Boldog Újévet!

Rájöttem, hogy nagyon zsúfolva vannak itt az ünnepek. Ennyi boldogot kívánni már unalmas.

Kifejezetten örülök hogy nem kapok 50 ezer SMS-t Karácsonykor, meg Újévkor, és nem kell rájuk válaszolni... tudom mekkora izé vagyok már hogy ilyet mondok.

Hamarosan 2010-et fogunk írni, ami szerintem nem lesz rossz, habár rosszul fog indulni. Ebben szinte biztos vagyok, ám optimistaként állok hozzá a dolgokhoz, mert érzem hogy sok mindent fogok csinálni: a hülyeségen át a normális és hasznos dolgokig. Remélem Ti is így fogtok tenni.

Tessék pezsgőt bontani, sok sok sok whiskyt inni meg mindent amiben SOK ALKOHOL VAN!

HÁHÁHÁHÁHÁ

Kidumáltam magam a büntetés fizetés alól.

És megalapozta a napom.

Jah még valami ide illik:
Köszönöm szépen, szépen kisminkelt - valószínűleg - kuwaiti leányzó hogy meghallgattál, és elintézted.

Kiborult a bili

Eddig nem voltam ideges, csupa szépet sikerült ide a blogba összeírni az utóbbi időben (vagy vicceset, de nagyon ideges semmin nem voltam). Ám most kezdek elborulni. Tudom hogy elmúlik majd egyszer, de most még zakatolok.

Történt ugyanis hogy leadtuk a jelentkezést a bitáqa madaniyyára azaz személyi igazolványra. Tegnap hívott Reni hogy Ő fel is vette, de kellett fizetnie 20 KD bírságot, mert késett a jelentkezéssel... ami azt jelenti, hogy nekem is kell, akár többet is.

Itt kezdődött a dolog. Nagyon remélem hogy olvasnak a kedves ügyintézők. Nem annyira a kuvaitiakra gondolok, mert őbelőlük kevesen dolgoznak ezen ügyeken.

Már írtam, hogy az információ és annak áramlása itt teljesen halott ügy. Ha információ kell akkor majd valahogy isten megküldi. Kérdezni nem nagyon tudsz senkit, mert MINDENKI más nyelvet beszél, és segg fingjuk sincs hogy mit kell csinálni, jah és senki semmikor nem dolgozik: insallah alapon kapod el az embereket. Erre a kérdezésre még visszatérünk... Meg különben is mit kérdezzek? Ha nem tudok semmit akkor kérdezni sem tudok. Nem jött az anyatejjel hogy bitáqa madaniyya kell.

Ma felmentem a markaz lugatba, a titkárságra, hogy ilyenkor mi van? A törvény nem ismerete nem mentesít. Való igaz, 1 pont oda, akkor mégis honnan szedjem ezeket az információkat? A tetves miniszternek írjak levelet hogy mi a jó büdös francot kell csinálni? Senki nem mond semmit... MINDENRE NEKED kell rájönnöd. Nincs senki, ez az élet. Keserű.

Aztán elmentem MohSul-hoz akinek feltettem ugyanezt a kérdést. Fizetnem kell. Ok, és ezt honnan vegyem? Hát kérdezni kell. És erre még egy példát is kaptam: ha éhes vagy akkor megkérdezed a mushrifot vagy valakit hogy mégis hol lehet kajálni. Természetesen hihetetlen önuralmat tanúsítva visszatartottam magam, kérdeztem még, de lehet feltűnt neki hogy remegek az idegtől. Mondtam neki, hogy ha éhes vagyok akkor azt észreveszem. Az viszont, hogy kell egy teljesen haszontalan plasztikkártya, azt honnan szedjem? Természetesen ez nem az Ő hatásköre, nekem fizetnem kell mert egy hülye voltam, ez van. Köszönöm az idejét, Massalama.

Kezdem elfogadni, hogy fizetnem kell. Életem legdrágább plasztik kártyája lesz, szőröstül bőröstül 15 ezer forint, ha jól számolom. Még jó hogy tegnap felvettem a fogalmam sincs melyik hónapra vonatkozó 60 dináromat (mert a 100KD-s emelést is basszus kiírják de insallah hogy mikor lép életbe) amiből minimum, ha szerencsém van, 20 dínár elmegy egy tetves büntetésre, ami baromira igazságtalan.

Már most tudom hogy nem is gondolkozom azon hogy elmenjek a nagykövetségre, mert 15 KD-m végképp nem lesz arra. És hogy mit fogunk csinálni szilveszterkor? Ez egy jó kérdés, már az egyik orosz srác is kérdezte hogy nincs-e valami jó ötletem. Nos van egy univerzális válasza itt a srácoknak a szakanban, miszerint a változatosság kedvéért a pöcsünkkel fogunk játszani a szobánkban, és vizet iszunk.

Ezt a képet még Facebookon láttam, de nagyon tetszik, szal kirakom ide. Mindenkinek magával kell elszámolnia ha csúnyát olvas ki belőle.

Nem hittem volna...

...hogy ennyire jól sikerül majd a Karácsony.

GALÉRIA

Legutolsó posztomnál ott tartottam, hogy 24.-e van, voltam suliban, aztán neteztem egy picit, majd természetesen a természet győzött és beájultam az ágyba. Hála az égnek sikerült időben felkelnem, így összepakoltam és 6 óra környékén elindultam Keifanba, ahol a kávézó volt. A taxiban rajtam kívül ült még valaki, de meglepve tapasztaltam, hogy bekapcsolódtam a beszélgetésbe, habár csak konyhanyelven(otthon ezért megfognak vágni, mert baromira nem beszélek jól, csak egymás után csapom a szavakat).

Odaértem, a kávézóban volt bőven hely, ám sajnos nem foteles részen, de ez kicsit sem tudott zavarni. Odamentem a pulthoz, rendeltem: Decaf english breakfast tea(oppá) és ribizlis sajttorta. Mindkettő isteni volt. Megkérdeztem az internetet is, és kiderült hogy nekem adják oda a legutolsó internet jegyet, amivel 1 órán keresztül használhatom a netet. Akkora mázlim volt ezzel hogy el se hiszitek. Az utolsót hoztam el...

Felmentem, skype bekapcs és már hívtam is Esztert. Azonnal reagált, tökéletes képminőség, tökéletes hang, semmi akadozás és egyszer sem szakadt meg. Nem volt egy erős net (125kb/sec), de könyörgöm ENNYI a minimum ahhoz hogy normálisan tudd használni az alapvető szolgáltatásokat. Ennél kisebb sebességnél inkább szenvedés minden... 21. század KUWAIT SZAKAN FFS!!

Időközben megérkezett Reni is, de Én még beszéltem (boccs). Anyuékat nagyon jó volt normálisan látni, mindenki egyben: Papa, Mama, Nővérkém, Apu, Anyu. Király volt, nagyon élveztem, ha csak 1 órán át tartott is. Aztán lejárt a net, és elraktam a laptopot. Renivel dumáltam, és még ajándékot is kaptam Tőle: egy bugyuta fejű tevét:D:D Nagyon jól néz ki:)
Köszönöm, jó volt. Mivel Reninek vissza kellett mennie, nem maradtunk sokáig, fél 10-re vissza is ért a börtönbe, Én meg fogtam egy taxit haza.

Otthon rendeltem magamnak kaját, aztán elkezdtem nézni egy filmet. Majd 11 környékén hívott Rafal hogy fent vagyok-e még. Mondom persze. Akkor jön és hoz puppyseed kalácsot (BEJGLÍÍÍÍ). Ok. Nah hát mondanom sem kell hogy baromira jó ötlet volt, mert széthülyültük az agyunkat, ettünk, meg beszélgettünk, meg minden csináltunk. Szóval baromira nem voltam egyedül, és nagyon jól éreztem magam.

Igen tisztában vagyok vele hogy fundamentalistává válok... (most minek borotválkozzak?:D)

A bejgli érdekes dolog itt, mert tele van mákkal: tiltott. Ezen kívül jól át volt itatva rummal: tiltott. Szal mondhatjuk, hogy olyan csúnyán megkeféltük a törvényeket, ahogy azt normál ember nem szokta... Tömény droggal tömtük a fejünket... haráám. Jól esett. Rafallal még az asztalba is belevágtunk amikor a bejglit szeltük:D No comment.

Boldog Karácsonyt:)))

Aztán 3 körül el is mentünk aludni. Másnap délután 3-kor sikerült is felkelni, lementem Rafalhoz, hogy akkor beszéljük meg a dolgokat. Megbeszéltük, Megyünk az Au bon Pain-be (azaz a péjnbe, mint fájdalomba: vicces volt). Ez egy Kávézó és sütöde az Avenues nevű mallban. Rafal, Ewa, Yani, Reni és Én. Többen nem is kellettünk. Itt ittunk, ettünk, hülyültünk, neteztünk. Ingyenes volt a net, és megállapítottam hogy lassabb mint a szakanban. Nem tudom hogy csinálják... Jól éreztem magam itt, és sikerült is eldumálni egy csomó időt. Aztán vissza a szakanba, majd netezés, meg hülyülés...

Nahh itt van Renike is, hogy teljes legyen a világ, de akkor már felrakom Ewat is...

Összegzésképpen elmondhatom hogy rosszabbra számítottam. Arra hogy jobban megvisel, és jobban magamba roskadok, ám a helyzet az hogy épp ellenkezőleg: az elmúlt pár hétben most érzem magam a legjobban.

Btw., Lilla mondta, hogy elvileg meghívtak a nagykövetségre szilveszteri partira. 15KD a beugró. Ezzel alapvető gondom az, hogy per pillanat 10 KD-m sincs. Ha kapok ösztöndíjat addig, akkor elképzelhető hogy benézek, ha nem akkor nem.

Jah és ittlétem alatt először berágtam a müezzinre. Ma valaki direkt szívatta a népet. Az Én hibám hogy mostanság többet meghallok (úristen asszimilálnak), de az már nem hogy ma majdnem mindegyik kb. 10 percesre sikeredett, és már-már azt hittem hogy soha nem ér véget. Arról nem is beszélve hogy valaki randomra bekiabálja hogy Allah...Ahkbar.

HÓ HÓ HÓ HÓÓÓÓ

Kellemes Ünnepeket és Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Legyen szó kuwaitban élőről, vagy otthon élőről. ISP szerint máshonnan nem nagyon néznek... (bizony, nekem is van nagy testvérem:) )

Nem lesz semmi érdekes a mai napon. Másfél órát aludtam, nem tudtam többet, nem tudom miért. Nem érzem magam fáradtnak, de a szemeim égnek. Majd megjavítom őket. Valószínűleg pókerezni fogok, miután Rafal meghekkelte nekem a facebook pokert. Késő délután pedig elmegyek Keifanba ahol egy kávézóból folytatom tovább a "Karácsonyt", ám immáron finom kávéval, sütikkel illetve jóval gyorsabb illetve biztosabb interneten. Meg Reni is ott lesz.

Iskola jó volt, beszéltem Lillával, és sokat és jót csevegtem a lengyel arcokkal. Nagyon kedvelem őket, Ewa még sütit is sütött nekünk. Rafalt kicsit szivatom még a mozival, mert Én el akarok menni, de Ő nem.

Amúgy legviccesebb az a pillanat volt amikor mondtam hogy Merry Xmas, majd pár másodperc múlva leesett hogy Gratulálok Bálint, magadnak kívántál Boldog Karit, mert itt senki nem keresztény rajtad kívűl (korán érkeztem...). Illetve Beca keresztény, de orthodox... De mindegy is: mostanában túl sok Family Guy-t nézek ahol teljesen egyetértek Briannel.

Mit írjak még?

Tessék menni bejglit zabálni, whiskyt inni, pezsgőzni, úgy generál inni és enni a családdal! (Én is ezt fogom csinálni, csak remote kapcsolaton keresztül, meg az alkohol nélkül)

Szombati vacsora+hülyülés a kaffeteriában

Nem tudom hogy ki volt az aki egy nem létező bejegyzést rögtön egy normál illetve egy nagyon tetszik minősítéssel illetett, de had gratuláljak. Mabruk.

December 17. kaffeteria hülyülés
December 19. Kuwaiti lány, vacsora

Először is: BOLDOG MUSZLIM ÚJ ÉVET!!!

