"Első nap"

Sikerült kicsit későn lefeküdni 21.-én hála pár dolognak, és azért egy kicsit megint hozzá kell szoknom ehhez a két órához. Nincs ezzel gond, de este meg reggel nagyon érződik.

Nem tudom, hogy csináltam de sikerült cirka 4 órát aludnom, majd felkelni negyed 8-kor, bebattyogni a suliba és rendesen végigcsinálni.

Most hazudtam. Fogalmam sincs hogy mi van az órarendemmel. Adtak egyet, de körülbelül 5x átmagyarázták a kinyomtatott rendet, meg amúgy is dolgom volt. 11-kor beszéltük meg Rafallal, hogy elmegyünk Khaldiyyába, és felvesszük a pénzünket... szóval gőzöm sincs hogy normálisan voltam-e iskolában vagy sem. Elvileg igen, gyakorlatilag meg majd ha kapom az ívet hogy nem voltam akkor nem.

Reggel suliban (álmos, rövid haj...)

A suliról amúgy annyit, hogy teljesen kiment a fejemből minden. Ott karattyol a tanár, és kb. semmit nem értek meg belőle. Eléggé kiábrándító. Remélem hamarosan elmúlik és visszatérünk ahhoz az áldásos állapothoz amikor ha figyeltem akkor a nagyját megértettem annak amit mondott. Renivel is találkoztam, minden testrésze megvan ha jól láttam, látszólag semmi baja. Meg is ajándékoztunk egymást: Tőlem kapott majd 1 kiló csokit, Én meg nem is gondoltam volna, de kaptam egy imaszőnyeget Bagdadból, illetve egy csomag képeslapot. Nem gyenge, nagyon szépen köszönöm:)

Ezek után mentünk pénzt kiverni az egyetemből. Legalábbis arra számítottunk, hogy ki kell verni belőlük, de olyan simán, olajozottan ment minden, hogy meglepődtünk. 60 ropogós kuvaiti dinárt kaptunk a kezünkbe. Hát ezek után kell csinálni valamit vele...

Szerintetek milyen szín lesz nyáron a divat?

Már megint a rossz helyen... (Hófehérke és az X nazgul)

The Avenues. Mi kell? Nos, benéztünk pár helyre, de egyenlőre egyikünknek sem volt valami sok kedve ruhát vagy egyéb ilyen cuccot vásárolni, arról nem is beszélve, hogy az igazi leárazások elvileg még hátravannak. (érdekesség: nem kellett alkudoznom a taxissal... annyiért vitt el minket amennyit mondtam neki. Fehér holló)

Bementünk az IKEA-ba is, ami nagyon vicces volt. Bementünk, jó bent vagyunk: lehet kajálni, meg fizetni. OK, hol vannak a bútorok meg a többi cucc? Nem most komolyan, ez nem vicces. Minden van, hot dog, röskveska puding, meg jörkapukka krémleves. Az IKEA profilt váltott... Aztán benyitottam egy szervízajtón. Kajak azt hittem hogy a bangladeshiek fognak ott cigizni, és a felmosórongyra támaszkodni. De nem, az IKEA sok kis izéje, meg a puffok meg minden egyéb tárult elénk. Ennél idiótább megoldást még nem láttam. Nem mondok semmit, de kétszer jártunk fel alá és valószínűleg mi voltunk full idióták, hogy nem találtuk meg a bejáratot.

Aztán kajáltunk az Au bon Pain-ben (Péjn:D), kellemes volt. Aztán irány a helyi tesco (CarreFour), lecsekkolni minden hülyeséget. Nah hát itt sokat ökörködtünk (mondjuk korántsem annyit mint az IKEAban). Vettem fogkefét, a régi kezd elhalni, vettem szőlőt mert megkívántam, vettem tisztítószert, meg bagettet... blablabla

Rafallal gondoltuk hogy olasz bérgyilkosoknak öltözünk

Én inkább sikerültem drogbárónak

Rafal még vett pár dolgot, amin sokat röhögtünk, szívattam egy picit:D Ezek után haza, baromira elfáradtunk.

