta volna...

Szóltam neki hogy igazítson egy kicsit, amit meg is tett, de még mindig nemv olt jó arról nem beszélve hogy valami borzasztó érzés volt, hogy ha lelapul a hajam akkor elöl full egyenes. Szóval felborzoltam kicsit.

Alapvetően nem sikerült rosszul (ami fontos, mert ha normálisan nézek ki akkor jól érzem magam), de otthon még igazítottam az elején kicsit. A suliban mondták hogy hosszabban jobb, de nem érdekel, nekem így kényelmes.

Ma megnyertünk egy "versenyt" amiben kikérdezték az eddigi két előadás tartalmát. Jah igen, Badr nem volt, és a normális csaj volt megint aki szerintem érdekes dolgokat szokott mondani. Van nyeremény is. Egy ebédmeghívás a házába.

Nah most ez nagyon vicces mert ugye 2 csapatot csináltak a 40 emberből, így a csaj gondolt egyet és meghívott cirka 20 embert a házába ebédre. Nem lehet semmi. Kíváncsi leszek rá. Jövő hét szombaton lesz esedékes. Karácsony elött.

Aztán van Badr project, amit meg kell csinálni. Nos nekünk úgy néz ki, hogy a fiúk-lányok ismerkedéséről csinálunk felmérést. Kész van már a kérdőív is, csak ki kell töltetni. Természetesen lányokkal is. Nos Én mondtam hogy bevállalok egy nagyobb adagot. A 25 kérdőívből 9-et Én kaptam meg, mert elkértem Rafaltól az Ő példányait. Nem is tököltem sokat, kiszúrtam a lányokat, odamentem és mondtam nekik hogy kéne egy kis segítség. Rafal ott volt mellettem, de Én beszéltem. először kicsit néztek, aztán persze simán ment minden... Miért is ne?

Honnan jöttetek? Tudsz arabul olvasni? Húúú felolvasnád ezt? Mondom most nem, nem akarnám égetni magam. Gyere máskor is! Remélem még látunk! És sok mosolygó lányka.

Ez eddig oké és jó és szép de az egész hatalmas campuson csak 1 fiút láttál lánnyal/lányokkal beszélni és nevetgélni. És hát nem magyar volt?:D (valami B betűs neve volt).

Mindegy siker volt, most megyek is kiértékelem a válaszokat. Majd még írok.

Mubarakiyya szöveg+képek

KÉPGALÉRIA

Tudom hogy régen nem írtam, de annyira sok minden nem történik ám velem mint gondolnátok.
Elmesélem a tegnapi napomat...

Csütörtök, szokásos suli, de most csak 1 óra Yaqub. Aztán 1 óra várakozás, ahol az egyetlen kínai sráccal, Kaname (japán) és egy Tajwani lánnyal beszélgettem. Kínai srác nem tudta hogy hol van Magyarország... Igazából nem lepődtem meg, mert tényleg sok kis foltocska van szétszórva ott európában. Van az az Angla, a jókocsikat gyártó tudod, a franzőzök a békájukkal, meg valami temperamentumos déli nép a többi nem is fontos.

Most nem volt rossz, mert Badr bejött órára. Talán az első alkalom. De fel is készített bennünket, mert mondta hogy valami nagy projectet akar velünk csináltatni. Ez abból áll, hogy 4 emberes csapatokat kell alakítani és különböző témákat kitalálni. 1 csapat 1 témát ölel fel, és 1 témában 25 kérdést kell feltennünk kuwaiti embereknek. Összegzést is kell írni erről, természetesen arabul, és ha lehet akkor nyelvjárást kell használni. Jaa 100 szavas lehdzse szótárat kell összeírni. Persze azon kívül amit eddig vettünk.

Ezek után vissza a szakanba aludni egy keveset. Majd másfél óra után Rafal hívására ébredtem, mennek kajálni és utána mennek a city centerbe vásárolni, megyek? Mondom megyek, fél óra és ott vagyok. Kicsit késtem... de mondták hogy nem baj mert jó volt nézni a csajokat a kaffeteria előtt...
Irány Keifan, a lányszakan, de természetesen nem oda mentünk be hanem a city center nevű marketbe. Itt vettünk mindenfélét, láttam beszorult-ordító-síró gyereket, meg mindent amit akartam. Volt hajdú sajt magyarisztánból, de nem vettem mert nincs hűtőm. Mondjuk baromira megkívántam a sajtot...

