Már Én is kínomban röhögök

Beáztam. Először kicsit bosszankodtam, majd egyszerűen kiröhögtem a saját helyzetem, majd visszabújtam az ágyamba és visszaaludtam...

Tegnap ugye írtam hogy egy ideje már esik az eső, és hogy Theo szobája megadta magát, és beázott. Ez önmagában vicces és szomorú egyben. Vicces mert tényleg csak röhögni tudsz a szituáción hogy Kuvaitban beázott a lakhelyed, és persze lakhely alatt eddig nem egy sátor szintjét képzeltük. Szomorú pedig hogy ilyen előfordulhat.

Tegnap este amikor nyugovóra tértem azt vettem észre hogy az eső nagyon durván rákezdett, és süvítő szél kíséretében bombázták a felhők Kuvaitot. Ekkorra még semmi probléma nem történt. Lefeküdtem aludni és úgy gondoltam hogy semmi kellemetlenség nem érhet, persze a lelkem mélyén már tudtam hogy reggelre ez gáz lesz.
Az első jel az volt hogy a csukott ablakon simán befújt a szél, de ami a viccesebb az az hogy a víz is bejött a tömítések (azok helyén) mentén, és alul a sínben egyszerűen állt (és még most is) a víz.Reggel nyolckor valami felébresztett. Csöpögés. Több se kellett, nem akartam hogy mindenem elázzon, vagy tönkremenjen valami. Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, és körbenéztem. 4 helyen eresztett (most már csak 3 helyen csöpög) a mennyezet. A bőröndöm, és ezzel együtt az összes ruhám mellett egy pöttyben, ami hál istennek nem volt rossz helyen, és annyira nem is gázos... szóval nem kellett vele semmit sem csinálni. Aztán az előtérbe mentem...

Itt már jobban jött az eső. Pont oda ahol a cipőim vannak. A futócipőm és a barna megúszta egy két csöppel, de a kék camel egyik párjában fél centi tócsa volt... Itt eleresztettem egy emberes magyar mondatot, majd kiöntöttem a vizet belőle. A hasított bőr eszméletlen jól szívja a vizet... a k...
Most szárad, de szerintem kelleni fog neki egy kis idő: jó nehéz.Kb. ennyit tudtam tenni, mást nem nagyon. Máshol nem eresztett annyira, csak ezen a két helyen de ott több lukból. Visszamentem az ágyba, ahol észrevettem, hogy az ágyam felett is van egy panel (konkrétan a fejem fölött) aminek a fele teljesen át van ázva: tudjátok mint amikor belemártod a kekszet a teába. Ha több eső esik vagy valahogyan még kap vizet akkor rám fog szakadni. Már alig várom.
Amikor felkeltem és kimentem a folyosóra, nem lepődtem meg. Beázások mindenhol. És itt már volt olyan panel ami nem bírta és leszakadt. Ugyanolyan mint az Én félig átázottam. A WC-ben konkrétan nem bírta az álmennyezet és félig lejött. Nagyon vicces.
Este hallani lehetett ahogy a vízcseppek koppannak az álmennyezeten, és utána toccsannak a szobádban valahol. VÉGIG. Csoda hogy nem hugyoztam be.

Olyan mintha nem lenne tetőnk, hanem csak az álmennyezet. Egyszerűen kínomban már csak röhögni tudtam... mintha kempingeznénk.

Erre csak egyet tudok mondani: Dinamitot neki.

EID MUBARAK!

Nálunk már második napja tombol a szünet, baromira örülünk neki (szarkasztikus fej). Az hagyján hogy lehangolóan unalmas minden, de olyan időnk van ami rá is tesz egy lapáttal.
Nem, nincs hideg... mert a 18 fokot nem nevezném hidegnek, de 3. napja folyamatosan esik az eső. Szürke minden, és esik. Úgy képzeljétek el, hogy most már el sem húzom a függönyöm, és amikor felkelek, felnézek és konstatálom hogy még mindig Kuwaitban vagyok ahol tél van, és visszaalszom úgy 3-4 órát. Durva.
Megint elmondom hogy mindenki ennyit alszik, elképesztő. Arról nem is beszélve hogy inkább este élünk... Most például az eső sok mindent hazavág például a szakant is. Konkrétan tele vannak a folyósok vödrökkel meg az alsó részek. Baromi mulatságos ha nem veled tol ki az eső:
voltam szegény Theo szobájában, azaz a mellettem lévő szobában. Amikor beléptem akkor feltűnt hogy át van rendezve a szoba, meg olyan nyirkos érzésem van... Aztán Wang, aki szintén ott volt, felhívta a figyelmem hogy 3 helyen ázik Theo szobája. Nekem ennyi elég volt. Elöszőr elkezdtem sírni a röhögéstől, de úgy hogy kínjában már Theo is nevetett, Wang is fetrengett, aztán sűrűn bocsánatot kértem Theotól hogy ez tényleg borzasztó de nagyon vicces:) Végül sikerült belegondolni a dolgokba és rohantam a saját szobámba, ahol alapos körülnézés után nem találtam beázást. Remélem így is marad insallah.
Nem semmi mi? Oké hogy nincsenek nagyon berendezkedve a hetes esőkre, de ez azért egy vicc.

És akkor az Eid. Elvileg ma, azt hiszem péntek van, ma van a hivatalos Eid ünnepség. Ilyenkor ünnepelnek az arabok, kecskét, bárnyt vágnak le. Kb ez a legfontosabb. Én azt nem értem miért kellett ezt ennyire elhúzni. Ha mondjuk 1 héttel előbb van akkor az idő is jó, és akkor lehetett volna jobban élvezni. Mondjuk megint Én vagyok naiv, hogy úgy gondolom a jó idő az számít. Nekünk ez az ünnepség azt jelenti hogy tegnap meg ma nem volt nyitva semmi (tudomásom szerint) és az emberek sem nagyon dolgoznak.

A nem dolgozás nagyon vicces mert az emeletünk már úgy nézki mintha bombát robbantottak volna. Pontosítok: a jordán srácok robbantották. A padlószőnyegen széttaposott krémes süti, és az ömlő narancslé az mindennapos látvány. A süti érdekes élmény volt, mivel hullakómásan másztam ki a fürdőbe, és tudjátok mennyire bizarr az az érzés amikor belelépsz valami krémesbe... IGEN!, nekem is ez volt az első gondolatom, de azért csak nem jutunk el odáig hogy a folyosóra szarunk. Nah mindegy, nem nagy ügy, mosdóban szépen lejött.

Apropó mosdó, és WC...említettem már hogy ide is vonatkozik a nem dolgozunk rész? Képzeljétek el. Wc papír már nincs, holnap nem tudom mivel fogja 10 ember kitörölni a fenekét. Én már voltam lennt többször hogy nincs kleenex (ez a neve) de azóta is csak jön. Vicces lesz:)

Amúgy minden a legnagyobb rendben, csak halálra unjuk magunkat... Komolyan. Ha lenne pofánk akkor szerintem mindenki simán átaludná az egész napot. De sajnos van bennünk még valami emberi, hogy felkelünk és csinálunk valami értelmeset, meg amúgy sem tud az ember egész nap aludni, nem?
Csocsó orrba szájba, alvás, evés, hülyülés, netezés (jaaah hát erről az ólvasóim már tudnak hogy mennyire nem lehet élvezni), és ha már nagyon nincs mit csinálni akkor tanulunk is valamit.

Történnek apró dolgok, például ilyen az hogy eltűnt a szárító az emeletünkről. Valószínűleg a bekapcsológombot kell megjavítani rajta, mert beesett, és nem akart működni. Szerintem 2 hónapig nem lesz szárítónk, pedig kb 10 perces munka lenne megcsinálni a megfelelő cuccokkal. Ez az esemény természetesen különféle egyéb dolgokhoz vezetett, például a felfedezéshez, hogy mekkora idióta emberek laknak itt. Megmostam a ruháim, gondoltam leugrok egy emeletet és megszárítom ott a ruháim. Lementem foglalt. Ok, akkor megyünk még egy emeletet: kinyitom az ajtót és a konyha helyén egy úszómedence volt. Egy idősebb bangladeshi arcot képzeljetek el aki a mushrifnak dolgozik. Kb 40-50 éves lehet és itt lakik a szakanban. Nah most nem értem, hogy mi a abban a nehéz hogy a mosógépnek van egy kimenő csöve amit a hozzá kialakított lefolyóba kell dugni? Alapból is ott van, de ha elmozdul a mosógép (egybe van a centrivel, ami azért megmozgatja:D) akkor kijön. Természetesen nem mentem be, de az arc ott mutogatta hogy nézzem meg milyen a hely... pedig Ő csak mosni akar. Valszeg honvágya van, ahol a folyóban szokta mosni a ruháit. Idióta.
És ilyen többször is előfordult már... Komolyan emberek körül sem néznek és csak néznek mint jani a moziban hogy jaaaajj ez meg mitől van.

Aztán a konyhás egyiptomiakkal megint volt bajom. nem is rossz. 2 hónap (TÉÉÉÉNYLEG 2 HÓNAPJA VAGYOK MÁÁÁÁR ITT:D) alatt kétszer konfrontálódtunk. Most majdnem eljutottam oda, hogy átmászok a pult mögé és kajak meggyepálom az arcot. Persze józan ész győzött, már megint. Reméljük így is marad. Mindenki rühelli az egyiptomi konyhás arcokat, és tényleg van is okunk rá. Szívatnak, nem akarnak normálisan kaját adni, meg váltani, feltartanak. Számukra nagyon vicces, de Én láttam itt már Afrikai srácot ordítani és kaját dobálni a pult mögé...

Amúgy történt egy csomó minden, csak nem emlékszem rájuk. Tudom hogy eddig kicsit negatív a blog hangvétele, de egyrészt a kedvem is ilyen, másrészt már komolyan ki kellett ezeket írnom. Az idő is szar, az is befolyásol.

Szóval történt más dolog is, és volt természetesen jó is, meg olyan normálisak. Kijavították a tesztet, hát az lett amire számítottam (ilyen is ritkán van). Nyelvtannál nagyon kegyetlenül elvéreztem, a többi egész jó lett. 82%. Ez semmit nem jelent mert nagyon egyszerű volt a teszt. Ennél komolyabbat is megtudtunk volna csinálni, de rávilágított arra hogy a nyelvtan gázos.

Aztán szerdán miután fél órát vártunk az Afaqban, hogy legyen valami előadás, vagy tanítás vagy valami, úgy gondoltuk Rafallal, Ewaval (a két lengyel) hogy lelépünk és elmegyünk vásárolni, meg pizzázni. Annyi hülyeséget mint amennyit együtt alkottunk már régen csináltunk. Nagyon élveztem, beszélgettünk egy csomó mindenről. Mindketten 25 évesek, a lány ha hazamegy akkor valószínűleg férjhez is megy, szóval komoly emberek. De azért rengeteget hülyültünk. Pizzázás után (amerikai pizzéria, hehh kösz, olasz természetesen jobb, de olyan itt nincs) a beszélgetésünket kihallgatta egy arc aki félelmetes volt, mert értette amit beszélünk (angolul csevegtünk) és 1 foga volt. Ezen kívül rögtön át akart konvertálni minket muszlimmá. Hehe, most őszintén, nem mindegy? Ugyanolyan muszlim lennék mint amilyen keresztény.

Nah most már abbahagyom mert ezt sem fogja már a közönség jó része elolvasni. Nem lett volna értelme két részre szétszakítani csak azért hogy a szemnek ne tűnjön olyan soknak. Akit érdekel az eljutott eddig az utolsó sorig. A többieket... hát sajnálom. Nincs kép, nincs semmi. Majd máskor.

Próbálok itt az emberekkel beszélni, és utolérni mindenkit amikor csak lehet, de sajnos nem egyszerű Veletek beszélni, és mostanság a kommentek is hiányoznak. Elég gyenge az az indok hogy nincs mit kommentelnem. Mindig van (ugye Dév?:D), akármit.

Nah pá

Fáj az arcom

A multikulturális focinak is megvannak az előnyei. Edződik az ember torka, arca, lába. Kérkesedik az ökle, és nő a fájdalomküszöbe.

Ezen felül megtudjuk milyen az amikor az egyik orosz örül a másiknak, megtudjuk milyen a józan gondolkodás, és a nyugalom elérése, jaa meg hogy mennyire kellemetlen bonyolult arcmimikát művelni másnap.


Új cisco programot kaptunk ami hálistennek működik de minden 5 percben rákérdez hogy elfogadom-e a tanúsítványt. Valami kretén az elfogadás időpontjára programozta a lejáratot...

Jah és másik fontos: bemutatták az új 5er bimmert. Szép.

Majd még írok.

Vasárnap van, teszteltem+bejrút

Mindig elcsodálkozok amikor ilyenkor felkelek a suli után, hogy jééé még csak Vasárnap van. Bezzeg Én már voltam suliban, bezzeg Én már csináltam sok mindent: írtam egy tesztet, megkergettem Alit, meg az alváson is túl vagyok. De haladjunk szépen sorjában:

Ma volt az eget rengetően nagy teszt, felfoghatjuk ZH-nak is. Kb 5 oldal volt, szövegértés, nyelvtan, levélírás.
Háááát hazudnék ha azt mondanám hogy tanultam rá, de mindenesetre azért itt az arab környezet meg az hogy naponta leülök a könyv-papír-füzet elé, és mímelek valami tanulás szerűt az meghozta a gyümölcsét.
A szövegértésem hihetetlenül javult, a leírtakat, a szöveget, mindent 100%-san megértettem, a kérdésekre remekül tudtam válaszolni. Emlékszem amikor a placement test volt, hát ott, akkor ezt tolják elém, akkor elsírom magam a tehetetlenségemben, de itt éreztem hogy wáó, ez meglepően könnyű. Szóval szövegértés kipipálva. Ezután jött a feketeleves.

