Nemzeti Ünnep!

KÉPGALÉRIA Február 25.
A galériában a blogba fel nem rakott képek is vannak.

Nos azzal kezdeném hogy már megint -inkább még mindig- ez a trutyi idő van: kellemes meleg, ám homokvihar. Többen úgy képzelték el mint a filmekben lévő homokvihart amikor mondtam nekik, hogy ez van. Nos, nem úgy kell elképzelni.

Olyan mintha köd lenne, de pára helyett homok van a levegőben, bántja a szemet, bántja a torkodat, mindenek homok szaga illetve íze van. A szobákban, főleg az alsó részeken, csukott ablaknál naponta gyűlik össze fél centi homok. Egyszerűen durva. Van is képem arról hogy ezt hogy kell elképzelni.

A "homokvihar" a szakanból.

És akkor rá is térnék arra hogy a szünet első napján mit csináltunk. Nos, röviden semmit:D
Nah ez így nem igaz. Rengeteg figyelemreméltó dolgot hajtottunk végre. Este 8 előtt kirugdaltam Rafalt a szobájából, és kaja után úgy döntöttünk hogy megnézzük ezt az ünnepet.

A koncepció egyszerű volt. Fogunk egy taxit, elmegyünk a városba és meglessük milyen is a nemzeti ünnep. Rafal nem tudta, de Én amikor kinéztem az egyik oldalsó ablakon láttam, hogy a taxit elfelejthetjük, így mondtam hogy sétáljunk egyet. Ekkor még badarságnak tűnt de a vége az lett hogy elsétáltunk Shuwaikh Industrialtól a Mubarakiyyáig a Gulf road-on keresztül, majd vissza a Gamal Abdel Nasseren. Ennyit egy kuvaiti az egész élete során nem sétál. (azért mi is ritkán)

Szóval elkezdtünk sétálni, és már a Gamal Abdel Nasseren állt a sor, ami még Shuwaikhban volt, az egész Gulf roadon keresztül, egészen nem is tudom meddig. Durva élmény ennyi autót látni. A sor nem haladt vagy csak lépésben.
Emberek, gyerekek lógtak ki az autókból, néha kergették egymást, vagy simán kiszálltak az autóból és úgy mentek az úton. Az autó motorháztetőjén utaztak vagy a tetőn, vagy ültek az ajtóban. Mindenkin kényelmes, lezser ruha volt, és mindenkinek a kezében vagy vízipisztoly, vagy pedig ez a partihab fújó volt.

Még a Gamal Abdel Nasseren. Összefüggő, tomboló kocsisor

Nah ez undorító volt, de jó móka. Mindenki fehér habot fúj. Az összes autó tele volt ezzel a fehér habbal, mindenki kergeti a másikat hogy telefújja, az araszoló autókból egymást fújják... Látszott is hogy mindenki elővette a játszós autót, vagy le se húzta az ablakot. Volt azonban olyan megoldás is hogy az egész autó belsejét bevonták fóliával:D

Szépen fel voltak díszítve az épületek. Meg úgy minden

Szemét mindenütt, kilométeres kocsisor, és egymást fújó kuvaitiak. Kicsik, nagyok, mindenki volt. Elképesztő hogy Ők még a nemzeti ünnepet is a kocsiból ünnepelik. Mentünk egy ideig aztán fényképeztünk. Sajnos a képek nem lettek valami jók: nem a lencsével van a baj, hanem az időjárással. Azok a kis foltok nagyobb távolságban betükröződnek. Homoknak hívják.

Beleéltem magam

A kocsikból hullottak a kuvaiti zászlók, meg minden egyéb... sokan le akartak fújni, de hát a száguldó autóból nem nagyon lehet... Szedtünk magunknak kuvaiti zászlót és folytattuk az utat. Egy lezárt (lebontott) felüljáróra is felmásztunk, hogy jobb képet tudjak csinálni. Persze ez haraam:)

Első kép ahonnan jövünk, és második kép ahova tartunk

Aztán láttunk egy zenés partit, aminél gondoltunk egyet és megnéztük. Zene, abayás nők, gyerekek, és a Nestlé osztogatott ingyen poharat. Úgy képzeljétek mint amikor szomáliába megérkezik a kajaszállítmány, és mindenki azt akarja. Ott tolongtak az arcok, van aki egy egész karton poharat szedett magának. Nekem nem volt pofám odamenni, de Rafal odament, és szerzett egyet. Látnotok kellett volna, ahogy az 1.95-ös gyerek nyújtózkodik egyet és leakaszt egy poharat:D Hatalmas volt. Szóval poharunk is lett.

Gulf Road. Sokan voltak. A kép bal oldalán a tengerpart és a füves rész van

Aztán Gulf roadon folytattuk tovább. Itt is egybefüggő kocsisor, a tengerparton meg piknikezők, hatalmas "parti". Itt párszor megfújtak minket... Nem súlyos. És mindenki amerikainak nézett. Nem is tudom miért.

Aztán Mubarakiyya. Már baromira fáradtak voltunk. Beültünk a KFC-be mert éhes voltam. KFC paninit soha ne egyetek. Bár azt hiszem ilyen nincs is Mo.-n, de akkor is. Borzasztó volt. Most már tudom. Ezután gondolkoztunk hogy taxiba üljünk-e. Nem. Séta vissza, kezdetben a főúton. Alapvetően ezt is tanítják a szülők, hogy ne kolbászolj főúton mert könnyen elüthetnek. Főleg Kuvaitban. Nos, igen, csak amikor nincs járda, meg úgy semmi akkor mégis hol menjünk? Fél 1-re otthon is voltunk.

Megnéztük, poén volt, mozogtunk is. Ma nem tudom mi lesz, de most nem is akarom tudni. Kint sok a homok:(