A történet+ előzmények

Mióta nem írtam annyi minden nem történt. Ománból visszatérve gyakorlatilag semmi nem változott.

Az idő kezdetben nagyon rossz volt a folyamatos homokviharokkal, de egy idő után átment a most is tapasztalható időjárásba: többségében tiszta, kék égbolt, és tűző nap. Napközben simán van 50 fok, estére leszokott menni 37-40 környékére. Hiába, itt minden betonból van. Kilépek és sugárzik minden a hőtől.

Voltunk kuvaiti Hard Rock Caffeban, ami egy hatalmas csalódás volt: természetesen nincs alkohol a koktélokban, de lehetne így is élvezhető, extra édes koktélokat keverni, mint ahogy azt a már szinte kult helyekké vált arab coffee shopokban szokás. De neeeem. Itt kapunk hangzatos, szépen kinéző koktélokat, horror árért. Mondanom sem kell, hogy a kicsit tudatosabb lengyelek illetve az egyetlen magyar azonnal kiakadt... Sajnos mi nem tudtunk elájulni attól, hogy a Hard Rock Caffeban vagyunk.
Rövid időn belül az egész csapat (egy grúz srác, törökök, meg egy tajwani lány) átvonult a Marina Mallba, ahol a Jhonny Rocketsben ettünk és shakeztünk. Még ez is drága, de a HRC-hez képest tiszta gazdaságos, illetve milliószor jobb dolgok vannak benne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindenki csak toporgott, hogy mégis hova menjünk, aztán a végén Én döntöttem, ám a többiek is mondták hogy király:)

Mit lehet még mondani? Jah igen. Megvolt a két vizsgám. Badr-nál vizsgáztam először ami egy vicc volt: sulim volt előtte, így már egy csöppet át voltam fagyva és a vizsgateremben kb 17 fok volt (kint legalább 40): mindenki fázott. Ez azt eredményezte, hogy szinte vacogtam, illetve elfelejtettem olvasni:D Szánalmasan ment, nem tudom mi volt akkor (lehet a 3 óra alvás se segített).

Aztán tegnap megcsináltam a Jaqúb vizsgát. Előre szólt hogy mire lehet számítani. Volt szövegértés, amivel most egy kicsit megszenvedtem, de szoktak menni, volt 20 kifejezés amikkel mondatot kellett írni, volt nyelvtan, meg volt egy ugyancsak értelmezés feladat. Készültem rá, szerintem jól sikerült.

És akkor jöjjön a történet maga...

Szóval itt van ez a szünet. Egy hónapja még csak közeledett és mivel kicsit több mint két hétről van szó, ezért biztos voltam benne, hogy valahova el kell, hogy húzzam a belem, mert itt a seggvakargatáson kívül semmit nem fogok tudni kezdeni. Kuvait csodálatos, Kuvait mindenható, de azért ha az egyetemi élet is meghal, illetve mindenki elutazik, akkor már gyomorforgatóan rossz itt minden.

Hova menjünk? Nos, ugyan felmerült, hogy veszek haza, Pestre egy jegyet és akkor Balatonozok, meg minden ilyesmit csinálok két hétig, ám úgy voltam vele, hogy Augusztus valamikor végleg hazamegyek és onnantól egy jó ideig otthon leszek... míg most Kuvait szponzorálásával inkább világot látnék.
Ha világot látunk akkor milyen világot akarok Én látni? Arabot? Persze majd még egy arab államot meg akarok járni, amikor így is túl sokban voltam már az elmúlt hónapokban.

Szíria kiesik, mert kb ugyanaz mint Jordánia (jött az ellenválasz hogy Szíria jobb, és jött utána az is hogy "szerintem, mert még soha nem voltam Jordániában") Nos Én nem voltam Szíriában, de valahogy nem is vonzz.
Dubai, Emirátusok, Bahrein? Nah hagyjatok békén... Kuvaitban élek, majd ha két anyám lesz akkor megyek "világot látni" ilyen helyre.
Egyiptom-Kairó? Nem rossz, nem rossz. Ha minden borul, akkor ez egy nagyon jó választás lehetett volna.
Libanon-Bejrút? Nos, szívem rejtett vágyává vált már egy ideje, hogy Bejrútba eljussak és mint ilyen el is fogok jutni, mert addig nem hagy majd nyugodni. Erős verseny lett volna Kairó és Bejrút között...

Végezetül eszembe jutott olyan is hogy elmegyek Dél Afrikába, úgyis most kezdődik a VB meg minden... Ezzel csak az a bajom, hogy ott az olyan embereket mint Én reggelire eszik meg, így ódzkodtam az ötlettől.

És végül is meglett az úti cél: India, azon belül is Delhi. Egy ideig gondolkodtam azon hogy Mumbai vagy Delhi legyen, de Delhiben maradtam. Teljesen más kategória mint itt a közel kelet (tán azért mert nem a közel keleten van?). Egy más világ, a csodálatos India és hát persze olcsón meg lehet úszni.
Ha megnézem azt hogy Magyarhonból hogy tudnék idejönni akkor sírógörcsöt kapok, mert enyhén drága. Így viszont mondhatni budget nyaralásra megyek. Hozzátartozik, hogy nem gondolkodhatnék ilyeneken ha a MÖB illetve Kuvait nem segíti céljaim. Megint csak köszönöm.

Az egész úgy kezdődött, hogy basszus nem lehet vízum nélkül beutazni, és nincs is olyan, hogy a reptéren beleütnek egy pecsétet az útleveledbe és aztán mész isten hírével. Előre meg kell csináltatni.
Felkerestem a nagykövetséget, ahol szembesültem azzal, hogy eltarthat 20 napig is a folyamat, ami kellemetlen, mivel jegyet sem veszek addig amíg nincs vízumom, illetve kb. ez a határidő: ha tovább húzzák akkor nem megyek sehova, nem hogy Indiába. A másik mellbevágó dolog az a pénzmennyiség, amit legombolnak az emberről egy ilyen vízum megcsinálása címén. Kicsit már Indiában éreztem magam: valószínű, hogy baksist is fizettem...
Itt merült fel bennem, mégsem Indiába kellene mennem, mert lehet, hogy most kidobok egy valag pénzt az ablakon, de semmi sem fog belőle összejönni. Áh próbáljuk meg: aki mer az nyer.

Innentől kezdve várakozás, várakozás... elvileg telefonálnak, ha kész lesz. Két hét telt el, nem telefonáltak. Nah mondom, biztos ami biztos menjünk, aztán nézzük meg. Mit ad isten, ott volt az útlevelem vízumostul, mindenestül együtt. Annyira örültem, hogy minden bánatom elfeledtem.

Azóta az események felgyorsultak, megvettem a repjegyet, Manamán(Manamana:D:D ) (Bahrein) keresztül megyek, illetve a szállást is lefoglaltam. Amikor foglaltam a szállást akkor lehetett küldetni emlékeztetőt. Nos, azt hiszem elírtam a telefonszámot, mert nem kaptam emlékeztetőt... Valaki otthon nagyot néz, hogy bizonyos Balint Schandl Delhiben foglalt hotelt... :D:D

Van térképem, van könyvem, van egy valag címem, van egy valag adatom. Az elmúlt két napban olyan hihetetlen mennyiségű anyagot olvastam Indiáról, Delhiről, arról, hogy hova akarok, hova illene elmenni, hogy mire kell vigyázni, hogy mégis hogy kell ott viselkedni... embertelen. És még rengeteg van.

Most kezdődik a monszun szezon, szóval lehet lesz egy kis problémám az esővel, illetve a szúnyogokkal. Malária meg Dengi vírus van ott dögivel. Vigyázni kell, nagyon mást nem tudsz csinálni.

A tervek szerint Delhiben lesz a főhadiszállás, gyalog, riksával illetve vonattal fogok közlekedni. Agrába akarok elmenni ahol a Taj Mahal is van, Jaipurba ami egy nagyon szép, régi uralkodói város, illetve akarok menni tigriseket nézni, meg elefánton lovagolni. (Mekkora hülyeség ez? nem elefántolni kellene egy elefánton? Vagy megülni egy elefántot? Nem tudom... Valaki segítsen).

Delhivel nem lesz gondom, mégis csak egy város, ám az agglomerációt, a szomszédos "megyéket" is érdemes lenne meglátogatni ha lesz időm. Fel kell készülni. Most olvasok olvasok olvasok. És tervezek.

