Ma a Kuwait National Memorial Museumban voltunk. Hát khmm...
LINK
KÉPGALÉRIA(Enyém)
Nem volt valami hú de nagy eresztés. A múzeum fő attrakciója, egy terepasztal, sok kis makettdologgal, és az ínyenc dolog az lett volna hogy speckó fényeffektekkel mutatja be az Iraki inváziót, és az utána történő felszabadítást. Ez mind nagyon jó lett volna, ha elfértünk volna, és mindenki tudott volna egy helyen nézelődni. De így nem. Vezető ment elöl, és nyomkodta a távirányítót, és aki hátul volt (sokszor voltam hátul, mert nem fértünk el) az konkrétan a full sötétben mászkált... Úgyhogy a múzeum fele nekem kicsit sötét volt.
Azután beültünk egy kb 14 fokra hűtött moziba, ahol bemutatták hogyan oltották el a tüzeket, aztán meg képeket néztünk. Jól mutatja a kuwaiti múzeumok állását hogy jóformán csak cikkek, képek, és egyéb ilyen dolgokat tudnak kirakni....
Jól szemlélteti a dolgokat hoyg ezt kirakták... kb ilyen szintű múzeumok vannak. Nem rossz mi?:D
Sayid jóarc, szeretjük:) Figyelitek az arányokat? Nem kis emberek az európaiak... (főleg hogy ennyit esznek)
Buszon hazafelé, balról jobbra: Jani, Én, Takuya, Yusuf, Seichi, Wang(csíkos), Sayíd pózol.
2009. október 31., szombat
2009. október 30., péntek
Ügyintézéseim...
Most péntek van ugyan, de minden amit leírok az csütörtökön történt.
Ugyebár reggel el kellett mennünk Khaldiyya campusra a "diákigazolványainkért". Nem tudom hogy ezzel hogy vagyok beljebb, de legalább nem fognak megakasztani az ellenőrök semelyik campuson sem, mivel már van ilyenem.
Ahhoz képest hogy mennyire bágyadt volt mindenki, és hogy mennyire nem akartunk khaldiyyába menni, nagyon jól szórakoztunk. Mi fiuk hátul, lányok elöl. A lányok most kevesen voltak, kb 5-6 lány. Természetesen majdnem mindegyik abayában, csadorban feszített...
Már nemis tudom miről beszéltünk amikor felmerült hogy ezeket nindzsának hívjuk. Nah innentől kezdve előjött a fáradtság, meg az unalom és ezt a két dolgot vegyítve a hülyeségünkkel irgalmatlanul röhögtünk, és állathangokat adtunk ki, meg ilyenek. A velünk ülő pár ghánai, vagy elefántcsontparti srác (nemtom, a lényeg hogy Afrikaiak) a végén már nem tudták abbahagyni a röhögést, miattunk:D Természetesen a lányok is észrevették, mert néhány nindzsa néha hátrafordult... ilyenkor mindig kicsit elült a röhögés meg a beszélgetés, de amint visszafordultak kitörtünk:D:D Hatalmas volt:)
Megérkeztünk, megtaláltuk az irodát és hihetetlenül gyorsan ment az ügyintézés, elégedett voltam.
Majd miután mindenki pénzhiányban szenved, gondoltuk kicsit dörömbölünk az ösztöndíj miatt. Ez meg is történt, egy jó kis épületbe mentünk, ahol természetesen kiakasztottuk a liftet... Szóltak hogy esetleg Vasárnap nézzünk vissza. Meglesz.
Aztán vissza Shuwaikhba. Nah itt meg megkérdeztük MohSul-t hogy mi a tökömet kezdjünk az orvosi cuccokkal... Elmondta, jó menjünk. Aztán a Japánok elmondták hogy elöszőr az X-ray papírt kell kikérni de azt csak délután lehet, aztán meg a vérvétel eredményét, ami meg csak délelött... Nah mindegy.. Tudja valaki az utat? Tudták. Akkor menjünk, lesz ami lesz.
Buszt nem kaptunk (gondolom a lányok kapnak majd), taxit most nem engedhetjük meg magunknak... akkor sétálunk. Igen ám de nincs járda. Jó hát magas ívből, akkor az úttesten sétálunk. Úgyhogy több ember, az úttesten sétálva közelítette meg azt a tetves kórházat. Nincs messze, de azért soknak tűnt, főleg hogy milyen úton kellett másznunk. Megérkeztünk, megtaláltuk a fülkét, másodiknak Én kértem a papírom. Nem akarta megtalálni. Mondtam neki hogy keresd még ott lesz az... végülis meglett, Ok, akkor irány a vérvétel eredményének kiderítése.
Visszaséta, ez is kegyetlen, papír kérés, kicsi várakozás, majd ezt is megkaptuk, beváltva az X-Ray papírt. Királyság. Nem hittük volna hogy siker mindkettőt elcsípni, de sikerült. Büszkék voltunk magunkra.
Kb fél 2re vissza is értünk a szakanba, ahol MohSulnak kell odaadni ezt a papírfecnit... Természetesn MohSul már nem volt, vége a munkaidőnek, majd Vasárnap. OK, akkor majd akkor, de legalább már nem kell sokat szarakodni, ezen is túl vagyok. Utána majd jönnek a vicces dolgok.
Ezekután kaja, majd elmentem Janival az Avenuesba. Vennem kellett szappant, mosóport, fogkrémet. Meg is vettem, maradt kemény 200 filsem. Annyi pénzem maradt hogy tudok venni két kólát. De nem izgat, mert most egyrészt nem kell, másrészt ha Vasárnap valóban megkapjuk a pénzünket, akkor baromira gazdag leszek:D Simán helyreáll a költségvetés ahogy néztem, és ha minden igaz akkor még a dollárokhoz sem kell tobbet hozzányúlnom:)
Nah végülis ennyi. Gyorsan feldobom a blogot, mert hamarosan megyek focizni.
Srácoknak üzenem, hogy ha egyszer hazamegyek akkor készüljenek fel hogy Velem többet nem lehet majd csocsózni. Még nem vagyok pró, de jól mutatja a dolgok állását, hogy mikor idejöttem akkor még lassan ment minden, pár napja viszont tönkrevertünk egy Bahreini párost, akik nem voltak rosszak:)
És Walid ígérem hogy fogunk arabul csevegni, mikor hazamegyek (bár gyanítom Hannával jobban megértetem magam).
Ugyebár reggel el kellett mennünk Khaldiyya campusra a "diákigazolványainkért". Nem tudom hogy ezzel hogy vagyok beljebb, de legalább nem fognak megakasztani az ellenőrök semelyik campuson sem, mivel már van ilyenem.
Ahhoz képest hogy mennyire bágyadt volt mindenki, és hogy mennyire nem akartunk khaldiyyába menni, nagyon jól szórakoztunk. Mi fiuk hátul, lányok elöl. A lányok most kevesen voltak, kb 5-6 lány. Természetesen majdnem mindegyik abayában, csadorban feszített...
Már nemis tudom miről beszéltünk amikor felmerült hogy ezeket nindzsának hívjuk. Nah innentől kezdve előjött a fáradtság, meg az unalom és ezt a két dolgot vegyítve a hülyeségünkkel irgalmatlanul röhögtünk, és állathangokat adtunk ki, meg ilyenek. A velünk ülő pár ghánai, vagy elefántcsontparti srác (nemtom, a lényeg hogy Afrikaiak) a végén már nem tudták abbahagyni a röhögést, miattunk:D Természetesen a lányok is észrevették, mert néhány nindzsa néha hátrafordult... ilyenkor mindig kicsit elült a röhögés meg a beszélgetés, de amint visszafordultak kitörtünk:D:D Hatalmas volt:)
Megérkeztünk, megtaláltuk az irodát és hihetetlenül gyorsan ment az ügyintézés, elégedett voltam.
Majd miután mindenki pénzhiányban szenved, gondoltuk kicsit dörömbölünk az ösztöndíj miatt. Ez meg is történt, egy jó kis épületbe mentünk, ahol természetesen kiakasztottuk a liftet... Szóltak hogy esetleg Vasárnap nézzünk vissza. Meglesz.
Aztán vissza Shuwaikhba. Nah itt meg megkérdeztük MohSul-t hogy mi a tökömet kezdjünk az orvosi cuccokkal... Elmondta, jó menjünk. Aztán a Japánok elmondták hogy elöszőr az X-ray papírt kell kikérni de azt csak délután lehet, aztán meg a vérvétel eredményét, ami meg csak délelött... Nah mindegy.. Tudja valaki az utat? Tudták. Akkor menjünk, lesz ami lesz.
Buszt nem kaptunk (gondolom a lányok kapnak majd), taxit most nem engedhetjük meg magunknak... akkor sétálunk. Igen ám de nincs járda. Jó hát magas ívből, akkor az úttesten sétálunk. Úgyhogy több ember, az úttesten sétálva közelítette meg azt a tetves kórházat. Nincs messze, de azért soknak tűnt, főleg hogy milyen úton kellett másznunk. Megérkeztünk, megtaláltuk a fülkét, másodiknak Én kértem a papírom. Nem akarta megtalálni. Mondtam neki hogy keresd még ott lesz az... végülis meglett, Ok, akkor irány a vérvétel eredményének kiderítése.
Visszaséta, ez is kegyetlen, papír kérés, kicsi várakozás, majd ezt is megkaptuk, beváltva az X-Ray papírt. Királyság. Nem hittük volna hogy siker mindkettőt elcsípni, de sikerült. Büszkék voltunk magunkra.
Kb fél 2re vissza is értünk a szakanba, ahol MohSulnak kell odaadni ezt a papírfecnit... Természetesn MohSul már nem volt, vége a munkaidőnek, majd Vasárnap. OK, akkor majd akkor, de legalább már nem kell sokat szarakodni, ezen is túl vagyok. Utána majd jönnek a vicces dolgok.
Ezekután kaja, majd elmentem Janival az Avenuesba. Vennem kellett szappant, mosóport, fogkrémet. Meg is vettem, maradt kemény 200 filsem. Annyi pénzem maradt hogy tudok venni két kólát. De nem izgat, mert most egyrészt nem kell, másrészt ha Vasárnap valóban megkapjuk a pénzünket, akkor baromira gazdag leszek:D Simán helyreáll a költségvetés ahogy néztem, és ha minden igaz akkor még a dollárokhoz sem kell tobbet hozzányúlnom:)
Nah végülis ennyi. Gyorsan feldobom a blogot, mert hamarosan megyek focizni.
Srácoknak üzenem, hogy ha egyszer hazamegyek akkor készüljenek fel hogy Velem többet nem lehet majd csocsózni. Még nem vagyok pró, de jól mutatja a dolgok állását, hogy mikor idejöttem akkor még lassan ment minden, pár napja viszont tönkrevertünk egy Bahreini párost, akik nem voltak rosszak:)
És Walid ígérem hogy fogunk arabul csevegni, mikor hazamegyek (bár gyanítom Hannával jobban megértetem magam).
2009. október 28., szerda
Angol tanár-Farszi
Nah hát a tegnap este több volt mint érdekes. Ali jött, dumáltunk, és ugye felborította a virágcserepet. Azt elfelejtettem mondani hogy miután a helyére visszarakta a virágot, meg a cserepet, a kiborult földdel már nem foglalkozott. Ehelyett fogott egy újságot, szétszedte, és leterítette a földre, hogy ne legyen szem elött...:D:D:D Ha rágondolok akkor még mindig röhögök.
Nah, itt ekkor megbeszéltük hogy este elmegyünk valahova. Mondtam hogy nincs pénzem, így ha lehet akkor olcsón szeretném megúszni a dolgokat.
Hatra értünk jött egy haverja, valami nissan terepjáróval, aztán persze a szokásos módon elindultunk. Üvöltő zene, és ahol lehet nyélgáz. Ali már sikítozott de szegény terepjáró nem egy fürge jószág... mindenesetre nem írom le mennyivel kerülgette az arc a forgalmat:) Én persze élveztem. (már várom Anyu levelét dorgáló levelét:D)
Elmentünk Salmiyába kellett telefont vennie a vezetőnek. Ez is annyira jellemző hogy felmentünk a bevásárlóközpont emeletére, és legalább 20 darab telefonbolt van. Egymás hegyén hátán. Nem értem. 1, esetleg 2 nem elég? Persze mondjuk jó hogy van választék. Itt bóklásztunk egyet, aztán mentünk tovább, és szóltunk hogy kajáljunk már valamit mert meghalok az éhségtől.
Itt jönnek a kuwaiti szokások: Elmentünk egy olyan helyre, ahol sok parkoló van, és sok étterem is. Vagy inkább hívjük őket büféknek, mert beülni nem lehet (vagy maximum 5 embernek) hanem a lényeg az hogy kint áll két manus, és kimennek az autóban ülőkhöz felvenni a rendelést, utána visszamennek, majd kihozzák a kaját. Ez úgy történt hogy megálltunk a parkoló bejáratában, és odakurjantott a vezető hogy é, renedlnénk kaját. És a manus meg elkezdett jönni. Én meg megkérdeztem, hogy akkor most szegénykém tényleg el fog idáig cancukálni? (át kellett kelnie a 4 sávos úton és átsétálni a parkolón: mindezt konyharuhában)
Erre jött a válasz: Eljön ez messzebb is. És már nyomta a gyerek a gázt, és elmentünk a parkoló másik végébe, mindezt csak Értem:) Szegény csóka meg jött utánunk. És egy szót sem szólt. Felvettük a rendelést és beszélgettünk. Arabul beszéltem, már amennyi jött. Természetesen segítettek, de menni fog ez még jobban is. Mondjuk tényleg az lesz, hogy dialektusban jobban fogok tudni mint irodalmiban.
Az Iráni arc meghívott (Kia, de nem fogok így hívni) nagyon kedves volt. Tele voltam. Ekkor mutatott még valamit: ha befejezted a kaját, akkor simán hajítsd el a kajásdobozt, meg mindent. Ki a földre. Nekem ez furcsa, mert nem erre neveltek, de itt valamilyen szinten érthető. Kezdjük ott hogy nincs szemetes úton útfélen, mint otthon. A másik hogy jönnek a vendégmunkások és mint a szorgos kis hangyák eltakarítják. (Ali földjét is eltakarították mire felkeltem)
Kocsiba bee, egyesbe bee... Szóval elindultunk. Fogalmam sem volt hogy hova. Majd félreálltunk egy lakótelep szerű helyen ahol már várt minket két srác egy autóban. Az egyik egy vékony volt, a másik meg egy hatalmas szőrös Iráni. Brutál nagy volt. Olyan Bud Spencert képzeljetek el. Ezek megdumálták hogy mit fogunk csinálni, persze Irániul, aztán uzsgyi. Jah és feltűnően udvariasak voltak.
Aztán elmondták hogy megyünk pipázni, meg kajálni/inni, meg játszani. Mondom OK. És jöttek a vicces dolgok: Megkért Kia hogy adjam ki magam angol tanárnak, aki itt Shuwaikhban tanít, mert meg Kia meg akarja szivatni egy kicsit a két haverját... hát mondom jó:D
Nah innentől volt érdekes:) Aliék szakadtak a röhögéstől, Én meg adtam a tanárt. Persze gőzöm sem volt a vizsgákról meg ilyen apró dolgokról, de hát szépen beszéltem hozzájuk:)
Persze jöttek a kérdések hogy tanítanál-e engem? meg ilyenek. Mondták, hogy ilyenkor bújjak ki a felelősség alól, tehát hogy nem tudom őket tanítani meg ilyenek.
Deni, Dév, meg mindenki akit érdekel: itt minimum elkérnek egy óráért (50 perc) 15 KD-t. Ha jól számolom akkor az cirka 11 ezer Forint/50 perc.
Semmi nagyon komoly átkúrás nem volt a dologban, de jót mulattunk. Nagyon jó arcok, nagyon rendesek voltak. Meghívtak mindenre, durván elvertek Pro Evo. Soccerben, meg ilyenek, de nem izgat annyira:)
Ezután még haza is vittek. Jól éreztem magam, beszélgettünk egy csomó mindenről, meg kimozdultam.
Nem vittem fényképezőt. Gondolkoztam rajta, de olyan ormótlan volt az oldalzsebes gatyámban is, hogy inkább nem vittem. Kár mert egy csomó képet lehetett volna csinálni, de ez elmaradt. majd máskor.
Nah, itt ekkor megbeszéltük hogy este elmegyünk valahova. Mondtam hogy nincs pénzem, így ha lehet akkor olcsón szeretném megúszni a dolgokat.
Hatra értünk jött egy haverja, valami nissan terepjáróval, aztán persze a szokásos módon elindultunk. Üvöltő zene, és ahol lehet nyélgáz. Ali már sikítozott de szegény terepjáró nem egy fürge jószág... mindenesetre nem írom le mennyivel kerülgette az arc a forgalmat:) Én persze élveztem. (már várom Anyu levelét dorgáló levelét:D)
Elmentünk Salmiyába kellett telefont vennie a vezetőnek. Ez is annyira jellemző hogy felmentünk a bevásárlóközpont emeletére, és legalább 20 darab telefonbolt van. Egymás hegyén hátán. Nem értem. 1, esetleg 2 nem elég? Persze mondjuk jó hogy van választék. Itt bóklásztunk egyet, aztán mentünk tovább, és szóltunk hogy kajáljunk már valamit mert meghalok az éhségtől.
Itt jönnek a kuwaiti szokások: Elmentünk egy olyan helyre, ahol sok parkoló van, és sok étterem is. Vagy inkább hívjük őket büféknek, mert beülni nem lehet (vagy maximum 5 embernek) hanem a lényeg az hogy kint áll két manus, és kimennek az autóban ülőkhöz felvenni a rendelést, utána visszamennek, majd kihozzák a kaját. Ez úgy történt hogy megálltunk a parkoló bejáratában, és odakurjantott a vezető hogy é, renedlnénk kaját. És a manus meg elkezdett jönni. Én meg megkérdeztem, hogy akkor most szegénykém tényleg el fog idáig cancukálni? (át kellett kelnie a 4 sávos úton és átsétálni a parkolón: mindezt konyharuhában)
Erre jött a válasz: Eljön ez messzebb is. És már nyomta a gyerek a gázt, és elmentünk a parkoló másik végébe, mindezt csak Értem:) Szegény csóka meg jött utánunk. És egy szót sem szólt. Felvettük a rendelést és beszélgettünk. Arabul beszéltem, már amennyi jött. Természetesen segítettek, de menni fog ez még jobban is. Mondjuk tényleg az lesz, hogy dialektusban jobban fogok tudni mint irodalmiban.
Az Iráni arc meghívott (Kia, de nem fogok így hívni) nagyon kedves volt. Tele voltam. Ekkor mutatott még valamit: ha befejezted a kaját, akkor simán hajítsd el a kajásdobozt, meg mindent. Ki a földre. Nekem ez furcsa, mert nem erre neveltek, de itt valamilyen szinten érthető. Kezdjük ott hogy nincs szemetes úton útfélen, mint otthon. A másik hogy jönnek a vendégmunkások és mint a szorgos kis hangyák eltakarítják. (Ali földjét is eltakarították mire felkeltem)
Kocsiba bee, egyesbe bee... Szóval elindultunk. Fogalmam sem volt hogy hova. Majd félreálltunk egy lakótelep szerű helyen ahol már várt minket két srác egy autóban. Az egyik egy vékony volt, a másik meg egy hatalmas szőrös Iráni. Brutál nagy volt. Olyan Bud Spencert képzeljetek el. Ezek megdumálták hogy mit fogunk csinálni, persze Irániul, aztán uzsgyi. Jah és feltűnően udvariasak voltak.
Aztán elmondták hogy megyünk pipázni, meg kajálni/inni, meg játszani. Mondom OK. És jöttek a vicces dolgok: Megkért Kia hogy adjam ki magam angol tanárnak, aki itt Shuwaikhban tanít, mert meg Kia meg akarja szivatni egy kicsit a két haverját... hát mondom jó:D
Nah innentől volt érdekes:) Aliék szakadtak a röhögéstől, Én meg adtam a tanárt. Persze gőzöm sem volt a vizsgákról meg ilyen apró dolgokról, de hát szépen beszéltem hozzájuk:)
Persze jöttek a kérdések hogy tanítanál-e engem? meg ilyenek. Mondták, hogy ilyenkor bújjak ki a felelősség alól, tehát hogy nem tudom őket tanítani meg ilyenek.
Deni, Dév, meg mindenki akit érdekel: itt minimum elkérnek egy óráért (50 perc) 15 KD-t. Ha jól számolom akkor az cirka 11 ezer Forint/50 perc.
Semmi nagyon komoly átkúrás nem volt a dologban, de jót mulattunk. Nagyon jó arcok, nagyon rendesek voltak. Meghívtak mindenre, durván elvertek Pro Evo. Soccerben, meg ilyenek, de nem izgat annyira:)
Ezután még haza is vittek. Jól éreztem magam, beszélgettünk egy csomó mindenről, meg kimozdultam.
Nem vittem fényképezőt. Gondolkoztam rajta, de olyan ormótlan volt az oldalzsebes gatyámban is, hogy inkább nem vittem. Kár mert egy csomó képet lehetett volna csinálni, de ez elmaradt. majd máskor.
2009. október 27., kedd
Tengi-lengi
Most komolyan, két, úgymond fontos dolgot csinálok az elmúlt pár napban: Tanulok meg "edzek". normálisan ugyan nem lehet itt edzeni, de azért a tőlem telhetőt megpróbálom. Ma például alig tudtam ráállni a lábamra...:)
Van egy kézi súlyzóm, mondhatni érdekes, amikor megpróbálok normálisan csinálni valamit... nem igazán érzem hogy használ, de persze sokkal többet jelent mint a semmi.
A futás meg még viccesebb: Tudjátok milyen szaunában futni? Ilyen... kezd jönni a tél, folyamatosan be van borulva, és durván párás az idő. Először még semmi bajom nem volt, de aztán már nagyon kezdtem érezni. Vicces. Kb olyan érzésem van mint amikor Songoku edz azon az állítható gravitációjú bolygón, és amikor már nagyon durván tolja akkor kiengedik, és a normál gravitációban egyszerűen istentelenül gyors. Nah, hát remélhetőleg Én is valami hasonlót művelek a tüdőmmel. Se pia, se cigifüst, Shisát is csak elvétve szívok, szal még rombolni sem tudom magam, csak építeni. és ez jó.
Aztán mivel nem tudok semmi értelmeset írni, álljon itt az hogy milyen itt 1 hónapja:
-A kaja uncsi, de eljutottam oda hog ymár várom, mert semmi másom nincs, és sokszor már farkas éhes vagyok. Napi 3x kajálás van, percre pontosan. Valószínűleg ez se tesz rosszat.
