Be in Kuwait

Majdnem lett egy repjegyem

2010-07-29T21:41:00.004+02:00

Mai nap sikerült szert tennem arra a papírra amivel kiválthatom a repjegyem, illetve az útlevelemre, ami nagyon vicces.

Az útlevelembe ugyanis kaptam még egy plecsnit ami kemény 1 hónapra még meghosszabbítja a tartózkodási engedélyem, illetve egy ahhoz tartozó bélyeget. Üres útlevelem volt egy éve, de most már gyakorlatilag vadászni kell benne a helyet... mindegy nekem tetszik.
A másik vicces, hogy a biometrikus azonosító a hátuljában van, azonban a hátulját teljesen átlyuggatták, gondolom amikor mindenféle papírt csatoltak hozzá. Kíváncsi vagyok, ez befolyásolja-e a működését.

Iskola után kupaktanács, kis szundi meg a többi fontos dolog amit itt csinálnom kell...

Öt órakor aztán indulás be a városba, ahova kb a fél markaz lugat jött. Tele a busz, már az is mókás volt. Körülbelül 8 emberrel volt több a megengedettnél a buszban, de sok jó ember kis helyen is elfér.

Beérünk a városba, buszból ki, irány a Kuwait Airways irodája. Itt sorszámhúzás, és várakozás. Egy órát vártunk mire sorra kerültünk.

Japók, Grúz, iroda

The Pole

242. 20-an voltak előttem, ami egy órát jelentett. Elképesztő sok pasziánsszal.

Természetesen indiai csávesz fogadott, Engem is, meg az utánam jövő Rafalt is. Nah innentől volt érdekes. Mondom jegyet szeretnék Augusztus 11-re Magyarországra, Budapestre, Frankfurton keresztül. Ok, akkor az most Bucharest vagy Budapest? Budapest. Ok. Mikor szeretne visszajönni? Soha. Csak oda jegyet szeretnék.
Aha
Jó, van hely, minden. Kérem adjon nekem egy telefonszámot. Olyanom nincs. Akkor adja meg nekem egy haverjának a telefonszámát. Mondom olyanom sincs. Akkor egy iroda telefonszámot. Olyanom sincs. Iskolában tanulok. Oda tudom adni a magyarországi mobilszámomat. Az nem jó. És ekkor már az indiai munkás akinek az a feladata, hogy engem kiszolgáljon, hogy mosolyogjon, hogy megoldja a problémámat elkezdett fennhangon beszélni velem (félig üvöltve), hogy márpedig a rendszer egy számot akar és ha nem adok neki telefonszámot akkor Ő nem tud nekem foglalni és nem lesz jegyem. (Itt meg kell jegyezem hogy amikor durván egy héttel ezelőtt foglaltunk egy másik időpontra jegyet, akkor minden további nélkül elfogadták a magyarországi számomat.)

Mondtam neki, hogy vegyen vissza és akkor ha szám kell akkor íme mondok egyet: 2-222-222. Megfelel?

Nah ne szórakozz velem, normális szám kell! De mi a tökömnek kell normális szám? NINCS ,NEM ÉRTED MEG? Írj be találomra valamit... Aztán felülkerekedtem ezen (közben hallom hogy Rafal már szintén üvöltve mondja, hogy nekem csak egy jegy kell) és mondtam, hogy jó adok egy számot. És bediktáltam a magyarországi számom előhívószám nélkül...
Visszakérdezett, hogy akkor ez mobil vagy otthoni? Mondom ez otthoni... nagyon otthoni. Idióta.

Ott vagyok, görnyedek, és próbálom nem megmondani hogy Haseem kuss és dolgozz.

Remek. Intéz, sokáig intéz, nyomtat, cseveg, látszólag még egy pasziánszt is végigtolt... Miután a később a pulthoz kerülő Rafal is mellettem áll, mert végzett, megkérdeztem, hogy van-e valami probléma. Erre megint ideges lett, és elkezdte mondani, hogy csinálja, azon dolgozik hogy legyen jegyem a +20kg csomaggal és ha nem akarom akkor abba is hagyhatja. Én már röhögtem, aztán mondtam hogy dolgozzon csak nyugodtan...

Két perc múlva ott volt a jegyem, (amit senki nem kapott meg, és úgy tűnt, hogy Én megkapom) erre jött a válasz, hogy lehalt a "pluszkilótnyomtató nyomtató", és menjek vissza Vasárnap. Most mondjam azt hogy meg sem lepődtem? Mindegy, van foglalásom, megvan a papírom, most már csak a nyomtatót kell megrugdosni. Hatalmas vicc. Az ilyen alkalmazottat meg ott helyben ki kell rúgni. Kinek képzeled magadat Haseem?