Aztán kicsit kevesebb mint egy óra után hívott Reni, hogy most, ma mennek lőni menjünk velük. Király:) Megyünk. Achmed, egy holland srác, Reni, Rafal és Én mentünk. A lőtér a Kuvaiti Lövőklub vagy micsoda. Nagyon jó, nagyon hosszú az út oda, kint van a francban. megérkezünk, és hát fordultunk is vissza. Ugyanis valami nemzeti lövőverseny volt...

Bementünk a városba és ettünk... Állítólag valami jó helyen voltunk de annyira nem estem tőle hasra. Mindegy, itthon várt a jó kis bagettem egy kis hazaival:)

Nem hittem volna hogy ennyire mozgalmas lesz az úgymond "első" napom, de kellemesre sikeredett. Arról nem beszélve hogy amikor felkelek akkor bőven 20 fok felett van a hőmérséklet, nyitott ablaknál alszom, délután pedig simán 29-30-nál vagyunk. Ez azért kellemes:)

u.i.: amikor hazajöttünk az avenuesből akkor szóltak hogy levelem érkezett. Hirtelen nem tudtam mi van, de aztán eszembe jutott. A liftben nyitottam ki, és zenélt. Hihetetlenül feldobott, így megkésve is hatalmasat dobott a kedvemen. Millió puszi érte:)

Ügyintézéseim...

Most péntek van ugyan, de minden amit leírok az csütörtökön történt.

Ugyebár reggel el kellett mennünk Khaldiyya campusra a "diákigazolványainkért". Nem tudom hogy ezzel hogy vagyok beljebb, de legalább nem fognak megakasztani az ellenőrök semelyik campuson sem, mivel már van ilyenem.

Ahhoz képest hogy mennyire bágyadt volt mindenki, és hogy mennyire nem akartunk khaldiyyába menni, nagyon jól szórakoztunk. Mi fiuk hátul, lányok elöl. A lányok most kevesen voltak, kb 5-6 lány. Természetesen majdnem mindegyik abayában, csadorban feszített...
Már nemis tudom miről beszéltünk amikor felmerült hogy ezeket nindzsának hívjuk. Nah innentől kezdve előjött a fáradtság, meg az unalom és ezt a két dolgot vegyítve a hülyeségünkkel irgalmatlanul röhögtünk, és állathangokat adtunk ki, meg ilyenek. A velünk ülő pár ghánai, vagy elefántcsontparti srác (nemtom, a lényeg hogy Afrikaiak) a végén már nem tudták abbahagyni a röhögést, miattunk:D Természetesen a lányok is észrevették, mert néhány nindzsa néha hátrafordult... ilyenkor mindig kicsit elült a röhögés meg a beszélgetés, de amint visszafordultak kitörtünk:D:D Hatalmas volt:)

Megérkeztünk, megtaláltuk az irodát és hihetetlenül gyorsan ment az ügyintézés, elégedett voltam.


Majd miután mindenki pénzhiányban szenved, gondoltuk kicsit dörömbölünk az ösztöndíj miatt. Ez meg is történt, egy jó kis épületbe mentünk, ahol természetesen kiakasztottuk a liftet... Szóltak hogy esetleg Vasárnap nézzünk vissza. Meglesz.

Aztán vissza Shuwaikhba. Nah itt meg megkérdeztük MohSul-t hogy mi a tökömet kezdjünk az orvosi cuccokkal... Elmondta, jó menjünk. Aztán a Japánok elmondták hogy elöszőr az X-ray papírt kell kikérni de azt csak délután lehet, aztán meg a vérvétel eredményét, ami meg csak délelött... Nah mindegy.. Tudja valaki az utat? Tudták. Akkor menjünk, lesz ami lesz.