Aztán haza, mosolyogtunk a lányszakan kameráinak (nah ha letoltam volna a nadrágom akkor még jobban szórakoztunk volna:D), majd még fixáltam egy kicsit az esti pipázáson, de igazából nem nagyon sikerült érdemben sokat szervezni.

Otthon Rafallal menni akartunk még egy óra alvásért amikor Takuye felhívott hogy szeretne velünk beszélni a Projectről. összenéztünk Rafallal: MOST? ok, kap 10 percet, elvégre biztosan fontos mondanivalója van még azon a napon amikor megkaptuk a házifeladatot. Végülis nem rossz hogy két japánnak társultunk össze, mert nagyon dolgoznak:) Amúgy jó arcok bírom őket. Ma délután is össze vissza hülyültünk velük.

Aztán Rafallal elindultunk, elvileg az volt hogy ketten mentünk, mert Janit nem tudtam elérni, Theoék meg nem tudom hol voltak. Azért küldtem egy SMS-t hog ymegyünk pipázni, ha van kedvetek akkor csatlakozzatok.
Nem kellett sok, Theoék és az oroszok is visszajeleztek hogy természetesen jönnek. Reniék is jöttek, de csak ketten: Reni és Sali és kilenckor már el kellett menniük haza... ami elég szívás. Mi még maradtunk bő két órát... de majd a végén.

Szóval Én lepődtem meg a legjobban hogy a végére 12 ember gyűlt össze. NAGGYON JÓ volt. Mindenféléről beszéltünk, majdnem mindenki vízipipázott, ittunk juiceokat és hatalmasakat röhögtünk. Nagyon jól éreztem magam.
Az oroszokkal sokat beszélgettünk különböző dolgokról, van már egy meghívásom Moszkvába is, mondták hogy szállásom van, programot Ők csinálnak, a többit meg majd megoldom, de menjek mindenképpen:)
Beszélgettünk hogy hova fogunk utazgatni, beszélgettünk piákról, nőkről, szokásokról különböző országokban...

Most jöjjenek a képek:

A csapat Theoék nélkül. Sajnos nem tudták megoldani hogy hozzánk üljenek mert annyira nem volt hely (LOL) de miután a lányok elmentek csatlakoztak.

Theoék. Theo mint Eminem, Wang, Aran', Warda (És Adelek csodálkozó feje is belekerült):

Elvan a gyerek:
Kenan, Adelbek, Bálint

Rafallal a lengyel sráccal
Poland, Hungary, Russia, Kirgizistan (Dél Korea elöttünk volt):

Nahh ennyi volt a móka mára, zárul Bálintka mesetára....
nemrég volt itt Kenan, és mondta hogy menjek halat, meg rákot enni, mert sikerült több mint 6 kilót venni, és nem tudnak vele mit csinálni. (kb 1000 forintért)

Benne leszek a TV-ben!

Sajnos, most bötűk lesznek.

Ma sok érdekes dolog nem történt. Megvolt az első, szétszedett csoportban lévő órám. Ez azt jelenti, hogy kezdő, illetve haladó csoport volt.
Nah most nagyon korán kezdtünk, 8 órakor. Főleg hogy még este a srácokkal beszélgettünk egy csomót, főleg az ázsiai országokról.

Szóval első kezdő óra. Ok kezdő. De majdnem lefordultam a székről amikor elkezdtük a betűket venni... A végére meg oda jutottunk hogy gyakoroljuk az írást, ami abból állt, hogy mindenkinek fel kellett írnia a táblára arab mondatot. Nah nekem azt sikerült felírnom hogy nem aludtam jól előző este, mert kevés időm volt:) Nagyjából jól írtam. Reni is cifrát írt, magyarázni is kellett szegény tanárnak.