Computer says nooo (KATT!)

Leléptünk, már nagyon korgott a gyomrunk, indulás a Kuwaitanaba. Közben méltatlankodás, mesélés, hogy mi volt. Elégedetlenek voltunk. Amikor először voltunk itt, akkor kellemes tapasztalatunk volt, de most ez rossz volt. Mondjuk megint csak nem csodálkozom. Nem a kedvencem a Kuwait Airways. A repülőik régiek és kevés a hely bennük, a szolgáltatás egy vicc...

Kuwaitánában már ismernek, mi vagyunk a habibik, király. Három shawormát toltunk be mindketten. Egyenként olyan 300 Ft-ba kerülnek és olyan isteniek hogy ilyen nem létezik. Feltett szándékom otthon is reprodukálni habár nehéz lesz. A csirke nem baj, viszont a fűszerek nehezek, az egyik durván ismeretlen hozzávaló pedig egy krém szósz ami savanyú és enyhén hagymás is és nem tudom mi az de kell, mert alap hozzávaló. Ami pedig talán a legdurvább, legnehezebbnek tűnő cucc az maga a tészta. Ott pörgeti előtted, ott süti előtted, nem ám készen veszi a hűtőből. Nehéz lesz ezt reprodukálni, de majd ráállítom a nagyit. Örülni fog nekem:D

EPIC!

Utána séta vissza a Mubarakiyya részre. Nekem édesség kell. Be is ugrottunk a kedven halwásomhoz, aki már messziről integetett, dumáltunk, hogy vagy, most is fél kilót veszel? Szokásos jöhet? Kis számolás után mondtam hogy jah, jöhet a szokásos, fél kiló. Természetesen kaptunk kóstolót is, barátnak (törzsvásárlónak) mindent.

Aztán haza.

Elvagyunk

2010-07-28T13:56:00.003+02:00

Nos nem kell félteni minket, elvagyunk.

Az idő egész kellemes, 50 fok körül mozog mindig, de nincs pára ami elviselhetővé teszi az egészet. Néha büdös van, rohad a tenger, de ha elfújja a szél akkor arra se lehet panaszunk. Nem fürdök benne, ha fizetnének sem tenném be a lábam ebbe a tengerbe ami itt van. Az meg hogy strandoljak... nonszensz.

Az iskola dübörög, minden nap tanítás, be is járok rendesen, ma például Yaqúbon kellett előadnom magamat. A törzsi felépítést választottam: készültem rá, sokat foglalkoztam vele, majdnem kívülről megtanultam mit fogok mondani, hogyan fogom mondani.
Persze nem úgy alakulnak a dolgok ahogy akarom... például nulla cukortartalommal éltem már fél napja amikor kimentem a tábla elé, ami azért volt vicces, mert néha elkezdett összemenni a látótér (azóta már ettem Anyu, nem kell aggódni).

Szóval minden jól ment, bár néha nehezemre esett kiolvasni a saját arab írásom... a legvégén amikor a szolgákat mutattam be és elemeztem akkor megemlítettem hogy afrikából, bizáncból meg persze Franciaországból valók. Perzsát akartam mondani, de valahogy franciák lettek. Nekem fel se tűnt. Rafal félig vigyorgó "franciák?" kérdésére pedig teljesen elfogadhatónak tűnt a "hát Ők is oda valók" válasz.
Adelbek már inkább volt racionalista... végül is egy-két francia lehetett ott:D

Yaqúb órái elmennek valahogy, bár nem sokat értek. Megcsinálok mindent, Rafal "segít" a teszteknél, szóval talán nincs akkora probléma...
Ellenben Ibrahimnál bukni fogok. Mindent megteszek amit csak lehet (mármint hogy ne bukjak), de ez kegyetlen, pedig a vicces az hogy az Ő óráján majdnem mindent értek. Ám valahogy a gyomrom nem tudja bevenni az arabul arab nyelvtant tanítunk dolgok, habár próbálkozik. Én is! Alapvető hiányosságaim vannak a nyelvtan területén, de ehhez már hozzászoktam. Se magyarban, se angolban, se németben nem volt ez másképp. Természetes nyelvtan rezisztenciával születtem.

Innen levezetve sejthetik kedves olvasóim, hogy angolul sem mond semmit egy-egy nyelvtani magyarázat. Ennek ellenére Rafallal már leültünk párszor hogy pótoljuk eme hiányosságokat, de mint kiderült ez még neki is igen nehéz. Szenvedve tanul az ember.