- A szobám? Kezdem imádni. Idegesít hogy nincs normális akasztó a falon, és nekem kell celluxozni, meg hogy nem tudom berakni a szekrénybe a cuccaim olyan irgalmatlanul hullaszag van bennük, de ezen kívűl semmi. Az ágyam nagy, és kényelmes, az asztalom jó, és csak ELVÉTVE van csótány. Lent voltam a lengyel csávó szobájában, az első emeleten, de ott nincs kilátás, és tele van csótánnyal. Akkor borzongtam meg amikor egy méretes darab simán oda volt celluxozva a falhoz. De ilyen átlátszó celluxszal. Aztán kegyetlenül elkezdtem rajta röhögni:D:D
(Közben most megjött Ali, itt ült mellettem. Addig baszogatta az asztal polcán lévő virágot, amíg az fejre nem esett, és ki nem borult a cserépből MINDEN. A padlószőnyegre ment a föld, meg minden, megpróbálta visszalapátolni... kevés sikerrel. Elég kellemetlen, de alig bírom abbahagyni a röhögést)
-Iskola? Elég érdekes. Megy, meg nincs vele baj, de még nagyon az elején vagyok. Sokat kell még tnaulni. Főleg a szókincsemet kell javítani hogy itt jó legyek valamilyen szinten. Mondjuk ha visszakerülök Pestre, az ELTE-re akkor nagyon kellemetlen lesz hogy végződések meg minden nélkül fogom tolni a cuccot. Majd jönnek az oltások, meg hogy mekkora paraszt arabot tanultam Én. (Soha nem felejtem el amikor Walid lejobbágyarabozta Hanna dialektusát:D)
-Itteni haverok. Egy csomó van belőle. Nagyon sok, és mindenki elvan a másikkal. Nincsenek veszekedések, csak röhögünk meg ilyenek. A fiúk sokkal normálisabbak mint a lányok.
- Apropó lányok: még jófromán eggyel sem sikerült normálisan beszélgetnem, szóval elmondhatjuk hogy itt gyakorlatilag nincsenek. A Markaz Lugat felhozatal borzalmas. Egyikre se tudsz úgy ránézni hogy az kellemes élmény legyen. Borzasztó.
- Sok korlátozás van, nincs pia, 9 körül eltűnnek a lányok, éjfélkor meg már mindenki... ez még furcsa, d emár nem szokatlan. Kezdek belerázódni a dolgokba. Arról nem is beszélve hogy itt már 2 órával előrébb van, szóval ha hazamegyek akkor vicces lesz amikor Bálintka este 9kor már hullafáradt és menni akar aludni, meg amúgy sincs semmi. (jaaa hogy sör meg kolbász a hűtőben?aaawwwww)
Összegzés:
Szóval azt kell mondjam, hogy nem a legkellemesebb környezet, sőt az idióta törvények meg az idióta iszlám csak rosszabbá teszi az egészet, de ez van. Nem hittem volna, hogy ennyire jól fogom bírni, ám mégis. Még nincs honvágyam, bár a pókereket nem hagynám ki...
Nah majd ha lesz valami akkor még írok. majd még jelentkezem.
Van egy kézi súlyzóm, mondhatni érdekes, amikor megpróbálok normálisan csinálni valamit... nem igazán érzem hogy használ, de persze sokkal többet jelent mint a semmi.
A futás meg még viccesebb: Tudjátok milyen szaunában futni? Ilyen... kezd jönni a tél, folyamatosan be van borulva, és durván párás az idő. Először még semmi bajom nem volt, de aztán már nagyon kezdtem érezni. Vicces. Kb olyan érzésem van mint amikor Songoku edz azon az állítható gravitációjú bolygón, és amikor már nagyon durván tolja akkor kiengedik, és a normál gravitációban egyszerűen istentelenül gyors. Nah, hát remélhetőleg Én is valami hasonlót művelek a tüdőmmel. Se pia, se cigifüst, Shisát is csak elvétve szívok, szal még rombolni sem tudom magam, csak építeni. és ez jó.
Aztán mivel nem tudok semmi értelmeset írni, álljon itt az hogy milyen itt 1 hónapja:
-A kaja uncsi, de eljutottam oda hog ymár várom, mert semmi másom nincs, és sokszor már farkas éhes vagyok. Napi 3x kajálás van, percre pontosan. Valószínűleg ez se tesz rosszat.
- A szobám? Kezdem imádni. Idegesít hogy nincs normális akasztó a falon, és nekem kell celluxozni, meg hogy nem tudom berakni a szekrénybe a cuccaim olyan irgalmatlanul hullaszag van bennük, de ezen kívűl semmi. Az ágyam nagy, és kényelmes, az asztalom jó, és csak ELVÉTVE van csótány. Lent voltam a lengyel csávó szobájában, az első emeleten, de ott nincs kilátás, és tele van csótánnyal. Akkor borzongtam meg amikor egy méretes darab simán oda volt celluxozva a falhoz. De ilyen átlátszó celluxszal. Aztán kegyetlenül elkezdtem rajta röhögni:D:D
(Közben most megjött Ali, itt ült mellettem. Addig baszogatta az asztal polcán lévő virágot, amíg az fejre nem esett, és ki nem borult a cserépből MINDEN. A padlószőnyegre ment a föld, meg minden, megpróbálta visszalapátolni... kevés sikerrel. Elég kellemetlen, de alig bírom abbahagyni a röhögést)
-Iskola? Elég érdekes. Megy, meg nincs vele baj, de még nagyon az elején vagyok. Sokat kell még tnaulni. Főleg a szókincsemet kell javítani hogy itt jó legyek valamilyen szinten. Mondjuk ha visszakerülök Pestre, az ELTE-re akkor nagyon kellemetlen lesz hogy végződések meg minden nélkül fogom tolni a cuccot. Majd jönnek az oltások, meg hogy mekkora paraszt arabot tanultam Én. (Soha nem felejtem el amikor Walid lejobbágyarabozta Hanna dialektusát:D)
-Itteni haverok. Egy csomó van belőle. Nagyon sok, és mindenki elvan a másikkal. Nincsenek veszekedések, csak röhögünk meg ilyenek. A fiúk sokkal normálisabbak mint a lányok.
- Apropó lányok: még jófromán eggyel sem sikerült normálisan beszélgetnem, szóval elmondhatjuk hogy itt gyakorlatilag nincsenek. A Markaz Lugat felhozatal borzalmas. Egyikre se tudsz úgy ránézni hogy az kellemes élmény legyen. Borzasztó.
- Sok korlátozás van, nincs pia, 9 körül eltűnnek a lányok, éjfélkor meg már mindenki... ez még furcsa, d emár nem szokatlan. Kezdek belerázódni a dolgokba. Arról nem is beszélve hogy itt már 2 órával előrébb van, szóval ha hazamegyek akkor vicces lesz amikor Bálintka este 9kor már hullafáradt és menni akar aludni, meg amúgy sincs semmi. (jaaa hogy sör meg kolbász a hűtőben?aaawwwww)
Összegzés:
Szóval azt kell mondjam, hogy nem a legkellemesebb környezet, sőt az idióta törvények meg az idióta iszlám csak rosszabbá teszi az egészet, de ez van. Nem hittem volna, hogy ennyire jól fogom bírni, ám mégis. Még nincs honvágyam, bár a pókereket nem hagynám ki...
Nah majd ha lesz valami akkor még írok. majd még jelentkezem.
2009. október 25., vasárnap
Követségi parti FULL-FULL
Tegnap este nem volt rossz. Nem számítottam arr ahogy ennyien leszünk és hogy ekkora készültség lesz. De ne szaladjunk annyira előre. Alival még trécseltünk, meg baromkodtunk, aztán taxit fogtunk és irány az Amerikai Követség. Azért ez, mert a bejáratától kb 50 méterre van a Magyar Nagykövetség. Ami ugye kb akkora mint az ameriakiak ellenörző pontja, szóval nem nagy. Az egész hely már meg volt pakolva, és még mindig szállingóztak az arcok. Gyorsan kezet fogtam azzal akivel kellett, megvolt a pofavizit, aztán irány enni valamit. Baromi éhes voltam, és fel voltam rá készülve hogy csak az lesz mint múltkor, tehát pogácsa, meg ilyenek. De ehelyett egy komplett vacsora volt kirakva, több fogással. Sajtos tészta, pörkölt, meg még tonnányi nagyon király kaja. Egyszerűen jó volt. (igen, ez volt a legfontosabb, mert mi másért mentem volna oda?)
Aztán a másik legfontosabb dolog lent volt a pincében. Kígyozó sor állt a piákhoz. VOLT SÖR. Egyszerűen nem akartam elhinni. Heineken, alkoholos, wááááá. Persze hogy egy whisky sörrel indítottam, és ez a tendencia maradt is az este folyamán. Ali is egy sört kért, de kiderült, hogy nem igazán szereti az ilyen piákat. Sör helyett szívesebben inna alkoholos málnaszörpöt, gin vagy whisky helyett meg mondjuk alkoholos szirupot, mint például valami mézes páleszt. Teljesen érthető, nem isznak sokszor alkoholt, ha isznak is az is annyira borzasztó, hogy mindig felöntik valami gánnyal. Mondjuk kólával.
Leültünk, néztük az arcokat, aztán néha néha beszédbe elegyettem az itt élőkkel. Van olyan aki fél éve érkezett mert a férje itteni (később), volt olyan aki már itt van 11 éve és még általános iskolás, van olyan aki 6 éve él itt, és konduktor. Nah ezekből a konduktorból sok van. Hazai intézeteket képviselnek, például a Pető Intézetet, és itt segítenek sérült gyerekeknek meg ilyenek. Ebben azonban az a durva hogy évente újítják a szerződést, és ha nem újítják meg, akkor lehet hazamenni. Szóval 1 évre tudnak előre tervezni.
Időközben persze sikerült találkoznom Nagykövet úrral, akiről megint megállapítottam hogy lehetetlen vele értelmesen beszélni. Odamész, lenyomja a monologját aztán szevasz. Meg se hallgat, vagy egyáltalan nem is kíváncsi arra amit Te akarsz mondani. Sokan mondják hogy jobb mint az elöző, mert az elöző soha semmit nem szervezett, és semmi nem kapcsolta össze magyarokat itt Kuwaitban. Oké, a rendezvényekkel tényleg nincs semmi baj, sőt, ám maga az ember valami hihetetlenül ellenszenves. Ez van, nincs mit tenni. Kb csak bológattam, meg próbáltam jó pofát vágni ahhoz amit mond, de nem nagyon érdekelt (vazz már megint elfogyott a whisky-m).
Aztán ott volt az egyik ügyintéző, a Balázs. Nah hát Ő is fantasztikus... Ali zsigerből utálja, és amikor jött akkor mindig elfordult:D. No hát vele még kevészer sikerült érintkeznem, de eddig kellemesre nem emlékszem. Most is egy téma miatt kellett vele beszélnem és annyira flegma volt, annyira nem érdekelte hogy már nekem fájt. Oda jutottam hogy -------- szegénykém, a jövőbeni interakciónkat annyira fogom leszűkíteni amennyire csak tudom. A "hogy vagy?" kérdésre nemes egyszerűséggel az lesz a válasz hogy "most ez tényleg érdekel?" és tovasiklok a márványon.
Hamar eljött a hazamenetel időpontja, és sikerült már annyi innom hogy teljesen mindegy mibe ülök be, teljesen mindegy hogy hol vagyok. Azért kellemes volt. Nah hát összeismerkedtem egy itt élő magyar fiatallal, akinek a felesége (21 éves) most jött ki hozzá, és akkor itt együtt gombolyítják majd az életet. Srác körülbelül 25-28 éves lehet. Felajánlotta hogy hazavisznek. 740iL Individual, sportkipufogó, V8, gyárilag kicsit megpiszkálva. Telitalálat:) Természetesen a gyerek kente neki rendesen, de sajnos ez egy akkora autó, annyira semmi nem érzel benne hogy hihetetlen. Hátul annyi helyem volt hogy még valaki beguggolhatott volna elém és a vezetőülés közé. Ez is egy élmény volt:) Mégegyszer elmondom, az autókon SEMMIFÉLE adó nincs, abszolut SEMMIT nem kell rá fizetni. Megveszed és annyi. Csak a vételár van. A benzin literje 60 forint, vagy még annyi sem.
Hazaértünk, Theoék kint voltak a közös részen, volt pár arab is. Theo azonnal mondta hogy csináljak valamit, mert nem látszik ugyan, de érezni baromira lehet a piát rajtam. OOPS. Hát sorry. Kicsit dizzy állapotban voltam. Sok sört nem sikerült legurítani, de a whisky azért emberes mennyiség volt. KÖSZÖNÖM MAGYAR NAGYKÖVETSÉG:)
Ma a suli valami hihetetlen fájdalmasnak tűnt, ki is voltam száradva, kicsit a fejem is fájt, szal elvoltam, de a Lengyel srác megdícsért hogy menjek már, nem is vagyok rossz, olvasni például közel teljesen folyékonyan tudok. Mondom jah, ELTE-n megtanítanak megtippelni a harakákat... mert hogy már a legelején sincsenek kint.
Gazdagodtunk egy új taggal, egy idősebb emberkével, aki az amerikai nagykövetségről jött, természetesen amerikai. Nah hát ha Én eddig nagynak minősültem a csoportban, akkor el kell felejteni. A csávókám jóformán nem fért be az ajtón!!! Körülbelül 2.5 fejjel magyasabb nálam, és 3x szélesebb. Egyszerűen durva. Szerintem a kis japánokat simán megkajálná reggelire.
Jah és várunk még egy olasz srácot. Megint egy srác. Mindegy, csak reménykedem hogy jó fej lesz. És akarok olaszul is tanulni, ha csak poénnak is, de jó:)
Apropó tanulás, az egyik Taiwani csaj odajött hozzám: Szia, Hogy vagy? Én: WÁÁÓ. És akkor mondta hogy a hétvégén magyarul tanult Lillától. Mondta hogy tanítsam. Hát nem tudom. Lehet, de nekem nincs kedvem magyarul tanítani, kínaiul meg Én nem akarok megtanulni.
Nah ennyi.
Milyen volt a póker?
Aztán a másik legfontosabb dolog lent volt a pincében. Kígyozó sor állt a piákhoz. VOLT SÖR. Egyszerűen nem akartam elhinni. Heineken, alkoholos, wááááá. Persze hogy egy whisky sörrel indítottam, és ez a tendencia maradt is az este folyamán. Ali is egy sört kért, de kiderült, hogy nem igazán szereti az ilyen piákat. Sör helyett szívesebben inna alkoholos málnaszörpöt, gin vagy whisky helyett meg mondjuk alkoholos szirupot, mint például valami mézes páleszt. Teljesen érthető, nem isznak sokszor alkoholt, ha isznak is az is annyira borzasztó, hogy mindig felöntik valami gánnyal. Mondjuk kólával.
Leültünk, néztük az arcokat, aztán néha néha beszédbe elegyettem az itt élőkkel. Van olyan aki fél éve érkezett mert a férje itteni (később), volt olyan aki már itt van 11 éve és még általános iskolás, van olyan aki 6 éve él itt, és konduktor. Nah ezekből a konduktorból sok van. Hazai intézeteket képviselnek, például a Pető Intézetet, és itt segítenek sérült gyerekeknek meg ilyenek. Ebben azonban az a durva hogy évente újítják a szerződést, és ha nem újítják meg, akkor lehet hazamenni. Szóval 1 évre tudnak előre tervezni.
Időközben persze sikerült találkoznom Nagykövet úrral, akiről megint megállapítottam hogy lehetetlen vele értelmesen beszélni. Odamész, lenyomja a monologját aztán szevasz. Meg se hallgat, vagy egyáltalan nem is kíváncsi arra amit Te akarsz mondani. Sokan mondják hogy jobb mint az elöző, mert az elöző soha semmit nem szervezett, és semmi nem kapcsolta össze magyarokat itt Kuwaitban. Oké, a rendezvényekkel tényleg nincs semmi baj, sőt, ám maga az ember valami hihetetlenül ellenszenves. Ez van, nincs mit tenni. Kb csak bológattam, meg próbáltam jó pofát vágni ahhoz amit mond, de nem nagyon érdekelt (vazz már megint elfogyott a whisky-m).
Aztán ott volt az egyik ügyintéző, a Balázs. Nah hát Ő is fantasztikus... Ali zsigerből utálja, és amikor jött akkor mindig elfordult:D. No hát vele még kevészer sikerült érintkeznem, de eddig kellemesre nem emlékszem. Most is egy téma miatt kellett vele beszélnem és annyira flegma volt, annyira nem érdekelte hogy már nekem fájt. Oda jutottam hogy -------- szegénykém, a jövőbeni interakciónkat annyira fogom leszűkíteni amennyire csak tudom. A "hogy vagy?" kérdésre nemes egyszerűséggel az lesz a válasz hogy "most ez tényleg érdekel?" és tovasiklok a márványon.
Hamar eljött a hazamenetel időpontja, és sikerült már annyi innom hogy teljesen mindegy mibe ülök be, teljesen mindegy hogy hol vagyok. Azért kellemes volt. Nah hát összeismerkedtem egy itt élő magyar fiatallal, akinek a felesége (21 éves) most jött ki hozzá, és akkor itt együtt gombolyítják majd az életet. Srác körülbelül 25-28 éves lehet. Felajánlotta hogy hazavisznek. 740iL Individual, sportkipufogó, V8, gyárilag kicsit megpiszkálva. Telitalálat:) Természetesen a gyerek kente neki rendesen, de sajnos ez egy akkora autó, annyira semmi nem érzel benne hogy hihetetlen. Hátul annyi helyem volt hogy még valaki beguggolhatott volna elém és a vezetőülés közé. Ez is egy élmény volt:) Mégegyszer elmondom, az autókon SEMMIFÉLE adó nincs, abszolut SEMMIT nem kell rá fizetni. Megveszed és annyi. Csak a vételár van. A benzin literje 60 forint, vagy még annyi sem.
Hazaértünk, Theoék kint voltak a közös részen, volt pár arab is. Theo azonnal mondta hogy csináljak valamit, mert nem látszik ugyan, de érezni baromira lehet a piát rajtam. OOPS. Hát sorry. Kicsit dizzy állapotban voltam. Sok sört nem sikerült legurítani, de a whisky azért emberes mennyiség volt. KÖSZÖNÖM MAGYAR NAGYKÖVETSÉG:)
Ma a suli valami hihetetlen fájdalmasnak tűnt, ki is voltam száradva, kicsit a fejem is fájt, szal elvoltam, de a Lengyel srác megdícsért hogy menjek már, nem is vagyok rossz, olvasni például közel teljesen folyékonyan tudok. Mondom jah, ELTE-n megtanítanak megtippelni a harakákat... mert hogy már a legelején sincsenek kint.
Gazdagodtunk egy új taggal, egy idősebb emberkével, aki az amerikai nagykövetségről jött, természetesen amerikai. Nah hát ha Én eddig nagynak minősültem a csoportban, akkor el kell felejteni. A csávókám jóformán nem fért be az ajtón!!! Körülbelül 2.5 fejjel magyasabb nálam, és 3x szélesebb. Egyszerűen durva. Szerintem a kis japánokat simán megkajálná reggelire.
Jah és várunk még egy olasz srácot. Megint egy srác. Mindegy, csak reménykedem hogy jó fej lesz. És akarok olaszul is tanulni, ha csak poénnak is, de jó:)
Apropó tanulás, az egyik Taiwani csaj odajött hozzám: Szia, Hogy vagy? Én: WÁÁÓ. És akkor mondta hogy a hétvégén magyarul tanult Lillától. Mondta hogy tanítsam. Hát nem tudom. Lehet, de nekem nincs kedvem magyarul tanítani, kínaiul meg Én nem akarok megtanulni.
Nah ennyi.
Milyen volt a póker?
2009. október 24., szombat
Meccsnézés+öltöny
Most már el vagyok késve a nagykövetségi buliból, de sebaj, még egy kicsit várhat.
Real Madrid- AC Milan meccs, eléggé vicces látvány volt. És üvöltötték hogy Jalla, jalla!!!!
Nahh és itt az amit vettem, és így megyek most a "jelenésre". Az inget is most szerváltam, slim fit. A zakó nem slim fit, de nekem bejön, kényelmes és jól áll. Élőben sokkal jobban nézki anyu, ne aggódj:D Yusuf nem az a profi fotós fajta. A gatyáért még vissza kell mennem.
Hoppá, ez fektetve van. Mindegy, mostmár nem érdekel. Mennem kell, Csááááá
Real Madrid- AC Milan meccs, eléggé vicces látvány volt. És üvöltötték hogy Jalla, jalla!!!!
Nahh és itt az amit vettem, és így megyek most a "jelenésre". Az inget is most szerváltam, slim fit. A zakó nem slim fit, de nekem bejön, kényelmes és jól áll. Élőben sokkal jobban nézki anyu, ne aggódj:D Yusuf nem az a profi fotós fajta. A gatyáért még vissza kell mennem.
Hoppá, ez fektetve van. Mindegy, mostmár nem érdekel. Mennem kell, Csááááá
2009. október 22., csütörtök
Megjött a tél+Bili
Ma a hőmérséklet állítom nem volt 30 fölött, 25-28 lehetett, estére buta szél kezdett el fújni, és mindezt tetézte hogy nem igazán láttuk a napot.
Meleg ugyan nem volt, de pusztulás az annál inkább. Ugyanis olyan pára ült le kuwaitra, és ezt főleg itt a partnál érezni, hogy levegőt alig kaptunk... és mindenki brutálisan nyomott volt, de erről később mesélek.
Ma reggeli program az volt hogy korán elmegyünk Khalidiya campusra, elintézni az iskolai személyiket (nem a normális, ez csak az iskolában nyújt bizonyos előnyöket, de kötelező). Tegnap megérkezett egy lengyel fiú és egy lány.
Reggel amikor sétáltunk a kajáldához akkor találkoztunk vele. Emlékeztek még Bilire? Nah, hát nem tehetek róla, de Ő jutott eszembe. Nagyon magas (végre valaki magasabb mint Én), szőkés haj, pocak, és kis vállak. Egy mappa volt a kezében, és barna zoknira húzott fel egy kb 50-es méretű szandált. Olyan goofy style még a járása is:)
Nah, mindegy, nagyon elveszettnek tűnt, úgyhogy természetesen mindent elmondtam neki. Kb magamat láttam 4 héttel ezelőtt, csak Én jobban nézek ki:)
Elvittem pénzt beváltani, meg vásárolni pár dolgot. Én is vettem egy kis apróságot, majd megmutatom hogy mit, de a gatyát még csinálják:) Nah mit vettem?
Utána haza és akkor beütött a durvulat: kaja utána mindenki elment a szobájába. És kb MINDENKI minimum 4 órát aludt. De hogy? Egyszerűen zombivá vált mindenki. Durva volt. 500%-os páratartalom meg nap nélkül szerintem mindenki eldőlne. Nah szóval brutális volt. Vacsira ébredtünk fel, a 10. emeleten kb 6 ember egyszerre nyitotta ki az ajtaját és nézett ki buta, elaludt fejjel. Olyan feeling volt mintha a macik nem barlangban, hanem sorházban laknának, és most a nagy szundiból előjöttek volna.
Természetesen kihagytam az esti banzájt, amire amúgy se értem volna oda, mivel minimum egy fürdés meg borotválkozás (már egy ideje nem borotválkoztam... már engem is zavar:D) és a rendezvény pedig a város másik oldalán (Salmiya) van. Kössz nem.