Buszt nem kaptunk (gondolom a lányok kapnak majd), taxit most nem engedhetjük meg magunknak... akkor sétálunk. Igen ám de nincs járda. Jó hát magas ívből, akkor az úttesten sétálunk. Úgyhogy több ember, az úttesten sétálva közelítette meg azt a tetves kórházat. Nincs messze, de azért soknak tűnt, főleg hogy milyen úton kellett másznunk. Megérkeztünk, megtaláltuk a fülkét, másodiknak Én kértem a papírom. Nem akarta megtalálni. Mondtam neki hogy keresd még ott lesz az... végülis meglett, Ok, akkor irány a vérvétel eredményének kiderítése.
Visszaséta, ez is kegyetlen, papír kérés, kicsi várakozás, majd ezt is megkaptuk, beváltva az X-Ray papírt. Királyság. Nem hittük volna hogy siker mindkettőt elcsípni, de sikerült. Büszkék voltunk magunkra.

Kb fél 2re vissza is értünk a szakanba, ahol MohSulnak kell odaadni ezt a papírfecnit... Természetesn MohSul már nem volt, vége a munkaidőnek, majd Vasárnap. OK, akkor majd akkor, de legalább már nem kell sokat szarakodni, ezen is túl vagyok. Utána majd jönnek a vicces dolgok.

Ezekután kaja, majd elmentem Janival az Avenuesba. Vennem kellett szappant, mosóport, fogkrémet. Meg is vettem, maradt kemény 200 filsem. Annyi pénzem maradt hogy tudok venni két kólát. De nem izgat, mert most egyrészt nem kell, másrészt ha Vasárnap valóban megkapjuk a pénzünket, akkor baromira gazdag leszek:D Simán helyreáll a költségvetés ahogy néztem, és ha minden igaz akkor még a dollárokhoz sem kell tobbet hozzányúlnom:)

Nah végülis ennyi. Gyorsan feldobom a blogot, mert hamarosan megyek focizni.

Srácoknak üzenem, hogy ha egyszer hazamegyek akkor készüljenek fel hogy Velem többet nem lehet majd csocsózni. Még nem vagyok pró, de jól mutatja a dolgok állását, hogy mikor idejöttem akkor még lassan ment minden, pár napja viszont tönkrevertünk egy Bahreini párost, akik nem voltak rosszak:)

És Walid ígérem hogy fogunk arabul csevegni, mikor hazamegyek (bár gyanítom Hannával jobban megértetem magam).

Benne leszek a TV-ben!

Sajnos, most bötűk lesznek.

Ma sok érdekes dolog nem történt. Megvolt az első, szétszedett csoportban lévő órám. Ez azt jelenti, hogy kezdő, illetve haladó csoport volt.
Nah most nagyon korán kezdtünk, 8 órakor. Főleg hogy még este a srácokkal beszélgettünk egy csomót, főleg az ázsiai országokról.

Szóval első kezdő óra. Ok kezdő. De majdnem lefordultam a székről amikor elkezdtük a betűket venni... A végére meg oda jutottunk hogy gyakoroljuk az írást, ami abból állt, hogy mindenkinek fel kellett írnia a táblára arab mondatot. Nah nekem azt sikerült felírnom hogy nem aludtam jól előző este, mert kevés időm volt:) Nagyjából jól írtam. Reni is cifrát írt, magyarázni is kellett szegény tanárnak.

Ezek után Badarral (vagy Budúr, a bánat tudja) nyelvjárást tanultunk. Utána jött másfél óra szünet amit egy gyors alvásra fordítottam, mert hulla voltam. majd vissza kellett mennem, mert az Afaq (tudjátok a suliújság) irodájában volt valami rendezvény.
Nah mire Én odaértem, a lányok már ott voltak (szegények nem mentek haza, a srácok meg vagy aludtak, vagy kajáltak, vagy mittomén)
De nem csak a lányok, hanem kamerák, újságírok, és főmudírok, akik jöttek sajtótájékoztatot tartani, meg üdvözölni minket itt a Kuwaiti Egyetemen. Végül is csak majdnem egy hónapja vagyok már itt.