Nyelvtani átalakítós-sikítós-ragos-babos feladatok: nem szeretem őket. Rájöttem hogy a többesszámokat felszínesen vágom, főleg leírni nem tudom őket :D (Walid letiltom a hozzászólásodat ha olyan:D). Meg hát azok a fránya ragok. Komolyan mondom elkezdtem az ujjamon számolni a rohadt alakokat meg hogy most melyik tum,tunna, vagy mi a tököm kell oda mögé. Idegesítő.... és nagyon fontos, szóval erre ráfekszünk.
Persze nem vagyok meglepve, Harságinál is Én voltam angolon az akinek soha, segg fingja nem volt arról hogy milyen nyelvtani szabályok vannak, és miért ezt használjuk. Azért használom mert passzol oda, kész.

Aztán jött a levél/esszé. Ne tessék hasra esni, egy kb 70 szavas kis cuccot írtam, arról hogy hogyan jöttem kuwaitba, és milyen itt eddig, hol lakom, mit tanulok...

Az egészből a tanulság az az hogy fejlődöm, ha csiga lassan is. Megpróbálom felgyorsítani.

Aztán ma ami még említésre méltó az az, hogy megkaptam az iqámát, ami a tartózkodási engedélyem. 1 évre szól, yeeehaaaaw, most már semmi problémám nem lehet, insallah. Egy teljes oldalon egy szép nagy ragasztott cucc van, a másik oldalon meg 10 dínár értékű pecsét meg egyéb cucc, ami nem is fontos :)

A másik fontos dolog hogy 95% már hogy megyek Libanonba pár napra, leginkább bulizni, de ha már ott vagyunk akkor megnézzük Bejrútot is.
4 ember mondott igent, azaz Rafal, Yani, Artur és Én lennénk az alap csapat de mivel tegnap sikeresen eltoltuk az indulást ezért még lehet hogy csatlakozik pár ember. Fasza lesz ide érzem.
Akkor elmesélem:

Még korábban Rafallal kitaláltuk hogy nagyon király lenne elmenni, valahova, leginkább Karácsonyozni, mert haza ugyebár nem mehetünk, mivel karácsonykor meg utána még egy hónapig tanítás van. Az első úti cél Bahrein volt. Gondoltuk autót bérelünk, meg minden és leugrunk egy picit. Igen ám de rájöttünk hogy ez nem akkor poén, mert Bahrein tulajdonképpen ugyanaz mint Kuwait, csak elszórva lehet kapni piát-legálisan. Mi lenne ha bejrútba mennénk? OKÉÉÉ:)
Ha valakinek még kellene pár dolog: google képek

Elkezdtük szervezni, mindent megnéztük. Repjegy olcsó, szállásra a legolcsóbbat válasszuk: konkrétan egy félig szétlőtt szállodára esett a választásunk, de a szobák jól néztek ki(csak a folyósokon robbant bomba) és úgyis csak pár óra alvásra meg a cuccaink tárolására kell... élet? Hát a kaját meg a piát azt egyszerűen meg lehet oldani, mert eszünk kebabot, de az éjszakai élet húzos lesz. Mindegy, fel vagyunk rá készülve, mindenen spórolunk, ezen nem fogunk.

Nééézd Nagyi, ilyen brutál fickók vigyáznának ránk, és ígérem nem barátkozok Hezbollah bácsikkal:

Aztán átbeszéltük a többiekkel, tegnap meg elmentünk egy jegyirodába megvenni a jegyeket, de probléma merült fel mert a jegyirodák többért akarják adni a jegyet a tervezettnél: mivel csak nekem van dombornyomott kártyám, csak Én tudnám megvenni a jegyeket, de nálam nincs annyi pénz. most az lesz hogy elmegyünk a bankba, mindenki odaadja a pénzét, feltoljuk a számlámra, és fizetünk (Anyu, kedves pénzügyi tanácsadóm, erről még azért Veled beszélnék).
Aztán a következő probléma hogy Oroszország nem tagja az Európai Uniónak (no shit...) és Bulgáriát sem akarták annak nézni. Ez azért fontos mert hirtelen nem tudtuk hogy hogyé van oda a vízum.
Aztán felmerült egy másik probléma is. Karácsonykor mennénk. 25-26-27. Ez mit jelent? Nem lesz nyitva semmi, nem lesznek partik? Hááát akkor tökön szúrjuk magunkat, de itthon, meg a haveroknak azt mondjuk hogy fasza volt.

OK, ezek éppen elég problémát jelentettek, szóval átraktuk az időpontot Január 7-10-ig. Újévkor nem tudunk menni, mert más sem hülye, az újév baromi drága, és már semmi hely nincs.

Szóval most így módosultak a tervek. A január első felében indulás most annyival jobb, hogy az eredetinél megint olcsóbb a repjegy, és a szállás, illetve biztosan vannak partik.Szóval szerintem dobni fogjuk a szétlőtt szállodát és nézünk valami 4-5 csillagost. Hogy miért? Mert megtehetjük. Mert megpróbálom beosztani a pénzemet, és már mielőtt kijöttem az lebegett a szemem előtt hogy Én utazni akarok, és élményeket gyűjteni. Hála a Magyar és a Kuvaiti államnak ez sikerül, mindezt az ösztöndíjból. KÖSZÖNÖM:) És ebben az a legszebb hogy a maradék pénzemből még Egyiptom is bele fog férni 1 hétre, látni a piramisokat, meg Kairót.


Mit írhatnék még? Óóó rengeteg dolgot de nem tudok mindent leírni, meg nem is nagyon akarok.

Magyarok

Lett új vélemény dobozka, rögtön kaptam is egy nem tetszik tick-et a legutóbbi postomra. Több eshetőség is van, vagy azért meg nincsenek képek, vagy azért mert nem írtam érdekeset, (ami mostanság igaz, de ha ezt mondanám akkor magamat fényezném hogy korábban meg érdekeset írtam, és azt ugye sosem csinálom:D:D:D) vagy csak simán nem szeretnek, persze ilyen is van. Ahogy a statisztikából látom nem is kevesen lehetnek azok... Persze ez megint csak az Én vívmányom hogy ha rossz is, de olvasnak, hehe.

Tegnap előtt este jött 2 magyar srác. Tegnap Hassan kopogtat az ajtómon, hogy szevasz találkoztam 2 magyar arccal, ideadták a telefonszámukat, adjam oda neked. Óóó mondom király.

Magyar szám, pannonos... 1 sms-be még senki nem halt bele, írtam nekik hogy üdv, amiben lehet segítek, találkozzunk a kaffeteriában.

Tagnap homokvihar+eső volt, baromi idegesítő volt, minden csupa szaros lett, szó szerint. Sárga volt minden, fújt a szél, csípte a szemed a homok, borzasztó.
Megtaláltam a srácokat, aztán elköltöttünk egy vacsit közösen. 3 hétig lesznek itt, ahogy mesélték nekik is vízumproblémájuk volt, amit az itteni magyar nagykövetség megoldott. Nem beszélnek arabul (természetes), egy pályázatot megnyerve cserediákok, és sebészetet fognak gyakorolni. Ilyen volt a szlovák meg a lengyel srác az elején, amikor idejöttem.

Sokat beszélgettünk, kezdetben angolul, mert Rafal is velünk volt, de aztán Ákossal sétáltam vissza, és vele már magyarul. Fura volt. Nem voltam hozzászokva a magyarhoz... Mármint beszédben nem. Visszaértünk a szakanba, kérdezték az internet dolgot. Mondtam nekik hogy adok jelszavat de nem tudom hogy hogyan is fog működni mert nálam is szeszélyes.