Hallom holnap lesz a nagy nap. Olvastam Indexen hogy fél MO fél hogy nagy bzeg lesz Budapesten. Oda volt még írva hogy a budapestiek nem, de a vidékiek félnek a zavargásoktól. Most nem értem. Máshol szoktak zavarogni, nem csak Pesten? Valaki árulja már el. Ricsi, Felsőpakonyban mit zúztak szét legutóbb a huligántüntetők?
Anyuék is lezúztak Csopakra. Fú most Én is kivennék egy pár napot és odateleportálnék... (miután leírtam eszembe jutott hogy ott nem 30 fokok vannak) egy kajára meg egy sörre:) (többre is)
Hétvégén meg Holczinál lesz póker. Holczer tudsz róla?:D:D KÉPEKET!!!!!! VIDEÓ is jöhetne!!
Nekem még megvan az a kb negyed órás videó amit Dévről vettem föl és amiben magyaráz:D hatalmas:D
nahh most megyek mert le fogok merülni.
Kép nem volt, sorry, de holnap majd megpróbálok képeket felrakni, többek között arról hogy mi volt tegnap az első emeleten RM-ACM meccs alatt.
Meleg ugyan nem volt, de pusztulás az annál inkább. Ugyanis olyan pára ült le kuwaitra, és ezt főleg itt a partnál érezni, hogy levegőt alig kaptunk... és mindenki brutálisan nyomott volt, de erről később mesélek.
Ma reggeli program az volt hogy korán elmegyünk Khalidiya campusra, elintézni az iskolai személyiket (nem a normális, ez csak az iskolában nyújt bizonyos előnyöket, de kötelező). Tegnap megérkezett egy lengyel fiú és egy lány.
Reggel amikor sétáltunk a kajáldához akkor találkoztunk vele. Emlékeztek még Bilire? Nah, hát nem tehetek róla, de Ő jutott eszembe. Nagyon magas (végre valaki magasabb mint Én), szőkés haj, pocak, és kis vállak. Egy mappa volt a kezében, és barna zoknira húzott fel egy kb 50-es méretű szandált. Olyan goofy style még a járása is:)
Nah, mindegy, nagyon elveszettnek tűnt, úgyhogy természetesen mindent elmondtam neki. Kb magamat láttam 4 héttel ezelőtt, csak Én jobban nézek ki:)
Elvittem pénzt beváltani, meg vásárolni pár dolgot. Én is vettem egy kis apróságot, majd megmutatom hogy mit, de a gatyát még csinálják:) Nah mit vettem?
Utána haza és akkor beütött a durvulat: kaja utána mindenki elment a szobájába. És kb MINDENKI minimum 4 órát aludt. De hogy? Egyszerűen zombivá vált mindenki. Durva volt. 500%-os páratartalom meg nap nélkül szerintem mindenki eldőlne. Nah szóval brutális volt. Vacsira ébredtünk fel, a 10. emeleten kb 6 ember egyszerre nyitotta ki az ajtaját és nézett ki buta, elaludt fejjel. Olyan feeling volt mintha a macik nem barlangban, hanem sorházban laknának, és most a nagy szundiból előjöttek volna.
Természetesen kihagytam az esti banzájt, amire amúgy se értem volna oda, mivel minimum egy fürdés meg borotválkozás (már egy ideje nem borotválkoztam... már engem is zavar:D) és a rendezvény pedig a város másik oldalán (Salmiya) van. Kössz nem.
Hallom holnap lesz a nagy nap. Olvastam Indexen hogy fél MO fél hogy nagy bzeg lesz Budapesten. Oda volt még írva hogy a budapestiek nem, de a vidékiek félnek a zavargásoktól. Most nem értem. Máshol szoktak zavarogni, nem csak Pesten? Valaki árulja már el. Ricsi, Felsőpakonyban mit zúztak szét legutóbb a huligántüntetők?
Anyuék is lezúztak Csopakra. Fú most Én is kivennék egy pár napot és odateleportálnék... (miután leírtam eszembe jutott hogy ott nem 30 fokok vannak) egy kajára meg egy sörre:) (többre is)
Hétvégén meg Holczinál lesz póker. Holczer tudsz róla?:D:D KÉPEKET!!!!!! VIDEÓ is jöhetne!!
Nekem még megvan az a kb negyed órás videó amit Dévről vettem föl és amiben magyaráz:D hatalmas:D
nahh most megyek mert le fogok merülni.
Kép nem volt, sorry, de holnap majd megpróbálok képeket felrakni, többek között arról hogy mi volt tegnap az első emeleten RM-ACM meccs alatt.
2009. október 21., szerda
Fotók: koncert utáni chill night
KÉPGALÉRIA
Kb 28-30 fok meleg, este 10 körül:
A kaja
NYAMM, HMMM, NYAAAAMMMM
Természetesen jól érzem magam:)
Arab style: majdnem cukorszirupot csináltam a teámból...
Theo, és a teamelegítési módszer
A képek minsőgéért elnézést kérek, de nem volt nálam a fényképező, csak a telefon. A szegényes fényviszonyok meg eléggé visszavetik szegény teló képességeit.
U.I.: Sikerült skypeolnom Olivérrel, meg Denivel. Nagyon jó volt:) A többiekkel is szeretnék majd:)
Kb 28-30 fok meleg, este 10 körül:
A kaja
NYAMM, HMMM, NYAAAAMMMM
Természetesen jól érzem magam:)
Arab style: majdnem cukorszirupot csináltam a teámból...
Theo, és a teamelegítési módszer
A képek minsőgéért elnézést kérek, de nem volt nálam a fényképező, csak a telefon. A szegényes fényviszonyok meg eléggé visszavetik szegény teló képességeit.
U.I.: Sikerült skypeolnom Olivérrel, meg Denivel. Nagyon jó volt:) A többiekkel is szeretnék majd:)
Chill és a visa gondok
Kezdjük azzal hogy Boldog szülinapot Nővérkém:) Már kezdesz nagyon öreg lenni:)
Tegnap nem volt post, és van is mit mesélnem úgyhogy ezt a postot megint nem fogja szeretni az Olvasninemszeretők(ONSZ) testülete.
Kezdem a tegnap estével. Tegnap estére hivatalosak voltunk a The Grazioso Budapest String Quartet nevű zenés estre. Nem tudtuk hogy hol van, de volt meghívónk, meg minden egyebünk. 20 percet késtünk, de aztán végre meglett a hely. Egy bazinagy kocka épület (itt vagy henger alakú vagy kocka alakú minden épület) volt a helyszín, ami nagyon exkluzív volt. Már a kocsibejárón feltűnt hogy itt valszeg nem spóroltak. Belül meg aztán csicsás volt nagyon. Megérkeztünk, helyet foglaltunk aztán hallgatuk kb 1 órán át a koncertet, ami kalsszikus zene volt. Ali, Hamed, Theo Kim és Én voltunk négyen, aztán csatlakozott hozzánk Reni, Ahmed és Muzna is. Mindenki szépen fel volt öltözve, több ember volt aki arra vigyázott hogy ki hova ül, meg hogy minden rendben legyen. Szóval nagyon igényes volt. Aliék már nagyon nem bírtak magukkal a vége felé, hamar el is húzták a csíkot. Volt kaja is, de ahogy gondoltam MINDENKI azonnal megrohanta a kajapultokat amint vége lett a koncertnek. Nagyon gáz volt szerintem, hogy az elhízott, már több éve kuwaitban élő nassasszony (mondjuk magyar) hogyan löki fel szegény indiai pincért hogy minnél elöbb kajához jusson. Mire realizáltam hogy vége a koncertnek addigra már tömött sorok voltak, szóval kihagytam.
Én élveztem, de valahogy úgy voltam vele hogy Én itt nem akarok kajálni, utána meg egyáltalán nem akarok bekapcsolódni a végeláthatatlan seggnyalásba, főleg hogy alkohol sem volt. Egymást taposták az emberek, mindenkinek mosolyogni kellett, és sokan lekezelőek voltak. Valahogy nem éreztem a közösséget... (majd ha sikerül szavakba önteni hogy akkor mit gondoltam, akkor majd leírom) Odamentünk Ágai Zsolthoz hogy intézzük a papírokat amiről beszéltünk (lejjebb kifejtem a VISA problémát), beszéltünk vele egy kicsit, újfent megállapítottuk hogy nem tudunk semmit, aztán Reni azt mondta hogy elmegy, Én meg azt mondtam hogy megyek vele.
Ahmed kirakott bennünk Theoval a Mubarakiyya Szuqban, ahol beültünk az iráni éttereme ahol korábban már voltam, és ettünk egy hatalmasat, úgy hogy teljesen kiszolgáltak, baromi finom volt a kaja, és még keveset is fizettünk. Nem kevesen bámultak meg minket, ahogy két fehér ember ingben, meg szövetnadrágban (igényesek voltunk) a piac közepén átmászik és beül kebabot enni az arabok által használt helyre. Miután végeztünk, kimentünk oda ahol bementünk a piacra, és kiültünk a tobbi arab közé vizipipázni meg tázni egyet. Egyiptomi mangó teát ittam, és alma-mentol pipát kértem. Itt is nevetségesen olcsón megúsztuk a dolgokat. Viszont itt egy csomót beszélgettünk Theoval különböző dolgokról, félig angolul, félig arabul: ahogy éppen sikerült. Nagyon élveztem. Jó kis este lett, leginkább talán azért mert nem a seggnyalós-mosolygós partin voltunk.
Már éjfél volt amikor leléptünk, és szóval durva látvány fogadott minket. Kuwait city éjfélre kihal. Alig voltak az utcákon, a shisházó helyek meg a többi hely is bezárt. Durva. Mondjuk hálisten csak ritkán vagyok kint éjfél környékén, de szóval sokkoló látvány a kongó üresség.
Hazafelé fogtunk egy taxit, és 1 KD-t fizettünk, ami baromijó ár:) Megint szidott bennünket a taxis hogy ha tudja hogy ez ilyen messze van akkor nem vállal el bennünket ennyiért (Hát bazzeg Te vagy a taxis, tudnod kéne...) Dumáltunk még a srácokkal aztán lefeküdtünk aludni.
És akkor következzen a VISA:
A koncert-fogadás elött felhívott Ágai Zsolt, hogy azt írták vissza nekik a kuwaitiak Magyarországról, hogy küldjük vissza nekik gyorspostán a vízumokat és akkor csinálnak vele valamit. És mellékeljünk 3750 forintot mellé, fejenkénkt. A bibi ott van hogy ha mindannyiunk forintját összeadjuk akkor sincs nálunk 3750 HUF nemhogy fejenkénkt. Jó, akkor az lesz hogy visszaküldik, és majd a család bemegy és elintézi a pénzt (ekkor gondoltam hogy de fognak nekem örülni otthon, hogy kis családom faszával verem a csalánt kuwaitból, de talán OK). Aztán mondták még hogy a gyorsposta is nagyon drága lesz. Nahh itt már úgy voltam vele hogy igazán megtehetik nekem hogy ezt átvállalják, de nem mondtam semmit... Szóval ez volt a megállpodást.
A koncert utáni fogadáson megkerestük Ágai Zsoltot, akit szeretünk mert nagyon segítőkész és érzem rajta azt, hogy tudja a problémát, próbál segíteni, de ugyanakkor halvány lila gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálni. Elmondtam neki hogy egy hatalmas viccnek tartom azt, hogy itt vagyok Én, itt az útlevelem, és itt a VISA-m akkor mi a tökömért kell visszaküldeni a dolgokat Magyarországra? Arról nem is beszélve hogy nekünk az útlevelünkbe kell hogy beüssenek egy papírt, szóval akkor az útlvelet is vissza kellene küldeni? Most komoly? Akkor mi marad itt? A magyar személyim. GRATULÁLOK KUWAIT.
Időközben odajött a magyar nagykövetünk kicsit mosolyogni, meg teljesen elterelni a beszélgetés menetét. Én kb a menj már innen, nem látod hogy nem vagyunk kíváncsiak Rád arcot vettem fel (számomra rendkívűl unszimpatikus személy a nagykövetünk, mióta beszólt hogy hogyan nézek már ki...). Hál isten hamar elment trécselni a többiekkel, ami ugye a fő feladata. Mindezek után kiderült hogy nekünk kell ez a VISA papír, mert csinálják a tartózkodási engedélyünk, illetve a személyit. Nahhmost ez egy oximoron, mert ha ezek meglesznek akkor mire kell az a papír az útlevélbe? Mit tudnak kedves urak ott a magyar nagykövetségen? : "annyit mint Ti". Tehát semmit. EEEEEEEEEEEEEEEEEEGY PONT A NAGYKÖVETSÉGGGNEEEKK!!!!!!! Igazából már nevetni tudok az egészen, mert mást nagyon nem tudok csinálni. Apropó nem tudok mást csinálni: ez a kedvencem: Próbáljatok beszélni az egyiptomiakkal, meg a kórházból elhozni a leleteiteket. És akkor azokkal operálni valamit, meg megkérdezni mindenkit. OKé: egyikünk sem beszél arabul, egyinkünk sem járt még kuwaitban elötte, egyikünk sem tudja hogyan működik a helyi bürökrácia. SEMMIT. Azt sem tudom hogy hol van az a tetves kórház-szerűség ahova vittek bennünket. Félreértés ne essék, figyelek, meg beszélek Én mindenkivel, de ez hihetetlen mértékben meghaladja az Én hatásköröm.
Egyszerűsítve akkor: Senki nem tud semmit, nem küldjük haza a papírjainkat, a kuwait nagykövetség pesten egy rakás szerencsétlenség, illetve a kuwaiti magyar nagykövetség se tud semmit. Azt hajtogatják hogy minden a jóindulatokon múlik, meg minden csak idő kérdése. Hát jó. Tényleg tanácstalanok vagyunk, tényleg nem tudunk semmit sem csinálni, kb nevetünk csak azért kicsit frusztráló. Nem gondolom hogy ebből probléma lesz, mert nem hiszem hogy ezt megengedheti magának a kuwaiti állam, de ha mégis akkor otthon töltöm a Karácsonyt. Yeah.
Tegnap nem volt post, és van is mit mesélnem úgyhogy ezt a postot megint nem fogja szeretni az Olvasninemszeretők(ONSZ) testülete.
Kezdem a tegnap estével. Tegnap estére hivatalosak voltunk a The Grazioso Budapest String Quartet nevű zenés estre. Nem tudtuk hogy hol van, de volt meghívónk, meg minden egyebünk. 20 percet késtünk, de aztán végre meglett a hely. Egy bazinagy kocka épület (itt vagy henger alakú vagy kocka alakú minden épület) volt a helyszín, ami nagyon exkluzív volt. Már a kocsibejárón feltűnt hogy itt valszeg nem spóroltak. Belül meg aztán csicsás volt nagyon. Megérkeztünk, helyet foglaltunk aztán hallgatuk kb 1 órán át a koncertet, ami kalsszikus zene volt. Ali, Hamed, Theo Kim és Én voltunk négyen, aztán csatlakozott hozzánk Reni, Ahmed és Muzna is. Mindenki szépen fel volt öltözve, több ember volt aki arra vigyázott hogy ki hova ül, meg hogy minden rendben legyen. Szóval nagyon igényes volt. Aliék már nagyon nem bírtak magukkal a vége felé, hamar el is húzták a csíkot. Volt kaja is, de ahogy gondoltam MINDENKI azonnal megrohanta a kajapultokat amint vége lett a koncertnek. Nagyon gáz volt szerintem, hogy az elhízott, már több éve kuwaitban élő nassasszony (mondjuk magyar) hogyan löki fel szegény indiai pincért hogy minnél elöbb kajához jusson. Mire realizáltam hogy vége a koncertnek addigra már tömött sorok voltak, szóval kihagytam.
Én élveztem, de valahogy úgy voltam vele hogy Én itt nem akarok kajálni, utána meg egyáltalán nem akarok bekapcsolódni a végeláthatatlan seggnyalásba, főleg hogy alkohol sem volt. Egymást taposták az emberek, mindenkinek mosolyogni kellett, és sokan lekezelőek voltak. Valahogy nem éreztem a közösséget... (majd ha sikerül szavakba önteni hogy akkor mit gondoltam, akkor majd leírom) Odamentünk Ágai Zsolthoz hogy intézzük a papírokat amiről beszéltünk (lejjebb kifejtem a VISA problémát), beszéltünk vele egy kicsit, újfent megállapítottuk hogy nem tudunk semmit, aztán Reni azt mondta hogy elmegy, Én meg azt mondtam hogy megyek vele.
Ahmed kirakott bennünk Theoval a Mubarakiyya Szuqban, ahol beültünk az iráni éttereme ahol korábban már voltam, és ettünk egy hatalmasat, úgy hogy teljesen kiszolgáltak, baromi finom volt a kaja, és még keveset is fizettünk. Nem kevesen bámultak meg minket, ahogy két fehér ember ingben, meg szövetnadrágban (igényesek voltunk) a piac közepén átmászik és beül kebabot enni az arabok által használt helyre. Miután végeztünk, kimentünk oda ahol bementünk a piacra, és kiültünk a tobbi arab közé vizipipázni meg tázni egyet. Egyiptomi mangó teát ittam, és alma-mentol pipát kértem. Itt is nevetségesen olcsón megúsztuk a dolgokat. Viszont itt egy csomót beszélgettünk Theoval különböző dolgokról, félig angolul, félig arabul: ahogy éppen sikerült. Nagyon élveztem. Jó kis este lett, leginkább talán azért mert nem a seggnyalós-mosolygós partin voltunk.
Már éjfél volt amikor leléptünk, és szóval durva látvány fogadott minket. Kuwait city éjfélre kihal. Alig voltak az utcákon, a shisházó helyek meg a többi hely is bezárt. Durva. Mondjuk hálisten csak ritkán vagyok kint éjfél környékén, de szóval sokkoló látvány a kongó üresség.
Hazafelé fogtunk egy taxit, és 1 KD-t fizettünk, ami baromijó ár:) Megint szidott bennünket a taxis hogy ha tudja hogy ez ilyen messze van akkor nem vállal el bennünket ennyiért (Hát bazzeg Te vagy a taxis, tudnod kéne...) Dumáltunk még a srácokkal aztán lefeküdtünk aludni.
És akkor következzen a VISA:
A koncert-fogadás elött felhívott Ágai Zsolt, hogy azt írták vissza nekik a kuwaitiak Magyarországról, hogy küldjük vissza nekik gyorspostán a vízumokat és akkor csinálnak vele valamit. És mellékeljünk 3750 forintot mellé, fejenkénkt. A bibi ott van hogy ha mindannyiunk forintját összeadjuk akkor sincs nálunk 3750 HUF nemhogy fejenkénkt. Jó, akkor az lesz hogy visszaküldik, és majd a család bemegy és elintézi a pénzt (ekkor gondoltam hogy de fognak nekem örülni otthon, hogy kis családom faszával verem a csalánt kuwaitból, de talán OK). Aztán mondták még hogy a gyorsposta is nagyon drága lesz. Nahh itt már úgy voltam vele hogy igazán megtehetik nekem hogy ezt átvállalják, de nem mondtam semmit... Szóval ez volt a megállpodást.
A koncert utáni fogadáson megkerestük Ágai Zsoltot, akit szeretünk mert nagyon segítőkész és érzem rajta azt, hogy tudja a problémát, próbál segíteni, de ugyanakkor halvány lila gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálni. Elmondtam neki hogy egy hatalmas viccnek tartom azt, hogy itt vagyok Én, itt az útlevelem, és itt a VISA-m akkor mi a tökömért kell visszaküldeni a dolgokat Magyarországra? Arról nem is beszélve hogy nekünk az útlevelünkbe kell hogy beüssenek egy papírt, szóval akkor az útlvelet is vissza kellene küldeni? Most komoly? Akkor mi marad itt? A magyar személyim. GRATULÁLOK KUWAIT.
Időközben odajött a magyar nagykövetünk kicsit mosolyogni, meg teljesen elterelni a beszélgetés menetét. Én kb a menj már innen, nem látod hogy nem vagyunk kíváncsiak Rád arcot vettem fel (számomra rendkívűl unszimpatikus személy a nagykövetünk, mióta beszólt hogy hogyan nézek már ki...). Hál isten hamar elment trécselni a többiekkel, ami ugye a fő feladata. Mindezek után kiderült hogy nekünk kell ez a VISA papír, mert csinálják a tartózkodási engedélyünk, illetve a személyit. Nahhmost ez egy oximoron, mert ha ezek meglesznek akkor mire kell az a papír az útlevélbe? Mit tudnak kedves urak ott a magyar nagykövetségen? : "annyit mint Ti". Tehát semmit. EEEEEEEEEEEEEEEEEEGY PONT A NAGYKÖVETSÉGGGNEEEKK!!!!!!! Igazából már nevetni tudok az egészen, mert mást nagyon nem tudok csinálni. Apropó nem tudok mást csinálni: ez a kedvencem: Próbáljatok beszélni az egyiptomiakkal, meg a kórházból elhozni a leleteiteket. És akkor azokkal operálni valamit, meg megkérdezni mindenkit. OKé: egyikünk sem beszél arabul, egyinkünk sem járt még kuwaitban elötte, egyikünk sem tudja hogyan működik a helyi bürökrácia. SEMMIT. Azt sem tudom hogy hol van az a tetves kórház-szerűség ahova vittek bennünket. Félreértés ne essék, figyelek, meg beszélek Én mindenkivel, de ez hihetetlen mértékben meghaladja az Én hatásköröm.
Egyszerűsítve akkor: Senki nem tud semmit, nem küldjük haza a papírjainkat, a kuwait nagykövetség pesten egy rakás szerencsétlenség, illetve a kuwaiti magyar nagykövetség se tud semmit. Azt hajtogatják hogy minden a jóindulatokon múlik, meg minden csak idő kérdése. Hát jó. Tényleg tanácstalanok vagyunk, tényleg nem tudunk semmit sem csinálni, kb nevetünk csak azért kicsit frusztráló. Nem gondolom hogy ebből probléma lesz, mert nem hiszem hogy ezt megengedheti magának a kuwaiti állam, de ha mégis akkor otthon töltöm a Karácsonyt. Yeah.
2009. október 19., hétfő
Benne leszek a TV-ben!
Sajnos, most bötűk lesznek.
Ma sok érdekes dolog nem történt. Megvolt az első, szétszedett csoportban lévő órám. Ez azt jelenti, hogy kezdő, illetve haladó csoport volt.
Nah most nagyon korán kezdtünk, 8 órakor. Főleg hogy még este a srácokkal beszélgettünk egy csomót, főleg az ázsiai országokról.
Szóval első kezdő óra. Ok kezdő. De majdnem lefordultam a székről amikor elkezdtük a betűket venni... A végére meg oda jutottunk hogy gyakoroljuk az írást, ami abból állt, hogy mindenkinek fel kellett írnia a táblára arab mondatot. Nah nekem azt sikerült felírnom hogy nem aludtam jól előző este, mert kevés időm volt:) Nagyjából jól írtam. Reni is cifrát írt, magyarázni is kellett szegény tanárnak.
Ezek után Badarral (vagy Budúr, a bánat tudja) nyelvjárást tanultunk. Utána jött másfél óra szünet amit egy gyors alvásra fordítottam, mert hulla voltam. majd vissza kellett mennem, mert az Afaq (tudjátok a suliújság) irodájában volt valami rendezvény.