Ibrahim rendes ember, de bogaras, és kiállhatatlan. Ma különösen kihúzta a gyufát amikor szopatott minket az utolsó percekig... Már nem tanított semmit, amikor mindenki elkezdett felállni, a kuvaiti srácok már az ajtóban jártak amikor kedves tanár úr mondta, hogy mit képzelünk, üljünk vissza mert még a neveket olvassa. Addig nem volt hajlandó folytatni amíg mindenki vissza nem ült a helyére. Mint az oviban. Persze mentek különböző nyelveken a káromkodások. Egyszerűen egy vicc, úgy kezelnek minket mintha kisgyerekek lennénk, és vicces az egész.

Mondjuk mi sem vagyunk semmik... Ibrahim mondja, hogy akkor most példákat szeretne egy adott nyelvtani jelenségre. Koreaiak beleadtak apait-anyait: "Zayed naponta háromszor maszturbál." Húúúúúúú hát ez tiltott, meg rossz az iszlámban... OK akkor legyen "Zayed naponta háromszor fingik". Kész. Mi már a könnyeinket törölgettük.
Akkor rendőri felépítés/rendfenntartás: "tudjátok honnan jön a rendőr szó? Onnan hogy mindenféle ilyen kitűzőik/plecsnijeik voltak a rendfenntartók ruháin." Én: "az akkor a badge lesz." Rafal: "igen, ők a badger-ök"... És elkezdtük ütni magunkat hogy ne röhögjünk hangosan:D

Mai napi termés Ibrahimtól: ha rosszak vagyunk akkor ír egy papírt és elküldi a nagykövetségnek. Erre az egyik kuvaiti srác benyögte, hogy melyik nagykövetségnek?:D Ibrahimot megfogták, mi meg röhögtünk:D

Nah mindegy, szóval vicces, semmi nem történik, a kedvünk a béka segge alatt és csúszik tovább... Mindenki menne innen már, de még durván két hétig itt leszünk, nagyon úgy tűnik. A harmadik szemeszterben tanulok, magamhoz képest elképesztően sokat, de a tanítás is egy vicc. Baromira nem vagyunk ugyanazon a szinten... Yaqúbon talán nem lesz gond, de Ibrahimnál kapálódzok mint az állat. Maximum lesz egy failem. Már nem érdekel.

A videó:)

2010-07-20T12:43:00.001+02:00

ISTikamet ISTanbul illetve cześć!

2010-07-10T16:11:00.005+02:00

KÉPGALÉRIA

Azaz úti cél Isztambul illetve csá! Nagyjából így fordíthatnám a címben szereplő két kifejezést. A lengyel köszönés Ewa-nak míg a török (és gondolom mindenki kitalálja hogy melyik melyik...) Hassannak és Merihnek szól. De haladjunk sorjában.

Talán úgy két hete lehetett, amikor a törökök Facebookon konkrétan összecsődítették a fél markaz lugatot, hogy menjünk el egy közös vacsira valahova. Nah ebből az lett, hogy majdnem mindegyik fiú eljött, szám szerint 17, ám a lányok közül nem szerethetik sokan a törököket, mert csupán 4-en jöttek el.

Már az odamenetel is elég érdekes volt: ritkán menetel 17 (leginkább fehér) ember együtt Kuvait utcáin. A busz amit leintettünk (itt ugyebár le kell inteni, és vagy megáll vagy nem... Tegnap például csak lassított, úgyhogy futásból ugrottam a buszra) üres volt, így mondhatjuk azt is, hogy saját buszunk is volt:)

Jól sikerült az este, ettünk sokat, hülyültünk, sok fényképet csináltunk, jól elcsaptuk az időt. Arra amire ki lett találva ez az összejövetel arra nagyon jól szolgált.

Azt hiszem Vasárnap volt. Vasárnap férfiember nem borotválkozik.

Elvoltunk:)

A következő dolog már Hassan indulása volt pár nappal később. Nah ez ha lehet akkor még jobbra sikerült. Ülök a szobámban kb este 10-kor amikor Hassan kopog, hogy végső búcsú, megy el. Hajnal kettőkor indul a gépe. Kaptam tőle ilyen török unaloműző gyöngyöt, meg kézfogás-ölelés. Nem megy nekem ez az ölelgetés, nem hiába, vannak akik hozzá vannak szokva, vannak akik nem.
Nah de hát nincs jobb dolgom, megyek segítek, meg még lógok itt Veled amíg el nem mész. Átmentünk a 4-es épületbe és nem csak nekem volt ugyanez a gondolatom. Ugyanis jöttek az oroszok, koreaiak, indonézek, kirgizek, lengyel, törökök... Aki csak megtudta hogy Hassan most megy el, az ment és kísérte.