Felmarkoltam a jelszót aztán irány hozzájuk. A második épületben laknak, ahol nincsen csótány. Szerencsések. Aztán ki akartuk próbálni a netet, de a laptopjuk egyáltalán nem akart csatlakozni wifin szal nem jutottunk sehova. Szegényeknek nagyon kellene a net, mert ugye hamarosan mennek is haza (milyen vicces már nem?) és intézni kell az otthoni dolgokat, meg ugye a családdal a kapcsolattartás...
Sajnáltam őket, de ebben nem tudok segíteni. Néztük egy ideig a laptop beállításait, de ez nekem magas.

Utána csocsó, ahol Rafallal egyrészt baromi gyengék voltunk, másrészt a két magyar nagyon jó volt. Durván elvertek...

Miután kijátszottuk magunkat, meg kibeszéltük magunkat, akkor mondták hogy fel kell tölteniük a telefonjukat, szóval abban is megpróbáltunk segíteni. Mondták hogy nem lesz túl jó ötlet egy 20 dínárost beletoni a gépbe... úgyhogy ez sem sikerült. Amúgy annyira durván belegabajodtam a nyelvekbe, hogy szegény magyarokhoz néha arabul válaszoltam, amin Ők nem lepődtek meg, de amikor Rafalhoz fordultam és elkezdtem a gondolataimat szavakba önteni akkor igencsak hülyén nézett rám, tudniillik magyarul hadartam felé. Le kellett ülnöm hogy jól van Bálintka...

Sajnos sok minden nem jött össze, de bízom benne hogy az internet és telefon feltöltési problémájuk is megoldódik. Mindenesetre telefonszámokat cseréltünk, és mondtam hogy bármilyen információra van szükségük, bármivel kapcsolatban, akkor csak szóljanak és segítek. (még jó)

Ma Rafallal este klasszikus zenei koncertre mentünk, ahonnan másfél órát késtünk, de jó volt. Rapid-koncert. Nem rosszXD
Utána kedves lengyel barát elvitt minket Marina Mall-ba mert Én már szédültem az éhségtől (a kocsiban anyuval dumáltam). Marina Mall jó hely...de felélmetes hogy csak egy MALL-ban lehet igazán valamit csinálni. Durva.
Amúgy megvannak a szopatások: Car polish, polish my shoes...:D Természetesen jön vissza is hogy Are you hungry?:D


Nagy gyönyörű lett ez a post, kb 5 perc alatt pakoltam bele a gépbe a betűket. Jöhetnek a nem tetszik tick-ek, megérdemlem!

Bé

Rövidke dolgok

Ugyan régen írtam már, de semmi baj nincs, csak belerázódtam a dolgokba és most már nincs annyi érdekes dolog amit leírhatnék. Apró életörömök vannak, van amikor sok, van amikor kevés, de azokkal meg az a legnagyobb baj, hogy mire odajutnék hogy postoljam őket elfelejtem őket.
Hmm... rossz kifejezés, nem elfelejtem őket, hanem éppen ellenkezőleg, inkább elraktározom magamban... ez viszont azt eredményezi hogy nem mindig tudok róluk beszámolni.

Most jöjjenek az észrevételek, dolgok amik mostanság történtek:

1.
Mostanság kísérletezek az "életemmel"... nem kell megijedni, a napi ciklusokat próbálom belőni. Ugyanis kialakult egy olyan ciklus hogy kb éjjel kettőkor fekszem, reggel hétkor felkelek, és délután megint alszom egy jó 3 órát, így teljessé téve az igényeimet. Most ki akarom próbálni azt hogy milyen visszaállni az európaiasabb ritmusra...
Amúgy nem vagyok beteg vagy ilyesmi, itt ez a szokásos. MINDENKI alszik délután, este megy inkább az élet. Ez ilyenkor "télen" megmagyarázhatatlan, mert 20 fok (vagy több) van kint, ami elég kellemes, de amint eljő a tavasz rögtön érthetővé fog válni. Theoék egészen elképesztő szintre fejlesztettés ezt az egészet: éjjel 1kor fekszenek, hajnal 4-fél 5ig alszanak, felkelnek, edzenek, filmet néznek, majd suli, majd haza és átalusszák a délutánt...

2.
Rafallal a lengyel sráccal rengeteget lógok együtt. Nagyon jó arc. Majdnem napi rutinná vált az hogy este fél 7 körül sétálunk a kajáldába, aztán meg vissza, utána egy kis csocsó aztán még valami hülyülés.
Csocsóban is Ő a partnerem.

3.
Apropó csocsó: mostanság keményen izzadunk a sikerért, ugyanis miután tönkrevertük a kezdő ligát, hírünk ment a szakanban, és elkezdtek szállingózni az irániak, a bahreiniek, burkina fassoiak... Hát a mérlegünk valami hihetetlenül leromlott. Nyugodtan mondhatjuk hogy az elején konkrétan szarrá vertek bennünket. Aztán jött egy Iráni páros akikkel ugyan megizzadtunk, de úgy elküldtük őket gyufáért ahogy az illik.
Rájöttünk hogy ha fejlődni akarunk, akkor velük kell játszani. Nem vagyunk profik, de ha így haladunk, akkor egy jobb napon igen nagyon durván elverünk majd mindenkit.

4.
Fociról írtam hogy fáj a lábam... nah hát azóta se lett számottevően jobb, ugyanis még mindig orrba szájba focizunk.
A gond ott van hogy az ingerek nem szűnnek miután befejeztük a focit: pár nappal korábban, reggel már megszólalt az órám és ideje volt felkelni, de tudjátok ilyenkor az ember annyira kába hogy képes visszaaludni pár percre is, természetesen nagyon felszínesen és ilyenkor álmodik is.
Egy ilyen volt velem amikor valószínűleg fociról álmodtam és álmomban rúgtam egyet: a probléma ezzel az hogy igaziból is rúgtam egyet, méghozzá izomból a falat. Kb. üvöltöttem, azóta kicsit zöld az egyik lábujjam körömágya...

5.
Jóformán 1 hónapja nem volt csótányom, erre az utóbbi két napban elkefélték a statisztikát. Kettő is jött egymás után. Az egyik a táskámba ment, reggel vettem észre. Természetesen addig nem nyugodtam amíg elő nem került és papucs általi halálra nem ítéltem.... késtem miatta az óráról.
A másik tündér pedig az ágyamban volt. Nagyon kellemes ám baromi gyors csótányokat hajkurászni... és utána még kellemesebb belefeküdni az ágyba... (Bálint, csukott szájjal kell aludni)

6.
Tegnap este a technika soha nem látott szintre ugrott a 10. emeleten. Kb. 12 ember volt a közös részen (ami még a 10.en is ritka dolog) és millió laptop villogott. Hülyegyerekek mit csináltak? Természetesen Trackmania Nation-t játszottak lanban. Azt a nemzetközi káromkodás áradatot fel kellett volna venni. És közben nézők is jöttek, hatalmas volt. Komolyan, mindenki ül valamilyen pózban, és vagy játszik vagy drukkol vagy mittomén mit csinál. Király volt.
ÉS MINDENKI a 10. emeletre jár mert nagyon jó kis helyet csináltunk belőle. Csak azért mert mindenki mindenkivel haverságban van, a lakók segítenek a másiknak, meg megkínáljuk egymást, meg minden egyéb... A többiek irigyelnek minket, mert náluk nem ilyen aktív az élet a közös részen.

