2010. június 22., kedd

Jaipur videóval


KÉPGALÉRIA
A galériában 112 kép van. Tessék kattintani, mert itt vannak a képek!!!

Másnap kora reggel indultam az NDLS-re, elkapni a reggel hatos vonatot. Első vonatutazásom Indiában... nos a kijutás nem volt valami kellemes, át kellett kelni kb sötétben fél Pahar Ganjon és a fő bazáron, ám mivel mindenki aludt még, így könnyebb volt mintha este mentem volna.

Az indiai vonatozásom, ellentétben az egész indiai élménnyel fokozatosan vezetett be a pokol legmélyebb bugyraiba. Az első vonatozásom, Delhiből Jaipurba az abszolút első osztályon történt. Ez azt jelenti hogy 300 kilóméter vonatozásért cirka 6000 forintot kellett fizetni. Ez mondjuk nem is rossz, tekintve hogy milyen kiszolgálást kaptunk. Hatalmas hely, kényelmes ülések és pincérek hada szolgált ki minket. Tényleg nagyon élveztem, komolyan teletömtek, és elmondhatom, hogy nyugodtan, pihentem szálltam le a vonatról.

Jaipurban fogtam egy taxit, és elmentem a szállásra. Kellemes csalódás volt, nagyon rendes rendezett otthonom volt. Amint beléptem a belső udvarba nem a szokásos kosz-szar kombó ütött meg hanem egy kis zöld, ez szép kis veranda... a 10 nap legjobb szállása volt.

Ugyanakkor Jaipur... Nah az viszont a 10 nap talán egyik legundorítóbb városa volt. Bár Agra versenyre kelhet vele... Elképesztő. Első nap sétáltam egy nagyot a városban, eljutottam ide-oda.
Itt volt az amikor a főutcán egy bácsi, aki láthatóan nagyon szegény volt, mert nem volt ruhája, ott állt nem messze egy nagyobb kereszteződésben. Nem csinált sok dolgot, mivel egy szál micsodában a főutca mellett állni gondolom nem lehet kellemes, de egy valamit azért mégis: nagy dolgot művelt. Pucéran, az egyik főutca mellett, és miközben elmentem mellette (pár méterre) éppen összeszarta magát. Nos, eddig csak guggolva szaró indiait láttam, de a bácsi egy egész új szintre emelte a művészetet.

Jaipurban sok helyen voltam. Voltam az Amber Fortban. Ez valami gyönyörű. Hatalmas, mesébe illő. Nem tudok hirtelen többet írni, nézzetek képeket.



Aztán felmásztam a Jaigarth Fortba. Ez egy jó 200 méterrel az Amber Fort fölött van. Hihetetlen meleg volt, megszenvedtem mire feljutottam oda, de megérte. Nagy, szép a kilátás és tényleg csodálatos. Itt volt kiállítva az egyik legnagyobb ember alkotta ágyú. Állítólag nem használták soha, de vontatni vontatták, és 54 ökör kellett hozzá...



Utána vissza Jaipurba, ahol megálltunk a Jal Mahal előtt. Vízben van, úszva odamehetsz...

Utána pedig be a városközpontba, ahol a city palaceba mentünk. Király volt. nagyon szép. Kiállítások, audioguide, meg minden mi szem szájnak ingere.

Utána átmentem az obszervatóriumba. Nem volt király, de megnéztem. Annyira meleg volt, hogy majdnem beájultam... Utána még elcsászkáltunk a városban pár helyre, de semmi különleges. Hulla voltam estére.

Viszont még hátravolt a Galt templom, amit másképpen majomtemplomnak is hívnak. Több ezer majom is van állítólag, de odáig nem mentem el. Bőven elég volt a kilátás a városra, illetve a majmócák. Aranyosak voltak, nem akartak megenni vagy bármi ilyesmi.


2010. június 21., hétfő

Delhi

KÉPGALÉRIA
A galériában 107 kép van.

Delhiben idegenvezetést kaptam, egy napig csak Delhiben rohangáltam ide oda. Ez jó volt, mert autóval, gyorsan, kényelmesen tudtam mozogni. Túl sokat nem tudok mondani... inkább beszéljenek a képek, majd úgyis kérdeztek mindenfélét.

