Elvagyunk

Nos nem kell félteni minket, elvagyunk.

Az idő egész kellemes, 50 fok körül mozog mindig, de nincs pára ami elviselhetővé teszi az egészet. Néha büdös van, rohad a tenger, de ha elfújja a szél akkor arra se lehet panaszunk. Nem fürdök benne, ha fizetnének sem tenném be a lábam ebbe a tengerbe ami itt van. Az meg hogy strandoljak... nonszensz.

Az iskola dübörög, minden nap tanítás, be is járok rendesen, ma például Yaqúbon kellett előadnom magamat. A törzsi felépítést választottam: készültem rá, sokat foglalkoztam vele, majdnem kívülről megtanultam mit fogok mondani, hogyan fogom mondani.
Persze nem úgy alakulnak a dolgok ahogy akarom... például nulla cukortartalommal éltem már fél napja amikor kimentem a tábla elé, ami azért volt vicces, mert néha elkezdett összemenni a látótér (azóta már ettem Anyu, nem kell aggódni).

Szóval minden jól ment, bár néha nehezemre esett kiolvasni a saját arab írásom... a legvégén amikor a szolgákat mutattam be és elemeztem akkor megemlítettem hogy afrikából, bizáncból meg persze Franciaországból valók. Perzsát akartam mondani, de valahogy franciák lettek. Nekem fel se tűnt. Rafal félig vigyorgó "franciák?" kérdésére pedig teljesen elfogadhatónak tűnt a "hát Ők is oda valók" válasz.
Adelbek már inkább volt racionalista... végül is egy-két francia lehetett ott:D

Yaqúb órái elmennek valahogy, bár nem sokat értek. Megcsinálok mindent, Rafal "segít" a teszteknél, szóval talán nincs akkora probléma...
Ellenben Ibrahimnál bukni fogok. Mindent megteszek amit csak lehet (mármint hogy ne bukjak), de ez kegyetlen, pedig a vicces az hogy az Ő óráján majdnem mindent értek. Ám valahogy a gyomrom nem tudja bevenni az arabul arab nyelvtant tanítunk dolgok, habár próbálkozik. Én is! Alapvető hiányosságaim vannak a nyelvtan területén, de ehhez már hozzászoktam. Se magyarban, se angolban, se németben nem volt ez másképp. Természetes nyelvtan rezisztenciával születtem.

Innen levezetve sejthetik kedves olvasóim, hogy angolul sem mond semmit egy-egy nyelvtani magyarázat. Ennek ellenére Rafallal már leültünk párszor hogy pótoljuk eme hiányosságokat, de mint kiderült ez még neki is igen nehéz. Szenvedve tanul az ember.

Ibrahim rendes ember, de bogaras, és kiállhatatlan. Ma különösen kihúzta a gyufát amikor szopatott minket az utolsó percekig... Már nem tanított semmit, amikor mindenki elkezdett felállni, a kuvaiti srácok már az ajtóban jártak amikor kedves tanár úr mondta, hogy mit képzelünk, üljünk vissza mert még a neveket olvassa. Addig nem volt hajlandó folytatni amíg mindenki vissza nem ült a helyére. Mint az oviban. Persze mentek különböző nyelveken a káromkodások. Egyszerűen egy vicc, úgy kezelnek minket mintha kisgyerekek lennénk, és vicces az egész.

Mondjuk mi sem vagyunk semmik... Ibrahim mondja, hogy akkor most példákat szeretne egy adott nyelvtani jelenségre. Koreaiak beleadtak apait-anyait: "Zayed naponta háromszor maszturbál." Húúúúúúú hát ez tiltott, meg rossz az iszlámban... OK akkor legyen "Zayed naponta háromszor fingik". Kész. Mi már a könnyeinket törölgettük.
Akkor rendőri felépítés/rendfenntartás: "tudjátok honnan jön a rendőr szó? Onnan hogy mindenféle ilyen kitűzőik/plecsnijeik voltak a rendfenntartók ruháin." Én: "az akkor a badge lesz." Rafal: "igen, ők a badger-ök"... És elkezdtük ütni magunkat hogy ne röhögjünk hangosan:D

Mai napi termés Ibrahimtól: ha rosszak vagyunk akkor ír egy papírt és elküldi a nagykövetségnek. Erre az egyik kuvaiti srác benyögte, hogy melyik nagykövetségnek?:D Ibrahimot megfogták, mi meg röhögtünk:D

Nah mindegy, szóval vicces, semmi nem történik, a kedvünk a béka segge alatt és csúszik tovább... Mindenki menne innen már, de még durván két hétig itt leszünk, nagyon úgy tűnik. A harmadik szemeszterben tanulok, magamhoz képest elképesztően sokat, de a tanítás is egy vicc. Baromira nem vagyunk ugyanazon a szinten... Yaqúbon talán nem lesz gond, de Ibrahimnál kapálódzok mint az állat. Maximum lesz egy failem. Már nem érdekel.