Szöveg+képek

Megint régóta nem volt bejegyzés. Pedig most egyre jobb kedvem van.

Zsinórban nem is tudom hányadik napon süt a nap, végig, a szobám csodásan szárad, ma volt az első olyan nap amikor nem fintorogtam amikor beléptem a szobámba (a bűztől). Fizetést is kaptunk, és ha ez nem lenne elég akkor még hihetetlen idióták is vagyunk:)
és még az se szegi kedvünk hogy több napja álmatlanságban szenvedünk. Konkrétan napi 3 órát alszunk, és teljesen felborult minden biológiai óránk.

Sok minden nem történik amúgy. Tegnap hülyültem rengeteget a Koreai srácokkal, nekik is van elég bajuk... meg a török srácokkal is egész jóban kezdek lenni. Hiába egyre inkább azt vélem felfedezni, hogy valamilyen szinten mindenki ugyanolyan. Erre újabb példa a török srácok: nem igaz hogy itt nincsenek bárok, meg lányok, meg semmi. Elképesztő... most erre mit mondjak?

Ha le akarnám írni, hogy milyen dolgok dobják fel az ember napját akkor arra nem lenne elég ez a blog, meg untatni sem akarlak benneteket, de azért mesélek:

Ma elmaradt Badr órája, vagyis nem elmaradt, csak Badr nem volt jelen, de helyette jött egy kuwaiti lány aki elég érdekes dolgokat szokott mutatni. Most a ruhákról tartott előadást, ami jó volt.
A lányok öltözködésénél folyton arról beszélt hogy ezeket a fekete dolgokat temetéskor használják. Sok ilyet mutatott komolyan, nem is váratott magára sokat a válasz: Kenan (orosz): Sokat jársz temetésre?
Hátul ültünk, el tudjátok képzelni hogy szegény csaj magyaráz a kultúrájáról, mi meg próbálunk nem megfulladni a röhögéstől ettől... XD

Aztán higab: fejkendő, mindenki tudja miről van szó. Csaj magyarázza hogy a meleg miatt nagyon könnyű és nagyon lágy anyagból van, és annyira nincs benne anyag, hogy áttetsző. Most az egyik török srác szólt be hidegvérrel: lehet vele halászni.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk be Iman órájára, mert... dolgunk volt nah! Pénzt kellett felvenni:)
Mint utóbb kiderült nem volt semmi a téma: legrosszabb és legjobb pillanatok az életedben. Nekem Ewa a lengyel csaj mesélte, hogy mekkora durva volt amikor egy két ember elmondta, hogy meghalt az apja, vagy valakije és hogy az volt a legrosszabb pillanat az életében. Egyrészt ennyire nem ismerjük egymást (mondjuk aki ezt a kérdést ennyire komolyan veszi abban is van valami bibi), szóval kicsit személyes téma, másrészt itt az a szokás hogy ha valaki befejezte a monológját akkor a csoport dicséretképpen megtapsolja, élen a tanárral, szóval hasonló groteszk dolgok fordultak elő:
"Meghalt a családom egy autóbalesetben, Én nem mert éppen nem volt kedvem elmenni a közértbe velük"
"Very good (taps), nice (taps)"

Rafallal felvettük a pénzt Khalidiyyában aztán vissza a suliba, vagyis az Afaq nevű szerkesztőségbe, ahol megint elüldögéltünk fél órát és semmi nem történt, szal leléptünk. Mivel fizetésnap volt, meghívtam magam egy nem kaffeteria ebédre amit nem mondhatok jónak, de mindenesetre más volt. Utána a szokásos: szakan és elvagyunk.

Theoék voltak Marina Mall-ba, Én majd Hawalliba akarok menni körbenézni, mert lehet veszek egy két dolgot.

Nahjó nem megy ez ma nekem (kb 1 órája írom ezt a bejegyzést)... Képek!

Amikor mentünk vissza a szakanhoz elkapni a buszokat, akkor jött velünk Miss Tajwan és Miss Kína. (senki nem volt a környéken, ezért engedtünk meg ilyen "közeli" képet)

Két veszélyes arc. Rafal magasabb mint Én, de ennek ellenére még mindig úgy érzem hogy Hobbit országba csöppentem (Ő is). Jah és ez a téli holmink. Ennél melegebb nincs, de úgy néz ki nem is kell.
Szobámból a kilátás. Igazából a kép nem tudja visszaadni de valami gyönyörű volt (mondjuk egy DSLR vissza tudná...) Ami aggasztó dolog az a buta gyárkémény...