Természetesen Hassannak sok cucca volt, de egyet sem engedtünk neki cipelni, levittük a buszba, bepakoltunk. Ekkor nem hogy elbúcsúztunk volna, hanem mindenki be a buszba, megyünk a reptérre is vele:)
Hatalmas volt. Ott helyben találtunk ki mindent, ott helyben döntöttük el, hogy megyünk vele a reptérre. A buszvezetőnk új volt és nagyon meg volt illetődve. Volt velünk egy dzsibuti gyerek, aki behangolta csuma hangerőn a buszban a kuvaiti raprádiót, így majd 20-an kísértük Hassant, miközben ordított a zene.

Ha ez még nem lett volna elég, borzoltuk egy kicsit a vezetőnk idegeit is, azzal, hogy az indulási oldalon nem lehet megállni huzamosabb ideig, de mi megálltunk, kiszálltunk mind a 20-an és egyenként elköszöntünk Hassantól. Hassan már láthatóan küszködött az érzéseivel, mi meg a búcsúzás után, miután Ő a csomagjaival szépen elindult, "sorfalat" álltunk a reptér bejáratánál, és háromra 20 fiú ordította, hogy ISTIKAMET ISTANBUL! Nagyon jó volt, képzelem Hassannak milyen jó lehetett:) Egy pár pillanatra megállt az indulási oldal, mindenki felénk fordult... volt aki mosolygott, meg volt olyan aki csak nézett, hogy most ez mi?

Később kiderült hogy Hassannak overbook-olták (ezt magyarul hogy mondod?) a helyét, és még két napot (!!) töltött a reptéri hotelben, Kuvaitban... Felettébb kellemetlen.

Merih is elment, bár Ő sajnos hétköznap délelőtt ment el, ami miatt nem tudtuk kikísérni, ám Tőle is rendesen elbúcsúztunk.

A következő indulónk Ewa volt, a lengyel lány. Vele nem vettünk részt "búcsúbuliban", csak elmentünk csavarogni, meg enni aztán elköszöntünk egymástól. Megyek majd Lengyelországba biztosan, illetve jön majd biztosan Magyarországra is.

Aztán legyen egy még aktuálisabb dolog is itt a blogon... Hazaindulás! Ilyen se volt még itt. Ugye amikor először mentem haza akkor nem igazán gondolkoztam, vagy írtam arról hogy hazamegyek.

Nos Augusztus 11.-től kezdődik a csodálatos Ramadan, aminek az az egyik tulajdonsága, hogy az emberek vegetálnak, meg levegőt vesznek egész nap: azaz nem csinálnak semmit. Nah most baromira nincs kedvem itt ragadni akkor... (arról nem beszélve hogy kaját se kapnánk normálisan). Pár nappal ezelőtt még az volt a csodálatos hír, hogy augusztus 10.-én lesz majd az utolsó vizsgánk, és akkor utána lehet majd intézni a dolgokat és menni haza. Gondolom mindenki látja a problémát.

Már azon is gondolkoztam hogy előbb is hazamegyek, nem éri meg nekem ez... Így sincs semmi amit itt csinálni lehet, miért is maradjak, amikor még szívatni is akarnak egy kicsit utána.
Aztán a hét közepén sikerült annyit elérni hogy a vizsgák befejeződnek 5.-én és nekünk nem fog kelleni semmilyen különleges papír, hogy elmenjünk, illetve azoknak akik maradnak, elintézik, hogy az egész tartózkodási engedély törlés, repjegyfoglalás már meglegyen mire megírjuk a végső vizsgát. Így elvileg csak fel kell markolni a sahadát (bizonyhitványt) és lehet menni isten hírével...

Ez eddig mind szép és jó, ám problémák hadával állunk szemben: a repjegy foglalás csak 1 napig érvényes, illetve ahhoz hogy kézbe kapd magát a jegyet, ahhoz kell hogy legyen a kezedben sahada. Amúgy a sahada mindenható, mivel jelen állás szerint a tartózkodási engedély megszüntetéséhez is az kell. Még egyenlőre ezek nem tisztázottak, de remélhetőleg az lesz pár napon belül.

Ha minden jól alakul és nagyon pozitív akarok lenni akkor azt mondom hogy 8.-án már otthon vagyok (vagy éppen haza tartok). Ha viszont nagyon negatívan akarom szemlélni a dolgokat akkor nem kizárt az augusztus 20.-a után való indulás (sőőt még később). Bele se akarok gondolni mert csak rossz kedvem lesz.

Utolsónak pedig egy keveset az időjárásról. Nyár van és nagyon durva. Beköszöntött a napközbeni 48-52 fok (több nem nagyon lesz). Ez olyan meleg, amiben pusztulás van. Valóban a pofádba nyomják hajszárítót, nem is, a HŐLÉGFÚVÓT és maxra kapcsolva perzselik le a szőrt az arcodról. De ha ez nem lenne elég akkor kb 5 perc séta után nem tudsz megállni egy helyben, ugyanis a cipőd-papucsod-bármid annyira átforrósodik, hogy ha várni is kell akkor is helyben lépkedsz, nehogy leégjen a talpad.

Ez megy már egy ideje. Lehet erre még egy lapáttal rakni: ehhez a meleghez nem is kell más mint hogy benézzen Kuvaitba a jó öreg páratartalom bácsi. Szemét egy alak Ő... nem is gondolkozott sokat mennyire tekerje fel a páratartalmat, rögtön 87%-kal kezdtünk. Ehhez az értékhez már kopoltyúk kellenek, mert több a víz a levegőben mint normál oxigén.

Nem kell sok, elég kb 2 perc, hogy a saját izzadságodban fürödj meg, ami hihetetlen jó érzés (nem, nem az.). És ugye Kuvaitban minden 15 fokra van légkondizva, ami miatt minden alkalommal csak találgathatod, hogy mikor fogsz tüdőgyuszit kapni egy séta után.

Slusszpoén: a légkondim az előtérbe, a szőnyegre vezeti már a páravízet, mert nem tud vele mit kezdeni... Már nem lepődtem meg, csak mondom.

Taj Mahal

2010-06-28T15:25:00.003+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 86 kép van. KATT a többi képért!!!!

Kora reggel keltem, hogy a napfelkeltét azt a Taj Mahaltól nézzem végig, hogy ne legyenek sokan illetve, hogy lássam így:)

Mint ahogy máshol is, itt is érvényesül a papírforma. Az odavezető út koszos, rendetlen meg minden indiai baja megvan, ellenben ha megveszed a jegyet, belépsz (és mint mindenhol itt is fegyveres őrök motoznak át) és egy teljesen más világban találod magad. Tilos a köpés, tilos a szemetelés, tilos minden ami oly természetesnek tűnik a falakon kívül.

Én a nyugati kapun mentem be. Amikor a riksa kirakott akkor nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk, mert még kb. a koszban és a városban voltunk. Aztán mondta, hogy beljebb kell mennem, de oda nem tud elvinni. Ha az ember azt hiszi hogy a Taj Mahal kint van a susnyásban, akkor most elmondom, hogy nem, nincs.

Szóval bementem, viszonylag nagy belső udvar, majd pedig a főkapu. A főkapun keresztül már átjött a Taj Mahal sziluettje. Nem volt semmi:) Innentől kezdve meg már egyértelmű merre mentem. A Taj előtti vizes részen éppen hogy csak egy kevés víz volt, hogy legyen tükörképe a palotának.

A Taj Mahal nagyon fehér, és hatalmas. Kb ennyit tudok róla mondani. Oldalt van két épület, amiből csak a bal oldali a mecset, a jobb oldali csak simán egy ugyanolyan épület, hogy megmaradjon a komplexum szimmetriája. Csodálatos, de igazából tényleg csak ennyi. A partról látni a Yamuna folyót (most inkább valami patak) és a Taj Mahal tövéből látni az ugyancsak fehérlő Agra Fortot ahol korábban voltam. Tessék megnézni a képeket:)

Utána vissza Delhibe az egyik legkényelmetlenebb vonatúton amit Indiában elszenvedtem. Majd még lesz folytatás, vagy egy másik bejegyzés. Az utolsó képeken egy kis Delhi látható, kora reggel, bóklásztam még egy kicsit mielőtt kimentem volna a reptérre. Van két videóm is, lehet azokat majd később feldobom.

Agra Fort, Fatehpur Sikri

2010-06-25T15:41:00.005+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 112 kép van.

Sawai Madhpourból vonattal mentem tovább Agrába. Fura volt hogy kb. bagóba került a jegy, gondoltam is, hogy nem lesz valami jó utam.

Nos sleeper classon utaztam, ami a legalja az indiai vonatutazásnak, de hálaistennek sok hely volt. Ezt úgy kell elképzelni hogy mindenhol ágyak vannak, ám nappal fel kell hajtani őket hogy ne zavarja az ülő utasokat. Mivel nem voltunk sokan (és ez tényleg sokat számít) nagyon kényelmesen utaztunk, az első órában még aludtam is nagyot.

Utastársaim. Jó fejek voltak, segítettek:)

Első óra? Miért hány órát vonatoztál kedves Bálint? 226 kilométert kellett megtennie a vonatnak, ami egészen pontosan hét és fél órában telt. Jól olvastad, 7,5 óra. gyakorlatilag az egész napom ráment... Ez egy csütörtöki nap volt.