Már vettem egy kis könyvet, amibe mindent fel fogok jegyezni (lehet hiba volt XD) illetve beszereztem lakatot a poggyászomra, meg egy nyakba akasztható kis táskát, ami vízálló és baromi könnyű. Ez azért kell mert a zsebeimben nem lesz semmi, illetve ezt el tudom rakni a pólóm alá, így talán nem fognak tudni fontos dolgokat ellopni tőlem.

Mit mondjak... egyesek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok, hogy ezt így bevállalom, Én egyenlőre azt mondom hogy hülye vagyok... ám a kettő között sokszor csupán leheletnyi a különbség. Azt tudom, hogy világot fogok látni, ez egy cél, álom volt és afelől sincs kétségem , hogy az eddigi egyik legkeményebb utazásaim egyike lesz. Érzem, megéri:)

Lesz még egy későbbi bejegyzés is a témával kapcsolatban. Addig stay tuned.

Szerintetek jól döntöttem? Tippek, tanácsok? Véleményt kérek írni!

Sivatagi BBQ

KÉPGALÉRIA Jan. 8.
Blogba ki nem tett képek is vannak a galériában.

Nagyon régen készült már az utolsó bejegyzés. Ahhoz képest, hogy októberben például napi szinten voltak új bejegyzések, most nagyon ritkán írok. Elmúlt az a lelkesedés ami kezdetben volt, hogy be akarok mutatni mindent, illetve most már nincs is annyi új dolog amit be lehetne mutatni.

Arról meg rég letettem hogy percről percre írjak le napokat, mert semmi értelme. Tisztelt Olvasó sem élvezné és Én sem. Az érdekesebb pillanatokat akarom csak megragadni. Többen kérdezték hogy miért hanyagolom a blogot. Nem hanyagolom. Vagyis ha hanyagolom is, azt nem direkt csinálom.

Valahol ott hagytam abba az előző posztot, hogy elkaptam egy jó kis taknyot, illetve prezentáltam, majd a két BBQ meghívást is elmeséltem. Az egyik BBQ partit (a magyar, sivatagosat) már letudtam, így azzal folytatom.


Már említettem hogy Péter, egy itt élő egyetemi fizikatanár hívott el egy magyar sütögetésre, avagy BBQ partira. Lévén ez az első ilyesfajta élményem, megpróbálom részletesebben elmesélni. Reggel hétkor kelés (Én hibám, nagyon taknyos voltam), ablak elhúz, és miután elkészítettem a teámat, lehuppantam és élveztem kicsit a tengert, a napot, a flamingókat. A távolban a szokásos 4 kémény most nem is füstölt annyira. Mögötte meg a pusztaság. Még nem is gondoltam volna hogy később ezeket a kéményeket a másik oldalról fogom bambulni, a sivatagból... vagyis inkább annak kezdetéről.

Péter 9:15-re itt volt értem, egy szerintem igencsak jól sikerült Mitsubishi Pajeroval. Bármennyit is próbálta degradálni nekem nagyon bejött az autó. Irány az egyik Sultan Center (helyi spar), hogy bevásároljunk. Itt sokat kóvályogtunk, mert hát ugye amikor két férfiember vásárol élelmiszert az soha nem egyszerű. Állítom, hogy a nők mindenben sokkal többet tökölnek, ám véleményem szerint a férfiak nem élelmiszer vásárlásra teremtett, habár Én élvezni szoktam.
Vettünk husikát: marhassaslik amitől nagyon tartottam de később ez bizonyult a legjobbnak, illetve libanoni húsos valamit ami kicsit csípős volt. Kenyér, Én vettem iráni kenyeret (IMHO a legjobb itt), ubit illetve kólát. Borunk az már volt:)

Ezután találkoztunk a parkolóban a többi magyarral. Itt élőkről van szó, kialakult már a hagyománya ezeknek a sivatagi sütögetéseknek. Az egyik félmagyar pár (a férj libanoni) akkora platós dzsippel jött hogy az amúgy nem kicsi Pajero matchboxnak tűnt mellette. Elképesztő volt. Végül Reniék is befutottak így elindultunk.