7.
Arturt, az egyik orosz gyereket most már komolyan meg fogom verni:) Szegénykém olyan mint egy búgócsiga és mindig engem talál meg amikor baszogathatnékja van. Ma a suliban például süppedtünk a fotelben amikor hátrafeszítette a karjaim. Nah több se kellett, megkergettem szemtől szembe már nem volt akkora gyerek... Jó csak játék, de ha rossz passzban kap el akkor lehet behúzok egyet neki.

8.
Az oroszokkal, kazahokkal mondjuk nagyon jól elvagyok. Arturt is bírom, csak néha igazán csinálhatna magával valamit...
Múltkor vettek 6 kiló halat kb 1500 forintért... Este vették ugye, és másnap már nem árulhatják azt a halat ami ott van, szal inkább olcsón szabadulnak meg tőle mint hogy kidobják: jól teszik.
Kb. egy fél cápát zabáltunk fel. És nagyon finom volt. Köszönöm:)


Majd ha eszembe jut valami még akkor írok. Addig is legyetek jók!

TESSÉK KOMMENTELNI, meg nyomkodni azokat a gombokat amiket nemrég raktam be! Jó érzés kommenteket olvasni, legyen az bármilyen. A véleményeket is várom ezekről a vélemény dobozokról, itt a post alatt. Változtassam meg? vagy más ötlet?

Mubarakiyya szöveg+képek

KÉPGALÉRIA

Tudom hogy régen nem írtam, de annyira sok minden nem történik ám velem mint gondolnátok.
Elmesélem a tegnapi napomat...

Csütörtök, szokásos suli, de most csak 1 óra Yaqub. Aztán 1 óra várakozás, ahol az egyetlen kínai sráccal, Kaname (japán) és egy Tajwani lánnyal beszélgettem. Kínai srác nem tudta hogy hol van Magyarország... Igazából nem lepődtem meg, mert tényleg sok kis foltocska van szétszórva ott európában. Van az az Angla, a jókocsikat gyártó tudod, a franzőzök a békájukkal, meg valami temperamentumos déli nép a többi nem is fontos.

Most nem volt rossz, mert Badr bejött órára. Talán az első alkalom. De fel is készített bennünket, mert mondta hogy valami nagy projectet akar velünk csináltatni. Ez abból áll, hogy 4 emberes csapatokat kell alakítani és különböző témákat kitalálni. 1 csapat 1 témát ölel fel, és 1 témában 25 kérdést kell feltennünk kuwaiti embereknek. Összegzést is kell írni erről, természetesen arabul, és ha lehet akkor nyelvjárást kell használni. Jaa 100 szavas lehdzse szótárat kell összeírni. Persze azon kívül amit eddig vettünk.

Ezek után vissza a szakanba aludni egy keveset. Majd másfél óra után Rafal hívására ébredtem, mennek kajálni és utána mennek a city centerbe vásárolni, megyek? Mondom megyek, fél óra és ott vagyok. Kicsit késtem... de mondták hogy nem baj mert jó volt nézni a csajokat a kaffeteria előtt...
Irány Keifan, a lányszakan, de természetesen nem oda mentünk be hanem a city center nevű marketbe. Itt vettünk mindenfélét, láttam beszorult-ordító-síró gyereket, meg mindent amit akartam. Volt hajdú sajt magyarisztánból, de nem vettem mert nincs hűtőm. Mondjuk baromira megkívántam a sajtot...

Aztán haza, mosolyogtunk a lányszakan kameráinak (nah ha letoltam volna a nadrágom akkor még jobban szórakoztunk volna:D), majd még fixáltam egy kicsit az esti pipázáson, de igazából nem nagyon sikerült érdemben sokat szervezni.

Otthon Rafallal menni akartunk még egy óra alvásért amikor Takuye felhívott hogy szeretne velünk beszélni a Projectről. összenéztünk Rafallal: MOST? ok, kap 10 percet, elvégre biztosan fontos mondanivalója van még azon a napon amikor megkaptuk a házifeladatot. Végülis nem rossz hogy két japánnak társultunk össze, mert nagyon dolgoznak:) Amúgy jó arcok bírom őket. Ma délután is össze vissza hülyültünk velük.

Aztán Rafallal elindultunk, elvileg az volt hogy ketten mentünk, mert Janit nem tudtam elérni, Theoék meg nem tudom hol voltak. Azért küldtem egy SMS-t hog ymegyünk pipázni, ha van kedvetek akkor csatlakozzatok.
Nem kellett sok, Theoék és az oroszok is visszajeleztek hogy természetesen jönnek. Reniék is jöttek, de csak ketten: Reni és Sali és kilenckor már el kellett menniük haza... ami elég szívás. Mi még maradtunk bő két órát... de majd a végén.

Szóval Én lepődtem meg a legjobban hogy a végére 12 ember gyűlt össze. NAGGYON JÓ volt. Mindenféléről beszéltünk, majdnem mindenki vízipipázott, ittunk juiceokat és hatalmasakat röhögtünk. Nagyon jól éreztem magam.
Az oroszokkal sokat beszélgettünk különböző dolgokról, van már egy meghívásom Moszkvába is, mondták hogy szállásom van, programot Ők csinálnak, a többit meg majd megoldom, de menjek mindenképpen:)
Beszélgettünk hogy hova fogunk utazgatni, beszélgettünk piákról, nőkről, szokásokról különböző országokban...

Most jöjjenek a képek:

A csapat Theoék nélkül. Sajnos nem tudták megoldani hogy hozzánk üljenek mert annyira nem volt hely (LOL) de miután a lányok elmentek csatlakoztak.

Theoék. Theo mint Eminem, Wang, Aran', Warda (És Adelek csodálkozó feje is belekerült):

Elvan a gyerek:
Kenan, Adelbek, Bálint

Rafallal a lengyel sráccal
Poland, Hungary, Russia, Kirgizistan (Dél Korea elöttünk volt):

Nahh ennyi volt a móka mára, zárul Bálintka mesetára....
nemrég volt itt Kenan, és mondta hogy menjek halat, meg rákot enni, mert sikerült több mint 6 kilót venni, és nem tudnak vele mit csinálni. (kb 1000 forintért)

Elvagyok

Hirtelen nem jut semmi eszembe, de frissítek egyet.

Szóval az az igazság hogy tanulok (nah nem sokat...) és orrba-szájba focizok, meg hülyülök a többiekkel.

A foci mostanság nem megy olyan jól, lehet ez azért van mert éjfélkor is még kint vagyunk és játszunk, de mostanság inkább a lábaim azok amiknek szükségük lenne egy kis pihenésre. Minden nap izomlázam van... lehet kicsit pihenni kéne?
Két nappal ezelőtt pedig Adelbek-kel ütköztem, ami amúgy nem lenne gond, mert a legtöbb esetben átgyalogolok szegényen, de most köztünk volt 4 ujjam, amik sajnos visszafelé hajlottak... ordítottam a fájdalomtól, de már elmúlt.