Nah mire Én odaértem, a lányok már ott voltak (szegények nem mentek haza, a srácok meg vagy aludtak, vagy kajáltak, vagy mittomén)
De nem csak a lányok, hanem kamerák, újságírok, és főmudírok, akik jöttek sajtótájékoztatot tartani, meg üdvözölni minket itt a Kuwaiti Egyetemen. Végül is csak majdnem egy hónapja vagyok már itt.
Ekkor volt az hogy a kamera természetsen körbejárt, és nálam egy REC gomb is elsütésre került. Persze ez nem jelenti azt hogy benne is leszek a tévében, de elképzelhető. Este 9kor (nálatok 8) a Raiaiaiaiaia (??) nevű tévében. Volt kávé, kaja, meg hallgattuk az okosokat:)
Ezek után jöttek kuwaiti lányok- nem szépek-és velük csevegtünk. Ővelük lehet majd hétfőnként csevegni, nagyjából irodalmi nyelven. Én megpróbálok ott lenni, és rajtuk is kipróbálni az újonnan tanultakat. Ennyi. Nagyjából kis is merültek az eddigi dolgok.
Este lehet megyek salmiyába, de még nem tudom. El kéne menni, de még nem vagyok biztos benne hogy lesz kedvem.
És a végére jöjjön egy rossz hír:
Felhívott Reni, hogy beszélt Ágai Zsolt úrral, aki állítólag nem volt éppen meggyőző a tartózkodási engedélyünkkel kapcsolatban. Reni úgy fogalmazott hogy senki nem tud semmit és senki nem is csinál semmit, és elképzelhető hogy diplomáciai gondok lehetnek belőle. Hát úgy vagyok vele hogy ezt el tudom képzelni de persze nem akarom hogy megtörténjen.
Ma sok érdekes dolog nem történt. Megvolt az első, szétszedett csoportban lévő órám. Ez azt jelenti, hogy kezdő, illetve haladó csoport volt.
Nah most nagyon korán kezdtünk, 8 órakor. Főleg hogy még este a srácokkal beszélgettünk egy csomót, főleg az ázsiai országokról.
Szóval első kezdő óra. Ok kezdő. De majdnem lefordultam a székről amikor elkezdtük a betűket venni... A végére meg oda jutottunk hogy gyakoroljuk az írást, ami abból állt, hogy mindenkinek fel kellett írnia a táblára arab mondatot. Nah nekem azt sikerült felírnom hogy nem aludtam jól előző este, mert kevés időm volt:) Nagyjából jól írtam. Reni is cifrát írt, magyarázni is kellett szegény tanárnak.
Ezek után Badarral (vagy Budúr, a bánat tudja) nyelvjárást tanultunk. Utána jött másfél óra szünet amit egy gyors alvásra fordítottam, mert hulla voltam. majd vissza kellett mennem, mert az Afaq (tudjátok a suliújság) irodájában volt valami rendezvény.
Nah mire Én odaértem, a lányok már ott voltak (szegények nem mentek haza, a srácok meg vagy aludtak, vagy kajáltak, vagy mittomén)
De nem csak a lányok, hanem kamerák, újságírok, és főmudírok, akik jöttek sajtótájékoztatot tartani, meg üdvözölni minket itt a Kuwaiti Egyetemen. Végül is csak majdnem egy hónapja vagyok már itt.
Ekkor volt az hogy a kamera természetsen körbejárt, és nálam egy REC gomb is elsütésre került. Persze ez nem jelenti azt hogy benne is leszek a tévében, de elképzelhető. Este 9kor (nálatok 8) a Raiaiaiaiaia (??) nevű tévében. Volt kávé, kaja, meg hallgattuk az okosokat:)
Ezek után jöttek kuwaiti lányok- nem szépek-és velük csevegtünk. Ővelük lehet majd hétfőnként csevegni, nagyjából irodalmi nyelven. Én megpróbálok ott lenni, és rajtuk is kipróbálni az újonnan tanultakat. Ennyi. Nagyjából kis is merültek az eddigi dolgok.
Este lehet megyek salmiyába, de még nem tudom. El kéne menni, de még nem vagyok biztos benne hogy lesz kedvem.
És a végére jöjjön egy rossz hír:
Felhívott Reni, hogy beszélt Ágai Zsolt úrral, aki állítólag nem volt éppen meggyőző a tartózkodási engedélyünkkel kapcsolatban. Reni úgy fogalmazott hogy senki nem tud semmit és senki nem is csinál semmit, és elképzelhető hogy diplomáciai gondok lehetnek belőle. Hát úgy vagyok vele hogy ezt el tudom képzelni de persze nem akarom hogy megtörténjen.
2009. október 18., vasárnap
Egyebek
1. Akkora pró vagyok hogy csináltam magamnak elviekben végtelen netet. Még mindig ki kell jönnöm, de van, nem kell mindig regelni, blabla.. Akarom mondani Prőőő.
2. Ma megtudtuk az placement test eredményeit. Kezdő csoportba kerültem (húúú de meglepő), ám nem Én voltam a legrosszabb (sőőt).
3. Business Suit-ot kell vennem, ami nálam egy inget, meg egy gatyát fog takarni. A nyakkendőt meg meglátom. Érdekes lesz... mert nem akarok erre költeni.
4. Küldjétek el nekem a lakcímeteket kérlek, mert hamarosan küldenék valamit. Persze aki megadja, csak annak tudom küldeni. (Anyu mi hol lakunk?:D, most komolyan mindkét nagyi lakcíme kéne)
EMAIL: hazard412@yahoo.co.uk
5. Mi a kedvenc whiskym?
6. Voltam-e már a The Avenuesban? ( mi az?)
7. Mi volt az amitől frászt kaptam az első napokban?
8. Milyen kajától van már hányingerem?
A válaszokat kommentbe kérném, nyeremény is lesz. Bence féle játék tetszik, szal itt is összehozunk valami hasonlót.
2. Ma megtudtuk az placement test eredményeit. Kezdő csoportba kerültem (húúú de meglepő), ám nem Én voltam a legrosszabb (sőőt).
3. Business Suit-ot kell vennem, ami nálam egy inget, meg egy gatyát fog takarni. A nyakkendőt meg meglátom. Érdekes lesz... mert nem akarok erre költeni.
4. Küldjétek el nekem a lakcímeteket kérlek, mert hamarosan küldenék valamit. Persze aki megadja, csak annak tudom küldeni. (Anyu mi hol lakunk?:D, most komolyan mindkét nagyi lakcíme kéne)
EMAIL: hazard412@yahoo.co.uk
5. Mi a kedvenc whiskym?
6. Voltam-e már a The Avenuesban? ( mi az?)
7. Mi volt az amitől frászt kaptam az első napokban?
8. Milyen kajától van már hányingerem?
A válaszokat kommentbe kérném, nyeremény is lesz. Bence féle játék tetszik, szal itt is összehozunk valami hasonlót.
Fotók!!
Húúú ma megkaptam Reni fotóit!!! Tudom, baromira nem érdekel benneteket de hát magamról raktam fel a legtöbb képet:)
KÉPGALÉRIA
Frankfurt. Hülyegyerek mit csinál?
Marina Mall, jó kis chill hely. (nuku alkohol...)
Sharq Szuq, Sultan Center. Jó kis hely, sok kis legóépülettel a hátam mögött.
Gondolkodj, gondolkodj....
MEGVAAAAAAAAAN!!!!
A bejegyzést támogatta: Az olvasni nem szeretők testülete. köszönjétek meg nekik.
KÉPGALÉRIA
Frankfurt. Hülyegyerek mit csinál?
Marina Mall, jó kis chill hely. (nuku alkohol...)
Sharq Szuq, Sultan Center. Jó kis hely, sok kis legóépülettel a hátam mögött.
Gondolkodj, gondolkodj....
MEGVAAAAAAAAAN!!!!
A bejegyzést támogatta: Az olvasni nem szeretők testülete. köszönjétek meg nekik.
2009. október 17., szombat
Whisky, Whisky, Dicksons, Szuq, Whisky
Szóval írok is valamit. vagy legalábbis megpróbálom. Nem ígérem hogy hosszú leszek, vagy élvezetes, mert az mostanában nem megy...
Szerdán keveset aludtam, későn feküdtem, korán keltem, forgolódtam. Ez hangyányit megalapozta a csütörtöki napomat. Az iskola borzasztónak tűnt, bár Theo megröhögtetett (első sorban ültünk, mert késtünk). Utána kaja, majd elmentünk az Avenuesban és vettünk egy- egy Dumbellt (súlyzót) Legalább most már kezdem érezni az izmaim helyét. Sajnos nincs hova eljárni szóval most csak ilyen koca-gyúrás lesz, a futás mellett. Elfogyni talán nem fogok, mert azért jól táplálnak, de szándékomban áll kondit szerezni, a súlyzó pedig remélhetőleg rendben tartja a még megmaradt izmaim.
Szóval hamar letudtuk a plázát (hamarosan újra megyek) és belezúgtam az ágyba. Talán ha mésfél órát aludtam éjszaka... szóval jólesett.
Közben hívott Reni, hogy rossz híre van, mennem kell a konzulátusra. Naaaa neeeee. Nincs kedvem ott mosolyogni, meg mesélni.
Telt az idő és hirtelen egy taxiban találtam magam amivel az USA embassy főbejáratához vitettem magam (itt van a közelben a magyar) és megkérdeztem tőle merre visz az út budára.
Aztán meglett a nagykövetség. Bent, rögtön le kellett mennem az alagsorba, persze közben megdícsérték az öltözékem (Én voltam az egyik legkulturáltabban felöltözött egyén). Az előadást Dr Varró József tartotta, egy vezető rovos a szakmájában, amit intervenciós radiológiának hívnak. Vicces volt. Egy csövet dugdosnak a csávókba aztán kész. Érdekes volt, de még mindig nem tudtam hogy mit csinálok itt. Komolyan mondom a magyarok között idegennek éreztem magam. Magyarul beszélő emberrel már régóta nem találkoztam, főleg nem ennyivel. A nyelvet se nagyon alkalmazom.
Ám az előadás után kisebb fogadást rendeztek. Kis sütikével (persze kimaradt a tetves vacsora, szóval éhes voltam) elkezdtem betolni pár pogácsát, és töltettem magamnak Whiskyt. Elsőre nem akartam elhinni, de ott volt. ÉS NAGYON JÓL ESETT. Ezek után jöttek a beszélgető partnerek: Fodor Barnabás (Fodor t. úr fia) Ágai zsolt konzul helyettes, Várkonyi Péter aneszteziológus... blablabla. Fogyott a whisky nagyon, de jajjj jólesett, meg az a sok kis péksüti is.
Beszélgettünk, meg meséltünk, és közben ittunk-ettünk. Jó kedvem lett. Élveztem. Aztán vége lett. Nahh a lányokat hazavitte a sofőr, engem meg Várkonyi Péter. Tudom nem akkora nagy szám de egy 250 lovas SAAB 93-mal mentünk. Nah azért préselt az ülésbe rendesen, és ott is jókat beszélgettünk. Szóval a végére még egy kis európaiassabb gyorsulást is kaptam... már kezdtem hozzászokni ezekhez a nagy amerikai hodályokhoz... Majd írok róluk, mert érdekesek, de még gyűjtöm a tapasztalatot.
Ennyi volt kb az este. Másnap pedig mosás, meg kicsit rendet raktam, aztán pedig a többiek kitalálták hogy menjünk el a pénteki piacra (szuq dzsuma).
Nah ez a piac nagyon hasonlít ahhoz ami otthon nálunk van, csak azzal a különbséggel hogy ez nagyobb, keletiesebb cuccok kaphatók, és a termékek túlnyomó része használt/lopott/rossz. Láttam 2 literes vízforralót 1 dínárért. Az volt a bajom vele hogy baromi koszos, és baromi undorítóan nézett ki. Tudom hogy ki kell mosni, meg ilyenek, de azért ilyet csak akkor veszek ha szép állapotban van. Nembaj, addig használom Theóét. Nem is kell.
Az egyik indonéz gyerek vett két darab Casio órát 5 dínárért, és mutatta hogy nézd olyan mint az enyém, csak az övé még világítani is tud, az enyém meg nem. Mondom: jah király :). Örült neki, nahh.
Mai nap pedig megint korán keltünk, majd reggeli után irány a Dicksons House! Költői kérdések sora hangzott el: Ma hadza? What the fuck is Dicksons House? Who the hell is Dickson?
Két busszal mentünk, természetesen lányok-fiúk külön. Pff... Jó nem mintha buszozni akarnék velük. Aztán megérkeztünk egy pici verandás helyre, ami a dicksons house volt. Benne CSAK képek és néhány arab írás. Jó voltam érdekes képek is, de hát... jajj. Volt idegenvezetőnk is, aki elvileg angolul beszélt, gyakorlatilag nem értettem belőle gyakorlatilag semmit.
Hoztam brossúrát. Ezek szerint ez a ház egy nagyon régi építmény, és reprezentálja az angol birodalom koloniális építészetét amit a melegebb éghajlatú kolóniákon alkalmaztak. Szuper. Aztán itt élt egy faszi 1930 körül akit Dicksonnak hívtak és felújítatta akkor a házat, és benne is élt, míg az elődei csak irodának használták. Aztán volt egy "csaj" is. Um Saud. A csaj/nő kifejezés elég enyhe, ugyanis valami hihetetlenül rodna volt szegénykém. Hatalmas, ronda fejjel, buta szemöldökkel... Olyan igazi angol hölgy a rondábbik fajtából. Tudjátok... sziget, ronda nők: jó nem lehet:D (boccs Olivér).
Az egyik képen egy csomó teve között volt látható a hölgy, és mondtam az egyik japó csajnak hogy képzled el ha a tevék beszélni tudtak volna: "úristen mi ez itt?? meneküljünk mielött ránk ül". Szegény Japán csaj a könnyeit törölgette, és kérlelt hogy hagyjam abba.
Aztán haza. Mosok, tanulok, szarakodom a géppel. Este meg nem tudom mi lesz. Túl sok kedvem nincs elmenni, de lehet mégis majd megyünk valahova.
Remélem elég betűt írtam.
Jah és nincs MSN se SKYPE-om. De dolgozok a problémán...
Szerdán keveset aludtam, későn feküdtem, korán keltem, forgolódtam. Ez hangyányit megalapozta a csütörtöki napomat. Az iskola borzasztónak tűnt, bár Theo megröhögtetett (első sorban ültünk, mert késtünk). Utána kaja, majd elmentünk az Avenuesban és vettünk egy- egy Dumbellt (súlyzót) Legalább most már kezdem érezni az izmaim helyét. Sajnos nincs hova eljárni szóval most csak ilyen koca-gyúrás lesz, a futás mellett. Elfogyni talán nem fogok, mert azért jól táplálnak, de szándékomban áll kondit szerezni, a súlyzó pedig remélhetőleg rendben tartja a még megmaradt izmaim.
Szóval hamar letudtuk a plázát (hamarosan újra megyek) és belezúgtam az ágyba. Talán ha mésfél órát aludtam éjszaka... szóval jólesett.
Közben hívott Reni, hogy rossz híre van, mennem kell a konzulátusra. Naaaa neeeee. Nincs kedvem ott mosolyogni, meg mesélni.
Telt az idő és hirtelen egy taxiban találtam magam amivel az USA embassy főbejáratához vitettem magam (itt van a közelben a magyar) és megkérdeztem tőle merre visz az út budára.
Aztán meglett a nagykövetség. Bent, rögtön le kellett mennem az alagsorba, persze közben megdícsérték az öltözékem (Én voltam az egyik legkulturáltabban felöltözött egyén). Az előadást Dr Varró József tartotta, egy vezető rovos a szakmájában, amit intervenciós radiológiának hívnak. Vicces volt. Egy csövet dugdosnak a csávókba aztán kész. Érdekes volt, de még mindig nem tudtam hogy mit csinálok itt. Komolyan mondom a magyarok között idegennek éreztem magam. Magyarul beszélő emberrel már régóta nem találkoztam, főleg nem ennyivel. A nyelvet se nagyon alkalmazom.
Ám az előadás után kisebb fogadást rendeztek. Kis sütikével (persze kimaradt a tetves vacsora, szóval éhes voltam) elkezdtem betolni pár pogácsát, és töltettem magamnak Whiskyt. Elsőre nem akartam elhinni, de ott volt. ÉS NAGYON JÓL ESETT. Ezek után jöttek a beszélgető partnerek: Fodor Barnabás (Fodor t. úr fia) Ágai zsolt konzul helyettes, Várkonyi Péter aneszteziológus... blablabla. Fogyott a whisky nagyon, de jajjj jólesett, meg az a sok kis péksüti is.
Beszélgettünk, meg meséltünk, és közben ittunk-ettünk. Jó kedvem lett. Élveztem. Aztán vége lett. Nahh a lányokat hazavitte a sofőr, engem meg Várkonyi Péter. Tudom nem akkora nagy szám de egy 250 lovas SAAB 93-mal mentünk. Nah azért préselt az ülésbe rendesen, és ott is jókat beszélgettünk. Szóval a végére még egy kis európaiassabb gyorsulást is kaptam... már kezdtem hozzászokni ezekhez a nagy amerikai hodályokhoz... Majd írok róluk, mert érdekesek, de még gyűjtöm a tapasztalatot.
Ennyi volt kb az este. Másnap pedig mosás, meg kicsit rendet raktam, aztán pedig a többiek kitalálták hogy menjünk el a pénteki piacra (szuq dzsuma).
Nah ez a piac nagyon hasonlít ahhoz ami otthon nálunk van, csak azzal a különbséggel hogy ez nagyobb, keletiesebb cuccok kaphatók, és a termékek túlnyomó része használt/lopott/rossz. Láttam 2 literes vízforralót 1 dínárért. Az volt a bajom vele hogy baromi koszos, és baromi undorítóan nézett ki. Tudom hogy ki kell mosni, meg ilyenek, de azért ilyet csak akkor veszek ha szép állapotban van. Nembaj, addig használom Theóét. Nem is kell.
Az egyik indonéz gyerek vett két darab Casio órát 5 dínárért, és mutatta hogy nézd olyan mint az enyém, csak az övé még világítani is tud, az enyém meg nem. Mondom: jah király :). Örült neki, nahh.
Mai nap pedig megint korán keltünk, majd reggeli után irány a Dicksons House! Költői kérdések sora hangzott el: Ma hadza? What the fuck is Dicksons House? Who the hell is Dickson?
Két busszal mentünk, természetesen lányok-fiúk külön. Pff... Jó nem mintha buszozni akarnék velük. Aztán megérkeztünk egy pici verandás helyre, ami a dicksons house volt. Benne CSAK képek és néhány arab írás. Jó voltam érdekes képek is, de hát... jajj. Volt idegenvezetőnk is, aki elvileg angolul beszélt, gyakorlatilag nem értettem belőle gyakorlatilag semmit.
Hoztam brossúrát. Ezek szerint ez a ház egy nagyon régi építmény, és reprezentálja az angol birodalom koloniális építészetét amit a melegebb éghajlatú kolóniákon alkalmaztak. Szuper. Aztán itt élt egy faszi 1930 körül akit Dicksonnak hívtak és felújítatta akkor a házat, és benne is élt, míg az elődei csak irodának használták. Aztán volt egy "csaj" is. Um Saud. A csaj/nő kifejezés elég enyhe, ugyanis valami hihetetlenül rodna volt szegénykém. Hatalmas, ronda fejjel, buta szemöldökkel... Olyan igazi angol hölgy a rondábbik fajtából. Tudjátok... sziget, ronda nők: jó nem lehet:D (boccs Olivér).
Az egyik képen egy csomó teve között volt látható a hölgy, és mondtam az egyik japó csajnak hogy képzled el ha a tevék beszélni tudtak volna: "úristen mi ez itt?? meneküljünk mielött ránk ül". Szegény Japán csaj a könnyeit törölgette, és kérlelt hogy hagyjam abba.
Aztán haza. Mosok, tanulok, szarakodom a géppel. Este meg nem tudom mi lesz. Túl sok kedvem nincs elmenni, de lehet mégis majd megyünk valahova.
Remélem elég betűt írtam.
Jah és nincs MSN se SKYPE-om. De dolgozok a problémán...
Képek+kis szöveg
A csütörtöki napom egy rakás szar volt, se időm, se kedvem nem volt írni. Akkor este voltam a nagykövetségen egy Radiólógiai előadáson, amire nem volt kedvem menni, de a végére egész jó lett. Arról nem ebszélve hogy magamba borítottam egy tekintélyes mennyiségű Jhonny Walkert.
Pénteken nem volt internet, ma meg már volt programom. Remélem még estefelé is lesz internet, mert akkor majd írok, de még nem tudom.
Tegnap, azaz pénteken voltam a Pénteki vásáron. Hát durva volt. Minden mocskot kapni, vannak katonai lopott holmik, meg használt cuccok, amit akarsz.
KÉPGALÉRIA
Ma meg voltunk (mer tmidnenki elment rá) a Dicksons House-ban, ami az angolok postja volt itt kuwaitban, és nagyon régi (100 éves...) és nagyon büszkék a kuwaitiak arra hogy az ott van. Borzasztóan unalmas volt.
KÉPGALÉRIA
2009. október 14., szerda
Nagykövetség
Azt mondták a csajok hogy ma nem megyünk suliba, mert jönnek és elvisznek minket a magyar nagykövetségre. Elöszőr értük mennek fél 10-re, aztán értem jönnek. Nahh Ez pont fordítva történt úgyhogy Én még az ágyamban fetrengtem amikor jöttek. Szóval sietnem kellet, de gyors voltam:) Felszedtük a lányokat, aztán irány a nagykövetség.
A nagykövetség messze van, egy ilyen családi házas övezetszerűségben, de itt azért a családi házak komoly villákat takarnak. Kívűlről nem látszik annyira, de belülről nagyon faszán nézett ki a nagykövetség. Olyan nagykövetségszerűen:) Nem azt mondom hogy grandiúzus, de egy nagyon kellemes környezetben töltöttük az időnket ott. Megismerkedtünk Dr. Hóvári János nagykövettel, és Ágai Zsolttal a nagykövet helyettessel. Kaptunk kávét, meg elmondtuk nekik hogy mi a helyzet a vízumunkkal, amit egy idő után sikerült is tisztáznunk. Mármint hogy mi a bajunk (az hogy nincs). Nagykövet úrnak el kellett mennie egy idő után, de Zsolttal még tovább dumáltunk. Mondott pár érdekességet, de érdemben Én nem lettem okossabb. Majd ha valami baj van akkor hozzájuk fordulok. Egyenlőre nincs semmi baj, a vízumprobléma meg úgy gondolom nem az Én hatásköröm. Azért vannak Ők hogy ezt megoldják, de ezt már írtam. Nagyon jó fejnek találtuk Őket, nem lesz semmi baj.
Emellett még kiderült hogy orrba-szájba lesznek rendezvények is. Elvileg holnap is megyünk egy radiológus előadásra (MINEK???), mert elvileg lesznek magyarok még ott. Az első gondolatom az volt, hogy mi az a radiológia? Jah hogy orvosoknak? Őőő sokszor az is untat ami érdekel, nem hogy olyan amin nem is érdekel. Hát nem biztos hogy Én el akarok erre menni.
