Első napon a megszokottakhoz képest korán keltem. Péntek lévén senki sehol nem volt, nyugodtan végezhettem a dolgaim. Leszóltam Rahmatullahnak is aki a szakan sofőrje és megbeszéltem vele már két nappal előtte, hogy kivisz engem a reptérre.
Minden rendben volt, amiben reménykedtem, hogy ne legyen senki akivel összefuthatnék szerencsére teljesült. Nem volt kedvem reggel még hallgatni a kérdéseket a többi markaz lugatos emberkétől hogy hova mész meg woá meg ilyenek... meg magyarázkodni. Facebookon sem írtam semmit, mert butaság lett volna elkürtölni hogy megyek ide-oda. A blogot meg nem csekkolják. Főleg hogy magyarul van.
Szóval ki a reptérre, check in meg a többi cucc. Annyira kényelmes volt hogy egy tologatós kis bőröndöm volt, meg egy laptop táskám, amit simán fel lehetett rakni rá. Semmi nem lógott rajtam, hangtalanul és kényelmesen suhantam a terminálok között. Arról nem is beszélve hogy nem kell semmilyen csomagra várnom.
Fél egykor indult a repülő, elkezdett menni videón az instrukció, hogy merre meneküljünk, erre elkezd menni az ima... Fel akartam venni de már késő volt. Hatalmas volt:) Miután vége lett, ment tovább az instrukció.
Nem adtak semmi, lévén fapadossal mentem. Rendben megérkeztem. Azt hittem Walidék ott lesznek, de nem vártak, hanem egy kis fél órás késéssel érkeztek. Nem probléma, valahogy erre számítottam:)
Walid és a két öccse jött ki. Marwan, Said, és Walid. Nagyon hasonlítanak egymásra:)
Ammanban hideg van. Most amikor írom ezt a bejegyzést akkor is hideg van. Kocsival elugrottunk kaját venni, meg buszjegyet, mert második nap már mentünk Aqabába. Aztán haza Walidékhoz. én azt hittem hogy házban laknak, nem is tudom miért, aztán nem, hanem lakás. Nagy lakás, sok helyiséggel, meg tényleg király.
Egy kis szunnyadás meg játék után leléptünk sört venni. Külön boltok vannak amik tele vannak piával. Nagyon jó volt:) Viszont 1 problémájuk van: hihetetlenül drágák. 4 sört vettünk Waliddal és sokkolóan sokba került.
Vissza, söröztünk, este meg megint kocsiba ültünk és elmentünk egy pizzériába. Nagyon jó kis pizzát adtak, régen nem ettem ilyen jót.
Következő reggel már indulás Aqabába, és az elkövetkezendő pár nap Aqabáról, Petráról, Wadi Rumról és a meleg való sütkérezésről fog szólni. Hamarosan azokat is megírom, illetve töltöm fel a képeket.
Minden rendben volt, amiben reménykedtem, hogy ne legyen senki akivel összefuthatnék szerencsére teljesült. Nem volt kedvem reggel még hallgatni a kérdéseket a többi markaz lugatos emberkétől hogy hova mész meg woá meg ilyenek... meg magyarázkodni. Facebookon sem írtam semmit, mert butaság lett volna elkürtölni hogy megyek ide-oda. A blogot meg nem csekkolják. Főleg hogy magyarul van.
Szóval ki a reptérre, check in meg a többi cucc. Annyira kényelmes volt hogy egy tologatós kis bőröndöm volt, meg egy laptop táskám, amit simán fel lehetett rakni rá. Semmi nem lógott rajtam, hangtalanul és kényelmesen suhantam a terminálok között. Arról nem is beszélve hogy nem kell semmilyen csomagra várnom.
Fél egykor indult a repülő, elkezdett menni videón az instrukció, hogy merre meneküljünk, erre elkezd menni az ima... Fel akartam venni de már késő volt. Hatalmas volt:) Miután vége lett, ment tovább az instrukció.
Nem adtak semmi, lévén fapadossal mentem. Rendben megérkeztem. Azt hittem Walidék ott lesznek, de nem vártak, hanem egy kis fél órás késéssel érkeztek. Nem probléma, valahogy erre számítottam:)
Walid és a két öccse jött ki. Marwan, Said, és Walid. Nagyon hasonlítanak egymásra:)
Ammanban hideg van. Most amikor írom ezt a bejegyzést akkor is hideg van. Kocsival elugrottunk kaját venni, meg buszjegyet, mert második nap már mentünk Aqabába. Aztán haza Walidékhoz. én azt hittem hogy házban laknak, nem is tudom miért, aztán nem, hanem lakás. Nagy lakás, sok helyiséggel, meg tényleg király.
Egy kis szunnyadás meg játék után leléptünk sört venni. Külön boltok vannak amik tele vannak piával. Nagyon jó volt:) Viszont 1 problémájuk van: hihetetlenül drágák. 4 sört vettünk Waliddal és sokkolóan sokba került.
Vissza, söröztünk, este meg megint kocsiba ültünk és elmentünk egy pizzériába. Nagyon jó kis pizzát adtak, régen nem ettem ilyen jót.
Következő reggel már indulás Aqabába, és az elkövetkezendő pár nap Aqabáról, Petráról, Wadi Rumról és a meleg való sütkérezésről fog szólni. Hamarosan azokat is megírom, illetve töltöm fel a képeket.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése