Omán: második nap (videóval)

KÉPGALÉRIA
A galériában 36 kép van.

Nah a második napot azt rögtön az első befejezésével fogom kezdeni:)
Ittunk bort, ezt írtam, de most képek is vannak. Megtaláltam őket:D


Szóval az első éjszakát Rustaqban töltöttük egy turista szállóban. Jó volt, fáradtak voltunk, a bor is segített. Másnap nagyon sokáig aludtunk, de megegyeztünk hogy kellett ez mert mindegyikünk hulla volt.
Igazából nem is terveztünk mást erre a napra, mint pár sír megtekintését, illetve elmenni a Wadi Dumba és azt felfedezni. Az már csak később derült ki hogy ott is akarunk aludni egy rohadt sátorban... Rafal és Ewa nagy természetkedvelők, illetve kedvelik azt ha kényelmetlenül lehetnek valahol, szóval győztek így a sátorozás maradt.

Rákészültünk a dolgokra, vettünk húsit, meg öngyulladós grillt meg vizet meg mindent amivel lehet valamit kezdeni a természet lány ölén.
Az úton Rafal vezetett, nekem pedig sikerült megfeleznem a sör készletemet. Kellemes volt:)


Miután megérkeztünk leparkoltuk az autót a folyómederbe (vicces, mert ha esik akkor megy az autónk a vízzel:D), felcuccoltunk és bementünk a wádiba. Sokáig nem másztunk, mert kezdett esteledni és sátrat kellett verni, de találtunk magunknak egy jó kis helyet ahol fürödhetünk és igazából a sátor helye sem volt rossz. Közel s távol nem volt senki, semmi hang, semmi fény. És ezzel szoptunk is eleget.

Engem az zavart a legjobban hogy nem volt fény, így semmit nem tudtunk csinálni. Próbáltunk tüzet rakni, de mivel sziklák között voltunk ez se ment annyira jól. Megállapítottuk hogy hihetetlenül felkészületlenek vagyunk erre, illetve bénák is. Egy túlélő gyakorlaton valószínűleg elvéreznénk...
Aztán a sütés. Nah ez igazából a sütő hibája volt, de akkora epic fail feliratot táblát lehetett volna kitűzni amekkorát nem sajnálunk. Az öngyulladó sütő nem akart begyulladni. Konkrétan nem működött rajta az a funkció mint ami a vízipipa kokszon van hogy egy kicsit melegíted és begyullad. Fasza. Hála Rafal kitartó fújásának (és szénmonoxid lélegzésének) valami életet leheltünk a cuccba, így tudtunk csinálni pár húsit, de borzasztó volt.


Az egyetlen nagyon jó dolog az maga a környezet volt, illetve a fürdés a kis "medencénkben". Az égre és a medence vizére is bőven használható a kristálytiszta jelző.

Volt egy 3 személyes sátorunk, amit a kavicsokra fektettünk le. Mondanom sem kell hogy levegő nem volt benne, elférni elfértünk de az is vicces volt, mert lejtett az egész sátor. Rafal és Én nem aludtunk. Vártunk. Vártuk hogy felkeljen a nap és végre lehessen mit csinálni.

Reggel fél hatkor már kint voltunk a sátorból. Hihetetlen jó volt. Ritkán kezdődik ilyen korán egy nap, de ez most jó volt. Már alig vártam hogy mehessünk fürdeni.