De ezen felül vannak itt még érdekes emberek, nagy emberek akikkel fogok találkozni, mind magyar, mind kuvaiti részről. vagyis nagyon remélem. Emellett most lesz talán első Október 23.-ai ünnepségem. Nah ez jó lesz. Dress code: szigorúan nagyon elegáns. Szóval inget elő, meg ilyenek és asszem vennem kell egy nyakkendőt. Ennyit a nagykövetségről.
Apropó vétel meg ilyenek. Hát bizony ma beváltottam a novemberi dollárjaim, de még nem vettem őket ki a borítékból. De szerintem majd hamarosan ki fogom mert hétvégén megyünk beachelni és még venni akarok pár dolgot. Mondjuk ahogy látom, most már nem lesznek extra kiadásaim, szal decemberre bőven helyreáll a fiskális helyzetem. Vagyis így tervezem. Arról nem is beszélve hogy amikor a kuwaitiak majd megdobnak 60-70 dínárral minden hónapban és minden "fél" év elején meg 150-250 dinárokkal, akkor azért rendeződik minden.
Ha már itt tartunk jól fog jönni ez a kis pénz. Ma voltunk Renivel 2-3 utazási irodában. Érdeklődtem. Elmondtam nekik hogy mit szeretnék, van akitől helyben kaptam árajánlatot van aki majd küldi a mailemre. Ugye intézzük az iraki kiruccanást, amit Én egy alapnak veszek, és mivel Reniékkel mennék (még ott is várnak) ezért vélhetően minimális költségekkel számolok, viszont nagyon szeretnék még a térségben is utazgatni. Mondtam hogy érdekel Irán, Szíria, Egyiptom, de egyiptomon belül nem akarok sharm el sheikbe menni, meg ott a környékbe mert ott már voltam. A piramisok, kairó, alexandria meg többi cucc érdekel. Persze hogy ezt ajánlották. Még most semmi pontosat nem tudnak mondani, de még folyamatosan bombázom az irodákat. Mert erre spórolók:)
Aztán elmentünk a souk shark melletti Sultan Centerbe, ami persze hogy mégegy pláza, de nem ez a jó benne hane az hogy közrefog egy jachtkikötőt, illetve csodajó kis tengeri kilátása van. Csináltattam Renivel egy valag képet magamról is (Nővérkém, csak neked:) ) de mivel nekem nem volt ott a gépem, ezért eltart egy darabig majd míg feltöltöm Őket. Szóval most nem lesznek képek. Kicsit Bencésítem a blogot (boccs Bence:D).
Hazafelé találkoztam az első undorító taxissal. Nagyon sok pénzt akart kérni, majd megalkudtunk vele. Káromkodott az úton aztán amikor engem vitt haza akkor már nagyon, és ki akart rakni az úton, mondom nem, beviszel. Aztán amikor adtam neki 2 KD elkezdett sírni a szája hogy adjak már többet mert mekkora szenvedés volt idejönni. Gondoltam, azért vol szenvedés idejönni mert nem akarsz dolgozni, meg nem ismered az utat. 2KD, szevasz.
Már majdnem befejeztem amikor eszembejutott a tegnap. Hát odamenni érdekes volt, de egy nagyon jófej maszek taxis hozott, meg is van a száma. A hely meg csodaszép. Nem a legolcsóbb, de nagyon hangulatos, nagyon király volt a kaja, és a pipa is. Köszönöm a meghívást. Éjszakai kuwaitot bámulni, messziről nézni az éjszakában ragyogó felhőkarcolókat, aztán meg inkább nézni a tengert egy fotelből 10 méterről... 30fokban, közben ittam valami jeges isteni limonádét, meg ettem valami csirkés finom cuccot. Jól éreztem magam.
A nagykövetség messze van, egy ilyen családi házas övezetszerűségben, de itt azért a családi házak komoly villákat takarnak. Kívűlről nem látszik annyira, de belülről nagyon faszán nézett ki a nagykövetség. Olyan nagykövetségszerűen:) Nem azt mondom hogy grandiúzus, de egy nagyon kellemes környezetben töltöttük az időnket ott. Megismerkedtünk Dr. Hóvári János nagykövettel, és Ágai Zsolttal a nagykövet helyettessel. Kaptunk kávét, meg elmondtuk nekik hogy mi a helyzet a vízumunkkal, amit egy idő után sikerült is tisztáznunk. Mármint hogy mi a bajunk (az hogy nincs). Nagykövet úrnak el kellett mennie egy idő után, de Zsolttal még tovább dumáltunk. Mondott pár érdekességet, de érdemben Én nem lettem okossabb. Majd ha valami baj van akkor hozzájuk fordulok. Egyenlőre nincs semmi baj, a vízumprobléma meg úgy gondolom nem az Én hatásköröm. Azért vannak Ők hogy ezt megoldják, de ezt már írtam. Nagyon jó fejnek találtuk Őket, nem lesz semmi baj.
Emellett még kiderült hogy orrba-szájba lesznek rendezvények is. Elvileg holnap is megyünk egy radiológus előadásra (MINEK???), mert elvileg lesznek magyarok még ott. Az első gondolatom az volt, hogy mi az a radiológia? Jah hogy orvosoknak? Őőő sokszor az is untat ami érdekel, nem hogy olyan amin nem is érdekel. Hát nem biztos hogy Én el akarok erre menni.
De ezen felül vannak itt még érdekes emberek, nagy emberek akikkel fogok találkozni, mind magyar, mind kuvaiti részről. vagyis nagyon remélem. Emellett most lesz talán első Október 23.-ai ünnepségem. Nah ez jó lesz. Dress code: szigorúan nagyon elegáns. Szóval inget elő, meg ilyenek és asszem vennem kell egy nyakkendőt. Ennyit a nagykövetségről.
Apropó vétel meg ilyenek. Hát bizony ma beváltottam a novemberi dollárjaim, de még nem vettem őket ki a borítékból. De szerintem majd hamarosan ki fogom mert hétvégén megyünk beachelni és még venni akarok pár dolgot. Mondjuk ahogy látom, most már nem lesznek extra kiadásaim, szal decemberre bőven helyreáll a fiskális helyzetem. Vagyis így tervezem. Arról nem is beszélve hogy amikor a kuwaitiak majd megdobnak 60-70 dínárral minden hónapban és minden "fél" év elején meg 150-250 dinárokkal, akkor azért rendeződik minden.
Ha már itt tartunk jól fog jönni ez a kis pénz. Ma voltunk Renivel 2-3 utazási irodában. Érdeklődtem. Elmondtam nekik hogy mit szeretnék, van akitől helyben kaptam árajánlatot van aki majd küldi a mailemre. Ugye intézzük az iraki kiruccanást, amit Én egy alapnak veszek, és mivel Reniékkel mennék (még ott is várnak) ezért vélhetően minimális költségekkel számolok, viszont nagyon szeretnék még a térségben is utazgatni. Mondtam hogy érdekel Irán, Szíria, Egyiptom, de egyiptomon belül nem akarok sharm el sheikbe menni, meg ott a környékbe mert ott már voltam. A piramisok, kairó, alexandria meg többi cucc érdekel. Persze hogy ezt ajánlották. Még most semmi pontosat nem tudnak mondani, de még folyamatosan bombázom az irodákat. Mert erre spórolók:)
Aztán elmentünk a souk shark melletti Sultan Centerbe, ami persze hogy mégegy pláza, de nem ez a jó benne hane az hogy közrefog egy jachtkikötőt, illetve csodajó kis tengeri kilátása van. Csináltattam Renivel egy valag képet magamról is (Nővérkém, csak neked:) ) de mivel nekem nem volt ott a gépem, ezért eltart egy darabig majd míg feltöltöm Őket. Szóval most nem lesznek képek. Kicsit Bencésítem a blogot (boccs Bence:D).
Hazafelé találkoztam az első undorító taxissal. Nagyon sok pénzt akart kérni, majd megalkudtunk vele. Káromkodott az úton aztán amikor engem vitt haza akkor már nagyon, és ki akart rakni az úton, mondom nem, beviszel. Aztán amikor adtam neki 2 KD elkezdett sírni a szája hogy adjak már többet mert mekkora szenvedés volt idejönni. Gondoltam, azért vol szenvedés idejönni mert nem akarsz dolgozni, meg nem ismered az utat. 2KD, szevasz.
Már majdnem befejeztem amikor eszembejutott a tegnap. Hát odamenni érdekes volt, de egy nagyon jófej maszek taxis hozott, meg is van a száma. A hely meg csodaszép. Nem a legolcsóbb, de nagyon hangulatos, nagyon király volt a kaja, és a pipa is. Köszönöm a meghívást. Éjszakai kuwaitot bámulni, messziről nézni az éjszakában ragyogó felhőkarcolókat, aztán meg inkább nézni a tengert egy fotelből 10 méterről... 30fokban, közben ittam valami jeges isteni limonádét, meg ettem valami csirkés finom cuccot. Jól éreztem magam.
2009. október 13., kedd
Mintha csak otthon lettem volna...
Ma elvoltunk az egészségügyi centrumban, tartózkodási engedélyt, illetve személyit csináltatni. Vagyis az első lépéseket tettük meg ezek felé. A történet úgy néz ki hogy beül egy buszba az összes diák akinek dolga van, és elmegyünk valami centrumban ahol sok sok papírt kell kitölteni, fülkéről fülkére menni. Utána vérvétel, megint egy kis sorbanállás, majd még több sorbanállás és végül röntgen. És vége.
Szóval nyolcra kellett haptákba állni, ami azt jelentette hogy hétkor kelek (nagyon durván korán van), elügettem kajálni, aztán vissza (jah egyedül voltam a buszon ami vicces volt...csak engem furikáztak: felszálltam, jóreggelt!, JALLA! és tényleg elindult, csak velem) a koli elé.
Nahh itt szembesültünk azzal hogy fel kell menni MohamedSultánhoz (tudjátok akinek magyaráztam miért nincs vízumom), adott mindenkinek pappírt, aztán mentünk. Nekem is olyat adtak, mint a többieknek, és a többi fülkénél sem volt semmi bajuk azzal hogy nekem nincs bent az útlevelemben a VISA. Majd holnap elregélem a magyaroknak, hogy ugyanmár ilyenkor most mivan?:)
Szóval amikor megérkeztünk és megláttam a helyet és hogy mennyit kell várni akkor egy kicsit otthoni érzésem lett. Mondjuk itt nagyiparban nyomják mert annyi indiai van mint a nyü. Afrikaiból is vannak elegen, és szegényeken baromira látszik, hogy a legtöbb az a dzsungelből teleportált ide.
Nah itt fel kellett hasznélni a 4 darab fényképem, ami Kuvaiti szabvány volt úgyhogy nem volt semmi baj, meg ott helyben is lefotóztak. Nahh az vicces volt. Nem akarom tudni hogy nézek ki. Hátulról ordították hogy Báálint smile, meg bogo (indonézul a szeretlek) majdnem röhögtem. Volt olyan akit újra kellett fényképezni mert egy ostoba indiai belemászott a képbe: Csak hogy el tudjátok képzelni, ügyintézők ülnek a pult mögött, és mindegyiknek van kinnt egy fényképezője, amivel kifele kattint. Nahmost ha fellöknek vagy valami akkor nem sikerül a kép... vagy mögötted, Abu a pakisztáni hegesztőmunkás túrja az orrát a képen.
Mindezek végeztével, irány a vérvétel. Yusufot csesztettük hogy nagyon fog fájni, meg hogy jajjj mennyire borzasztó. Ő ment be elsőnek és mivel nyitott ajtónál történik az egész, ezért halottuk ahogy Yusuf konkrétan üvölt, meg jajjgat. Egymásra néztünk kinnt a koreaiakkal meg az oroszokkal és sírtunk a röhögéstől, meg mi is elkezdtünk jajjgatni, hangosan:D:D Hatalmas volt. Kiszóltak hogy maradjunk már csöndben, de hát tudjátok ha a hülye srácok összejönnek akkor mi lesz...
Aztán Én is sorra kerültem. Nézem, hogy majdnem mindenki kapott az ujjába is valami szurit. Pfff. Sorra kerültem, az egyik néni valami csinált az egyik papírommal, meg felírta az adataimat, aztán odamondta a másiknak hogy Hungarijja. Az hátrafordult, és meggyőzödött róla hogy Mádzsárisztánhoz mik vannak írva. Ekkor jön a döbbenet: Kis hazánk egy végtelenül domesztikált, teljesen humánus környezet ahol nagyon durván nincs fertőzés, meg beteg emberek. Szóval Én ugrottam egy posztot. Bezzeg a japánokat akik Tokióból jöttek azokat szopatták rendesen: Malária, meg minden anyám kínja. Sima vérvétel, kb 5 perc után letéptem a rám ragasztott pamacsot is, mert korlátozott a mozgásban.
Ezután jöhet a röntgen. Nahh itt elkezdődtek a szopatások: a japánok menjenek előre, Ők már úgyis hozzávannak szokva a sugárzáshoz... Hihetetlenül sokat álltunk sorba, egy kis helyen, sokan. Volt mögöttem egy Apuka, kb 150 kiló, egyiptomból aki mindig olyan közel jött hogy volt egy érzésem, hamarosan lesmárol. A végén úgy lökdöstem arébb. Persze a honnan jöttem-hungary-yes im hungry too-very funny dolgot eljátszottuk. Hungary Észak európában van? kicsit gondolkodtam aztán azt mondtam igen... Most nem mindegy? Neki úgyis minden északon van, nem fogom ezen törni magam. Persze 'zmeg csak másszál már ki a képemből.
Miután az X-ray is megvolt, irány a szakan, kajálni. Persze felismertek, messziről köszöntek, rögtön beváltották a kuponjaimat. Sőt most rizst ettem csirkével, és nem mondom hogy szuper volt, de jólesett. Rögtön szebb az élet nem?
Most írom ezt a cuccot, aztán feltöltöm, majd tanulok. este meg megyek el. Reni hívott.
Btw., a szakanba érve a mushrif (főnök) persze hogy behajtotta az elfeledett 10 dínárt, úgyhogy kezdek nagyon szűkén lenni a pénznek. Jó mondjuk az első hónapban sok olyan dologra ment el pénz ami a továbbiakban már nem fog pénzt emészteni.
Nahh ennyi.
Szóval nyolcra kellett haptákba állni, ami azt jelentette hogy hétkor kelek (nagyon durván korán van), elügettem kajálni, aztán vissza (jah egyedül voltam a buszon ami vicces volt...csak engem furikáztak: felszálltam, jóreggelt!, JALLA! és tényleg elindult, csak velem) a koli elé.
Nahh itt szembesültünk azzal hogy fel kell menni MohamedSultánhoz (tudjátok akinek magyaráztam miért nincs vízumom), adott mindenkinek pappírt, aztán mentünk. Nekem is olyat adtak, mint a többieknek, és a többi fülkénél sem volt semmi bajuk azzal hogy nekem nincs bent az útlevelemben a VISA. Majd holnap elregélem a magyaroknak, hogy ugyanmár ilyenkor most mivan?:)
Szóval amikor megérkeztünk és megláttam a helyet és hogy mennyit kell várni akkor egy kicsit otthoni érzésem lett. Mondjuk itt nagyiparban nyomják mert annyi indiai van mint a nyü. Afrikaiból is vannak elegen, és szegényeken baromira látszik, hogy a legtöbb az a dzsungelből teleportált ide.
Nah itt fel kellett hasznélni a 4 darab fényképem, ami Kuvaiti szabvány volt úgyhogy nem volt semmi baj, meg ott helyben is lefotóztak. Nahh az vicces volt. Nem akarom tudni hogy nézek ki. Hátulról ordították hogy Báálint smile, meg bogo (indonézul a szeretlek) majdnem röhögtem. Volt olyan akit újra kellett fényképezni mert egy ostoba indiai belemászott a képbe: Csak hogy el tudjátok képzelni, ügyintézők ülnek a pult mögött, és mindegyiknek van kinnt egy fényképezője, amivel kifele kattint. Nahmost ha fellöknek vagy valami akkor nem sikerül a kép... vagy mögötted, Abu a pakisztáni hegesztőmunkás túrja az orrát a képen.
Mindezek végeztével, irány a vérvétel. Yusufot csesztettük hogy nagyon fog fájni, meg hogy jajjj mennyire borzasztó. Ő ment be elsőnek és mivel nyitott ajtónál történik az egész, ezért halottuk ahogy Yusuf konkrétan üvölt, meg jajjgat. Egymásra néztünk kinnt a koreaiakkal meg az oroszokkal és sírtunk a röhögéstől, meg mi is elkezdtünk jajjgatni, hangosan:D:D Hatalmas volt. Kiszóltak hogy maradjunk már csöndben, de hát tudjátok ha a hülye srácok összejönnek akkor mi lesz...
Aztán Én is sorra kerültem. Nézem, hogy majdnem mindenki kapott az ujjába is valami szurit. Pfff. Sorra kerültem, az egyik néni valami csinált az egyik papírommal, meg felírta az adataimat, aztán odamondta a másiknak hogy Hungarijja. Az hátrafordult, és meggyőzödött róla hogy Mádzsárisztánhoz mik vannak írva. Ekkor jön a döbbenet: Kis hazánk egy végtelenül domesztikált, teljesen humánus környezet ahol nagyon durván nincs fertőzés, meg beteg emberek. Szóval Én ugrottam egy posztot. Bezzeg a japánokat akik Tokióból jöttek azokat szopatták rendesen: Malária, meg minden anyám kínja. Sima vérvétel, kb 5 perc után letéptem a rám ragasztott pamacsot is, mert korlátozott a mozgásban.
Ezután jöhet a röntgen. Nahh itt elkezdődtek a szopatások: a japánok menjenek előre, Ők már úgyis hozzávannak szokva a sugárzáshoz... Hihetetlenül sokat álltunk sorba, egy kis helyen, sokan. Volt mögöttem egy Apuka, kb 150 kiló, egyiptomból aki mindig olyan közel jött hogy volt egy érzésem, hamarosan lesmárol. A végén úgy lökdöstem arébb. Persze a honnan jöttem-hungary-yes im hungry too-very funny dolgot eljátszottuk. Hungary Észak európában van? kicsit gondolkodtam aztán azt mondtam igen... Most nem mindegy? Neki úgyis minden északon van, nem fogom ezen törni magam. Persze 'zmeg csak másszál már ki a képemből.
Miután az X-ray is megvolt, irány a szakan, kajálni. Persze felismertek, messziről köszöntek, rögtön beváltották a kuponjaimat. Sőt most rizst ettem csirkével, és nem mondom hogy szuper volt, de jólesett. Rögtön szebb az élet nem?
Most írom ezt a cuccot, aztán feltöltöm, majd tanulok. este meg megyek el. Reni hívott.
Btw., a szakanba érve a mushrif (főnök) persze hogy behajtotta az elfeledett 10 dínárt, úgyhogy kezdek nagyon szűkén lenni a pénznek. Jó mondjuk az első hónapban sok olyan dologra ment el pénz ami a továbbiakban már nem fog pénzt emészteni.
Nahh ennyi.
2009. október 12., hétfő
Fel fogom gyújtani a konyhát
Ma ideges lettem, itt létem óta másodszor. Persze hamar elmúlt, meg nem nagyon tudok ellene mit csinálni de majdnem szétrobbant a fejem. A Kaffeteriaból olyannyira kezd elegem lenni hogy az valami fantasztikus. Monoton, szar a kaja, keveset adnak a smucig egyiptomiak, és rohadékok is. De most nem emiatt húztam fel magam.
Tegnap be akartam váltani kupont italra. Gondoltam simán fog menni. Két nappal ezelőtti kuponok, most már ideje lenne beváltani őket. Odamegyek, majd a gyerek mondja hogy nem lehet beváltani. Jöjjek vissza holnap. Valszeg ott volt a mudír (főnök) vagy mittomén és elhajtott. De később láttam hogy másoknak meg sikerült váltani. Nahh itt (tegnap este) már egy kicsit fészkelődtem. Holnap, azaz ma, visszamentem, kaját kértem és odaadtam neki a jegyet, hogy váltsak. Erre visszadobta a két korábbi jegyemet, hogy ezeket már nem lehet mert lejártak. Nah itt elkezdtem remegni. Elmondtam neki hogy márpedig addig nem megyek el amíg nem váltja fel. Mondja khalas (vége). Erre fogtam és fennhangon (félig ordítva) közöltem vele hogy ne szarakodjon, adjon nekem italt, és már itt sem vagyok és különben is a kispajtása mondta (aki melette állt) nekem tegnap hogy jöjjek vissz ama és akkor fazsa lesz. Nem lehet. Kezdtem lenyugodni, beletörődni hogy ezzel nem érek el sokat. Elküldtem a jóbüdöskanyjába magyarul aztán elvánszorogtam. Egyszerűen hihetetlen. Komolyan mondom olyan érzésem volt mint otthon az eltén amikor valami az Ő hülyeségük miatt nem sikerül, vagy kiszúrnak velem. Olyan bemegyek aztán felborítok mindent érzés.
Nah mindegy, nem érdekel. Ma este nem eszek itthon, kimegyek valahova, shisázok is egyet.
De van jó dolog is. Tegnap megjöttek ugye az oroszok. Nahh netezés után, este be is mutatkoztunk egymásnak, és nagyon szimpatikusak voltak. 3-an vannak és mindhárman muszlimok. Természetesen mű-muszlimok (most komolyan mi a tököm értelme van az egész vallásnak ha mű? Akkor nem mindegy mi a vallásod?), ami azt jelenti hogy nem ortodoxok. Még nincsenek itt egy napja de már hiányzik nekik a pia, kell nekik a nő, és láncdohányosok. Olyan igazi fasza gyerekeknek tűnnek, de most komolyan. Beszélgettem velük, sok mindenről, persze Ők oroszul tolják, mert ugyebár a kazahok is tudnak oroszul, szóval nagyon könnyű. Aztán dumáltunk itt a lehetőségekről, és arra jutottunk hogy: idézem az orosz gyereket: "is everything prohibited in this rotten country??". Nem tudnék jobban egyetérteni. Azt hiszem sokat fogunk együtt lógni.
Szóval ennyi. Most mást nem nagyon tudok írni.
Tegnap be akartam váltani kupont italra. Gondoltam simán fog menni. Két nappal ezelőtti kuponok, most már ideje lenne beváltani őket. Odamegyek, majd a gyerek mondja hogy nem lehet beváltani. Jöjjek vissza holnap. Valszeg ott volt a mudír (főnök) vagy mittomén és elhajtott. De később láttam hogy másoknak meg sikerült váltani. Nahh itt (tegnap este) már egy kicsit fészkelődtem. Holnap, azaz ma, visszamentem, kaját kértem és odaadtam neki a jegyet, hogy váltsak. Erre visszadobta a két korábbi jegyemet, hogy ezeket már nem lehet mert lejártak. Nah itt elkezdtem remegni. Elmondtam neki hogy márpedig addig nem megyek el amíg nem váltja fel. Mondja khalas (vége). Erre fogtam és fennhangon (félig ordítva) közöltem vele hogy ne szarakodjon, adjon nekem italt, és már itt sem vagyok és különben is a kispajtása mondta (aki melette állt) nekem tegnap hogy jöjjek vissz ama és akkor fazsa lesz. Nem lehet. Kezdtem lenyugodni, beletörődni hogy ezzel nem érek el sokat. Elküldtem a jóbüdöskanyjába magyarul aztán elvánszorogtam. Egyszerűen hihetetlen. Komolyan mondom olyan érzésem volt mint otthon az eltén amikor valami az Ő hülyeségük miatt nem sikerül, vagy kiszúrnak velem. Olyan bemegyek aztán felborítok mindent érzés.
