A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hétvége. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hétvége. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. március 11., csütörtök

A hét

Fúú nagyon régen írtam már.
Ennek két oka volt. Az egyik az hogy baromira nem volt miről írni, a másik és talán fontosabb oka pedig az volt hogy el voltam foglalva. És tényleg el voltam foglalva. Mentem ide-oda, tanultam, kosaraztunk meg ilyenek...

De szépen sorjában. Az elmúlt hét egyik hőse és főszereplője természetesen a hűtő. Amióta megvan azóta van hideg piám, van sajtom, meg a többi finomság. Arról meg nem is beszélek hogy utat nyitott a főzőcskézésnek is, így pana cottát (olasz főzött krém), pirogit (lengyel tortellini) és az egyik kedvencemet glazed buns-t eper lekvárral töltve. Gyakorlatilag nagymama buktája, eper lekvárral, és a tetején cukormázzal. Ezt mind Rafal csinálta, de mivel a hűtővel Én rendelkezem ezért részesedést nyertem a kajából is. Tiszta nyereség. És baromi jó volt:)

A hideg pia meg azért kell mert itt már kis gatyában és ingben mászkálunk, de még így is szakad rólunk a víz. Brutálisan meleg van. Reggel háromnegyed nyolckor amikor caplatok az iskola felé akkor jéghideg kólát iszok...
A másik probléma, hogy még mindig nem fúj hideg levegőt a légkondi, de erre még visszatérek:)

Aztán ott van a sport. Nos az oroszok focilabdáját lenyúlták, úgyhogy dühükben most vettek egy kosárlabdát. Nem kellett sok, hívtak, mentem. És eszméletlen királyakat játszunk. Mondjuk hihetetlen béna kosárra dobó vagyok, 10-ből 1 ha bemegy akkor örülök. Mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Ám itt is van vicces dolog. Emlékeztek még arra hogy kemény "homokviharok" voltak? Nos a járdát és az úttestet takarítják, ott ahol nem is járnak, ám a pályákat nem. Ez azt jelenti, hogy centi vastag finom homokréteg van a pályán. Jó kis műanyag pálya, Dani mondta hogy az vicces, mert ha taknyolok akkor az szedi le a bőrt. Nah hát ez nem. Itt esel és csúszol még 3 métert. Ugyanez van megállásnál. Az arabok ordítoznak egymással hogy mi volt már ez, de biztosíthatok mindenki, hogy nem lehet hamar megállni: blokkolsz és még csúszol 1 métert legalább.
Viszont a legviccesebbet még így se mondtam. Legutóbb azért nem mentem ki, mert nem akartam sok port inhalálni. Nah hát már teljesen mindegy. 8 ember van a pályán, vagy esetleg 10, úgy felvertük a port hogy mindenki hörgött. Mindenkinek roszogott a foga, és mindenkinek volt valami baja. Mondtam is a srácoknak, hogy ha más bajunk nem is lesz ettől, holnap tutira mindenki rottyant egy homokozót...

Amúgy sikeresen meghúztam a hátamat 2 napja, azóta voltaren meg valami rózsaszín pirulával élek... Semmi komoly, csak kellemetlen. Majd el fog múlni, de addig rossz.

Amúgy érdekes ez a hátfájás is, mert levegővételnél is fáj, de amikor Theoék mondták hogy mennek jégkorizni Yusuffal és a japánokkal, akkor egyszerűen nem tudtam ellenállni. Elmentem. És milyen jól tettem! Akkor arra az időre kicsit elmúlt a hátfájás, kicsit kevésbé görcsöltem és baromi jól éreztem magam. Bent pulcsi és 15 fok lehetett, kint meg 30...
A jégpályán majdnem egyedül voltunk, pár kisgyerek bukdácsolt. Amikor odamentünk akkor mondták, hogy Takuye, az egyik japán srác elég jól tud mert náluk gyakran fagy. Nah mondom, királyság. Akkor mindenki tud valamilyen szinten.

Kaname és Wang hiányzik a képről

Hát nem. Theo és Én voltunk azok akik nem használtak palánkot. Theo csak egyenesen tudott menni, Én meg mindenhogy:) Hiába, nagypapa jól megtanított azért. Jól éreztem magam:)

A fogpasztareklám mindenit! (és igen, nem erősségem heti többször borotválkozni)


A távolban pár magas épület... a csótányfejű az egyik kedvencem


Liberation tower. Majd ide is felmászunk

Ma meg voltunk megint a szúq dzsumában, meg a lulu centerben (sima bevásárlóközpont). Most jött Ewa és egy boszniai lány. Természetesen muszlim, hijabbal a fején, de jó fej volt.

A hétvégén tanulás és jordánia meg oman tervezés lesz. Nem sok érdekes de megvagyok. Majd megpróbálok sűrűbben frissíteni, de nem mindig jön össze. Pedig lenne mit mesélni, bár sokszor olyanok amiket nem nagyon akarok leírni, mert még valakik félreérthetik.

BTW, most már holokausztot sem lehet tagadni. Mondjuk Én azt nem értem, hogy ki tagadná? Valaki világosítson már föl.

2009. december 6., vasárnap

Kaffeteria, hétvége, pénz blabla

Az az igazság hogy nem szoktam gondolkozni a címen. Egyszerűen amikor rákattintok, hogy új bejegyzést akarok csinálni, és bejön a cím mező akkor átfut az agyamon pár dolog és ami először eszembe jut azt írom bele a címbe.