Első utam a Jama Masjidba vezetett. Impresszív, szép mecset ami az úgymond Old Delhiben található. Ez annyit tesz, hogy a nyomor közepén van. A szokásos dolgokból van sok: szar, hugy, emberek, kosz, bűz...
Maga a mecset tetszett, de az már kevésbé, hogy nincs beltere. Valahogy üresnek hatott így.

Mögöttem a Chadni Chowk

Utána átmentem a Red Fortba. Nah ez egy szupi kis hely. Szépen rendben van, és a Lodi Garden után a következő hely ami nagyon tetszett. Volt benne nyitott rész, volt benne egy kis fegyver múzeum, illetve a kihagyhatatlan audiencia-hall-ok. Ezekkel még sokszor, sok helyen találkoztam, szóval Ti is fogtok. Itt az éppen aktuális uralkodó tartott mindenféle audienciát, szép trónja is volt az esetek többségében, csak azokat mindig ellopkodták.

A Red Forttal szemben lévő utcácska az úgynevezett Chadni Chowk ami borzasztó. Nem is merészkedtem végig be, mert az első teljes értékű napomon még mindig nem igazán volt meg a gyomrom ezekhez a dolgokhoz.

A Red Fort. A mai napig intéznek innen elnöki beszédeket

Red Fort kertje

Muhaha

Őt nyomták a kezembe. Nem csak ő volt meglepve... Gondolkoztam mi van akkor ha véletlenül átdobom a korláton miközben veszem elő a fényképezőm...

45 increased attack speed, +2 to light traps, assasin only

Természetesen a Red Fortban is mindenki bámult, ami meg kell mondjam, hogy nagyon zavaró. Egyáltalán nem tudják mi az a személyi szféra, és kb úgy éreztem magam mintha valami nagy beteg lennék vagy nem is tudom... Kellemetlen volt.
A másik baromi vicces dolog az a folyamatos fotózkodás volt. Az indiai turizmus nagyon működik, most alig voltak külföldi turisták, így Én valami különlegességnek számítottam. Millió indiai kért meg hogy hadd csináljon velem egy fotót, meg állította oda a gyerekeit mellém, hogy a külföldi vándorral had legyen fénykép az albumban.
Egyik alkalommal egy kislányt nyomtak a kezembe, hogy várjá' már egy picit mert kéne egy fénykép a gyerekkel... Akkor már Én is kérek egyet:D

Szóval elképzelem ahogy kismillió indiai családi albumban ott virít a fehér fejem a lurkókkal...

Következő állomás a Humayun Tomb volt. Hatalmas uralkodó, hatalmas, szépen rendben tartott síremléke volt. Szerettem. Itt eltöltöttem egy kis időt. A képeken később észrevettem, hogy valószínűleg itt szart le egy madár... előfordul állítólag szerencsét hoz. Őszintén nem tudom megmondani, hogy így volt-e vagy sem.

Út Humayun sírjához

Szép volt. A Taj Mahal sokszorta nagyobb

Ezután átmentünk a Lotus (Bahai) templomba. Ez egy jó kis templom ami elvileg azért készült hogy az összes vallást lehessen gyakorolni benne. Nos a képeken nagynak látszik, de egyáltalán nem nagy. Baromi meleg van, és csak mezítláb lehet bemenni, vagy megközelíteni. Ez akkor lesz nagyon vicces amikor nincs elég "hideg" talaj és konkrétan itt fordult elő az első esett hogy egy kisebb indiai tömeget tettem arrébb:D Rohadt forró volt ám a napsütötte kő...

Itt még cipőben de félúton le kellett venni...

Utána bementem egy nagyon szépen kialakított múzeum szerűségbe, természetesen ez mind ingyen volt (és nem akartak lehúzni, hol vagyok??). Korrekt volt, láttam ezt is.

Ahonnan innen mentünk az a Qutab Minar volt. Ez egy bazi nagy kőoszlop. Azt mondják ,hogy ez a világon a legnagyobb ember alkotta kőoszlop. Én elhiszem nekik. Szépen néz ki, mint minden túrista látványosság ez is rendbe van tartva. Kövek, romok, elolvastam az összes leírást ami ott volt, meg ami nálam volt.
Volt még egy oszlop, egy fémoszlop. Több száz éves és nem rozsdásodik. Állítólag olyan tiszta ötvözetből készült, olyan technológiával amire mind a mai napig nem találták meg a magyarázatot, hogy hogyan is csinálták. Ez érdekes. Szerintem ide is eljutottak a Goa'uldok.

Mögöttem a kőoszlop. Látszik hogy nem Én fényképeztem... akkor benne lett volna az egész oszlop:D


Az öreg autók a Hindustan Ambassador. A fehéreket az államhivatalnokok használják, a sárga-fekete pedig taxi. Angol licenc alapján, kb '63 óta gyártják... király lehet:D


Utána pedig a felvonulási útra mentünk, a Delhi Gate-hez, illetve a vele szemben lévő kormányzati palotához és parlamenthez. Nah ez nem volt nagy szám.

Delhi Gate. A felhajtott gallérnak kivételesen haszna van: nem ég hólyagosra a nyakam. És igen, baromi meleg volt.

Mögöttünk a Delhi Gate, elöttünk a kormányzati negyed. Jó elöl a távolban pedig a kormánypalota. Szép kerítése volt:)

Az utolsó képeket a New Delhi vasútállomást láthatjátok, illetve Pahar Ganj-t ahol laktam. Illetve pár bocit. Azok is viccesek voltak.

NDLS azaz New Delhi Railway Station

Pahar Ganj, Main Bazaar. Az utca amiben a hotelem volt. Valahol nagyon bent. Mi a vélemény? A galériában a többi kép is innen, illetve beljebbről való. A szemcsés kép meg azért olyan mert ekkora volt a por/szmog.

2010. június 20., vasárnap

Bevezetés, utazás, első élmények-Delhi

KÉPGALÉRIA
27 kép van a galériában.

Előrebocsájtom, hogy az indiai utam leírásakor nem fogom követni az eddigi sémát. Lesz egy prológus, meg egy epilógus, illetve a főbb látnivalók kapnak egy-egy bejegyzést. Fogok mesélni, lesznek szituáció leírások, de többségében a képek fognak beszélni helyettem.

Kezdem rögtön a kijózanító ténnyel, amire sajnos nekem is rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem csodaországba érkeztem. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy sokat látott, ellenálló, fasza gyerek, akit nehéz palira venni, illetve átlát dolgokon, akkor javaslom utazzon el egyedül Indiába. Rengeteg mindenre fog rájönni.

Soha nem tanultam magamról, illetve úgy általában a dolgokról annyi mindent mint Indiában. Rengeteg hibát elkövettem, kezdve azzal, hogy nem készültem fel eléggé egy ilyen úthoz, hogy nem volt meg sok minden ami egy ilyen úthoz kell, illetve talán a legfontosabb hibám, az a teljesen hibás képzet kialakítása arról a helyről ahova megyek.

A dolgokon átlátó, kemény, fasza gyerek ha nem is az első pillanatban, de a másodikban bizony egy picit összeomlott és kellett egy kis idő mire összeszedte magát...

De kezdjük a legelején. Az utam este indult, és kora reggelre értem oda Delhibe, ami az Én biológiai órám szerint még bőven hajnal volt, de mit van tenni, ha ekkor érkezik meg az ember?
Kuwaitból Gulf Airrel mentem Bahreinbe és onnan szólt Delhibe a jegyem. Átszállásra 55 percem volt Bahreinben. Vagyis lett volna... Ugyanis Kuwaitban 40 percet késett az indulással a gép, illetve nem is mentünk valami gyorsan. A kedves olvasó gyanítom már látja a problémát.
Hál istennek a Gulf Airnél értik a csizíót, így sörrel enyhítettem gondolataim hevességét... illetve egy nagyon jót beszélgettem egy kuvaiti emberkével, aki bejárta már Európát, és most Bahreinbe megy a feleségével VB-t nézni. Hogy miért nem lehet Kuvaitban nézni? Ott nincs alkohol. Ennyi. Elbeszélgettem vele dolgokról, és kiderült, hogy ugyan Ő muszlim, de ez már rég nem arról szól, hogy nem iszunk meg mindent megtiltunk. Egyszerűen arról szól, hogy ha hazamegy Kuvaitba, akkor úgymond tradicíókat követ, illetve betartja az illemszabályokat. Ám simán elautózik a haverokkal (vagy repül) egy hosszúhétvégére Bahreinbe hogy felöntsenek a garatra:).