Aztán oroszok, hatalmas arcok nagyon bírom őket, de azért még néha furcsán nézek:) Simán nekiálltak a homokban birkózni és ott a homokban teperték egymást (Adelbek pedig egy hatalmas szivarral a szájában oroszul drukkolt). Aztán éppen tegnap volt, hogy majdnem verekedéssé fajult a dolog. 2 orosz nagyon mérges volt valami miatt az egyik arab srácra (nem tudom miért, nem voltam ott) de a lényeg annyi volt hogy az elején két embernek kellett lefognia őket.
Nem hiába, azért jönnek a feszültségek... Nem is véletlen, hogy aki teheti az kimozogja a dolgokat, így vagy úgy. Szóval ma nem megyek focizni, mert kicsit unom hogy fájnak a lábaim. Tudom... ha megint lemegyek akkor megint fog, de most kell egy nap:)

Majd max csocsózok. Apropó csocsó. Múltkor az olasz gyerekkel beszélgettünk egy nagyot és a végén mondtam neki hogy gyere csocsózni. "Mivan?" Mondom csocsó... áhh jer, megmutatom. Őőő, spanyolul tudod mit jelent hogy csocsó? Nem, mit? Vagina. Óóó hát most nem erről van szó.

Lényeg a lényeg, Abu Bakr-t és egy másik Guineai srácot olyan szinten elvertünk, hogy csak nah. Gyorsak vagyunk, követjük a labdát.... Durván toljuk. Tényleg nem akarom elkiabálni de kezdek jó lenni benne:) Már csak a csapolt sör hiányzik a tartókból...

Aztán a 10. emeleten is megy az élet... Theoék múltkor úgy jöttek vissza Mubarakiyyáról hogy hoztak egy adag karácsonyi csillagszórót, meg nem tudom emlékeztek-e ezekre a robbanó bogyókra, de azokból is hoztak egy adagot. Nah ez odáig fajult, hogy reggel úgy keltenek, hogy elöszőr megdobálják az ajtómat, utána bejönnek, és az ágyam mellett is dobálnak. Erre már azért felkelek. Persze Én sem maradhatok ki a sorból, Én is megkergettem már őket, egyszer meg Yusuf szobájába robbantottam be, ami miatt szegény Wang Yusuf ölébe ugrott:D:D:D XD

Járunk ki, ide oda, de egyenlőre semmi különös nincs. Majd a következő shisázásra viszem a fényképezőt és akkor képek is lesznek...


Ricsi, köszönöm hogy írtál, jó volt olvasni. Megnéztem a Halloweeni képeket. Nem semmik:)
Pötről semmi, Pixel? Befagyott már a Balcsi ottan felétek?:)

Mabruuk

Így lassan másfél hónap után, ma találtam becsomagolva kést, villát és kanalat a bőröndömben. Köszi Anyu, gratulálok Bálint... asszem akkor visszaviszem a menzás villát....

(jah, és megtaláltam a teafiltereket is:D, bár azokról tudtam hogy vannak, csak nem voltam benne biztos...)

Weekend ház

KÉPGALÉRIA

Most nem tervezek sokat írni, inkább egy képes-egymondatos beszámolót akarnék feldobni. De azért egy kis infó nem árt.

Csütörtök este felhívott Reni hogy nincs-e kedvem elmenni pénteken velük valami farmra. Mondom de, nincs jobb dolgom. Akkor találka Keifanban (ahova kétszer sikerült elindulnom...) és onnan megyünk.
Reni, Katja, Muzna, Pavel (asszem), Ali, Hamed, Ali egy haverja, Jalal (olasz srác), Én. Odamenet két autóval, a mi autónk el is tévedt egyszer, sebaj. Odaértünk, egy hétvégi település szerűségre: nagy udvarral rendelkező atriumos nagyobbacsak telkek, elkerítve bazinagy kerítéssel. Belül van minden...
Ott voltunk egy picit, aztán a házigazda (nagyon kedves volt, kiszolgáltak bennünket) elvitt minket tevéket nézni, ami mulatságos volt, de semmi extra. Mindegy, legalább megint láttam tevét:)
Aztán vissza, ahol Ali és Katja kb 8 éves gyerekek szintjére vedlett vissza...
Ezek után vissza városba kajálni, egy nagyon jó iráni étterembe. Most jöjjenek a képek:

Az út kb mindig ilyen volt, durván a semmiben mentünk:
Hamed, Reni meg Én kezem (kicsi kis toyotában ültünk. Nem igen láttam még igénytelenebb autót)
Ali...

Megálltunk egy kis kis "pihenő" hely szerűségen. A vicces az volt, hogy sivatagi cuccok mindenütt, körülöttünk a semmi, és tradicionális boltok, meg kellékek mindenütt aztán mellette mi van? Egy KFC. nem látszik sajnos a képen...
A másik jó dolog az volt amikor megkérdeztem Renit hogy mit érez, most hogy Ő az egyetlen lány itt, kb 500 arab férfi között. Kicsit betojt.

Az olasz sráccal már a "farmon"... amit Én inkább hívnék amolyan weekend háznak

Útban a tevékhez. Ezt hívhatjuk a településnek is... Az utak ilyenek, természetesen mindenki terepjáróval tolja. Ez így borzasztóan néz ki, de higgyétek el az ilyen ranch cuccok egész élhetőnek tűntek.
WÁÁÁÓÓÓ Az első puszim egy kuwaiti leányzótól:D:D:D:D (amúgy kicsit be voltam szarva tőlük... megcsócsálja a fülem vagy nem tudom)
Tevék, meg két hülye gyerek...
Oké, egy kutyatenyésztőnél voltunk, de szerintem senki nem így gondolta... (most már végképp nem tudom hogy szegény Ali mi fán terem)

Akik ott voltak + Reni, de Ő fényképezett.
Balról jobbra: Muzna (ománi csaj), Pavel? (muzna csávója, cseh), Iráni csávó, Hamed, Jalal. Most veszem csak észre hogy Ali sincs rajta a képen. Mindegy, a galériában benne van.

Jól éreztem magam, sok új dolgot láttam, arról beszélve hogy jóformán egész nap olyan helyeken voltam amiket még soha az életben nem láttam. Szóval köszönöm a meghívást.

Pedal to the metal

51. bejegyzésem ez a mai... csak most vettem észre.

KÉPGALÉRIA

Tegnap sikeresen elköltöttünk egy kis pénzt az Avenuesban. Vettem majdnem mindent ami kellett.
A kaja, pia, csoki meg egyebek mellett, megleptem magam egy vízforralóval, és egy bögrével.

Most mondjátok azt hogy nem állat:Tegnap ebben nagyjából kimerült az esti program... mindenki megrohamozta a boltokat, meg a Carre Four-t és bevásárolt. Van aki laptopot vett, van aki minden mást. Én személy szerint a digitális fényképezőket néztem, mert szemezek nagyon egy új darabbal... A régi nagy, lassú és hamar lemerül... de még sokat fogok aludni a dologra úgy gondolom.

Még valamit érdemes megemlíteni: mielőtt vásároltunk volna, ettünk. Nah ezt úgy képzeljétek el hogy Én Subwayből hoztam kaját (ugyanaz, csak nincs egy csomó felvágott...) Theoék pedig valami eszméletlen durva KFC (dazsaazs kíntáákíí) pakkot zabáltak fel. Komolyan mondom durva volt. Egy bazi nagy bödönben rengeteg hús... meg krumpli, meg másfél liter kóla, meg még az anyám kínja mi... Egy kisebb afrikai ország egyhavi kajamennyiségét zabálták fel...

Ma nem volt semmi érdekes... volt kemény 1 órám, ugyanis Badr nem nagyon jár be csütörtökönként... Kuwaiti, lehet Én sem járnék be...

Délután jött az ötlet hogy elmegyünk a BookFair nevezetű rendezvényre. Ezt úgy képzeljétek el mint a Hungexpót, csak kb 20x kisebb (kisebb!!!!) és csak könyvek vannak benne. Nahh itt voltunk ma, és töltöttünk el egy kis időt. Itt vettem 4 "könyvet". A jó ezekben az hogy fele angolul fele arabul van. Nekem még nehezek, de ha ezeken átrágom magam akkor nagyon prőő leszek:)


Képek:

Eszternek írom éppen a válasz SMS-t hogy szar ügy hogy nálatok már mínuszok vannak és kell a téligumi...:) (jaaa enyhén elaludt fejem és hajam van)


Zsákos Frodó apja is megtalált, mondtam neki hogy a srác elugrott Mordorba, majd jön.


A többi képet a galériában találjatok. Most mennem kell mert megjött a megrendelt kajám, és utána meg szét kell vernem pár arcot csocsóban.

Jó nap/napok

Amilyen eseménydús és borúsak voltak az elmúlt napok, olyan felhőtlenre és jóra sikeredett azóta a többi napom. Azért az elmúltakban is voltak szépségek.

Kezdjük ott, hogy végre valóban beindult a focizás. Eddig csak olyan néha menjünk le aztán nyomjuk dolog volt, most viszont minden másnap este sikerül egyet focizni. Nagyon nagyon királyak:) Egyrészt irgalmatlanul megmozgat, olyan helyeken is, ahol már rég nem voltam megmozgatva: ugye a sok kontrázás, meg egyebek igénybeveszi a lábat. Javul a technikám...őőő... vagyis inkább kifejlődik a technikám, és ami a legfontosabb, tágul a tüdőm, érzem hogy egyre többet tudok, egyre inkább változok durecell nyuszivá, ami végülis a fő cél. A fő cél hogy ne álljak le, hanem körbe-körbe, keresztül kasul futkorásszak.
Nahh most hétfőn sikerült este 10-től éjfélig játszani... Másnap az első lépéseim olyanok voltak a fürdő felé mintha beszartam volna. AdelBek kazah, Kenan orosz, Artur orosz, Jani bolgár, Theo, Wang, Yusuf, meg sokszor kirgiz arcok, meg arab, meg ghánai arcok is jönnek. Nem tudom elmondani hogy mennyire élvezem... És ennek van oka is.
Sokszor tudom tartani a lépést, tehát nem fáradok el, meg ilyenek, de ugye van még mit fejlődni. A másik hogy MINDENKInél minimum 1 fejjel de inkább másfél fejjel magasabb vagyok, ezek mellett kb 2x szélesebb is. Ezek az adottságok azt eredményezik hogy jóformán gyorsabban sprintelek mindenkinél, meg amikor jön Adelbek (van rajta izom, meg nem annyira pici) és el akar lökni a labdától akkor egyszerűen lepattan rólam:)
Kenan, az orosz srác (nahh Ő duracellnyuszi, és ezért is baromijó) hozza a labdát, és simán elugrik előlem:D
Élvezem nah, és baromi jó csapat szokott összejönni.

Aztán, újabb hír hogy ha minden jól megy akkor jövő héttől nem kell buszozni a kaffeteriaig. Ugyanis a melletünk lévő Students Affairs épület felső szintjét már egy ideje alakítják, és ott lesz az új kaffeteria. Ez annyit jelent hogy egy kajálást meg lehet majd úszni 10 perc alatt is, nem kell hozzá majd 1 óra, arról nem beszélve hogy akkor megyek le teázni vagy kávézni amikor akarok, szóval YEAH!

Újabb taggal gazdagodott a 10. emelet. Ez már megtörtént múlt héten, de most írom csak le... Szóval jött Hasszan Elefántcsontpartról. Hatalmas arc. Kb. mindig mosolyog, mindig segít, és a nyelvjárás mellett tökéletesen beszél fuszhában is. Sokszor vagyunk a közös részen, és sokat röhögünk. Nem akarom elkiabálni, de szerintem az egyik legjobb szint a mienk... (nem csak azért mert alig vannak csótányok)

Van egy Bahreini srác is, Őt is Yusufnak hívják. Múltkor volt egy beszélgetésem vele hogy európai kultúra kontra arab kultúra. Nah hát végülis arra jutottunk hogy nincs jobb, mindenkinek más van, mindenki máshogy látja a másikat. Érthető voltam? Például képtelen megérteni hogy európában miért isznak alkoholt. Azzal érvelt hogy ha alkoholt iszol akkor buta, kiszámíthatatlan, és romlott leszel. Ebben igaza is van, csak éppen azt nem sikerült megértetnem vele hogy ha iszol akkor nem feltétlenül kell csatak részegre innod magad. Meg a keresztények... nah itt már hatáskörön kívűl voltam mert sokat sajnos nem értek a dologhoz, de: a keresztények isznak, és a keresztények romlottak meg. Nincs ezzel semmi baj, de már arab országokban is jelen vannak és egyiptomban, sziríában meg a többi helyen azért van alkohol, mert a keresztény befolyás megrontja a légkört. Nah erre nem tudtam mit mondani. Isten elfordult a keresztényektől, és inkább az arabokba vetette hitét. Jó, igazából nekem így is jó, a lényeg az hogy kilyukadtunk oda hogy más-más világ a kettő. Ez van. A beszélgetés amúgy nagyon óvatosan ment, mindketten kihangsúlyoztuk hogy nem akarjuk megbántani a másikat, szimplán csak gondolkodunk és összevetjük egymás gondolatmenetét. Nem mintha besértődtem volna egy gyalázáson...

Ma megkaptam az ösztöndíjam. 110 dínár, nem tudom hogy mások, vagy az elöző ösztöndíjasok honnan vették a 210 dínárt, de nem is érdekel. Ez a 110 Bőven elég, sőt rengeteg pénz. Főleg hogy hamarosan megint megdobnak 60 dínárral. Elképesztő. Khaldiyyát is kezdem már megismerni, legalábbis már tudom hogy a pénz hol van... Rengeteg lány van itt is, csak itt mindenhol vannak, míg Shuwaikhban jóformán csak a kaffeteria elött szoktak üldögélni. Majd róluk is írok, de ennek a külön fejezetet szentelnék, ugyanis a mit lehet mit nem kis szösszenetben szeretném kifejteni. Ha minden klappol akkor hétvégén jön:)

Apropó Shuwaikh Kaffeteria: Már fel sem tűnnek a Porsche Cayenne-ek vagy a "sima" porschék, vagy bömösök, AMG mercik, meg egyéb ilyen konzervdobozok, de ma azért kellemes látvány fogadott: A bejáratnál állt egy szürke Lamborghini Gallardo. Ugyan nekem nem a kedvencem, a nagyobb testvér Murcialago nekem jöbban bejön, de valami gyönyörű volt így is. Azért durván van mit tejbe aprítaniuk az itt élőknek, és ez látszik is rajtuk (ezt is majd hétvégén taglalom, főleg a lányokon látszik).