Nah mindegy, nem érdekel. Ma este nem eszek itthon, kimegyek valahova, shisázok is egyet.
De van jó dolog is. Tegnap megjöttek ugye az oroszok. Nahh netezés után, este be is mutatkoztunk egymásnak, és nagyon szimpatikusak voltak. 3-an vannak és mindhárman muszlimok. Természetesen mű-muszlimok (most komolyan mi a tököm értelme van az egész vallásnak ha mű? Akkor nem mindegy mi a vallásod?), ami azt jelenti hogy nem ortodoxok. Még nincsenek itt egy napja de már hiányzik nekik a pia, kell nekik a nő, és láncdohányosok. Olyan igazi fasza gyerekeknek tűnnek, de most komolyan. Beszélgettem velük, sok mindenről, persze Ők oroszul tolják, mert ugyebár a kazahok is tudnak oroszul, szóval nagyon könnyű. Aztán dumáltunk itt a lehetőségekről, és arra jutottunk hogy: idézem az orosz gyereket: "is everything prohibited in this rotten country??". Nem tudnék jobban egyetérteni. Azt hiszem sokat fogunk együtt lógni.
Szóval ennyi. Most mást nem nagyon tudok írni.
2009. október 11., vasárnap
Csakúgy
1. Tudom hogy itt minden fordítva van, jobbról balra írnak és stb. , DE a villanykapcsolókat miért kell fordítva felszerelni?? Felkapcsolom akkor le kell nyomni...
2. Csak az öböl menti országokban van ilyen szigorú férfi/nő kettéválasztás.
3. Egy vicc mert amikor a buszon előre ültünk srácok és felszállt 3 csadoros nő akkor nem voltak hajlandóak leülni hátra, és a vezető ordítozott velünk hogy üljünk hátra. Pathetic.
4. Hasonló szituáció: két mozgólépcső egymás mellett. Mi kiválasztjuk A-t. Amint ezt meglátták a csadoros nők, azonnal B-t választották.
5. Az Ő istenük, hitük ezt akarja és ezt maximálisan tiszteletbe tartom, de szerintem ez természetellenes.
6. A hármas pontban még csak nagyon néztem, a négyes pontban már meg is nevettem a szituációt.
7. Qiszm alradzsuli(férfi oldal) MIT KERESNEK OTT A NŐK? (Dévet elképzeltem: hogy képzeled, ehh??? slap:D:D)
8. Láttam egy könyvet: Miért választja az iszlámot sok nő? Tudom a választ, de mégis meg fogom venni a könyvet, amint úgy látom hogy van szabad keret rá.
9. Miért kaptam Whoppert a MAAKDÚNADZBAN, Mcroyal helyett?
10. Ti kérdeztek, és Én megpróbálom megválaszolni.
2. Csak az öböl menti országokban van ilyen szigorú férfi/nő kettéválasztás.
3. Egy vicc mert amikor a buszon előre ültünk srácok és felszállt 3 csadoros nő akkor nem voltak hajlandóak leülni hátra, és a vezető ordítozott velünk hogy üljünk hátra. Pathetic.
4. Hasonló szituáció: két mozgólépcső egymás mellett. Mi kiválasztjuk A-t. Amint ezt meglátták a csadoros nők, azonnal B-t választották.
5. Az Ő istenük, hitük ezt akarja és ezt maximálisan tiszteletbe tartom, de szerintem ez természetellenes.
6. A hármas pontban még csak nagyon néztem, a négyes pontban már meg is nevettem a szituációt.
7. Qiszm alradzsuli(férfi oldal) MIT KERESNEK OTT A NŐK? (Dévet elképzeltem: hogy képzeled, ehh??? slap:D:D)
8. Láttam egy könyvet: Miért választja az iszlámot sok nő? Tudom a választ, de mégis meg fogom venni a könyvet, amint úgy látom hogy van szabad keret rá.
9. Miért kaptam Whoppert a MAAKDÚNADZBAN, Mcroyal helyett?
10. Ti kérdeztek, és Én megpróbálom megválaszolni.
Placement test
KÉPGALÉRIA
Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.
Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.
Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.
Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)
Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.
Kezdjük ott hogy felkeltem 8-kor, elkészültem és 20 perc múlva bekopogtam Theohoz (Ted, a Koreai szomszédom) hogy akkor megyünk? Ted még ott fetrengett az ágyában, hirelen azt se tudta mivan. Aztán felvilágosított: délben lesz a teszt. Óóóó király... nembaj, ha már felkeltem akkor elmegyek reggelizni. Reggeliztem egy jót, dumáltam a többiekkel (az indonéziaiak sem tudták hogy nem lesz suli), majd hazajöttem és megcsináltam pár feladatot. Utána nyomás tesztet írni.
Nah hát nagyon vicces volt. Placement test, csak arra szolgál hogy besoroljanak minket csoportokba. Volt aki megkapta a tesztet, ráírta a nevét és beadta. Hmm. A japók meg a kajáldában nem tudták elolvasni az arab írásokat. Úgy nézem vannak itt kezdőbbek. Én legalább írok és nagyjából helyesen is olvasok, bár még van mit csiszolni. Nahh mondom, Én megpróbálom. Érdekes volt, és baromisok. Baromisok volt, mert ugye nekem még azzal is kell szarakodnom hogy normálisan elolvassam és kb mint a németben, halkan ki is mondom a szavakat, és akkor jövök rá hogy mit is jelent valójában. Csak ellentétben a némettel itt jó ha minden 5. szót megértettem... Megírtam, nagyon sokat tippeltem, de legalább kűzdöttem egy kicsit. Reni mondta hogy figyeljem meg, kúrvajó lesz a tippelésem. Nah Én ebben nem bízom, viszont majdnem biztos vagyok abban hogy ha 10 hónap múlva elém teszik ezt a placement testet akkor hiba nélkül fogom kitölteni.
Miután megvolt mentünk kajálni. Bármennyire is jó a kaja, olyannyira ugyanolyan dolgokat eszünk nap mint nap, hogy eljutottam oda hogy nem kívánom, mégis éhes vagyok. Pedig higgyétek el, nem a finnyáságom miatt van a monotonitás. Én MINDENT kipróbálok, de komolyan. Rámondja a faszi a Ma hadza? (miaz?) kérdése hogy lahm (hús) és ennyi. Semmi mást, jólvan akkor adjál, megnézzük.
Miután kajáltunk, elmentünk a Starbucksba inni egy kávét. Hárman voltunk, Ted, Jan a bolgár gyerek és Én. A bolgár gyerek tökéletesen, folyékonyan beszéli az irodalmi arabot... olyan a bulgáriai egyetem arab szakjának első éve mint nálunk az angol kéttannyelvűeknek a nulladik éve. Orrba szájba nyelv, és ha nem tanulsz meg akkor maradsz még egy évet. Nálunk meg no comment (igen, tudom az Én hibám hogy nem tanultam meg arabul eddig). Szóval visszatérve a bolgár gyerekre: mindenre azt mondja hogy lehetetlen, káromkodik, szidja az időjárást. Bennt vagyunk valami légkondis helyen akkor szünetelen nyomja a fuckot a hidegre. Kimegyünk a 45 fokba és 5 perce után ugyanez a melegre. Néha kicsit zavaró, arról nem is beszélve hogy sokszor feleslegesen beszél.
Aztán megjött ma két orosz srác. Reggel láttam őket, azt hiszem Ők is elég jól beszélnek arabul. Nagyon vicces mert sok külföldit látok úgy, hogy van rajta egy poló amire bazinagy betűkkel rá van vésve az országa neve: az oroszon RUSSIA volt, a nigériain meg valami nigeria... Azon filóztam hogy nekem miért nincs piros-fehér-zöld pólóm nagy Hungary felirattal. Mindegy... Őket még nem ismerem, de ami késik az nem múlik. Az egyiknek tipikus orosz feje van: olyan annyi vodkát öntesz bele ammennyit nem szégyenlsz és még mindig semmi baja nincs feje. A másiknak pedig ukrán maffiózó feje.
Aztán már korábban (pár nappal) megjöttek a Japánok. Nah róluk még nem meséltem. Van három srác, meg kettő lány. A lányokat sajnos nem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, mert mindegyik ugyanúgy nézki. Szóval a srácok. Van egy emó szerűség, van egy '8a-as évekből teleportált programozó, meg egy olyan kis ari Japán aki mindig hülyén mosolyog és akkor teljesen eltűnik a szeme. Ide írom, de az oroszokra is vonatkozik, hogy még mindig Én vagyok a legmagasabb és a legjobban táplált. A japánok konkrétan a gyomromig érnek és sacc/kb 35-40 kilósak. Az oroszok pedig köpcösek, de azért kötöttebbek...Az indonézek is ilyenek. Komolyan a fejükre nézel és nem tudod eldönteni hogy most 13 vagy 30 évesek. A termetük viszont alacsony. Hiába a dzungelben ügyesen kell mozogni, meg futni az indák között ha nem akarsz éhen pusztulni:D.
Jöjjenek a lányok: Vannak tajwanról, koreából, japánból. Nah őket képtelen vagyok megkülönböztetni. Vagyis talán a tajwaniakat tudom. Ted úgy jellemezte őket hogy nagy csöcsük van, meg nagy hasuk:D:D:D Mindenesetre nagyobbak néhány helyen mint Én és katasztrófálisan öltözködnek. A koreaiak jobbak, de nem mindig tudom hogy jó nemzetiséget nézek-e. Szegényeknek a fejük tipikusan a Tom&Jerry-ben megismert szívlapát szindrómában szenvednek. Tudjátok amikor jó erősen arcon küldöd őket és kisimul minden, meg szétkenődik:)
Majd még biztosan írok róluk, most egyenlőre itt megrekedtem.
2009. október 10., szombat
Nem csak felhőkarcolók
KÉPGALÉRIA OKT. 8. Szal még az elöző poszthoz megy...
KÉPGALÉRIA OKT. 10.
Hirtelen írok ide egy kis szöszsenetet a mai napról, mert nem hiszem hogy holnap sokat fogok tudni írni, de hát a bánat tudja.
Szóval gondoltunk egyet és kb 4kor elruccantunk a Jarirs Bookstoreba amiről azt mondják hogy a legnagyobb itt kuwaitban... Hát csalódás volt. De mindegy, mert az út meg a tapasztalatok megérték a kiruccanást:) (meg nem a kaffeteriaban ettünk rizst)
A helyi tömegközlekedést választottuk, ami azért is érdekes, mert zsúfolt, szaros, és le kell inteni, vagy elé kell állni ha fel akarsz rá szállni. Nah most egy kicsit még viccesebb volt, Ugyanis a busz lasított, kinyitotta az ajtót. Látjátok hol a hiba? NEM ÁLLT MEG. Én voltam az utolsó aki felszállt, nekem egy jó 15-20 métert futnom kellett a busz mellett. Már a körforgalomba mentünk éppen be, amikor fölugrottam a buszra:D Érdekes volt.
Aztán megtelt a busz. Hawalli felé mentünk ami Kuwaitcity átellenes oldalán van, mint a szakan. Nagyon jó... van időnk. Hosszú utazás következett, amit a drága rendőrség még hosszabbá tett.
Leintették a buszt, felszállt egy rendőr, és elkezdte ellenőrizni a Bitaqa Madaniyyákat (Személyit). Nagyon vicces volt ahogy az indiai vendégmunkások személyijét elvette és vagy 15 darabot gyűjtött össze... Kicsit be volt fosva mindenki. Az egyik indiai még tarkón is legyintette hogy siessen már. Odaért hozzánk: elöszőr a bolgár gyerek adta az útlevelét. Látszott rajt ahogy nem nagyon tud mit kezdeni vele, aztán Én jöttem. Valamit kérdezte amire visszakérdeztem Is there a problem sir? A legdurvább amerikai akcentussal amivel csak tudtam. Persze rögtön rendben lett minden. Ám jöttek a koreaiak. Ted-et akinek nem volt semmilye (természetesen Ő is angolul kommunikált, mivel ez jobb nyelv ilyenkor) felállították és le akarták szedni a buszról. nah ekkor mondtuk azt hogy mi is leszállunk akkor. Aztán hálistennek nem lett semmi baj, és mehettünk tovább. Teddel, mindenestül együtt.
megérkeztünk Hawalli egy részére, elkezdtünk kérdezősködni, meg menni, aztán megtaláltuk Jarirs Bookstore-t. Sikerült:) Hát egy bazinagy csalódás. Ennek ellenére vettem egy Zsebszótárt, és egy angol arab szótárt, mivel arab angolom már volt. Visszafelé a KFC-ben ettünk, de következőre eldöntöttük hogy libanoni kaját fogunk enni, az almataam alubnani mashurunban (hires libanoni étterem).
Igazából láttuk az igazi nyomor kuwaitot, vagyis azt az igazi poros-szaros-közel keletet, ahol minden ragad, Te is ragadsz mert az alap 35 fokohoz még hozzájön a sok autó, a por, a meleg levegőt fújó akármik, szóval minden. Azért Én élveztem. Sajnos nincs időm tovább írni, mert ki fogják nyírni a netem, de remélem holnap majd írhatok többet is. Addig is legyetek jók. Hamarosan összedobok megint egy kis töprengést, listát a dolgokról amiket itt megtapasztalok.
Jaah és jövő hét végén strandra megyünk. Eldöntöttük.
KÉPGALÉRIA OKT. 10.
Hirtelen írok ide egy kis szöszsenetet a mai napról, mert nem hiszem hogy holnap sokat fogok tudni írni, de hát a bánat tudja.
Szóval gondoltunk egyet és kb 4kor elruccantunk a Jarirs Bookstoreba amiről azt mondják hogy a legnagyobb itt kuwaitban... Hát csalódás volt. De mindegy, mert az út meg a tapasztalatok megérték a kiruccanást:) (meg nem a kaffeteriaban ettünk rizst)
A helyi tömegközlekedést választottuk, ami azért is érdekes, mert zsúfolt, szaros, és le kell inteni, vagy elé kell állni ha fel akarsz rá szállni. Nah most egy kicsit még viccesebb volt, Ugyanis a busz lasított, kinyitotta az ajtót. Látjátok hol a hiba? NEM ÁLLT MEG. Én voltam az utolsó aki felszállt, nekem egy jó 15-20 métert futnom kellett a busz mellett. Már a körforgalomba mentünk éppen be, amikor fölugrottam a buszra:D Érdekes volt.
Aztán megtelt a busz. Hawalli felé mentünk ami Kuwaitcity átellenes oldalán van, mint a szakan. Nagyon jó... van időnk. Hosszú utazás következett, amit a drága rendőrség még hosszabbá tett.
Leintették a buszt, felszállt egy rendőr, és elkezdte ellenőrizni a Bitaqa Madaniyyákat (Személyit). Nagyon vicces volt ahogy az indiai vendégmunkások személyijét elvette és vagy 15 darabot gyűjtött össze... Kicsit be volt fosva mindenki. Az egyik indiai még tarkón is legyintette hogy siessen már. Odaért hozzánk: elöszőr a bolgár gyerek adta az útlevelét. Látszott rajt ahogy nem nagyon tud mit kezdeni vele, aztán Én jöttem. Valamit kérdezte amire visszakérdeztem Is there a problem sir? A legdurvább amerikai akcentussal amivel csak tudtam. Persze rögtön rendben lett minden. Ám jöttek a koreaiak. Ted-et akinek nem volt semmilye (természetesen Ő is angolul kommunikált, mivel ez jobb nyelv ilyenkor) felállították és le akarták szedni a buszról. nah ekkor mondtuk azt hogy mi is leszállunk akkor. Aztán hálistennek nem lett semmi baj, és mehettünk tovább. Teddel, mindenestül együtt.
megérkeztünk Hawalli egy részére, elkezdtünk kérdezősködni, meg menni, aztán megtaláltuk Jarirs Bookstore-t. Sikerült:) Hát egy bazinagy csalódás. Ennek ellenére vettem egy Zsebszótárt, és egy angol arab szótárt, mivel arab angolom már volt. Visszafelé a KFC-ben ettünk, de következőre eldöntöttük hogy libanoni kaját fogunk enni, az almataam alubnani mashurunban (hires libanoni étterem).
Igazából láttuk az igazi nyomor kuwaitot, vagyis azt az igazi poros-szaros-közel keletet, ahol minden ragad, Te is ragadsz mert az alap 35 fokohoz még hozzájön a sok autó, a por, a meleg levegőt fújó akármik, szóval minden. Azért Én élveztem. Sajnos nincs időm tovább írni, mert ki fogják nyírni a netem, de remélem holnap majd írhatok többet is. Addig is legyetek jók. Hamarosan összedobok megint egy kis töprengést, listát a dolgokról amiket itt megtapasztalok.
Jaah és jövő hét végén strandra megyünk. Eldöntöttük.
Elvagyok azért... :)
Nos megint nem volt net, szóval csak ma sikerült felraknom...
Már páran szóvá tették hogy nem olvasnak frisset már két napja. Nos elnézést, de Nektek, kedves Barátaim, Családom, és még mindenki aki idetéved a nagy homályból, meg kell értenetek, hogy nem mindig tudok napi postot írni. Arról nem is beszélve hogy van amikor- tényleg hihetetlen- de alig történik valami. Tudom hogy ki vagytok éhezve, mert nagyon jókat írok, és mindenki szeret engem olvasni:D, de legyetek türelemmel.
Most pótlok egy kicsit, rendben?
Nos az elmúlt napokban nem történt semmi érdekes, ha az iskolát nem számítjuk. Annyi történt csupán hogy iskolába mentem, utána pedig mindig valami szabadfoglalkozás következett. Ez az egyik nap abban merült ki hogy szakanban hülyültünk, aludtunk, olvastunk: pihiztünk. De volt egy olyan nap is amikor gondoltunk egyet, és elmentünk keifanba, ahol baromi meleg van, ha lehet akkor még kevesebb árnyékkal mint shuwaikhban.
Aztán ott volt a tegnapi nap. Amikorra is beharangozták hogy megyünk a dokihoz, mindenféle szűrővizsgálatra. Utána pedig beszéltünk valami olyanról, hogy elmegyünk végre a Kuwait Towers-t megnézni, és estére pedig Ali hívott valami partiba, amiről semmit nem tudtam. Nah felkészültem: elraktam a fényképezőt, meg mindent ami kellett egy jó kis túrához, és gondoltam hogy nem lesz ma suli, szóval nem viszek füzetet, meg semmit. Hiba volt. Ugyanis volt suli, és medical teszt nem volt... De megoldottam, adtak ilyen fénymásolt lapokat, szóval nem kellett füzet, meg semmi egyéb sem. Suli keretén belül ezután mentünk megfagyni. Ez azt jelenti hogy a szembelévő épületbe mentünk ahol kajak volt 18 fok mert annyira ment a légkondi. Az épület az iskolaújságnak ad otthont, aminek a neve Afaq. Nah hát ki ha Én nem, elneveztem OhFuck-nak... A bolgár srác megkönnyezte egy picit a humorom. 1 órát voltunk bent. 3 különböző faszi mondta el és mutogatta körbe a dolgokat, harmadszorra már tisztára át voltam fagyva. Itt is volt egy vicces történet, mert a falon volt egy nagy LCD TV és Yaqub, a tanárunk mondta hogy ameddig várjuk a fejeseket akik majd mutogatni fognak, addig tvzzünk. Okéé... Adelbhek, a kazah elkezdte kapcsolgatni a Tevét, míg nem talált egy amerikai csatornát ahol azt mutatták egy műsorban ahogy amerikai picsák verik szét egymást, meg másokat. Vicces volt. Aztán megjött az arc aki elöszőr beszélt. Odament a Tv-hez és lehalkította, de a műsor ment tovább. Képzeljétek el ahogy Arab manus ott beszél hullakomolyan a dolgokról, a feje mögött pedig ilyen kamerás felvételek mennek ahogy megy a catfight:D:D:D A koreai srác rám nézett, artikulálta hogy O my god, Mi meg majdnem befostunk a röhögéstől:D... tudod ez a le kell nézned különben kitörsz...
Nah szóval a nap első fele el is ment ezzel... Aztán jött a másik fele. Későn végeztünk, nem lett volna már időnk normálisan összeszedni az arcokat és elmenni a kuwait towershez, ezért azt találtuk ki, hogy Reni meg Én elmegyünk be a városba, aztán majd lesz valami. De előbb nekem a szakanba kell mennem, átöltözni, meg egyebek. Nah itt ez érdekes volt, mert Reni is jött a fiúszakanba. Ha láttátok volna az őr fejét (akit nem szeretek, meg úgy kb semmibe sem veszek, mert felettébb ostoba) amikor Reni bejött, rögtön mondta, hogy nem mehet fel, meg ilyenek. Mondom relax ember nem is akar feljönni, csak megvár. Aztán felkerekedtünk. Be a városba a halálosan büdös, koszos szaros busszal, amin most meglepődtem, meg KPTC volt, holott eddig amikor mentünk akkor ilyen volán-távolságibusz szerűséggel voltunk, most viszont egy olyan busz volt amiben éppen hogy csak elfértem. Ugyanis természetesen Én voltam a legmagasabb (midgetland), és a fenti kapaszkodó rúdba minduntalan bevertem a fejem. Nagyon vicces volt.
Aztán leszálltunk, és ide oda mászkáltunk, elmentünk az X-citeba, nézni szótárgépet, meg egyebeket (megint megállapítottam hogy nagyon jó lenne valami kütyü) de ezek marhadrágák. Bementünk a Mubarakiyya Szúqba ( a piac), de nagyon benéztük mert egy csomó minden zárva volt. Basszus ezek tudnak élni hogy dolgoznak egyig, aztán kinyitnak ötkor... Nah mindegy, lézengtünk össze vissza, aztán beültünk a Mekibe kajálni ahol McRoyalt kértem, de a BurgerKingből a whoppert kaptam. Máskor kérek egy sajtburgert, hátha az ugyanaz mint mindenhol máshol. Ezután visszamentünk -mert már voltunk ott- az almuthanna centerbe, ahol van egy bazinagy könyvesbolt, és éppen készült újrakinyitni. Még mielött kinyitott volna, ittunk egy kávét mert Én folyamatosan el akartam aludni, akár állva is... azért kivesz az emberből a 40-45 fokon sétálgatás. Jaa megtudtam hogy most nyáron nem 50 fok volt a jellemző hanem 60. 60fok...nah mindegy. Szóval ittunk egy kávét és egy marhajót beszélgettünk mellette. Utána be a könyvesboltba, ahol vettem rögtön két térképet is, szerintem hasznos. Aztán ugyanitt döntöttem el mostmár véglegesen hogy szeretnék egy nagyon durván csicsás-minőségi-exkluzív Korán nyomtatványt. Láttam már olyat aminek 2 centis faboritása volt, faragványokkal. Nah az már kezd közelíteni az elvárásaimhoz. Szóval valszeg ilyen csicsás cucc az egy korán lesz. Más az csak kacat.