Ekkor volt az hogy a kamera természetsen körbejárt, és nálam egy REC gomb is elsütésre került. Persze ez nem jelenti azt hogy benne is leszek a tévében, de elképzelhető. Este 9kor (nálatok 8) a Raiaiaiaiaia (??) nevű tévében. Volt kávé, kaja, meg hallgattuk az okosokat:)

Ezek után jöttek kuwaiti lányok- nem szépek-és velük csevegtünk. Ővelük lehet majd hétfőnként csevegni, nagyjából irodalmi nyelven. Én megpróbálok ott lenni, és rajtuk is kipróbálni az újonnan tanultakat. Ennyi. Nagyjából kis is merültek az eddigi dolgok.

Este lehet megyek salmiyába, de még nem tudom. El kéne menni, de még nem vagyok biztos benne hogy lesz kedvem.


És a végére jöjjön egy rossz hír:
Felhívott Reni, hogy beszélt Ágai Zsolt úrral, aki állítólag nem volt éppen meggyőző a tartózkodási engedélyünkkel kapcsolatban. Reni úgy fogalmazott hogy senki nem tud semmit és senki nem is csinál semmit, és elképzelhető hogy diplomáciai gondok lehetnek belőle. Hát úgy vagyok vele hogy ezt el tudom képzelni de persze nem akarom hogy megtörténjen.

Placement test

KÉPGALÉRIA

Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.

Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.

Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.

Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)

Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.

Elkezdődött az iskola, insaallah...

Ma nagyon elszámítottam magam, mert nem hittem volna hogy ilyen rossz lesz felkelni. De sikerült. Hozzá kell még szoknom, mert az utóbbi időkben nagyon nem ez volt a trendi...
A srácokkal kihagytuk a reggelit. Egyikünknek sem volt kedve enni. Háromnegyed 9-re sikerült beérni a Markaz lugatba. mi voltunk az elsők... Mivel senki nem volt, és nem tudtuk mit kell csinálni, bementünk a titkárságra lejelenteni magunkat. Nem tudom hogy jött, hogy ezt kell csinálni, de a végén kiderült hogy ez volt a helyes. Itt az arab néninek be kellett mondanom a nevünket, aki arab átírással lekörmölte azt. Nahh itt voltak problémák. Megkérdezte mi a nevem: Schandl Bálint. Elkezdte leírni... aztán az istenért sem értette. Megkérdezte hogy mi a nevem: mondom még mindig Schandl Bálint.
Jójó... de akkor Bálint az apjának a neve? Én: mivan? nem tudom feltűnt-e de európai vagyok, nem arab. A nevem is elég európai. Most akkor mi a neve?
Nah neeeeeee most komolyan itt tartunk még hogy a tetves nevemet amit elmondtam neki nem tudja leírni? Magyarországon is szoktak bonyodalmak lenni, de egészen más keletűek. Végülis egy idő után végeztünk. Képzeljétek el az Indonéziaiak családnevét...:D

Ezután tudjátok mi következett? Vártunk. Időközben befutottak a Reniék, a többi vágottszemű kiscsaj, meg a kazahok. Mi srácok eléggé összerázódtunk úgy érzem, és a jövőben az csak fokozódni fog. Két koreai, 4 vagy mittomén mennyi indonéz, 1 kazah srác ( a másik olyan nyuszinak tűnt, Ő nem is vállalta a délutáni programot) és az 1 fasza magyar. Bementünk az osztályterembe, miután megjött Ibrahim az intézetvezető. Kedves, jófej arcnak tűnik. Olyan szórakozott profnak. Nem néz ki arabnak, de az. Az osztályteremben hihetetlen hideg volt, szal holnap már pulcsiban megyek, ja és még szerelték... no comment.
Beültünk, elmondta Ibrahim hogy ki Ő és mi lesz itt, meg hogy mindig késni fog (kössz Reni a fordítást) meg hogy kevés tanár lesz. Fasza lesz. Aztán bejött fogalmam sincs kicsoda (valszeg egyik tanár) és elkezdte intézni a csopikat. Bemutatkozunk neki, mondtuk hogy mennyire tudunk arabul, aztán felmérte-megkérdezte a tudásunk, hogy mégis melyik csoportba kerüljünk. Én temrészetesen a kezdő csoportba kerültem. Nem értettem hogy a tanár mit mond, de adok magamnak egy hónapot hogy ezt a kis fogyatékot meggyógyítjuk.