Este értem Agrába. Felkutattam a hotelt, majd utána elmentem csattogni Agrába. Vicces hely. Ugyanolyan mint a többi...

Másnap Péntek lévén nem volt nyitva a Taj Mahal, szóval maximum csak messziről lehetett bámulni. Akkora hova? A terv az volt, hogy kora reggel kelek, és az első buszok egyikét elérem Fatehpur Sikri-be.

Fatehpur Sikri egy olyan város amit a Akbar uralkodó építtetett egy jóslat valóra válása miatt. Megépítette a város, a palotát, meg mindent, élt itt 4 évet, majd elköltözött mert annyira unalmas volt. Másfél óra volt a buszút oda, szerencsére oda-vissza volt ülőhelyem. Baromi meleg volt, és a busz szakadt roncs volt, ennek ellenére az odautat nyugodtan nevezhetem teleportnak mert átaludtam.

Fatehpur Sikribe érve gyakorlatilag a város közepére rakott le minket a busz. Közel volt a mecset, illetve a palota ahova menni akartam. Fent volt egy dombon és ahhoz hogy oda feljussak át kellett verekednem magam a bazáron, a tömegen és egy nagy adag nyomortelepen. Volt egy csávó aki követett, meg mindig mondta hogy hova menjek. Már kicsit járatosabb voltam, illetve pontosan tudtam hogy hova megyek, mert látótávolságban volt a célom. Ugyanakkor itt volt az első eset amikor egy kis hányingerem lett a bazár utáni nyomorteleptől.

Igen, abban ott fürödtek.

Később megállapítottam, hogy Én a hátsó bejárton mentem fel, ahol ugye a nyomor van, meg a kosz... nah, ez volt eddig az egyik legdurvább. Konkrétan a rajtam lévő ing árából itt az egész kerület egy hónapig jól lakik.
A hozzám szegődött csávót észre se vettem, de lökte a rizsát. Felőlem azt csinál amit akar.

A hozzám szegődött csávó. Az átlag indiai méret látható a képen. Lehet ezért bámult mindenki?

A mecset ugyanolyan volt mint a többi mecset. Ám a közepén volt egy fehér mészkőből faragott síremlék ahova nagyon sokan járnak, ugyanis szerencsét hoz. Mondanom sem kell hogy ez gyönyörű volt. A képeken talán látszik, de úgy volt megcsinálva, hogy aki bent volt az látott mindenkit aki kint volt, de aki kint volt, az nem nagyon látott be.

Aztán át a palotába. Természetesen kis-millióan mondták hogy guideot fizessek, csak kétszáz rupia, meg szar lesz vezető nélkül. Természetesen nem mondtam semmit, csak megvettem a jegyet, aztán mentem be. Nagyon jó hely ez a palota, nem is csoda, hogy felkerült az Unesco világörökség listára. Gyakorlatilag nem használták soha.

A mecsetben lévő fehér mészkő sír és annak kidolgozása. Hihetetlen

Itt nagyon viccel volt: kb 20 perc után jött egy guide, aki elkezdte mondani a történelmet, meg mutatni mindent. Mondtam neki hogy nem akarok guideot, meg nem jöjjön velem... De Ő jön, mert Én nem hiszem el, de Ő itt dolgozik. Aha. Megyek a saját utamon, a csávó nagyjából jön velem, magyaráz. Majd megérkezünk egy nagy placcra, ahol Én elkezdek az ellenkező irányba menni mint amit Ő mond. Mondja, hogy az nem jó erre kell mennem. Erre leülök egy padra és csak gyönyörködök, meg nézem a palota fő részét-udvarát. Erre megszólal, hogy jah le akarok ülni! Persze ülj csak le nyugodtan... Csupán annyit válaszolok, hogy persze hogy leülök mert azt csinálok amit akarok.
Jó akkor adjak neki pénzt hogy körbevitt. Mondom Te hülye vagy, nem kértem, Te jöttél magadtól... Miután megint mondta, de úgy tettem mintha ott sem lett volna elviharzott. Többször mondtam neki, hogy nem kell guide, hagyjon magamra, ám Ő csak követett. Így járt.

Az ominózus leülök mert Én azt akarom.

Mögöttem a híres Panch Mahal. Ott híres:)

Utána vissza Agrába. Kicsit hosszabb útnak tűnt, főleg hogy a vonat is jött, és meg kellett várnunk míg elmegy előttünk: olyan mint otthon, addig tart hogy bealszol mire jön...
Az út nagy részét egy muszlim lánnyal társalogva töltöttem. Ő ült mellém, mert már máshol nem volt hely, aztán beszédbe elegyedtünk.