Szóval mint említettem nyertünk egy vacsorameghívást, mivel több kérdésre tudtuk a választ mint a szemben álló csapat. Ez eddig normális is. Azaz két csoport volt, az amelyik nyert, és az amelyik nem nyert... Azért írom le ezt így, mert többeknek ez nem volt ennyire nyilvánvaló. És ugye csak a nyertes csapat kapott meghívást.

Nos a lány akihez meg voltunk hívva, elkezdte szervezni, a buszt, meg mindent. Ennek az lett a vége hogy csütörtökön, szóltak nekünk a Markaz Lugatban, meg a szakanban is (suli és kolesz) hogy, még aznap este, azaz csütörtök este lesz egy haflat (parti) a markaz lugatban 6 órakor.

Tudniillik, nekünk azt mondták hogy szombaton lesz a vacsorameghívás, és a busz 6 órakor lesz a markaz lugat elött. Jó. Akkor mi ez a parti csütörtök este 6 órakor? Kicsit furcsálltuk, és az volt az érzésünk hogy a jóemberek itt összekeverték a szezont a fazonnal...

Természetesen elmentünk, kivizsgáltuk és ahogy sejtettük, semmi nem volt csütörtök este a markaz lugatban. Várható volt...

Én vittem fényképezőt. Visszafelé beugrottunk a kaffeteriába enni. A fényképezőt mivel nem tudtam sehová sem rakni ezért elöl volt. Nos, ez nem várt reakciókat váltott ki a konyhás személyzetből. Azt akarták elöször hogy adjam oda nekik... Nah még mit nem. Aztán utána képeket akartak. Legyen gyereknap kaptok képeket. Konkrétan mindenki képeket akart, hülyültek mint állat, és úgy viselkedtek mint az ovisok. Hihetetlen volt. Felnőtt emberek és egy fényképező ezt hozza ki az emberből. Hát csináltunk...

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN VAN!!! (otthon jó a net, úgyhogy tessék csak megnyitni)

Kis köpcös mindegyik. Van akit nagyon szeretek, van akit nem annyira. Lehet találgatni hogy melyik, melyik:)

Aztán eljött a szombat. Már eddig is voltak olyanok akik azt hitték hogy mindenki meg van hívva és mi hiába mondtuk azt hogy nem így van, nem akarták elhinni. Volt olyan aki ott volt, részt vett a versenyben, de a vesztes oldalon volt, és tisztán halhatta hogy Ő nincs meghívva, szombat este mégis ott toporgott hogy elmenjen. Egyszerűen vicces volt a köbön.

Az összes nyelven elmondtuk hogy ez félreértés, és Ti nem vagytok meghívva. Igazából nekünk mindegy volt, sőt, szerintem kicsit szerencsétlenül nézett ki hogy a többieknek nem járt valami, de mekkora kellemetlenség lett volna hogy azok is eljönnek akik még az órára sem jöttek be? Aki meg vesztett az meg még egyszer megkérdem, mit képzelt?
Sok sok idióta van ám a világban. Mindegy, végül is elindult a csapat (lányok jöttek értünk, érdekes a lányoknál nem volt ilyen gond. Úgy néz ki a fiúk közül több idióta kerül ki) és csak néztük ahogy pár ember hitetlenkedve, az igazságot el fogadni nem akaró arccal bámulja a tovahaladó buszt.

Kis idő után megérkeztünk. Tipikus kuvaiti ház: bazinagy volt. Nagyon sok giccsre számítottunk, de egyáltalán nem volt súlyos.
Én egy házat nem így rendeztem volna el, nekem nem volt természetes a szobák/helyiségek eloszlása, de itt valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni.

Van az alap szint, amin van egy TV szoba amiben mi fiúk dekkoltunk, van egy viszonylag nagy étkező, egy rejtett, indusztriális konyha (amiben persze a szolgálók főznek) és egy nagy társalgó szerűség, ami normálisnak tűnik így az arab társadalmat nézve.

Alul egy hatalmas tér van ami szintén társalgó, illetve egy csomó kacat van. Fent vannak a lakórészek, lányok és fiúk külön. Külön öltözőszoba, sok kacattal.
legfelül laknak a szolgálók.

Jobb oldalon a háziasszonyunk

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN

Tudni kell hogy ebben a házban 5 kuwaiti ember lakik és velük lakik 6 indiai vagy bangladeshi vagy ki tudja milyen szolgáló. Sofőr, kertész, szolgálók, séf, varrónő.

Megérkeztünk, leültünk, beszélgettünk. Elején kicsit döcögve mentek a dolgok, aztán oldottuk a hangulatot. A legtöbbet persze Rafal, Pavla (cseh lány) illetve a magyar srác beszélt:) Oldottuk a hangulatot. Otthon volt az anyuka, meg az apuka is. Jó fejek voltak nagyon, mi meg nagyon tisztelettudók.

Aztán elkezdték felszolgálni az ételt. Elöszőr is azzal kell kezdenem hogy forró volt. Nagyon rég ettem ilyen ételt, ami forró volt. Egyáltalán.... forró ételt nagyon régen ettem. Rizst, itt gőzölögni még soha nem láttam.
Apropó rizs, meg csirke. Nem hittem volna hogy megkóstolom, de nagyon jól tettem hogy végülis megtettem: omlós, ízes, és szaftos volt. Nem száraz, nem ízetlen, és nem hasonlított egy adag fűrészporra.

Aztán volt chilis cucc, ami csípős volt, ez is jólesett, aztán volt még mindenféle. Nagyon jó volt. Egyszerűen szuper volt. Ez simán megérdemel egy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM-öt.

Ezek után jött az hogy beszélgettünk még, jöttek még családtagok, meg teázás, sütievészet. Sok jó süti volt.

Hihetetlenül jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Máskor is megyünk:)

Autópálya

Kétszázzal száguldunk az autópályán reggel fél hétkor, a vízcseppek felfelé menetelnek az ablakon a menetszéltől, mint hangyák nyár végén. Én vezetek, mindenki más kapaszkodik. Épületek suhannak tovább, az eső megver mindenkit. Levillognak néha, aztán mi is elhúzunk pár közlekedő mellett. Majd észreveszem a negyedik kollégiumi épületet. Egy pillanat alatt semmivé foszlott a visszapillantó tükörben.
A tizedik emeleten állok, az ablak előtt egy boxerban. Törölgetem a szemeim ahogy bámulok ki az ablakon és nézem ahogy száguldunk.