Fél órája voltunk a Markaz Lugatban amikor is vége lett az első tanítási napnak, mondván hogy mára nem volt semmi sem kijelölve... Hmm. Akkor ott dumáltunk kicsit, meg szerencsétlenkedtünk. Az egyik koreai felvette hogy menjünk Khalidiyyába, a másik campusra. Elvileg Reniékkel lettem volna, és elmentünk volna egyet kávézni, de túl sokat tököltek még a markaz lugatban (internet jelszavat akartak kérni: mondtam nekik hogy 2-3 hónap, meg különbenis, nekem itt csimbókokban lógnak a user nevek és passwordök, csak éppen bhatom), meg úgy voltam vele, hogy Suwaikh-ot már nagyon ismerem, nem fog ártani ha meglátogatom a másik campust.
Elmentünk busszal ami vicces volt, mert lányok is voltak a buszon. Ilyen még nem volt:) kb 1 órát ültünk a végtelen dugókban amikor is sikerült megérkezni. Azzal kezdődött hogy nem akartak beengedni minket a kapun. Én voltam elöl, nekem mondta az őr hogy ID pls. Az nincs. Akkor nem lehet bemenni. Elővettem az útlevélfénymásolatom és a kezébe nyomtam. Hát jó, de ezzel sem enged be. Amint ezt kimondta, kifújta a papíromat a szél a kezéből. Nah nekem is csak ennyi kellett, fogtam és egy elegáns mozdulattal átgyalogoltam a biztonsági őrőn (mindneki vékonyabb és alacsonyabb mint Én) és elkezdtem üldözőbe venni a papírom a camupuson. Mögöttem még 7-8 társam pedig nem nézett se istent, se embert bejött a kapun:)) Szegény biztonsági őr.
Így fordult elő hogy bementünk a khalidiyya campusba, ahol konkrétan mi voltunk az EGYETLEN külföldi (vagyis nem arab kinézetű). Baromi vicces volt, a koreai gyerek ahhoz hasonlította hogy mi vagyunk a majmok az állatkertben ahogy a campuson keringünk 8an és fingunk sincs semmiről. Keressünk caffeteriát. Megtaláltam. Bementem az egyik ajtón mert nagyon tetszett. Ámultam és bámultam... úrsiten ezeknek külön fagyizójuk van, meg ilyen baromijó kávézójuk, meg külön gyorséttermük. Ott álltam a bejárattól 5 méterre belül és nem értettem a többiek miér tnem jönnek be, és miért kiabálnak. Körülnéztem, MINDENKI engem nézett és csak lányok voltak. Hehh nézd már, ennyi lányt sem láttam egy helyen eddig. Aztán leesett... Hopp.

Miután eldöntöttük hogy nem akarunk beülni kajálni, leültünk egy nagyobb árnyékos részre, a lépcsőre. Megint csak majom effektus. Menjünk haza.

Hazaút is durván hosszú volt, de találkoztam egy Ali nevű sráccal, iráni, és nagyon jóban volt az elöző magyarokkal is (bazdmeg és társai mentek neki), és úgy nézki velem is jóban lesz. Jó sokat dumáltunk, és délután fel is hívott, meg miközben írom ezt a blogot aközben is. Programot szervez, unatkozik. Király:)
Hazafelé egy amerikai lány lökte a rizsát, nem tud arabul, muszlim. Furcsa párosítás volt.

Szóval a mai nap fasza volt. Úgy nézki szereztem egy új barátot, az indonéz arcok hatalmas jófejek, és a koreaiakkal is nagyon jól kijövök. Jó volt ez a nap.

Ma este nem leszek mert Ali talált valami programot. Nem hagyhatom ki.