Placement test

KÉPGALÉRIA

Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.

Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.

Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.

Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)

Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.

Elkezdődött az iskola, insaallah...

Ma nagyon elszámítottam magam, mert nem hittem volna hogy ilyen rossz lesz felkelni. De sikerült. Hozzá kell még szoknom, mert az utóbbi időkben nagyon nem ez volt a trendi...
A srácokkal kihagytuk a reggelit. Egyikünknek sem volt kedve enni. Háromnegyed 9-re sikerült beérni a Markaz lugatba. mi voltunk az elsők... Mivel senki nem volt, és nem tudtuk mit kell csinálni, bementünk a titkárságra lejelenteni magunkat. Nem tudom hogy jött, hogy ezt kell csinálni, de a végén kiderült hogy ez volt a helyes. Itt az arab néninek be kellett mondanom a nevünket, aki arab átírással lekörmölte azt. Nahh itt voltak problémák. Megkérdezte mi a nevem: Schandl Bálint. Elkezdte leírni... aztán az istenért sem értette. Megkérdezte hogy mi a nevem: mondom még mindig Schandl Bálint.
Jójó... de akkor Bálint az apjának a neve? Én: mivan? nem tudom feltűnt-e de európai vagyok, nem arab. A nevem is elég európai. Most akkor mi a neve?
Nah neeeeeee most komolyan itt tartunk még hogy a tetves nevemet amit elmondtam neki nem tudja leírni? Magyarországon is szoktak bonyodalmak lenni, de egészen más keletűek. Végülis egy idő után végeztünk. Képzeljétek el az Indonéziaiak családnevét...:D

Ezután tudjátok mi következett? Vártunk. Időközben befutottak a Reniék, a többi vágottszemű kiscsaj, meg a kazahok. Mi srácok eléggé összerázódtunk úgy érzem, és a jövőben az csak fokozódni fog. Két koreai, 4 vagy mittomén mennyi indonéz, 1 kazah srác ( a másik olyan nyuszinak tűnt, Ő nem is vállalta a délutáni programot) és az 1 fasza magyar. Bementünk az osztályterembe, miután megjött Ibrahim az intézetvezető. Kedves, jófej arcnak tűnik. Olyan szórakozott profnak. Nem néz ki arabnak, de az. Az osztályteremben hihetetlen hideg volt, szal holnap már pulcsiban megyek, ja és még szerelték... no comment.
Beültünk, elmondta Ibrahim hogy ki Ő és mi lesz itt, meg hogy mindig késni fog (kössz Reni a fordítást) meg hogy kevés tanár lesz. Fasza lesz. Aztán bejött fogalmam sincs kicsoda (valszeg egyik tanár) és elkezdte intézni a csopikat. Bemutatkozunk neki, mondtuk hogy mennyire tudunk arabul, aztán felmérte-megkérdezte a tudásunk, hogy mégis melyik csoportba kerüljünk. Én temrészetesen a kezdő csoportba kerültem. Nem értettem hogy a tanár mit mond, de adok magamnak egy hónapot hogy ezt a kis fogyatékot meggyógyítjuk.