Szemetelnek mindenhova...

Zsúfoltság

Agrában pedig az Agra fortba mentem el. Természetesen ez is világörökség. Hatalmas, talán nagyobb mint a Red Fort Delhiben, illetve csodaszép fehér mészkővel van díszítve egy csomó helyen.

Agra Fort bejárat

Az uralkodó az alap vörös mészkőből épült erődöt csinosítgatta a kedvenc fehér mészkővel.

A háttérben lévő csodáról majd holnap bővebben:)

Ranthambore

2010-06-23T18:55:00.003+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 75 kép van.

Másnap, miután megszabadultam az idióta hotel managertől elindultam, hogy egy kis vonatozás után Sawai-Martenpurban kössek ki ahonnan tuktukkal menjek tovább Ranthamboreba.

Itt sem különbözött semmi attól amit eddig láttam, de itt nem volt olyan tömény. Ranthambore kicsi kis falunak számított a Ranthambore Természetvédelmi Park mellett. El kell áruljam, hogy ez a hely jött be a legjobban olyan szempontból hogy nyugodtabb volt, nem volt annyi szemét, nem volt annyi ember, és nem akart engem annyi ember bámulni. Persze itt is voltak érdekes dolgok, de azért a tömeg számít.
Illetve szép tiszta levegőt lehetett szívni.

Tigris szafarira mentem. Kora reggel. Jó volt, gyönyörű volt. Itt komolyan nem tudok mit mondani, a képeket tessék nézegetni, mert azok beszélnek helyettem. Annyi még tudni kell, hogy az állatok nagyon közvetlenek voltak, nagyon közel merészkedtek, és viccesek is voltak.

A másik fontos tudnivaló és gyanítom, hogy a képeken nem tűnik fel annyira, de a Tó amit fényképeztem az hemzsegett a krokodiloktól. Tigrist sajnos nem láttam, de így is bőven megérte ez az egész.

Az új barátaim...

Az utolsó képek azok a faluban történt grasszálásomból vannak. Mint mondtam ez már nem volt rossz. Este pedig egy fiatal ír párral vacsoráztam akik tanárok Írországban, és mivel nyáron nincs tanítás, ezért gondolták körbeutazzák itt a környéket: India, Vietnam, Burma...

Swastika. Nem, itt nincsenek nácik... (jól is néznénk ki...)

A szent állat. Rafal azt mondta, hogy szent csontváz. Képzelem mi járhat a boci fejében... jobb lenne inkább felhizlalva megdögölni nem?

Jaipur videóval

2010-06-22T19:25:00.003+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 112 kép van. Tessék kattintani, mert itt vannak a képek!!!

Másnap kora reggel indultam az NDLS-re, elkapni a reggel hatos vonatot. Első vonatutazásom Indiában... nos a kijutás nem volt valami kellemes, át kellett kelni kb sötétben fél Pahar Ganjon és a fő bazáron, ám mivel mindenki aludt még, így könnyebb volt mintha este mentem volna.

Az indiai vonatozásom, ellentétben az egész indiai élménnyel fokozatosan vezetett be a pokol legmélyebb bugyraiba. Az első vonatozásom, Delhiből Jaipurba az abszolút első osztályon történt. Ez azt jelenti hogy 300 kilóméter vonatozásért cirka 6000 forintot kellett fizetni. Ez mondjuk nem is rossz, tekintve hogy milyen kiszolgálást kaptunk. Hatalmas hely, kényelmes ülések és pincérek hada szolgált ki minket. Tényleg nagyon élveztem, komolyan teletömtek, és elmondhatom, hogy nyugodtan, pihentem szálltam le a vonatról.

Jaipurban fogtam egy taxit, és elmentem a szállásra. Kellemes csalódás volt, nagyon rendes rendezett otthonom volt. Amint beléptem a belső udvarba nem a szokásos kosz-szar kombó ütött meg hanem egy kis zöld, ez szép kis veranda... a 10 nap legjobb szállása volt.

Ugyanakkor Jaipur... Nah az viszont a 10 nap talán egyik legundorítóbb városa volt. Bár Agra versenyre kelhet vele... Elképesztő. Első nap sétáltam egy nagyot a városban, eljutottam ide-oda.
Itt volt az amikor a főutcán egy bácsi, aki láthatóan nagyon szegény volt, mert nem volt ruhája, ott állt nem messze egy nagyobb kereszteződésben. Nem csinált sok dolgot, mivel egy szál micsodában a főutca mellett állni gondolom nem lehet kellemes, de egy valamit azért mégis: nagy dolgot művelt. Pucéran, az egyik főutca mellett, és miközben elmentem mellette (pár méterre) éppen összeszarta magát. Nos, eddig csak guggolva szaró indiait láttam, de a bácsi egy egész új szintre emelte a művészetet.