Ketten Péterre a Pajeroban követtük a többieket. A kuwaiti autókban 1 nagyon idegesítő van, és ezt már több embertől halottam: 120-nál elkezd picsogni, hogy túl gyorsan mész. Olyan mint amikor nem kötöd be magad vagy amikor nehezet raksz az anyósülésre és attól indul be. Halálos és nem lehet kikapcsolni egyszerűen.
Beszélgettünk, hogy mit csinál itt pontosan, hogyan is éri ez meg, miket kell fizetni. Hozzá lehet szokni, arról nem beszélve, hogy a dolgok elviselését nagyban segíti az, hogy az itteni munkájával a többszörösét keresi az otthoni kollégáinak. Csak az autót nézve megérted: 3.8-as benzines motor, és az égadta világon semmit nem kell fizetni utána. A benzin 50 forint literenként...

Megkerültük a kis öblöt. Most már az ablakomból látható 4 kémény mögött vagyunk, és megyünk még egy kicsit. Sátrakat lát az ember, az autópályán homokátfúvások. Ha nem lenne használva akkor el is tűnne a homok alatt az aszfalt. Egyszer csak letérünk az autópályáról és a semmibe megyünk. Azaz a sivatagba. Itt a személyautók ugyan még bírják a gyűrődést, de ehhez már igazán terepjáró kell. Teljesen normális ez itt. Budapesten a 10. kerületben minek neked a terepjáró?


Megérkezünk, kiszállunk. Nagyon fúj a szél, nem lesz ez így jó. Annyira fúj a szél, hogy minden magyar kicsit átmegy kínaivá, hamarosan már minden szavam után roszog a fogam közt a homok: nem kellemes.
Aztán a szervező (nagydzsipp) megkerüli a sziklát, és szól nekünk hogy ott sokkal jobb. És valóban. Ott kevésbé fúj a szél. Amúgy egy idő után ha nem is múlt el, de enyhült és azt kell mondanom hogy egész nap kellemes idő volt. Pulcsiban voltam, kicsit beteg is voltam, meg azért 19-20 fokban nem éreztem azt hogy nekem pólóban kell lennem, de jó volt ez így. A fejem megégett. Lebarnultam:)

Mindenki elhelyezkedett, elővettük a húsokat, és mindenki elkezdett sütögetni. 9-10 terepjáróval voltunk kint. Előkerültek a borocskák, a házi páleszek, meg a többi szeszfajta. Én Péter borát fogyasztottam, házi vörös volt. Baromi rég ittam bort, és vöröst amúgy sem szoktam, szóval nem tudtam megítélni hogy milyen. Jólesett, kicsit alkohol:) Harááám.

Saslik OMNOMNOMNOM

A husika nagyon jóra sikeredett. A saslik valami isteni finom volt. Komolyan. Kívül ropogósra sült, belül meg omlós volt. Én nem ezt vártam, de kellemesen csalódtam. Péterrel beszéltem, beszéltem két itt élő lánnyal is, akik egyetértenek abban hogy rengeteg képmutató van. Aztán mennyire kicsi a világ, összefutottam egy itt élő távközlésben dolgozó arccal aki az Egressyben tanult. Vele is beszéltem, főleg az olajról, meg arról hogy mennyire elpocsékolják azt (főleg Ő volt kicsit csalódottan dühös emiatt)

Ugyanis miközben beszéltünk, körülbelül 30 darab quados szaladgált elöttünk fel alá. Égették a benzint, hülyültek. És nem ezek a kis otthon kapható full műanyag dísztárgyak... nem hanem a rendes hajtható quadok. Aztán volt feltupírozott Wrangler ami baromi jól nézett ki, főleg ahogy meggyürkőzött a dombokkal, meg különféle egyéb terepjárók. Az egyik legérdekesebb az egy GMC Suburban volt, méghozzá a régi fajta. Hatalmas amerikai dögöt képzeljetek el amelyik kb. 60-nal száguld lefelé a homokos dombon... lóg ki belőle az arab, ordít hogy mekkora királyság, a vezető meg néha belekormányoz hogy kilinccsel előre menjen a hatalmas dög. Tetszett.

Achmeddel ülünk a kavicson

Batman is így tolja Gothamben

Hülyegyerek

Aztán bóklásztam a sivatagban, merengtem meg néztem a tájat: tele volt töltényhüvellyel. Haza is hoztam egyet, poén:) Vannak lőterek, el lehet ütni az időt...

Igen ott a semmi közepén az a gyerek Én vagyok

Summa summarum élveztem a dolgot, a kaja nagyon jó volt, megismertem új embereket, voltam a sivatagban... habár nem a belsejében, de így is elég ízelítőt kaptam belőle. KÖSZÖNÖM SZÉPEN a meghívást Péter!