Ezek után Badarral (vagy Budúr, a bánat tudja) nyelvjárást tanultunk. Utána jött másfél óra szünet amit egy gyors alvásra fordítottam, mert hulla voltam. majd vissza kellett mennem, mert az Afaq (tudjátok a suliújság) irodájában volt valami rendezvény.
Nah mire Én odaértem, a lányok már ott voltak (szegények nem mentek haza, a srácok meg vagy aludtak, vagy kajáltak, vagy mittomén)
De nem csak a lányok, hanem kamerák, újságírok, és főmudírok, akik jöttek sajtótájékoztatot tartani, meg üdvözölni minket itt a Kuwaiti Egyetemen. Végül is csak majdnem egy hónapja vagyok már itt.

Ekkor volt az hogy a kamera természetsen körbejárt, és nálam egy REC gomb is elsütésre került. Persze ez nem jelenti azt hogy benne is leszek a tévében, de elképzelhető. Este 9kor (nálatok 8) a Raiaiaiaiaia (??) nevű tévében. Volt kávé, kaja, meg hallgattuk az okosokat:)

Ezek után jöttek kuwaiti lányok- nem szépek-és velük csevegtünk. Ővelük lehet majd hétfőnként csevegni, nagyjából irodalmi nyelven. Én megpróbálok ott lenni, és rajtuk is kipróbálni az újonnan tanultakat. Ennyi. Nagyjából kis is merültek az eddigi dolgok.

Este lehet megyek salmiyába, de még nem tudom. El kéne menni, de még nem vagyok biztos benne hogy lesz kedvem.


És a végére jöjjön egy rossz hír:
Felhívott Reni, hogy beszélt Ágai Zsolt úrral, aki állítólag nem volt éppen meggyőző a tartózkodási engedélyünkkel kapcsolatban. Reni úgy fogalmazott hogy senki nem tud semmit és senki nem is csinál semmit, és elképzelhető hogy diplomáciai gondok lehetnek belőle. Hát úgy vagyok vele hogy ezt el tudom képzelni de persze nem akarom hogy megtörténjen.

Whisky, Whisky, Dicksons, Szuq, Whisky

Szóval írok is valamit. vagy legalábbis megpróbálom. Nem ígérem hogy hosszú leszek, vagy élvezetes, mert az mostanában nem megy...

Szerdán keveset aludtam, későn feküdtem, korán keltem, forgolódtam. Ez hangyányit megalapozta a csütörtöki napomat. Az iskola borzasztónak tűnt, bár Theo megröhögtetett (első sorban ültünk, mert késtünk). Utána kaja, majd elmentünk az Avenuesban és vettünk egy- egy Dumbellt (súlyzót) Legalább most már kezdem érezni az izmaim helyét. Sajnos nincs hova eljárni szóval most csak ilyen koca-gyúrás lesz, a futás mellett. Elfogyni talán nem fogok, mert azért jól táplálnak, de szándékomban áll kondit szerezni, a súlyzó pedig remélhetőleg rendben tartja a még megmaradt izmaim.
Szóval hamar letudtuk a plázát (hamarosan újra megyek) és belezúgtam az ágyba. Talán ha mésfél órát aludtam éjszaka... szóval jólesett.
Közben hívott Reni, hogy rossz híre van, mennem kell a konzulátusra. Naaaa neeeee. Nincs kedvem ott mosolyogni, meg mesélni.

Telt az idő és hirtelen egy taxiban találtam magam amivel az USA embassy főbejáratához vitettem magam (itt van a közelben a magyar) és megkérdeztem tőle merre visz az út budára.

Aztán meglett a nagykövetség. Bent, rögtön le kellett mennem az alagsorba, persze közben megdícsérték az öltözékem (Én voltam az egyik legkulturáltabban felöltözött egyén). Az előadást Dr Varró József tartotta, egy vezető rovos a szakmájában, amit intervenciós radiológiának hívnak. Vicces volt. Egy csövet dugdosnak a csávókba aztán kész. Érdekes volt, de még mindig nem tudtam hogy mit csinálok itt. Komolyan mondom a magyarok között idegennek éreztem magam. Magyarul beszélő emberrel már régóta nem találkoztam, főleg nem ennyivel. A nyelvet se nagyon alkalmazom.
Ám az előadás után kisebb fogadást rendeztek. Kis sütikével (persze kimaradt a tetves vacsora, szóval éhes voltam) elkezdtem betolni pár pogácsát, és töltettem magamnak Whiskyt. Elsőre nem akartam elhinni, de ott volt. ÉS NAGYON JÓL ESETT. Ezek után jöttek a beszélgető partnerek: Fodor Barnabás (Fodor t. úr fia) Ágai zsolt konzul helyettes, Várkonyi Péter aneszteziológus... blablabla. Fogyott a whisky nagyon, de jajjj jólesett, meg az a sok kis péksüti is.
Beszélgettünk, meg meséltünk, és közben ittunk-ettünk. Jó kedvem lett. Élveztem. Aztán vége lett. Nahh a lányokat hazavitte a sofőr, engem meg Várkonyi Péter. Tudom nem akkora nagy szám de egy 250 lovas SAAB 93-mal mentünk. Nah azért préselt az ülésbe rendesen, és ott is jókat beszélgettünk. Szóval a végére még egy kis európaiassabb gyorsulást is kaptam... már kezdtem hozzászokni ezekhez a nagy amerikai hodályokhoz... Majd írok róluk, mert érdekesek, de még gyűjtöm a tapasztalatot.

Ennyi volt kb az este. Másnap pedig mosás, meg kicsit rendet raktam, aztán pedig a többiek kitalálták hogy menjünk el a pénteki piacra (szuq dzsuma).
Nah ez a piac nagyon hasonlít ahhoz ami otthon nálunk van, csak azzal a különbséggel hogy ez nagyobb, keletiesebb cuccok kaphatók, és a termékek túlnyomó része használt/lopott/rossz. Láttam 2 literes vízforralót 1 dínárért. Az volt a bajom vele hogy baromi koszos, és baromi undorítóan nézett ki. Tudom hogy ki kell mosni, meg ilyenek, de azért ilyet csak akkor veszek ha szép állapotban van. Nembaj, addig használom Theóét. Nem is kell.
Az egyik indonéz gyerek vett két darab Casio órát 5 dínárért, és mutatta hogy nézd olyan mint az enyém, csak az övé még világítani is tud, az enyém meg nem. Mondom: jah király :). Örült neki, nahh.

Mai nap pedig megint korán keltünk, majd reggeli után irány a Dicksons House! Költői kérdések sora hangzott el: Ma hadza? What the fuck is Dicksons House? Who the hell is Dickson?
Két busszal mentünk, természetesen lányok-fiúk külön. Pff... Jó nem mintha buszozni akarnék velük. Aztán megérkeztünk egy pici verandás helyre, ami a dicksons house volt. Benne CSAK képek és néhány arab írás. Jó voltam érdekes képek is, de hát... jajj. Volt idegenvezetőnk is, aki elvileg angolul beszélt, gyakorlatilag nem értettem belőle gyakorlatilag semmit.
Hoztam brossúrát. Ezek szerint ez a ház egy nagyon régi építmény, és reprezentálja az angol birodalom koloniális építészetét amit a melegebb éghajlatú kolóniákon alkalmaztak. Szuper. Aztán itt élt egy faszi 1930 körül akit Dicksonnak hívtak és felújítatta akkor a házat, és benne is élt, míg az elődei csak irodának használták. Aztán volt egy "csaj" is. Um Saud. A csaj/nő kifejezés elég enyhe, ugyanis valami hihetetlenül rodna volt szegénykém. Hatalmas, ronda fejjel, buta szemöldökkel... Olyan igazi angol hölgy a rondábbik fajtából. Tudjátok... sziget, ronda nők: jó nem lehet:D (boccs Olivér).
Az egyik képen egy csomó teve között volt látható a hölgy, és mondtam az egyik japó csajnak hogy képzled el ha a tevék beszélni tudtak volna: "úristen mi ez itt?? meneküljünk mielött ránk ül". Szegény Japán csaj a könnyeit törölgette, és kérlelt hogy hagyjam abba.

Aztán haza. Mosok, tanulok, szarakodom a géppel. Este meg nem tudom mi lesz. Túl sok kedvem nincs elmenni, de lehet mégis majd megyünk valahova.

Remélem elég betűt írtam.