Bahreinben az átszállásra kemény 5 percem volt. Ezt biztonsági ellenőrzéssel meg mindennel együtt sikerült megcsinálni. Túl sokat nem láttam a bahreini reptérből, mert pakkostul végigsprinteltem az egészet. Ilyet eddig csak filmben láttam, de a loungeban konkrétan sorfalat álltak az őrök és mondták, hogy hajrá, el fogom érni. Érthető, ha valami kisgyerek elém ugrik, az ott helyben szörnyethal.
Delhibe a gép már csurig volt indiaival.

Indiai idő szerint reggel hat körül érkeztem meg. Minden rendben volt, a sofőr kint várt egy táblával. Egészen addig rendben volt minden érzékem, illetve önbizalmam amíg meg nem érkeztünk a szálláshoz. Nos, a bazár kellős közepén volt a szállásom és most nem túlzok: a szar, az emberi-állati hugy, szemét, nyomor közepén. Konkrétan nem akartam kiszállni az autóból.
Aztán be a hotelbe. Turbános, fiatal indiai fogadott, megmutatta a szobámat, ami szintén nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem, de pihennem kellett. Semmit nem tudtam aludni vagy pihenni. Hál istennek, jó fej segítőkész emberke volt, hatalmas mértékben enyhítette a sokkot.

Aznap a "pihenés" után programot terveztem/ünk, ami hiba volt, mert ugyan a program fényévekkel jobb volt, mint ahogy Én azt elképzeltem, elterveztem, de a naivitásom, gyengeségem, illetve még sok egyéb tényező alaposan megkeserítette az életem. Magyarán egy hangyányit lehúztak. Amikor elöszőr azt hiszed, hogy nyertél, hogy jót tettél és egy kicsivel utána szembesülsz azzal, hogy mégiscsak sikerült átbasznia valakinek akkor az nem kicsit fáj. Ezek után vagy felállsz, megrázod magad és kihozod a szituációból a maximumot, vagy ott helyben feladod és elvérzel. Én az előbbibe tartozom. Kellett hozzá egy pofon, kellett hozzá egy akkora tanulság amit az életem végéig emlegetni fogok, de ez kellett ahhoz, hogy túléljem és lássam azt (sőt még többet:) ) amit elterveztem.

Délután szobát cseréltem, mert borzasztó volt az első, kismacskákat tanítottam meg szállni (amikor 2 napig nem alszok és nem hagynak aludni, akkor nincs az az isten aki megóvjon valakit/valamit a haragomtól), illetve délután várost néztem.
Eljutottam a Lodi Gardenbe, ami egy gyönyörű hely, metróztam, illetve csak úgy sétálgattam össze vissza. Gyakorlatilag össze-vissza tébolyogtam, és próbáltam feldolgozni Delhit, Indiát. Ez jó volt.
Elképesztő méreteket ölt a szegénység, mindenhol szemét van, senki nem törődik azzal, hogy hova üriti a felesleges anyagokat. Sokkoló.

Tipikus kereszteződés, egy jól szituáltabb környéken...

Lodi garden. Itt kikapcsolódhattam picit. Szerettem

Persze hogy az első nap ki kellett próbálnom. Van egy feelingje. A továbbiakban rengeteget használtam

Ami még az első nap nem is annyira jött le, de a többivel folyton csak erősödni látszott, az az, hogy Én egy majom vagyok az állatkertben, mindenki bámul, mindenki le akar húzni, követnek, pénzt követelnek... undorító. Én vagyok a gazdag fehér ember, ami hihetetlen, de itt még jobban érvényesül mint bárhol máshol, ahol eddig voltam.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy arra fel voltam készülve, hogy nagyon lopni akarnak vagy valami ilyesmi, de nem nagyon találkoztam ilyennel, illetve az indiai egy felettéb jámbor nép. Leginkább egy gigantikus krikett mérkőzést tudok csak elképzelni Pakisztán és India között, nem pedig háborút. Továbbá rengetegen segítettek, és pozitív emberek is voltak. Kár, hogy őket jóformán keresni kellett.

Másnapra egy egész napos Delhi nézés volt betervezve...

2010. június 10., csütörtök

Elzúztam felfedezni Indiát!


20.-a után jönnek majd az élménybeszámolók és képek:)

Tudom már mindenkinek az agyára megyek ezzel:D

2010. június 6., vasárnap

A történet+ előzmények

Mióta nem írtam annyi minden nem történt. Ománból visszatérve gyakorlatilag semmi nem változott.

Az idő kezdetben nagyon rossz volt a folyamatos homokviharokkal, de egy idő után átment a most is tapasztalható időjárásba: többségében tiszta, kék égbolt, és tűző nap. Napközben simán van 50 fok, estére leszokott menni 37-40 környékére. Hiába, itt minden betonból van. Kilépek és sugárzik minden a hőtől.

Voltunk kuvaiti Hard Rock Caffeban, ami egy hatalmas csalódás volt: természetesen nincs alkohol a koktélokban, de lehetne így is élvezhető, extra édes koktélokat keverni, mint ahogy azt a már szinte kult helyekké vált arab coffee shopokban szokás. De neeeem. Itt kapunk hangzatos, szépen kinéző koktélokat, horror árért. Mondanom sem kell, hogy a kicsit tudatosabb lengyelek illetve az egyetlen magyar azonnal kiakadt... Sajnos mi nem tudtunk elájulni attól, hogy a Hard Rock Caffeban vagyunk.
Rövid időn belül az egész csapat (egy grúz srác, törökök, meg egy tajwani lány) átvonult a Marina Mallba, ahol a Jhonny Rocketsben ettünk és shakeztünk. Még ez is drága, de a HRC-hez képest tiszta gazdaságos, illetve milliószor jobb dolgok vannak benne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindenki csak toporgott, hogy mégis hova menjünk, aztán a végén Én döntöttem, ám a többiek is mondták hogy király:)

Mit lehet még mondani? Jah igen. Megvolt a két vizsgám. Badr-nál vizsgáztam először ami egy vicc volt: sulim volt előtte, így már egy csöppet át voltam fagyva és a vizsgateremben kb 17 fok volt (kint legalább 40): mindenki fázott. Ez azt eredményezte, hogy szinte vacogtam, illetve elfelejtettem olvasni:D Szánalmasan ment, nem tudom mi volt akkor (lehet a 3 óra alvás se segített).

Aztán tegnap megcsináltam a Jaqúb vizsgát. Előre szólt hogy mire lehet számítani. Volt szövegértés, amivel most egy kicsit megszenvedtem, de szoktak menni, volt 20 kifejezés amikkel mondatot kellett írni, volt nyelvtan, meg volt egy ugyancsak értelmezés feladat. Készültem rá, szerintem jól sikerült.

És akkor jöjjön a történet maga...

Szóval itt van ez a szünet. Egy hónapja még csak közeledett és mivel kicsit több mint két hétről van szó, ezért biztos voltam benne, hogy valahova el kell, hogy húzzam a belem, mert itt a seggvakargatáson kívül semmit nem fogok tudni kezdeni. Kuvait csodálatos, Kuvait mindenható, de azért ha az egyetemi élet is meghal, illetve mindenki elutazik, akkor már gyomorforgatóan rossz itt minden.

Hova menjünk? Nos, ugyan felmerült, hogy veszek haza, Pestre egy jegyet és akkor Balatonozok, meg minden ilyesmit csinálok két hétig, ám úgy voltam vele, hogy Augusztus valamikor végleg hazamegyek és onnantól egy jó ideig otthon leszek... míg most Kuvait szponzorálásával inkább világot látnék.
Ha világot látunk akkor milyen világot akarok Én látni? Arabot? Persze majd még egy arab államot meg akarok járni, amikor így is túl sokban voltam már az elmúlt hónapokban.

Szíria kiesik, mert kb ugyanaz mint Jordánia (jött az ellenválasz hogy Szíria jobb, és jött utána az is hogy "szerintem, mert még soha nem voltam Jordániában") Nos Én nem voltam Szíriában, de valahogy nem is vonzz.
Dubai, Emirátusok, Bahrein? Nah hagyjatok békén... Kuvaitban élek, majd ha két anyám lesz akkor megyek "világot látni" ilyen helyre.
Egyiptom-Kairó? Nem rossz, nem rossz. Ha minden borul, akkor ez egy nagyon jó választás lehetett volna.
Libanon-Bejrút? Nos, szívem rejtett vágyává vált már egy ideje, hogy Bejrútba eljussak és mint ilyen el is fogok jutni, mert addig nem hagy majd nyugodni. Erős verseny lett volna Kairó és Bejrút között...