Valahogy ilyen érzésem volt amikor ma reggel felkeltem és kibámultam az ablakon. Apokaliptikus hangulat, a fák mintha magvakat csipegetnének a földről, és esik az eső. Esik? Vízszintesen vágja az étert.
Az egész épület remegett, kíváncsian figyeltem hogy mikor kezdünk el mi is hajladozni a buta szél parancsaira.

Meglepően éberen léptem ki a szobámból hogy elinduljak a fürdő felé, kis boxeralsó, amsterdamos füvezős béka volt az alvótársam, csak hogy polgárt pukkasszunk.

Jelenésem volt fél nyolckor a recepción: Artúr szólt hogy a vezető elintézi nekünk a kórházat, meg a személyit. Szóltam Rafalnak is aki azt válaszolta hogy ott lesz. Nem erre a válaszra számítottam. Csont fél nyolcra leértem, Rafal akkor lépett be az ajtón, amin süvítve tolakodott utána a szél.

Elégedett fejet vágott, majd elmondta hogy kezdte azt hinni hogy átvágtam. Mielőtt még nagyon belegondoltam volna abba, hogy lehet az oroszok meg velem játszottak, megjelent a boszniai srác, ugyanazzal a céllal. Rendben, helyben vagyunk. Lassan szállingóztak az emberek, készen arra hogy vérvizsgálatot csináljanak és utána leadják a személyi igénylést.

Nos akkor itt megállnék egy picit.
Kezdjük azzal hogy SENKI nem mondja, hogy mit is kell intézni, neked kell rájönnöd, hogy merre vannak a dolgok, mit kell csinálni. Nem vagyok egy elveszett ember, de egy minimális tájékoztatást elvárnék. Előző ösztöndíjasok, itteni haverok, köszönöm. Remélem engem is majd elolvas egy jövőbeni ösztöndíjas és fogok tudni neki segíteni.

A következő dolog az a fényképek. Összeszámoltam: most tartunk a 16. leadott igazolványképnél. Körülbelül 6000-7000 forint értékben költöttem igazolványképre. Valamelyik arab ezekkel tapétáz. Nem akarok belegondolni hogy mi van akkor amikor valakinek meg is tetszünk. Kér még? Biztos vagyok benne, hogy még kelleni fog, mert ide érzem hogy a sarokba nem jutott elég. Amúgy nagyon vicces hogy majdnem minden igazolvány meg egyéb helyen más a fejem, meg a hajam.

A harmadik pedig maga a vércsoportvizsgálat és kórházi ügyintézés. Egyszer már végigültünk egy ilyen vizsgálatot, körülbelül ugyanazt a papírt kaptuk meg kitöltve mint amit most megint ki kell töltetni. Nem mintha nem akarnék vérvizsgálatot mert miért ne? Csak valahogy nem hiszem el hogy ez nincs meg valakinél, nem tartja egy mappában az éppen aktuális ösztöndíjasok űrlapjait, hogy utána ezzel ne kelljen foglalkozni. Nekem ez magas.

Nos odáig sikerült jutni, hogy mi ketten Rafallal mehettünk a dolgunkra, mert a Főatyaúristen nem volt még akkor bent hogy kitöltse a papírjainkat. Ez azonban nem az Ő hibája hanem teljesen egészében a miénk, ugyanis nem mentünk el hozzá (és most már végkép nem tudom ki az) kitöltetni a papírokat. Mondjuk nem sikerült megálmodnom hogy mit is kell ezzel csinálni, de majd talán megjelenik mint a csodaszarvas. Insaallah.

Én elmentem iskolába, kemény 40 percre, Rafal meg vissza aludni. Aztán suli vége, nincs semmi, bejelentették hogy Vasárnap nem lesz suli (Reni Te orákulum:D) mert muszlim újév lesz. Én meg mondtam hogy nekünk meg teljes hétvége lesz a vasárnappal...

Hazafele már salak-piros lett minden: értsd azt ezalatt hogy egy enyhe homokvihar jött, és olyan idő lett amiben inkább alszol mint hogy bármi mást csinálj. Én mondtam hogy elmegyek valami kaját szerválni, aztán megyek. HIBA VOLT.

Visszafelé csónakot kellett volna bérelnem, de csak a cipőm volt. Vártam egy picit, hogy elálljon, de nem akart. Gondoltam erőt veszek magamon és hazafutok. 300-400 méter körülbelül. Gondoltam hogy majd ha futok és átugrom a pocsolyákat akkor nem lesz gond. Ekkor jött a bibi. Az ugrálós dolog 10 méterig működött, utána nem volt mit átugrani. Egy egybefüggő nagy tócsa volt minden és eszméletlenül zuhogott az eső.

Éreztem ahogy bokáig lépek a vízbe, a barna cipőm eltűnt a vízben. Ez van. Nem tudtam erre koncentrálni. Teljes erőmből sprinteltem, a végén azt hittem lebabázok, már remegtem annyira kimerültem. Egy hatalmas vízi szörny lépett be a koliba: Én. Konkrétan bőrig áztam. És nem a "kicsit megáztam de azt mondom hogy bőrig áztam" elcsépelt jelentésre gondolok... bőrig-bőrig. Az alsógatyámból két kézzel csavartam ki a vizet. A cipőm 4x nehezebb lett, és sokkal sötétebb színű. Nem is a szobámban vetkőztem le, hanem mentem a konyhába és rögtön pakoltam a cuccokat a szárítóba...

Kuvaitban bőrig áztam. Aggódtam a szobám miatt is, de hál istennek semmi nem jött be. KOPP KOPP.

És mi a vége az egésznek? fél órával visszaérkezés után enyhe szellő fúj, az eső nem esik, és süt a nap. Nem káromkodtam, nem voltam ideges, egészen jól viseltem a dolgokat.

Remélem nem untattalak kedves Olvasó, de most betűnapom volt. Alkotni mindig kell, és ha már itt tartunk, megyek is kreálok még valamit.

Ez+Az

Régen írtam nem? Nah most megint arra vetemedtem hogy írjak. Éppen próbálok kaját rendelni, de baromira nem egyszerű feladat, mert konkrétan semelyik telefon nem működik, ha meg működik is akkor meg nem veszi fel senki, illetve foglalt. Nagyon vicces...