Jah és nincs MSN se SKYPE-om. De dolgozok a problémán...

Csakúgy

1. Tudom hogy itt minden fordítva van, jobbról balra írnak és stb. , DE a villanykapcsolókat miért kell fordítva felszerelni?? Felkapcsolom akkor le kell nyomni...
2. Csak az öböl menti országokban van ilyen szigorú férfi/nő kettéválasztás.
3. Egy vicc mert amikor a buszon előre ültünk srácok és felszállt 3 csadoros nő akkor nem voltak hajlandóak leülni hátra, és a vezető ordítozott velünk hogy üljünk hátra. Pathetic.
4. Hasonló szituáció: két mozgólépcső egymás mellett. Mi kiválasztjuk A-t. Amint ezt meglátták a csadoros nők, azonnal B-t választották.
5. Az Ő istenük, hitük ezt akarja és ezt maximálisan tiszteletbe tartom, de szerintem ez természetellenes.
6. A hármas pontban még csak nagyon néztem, a négyes pontban már meg is nevettem a szituációt.
7. Qiszm alradzsuli(férfi oldal) MIT KERESNEK OTT A NŐK? (Dévet elképzeltem: hogy képzeled, ehh??? slap:D:D)
8. Láttam egy könyvet: Miért választja az iszlámot sok nő? Tudom a választ, de mégis meg fogom venni a könyvet, amint úgy látom hogy van szabad keret rá.
9. Miért kaptam Whoppert a MAAKDÚNADZBAN, Mcroyal helyett?
10. Ti kérdeztek, és Én megpróbálom megválaszolni.

Placement test

KÉPGALÉRIA

Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.

Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.

Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.

Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)

Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.

Elkezdődött az iskola, insaallah...

Ma nagyon elszámítottam magam, mert nem hittem volna hogy ilyen rossz lesz felkelni. De sikerült. Hozzá kell még szoknom, mert az utóbbi időkben nagyon nem ez volt a trendi...
A srácokkal kihagytuk a reggelit. Egyikünknek sem volt kedve enni. Háromnegyed 9-re sikerült beérni a Markaz lugatba. mi voltunk az elsők... Mivel senki nem volt, és nem tudtuk mit kell csinálni, bementünk a titkárságra lejelenteni magunkat. Nem tudom hogy jött, hogy ezt kell csinálni, de a végén kiderült hogy ez volt a helyes. Itt az arab néninek be kellett mondanom a nevünket, aki arab átírással lekörmölte azt. Nahh itt voltak problémák. Megkérdezte mi a nevem: Schandl Bálint. Elkezdte leírni... aztán az istenért sem értette. Megkérdezte hogy mi a nevem: mondom még mindig Schandl Bálint.
Jójó... de akkor Bálint az apjának a neve? Én: mivan? nem tudom feltűnt-e de európai vagyok, nem arab. A nevem is elég európai. Most akkor mi a neve?
Nah neeeeeee most komolyan itt tartunk még hogy a tetves nevemet amit elmondtam neki nem tudja leírni? Magyarországon is szoktak bonyodalmak lenni, de egészen más keletűek. Végülis egy idő után végeztünk. Képzeljétek el az Indonéziaiak családnevét...:D

Ezután tudjátok mi következett? Vártunk. Időközben befutottak a Reniék, a többi vágottszemű kiscsaj, meg a kazahok. Mi srácok eléggé összerázódtunk úgy érzem, és a jövőben az csak fokozódni fog. Két koreai, 4 vagy mittomén mennyi indonéz, 1 kazah srác ( a másik olyan nyuszinak tűnt, Ő nem is vállalta a délutáni programot) és az 1 fasza magyar. Bementünk az osztályterembe, miután megjött Ibrahim az intézetvezető. Kedves, jófej arcnak tűnik. Olyan szórakozott profnak. Nem néz ki arabnak, de az. Az osztályteremben hihetetlen hideg volt, szal holnap már pulcsiban megyek, ja és még szerelték... no comment.
Beültünk, elmondta Ibrahim hogy ki Ő és mi lesz itt, meg hogy mindig késni fog (kössz Reni a fordítást) meg hogy kevés tanár lesz. Fasza lesz. Aztán bejött fogalmam sincs kicsoda (valszeg egyik tanár) és elkezdte intézni a csopikat. Bemutatkozunk neki, mondtuk hogy mennyire tudunk arabul, aztán felmérte-megkérdezte a tudásunk, hogy mégis melyik csoportba kerüljünk. Én temrészetesen a kezdő csoportba kerültem. Nem értettem hogy a tanár mit mond, de adok magamnak egy hónapot hogy ezt a kis fogyatékot meggyógyítjuk.