Gondolhatjátok, hogy természetesen ez se mindig van így, mert akkor megint megnőne a nézettség, hehe:)

most ígérem rövid leszek, mert nincs sok időm mielött lemerül a gépem. (Mivan ott nincs áram kérdésre behúzok egyet.)

Nah hát a hétvégée megint eseménytelen volt, azt leszámítva hogy elmentünk Rafallal és a két magyar Doktor tanonccal az Avenuesba. Egy kedves, rendes helyi magyar, Péter vitt el minket. Azóta már meg is hívott a sivatagba BBQ partira, nagyon érdekel a dolog, de még szervezem az embereket, mert sajnos nem vagyunk elegen.
A két magyar sráccal keveset voltam együtt, de amikor együtt voltunk akkor nagyon jól éreztem magam velük. Jó volt hülyülni, kicsit szabadon beszélgetni, KÖSZÖNÖM:)

Szóval Avenuesban csak pár dolgot akartunk nézni, meg vásárolni, semmi nagy dolgot. Aztán Rafalnak mondtam, hogy nézd már ott a Pierre Cardin bolt. Nah hát ott ragadtunk. Rafal sikeresen vett egy öltönyt, persze megint olyan viccesen alacsony áron mint amilyenen Én vettem.

Amíg Ő próbált, addig Én szórakoztam. Vágjátok a Wall Str.-es filmeket? És a gazdag üzletembereket? Nah, hát találtam egy olyan kabátot amit az ilyen filmekben szoktak viselni. Hosszú fekete. 1.5 millió HUF. Háháháá ez pont jó lesz nekem. Full kashmir, belül meg vidrabunda vagy micsoda. Az eladó külön smasszert rendelt nekem hogy ne fussak el benne.
És jön a slusszpoén: nem állt jól. Mondtam az eladónak, hogy nem tetszik, nem áll jól. Nem kell:).

Voltak bőrkabátok, leértékelve, azokat is megnézegettem. Fél millió forintos bőrkabátok, és egyik hülyébben állt mint a másik. Ennyire azért nem vagyok elrontva, bezzeg a kabátok!

Aztán vettem egy hősugárzót mert olcsó volt, és miért ne? Baromi jó szolgálatot tesz. Ha fázik a lábam (leginkább csak az szokott) akkor bekapcsolom, elé rakom a lábam és awwwwww. Közben megy valami zene, vagy Family guy vagy nagy ritkán arabul olvasok valamit.

És akkor záróakkordként jöjjenek még jó hírek:
Megnyílt a kaffeteria a szakan mellett. Durva. Nem kell buszra szállni, nem kell sokat sétálni (bár az az igazság hogy ez hiányzik), hanem csak kilépsz a szakanból, mész 10 métert és már ott is vagy.
Sőt az alsó részlegen imádkozás megy. Tök jó nem? Sokat imádkozott? Fáradjon fel a folyton nyitva lévő kaffetériába és egyen egy kis rizst csirkével. Also restores mana by 20%.

És utoljára, de nem utolsó sorban: nagyon úgy néz ki (hivatalos papírt plakátot láttunk:) ) hogy a havi apanázsunkat 60 KD-ról 100 KD-ra emelik. Ez nem rossz. Arról nem is beszélve hogy minden szemeszter elött kapunk 50 KD könyvpénzt, amit most megdupláznak, szóval lesz olyan hónap amikor 200 KD-t kapunk. Nem semmi, de van miből. Ha már kempingeznem kell...

Szóval ennyi. Szerintem nem lett túl megerőltető a mai poszt. Majd még írok.

2009. október 31., szombat

Képek&szöveg

Ma a Kuwait National Memorial Museumban voltunk. Hát khmm...

LINK

KÉPGALÉRIA(Enyém)

Nem volt valami hú de nagy eresztés. A múzeum fő attrakciója, egy terepasztal, sok kis makettdologgal, és az ínyenc dolog az lett volna hogy speckó fényeffektekkel mutatja be az Iraki inváziót, és az utána történő felszabadítást. Ez mind nagyon jó lett volna, ha elfértünk volna, és mindenki tudott volna egy helyen nézelődni. De így nem. Vezető ment elöl, és nyomkodta a távirányítót, és aki hátul volt (sokszor voltam hátul, mert nem fértünk el) az konkrétan a full sötétben mászkált... Úgyhogy a múzeum fele nekem kicsit sötét volt.
Azután beültünk egy kb 14 fokra hűtött moziba, ahol bemutatták hogyan oltották el a tüzeket, aztán meg képeket néztünk. Jól mutatja a kuwaiti múzeumok állását hogy jóformán csak cikkek, képek, és egyéb ilyen dolgokat tudnak kirakni....


Jól szemlélteti a dolgokat hoyg ezt kirakták... kb ilyen szintű múzeumok vannak. Nem rossz mi?:D

Sayid jóarc, szeretjük:) Figyelitek az arányokat? Nem kis emberek az európaiak... (főleg hogy ennyit esznek)
Buszon hazafelé, balról jobbra: Jani, Én, Takuya, Yusuf, Seichi, Wang(csíkos), Sayíd pózol.