Aztán beraktam a blogba ezt a vélemények gombot. És rájöttem arra hogy valaki nem szeret, sőt a legtöbb bejegyzést nem szereti. Anoním bírálóm, kérlek írj nekem valamit, hogy hogyan tudnám kielégíteni szükségleteid, hogy ne legyenek nem tetszik pipák? Mi nem nem tetszik?
Ha sokat írok az a baj, ha sok a kép az a baj. Lehet a nyelvezetet nem bírod? A stílussal nem igazán tudok mit kezdeni, bár tudom hogy sokak gyomrát megfekszi. Ilyenkor egy tanácsom van: ne olvass.

Rátérve más dolgokra (még mindig senki nem veszi fel...) az idő szép, kuwait még mindig baromi unalmas, karácsonyi hangulat smafu (mafi), ami mondjuk nem is baj és meleg van. Végül is azt élvezzük, a többit nem annyira.

Kiderültek az időpontok: Január közepén fejezzük be a sulit, bár a konkrét vizsgaidőpontokról még nincs eredmény, de majd az is lesz. A második szemeszter Júni 16-ig tart és utána gondolom 1 hét szünettel lesz egy nyári szemeszter. Nem igazán tudom, hogy mit is fogunk csinálni Augusztusban a 60 fokban... de biztosan kitalálnak valamit az okosok. Azt hiszem a második szemeszter vége és az egész harmadik szemeszter fog arról szólni hogy strandra járunk, meg a csúszdaparkba.

Már felhívtam mindent basszus, de senki nem akar kaját hozni nekem... Éhen fogok halni...

Karácsonyt még nem tudom hogy lesz. Valószínűleg testületileg be fogunk ülni valami kényelmes süppedős, internetes, kávézós, kajálós helyre, és nagy ívben fogunk tenni az egész világra. majd meglátjuk milyen lesz.

Ma reggeli közben Beca, a grúz srác megkérdezte hogy megyek-e templomba majd karácsonykor? Itt van keresztény templom ugyebár.
Elgondolkoztam rajta, hogy hmm, még soha nem voltam templomban karácsonykor, és milyen durva lenne ha most mondjuk elmennék. Aztán eszembe jutott hogy milyen csapnivaló vagyok ilyen dolgokban, és hogy alapvetően kefélném meg az ideológiámat (amiben szentül hiszek, nem úgy mint másban), így azt válaszoltam hogy nem.
Nem tudom miért mennék templomba amikor haverokkal tudok lenni egy jó kávé meg valami király kaja mellett valami kényelmes helyen. És mivel eléggé szeléslátókörű emberekkel leszek, ezért bármilyen témát is előhozhatunk.

Amúgy kezd nagyon monoton lenni itt a dolog. Múltkor Theoék mondták azt hogy hihetetlen de még a katonaságban is jobb volt mert tudták, hogy ki tudnak menni néha, és have fun volt akkor. De itt? Hova mész ki?

Amúgy Theo meg Wang vettek repjegyet, Egyiptomba illetve Sziriába, 1 hétre a karácsonyi időszakra. Baromi drágán.
Theo (egypt) mondta hogy végigfogja piálni az ott kint töltött időt, meg ahogy tudja rombolni az agysejteket, sőt az is megfordult a fejében hogy elmegy kurvázni.
Hozzátenném, hogy Én nem irigylem, mert ezek nagyon csúnya és erkölcstelen dolgok... haráááám....Alkohol, meg nők?? EJNYE-BEJNYE!

Még mindig éhes vagyok. De kezdek átesni a holtponton. Csak nem fogok elájulni... Majd bedobok egy két almát.

Akartam sok mindenről írni, mert azért történnek dolgok, de egyrészt nem jegyzem meg őket, másrészt kis pitiáner dolgok, amikkel nem akarlak Téged untatni, kedves olvasó. Majd ha történik valami érdekes akkor szólok. Btw, most intézem a Bitáqa Madaniyyát, azaz a személyit. Nagyon vicces... ha a koreaiak meg itt a haverok nem mondanak valamit, meg nem kérdeznek akkor még most sem kezdem el intézni.

Persze nem izgatom fel magam, semmi fontos dolog nincs ebben. Sőt már semmin nem izgatom fel magam...

Kuwaiti Nemzeti Múzeum, előző este: KÉPREGÉNY!

KÉPGALÉRIA Dec. 12.
Nem minden kép van felrakva a blogra, vannak a képgalériában. Ezen kívül a blog nagyon lekicsinyíti a képeket (rá lehet kattintani hogy nagyobb legyen, de még úgy is kicsi), ellenben a picassán elvileg nagyban vannak fent.

Ezt a bejegyzést az Olvasni Nem Szeretők Egyesülete támogatta. Bár itt is kell egy kicsit olvasni, de megpróbálom rövidre fogni.

Kezdjük korábbról egy kicsit...

Megvettem a Kashkawan sajtot, és vettem hozzá ilyen fura kenyér félét. Szegény diák kajájának nem hívnám mert a sajt drága volt, de husi nem volt, szóval tekintsétek aminek akarjátok. A sajt nem volt nagy szám, de jól esett.

Szobám, meg a kis kamra szeglet. Ide hallom az úristen hogy lehet így élni??? Lehet:D Az arielt egy kicsit kiöntöttem, majd szerzek egy Bangladeshit valahonnan hogy takarítson ki. Van minden: Arab feliratos Pepsi és Coca termékek (feldobják a szobát), robbanó kínai cuccok (földhöz vágod robban)

Arab prezentáció, illetve rákattantam az ízesített TEJ-re. Durva, nagyon édes és nem hányom el magam tőle. Ellenben nem iszom folyton ilyet, mert fura élettani hatásai vannak:D












Éjjel 1-kor: Bálint éhes vagy? Jaa belém férne valami. Akkor rendeljünk. Ok. Mit kérsz? Nem tudom, de legyen elképesztően fokhagymás meg húsos. Okés... Tömjük a majmot Theo szobájában. (klikk a képekre, és nagyobbak lesznek)













NEMZETI MÚZEUM December 12! azaz MA!