Fél órája voltunk a Markaz Lugatban amikor is vége lett az első tanítási napnak, mondván hogy mára nem volt semmi sem kijelölve... Hmm. Akkor ott dumáltunk kicsit, meg szerencsétlenkedtünk. Az egyik koreai felvette hogy menjünk Khalidiyyába, a másik campusra. Elvileg Reniékkel lettem volna, és elmentünk volna egyet kávézni, de túl sokat tököltek még a markaz lugatban (internet jelszavat akartak kérni: mondtam nekik hogy 2-3 hónap, meg különbenis, nekem itt csimbókokban lógnak a user nevek és passwordök, csak éppen bhatom), meg úgy voltam vele, hogy Suwaikh-ot már nagyon ismerem, nem fog ártani ha meglátogatom a másik campust.
Elmentünk busszal ami vicces volt, mert lányok is voltak a buszon. Ilyen még nem volt:) kb 1 órát ültünk a végtelen dugókban amikor is sikerült megérkezni. Azzal kezdődött hogy nem akartak beengedni minket a kapun. Én voltam elöl, nekem mondta az őr hogy ID pls. Az nincs. Akkor nem lehet bemenni. Elővettem az útlevélfénymásolatom és a kezébe nyomtam. Hát jó, de ezzel sem enged be. Amint ezt kimondta, kifújta a papíromat a szél a kezéből. Nah nekem is csak ennyi kellett, fogtam és egy elegáns mozdulattal átgyalogoltam a biztonsági őrőn (mindneki vékonyabb és alacsonyabb mint Én) és elkezdtem üldözőbe venni a papírom a camupuson. Mögöttem még 7-8 társam pedig nem nézett se istent, se embert bejött a kapun:)) Szegény biztonsági őr.
Így fordult elő hogy bementünk a khalidiyya campusba, ahol konkrétan mi voltunk az EGYETLEN külföldi (vagyis nem arab kinézetű). Baromi vicces volt, a koreai gyerek ahhoz hasonlította hogy mi vagyunk a majmok az állatkertben ahogy a campuson keringünk 8an és fingunk sincs semmiről. Keressünk caffeteriát. Megtaláltam. Bementem az egyik ajtón mert nagyon tetszett. Ámultam és bámultam... úrsiten ezeknek külön fagyizójuk van, meg ilyen baromijó kávézójuk, meg külön gyorséttermük. Ott álltam a bejárattól 5 méterre belül és nem értettem a többiek miér tnem jönnek be, és miért kiabálnak. Körülnéztem, MINDENKI engem nézett és csak lányok voltak. Hehh nézd már, ennyi lányt sem láttam egy helyen eddig. Aztán leesett... Hopp.

Miután eldöntöttük hogy nem akarunk beülni kajálni, leültünk egy nagyobb árnyékos részre, a lépcsőre. Megint csak majom effektus. Menjünk haza.

Hazaút is durván hosszú volt, de találkoztam egy Ali nevű sráccal, iráni, és nagyon jóban volt az elöző magyarokkal is (bazdmeg és társai mentek neki), és úgy nézki velem is jóban lesz. Jó sokat dumáltunk, és délután fel is hívott, meg miközben írom ezt a blogot aközben is. Programot szervez, unatkozik. Király:)
Hazafelé egy amerikai lány lökte a rizsát, nem tud arabul, muszlim. Furcsa párosítás volt.

Szóval a mai nap fasza volt. Úgy nézki szereztem egy új barátot, az indonéz arcok hatalmas jófejek, és a koreaiakkal is nagyon jól kijövök. Jó volt ez a nap.

Ma este nem leszek mert Ali talált valami programot. Nem hagyhatom ki.

Tegnapi bejegyzés, ma

Tegnap nem volt internet, szóval nem jól imádkoztam...

KÉPGALÉRIA

Tegnap este elvoltam futni egyet az éjszakába. Kb. 9 órakor mentem ki. Nálunk fél hatkor már sötét van, és ugyan sejtettem hogy kemény lesz, de azért meg kellett tapasztalnom hogy mégis milyen. A beton még mindig izzott, a levegő még mindig nagyon forró volt. Nem akarok hülyeséget mondani, de szerintem bőven volt még 30 fok, főleg azokon a helyeken ahol végeláthatatlan parkolók és betontömbök álltak (márpedig Kuwait gyakorlatilag ez). Félúton a tengerparton futottam, ami még rátett egy lapáttal, mert olyan érzésem volt hogy úristen, levegő helyett valami sós vízpermetet tüdőzök folyamatosan. Megerőltető volt, de biztos vagyok benne hogy csinálni fogom, mert jólesett, és itt baromi gyorsan el lehet hízni. Erről később mesélek.

Másnap, azaz ma megint sikerült orbitálisan nagyon aludnom, de szerintem ez a futásnak volt köszönhető. Miután rendbe raktam magam elmentem a konyhába, ahol a mosógép meg a szárító is van, és elkezdtem tanulmányozni. Tegnap este már tanulmányoztam, mert volt annyi eszem hogy rákeressek és letöltsem a használati utasítást. Nah ma meg is nyomkodtam rajta mindent. Hamar kiderült, hogy amíg Én aludtam addig a két kis koreai mosott már egy adagot, úgyhogy az ismereteim mellé még jöttek az Ő segítségük és így már nagyjából megvan mit kell csinálni. Holnap mosok.

Elmentünk kajálni, persze már úgy hogy útra készen álltunk. Megkajáltunk (nekem már baromira kezd elegem lenni a rizsből. Egyszerűen kezd herótom lenni tőle. Rizs délben-este…) majd utána irány a main gate, menjünk el valahova. Mire kiértünk a kapuhoz a kis barátaim már tudnák hogy menjünk a The Avenues-ba. Mondom menjünk. Fogalmam sincs mi az. Erre fogtunk egy taxit, ami hármunknak összesen került 1.5KD-ba ami eléggé megérte. A taxis pedig elvitt minket a The Avenues Mall-ba.

Kicsit volt ám csak durva. Képzeljétek el a Westend cityt ha kb 10x szélesebb lenne hosszában és kb 5x hosszabb lenne. Mondanom sem kell hogy ez a hely meg volt pakolva minden olyannal ami nekünk nem kell, ami nekünk túl drága. Mondjuk változó volt a felhozatal, mert egy csomó helyen számoltam át az árakat, és arra jutottam hogy nem drágábbak itt a cuccok mint otthon. Csak hát meg kell tudni választani, hogy mit is akarsz vásárolni: luxust, vagy normális dolgokat.
Voltunk az X-cite nevű boltban, ami a helyi media markt. lehet itt kapni mindent. Volt amit furcsa mód olcsónak találtam (PS3 nem tudom otthon mennyi, de itt átszámítva 65 rudi), viszont amit nézegettem (független iPhone 3Gs, DSLR gépek) azok drágák. A csávó mondta, hogy ezekből még lejön a discount, és végül úgy számoltam át és úgy volt drága. Vagyis inkább nem találtam olyannak az árat hogy egyáltalán megérje belegondolni is hogy vegyek-e ilyet itt kint. Szóval marad a régi, ami tökéletes lesz. Majd otthon. Mire hazamegyek úgyis pro leszek, mert elhoztam a Petinek a könyvét… ha már elfelejtettem visszaadni akkor legyen hasznos. Szóval inkább csak nézegettünk.

Egy baromi nagy bóklászás, és közben beszélgetés lett az egészből. Beültünk Starbucks-ba, ahol egy Caramel Frappuccinot ittam. Mivel most vagyok életemben elöszőr Starbucksban, név alapján választottam, anélkül hogy tudtam volna miaz. És kaptam egy jeges kávét sok sok karamellel. Érdekes volt. Elöszőr rossznak találtam, de minnél többször kortyoltam, annál jobban ízlett. Még később kitérek erre, de itt is azt éreztem, hogy Kuwait jól él. Látszik is rajtuk. Látszik hogy jól élnek mert annyira durván el vannak hízva hogy hihetetlen. Tele volt a plaza ilyen 15 éves forma gyerekekkel akikről lerítt hogy szülők tele vannak pénzzel, és ehhez mérten a legújabb cuccokban mászkál de megvan kb 150 kiló. Durva volt néhányat látni. Mindig Carlin jut eszembe amikor mondja hogy giant americans just lumbering through the mall. Ugyanez van a lányoknál is. Rengeteg dagadék van. Amerikai beütés…

Aztán bementünk a helyi Tescoba. CarreFour-nak hívják, én most találkozom vele elsőre, de kaptam az információt hogy a cseheknél is van. Amúgy francia brancs. Szóval bementünk, mert kellett egy két cucc. Vettünk csokit, cukrot, vettem 12 darab füzetet (így adták és occsó volt:D), vettem egy crox szerű papucsot szinte ingyen (olyan is) aminek élből vágtam egy lukat az elejére a nagylábujjamnak mert a 46-os kicsit nyomta… Jah amúgy nem hittem volna de a svájci bicska baromi hasznos. Nélküle most nem lenne áramom. Ugyanis meg kellett kicsit kozmetikáznom az átalakítót, hogy beleférjenek a dugaszok… Aztán vettem illatosítót, egy adag tollat (szintén olcsón 12 kék toll, 4 különböző színű, és 3 ilyen vastag filc 1kd), meg egy adag törlőkendőt.

Ebben a mallban is megerősítést nyert az amerikanizálódás. MINDENBŐL van king size, extra large, big packet stb stb… Kabírun dzsiddan kiadások.
Ezek után pedig kajáltunk. A Hardees-ban ettem. Persze hogy nem king size cuccot, de megkérdezték. Ezek nem olcsók, de néha belefér. Azonban itt is látni hogy a kuwaitiak kétpofára tömik magukba a junk foodot. Nem mintha nem lenne jó, de most például Én is érzem hogy megmozdulni nem tudok.

Holnap ha lesz internet akkor írok egy kis evalvációt, így az első benyomások, érdekességek, és a többiről. Csak drukkoljatok hogy most legyen net…