Végezetül eszembe jutott olyan is hogy elmegyek Dél Afrikába, úgyis most kezdődik a VB meg minden... Ezzel csak az a bajom, hogy ott az olyan embereket mint Én reggelire eszik meg, így ódzkodtam az ötlettől.

És végül is meglett az úti cél: India, azon belül is Delhi. Egy ideig gondolkodtam azon hogy Mumbai vagy Delhi legyen, de Delhiben maradtam. Teljesen más kategória mint itt a közel kelet (tán azért mert nem a közel keleten van?). Egy más világ, a csodálatos India és hát persze olcsón meg lehet úszni.
Ha megnézem azt hogy Magyarhonból hogy tudnék idejönni akkor sírógörcsöt kapok, mert enyhén drága. Így viszont mondhatni budget nyaralásra megyek. Hozzátartozik, hogy nem gondolkodhatnék ilyeneken ha a MÖB illetve Kuvait nem segíti céljaim. Megint csak köszönöm.

Az egész úgy kezdődött, hogy basszus nem lehet vízum nélkül beutazni, és nincs is olyan, hogy a reptéren beleütnek egy pecsétet az útleveledbe és aztán mész isten hírével. Előre meg kell csináltatni.
Felkerestem a nagykövetséget, ahol szembesültem azzal, hogy eltarthat 20 napig is a folyamat, ami kellemetlen, mivel jegyet sem veszek addig amíg nincs vízumom, illetve kb. ez a határidő: ha tovább húzzák akkor nem megyek sehova, nem hogy Indiába. A másik mellbevágó dolog az a pénzmennyiség, amit legombolnak az emberről egy ilyen vízum megcsinálása címén. Kicsit már Indiában éreztem magam: valószínű, hogy baksist is fizettem...
Itt merült fel bennem, mégsem Indiába kellene mennem, mert lehet, hogy most kidobok egy valag pénzt az ablakon, de semmi sem fog belőle összejönni. Áh próbáljuk meg: aki mer az nyer.

Innentől kezdve várakozás, várakozás... elvileg telefonálnak, ha kész lesz. Két hét telt el, nem telefonáltak. Nah mondom, biztos ami biztos menjünk, aztán nézzük meg. Mit ad isten, ott volt az útlevelem vízumostul, mindenestül együtt. Annyira örültem, hogy minden bánatom elfeledtem.

Azóta az események felgyorsultak, megvettem a repjegyet, Manamán(Manamana:D:D ) (Bahrein) keresztül megyek, illetve a szállást is lefoglaltam. Amikor foglaltam a szállást akkor lehetett küldetni emlékeztetőt. Nos, azt hiszem elírtam a telefonszámot, mert nem kaptam emlékeztetőt... Valaki otthon nagyot néz, hogy bizonyos Balint Schandl Delhiben foglalt hotelt... :D:D

Van térképem, van könyvem, van egy valag címem, van egy valag adatom. Az elmúlt két napban olyan hihetetlen mennyiségű anyagot olvastam Indiáról, Delhiről, arról, hogy hova akarok, hova illene elmenni, hogy mire kell vigyázni, hogy mégis hogy kell ott viselkedni... embertelen. És még rengeteg van.

Most kezdődik a monszun szezon, szóval lehet lesz egy kis problémám az esővel, illetve a szúnyogokkal. Malária meg Dengi vírus van ott dögivel. Vigyázni kell, nagyon mást nem tudsz csinálni.

A tervek szerint Delhiben lesz a főhadiszállás, gyalog, riksával illetve vonattal fogok közlekedni. Agrába akarok elmenni ahol a Taj Mahal is van, Jaipurba ami egy nagyon szép, régi uralkodói város, illetve akarok menni tigriseket nézni, meg elefánton lovagolni. (Mekkora hülyeség ez? nem elefántolni kellene egy elefánton? Vagy megülni egy elefántot? Nem tudom... Valaki segítsen).

