De nem kicsit, hanem nagyon durván... mindjárt este tíz óra és kopog a szemem.
Most rendeltem kaját, de amíg ideér addig agonizálok. Megpróbálom elterelni a figyelmem és akkor nem vagyok annyira éhes.
Elképesztő. Lehet hogy bélpoklos vagyok. Voltam kajálni a kaffeteriában, de nem volt nagy durranás. Volt sült krumpli meg csirke. Szokásos csirke, ilyen bőrrel együtt van megsütve és van benne csont, meg mócsing meg minden egyéb. A sült krumpli ellenben már kuriózumnak számít itt. Aztán rájöttem hogy miért van ott.
Mert megmaradt a reggeliből és valahova el kellett tüntetni. Szóval összeszedték ami maradt, és utána melegítés nélkül, szétszottyanva, úgy hogy megszívta magát vízzel, kirakták. Persze az üveg mögül még egész jól nézett ki. Kértem belőle. Mivel már nem vagyok kispályás, be is raktam a mikróba melegíteni (meg se néztem hogy meleg-e vagy sem, de Rafal igazolt a gyanúmban miszerint hideg volt alapból). Melegítés utána persze ismeritek az élményt nem? Ugyanolyan csak meleg. Szottyadt meg vizes. Tudod amikor megfogsz egy csíkot ( nem tudom nálatok otthon milyenre szeleteli anyu...) és elgörbül a kezedben.
Pedig katonásan kellene állnia. Meg ropogni. No igen, a ropogás. Az egy olyan dolog ami csak frissen van.
Várjál még be se vettem a számba. Folytassam a krumplival vagy fussunk egy kört a csirkével? Igazad van, folytatom a krumplival. Nem tudom hogy sikerült, de mintha lisztes is lett volna a krumpli. Áh, inkább nem írok ilyeneket mert nem nagyon tudom így, szakszavakkal érzékeltetni az sokkot. Olyan volt mintha az Alwatan Daily, vagy az Afaq újságok már nem használt, elavult példányait felszeletelték volna és olajban megsütötték volna. Egyébként Kuwait egyik nagy szlogenjei és egyben törekvése is hogy hasznosítsunk újra! Törekvésnek jó és dicsérendő, de csináltak volna ebből inkább poharat mint krumplit.
Azt írja az információ hogy 19 perc óta sikeres a rendelésem. Akkor már félúton van a kajám. Közbe ciscoba is bejelentkezek. Apropó internet, eszembe jutott hogy nincs meleg vizünk. (Pici amúgy van, úgy folyik mint aaa.... szóval alig folyik)
Szóval amíg ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ma elment az áram. De pont jókor. Lement a nap, eltűnt, puff. Az egész hármas szakanban elment a villany. Felöltöztem, lementem hogy menjek kaffeteriába (gyalog muahaha). És királyul nézett ki. Mindenhol minden világított, kivétel a mi szakanunkat. Az emberek ima után kint nézték és beszélgettek. Mi is ezt csináltuk.
Aztán odajön hozzánk SzuliAli, aki megkérdezi hogy miért ment el az áram. Okosan nézünk rá. Aztán jön egy ismeretlen kicsit zavart tekintetű afgán vagy hasonló nemzetiségű emberke. Az Ő nyerő kérdése az volt, hogy hol van a mérnök.
Megjött a kajám, pá.
Most rendeltem kaját, de amíg ideér addig agonizálok. Megpróbálom elterelni a figyelmem és akkor nem vagyok annyira éhes.
Elképesztő. Lehet hogy bélpoklos vagyok. Voltam kajálni a kaffeteriában, de nem volt nagy durranás. Volt sült krumpli meg csirke. Szokásos csirke, ilyen bőrrel együtt van megsütve és van benne csont, meg mócsing meg minden egyéb. A sült krumpli ellenben már kuriózumnak számít itt. Aztán rájöttem hogy miért van ott.
Mert megmaradt a reggeliből és valahova el kellett tüntetni. Szóval összeszedték ami maradt, és utána melegítés nélkül, szétszottyanva, úgy hogy megszívta magát vízzel, kirakták. Persze az üveg mögül még egész jól nézett ki. Kértem belőle. Mivel már nem vagyok kispályás, be is raktam a mikróba melegíteni (meg se néztem hogy meleg-e vagy sem, de Rafal igazolt a gyanúmban miszerint hideg volt alapból). Melegítés utána persze ismeritek az élményt nem? Ugyanolyan csak meleg. Szottyadt meg vizes. Tudod amikor megfogsz egy csíkot ( nem tudom nálatok otthon milyenre szeleteli anyu...) és elgörbül a kezedben.
Pedig katonásan kellene állnia. Meg ropogni. No igen, a ropogás. Az egy olyan dolog ami csak frissen van.
Várjál még be se vettem a számba. Folytassam a krumplival vagy fussunk egy kört a csirkével? Igazad van, folytatom a krumplival. Nem tudom hogy sikerült, de mintha lisztes is lett volna a krumpli. Áh, inkább nem írok ilyeneket mert nem nagyon tudom így, szakszavakkal érzékeltetni az sokkot. Olyan volt mintha az Alwatan Daily, vagy az Afaq újságok már nem használt, elavult példányait felszeletelték volna és olajban megsütötték volna. Egyébként Kuwait egyik nagy szlogenjei és egyben törekvése is hogy hasznosítsunk újra! Törekvésnek jó és dicsérendő, de csináltak volna ebből inkább poharat mint krumplit.
Azt írja az információ hogy 19 perc óta sikeres a rendelésem. Akkor már félúton van a kajám. Közbe ciscoba is bejelentkezek. Apropó internet, eszembe jutott hogy nincs meleg vizünk. (Pici amúgy van, úgy folyik mint aaa.... szóval alig folyik)
Szóval amíg ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ma elment az áram. De pont jókor. Lement a nap, eltűnt, puff. Az egész hármas szakanban elment a villany. Felöltöztem, lementem hogy menjek kaffeteriába (gyalog muahaha). És királyul nézett ki. Mindenhol minden világított, kivétel a mi szakanunkat. Az emberek ima után kint nézték és beszélgettek. Mi is ezt csináltuk.
Aztán odajön hozzánk SzuliAli, aki megkérdezi hogy miért ment el az áram. Okosan nézünk rá. Aztán jön egy ismeretlen kicsit zavart tekintetű afgán vagy hasonló nemzetiségű emberke. Az Ő nyerő kérdése az volt, hogy hol van a mérnök.
Megjött a kajám, pá.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése