Jólvan, nem csak Én vagyok elborult

Ma sikerült 4 óra alvás után 7 óra 40 perckor felkelni, hogy akkor megyünk iskolába. Kimászok az ágyból, hulla kóma, mindig az az első hogy elhúzom a függönyt, kinézek, megnézem mi a helyzet.

Általában napsütés van, de ha nincs akkor is nagyon világos van... olyan tompa fény szokott lenni, amikor a nap átsüt a felhőkön. Nos, most volt egy kis bibi az idővel.

Zuhogott az eső. De olyan szinten zuhogott hogy ihaj-csuhaj:D Konkrétan kaptam a természettől egy ingyenes ablakmosást... Az utcán hömpölygött a víz, az autók kerekének a negyede a víz alatt. Kuwait nem igazán van felkészülve a nagy esőkre. Belerogytam a székembe és bambultam ki.

Anyukám, meg még páran tudják, hogy nem vagyok egy nagy esőpárti, konkrétan ilyenkor szoktam azt mondani hogy nem megyek iskolába, sőt sehová. Ez leginkább azért van, mert ha esik akkor alig kapok levegőt (valamiért), főleg itt. Illetve eső plusz BKV mindig rosszullétet eredményez. Arról már nem is szeretnék beszélni hogy itt Kuvaitban, nem hogy esernyőm, de egy megveszekedett esőkabátom sincs, mert minek? (nem, nem fogok venni)

Szóval ültem még egy picit, majd megszületett a döntés. Nyasgem, esik az eső, sajnos nem tudok iskolába menni. Vissza kicsit aludni.

Ám a slusszpoén mégsem ez. 11-kor már rendben felkeltem (azóta is fáj a fejem) és ugye elkezdődik az élet. Nos, nyitom az ajtómat, és hallom hogy a szomszédom is nyitja. Kilépek, Theo is kilép, egymásra nézünk majd jön a kérdés: voltál suliban?
Nem, esett az eső. Nézem Theot, majd szinte együtt elkezdünk röhögni.

Átkopogunk Wanghoz: voltál suliban? Nem, esett az eső. Itt megint kacagunk. Aztán meglátjuk Yusufot aki tegnap ért vissza Saud Arábiából:
"Vicceltek? Esett az eső..."

Feltettük a kérdést, hogy vajon mennyien lehettek a markaz lugatban...
Amúgy tényleg nem lehettek sokan a fiúk közül mert az út a markaz lugatig jóformán csak gumicsizmában volt járható.

Még most is ezen röhögök.