City Center pillantás

KÉPGALÉRIA

Nah hát a tegnapi napon nem volt semmi különös poszt, ami volt az is a szept27.-i történéséket írta le. Tegnap nem történt semmi érdemleges, hacsak azt nem vesszük annak hogy megérkezett 2 dél-koreai srác, és ugyancsak megismerkedtünk egy jakartai sráccal (jakarta nem india, hanem indonézia). A két koreai Ted és Wang a jakartai srác pedig Yusuf.
Tegnap még annyi történt hogy letiltottam a bankkártyámat, amit utána sikerült megjavítani, hála anyumnak. Ennek ellenére megfejtem 10 dinárral a számlám, szóval lett pénzem. Estére aztán lett internetem is. Királyság.

Szóval tegnap megbeszéltük hogy ma felkelünk kora reggel és elmegyünk reggelizni, aztán pedig be a városba. Reggel 7kor a két koreai keltett, azt sem tudtam hogy fiú vagyok vagy lány. Aztán mentünk. Kaja után a Main Gate-en keresztül (nem tudom melyik az, de mellékelem a térképet) kimentünk. Átkeltünk a 2x3 sávos úton ami nem volt egyszerű, és rögtön jött is a busz, ami után futottunk, de leintettem szóval sikerült elkapni. 200 fils egy jegy, ami nem sok ahhoz képest hogy mennyit visz. Szóval bent ültünk, fogalmunk sem volt hogy merre megyünk, vagy hogy jó fele megyünk-e. A két koreai hihetetlenül naiv és döntésképtelen. Volt olyan hely ahol leidegenvezetőztek engem. mert Én mentem amerre menni akartam az összes többi meg jött utánam. Aztán amikor mondtam hogy fogalmam sincs merre megyek, de a logika azt diktálja hogy erre menjek akkor kicsit elbizonytalanodtak, majd megint engem követtek, mert talán úgy érezték Én tudok valamit. Mindenesetre határozottabb voltam mint Ők. Mindegy, még mindig a buszon ülve, simán keresztülmentünk a városközponton, úgyhogy City Tour lett az egészből busszal. Nah de visszafele már leszálltunk a kívánt helyen, amit egy helyi mutatott. Nah innentől kezdve egyszerűen királyok voltunk. Leszálltunk Mubarakiyya Szuq-nál ami egy piac volt. Volt itt minden. Volt egy csomó pénzváltó. Mielőtt bementünk volna az egyikhez én fogtam és kiszámoltam hogy nagyjából mennyi dollárért mennyi dinárt kell hogy kapjak. Ezek után bementünk, kétszer átszámoltam a dollárt, aztán a faszinak adtam. Faszi is átszámolta, majd adta a dínárt. Annyi volt (sőt fél dinárral többet adott) amennyit számoltam. Odaadta, Én is átszámoltam. Király.

Ezek után keressünk sim kártyát. Mondanom sem kell hogy egy piacon vagyunk, és ilyen kis zeg zug boltok vannak. Nagyon szerettem volna egy normális márkaüzletet keresni ahol sim kártyát vehetek nem pedig egy zug árust. Nem sikerült. Egy multistore-t találtunk ahol minden volt. És kb akkora volt mint a szobám… Egy indiai csávó volt bennt, elmondtunk mi kell, rögtön vette is elő. Király. Megbeszéltünk mindent, nagyon rendes volt, beszélt angolul (úgy ahogy) és informativ is. Szóval vettünk hárman egy Zain kártyát. Van rajta 1KD lebeszélhetőség. Felhívta a figyelmünket hogy 2-3 hónap múlva amint megvan a személyink, feltétlenül menjünk vissza mert akkor bejegyezteti a számokat hozzánk. Addig Ő meg tudja oldani hogy bejegyzi a saját nevére mind a hármat, de ha nem viszünk neki személyit akkor sajnálja, de le fogják tiltani. Mondtam, hogy tudok erről, nagyon köszönöm, de nem rajtam múlik hogy mikor lesz személyim. De működik és fasza minden. Szóval van számom, és legalább tudok itt olcsón telefonálni, meg ilyenek, lehetetlen lenne még 2-3 hónapot várnom…

A számom: Majd ha elkéred, és normálisan beszélni is tudsz.

Fogalmam sincs hogy hogyan lehet külföldről hívni, és arról sincs még tudomásom hogy mennyi pénz maradt rajta. Majd csekkolom. De ment róla SMS magyarhonba, meg hívtak is rajta.


Vettünk mást is: szappant, mosóport, dezodort. Nehogymár akkor fogyjon el amikor kell. Ugyanezen a helyen vettem DuckTape-t. Baromijó, majd meglátjátok.
Voltunk burzsuj elektronika üzletben ahol volt minden… iPhone 3Gs 350kd… szóval nagyon drága minden, fényképezőt sem veszek ilyen helyen mert rablás, Jó mondjuk látszott is az üzleten, de kíváncsi voltunk. Egy nagyobb épületben voltak ilyen luxus üzletek és oda mentünk be. Érdekes volt.

Aztán tovább. Csináltattunk 8 darab hivatalos kuvaiti fényképet is (már csak kettő maradt és 6 úgyis kell a személyihez) aztán pedig találtunk egy kulcsmásoldát, ami az utcán volt, de engem a kíváncsiság levitt az alagsorba és láááám egy hatalmas nagy, mindent árusító szupermarket volt ott. nagy volt és zsúfolt. nagyon zsúfolt. Ott vettem occsóért egy 20 méteres telefonkábelt amit majd kipróbálok, mert nagyon szeretnék a szobámba netet, meg egy pár méteres kuvaiti delej hosszabbítót, hogy ha kint ülök akkor ne fogyjon el az áram a gépemből. Jah igen és vettem még egy adag akasztót. Nagyon édesek, és valami hihetetlenül gagyik, de amire nekem kellenek arra tökéletesek.

Szóval lássátok szobámat, mennyire fel tudtam dobni a duck tape és az akasztók miatt. Tökre örülök.

Ami még kell, de nem jutott eszembe az sibsib (papucs), meg lehet veszek valami szőnyeget… Esetleg öblítőt is, de megnézzük hogy Ariellel milyen az élet. Aztán illatosító, még csótányirtót, mert azt hiszem, kezdenek megtalálni... Mindegy, azt kell mondjam hogy ez nagyon jó kis út volt, megérte.

Boccs ha hosszú lett.