Delhivel nem lesz gondom, mégis csak egy város, ám az agglomerációt, a szomszédos "megyéket" is érdemes lenne meglátogatni ha lesz időm. Fel kell készülni. Most olvasok olvasok olvasok. És tervezek.

Már vettem egy kis könyvet, amibe mindent fel fogok jegyezni (lehet hiba volt XD) illetve beszereztem lakatot a poggyászomra, meg egy nyakba akasztható kis táskát, ami vízálló és baromi könnyű. Ez azért kell mert a zsebeimben nem lesz semmi, illetve ezt el tudom rakni a pólóm alá, így talán nem fognak tudni fontos dolgokat ellopni tőlem.

Mit mondjak... egyesek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok, hogy ezt így bevállalom, Én egyenlőre azt mondom hogy hülye vagyok... ám a kettő között sokszor csupán leheletnyi a különbség. Azt tudom, hogy világot fogok látni, ez egy cél, álom volt és afelől sincs kétségem , hogy az eddigi egyik legkeményebb utazásaim egyike lesz. Érzem, megéri:)

Lesz még egy későbbi bejegyzés is a témával kapcsolatban. Addig stay tuned.

Szerintetek jól döntöttem? Tippek, tanácsok? Véleményt kérek írni!

2010. május 31., hétfő

Végre Kuvait! (videóval)

A blog címe azt sugallja, hogy itt kőkeményen Kuvaitról van szó, ám aki erre téved az hirtelen több anyagot talál Jordániáról és Ománról. Ezen most változtatunk. Rengeteg minden van amit el akarok nektek mesélni, de egyenlőre csak a ma fénypontjával fogok foglalkozni.

Ma hafla volt (parti). Nah nem kell semmi durvára számítani, csak meghívtak bennünket valami ceremóniára, amin előadott pár ember pár verset, dalt, illetve recitáltak a Koránból, majd pedig a prominens embereket megajándékozták, illetve a markaz lugat tanulóit, azaz minket.

Még üresen

Facebookon hívtak meg minket, jó előre kellett jelentkezni, leadni a nevünket. Ez meg is történt, de komolyan nem számítottunk semmi komolyra. Ehhez képest eltátottuk a szánkat. Mondjuk voltak vicces dolgok is:)

Az egész ceremónia 6:40-re volt meghirdetve a kaffeteriába, azaz közvetlen a Magrhib ima idő után. Ez annyit tesz hogy az egész kaffeteriába ekkor akarnak menni az emberek kajálni... ami szerintem kellemetlen egy ilyen rendezvénynél, de hát csak így lehetett megoldani. Se gond. Természetesen mi kajáltunk a cucc előtt, mert nem akartuk hogy nagy tömegben kelljen.

Már tele

Szégyen szemre a Markaz lugatosok közül nagyon kevesen jöttek el, el sem tudom képzelni hogy mit csináltak... No comment.



A szakan lakók közül sokan telefont, turmixgépet, vasalót, nyomtatót kaptak. Jó ajándékok ezek, legalább tudnak vele mit csinálni. Látszott hogy örülnek.
Utánuk jöttünk mi. Mi kaptunk egy sahádát, szépen bekeretezve, egy kuvaiti zászlót, valami füzet szerűséget illetve valaki a Koránt kapta, valaki pedig (mint például Én) egy könyvgyűjteményt... aminek az a címe hogy The decision is yours. Kommentekbe várom a véleményeteket hogy miről is szólhat.

Ezeket kaptam. Köszönöm szépen:)

Aranyos kis szösszenet volt. Igazából elcsodálkoztunk, hogy ennyire rákészültek, de hát mulatságos, illetve kedves volt. Csak azt tudom mondani hogy köszönöm Kuvait, illete kuvaiti egyetem!

A végén meg felzabáltuk Rafal sütijét. Jó lett. Lehet le kell öblítenem egy kis whiskyvel, mert Én benyomtam 4-et ezekből, és nem picik:)

Művész úr az utolsó simításokat végzi. A szobájáról is csináltam végre képet, de nem mutathatom meg. De hogy el tudjátok képzelni: olyan mint az asztala :D:D. Remélem ezért nem öl meg.

Ez egyszerűen pazar volt.