Miután végeztünk, hívott Ali hogy hol vagyok már... mondom hogy itt a Muthanna Complexben, mondja ok, megyünk érted. Királyság. Tökéletes időzítés, amikor kiléptünk az ajtón, kanyarodott a Nissan Maxima (3.0L Benzin) benne a szokásos hármas: Ali, Moji, Hamed. Beültünk, Reni volt az egyetlen csaj... kicsit furcsa volt, nem erre számítottam, de Én azért kényelmesebben voltam mint szegény Reni, aki az elején parázott egy kicsit. Persze Én is, mert nem tudtam hogy most hova is megyünk. Kiderült hogy elég messze. Kuwait cityn kívűlre, egy másik városba (most meg nem mondom a nevét) ahol jóformán csak az ittélő idegenek élnek. Látszik az egész városon hogy nemrég húzták fel a gyarapodó lakosságnak. Amerikaiak, angolok, meg a többiek élnek itt. Új igényes, nagyon király kis épületek voltak. vagyis kicsinek nem mondanám mert voltak vagy 20 emeletesek, de kapásból úgy kezdődik a földszint hogy csócsó asztalok, meg billiárd asztalok, a kertben pedig egy medence napozórésszel. Királyság. ha nálunk is így néznének ki a panelek akkor örömmel laknék ilyenben. Jah és természetesen kilátás a tengerre (bár az nekem is megvan pff). Nah szóval megérkeztünk, egy iráni petrolkémikus, Joshep lakása volt. 3 évig tanult skóciában, szóval nem volt sok gondja az angollal. Nagyon kedves volt, meg minden, de még kellett egy fél óra amíg úgy igazán feloldóttunk. Mondták mit kérünk, Én mondtam hogy whiskyt. Jéggel. Pár perc múlva hoztak is valamit ami színre nagyjából úgy nézett ki mint a whisky, de pezsgett, és pezsgőspohárba hozták...
belekóstoltam és valami édes cucc volt. Nem mondom hogy rossz volt, elmegy de ez nem whisky:D Kiderült hogy valami bodza cuccal felöntöttek valami vodkaszerűséget. Jah és az elején mondtam is hogy ebben nincs alkohol:D Aztán volt, csak hamed nagyon keveset tett bele. Mondván hogy nem vagyunk hozzászokva, aztán Josheph felvilágosította Hamedot, hogy mi magyarok vagyunk, mi valszeg többet iszunk alkohol mint Ők együtt összesen...
Szóval ittuk ezt, aztn jött a kaja, és közben rendeltek még kólát is. A kaja úgy nézett ki hogy három darab pulyka egybe megsütve, és különböző chipsek, meg mártások hozzá, meg rengeteg pitatészta. Kb mint a filmekbe. Ilyen nagy tálon, egyetek amit láttok. Jaa még hozzátartozik az is hogy egy másik tálban pedig rengeteg gyümölcs volt. Szóval megvacsiztunk, elég jó volt. Közben megjött a kóla és Én úgy döntöttem hogy kólával iszom tovább ezt az alkoholos cuccot. Az alkohol egy barna műanyag üvegben volt, és az volt ráírva hogy Canadian Blended Whisky. Amikor kitöltöttem akkor pedig tiszta átlátszó volt. Fogalmam sincs mi volt, mert tisztán valahogy nem akartam meginni. De azért volt hatása. Sokat hülyültünk, dumáltunk, realizáltam hogy ezek nem akarnak rosszat nekem, csupán keresik a társaságot, meg hülyülnek össze vissza. Nem homik, de pusziszkodnak, meg közvetlenebbek egymással mint mi vagyunk, európaiak. Ezen felül szeretik szivatni a kis európait, aki nem tudja hogy mivel áll szembe, és mindent komolyan vesz, meg mindent bevesz:D:D. Szóval no para. Nagyon jól éreztem magam.
Sajnos 8 után valamivel el kellett indulnunk, mert Reninek fél 10kor legkésőbb a szakanban kell lennie. Ali, Hamed, és Joseph természetesen maradtak. Moji (akié az autó) vitt haza bennünket. nagyon rendes arc, végigdumáltuk az utat. Sok mindenről beszélgettünk. Kiderül hogy Ő itt született kuwaitban, és azóta is itt él, de mégsem polgár, és semmilyen juttatásban nem részesül. IT programozó, banki cuccokkal foglalkozik és olyan szinten amilyen szinten csak nagyon kevesen. Mondta hogy jó a munkája, mert egyszerűen kirúghatatlan, és sokat hoz, és alig vannak akik értenek hozzá. Az időbeosztása is rugalmas mert egy Insaallahhal sok mindent el tud intézni. Mesélte hogy egy Insaallahhal több mint 1 hónapot is késett a munkában... meg akkor ott van a ramadan amikor full fizetést kap, plusz még premiumot is, mert hogy szent hónapban dolgozik, és a munkaideje 10-től délig tart. Durva nem?
Akkor elomndt azt is hogy az európaiaknak ez a hely egy kánaán. Már aki kibírja... mert a munkán kívűl mást nem nagyon lehet csinálni. Kérdeztem azt is hogy milyen munkák vannak... Mondta hogy ha gyorsan és sok pénzt akarok keresni akkor al egjobb megoldás az a modellkedés. Nah ezen meghökkentem. Modelkedni. Beszarok, mert hogy nincs elég modell, és hogy kell nekik a mindenféle modell és jól megfizetik. Lehet szét kéne magam gyúrni aztán jelentkezni modellnek, próba-cseresznye:D. Ezzel amúgy csak egy a baj... modellnek születni kell, nem lehet azzá válni szerintem. Jó talán ha nagyon sokat műtetted magad, de az nem az igazi. Szépet csak a természet hozhat létre.
Aztán még demonstrálta pár dologgal azt hogy mennyire kiváltságosak itt az európaiak: Elmondta hogy ugyanazért a munkáért többet adnak egy európainak, mint bárki másnak, mert ahogy Moji fogalmazott szeretik a white meat-et, és bár nem biztos hogy jobban végzi el a munkáját egy európai mint bárki más, többet adnak neki mert azt hiszik hogy az elvégzett munka jobb, vagy nem tudom...
Másik nagyon durva történeten meg tényleg elkeredett egy kicsit a szánk. Mojinak orosz barátnője volt, gondolom valami fehérbőrű szőkésebb kiadás. És a parkban csókolóztak. És feljelentették őket, és nem engedték őket sehova, mert hogy jön a rendőrség. Ilyenkor a menet leginkább az hogy elrendezik a dolgokat, és egyszerűen kitoloncolnak az országból. KITOLONCOLNAK. Durva. De mivel a hölgynek semmi köze nincs az iszlámhoz (Mojinak se, olyan ateista mint a huzat... mondjuk programozó nem is hihet semmi földöntúliban:) ) ezért a rendőrség meg mindneki szemt hunyt az eset fölött. Persze nem azt mondom hogy itt egy európainak mindent szabad, csupán érzékeltetem hogy Ők, az arabok is tisztában vannak néhány törvényükkel ami a hülyeség csúcsa, és ilyeténformán ezeket meg lehet hajlítani, lehet egy kicsit formálni. Úgymond bending the rules. És mindenki csinálja.
Aztán hazaértünk. Jósrácok ezek, megbízom bennük, kiérdemelték.
Ma laza nap van, már mostam egyet, meg elvoltam beváltani a kuponjaimat. Az egyiket nem fogadták el, szóval repülőt hajtogattam belőle és berepültettem a konyhába... legyen az ő bajuk. Most van elég piám itt raktáron, nem kelll tartani attól hogy elfogy. Mindjárt nekiülök tanulni, de addig még teregetek, meg ötyézek.
Reni még tegnap hívott beachre strandolni, ahol elvileg van minden. Most fel is hívott hogy megyek-e de valahogy úgy vagyok vele, hogy nekem most se kedvem se elég időm nincs erre, és így egyáltalán nem éri meg. Tudom hogy mindenki azt kérdezi hogy voltam-e már strandolni, vagy fürödtem-e már a tengerben? Nos, nem de mindenképpen ki fogom próbálni. Valószinű hogy a napközbeni hőmérséklet még jövő hétvégén sem fog nagyon 40 fok alá süllyedni. innentől kezdve meg nincs miről beszélni. Kis családom tudja hogy nem annyira vagyok oda a sós tengerért, de a feeling meg egyebek miatt ki kell ugye próbáni. Hallom nálatok jön a rossz idő... nembaj majd akkor postolok egy két beach-es képet és akkor legalább amíg majd mesélek róla Ti is részesei lehettek:)
Nah mostmár abbahagyom. Akarok még pár dolgot írni, amint összeszedtem a gondolataim, majd publikálom őket. Legyetek jók, puszilok mindnekit.
Már páran szóvá tették hogy nem olvasnak frisset már két napja. Nos elnézést, de Nektek, kedves Barátaim, Családom, és még mindenki aki idetéved a nagy homályból, meg kell értenetek, hogy nem mindig tudok napi postot írni. Arról nem is beszélve hogy van amikor- tényleg hihetetlen- de alig történik valami. Tudom hogy ki vagytok éhezve, mert nagyon jókat írok, és mindenki szeret engem olvasni:D, de legyetek türelemmel.
Most pótlok egy kicsit, rendben?
Nos az elmúlt napokban nem történt semmi érdekes, ha az iskolát nem számítjuk. Annyi történt csupán hogy iskolába mentem, utána pedig mindig valami szabadfoglalkozás következett. Ez az egyik nap abban merült ki hogy szakanban hülyültünk, aludtunk, olvastunk: pihiztünk. De volt egy olyan nap is amikor gondoltunk egyet, és elmentünk keifanba, ahol baromi meleg van, ha lehet akkor még kevesebb árnyékkal mint shuwaikhban.
Aztán ott volt a tegnapi nap. Amikorra is beharangozták hogy megyünk a dokihoz, mindenféle szűrővizsgálatra. Utána pedig beszéltünk valami olyanról, hogy elmegyünk végre a Kuwait Towers-t megnézni, és estére pedig Ali hívott valami partiba, amiről semmit nem tudtam. Nah felkészültem: elraktam a fényképezőt, meg mindent ami kellett egy jó kis túrához, és gondoltam hogy nem lesz ma suli, szóval nem viszek füzetet, meg semmit. Hiba volt. Ugyanis volt suli, és medical teszt nem volt... De megoldottam, adtak ilyen fénymásolt lapokat, szóval nem kellett füzet, meg semmi egyéb sem. Suli keretén belül ezután mentünk megfagyni. Ez azt jelenti hogy a szembelévő épületbe mentünk ahol kajak volt 18 fok mert annyira ment a légkondi. Az épület az iskolaújságnak ad otthont, aminek a neve Afaq. Nah hát ki ha Én nem, elneveztem OhFuck-nak... A bolgár srác megkönnyezte egy picit a humorom. 1 órát voltunk bent. 3 különböző faszi mondta el és mutogatta körbe a dolgokat, harmadszorra már tisztára át voltam fagyva. Itt is volt egy vicces történet, mert a falon volt egy nagy LCD TV és Yaqub, a tanárunk mondta hogy ameddig várjuk a fejeseket akik majd mutogatni fognak, addig tvzzünk. Okéé... Adelbhek, a kazah elkezdte kapcsolgatni a Tevét, míg nem talált egy amerikai csatornát ahol azt mutatták egy műsorban ahogy amerikai picsák verik szét egymást, meg másokat. Vicces volt. Aztán megjött az arc aki elöszőr beszélt. Odament a Tv-hez és lehalkította, de a műsor ment tovább. Képzeljétek el ahogy Arab manus ott beszél hullakomolyan a dolgokról, a feje mögött pedig ilyen kamerás felvételek mennek ahogy megy a catfight:D:D:D A koreai srác rám nézett, artikulálta hogy O my god, Mi meg majdnem befostunk a röhögéstől:D... tudod ez a le kell nézned különben kitörsz...
Nah szóval a nap első fele el is ment ezzel... Aztán jött a másik fele. Későn végeztünk, nem lett volna már időnk normálisan összeszedni az arcokat és elmenni a kuwait towershez, ezért azt találtuk ki, hogy Reni meg Én elmegyünk be a városba, aztán majd lesz valami. De előbb nekem a szakanba kell mennem, átöltözni, meg egyebek. Nah itt ez érdekes volt, mert Reni is jött a fiúszakanba. Ha láttátok volna az őr fejét (akit nem szeretek, meg úgy kb semmibe sem veszek, mert felettébb ostoba) amikor Reni bejött, rögtön mondta, hogy nem mehet fel, meg ilyenek. Mondom relax ember nem is akar feljönni, csak megvár. Aztán felkerekedtünk. Be a városba a halálosan büdös, koszos szaros busszal, amin most meglepődtem, meg KPTC volt, holott eddig amikor mentünk akkor ilyen volán-távolságibusz szerűséggel voltunk, most viszont egy olyan busz volt amiben éppen hogy csak elfértem. Ugyanis természetesen Én voltam a legmagasabb (midgetland), és a fenti kapaszkodó rúdba minduntalan bevertem a fejem. Nagyon vicces volt.
Aztán leszálltunk, és ide oda mászkáltunk, elmentünk az X-citeba, nézni szótárgépet, meg egyebeket (megint megállapítottam hogy nagyon jó lenne valami kütyü) de ezek marhadrágák. Bementünk a Mubarakiyya Szúqba ( a piac), de nagyon benéztük mert egy csomó minden zárva volt. Basszus ezek tudnak élni hogy dolgoznak egyig, aztán kinyitnak ötkor... Nah mindegy, lézengtünk össze vissza, aztán beültünk a Mekibe kajálni ahol McRoyalt kértem, de a BurgerKingből a whoppert kaptam. Máskor kérek egy sajtburgert, hátha az ugyanaz mint mindenhol máshol. Ezután visszamentünk -mert már voltunk ott- az almuthanna centerbe, ahol van egy bazinagy könyvesbolt, és éppen készült újrakinyitni. Még mielött kinyitott volna, ittunk egy kávét mert Én folyamatosan el akartam aludni, akár állva is... azért kivesz az emberből a 40-45 fokon sétálgatás. Jaa megtudtam hogy most nyáron nem 50 fok volt a jellemző hanem 60. 60fok...nah mindegy. Szóval ittunk egy kávét és egy marhajót beszélgettünk mellette. Utána be a könyvesboltba, ahol vettem rögtön két térképet is, szerintem hasznos. Aztán ugyanitt döntöttem el mostmár véglegesen hogy szeretnék egy nagyon durván csicsás-minőségi-exkluzív Korán nyomtatványt. Láttam már olyat aminek 2 centis faboritása volt, faragványokkal. Nah az már kezd közelíteni az elvárásaimhoz. Szóval valszeg ilyen csicsás cucc az egy korán lesz. Más az csak kacat.
Miután végeztünk, hívott Ali hogy hol vagyok már... mondom hogy itt a Muthanna Complexben, mondja ok, megyünk érted. Királyság. Tökéletes időzítés, amikor kiléptünk az ajtón, kanyarodott a Nissan Maxima (3.0L Benzin) benne a szokásos hármas: Ali, Moji, Hamed. Beültünk, Reni volt az egyetlen csaj... kicsit furcsa volt, nem erre számítottam, de Én azért kényelmesebben voltam mint szegény Reni, aki az elején parázott egy kicsit. Persze Én is, mert nem tudtam hogy most hova is megyünk. Kiderült hogy elég messze. Kuwait cityn kívűlre, egy másik városba (most meg nem mondom a nevét) ahol jóformán csak az ittélő idegenek élnek. Látszik az egész városon hogy nemrég húzták fel a gyarapodó lakosságnak. Amerikaiak, angolok, meg a többiek élnek itt. Új igényes, nagyon király kis épületek voltak. vagyis kicsinek nem mondanám mert voltak vagy 20 emeletesek, de kapásból úgy kezdődik a földszint hogy csócsó asztalok, meg billiárd asztalok, a kertben pedig egy medence napozórésszel. Királyság. ha nálunk is így néznének ki a panelek akkor örömmel laknék ilyenben. Jah és természetesen kilátás a tengerre (bár az nekem is megvan pff). Nah szóval megérkeztünk, egy iráni petrolkémikus, Joshep lakása volt. 3 évig tanult skóciában, szóval nem volt sok gondja az angollal. Nagyon kedves volt, meg minden, de még kellett egy fél óra amíg úgy igazán feloldóttunk. Mondták mit kérünk, Én mondtam hogy whiskyt. Jéggel. Pár perc múlva hoztak is valamit ami színre nagyjából úgy nézett ki mint a whisky, de pezsgett, és pezsgőspohárba hozták...
belekóstoltam és valami édes cucc volt. Nem mondom hogy rossz volt, elmegy de ez nem whisky:D Kiderült hogy valami bodza cuccal felöntöttek valami vodkaszerűséget. Jah és az elején mondtam is hogy ebben nincs alkohol:D Aztán volt, csak hamed nagyon keveset tett bele. Mondván hogy nem vagyunk hozzászokva, aztán Josheph felvilágosította Hamedot, hogy mi magyarok vagyunk, mi valszeg többet iszunk alkohol mint Ők együtt összesen...
Szóval ittuk ezt, aztn jött a kaja, és közben rendeltek még kólát is. A kaja úgy nézett ki hogy három darab pulyka egybe megsütve, és különböző chipsek, meg mártások hozzá, meg rengeteg pitatészta. Kb mint a filmekbe. Ilyen nagy tálon, egyetek amit láttok. Jaa még hozzátartozik az is hogy egy másik tálban pedig rengeteg gyümölcs volt. Szóval megvacsiztunk, elég jó volt. Közben megjött a kóla és Én úgy döntöttem hogy kólával iszom tovább ezt az alkoholos cuccot. Az alkohol egy barna műanyag üvegben volt, és az volt ráírva hogy Canadian Blended Whisky. Amikor kitöltöttem akkor pedig tiszta átlátszó volt. Fogalmam sincs mi volt, mert tisztán valahogy nem akartam meginni. De azért volt hatása. Sokat hülyültünk, dumáltunk, realizáltam hogy ezek nem akarnak rosszat nekem, csupán keresik a társaságot, meg hülyülnek össze vissza. Nem homik, de pusziszkodnak, meg közvetlenebbek egymással mint mi vagyunk, európaiak. Ezen felül szeretik szivatni a kis európait, aki nem tudja hogy mivel áll szembe, és mindent komolyan vesz, meg mindent bevesz:D:D. Szóval no para. Nagyon jól éreztem magam.
Sajnos 8 után valamivel el kellett indulnunk, mert Reninek fél 10kor legkésőbb a szakanban kell lennie. Ali, Hamed, és Joseph természetesen maradtak. Moji (akié az autó) vitt haza bennünket. nagyon rendes arc, végigdumáltuk az utat. Sok mindenről beszélgettünk. Kiderül hogy Ő itt született kuwaitban, és azóta is itt él, de mégsem polgár, és semmilyen juttatásban nem részesül. IT programozó, banki cuccokkal foglalkozik és olyan szinten amilyen szinten csak nagyon kevesen. Mondta hogy jó a munkája, mert egyszerűen kirúghatatlan, és sokat hoz, és alig vannak akik értenek hozzá. Az időbeosztása is rugalmas mert egy Insaallahhal sok mindent el tud intézni. Mesélte hogy egy Insaallahhal több mint 1 hónapot is késett a munkában... meg akkor ott van a ramadan amikor full fizetést kap, plusz még premiumot is, mert hogy szent hónapban dolgozik, és a munkaideje 10-től délig tart. Durva nem?
Akkor elomndt azt is hogy az európaiaknak ez a hely egy kánaán. Már aki kibírja... mert a munkán kívűl mást nem nagyon lehet csinálni. Kérdeztem azt is hogy milyen munkák vannak... Mondta hogy ha gyorsan és sok pénzt akarok keresni akkor al egjobb megoldás az a modellkedés. Nah ezen meghökkentem. Modelkedni. Beszarok, mert hogy nincs elég modell, és hogy kell nekik a mindenféle modell és jól megfizetik. Lehet szét kéne magam gyúrni aztán jelentkezni modellnek, próba-cseresznye:D. Ezzel amúgy csak egy a baj... modellnek születni kell, nem lehet azzá válni szerintem. Jó talán ha nagyon sokat műtetted magad, de az nem az igazi. Szépet csak a természet hozhat létre.
Aztán még demonstrálta pár dologgal azt hogy mennyire kiváltságosak itt az európaiak: Elmondta hogy ugyanazért a munkáért többet adnak egy európainak, mint bárki másnak, mert ahogy Moji fogalmazott szeretik a white meat-et, és bár nem biztos hogy jobban végzi el a munkáját egy európai mint bárki más, többet adnak neki mert azt hiszik hogy az elvégzett munka jobb, vagy nem tudom...
Másik nagyon durva történeten meg tényleg elkeredett egy kicsit a szánk. Mojinak orosz barátnője volt, gondolom valami fehérbőrű szőkésebb kiadás. És a parkban csókolóztak. És feljelentették őket, és nem engedték őket sehova, mert hogy jön a rendőrség. Ilyenkor a menet leginkább az hogy elrendezik a dolgokat, és egyszerűen kitoloncolnak az országból. KITOLONCOLNAK. Durva. De mivel a hölgynek semmi köze nincs az iszlámhoz (Mojinak se, olyan ateista mint a huzat... mondjuk programozó nem is hihet semmi földöntúliban:) ) ezért a rendőrség meg mindneki szemt hunyt az eset fölött. Persze nem azt mondom hogy itt egy európainak mindent szabad, csupán érzékeltetem hogy Ők, az arabok is tisztában vannak néhány törvényükkel ami a hülyeség csúcsa, és ilyeténformán ezeket meg lehet hajlítani, lehet egy kicsit formálni. Úgymond bending the rules. És mindenki csinálja.
Aztán hazaértünk. Jósrácok ezek, megbízom bennük, kiérdemelték.
Ma laza nap van, már mostam egyet, meg elvoltam beváltani a kuponjaimat. Az egyiket nem fogadták el, szóval repülőt hajtogattam belőle és berepültettem a konyhába... legyen az ő bajuk. Most van elég piám itt raktáron, nem kelll tartani attól hogy elfogy. Mindjárt nekiülök tanulni, de addig még teregetek, meg ötyézek.
Reni még tegnap hívott beachre strandolni, ahol elvileg van minden. Most fel is hívott hogy megyek-e de valahogy úgy vagyok vele, hogy nekem most se kedvem se elég időm nincs erre, és így egyáltalán nem éri meg. Tudom hogy mindenki azt kérdezi hogy voltam-e már strandolni, vagy fürödtem-e már a tengerben? Nos, nem de mindenképpen ki fogom próbálni. Valószinű hogy a napközbeni hőmérséklet még jövő hétvégén sem fog nagyon 40 fok alá süllyedni. innentől kezdve meg nincs miről beszélni. Kis családom tudja hogy nem annyira vagyok oda a sós tengerért, de a feeling meg egyebek miatt ki kell ugye próbáni. Hallom nálatok jön a rossz idő... nembaj majd akkor postolok egy két beach-es képet és akkor legalább amíg majd mesélek róla Ti is részesei lehettek:)
Nah mostmár abbahagyom. Akarok még pár dolgot írni, amint összeszedtem a gondolataim, majd publikálom őket. Legyetek jók, puszilok mindnekit.
2009. október 8., csütörtök
2009. október 6., kedd
Srácok....
...már sokszor mondtam hogy le kéne cserélni a pisztolyokat baseball ütőre... most nézzétek meg mi történt...
(mi volt ez a kőbányai ramazuri?:D)
(mi volt ez a kőbányai ramazuri?:D)
Egy átlagos napocska
Hamarosan megyek kajálni, és különben is, most itt helyben írom a bejegyzést, nincs előre elkészítve, meg amúgy se tudok sok mindent írni. Most úgy semmihez nincs kedvem. vagyis nem tudom mihez van...
Mai napom azzal kezdődött hogy bitáqa madanniyyához kellett papírokat vinnem (személyi ig.), és emiatt késtem/ünk a suliból. De a legjobb része ennek az amikor az elvileg angolul tudó faszikám: Mohamed Sultan, elmondja nekem hogy baromi nagy baj hogy nincs vízumom az útlevélben. Jó mondom tudok róla, elvileg mindneki tud róla, majd el lesz intézve, vagy nem. Különösebben nem tudok vele mit csinálni. Elmagyaráztam neki hogy voltam Én a magyarországi kuvaiti nagykövetségen, de mivel partiztak az arcok, ezért még csak az épületbe sem sikerült bemennem. Mondja: akkor meg kellett volna várni. Aha, akkor elmondtam neki hogy 4 nap múlva repültem, és kb a Ti (kuwaitiak) hülyesége miatt nem tudtam elintézni. Mondja: Akkor is meg kellett volna várni, mert ez így nagy baj. Muskila Kabirun.... nagy baj. EMBER NEM ÉRTED AMIT MONDTAM??????
Erre nekem: Nézd meg a kazahokat, nekik még nagykövetségük sincs az országban, mégis el tudták intézni. Nah itt már úgy voltam vele hogy ez retardált. Bólogattam, meg elmondtam neki hogy ha nem tetszik majd valami, akkor nekem nem ügy felszállni a repülőre és itt hagyni a tetves országodat, ha a saját hülyeséged miatt erre kényszerülök. A vicces persze az volt hogy ezt kb elhadartam (angolul) és valszeg nem értette.
Természetesen telefon megy a nagykövetségnek, hogy ez egy feladat amit meg kell oldani. Én szerintem egy nagykövetségnek pont ezzel kell foglalkoznia.
Nah mindegy, megyek majd AIDS tesztre meg egyéb kivizsgálásokra. Majd eldől mi lesz.
Suli érdekes volt, jött egy új tanár aki perfektül tud angolul, de nem használta viszont olyan feladatokat adott, arabul, meg úgy beszélt hogy kicsit elment a kedvem a sulitól. Nem értettem sok mindent (persze volt amit igen). Nagyon jó arc csávó, csak nekem még nem ez kell. Nekem még langsam kell.
Suli után a lányokat visszakísértük a fiúszakanba, hogy elintézzék a személyijüket. Majd egy kis pihi után elmentünk Keifan-ba, a lányos szekcióba. Vicces volt. Csak lányok. és rohadt meleg volt. Keifan szerintem még talán rosszabb helyen is van mint suwaykh, de mondjuk közel van egy nagy City Centre bevásárlóközpont. Nah azt irigylem.
Bóklásztunk aztán vissza. Miután kajáltunk vissza a szakanba, kicsit pihizni. Ma tanultam, nem sokat, és még talán fogok is de furcsa volt:) Írkáltam, olvastam, meg szavakat tanultam. Furi volt...
Nahh megyek kajálni, majd még lehet este leszek.
AKIKTŐL NEM SIKERÜL ELBÚCSÚZNOM, ELKÖSZÖNNÖM AZOKTÓL ELNÉZÉST? DE A TETVES INTERNET UGYEBÁR NEM AZ IGAZI...
Mai napom azzal kezdődött hogy bitáqa madanniyyához kellett papírokat vinnem (személyi ig.), és emiatt késtem/ünk a suliból. De a legjobb része ennek az amikor az elvileg angolul tudó faszikám: Mohamed Sultan, elmondja nekem hogy baromi nagy baj hogy nincs vízumom az útlevélben. Jó mondom tudok róla, elvileg mindneki tud róla, majd el lesz intézve, vagy nem. Különösebben nem tudok vele mit csinálni. Elmagyaráztam neki hogy voltam Én a magyarországi kuvaiti nagykövetségen, de mivel partiztak az arcok, ezért még csak az épületbe sem sikerült bemennem. Mondja: akkor meg kellett volna várni. Aha, akkor elmondtam neki hogy 4 nap múlva repültem, és kb a Ti (kuwaitiak) hülyesége miatt nem tudtam elintézni. Mondja: Akkor is meg kellett volna várni, mert ez így nagy baj. Muskila Kabirun.... nagy baj. EMBER NEM ÉRTED AMIT MONDTAM??????
Erre nekem: Nézd meg a kazahokat, nekik még nagykövetségük sincs az országban, mégis el tudták intézni. Nah itt már úgy voltam vele hogy ez retardált. Bólogattam, meg elmondtam neki hogy ha nem tetszik majd valami, akkor nekem nem ügy felszállni a repülőre és itt hagyni a tetves országodat, ha a saját hülyeséged miatt erre kényszerülök. A vicces persze az volt hogy ezt kb elhadartam (angolul) és valszeg nem értette.
Természetesen telefon megy a nagykövetségnek, hogy ez egy feladat amit meg kell oldani. Én szerintem egy nagykövetségnek pont ezzel kell foglalkoznia.
Nah mindegy, megyek majd AIDS tesztre meg egyéb kivizsgálásokra. Majd eldől mi lesz.
Suli érdekes volt, jött egy új tanár aki perfektül tud angolul, de nem használta viszont olyan feladatokat adott, arabul, meg úgy beszélt hogy kicsit elment a kedvem a sulitól. Nem értettem sok mindent (persze volt amit igen). Nagyon jó arc csávó, csak nekem még nem ez kell. Nekem még langsam kell.
Suli után a lányokat visszakísértük a fiúszakanba, hogy elintézzék a személyijüket. Majd egy kis pihi után elmentünk Keifan-ba, a lányos szekcióba. Vicces volt. Csak lányok. és rohadt meleg volt. Keifan szerintem még talán rosszabb helyen is van mint suwaykh, de mondjuk közel van egy nagy City Centre bevásárlóközpont. Nah azt irigylem.
Bóklásztunk aztán vissza. Miután kajáltunk vissza a szakanba, kicsit pihizni. Ma tanultam, nem sokat, és még talán fogok is de furcsa volt:) Írkáltam, olvastam, meg szavakat tanultam. Furi volt...
Nahh megyek kajálni, majd még lehet este leszek.
AKIKTŐL NEM SIKERÜL ELBÚCSÚZNOM, ELKÖSZÖNNÖM AZOKTÓL ELNÉZÉST? DE A TETVES INTERNET UGYEBÁR NEM AZ IGAZI...
2009. október 5., hétfő
Perzsa
Elképzelhető hogy mire hazamegyek majd 10 hónap múlva, ( vagy a bánat tudja hogy mennyi idő múlva) jobban fogok tudni fársziul mint arabul.
Kezdem a tegnap estétől.
Ali iráni, azon belül is városi, teheráni. Olyan ember aki szereti nagykanállal habzsolni az életet. Tegnap este miután feltoltam a blogot, Ali rámtelefonált hogy hol vagyok már, mondtam neki hogy még a szakan elött várom a buszt. Mondja értem jön kocsival. Egy nagy full extrás nissannal jött értem, ami a haverjáé volt. A kaffeteria felé konkrétan majdnem átrepültünk mindegyik "eu-konform" fekvőrendőrön. Gyorsan megkajáltam és akkor uccu neki, menjünk. Ali, Hamed és Moji mindannyian irániak hajrá az éjszakába. Az autó hatalmas volt üvöltött benne az iráni rap, Ali pedig szintén énekelt. Moji pedig az 5 sávos autópályán 140 körül kacsázott. Élveztem:D
A Marina Mall-ba mentünk ami a parton volt. Út közben beszélgettünk sok mindenről, főleg hülyeségekről, csajokról, piákról, meg hogy az elődeim között volt olyan aki nagyon be volt szarva hogy most akkor megerőszakolják vagy valami. Nekem is megfordult ez a fejemben, de úgy voltam vele, hogy el tudok futni, vagy valami ilyesmi. Csak nem...
Megérkeztünk a Marina Mallhoz ahol Moji kirakott minket, és nélküle folytattuk tovább az utat. Végigsétáltunk az egész mallon. Elvileg ez a Marina mall egy utca, ami mint ahogy azt a neve is mutatja vásárolni, meg úgy általában pénzt költeni lehet. Aztán betévedtünk valami pláza szerűségbe, ami nagyon igényes volt, drágának nézett ki. Ez két részre volt osztható: egy bevásárló része meg egy bár- kiülős része, ahova be lehet térni és vizipipázni na meg fogyasztani valami italt.
A bárok a jachtkikötőre néztek, ahol mondanom sem kell ugyebár televolt jachtokkal az egész kikötő. De nem ám vitorlás hajókkal... Ne viccelj már hát ez kuwait, csak és kizárólag motoros cirkálós voltak. Nem csináltam képet, mert nem túristaként készültem. Itt hülyítettek egy kicsit a srácok, néha nem tudtam hogy most igaz vagy csak szivatnak. Elmondták hogy a kaffeteriaban raknak a kajába egy vegyszert, ugyanolyat mint amit az amerikai katonáknak is. Ennek az anyagnak csak egy hatása van: csökkenti a szexuális potenciált. Elmondták hogy amikor az elődömnek (Zsoltnak) ezt elmondták akkor onnantól kezdve csak és kizárólag kívűlről hozatott kaját:D. Ez így vicces, de nem tudom mennyi a valóságalapja. Természetesen nem fogom megosztani a tapasztalatom. (közben a szobámba látogató eddigi 4. csótányt tapostam össze. Még gyerek lehetett, de hamar végett vetettem a kis szánalmas életének)
Miután meguntuk a marina mall-t meg a kikötőt, fogtuk, és beültünk egy bárba vizipipázni. Egy garage nevű hely, és itt volt egy olyan érzésem hogy a két srác homi, de valszeg csak engem hülyítettek. Mindegy, itt vizipipáztunk egy faszát (isteni volt a dohánykeverék). Ahhoz képest hogy miket halottam, olcsó volt a vizipipa, kb 1,5-2KD. Itt volt még egy nagyon hülye érzésem. Hiányérzetem volt. Bármennyit is lapoztam azt a rohadt menüt, nagyon szúrta a szemem hogy itt vagyok egy ilyen jó kis helyen és se sör, se bor, se röviditalok. Szívesen ittam volna egy sört meg egy Jamesont. De neeeem... Voltak koktélok-persze alkoholmentesek- , hot-cold drinks, fagyi meg cukorkák. CUKORKÁK. Azért tudnak élni az arabok. Gyere mohamed dobjunk be egy pofa cukorkát! Fúúú de szét fogom ma csapni magam egy nagy adag fagyival bááee!!!!! Reninek már kifejtettem, hogy tudom, hogy ezek arabok és azt is tudom hogy isznak Ők is, és hogy nyilt titok, de bazzeg akkor miért nem lehet engedélyezni akár? Mohamed nem bízott a népben amikor kormány szinten tiltatta be az alkoholt. Nem bízott az igaz muszlim szavában, hitében, nem merte azt mondani hogy van, de aki igaz hívő annak ez nem fog kelleni. Higgyétek el, a praktikus oldalát is megtanulták volna hamar az arabok: nem kellett volna inkább vizet hozni a sivatagba mint datolyapáleszt?
Ezután Moji felvett bennünket és bementünk a város szívébe. (a marina mall kicsit kintebb volt) Itt pedig beültünk egy kicsit lepusztultabb helyre ahol a foci dominált. Ha jól láttam akkor Real Madrid és talán Valencia játszott, nem tudom. Nem ez volt a lényeg. Itt lehetett kajálni, inni (nem alkoholt) és a srácok rendeltek egy TV-t. A TV-hez pedig jár egy PS3 amin focis játék van. 1 órán keresztül ezt játszották, mi meg néztünk, ettük, ittunk, meg volt olyan aki internetezett. Vicces volt. Hatalmasakat röhögtünk, meg meséltünk egymásnak, főleg fiús dolgokat, meg ugye tombolt a hülyeség. Jól éreztem magam. Elhívtak jetskizni meg mondták hogy lesz ilyen olyan parti, amire majd hívnak, majd megyek. Még ismerkedek velük, de szerintem jó lesz:)
Éjfél körülre haza is vittek.
Azonnal lefeküdtem mert kellett az alvás. Reggel iskola. Iskola elött még egy gyors kaffeteria, ahol most nagyon élveztem a kaját, nem úgy mint az ebédet meg a vacsit ami a rizs dominancia miatt már kezd nagyon taszító lenni. utána be a suliba. Elkezdődött a tanítás. Elöszőr nem akartuk elhinni, de olyan egyszerű dolgokkat gyakoroltunk, mint a hogy hívnak és honnan jöttél, ami nagyon viccesnek hatott. De baromira nem az. Ugyanis így tanultam angolul, és így kellett volna az Eltén is csinálni a nagy kalap szar helyett. Már mióta mondtam hogy nyelvet tanulni, és tanítani csak dedósan lehet. Igenis arra is kell szánni időt az óra keretein belül hogy a tanár elmondja, majd mi kórusban visszamondjuk az elhangzottakat. Igenis, azonnal az orrunk alá kell tenni egy papírt, amin ugyan viccesen könnyű feladatok vannak ám annál komolyabban segítik a tanulást. Itt így csinálják. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle, de biztos vagyok benne hogy valami ki fog. Valahogy így kellett volna kezdeni az eltén is... dedósan. Kb 3/4 órát tartott az óra, ezután átmentünk az egyetemi újság szerkesztőségébe, ahol egy tag (gondolom a főszerkesztő) ékes arab nyelven tarott előadást az újságról. Semmit nem értettem belőle. Majd kimentünk és vége lett a tanításnak. Kemény... Azért itthon erősen rá kell majd dolgozni a tanulásra... Mondjuk már kezdek kibontakozni, mert próbálom a magam kis szegényes módján arabul intézni a dolgaim.
Dr. Bálint műteni készül
Ezek után Renivel beültünk a nagy Starbucksba kávézni. Természetesen a fiú részre ültünk, Reni is, de azért közel ültünk az elválasztó falhoz. Nem lett belőle semmi gond:) Jót dumáltunk, utána még megnéztük a sultan centert a campuson majd Reni ment haza én meg a srácokkal kajálni. Most írok, olvasok, kicsit tanulok meg mosok egy nagy adag feketét:)
Meséljetek VELETEK mi van? Deni, Dan, Dév? Holczit tudom hogy elfoglalt:), Ricsi? Pöt? Walid?
Lehet ám írni emailt is... hazard412@yahoo.co.uk
Kezdem a tegnap estétől.
Ali iráni, azon belül is városi, teheráni. Olyan ember aki szereti nagykanállal habzsolni az életet. Tegnap este miután feltoltam a blogot, Ali rámtelefonált hogy hol vagyok már, mondtam neki hogy még a szakan elött várom a buszt. Mondja értem jön kocsival. Egy nagy full extrás nissannal jött értem, ami a haverjáé volt. A kaffeteria felé konkrétan majdnem átrepültünk mindegyik "eu-konform" fekvőrendőrön. Gyorsan megkajáltam és akkor uccu neki, menjünk. Ali, Hamed és Moji mindannyian irániak hajrá az éjszakába. Az autó hatalmas volt üvöltött benne az iráni rap, Ali pedig szintén énekelt. Moji pedig az 5 sávos autópályán 140 körül kacsázott. Élveztem:D
A Marina Mall-ba mentünk ami a parton volt. Út közben beszélgettünk sok mindenről, főleg hülyeségekről, csajokról, piákról, meg hogy az elődeim között volt olyan aki nagyon be volt szarva hogy most akkor megerőszakolják vagy valami. Nekem is megfordult ez a fejemben, de úgy voltam vele, hogy el tudok futni, vagy valami ilyesmi. Csak nem...
Megérkeztünk a Marina Mallhoz ahol Moji kirakott minket, és nélküle folytattuk tovább az utat. Végigsétáltunk az egész mallon. Elvileg ez a Marina mall egy utca, ami mint ahogy azt a neve is mutatja vásárolni, meg úgy általában pénzt költeni lehet. Aztán betévedtünk valami pláza szerűségbe, ami nagyon igényes volt, drágának nézett ki. Ez két részre volt osztható: egy bevásárló része meg egy bár- kiülős része, ahova be lehet térni és vizipipázni na meg fogyasztani valami italt.
A bárok a jachtkikötőre néztek, ahol mondanom sem kell ugyebár televolt jachtokkal az egész kikötő. De nem ám vitorlás hajókkal... Ne viccelj már hát ez kuwait, csak és kizárólag motoros cirkálós voltak. Nem csináltam képet, mert nem túristaként készültem. Itt hülyítettek egy kicsit a srácok, néha nem tudtam hogy most igaz vagy csak szivatnak. Elmondták hogy a kaffeteriaban raknak a kajába egy vegyszert, ugyanolyat mint amit az amerikai katonáknak is. Ennek az anyagnak csak egy hatása van: csökkenti a szexuális potenciált. Elmondták hogy amikor az elődömnek (Zsoltnak) ezt elmondták akkor onnantól kezdve csak és kizárólag kívűlről hozatott kaját:D. Ez így vicces, de nem tudom mennyi a valóságalapja. Természetesen nem fogom megosztani a tapasztalatom. (közben a szobámba látogató eddigi 4. csótányt tapostam össze. Még gyerek lehetett, de hamar végett vetettem a kis szánalmas életének)
Miután meguntuk a marina mall-t meg a kikötőt, fogtuk, és beültünk egy bárba vizipipázni. Egy garage nevű hely, és itt volt egy olyan érzésem hogy a két srác homi, de valszeg csak engem hülyítettek. Mindegy, itt vizipipáztunk egy faszát (isteni volt a dohánykeverék). Ahhoz képest hogy miket halottam, olcsó volt a vizipipa, kb 1,5-2KD. Itt volt még egy nagyon hülye érzésem. Hiányérzetem volt. Bármennyit is lapoztam azt a rohadt menüt, nagyon szúrta a szemem hogy itt vagyok egy ilyen jó kis helyen és se sör, se bor, se röviditalok. Szívesen ittam volna egy sört meg egy Jamesont. De neeeem... Voltak koktélok-persze alkoholmentesek- , hot-cold drinks, fagyi meg cukorkák. CUKORKÁK. Azért tudnak élni az arabok. Gyere mohamed dobjunk be egy pofa cukorkát! Fúúú de szét fogom ma csapni magam egy nagy adag fagyival bááee!!!!! Reninek már kifejtettem, hogy tudom, hogy ezek arabok és azt is tudom hogy isznak Ők is, és hogy nyilt titok, de bazzeg akkor miért nem lehet engedélyezni akár? Mohamed nem bízott a népben amikor kormány szinten tiltatta be az alkoholt. Nem bízott az igaz muszlim szavában, hitében, nem merte azt mondani hogy van, de aki igaz hívő annak ez nem fog kelleni. Higgyétek el, a praktikus oldalát is megtanulták volna hamar az arabok: nem kellett volna inkább vizet hozni a sivatagba mint datolyapáleszt?
Ezután Moji felvett bennünket és bementünk a város szívébe. (a marina mall kicsit kintebb volt) Itt pedig beültünk egy kicsit lepusztultabb helyre ahol a foci dominált. Ha jól láttam akkor Real Madrid és talán Valencia játszott, nem tudom. Nem ez volt a lényeg. Itt lehetett kajálni, inni (nem alkoholt) és a srácok rendeltek egy TV-t. A TV-hez pedig jár egy PS3 amin focis játék van. 1 órán keresztül ezt játszották, mi meg néztünk, ettük, ittunk, meg volt olyan aki internetezett. Vicces volt. Hatalmasakat röhögtünk, meg meséltünk egymásnak, főleg fiús dolgokat, meg ugye tombolt a hülyeség. Jól éreztem magam. Elhívtak jetskizni meg mondták hogy lesz ilyen olyan parti, amire majd hívnak, majd megyek. Még ismerkedek velük, de szerintem jó lesz:)
Éjfél körülre haza is vittek.
Azonnal lefeküdtem mert kellett az alvás. Reggel iskola. Iskola elött még egy gyors kaffeteria, ahol most nagyon élveztem a kaját, nem úgy mint az ebédet meg a vacsit ami a rizs dominancia miatt már kezd nagyon taszító lenni. utána be a suliba. Elkezdődött a tanítás. Elöszőr nem akartuk elhinni, de olyan egyszerű dolgokkat gyakoroltunk, mint a hogy hívnak és honnan jöttél, ami nagyon viccesnek hatott. De baromira nem az. Ugyanis így tanultam angolul, és így kellett volna az Eltén is csinálni a nagy kalap szar helyett. Már mióta mondtam hogy nyelvet tanulni, és tanítani csak dedósan lehet. Igenis arra is kell szánni időt az óra keretein belül hogy a tanár elmondja, majd mi kórusban visszamondjuk az elhangzottakat. Igenis, azonnal az orrunk alá kell tenni egy papírt, amin ugyan viccesen könnyű feladatok vannak ám annál komolyabban segítik a tanulást. Itt így csinálják. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle, de biztos vagyok benne hogy valami ki fog. Valahogy így kellett volna kezdeni az eltén is... dedósan. Kb 3/4 órát tartott az óra, ezután átmentünk az egyetemi újság szerkesztőségébe, ahol egy tag (gondolom a főszerkesztő) ékes arab nyelven tarott előadást az újságról. Semmit nem értettem belőle. Majd kimentünk és vége lett a tanításnak. Kemény... Azért itthon erősen rá kell majd dolgozni a tanulásra... Mondjuk már kezdek kibontakozni, mert próbálom a magam kis szegényes módján arabul intézni a dolgaim.
Dr. Bálint műteni készül
Ezek után Renivel beültünk a nagy Starbucksba kávézni. Természetesen a fiú részre ültünk, Reni is, de azért közel ültünk az elválasztó falhoz. Nem lett belőle semmi gond:) Jót dumáltunk, utána még megnéztük a sultan centert a campuson majd Reni ment haza én meg a srácokkal kajálni. Most írok, olvasok, kicsit tanulok meg mosok egy nagy adag feketét:)
Meséljetek VELETEK mi van? Deni, Dan, Dév? Holczit tudom hogy elfoglalt:), Ricsi? Pöt? Walid?
Lehet ám írni emailt is... hazard412@yahoo.co.uk
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)