Bevezetés, utazás, első élmények-Delhi

KÉPGALÉRIA
27 kép van a galériában.

Előrebocsájtom, hogy az indiai utam leírásakor nem fogom követni az eddigi sémát. Lesz egy prológus, meg egy epilógus, illetve a főbb látnivalók kapnak egy-egy bejegyzést. Fogok mesélni, lesznek szituáció leírások, de többségében a képek fognak beszélni helyettem.

Kezdem rögtön a kijózanító ténnyel, amire sajnos nekem is rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem csodaországba érkeztem. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy sokat látott, ellenálló, fasza gyerek, akit nehéz palira venni, illetve átlát dolgokon, akkor javaslom utazzon el egyedül Indiába. Rengeteg mindenre fog rájönni.

Soha nem tanultam magamról, illetve úgy általában a dolgokról annyi mindent mint Indiában. Rengeteg hibát elkövettem, kezdve azzal, hogy nem készültem fel eléggé egy ilyen úthoz, hogy nem volt meg sok minden ami egy ilyen úthoz kell, illetve talán a legfontosabb hibám, az a teljesen hibás képzet kialakítása arról a helyről ahova megyek.

A dolgokon átlátó, kemény, fasza gyerek ha nem is az első pillanatban, de a másodikban bizony egy picit összeomlott és kellett egy kis idő mire összeszedte magát...

De kezdjük a legelején. Az utam este indult, és kora reggelre értem oda Delhibe, ami az Én biológiai órám szerint még bőven hajnal volt, de mit van tenni, ha ekkor érkezik meg az ember?
Kuwaitból Gulf Airrel mentem Bahreinbe és onnan szólt Delhibe a jegyem. Átszállásra 55 percem volt Bahreinben. Vagyis lett volna... Ugyanis Kuwaitban 40 percet késett az indulással a gép, illetve nem is mentünk valami gyorsan. A kedves olvasó gyanítom már látja a problémát.
Hál istennek a Gulf Airnél értik a csizíót, így sörrel enyhítettem gondolataim hevességét... illetve egy nagyon jót beszélgettem egy kuvaiti emberkével, aki bejárta már Európát, és most Bahreinbe megy a feleségével VB-t nézni. Hogy miért nem lehet Kuvaitban nézni? Ott nincs alkohol. Ennyi. Elbeszélgettem vele dolgokról, és kiderült, hogy ugyan Ő muszlim, de ez már rég nem arról szól, hogy nem iszunk meg mindent megtiltunk. Egyszerűen arról szól, hogy ha hazamegy Kuvaitba, akkor úgymond tradicíókat követ, illetve betartja az illemszabályokat. Ám simán elautózik a haverokkal (vagy repül) egy hosszúhétvégére Bahreinbe hogy felöntsenek a garatra:).

Bahreinben az átszállásra kemény 5 percem volt. Ezt biztonsági ellenőrzéssel meg mindennel együtt sikerült megcsinálni. Túl sokat nem láttam a bahreini reptérből, mert pakkostul végigsprinteltem az egészet. Ilyet eddig csak filmben láttam, de a loungeban konkrétan sorfalat álltak az őrök és mondták, hogy hajrá, el fogom érni. Érthető, ha valami kisgyerek elém ugrik, az ott helyben szörnyethal.
Delhibe a gép már csurig volt indiaival.

Indiai idő szerint reggel hat körül érkeztem meg. Minden rendben volt, a sofőr kint várt egy táblával. Egészen addig rendben volt minden érzékem, illetve önbizalmam amíg meg nem érkeztünk a szálláshoz. Nos, a bazár kellős közepén volt a szállásom és most nem túlzok: a szar, az emberi-állati hugy, szemét, nyomor közepén. Konkrétan nem akartam kiszállni az autóból.
Aztán be a hotelbe. Turbános, fiatal indiai fogadott, megmutatta a szobámat, ami szintén nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem, de pihennem kellett. Semmit nem tudtam aludni vagy pihenni. Hál istennek, jó fej segítőkész emberke volt, hatalmas mértékben enyhítette a sokkot.

Aznap a "pihenés" után programot terveztem/ünk, ami hiba volt, mert ugyan a program fényévekkel jobb volt, mint ahogy Én azt elképzeltem, elterveztem, de a naivitásom, gyengeségem, illetve még sok egyéb tényező alaposan megkeserítette az életem. Magyarán egy hangyányit lehúztak. Amikor elöszőr azt hiszed, hogy nyertél, hogy jót tettél és egy kicsivel utána szembesülsz azzal, hogy mégiscsak sikerült átbasznia valakinek akkor az nem kicsit fáj. Ezek után vagy felállsz, megrázod magad és kihozod a szituációból a maximumot, vagy ott helyben feladod és elvérzel. Én az előbbibe tartozom. Kellett hozzá egy pofon, kellett hozzá egy akkora tanulság amit az életem végéig emlegetni fogok, de ez kellett ahhoz, hogy túléljem és lássam azt (sőt még többet:) ) amit elterveztem.

Délután szobát cseréltem, mert borzasztó volt az első, kismacskákat tanítottam meg szállni (amikor 2 napig nem alszok és nem hagynak aludni, akkor nincs az az isten aki megóvjon valakit/valamit a haragomtól), illetve délután várost néztem.
Eljutottam a Lodi Gardenbe, ami egy gyönyörű hely, metróztam, illetve csak úgy sétálgattam össze vissza. Gyakorlatilag össze-vissza tébolyogtam, és próbáltam feldolgozni Delhit, Indiát. Ez jó volt.
Elképesztő méreteket ölt a szegénység, mindenhol szemét van, senki nem törődik azzal, hogy hova üriti a felesleges anyagokat. Sokkoló.

Tipikus kereszteződés, egy jól szituáltabb környéken...

Lodi garden. Itt kikapcsolódhattam picit. Szerettem

Persze hogy az első nap ki kellett próbálnom. Van egy feelingje. A továbbiakban rengeteget használtam

Ami még az első nap nem is annyira jött le, de a többivel folyton csak erősödni látszott, az az, hogy Én egy majom vagyok az állatkertben, mindenki bámul, mindenki le akar húzni, követnek, pénzt követelnek... undorító. Én vagyok a gazdag fehér ember, ami hihetetlen, de itt még jobban érvényesül mint bárhol máshol, ahol eddig voltam.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy arra fel voltam készülve, hogy nagyon lopni akarnak vagy valami ilyesmi, de nem nagyon találkoztam ilyennel, illetve az indiai egy felettéb jámbor nép. Leginkább egy gigantikus krikett mérkőzést tudok csak elképzelni Pakisztán és India között, nem pedig háborút. Továbbá rengetegen segítettek, és pozitív emberek is voltak. Kár, hogy őket jóformán keresni kellett.

Másnapra egy egész napos Delhi nézés volt betervezve...