Nem érdekel ha hosszú lesz a poszt, ezek úgyis csak képek.
Szóval ma a Kuwaiti Nemzeti Múzeumban voltunk. Hát mit mondjak? Nagyobb volt mint az előzőek, de annyira ez sem tudott megfogni. Nem ilyen múzeumokhoz vagyunk mi szokva. A legérdekesebb rész az az volt amikor életnagyságú bábukkal szemléltették a kuwaiti életet. Ugyan az mint a mubarakiyyában.


Reggel: Új Kaffeteria, törökök, indonéz, kirgiz.
Mr. Csíkszem:

Markaz Lugat, várunk, alszunk. Török srác mellettem nagyon jó, majdnem mindenen röhög:)
Borotválkozni nem szoktunk, mert minek?












Pole 1 (Ewa)

Pole 2 (Rafal) meg az emírek:D

Buszban, menjüüüüüüüüünk máááááááááááár!!!!!

Ááá, komolyan nem vagyok álmos...

Adelbek rögtön ki is pihente az 5 perces utat egy cigivel. A vicc az volt hogy eltévedtünk... Jah a másik vicces: Felszállt mindenki a buszra, ami egymás mögött parkol, erre jön Iman a kuwaiti, hogy szálljunk le és szálljunk át a másik buszba, mert ez a sofőr nem tudja merre kell menni. Mivan? Cseréljenek a sofőrök! A másik busz nem tud minket megelőzni vagy mi? Na nemáár... Komolyan nem tudtuk elhinni hogy ekkora az idiotizmus.

Hülyegyerek. (FIRE!!!!)

Hafída, Sali és a mosolygós európai gyerek. Nem akarom leírni mivel szórakozunk a fiúkkal egymás között amikor meglátunk egy nindzsát. XD (sok képen behajlítom a térdem, vagy ülök, de amúgy másfél fejjel magasabb vagyok a legtöbb embernél...)
Szigorúan tilos volt fényképezni, de a mutogatós bácsit nem hagyhattam ki:D Kis Ibrahim, ne nézz oda!:D

Bálint, Adelbek, Kenan, Rafal. Meg valami ürge a háttérben próbálja leszedni a hajót a korallzátonyról.

Ewa próbál lejjebb húzni. Sikertelenül.

Nem tudom mi volt olyan vicces. Japán csaj, Koreai lányok, Pole, Bálint, Theo, meg még ki tudja kicsoda. (van egy másik verzió a képgalériában, csak ide nem akartam kirakni)

A csapat nagy része. Nem az egész mert volt akinek fényképeznie is kellett. mivel elöl túl nagy helyet foglaltam volna, hátra kellett menni... Nem fogom most leírni hogy ki kicsoda, aki kérdez annak válaszolok.

Jani, Adelbek, Rafal, és Bálint. Nem volt rossz idő.

Tajwani lányok (Rafal folyton szivat az egyikkel...) Lilla (magyar) és Ewa.

Look how a Pole behave in an unfamiliar habitat. Mabruk:) (cmon it wasnt that bad... out of sakan at least)

Ki más, ha nem egy orosz (Kenan) mászná meg a LEZÁRT hajót?:D

A csajokkal élvezem a napsütést. A planetárium sajnos zárva volt, így kb 40 perc bolyongás után végeztünk a Nemzeti Múzeummal... hiába, kuwaitban vagyunk.

Vége:)
Hazafele benyomtunk indiai zenét, ami ordított a buszban, hatalmas volt. Nem volt rossz program, de el tudtam volna képzelni hogy utána beülünk valahova, csak éppenséggel mindenkit vissza kellet vinni a szakanba, mert irgumburgum. Ha meg már ott vagyunk akkor mindneki ment a saját dolgára, meg aludni.

Nah gondolom ez se fog tetszeni, mert most meg túl sok a kép vagy nemtom. Mindenesetre tessék írni, kommentelni, szívesen veszem őket. Kérdezni meg minden.

Legyetek jók:)

Fodrásznál voltam

Hehe, nem kell megijedni, azért ennyire rövidre nem vágattam. Mindenesetre megszabadultam egy jó adag hajtól. Hál istennek.

Már nagyon kellett, egy jó kis hajvágás, és nem csak nekem hanem Rafalnak is, így gondoltuk elmegyünk aztán kipróbálunk valami fodrászszalont. Hova máshova mint mubarakiyyába menjünk?

Ok. Láttunk diplomata szalont ahol 300-500 fils volt egy nyírás ami 150-300 HUF. Nem tudtuk elképzelni hogy ilyen létezik. Durva volt. Mindenesetre tele volt, és bizodalmunk sem volt elég, úgyhogy tovább kerestünk. Találtunk egy üreset és Én vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Viszonylag jól levágta a manus a hajamat, de amikor a tetejéhez érkezett akkor azzal nem tudott mit kezdeni. Fent alig vágott, elöl pedig fogta és FULL egyenesen vágta le a hajam. Ennyi erővel egy bilit is tehetett volna a fejemre és körbevághatta volna...

Szóltam neki hogy igazítson egy kicsit, amit meg is tett, de még mindig nemv olt jó arról nem beszélve hogy valami borzasztó érzés volt, hogy ha lelapul a hajam akkor elöl full egyenes. Szóval felborzoltam kicsit.

Alapvetően nem sikerült rosszul (ami fontos, mert ha normálisan nézek ki akkor jól érzem magam), de otthon még igazítottam az elején kicsit. A suliban mondták hogy hosszabban jobb, de nem érdekel, nekem így kényelmes.

Ma megnyertünk egy "versenyt" amiben kikérdezték az eddigi két előadás tartalmát. Jah igen, Badr nem volt, és a normális csaj volt megint aki szerintem érdekes dolgokat szokott mondani. Van nyeremény is. Egy ebédmeghívás a házába.

Nah most ez nagyon vicces mert ugye 2 csapatot csináltak a 40 emberből, így a csaj gondolt egyet és meghívott cirka 20 embert a házába ebédre. Nem lehet semmi. Kíváncsi leszek rá. Jövő hét szombaton lesz esedékes. Karácsony elött.

Aztán van Badr project, amit meg kell csinálni. Nos nekünk úgy néz ki, hogy a fiúk-lányok ismerkedéséről csinálunk felmérést. Kész van már a kérdőív is, csak ki kell töltetni. Természetesen lányokkal is. Nos Én mondtam hogy bevállalok egy nagyobb adagot. A 25 kérdőívből 9-et Én kaptam meg, mert elkértem Rafaltól az Ő példányait. Nem is tököltem sokat, kiszúrtam a lányokat, odamentem és mondtam nekik hogy kéne egy kis segítség. Rafal ott volt mellettem, de Én beszéltem. először kicsit néztek, aztán persze simán ment minden... Miért is ne?

