Agra Fort, Fatehpur Sikri

KÉPGALÉRIA
A galériában 112 kép van.

Sawai Madhpourból vonattal mentem tovább Agrába. Fura volt hogy kb. bagóba került a jegy, gondoltam is, hogy nem lesz valami jó utam.

Nos sleeper classon utaztam, ami a legalja az indiai vonatutazásnak, de hálaistennek sok hely volt. Ezt úgy kell elképzelni hogy mindenhol ágyak vannak, ám nappal fel kell hajtani őket hogy ne zavarja az ülő utasokat. Mivel nem voltunk sokan (és ez tényleg sokat számít) nagyon kényelmesen utaztunk, az első órában még aludtam is nagyot.

Utastársaim. Jó fejek voltak, segítettek:)

Első óra? Miért hány órát vonatoztál kedves Bálint? 226 kilométert kellett megtennie a vonatnak, ami egészen pontosan hét és fél órában telt. Jól olvastad, 7,5 óra. gyakorlatilag az egész napom ráment... Ez egy csütörtöki nap volt.

Este értem Agrába. Felkutattam a hotelt, majd utána elmentem csattogni Agrába. Vicces hely. Ugyanolyan mint a többi...

Másnap Péntek lévén nem volt nyitva a Taj Mahal, szóval maximum csak messziről lehetett bámulni. Akkora hova? A terv az volt, hogy kora reggel kelek, és az első buszok egyikét elérem Fatehpur Sikri-be.

Fatehpur Sikri egy olyan város amit a Akbar uralkodó építtetett egy jóslat valóra válása miatt. Megépítette a város, a palotát, meg mindent, élt itt 4 évet, majd elköltözött mert annyira unalmas volt. Másfél óra volt a buszút oda, szerencsére oda-vissza volt ülőhelyem. Baromi meleg volt, és a busz szakadt roncs volt, ennek ellenére az odautat nyugodtan nevezhetem teleportnak mert átaludtam.

Fatehpur Sikribe érve gyakorlatilag a város közepére rakott le minket a busz. Közel volt a mecset, illetve a palota ahova menni akartam. Fent volt egy dombon és ahhoz hogy oda feljussak át kellett verekednem magam a bazáron, a tömegen és egy nagy adag nyomortelepen. Volt egy csávó aki követett, meg mindig mondta hogy hova menjek. Már kicsit járatosabb voltam, illetve pontosan tudtam hogy hova megyek, mert látótávolságban volt a célom. Ugyanakkor itt volt az első eset amikor egy kis hányingerem lett a bazár utáni nyomorteleptől.

Igen, abban ott fürödtek.

Később megállapítottam, hogy Én a hátsó bejárton mentem fel, ahol ugye a nyomor van, meg a kosz... nah, ez volt eddig az egyik legdurvább. Konkrétan a rajtam lévő ing árából itt az egész kerület egy hónapig jól lakik.
A hozzám szegődött csávót észre se vettem, de lökte a rizsát. Felőlem azt csinál amit akar.

A hozzám szegődött csávó. Az átlag indiai méret látható a képen. Lehet ezért bámult mindenki?

A mecset ugyanolyan volt mint a többi mecset. Ám a közepén volt egy fehér mészkőből faragott síremlék ahova nagyon sokan járnak, ugyanis szerencsét hoz. Mondanom sem kell hogy ez gyönyörű volt. A képeken talán látszik, de úgy volt megcsinálva, hogy aki bent volt az látott mindenkit aki kint volt, de aki kint volt, az nem nagyon látott be.

Aztán át a palotába. Természetesen kis-millióan mondták hogy guideot fizessek, csak kétszáz rupia, meg szar lesz vezető nélkül. Természetesen nem mondtam semmit, csak megvettem a jegyet, aztán mentem be. Nagyon jó hely ez a palota, nem is csoda, hogy felkerült az Unesco világörökség listára. Gyakorlatilag nem használták soha.

A mecsetben lévő fehér mészkő sír és annak kidolgozása. Hihetetlen

Itt nagyon viccel volt: kb 20 perc után jött egy guide, aki elkezdte mondani a történelmet, meg mutatni mindent. Mondtam neki hogy nem akarok guideot, meg nem jöjjön velem... De Ő jön, mert Én nem hiszem el, de Ő itt dolgozik. Aha. Megyek a saját utamon, a csávó nagyjából jön velem, magyaráz. Majd megérkezünk egy nagy placcra, ahol Én elkezdek az ellenkező irányba menni mint amit Ő mond. Mondja, hogy az nem jó erre kell mennem. Erre leülök egy padra és csak gyönyörködök, meg nézem a palota fő részét-udvarát. Erre megszólal, hogy jah le akarok ülni! Persze ülj csak le nyugodtan... Csupán annyit válaszolok, hogy persze hogy leülök mert azt csinálok amit akarok.
Jó akkor adjak neki pénzt hogy körbevitt. Mondom Te hülye vagy, nem kértem, Te jöttél magadtól... Miután megint mondta, de úgy tettem mintha ott sem lett volna elviharzott. Többször mondtam neki, hogy nem kell guide, hagyjon magamra, ám Ő csak követett. Így járt.

Az ominózus leülök mert Én azt akarom.

Mögöttem a híres Panch Mahal. Ott híres:)

Utána vissza Agrába. Kicsit hosszabb útnak tűnt, főleg hogy a vonat is jött, és meg kellett várnunk míg elmegy előttünk: olyan mint otthon, addig tart hogy bealszol mire jön...
Az út nagy részét egy muszlim lánnyal társalogva töltöttem. Ő ült mellém, mert már máshol nem volt hely, aztán beszédbe elegyedtünk.

Szemetelnek mindenhova...

Zsúfoltság

Agrában pedig az Agra fortba mentem el. Természetesen ez is világörökség. Hatalmas, talán nagyobb mint a Red Fort Delhiben, illetve csodaszép fehér mészkővel van díszítve egy csomó helyen.

Agra Fort bejárat

Az uralkodó az alap vörös mészkőből épült erődöt csinosítgatta a kedvenc fehér mészkővel.

A háttérben lévő csodáról majd holnap bővebben:)