Ezt a bejegyzést még Mariam BBQ-ja előtt kezdtem el, de most utána fogom befejezni. Nos nemrég értem haza. Nem BBQ volt (de ezt sejtettük), hanem egy sima vacsora, ami megint igencsak kellemesre sikeredett. Képeket arról most nem fogok posztolni, mert nem igazán csináltam, meg arról már láttatok. Örültem ennek is, tele vagyok:)

u.i.: Kész vagyok Badr vizsgájával, ma reggel Én voltam az első aki megcsinálta, azt mondják jó lett. Nem lett hosszú, de szerintem pont ezért volt jó. Képzeljétek el a szegény kínai lányt, aki kb. 15 percen át beszélt. A végén már komolyan látványosan untuk.

Majd még leszek

Fodrásznál voltam

Hehe, nem kell megijedni, azért ennyire rövidre nem vágattam. Mindenesetre megszabadultam egy jó adag hajtól. Hál istennek.

Már nagyon kellett, egy jó kis hajvágás, és nem csak nekem hanem Rafalnak is, így gondoltuk elmegyünk aztán kipróbálunk valami fodrászszalont. Hova máshova mint mubarakiyyába menjünk?

Ok. Láttunk diplomata szalont ahol 300-500 fils volt egy nyírás ami 150-300 HUF. Nem tudtuk elképzelni hogy ilyen létezik. Durva volt. Mindenesetre tele volt, és bizodalmunk sem volt elég, úgyhogy tovább kerestünk. Találtunk egy üreset és Én vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Viszonylag jól levágta a manus a hajamat, de amikor a tetejéhez érkezett akkor azzal nem tudott mit kezdeni. Fent alig vágott, elöl pedig fogta és FULL egyenesen vágta le a hajam. Ennyi erővel egy bilit is tehetett volna a fejemre és körbevághatta volna...

Szóltam neki hogy igazítson egy kicsit, amit meg is tett, de még mindig nemv olt jó arról nem beszélve hogy valami borzasztó érzés volt, hogy ha lelapul a hajam akkor elöl full egyenes. Szóval felborzoltam kicsit.

Alapvetően nem sikerült rosszul (ami fontos, mert ha normálisan nézek ki akkor jól érzem magam), de otthon még igazítottam az elején kicsit. A suliban mondták hogy hosszabban jobb, de nem érdekel, nekem így kényelmes.

Ma megnyertünk egy "versenyt" amiben kikérdezték az eddigi két előadás tartalmát. Jah igen, Badr nem volt, és a normális csaj volt megint aki szerintem érdekes dolgokat szokott mondani. Van nyeremény is. Egy ebédmeghívás a házába.

Nah most ez nagyon vicces mert ugye 2 csapatot csináltak a 40 emberből, így a csaj gondolt egyet és meghívott cirka 20 embert a házába ebédre. Nem lehet semmi. Kíváncsi leszek rá. Jövő hét szombaton lesz esedékes. Karácsony elött.

Aztán van Badr project, amit meg kell csinálni. Nos nekünk úgy néz ki, hogy a fiúk-lányok ismerkedéséről csinálunk felmérést. Kész van már a kérdőív is, csak ki kell töltetni. Természetesen lányokkal is. Nos Én mondtam hogy bevállalok egy nagyobb adagot. A 25 kérdőívből 9-et Én kaptam meg, mert elkértem Rafaltól az Ő példányait. Nem is tököltem sokat, kiszúrtam a lányokat, odamentem és mondtam nekik hogy kéne egy kis segítség. Rafal ott volt mellettem, de Én beszéltem. először kicsit néztek, aztán persze simán ment minden... Miért is ne?

Honnan jöttetek? Tudsz arabul olvasni? Húúú felolvasnád ezt? Mondom most nem, nem akarnám égetni magam. Gyere máskor is! Remélem még látunk! És sok mosolygó lányka.

Ez eddig oké és jó és szép de az egész hatalmas campuson csak 1 fiút láttál lánnyal/lányokkal beszélni és nevetgélni. És hát nem magyar volt?:D (valami B betűs neve volt).

Mindegy siker volt, most megyek is kiértékelem a válaszokat. Majd még írok.