Vannak rossz dolgok is, de most túlnyomóan jó kedvem van. Otthon lévők: Nekem durván haldolklik a Thinkpad egerem jobb klikkje. Elég idegesítő hogy néha egyáltalán nem regál a kattintásra, máskor meg tökjó. Nálatok is van ilyen?

Aztán: Ricsi??? Valamit írjál nekem, élsz még? Pöt? Pöt egyáltalán tudja hogy van egy blogom? A többiekről hálisten kapok infókat, de azért MINDEN érdekel:)

Nem rontottak el

Tények

A Bálint és Kuwait szavak beütése esetén az első találat a Google szerint az Én blogom. Természetesen ez jelent sok jót, meg jelent sok kellemetlenséget és sok rosszat.

A kellemetlen nem minden esetben jelent rosszat, mert az ember ha tapasztal, ha mások által útbaigazítást nyer akkor csak fejlődik. Fejlődik a diplomáciai készsége, fejlődik a hozzáállása, fejlődik maga az egyén, az ember.
Én biztos vagyok benne hogy Nekem még rengeteget kell fejlődnöm, tapasztalnom, elvégre nagyon fiatal vagyok. Éppen ezért sok sok véleményt hallgatok meg és ha nagyon nehezemre esik is, akkor is megpróbálom azt minden oldalról megvizsgálni, nem azért hogy másnak jó legyen, hanem nagyon önző módon azért, hogy Nekem jó legyen. Hogy Én jobb legyek, mert akkor másnak is jobb lesz.
Így van ez nálam jóval tapasztaltabb emberek véleményével is. Ők már túljutottak azon - így vagy úgy - hogy ezeket elemezgessék, Ők már a megoldást/intelmet tudják csak továbbadni, így segítve a fiatalabbakat. És ezért maximális köszönetet érdemelnek. Köszönöm, mert segítenek.

Miután ezt leírtam, és arról is tudósítottam hogy a Google keresője elég hamar rám talál, és általa sok mindenki más is, hadd köszöntsem a Kuvaiti Magyar Nagykövetség dolgozóit illetve a kuvaiti magyarok azon közösségét, aki olvas engem. Számomra a megtiszteltetés. Természetesen bármilyen kommentet szívesen olvasok.

Gondolom a tegezés a tömeg, és az internet szféráját tekintve az elfogadott, ezért az lesz. Tények, áll a címben így hát következzenek:

1
Elsőnek szeretném kiemelni a Nagykövet Úr minősítését. Valóban elhamarkodott volt, talán nem így kellett volna kommunikálnom, hogy a kezdetben semleges SZEMÉLYES kapcsolatunk a részemről elkezdett áthajlani ellenszenvbe, de sajnos nem tehetek róla, csak reménykedni tudok hogy ez a későbbiekben megváltozik. Ezúton is elnézést kérek a Nagykövet Úrtól, és remélem hamarosan fogok tudni vele találkozni, hogy megbeszéljük a problémákat. Szentül hiszem, hogy a kommunikáció, az őszinteség és annak helyes használata minden problémára gyógyír. Ugyanez vonatkozik Baráth Balázs nagykövetségi attaséra is.

2
A nagykövetség munkáját nem firtattam, ha firtattam is akkor vagy semleges (nem tudnak Ők sem semmit) vagy pedig pozitív irányban tettem. Más ország diákjaival ellentétben Én büszke vagyok, hogy a saját nációm nagykövetsége ilyen (ezt eddig nem írtam le...) szervezett, és az általuk rendezett programok színvonala ilyen magas. Ezért le a kalappal, ami rendezvényen voltam azok döbbenetes minőségről tettek tanúbizonyságot. És kivétel nélkül élveztem őket. A magyar közösséget pedig eszem ágában sincs megbántani, arról nem is beszélve hogy ha akarnám sem tudnám, mert nem igazán vagyok tisztában vele. Megint azt érzem, hogy túlzásokba esünk.

3
Alkohol? Nagyon nagyon jó hogy van a követségen belül és a rendezvényeiken. Én nem szégyenlem azt mondani hogy igenis jól esik odamenni és inni whiskyt, vagy sört, mert igenis jólesik, és hálás is vagyok ezért (szeretem a whiskyt). Ha nem lenne, akkor garantálhatom ,hogy fele ilyen sikeres sem lenne a követségi parti, mert természetesen nem ez a fő érv egy ilyen rendezvény mellett, de európai emberként, magyar emberként elmondhatom magamról hogy oldja a hangulatot, és szórakoztatóbb egymással beszélgetni. Kérem ne áltassuk magunkat. Senki nem született szentnek.
Arról nem beszélve hogy nekem itt napi 3x étkezésem van, és az esti rendezvényeknél az egyik fő probléma az hogy az esti étkezést ki kell hagynom ami este 9 fele már kezd egészen kellemetlenné válni, mivel délben, vagy 1kor ettem utoljára...

4
Vallás, szokások, egészen más kultúra.
MAXIMÁLIS mértékben tiszteletben tartva, leírva sem szerepelt semmi egészen durva. Természetesen senki vagyok hogy ezt Én mérjem fel, így a jövőben redukálni fogom az ilyesfajta megjegyzéseim. Érdekes azonban, hogy inkább írok le helyzet szituációkat, elemzéseket amivel fogalmam sincs mi a baj. Az iszlám érdekes, de mint kívülálló szemlélődő, van véleményem, illetve elemzésem a dolgokról. Ne essünk túlzásokba...
Még egyszer, isten őrizzen engem attól hogy bármi nemű firtatásba menjek bele az itt lévő vallást és szokásokat illetően. Nem az Én posztom.
Hamarosan szeretnék feldobni egy kis szösszenetet arról hogy itt mit is lehet és mit nem. Mit illik és mit nem. Érdekes lesz, elhihetitek, az Én, illetve egy Kuwaiti szemszögéből.

5
Felvállalom amit írtam, nem fogok semmit sem kitörölni. Önszántamból nem. Ám kész vagyok mindenfajta konfliktus elkerülésére, és ha ehhez az kell hogy kompromisszumot kössek (mondjuk töröljek) akkor hajlandó vagyok rá.


Kétlem hogy mindent kiírtam volna ami bennem van, mert rengeteg félreértést szül az amikor valaki írkál, vagy csinál valamit. Mindennek amit elkövetünk van hatása, és ellenhatása. Az aki nem találkozik ilyennel, az nem csinál semmit. Én nem ilyen ember vagyok.

Utoljára szeretnék még mindenkinek köszönetet mondani a véleményekkel kapcsolatban. Hálás vagyok, építőek. A többit személyesen intézem.

Lehet kérdezni, írni, kommentelni. A Bálint mi volt ez? című kérdést mielőtt felteszitek, azelött kérem gondolkodni:)