Fél órája voltunk a Markaz Lugatban amikor is vége lett az első tanítási napnak, mondván hogy mára nem volt semmi sem kijelölve... Hmm. Akkor ott dumáltunk kicsit, meg szerencsétlenkedtünk. Az egyik koreai felvette hogy menjünk Khalidiyyába, a másik campusra. Elvileg Reniékkel lettem volna, és elmentünk volna egyet kávézni, de túl sokat tököltek még a markaz lugatban (internet jelszavat akartak kérni: mondtam nekik hogy 2-3 hónap, meg különbenis, nekem itt csimbókokban lógnak a user nevek és passwordök, csak éppen bhatom), meg úgy voltam vele, hogy Suwaikh-ot már nagyon ismerem, nem fog ártani ha meglátogatom a másik campust.
Elmentünk busszal ami vicces volt, mert lányok is voltak a buszon. Ilyen még nem volt:) kb 1 órát ültünk a végtelen dugókban amikor is sikerült megérkezni. Azzal kezdődött hogy nem akartak beengedni minket a kapun. Én voltam elöl, nekem mondta az őr hogy ID pls. Az nincs. Akkor nem lehet bemenni. Elővettem az útlevélfénymásolatom és a kezébe nyomtam. Hát jó, de ezzel sem enged be. Amint ezt kimondta, kifújta a papíromat a szél a kezéből. Nah nekem is csak ennyi kellett, fogtam és egy elegáns mozdulattal átgyalogoltam a biztonsági őrőn (mindneki vékonyabb és alacsonyabb mint Én) és elkezdtem üldözőbe venni a papírom a camupuson. Mögöttem még 7-8 társam pedig nem nézett se istent, se embert bejött a kapun:)) Szegény biztonsági őr.
Így fordult elő hogy bementünk a khalidiyya campusba, ahol konkrétan mi voltunk az EGYETLEN külföldi (vagyis nem arab kinézetű). Baromi vicces volt, a koreai gyerek ahhoz hasonlította hogy mi vagyunk a majmok az állatkertben ahogy a campuson keringünk 8an és fingunk sincs semmiről. Keressünk caffeteriát. Megtaláltam. Bementem az egyik ajtón mert nagyon tetszett. Ámultam és bámultam... úrsiten ezeknek külön fagyizójuk van, meg ilyen baromijó kávézójuk, meg külön gyorséttermük. Ott álltam a bejárattól 5 méterre belül és nem értettem a többiek miér tnem jönnek be, és miért kiabálnak. Körülnéztem, MINDENKI engem nézett és csak lányok voltak. Hehh nézd már, ennyi lányt sem láttam egy helyen eddig. Aztán leesett... Hopp.

Miután eldöntöttük hogy nem akarunk beülni kajálni, leültünk egy nagyobb árnyékos részre, a lépcsőre. Megint csak majom effektus. Menjünk haza.

Hazaút is durván hosszú volt, de találkoztam egy Ali nevű sráccal, iráni, és nagyon jóban volt az elöző magyarokkal is (bazdmeg és társai mentek neki), és úgy nézki velem is jóban lesz. Jó sokat dumáltunk, és délután fel is hívott, meg miközben írom ezt a blogot aközben is. Programot szervez, unatkozik. Király:)
Hazafelé egy amerikai lány lökte a rizsát, nem tud arabul, muszlim. Furcsa párosítás volt.

Szóval a mai nap fasza volt. Úgy nézki szereztem egy új barátot, az indonéz arcok hatalmas jófejek, és a koreaiakkal is nagyon jól kijövök. Jó volt ez a nap.

Ma este nem leszek mert Ali talált valami programot. Nem hagyhatom ki.