Honnan jöttetek? Tudsz arabul olvasni? Húúú felolvasnád ezt? Mondom most nem, nem akarnám égetni magam. Gyere máskor is! Remélem még látunk! És sok mosolygó lányka.

Ez eddig oké és jó és szép de az egész hatalmas campuson csak 1 fiút láttál lánnyal/lányokkal beszélni és nevetgélni. És hát nem magyar volt?:D (valami B betűs neve volt).

Mindegy siker volt, most megyek is kiértékelem a válaszokat. Majd még írok.

Kaffeteria, hétvége, pénz blabla

Az az igazság hogy nem szoktam gondolkozni a címen. Egyszerűen amikor rákattintok, hogy új bejegyzést akarok csinálni, és bejön a cím mező akkor átfut az agyamon pár dolog és ami először eszembe jut azt írom bele a címbe.

Gondolhatjátok, hogy természetesen ez se mindig van így, mert akkor megint megnőne a nézettség, hehe:)

most ígérem rövid leszek, mert nincs sok időm mielött lemerül a gépem. (Mivan ott nincs áram kérdésre behúzok egyet.)

Nah hát a hétvégée megint eseménytelen volt, azt leszámítva hogy elmentünk Rafallal és a két magyar Doktor tanonccal az Avenuesba. Egy kedves, rendes helyi magyar, Péter vitt el minket. Azóta már meg is hívott a sivatagba BBQ partira, nagyon érdekel a dolog, de még szervezem az embereket, mert sajnos nem vagyunk elegen.
A két magyar sráccal keveset voltam együtt, de amikor együtt voltunk akkor nagyon jól éreztem magam velük. Jó volt hülyülni, kicsit szabadon beszélgetni, KÖSZÖNÖM:)

Szóval Avenuesban csak pár dolgot akartunk nézni, meg vásárolni, semmi nagy dolgot. Aztán Rafalnak mondtam, hogy nézd már ott a Pierre Cardin bolt. Nah hát ott ragadtunk. Rafal sikeresen vett egy öltönyt, persze megint olyan viccesen alacsony áron mint amilyenen Én vettem.

Amíg Ő próbált, addig Én szórakoztam. Vágjátok a Wall Str.-es filmeket? És a gazdag üzletembereket? Nah, hát találtam egy olyan kabátot amit az ilyen filmekben szoktak viselni. Hosszú fekete. 1.5 millió HUF. Háháháá ez pont jó lesz nekem. Full kashmir, belül meg vidrabunda vagy micsoda. Az eladó külön smasszert rendelt nekem hogy ne fussak el benne.
És jön a slusszpoén: nem állt jól. Mondtam az eladónak, hogy nem tetszik, nem áll jól. Nem kell:).

Voltak bőrkabátok, leértékelve, azokat is megnézegettem. Fél millió forintos bőrkabátok, és egyik hülyébben állt mint a másik. Ennyire azért nem vagyok elrontva, bezzeg a kabátok!

Aztán vettem egy hősugárzót mert olcsó volt, és miért ne? Baromi jó szolgálatot tesz. Ha fázik a lábam (leginkább csak az szokott) akkor bekapcsolom, elé rakom a lábam és awwwwww. Közben megy valami zene, vagy Family guy vagy nagy ritkán arabul olvasok valamit.

És akkor záróakkordként jöjjenek még jó hírek:
Megnyílt a kaffeteria a szakan mellett. Durva. Nem kell buszra szállni, nem kell sokat sétálni (bár az az igazság hogy ez hiányzik), hanem csak kilépsz a szakanból, mész 10 métert és már ott is vagy.
Sőt az alsó részlegen imádkozás megy. Tök jó nem? Sokat imádkozott? Fáradjon fel a folyton nyitva lévő kaffetériába és egyen egy kis rizst csirkével. Also restores mana by 20%.

És utoljára, de nem utolsó sorban: nagyon úgy néz ki (hivatalos papírt plakátot láttunk:) ) hogy a havi apanázsunkat 60 KD-ról 100 KD-ra emelik. Ez nem rossz. Arról nem is beszélve hogy minden szemeszter elött kapunk 50 KD könyvpénzt, amit most megdupláznak, szóval lesz olyan hónap amikor 200 KD-t kapunk. Nem semmi, de van miből. Ha már kempingeznem kell...

Szóval ennyi. Szerintem nem lett túl megerőltető a mai poszt. Majd még írok.

Szöveg+képek

Megint régóta nem volt bejegyzés. Pedig most egyre jobb kedvem van.

Zsinórban nem is tudom hányadik napon süt a nap, végig, a szobám csodásan szárad, ma volt az első olyan nap amikor nem fintorogtam amikor beléptem a szobámba (a bűztől). Fizetést is kaptunk, és ha ez nem lenne elég akkor még hihetetlen idióták is vagyunk:)
és még az se szegi kedvünk hogy több napja álmatlanságban szenvedünk. Konkrétan napi 3 órát alszunk, és teljesen felborult minden biológiai óránk.

Sok minden nem történik amúgy. Tegnap hülyültem rengeteget a Koreai srácokkal, nekik is van elég bajuk... meg a török srácokkal is egész jóban kezdek lenni. Hiába egyre inkább azt vélem felfedezni, hogy valamilyen szinten mindenki ugyanolyan. Erre újabb példa a török srácok: nem igaz hogy itt nincsenek bárok, meg lányok, meg semmi. Elképesztő... most erre mit mondjak?

Ha le akarnám írni, hogy milyen dolgok dobják fel az ember napját akkor arra nem lenne elég ez a blog, meg untatni sem akarlak benneteket, de azért mesélek:

Ma elmaradt Badr órája, vagyis nem elmaradt, csak Badr nem volt jelen, de helyette jött egy kuwaiti lány aki elég érdekes dolgokat szokott mutatni. Most a ruhákról tartott előadást, ami jó volt.
A lányok öltözködésénél folyton arról beszélt hogy ezeket a fekete dolgokat temetéskor használják. Sok ilyet mutatott komolyan, nem is váratott magára sokat a válasz: Kenan (orosz): Sokat jársz temetésre?
Hátul ültünk, el tudjátok képzelni hogy szegény csaj magyaráz a kultúrájáról, mi meg próbálunk nem megfulladni a röhögéstől ettől... XD

Aztán higab: fejkendő, mindenki tudja miről van szó. Csaj magyarázza hogy a meleg miatt nagyon könnyű és nagyon lágy anyagból van, és annyira nincs benne anyag, hogy áttetsző. Most az egyik török srác szólt be hidegvérrel: lehet vele halászni.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk be Iman órájára, mert... dolgunk volt nah! Pénzt kellett felvenni:)
Mint utóbb kiderült nem volt semmi a téma: legrosszabb és legjobb pillanatok az életedben. Nekem Ewa a lengyel csaj mesélte, hogy mekkora durva volt amikor egy két ember elmondta, hogy meghalt az apja, vagy valakije és hogy az volt a legrosszabb pillanat az életében. Egyrészt ennyire nem ismerjük egymást (mondjuk aki ezt a kérdést ennyire komolyan veszi abban is van valami bibi), szóval kicsit személyes téma, másrészt itt az a szokás hogy ha valaki befejezte a monológját akkor a csoport dicséretképpen megtapsolja, élen a tanárral, szóval hasonló groteszk dolgok fordultak elő:
"Meghalt a családom egy autóbalesetben, Én nem mert éppen nem volt kedvem elmenni a közértbe velük"
"Very good (taps), nice (taps)"

Rafallal felvettük a pénzt Khalidiyyában aztán vissza a suliba, vagyis az Afaq nevű szerkesztőségbe, ahol megint elüldögéltünk fél órát és semmi nem történt, szal leléptünk. Mivel fizetésnap volt, meghívtam magam egy nem kaffeteria ebédre amit nem mondhatok jónak, de mindenesetre más volt. Utána a szokásos: szakan és elvagyunk.

Theoék voltak Marina Mall-ba, Én majd Hawalliba akarok menni körbenézni, mert lehet veszek egy két dolgot.

Nahjó nem megy ez ma nekem (kb 1 órája írom ezt a bejegyzést)... Képek!

Amikor mentünk vissza a szakanhoz elkapni a buszokat, akkor jött velünk Miss Tajwan és Miss Kína. (senki nem volt a környéken, ezért engedtünk meg ilyen "közeli" képet)

Két veszélyes arc. Rafal magasabb mint Én, de ennek ellenére még mindig úgy érzem hogy Hobbit országba csöppentem (Ő is). Jah és ez a téli holmink. Ennél melegebb nincs, de úgy néz ki nem is kell.
Szobámból a kilátás. Igazából a kép nem tudja visszaadni de valami gyönyörű volt (mondjuk egy DSLR vissza tudná...) Ami aggasztó dolog az a buta gyárkémény...

Már Én is kínomban röhögök

Beáztam. Először kicsit bosszankodtam, majd egyszerűen kiröhögtem a saját helyzetem, majd visszabújtam az ágyamba és visszaaludtam...

Tegnap ugye írtam hogy egy ideje már esik az eső, és hogy Theo szobája megadta magát, és beázott. Ez önmagában vicces és szomorú egyben. Vicces mert tényleg csak röhögni tudsz a szituáción hogy Kuvaitban beázott a lakhelyed, és persze lakhely alatt eddig nem egy sátor szintjét képzeltük. Szomorú pedig hogy ilyen előfordulhat.

Tegnap este amikor nyugovóra tértem azt vettem észre hogy az eső nagyon durván rákezdett, és süvítő szél kíséretében bombázták a felhők Kuvaitot. Ekkorra még semmi probléma nem történt. Lefeküdtem aludni és úgy gondoltam hogy semmi kellemetlenség nem érhet, persze a lelkem mélyén már tudtam hogy reggelre ez gáz lesz.
Az első jel az volt hogy a csukott ablakon simán befújt a szél, de ami a viccesebb az az hogy a víz is bejött a tömítések (azok helyén) mentén, és alul a sínben egyszerűen állt (és még most is) a víz.Reggel nyolckor valami felébresztett. Csöpögés. Több se kellett, nem akartam hogy mindenem elázzon, vagy tönkremenjen valami. Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, és körbenéztem. 4 helyen eresztett (most már csak 3 helyen csöpög) a mennyezet. A bőröndöm, és ezzel együtt az összes ruhám mellett egy pöttyben, ami hál istennek nem volt rossz helyen, és annyira nem is gázos... szóval nem kellett vele semmit sem csinálni. Aztán az előtérbe mentem...

Itt már jobban jött az eső. Pont oda ahol a cipőim vannak. A futócipőm és a barna megúszta egy két csöppel, de a kék camel egyik párjában fél centi tócsa volt... Itt eleresztettem egy emberes magyar mondatot, majd kiöntöttem a vizet belőle. A hasított bőr eszméletlen jól szívja a vizet... a k...
Most szárad, de szerintem kelleni fog neki egy kis idő: jó nehéz.Kb. ennyit tudtam tenni, mást nem nagyon. Máshol nem eresztett annyira, csak ezen a két helyen de ott több lukból. Visszamentem az ágyba, ahol észrevettem, hogy az ágyam felett is van egy panel (konkrétan a fejem fölött) aminek a fele teljesen át van ázva: tudjátok mint amikor belemártod a kekszet a teába. Ha több eső esik vagy valahogyan még kap vizet akkor rám fog szakadni. Már alig várom.
Amikor felkeltem és kimentem a folyosóra, nem lepődtem meg. Beázások mindenhol. És itt már volt olyan panel ami nem bírta és leszakadt. Ugyanolyan mint az Én félig átázottam. A WC-ben konkrétan nem bírta az álmennyezet és félig lejött. Nagyon vicces.
Este hallani lehetett ahogy a vízcseppek koppannak az álmennyezeten, és utána toccsannak a szobádban valahol. VÉGIG. Csoda hogy nem hugyoztam be.

Olyan mintha nem lenne tetőnk, hanem csak az álmennyezet. Egyszerűen kínomban már csak röhögni tudtam... mintha kempingeznénk.

Erre csak egyet tudok mondani: Dinamitot neki.