Jaipurban sok helyen voltam. Voltam az Amber Fortban. Ez valami gyönyörű. Hatalmas, mesébe illő. Nem tudok hirtelen többet írni, nézzetek képeket.

Aztán felmásztam a Jaigarth Fortba. Ez egy jó 200 méterrel az Amber Fort fölött van. Hihetetlen meleg volt, megszenvedtem mire feljutottam oda, de megérte. Nagy, szép a kilátás és tényleg csodálatos. Itt volt kiállítva az egyik legnagyobb ember alkotta ágyú. Állítólag nem használták soha, de vontatni vontatták, és 54 ökör kellett hozzá...

Utána vissza Jaipurba, ahol megálltunk a Jal Mahal előtt. Vízben van, úszva odamehetsz...

Utána pedig be a városközpontba, ahol a city palaceba mentünk. Király volt. nagyon szép. Kiállítások, audioguide, meg minden mi szem szájnak ingere.

Utána átmentem az obszervatóriumba. Nem volt király, de megnéztem. Annyira meleg volt, hogy majdnem beájultam... Utána még elcsászkáltunk a városban pár helyre, de semmi különleges. Hulla voltam estére.

Viszont még hátravolt a Galt templom, amit másképpen majomtemplomnak is hívnak. Több ezer majom is van állítólag, de odáig nem mentem el. Bőven elég volt a kilátás a városra, illetve a majmócák. Aranyosak voltak, nem akartak megenni vagy bármi ilyesmi.

Delhi

2010-06-21T15:17:00.004+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 107 kép van.

Delhiben idegenvezetést kaptam, egy napig csak Delhiben rohangáltam ide oda. Ez jó volt, mert autóval, gyorsan, kényelmesen tudtam mozogni. Túl sokat nem tudok mondani... inkább beszéljenek a képek, majd úgyis kérdeztek mindenfélét.

Első utam a Jama Masjidba vezetett. Impresszív, szép mecset ami az úgymond Old Delhiben található. Ez annyit tesz, hogy a nyomor közepén van. A szokásos dolgokból van sok: szar, hugy, emberek, kosz, bűz...

Maga a mecset tetszett, de az már kevésbé, hogy nincs beltere. Valahogy üresnek hatott így.

Mögöttem a Chadni Chowk

Utána átmentem a Red Fortba. Nah ez egy szupi kis hely. Szépen rendben van, és a Lodi Garden után a következő hely ami nagyon tetszett. Volt benne nyitott rész, volt benne egy kis fegyver múzeum, illetve a kihagyhatatlan audiencia-hall-ok. Ezekkel még sokszor, sok helyen találkoztam, szóval Ti is fogtok. Itt az éppen aktuális uralkodó tartott mindenféle audienciát, szép trónja is volt az esetek többségében, csak azokat mindig ellopkodták.

A Red Forttal szemben lévő utcácska az úgynevezett Chadni Chowk ami borzasztó. Nem is merészkedtem végig be, mert az első teljes értékű napomon még mindig nem igazán volt meg a gyomrom ezekhez a dolgokhoz.

A Red Fort. A mai napig intéznek innen elnöki beszédeket

Red Fort kertje

Muhaha

Őt nyomták a kezembe. Nem csak ő volt meglepve... Gondolkoztam mi van akkor ha véletlenül átdobom a korláton miközben veszem elő a fényképezőm...

45 increased attack speed, +2 to light traps, assasin only

Természetesen a Red Fortban is mindenki bámult, ami meg kell mondjam, hogy nagyon zavaró. Egyáltalán nem tudják mi az a személyi szféra, és kb úgy éreztem magam mintha valami nagy beteg lennék vagy nem is tudom... Kellemetlen volt.
A másik baromi vicces dolog az a folyamatos fotózkodás volt. Az indiai turizmus nagyon működik, most alig voltak külföldi turisták, így Én valami különlegességnek számítottam. Millió indiai kért meg hogy hadd csináljon velem egy fotót, meg állította oda a gyerekeit mellém, hogy a külföldi vándorral had legyen fénykép az albumban.
Egyik alkalommal egy kislányt nyomtak a kezembe, hogy várjá' már egy picit mert kéne egy fénykép a gyerekkel... Akkor már Én is kérek egyet:D

Szóval elképzelem ahogy kismillió indiai családi albumban ott virít a fehér fejem a lurkókkal...

Következő állomás a Humayun Tomb volt. Hatalmas uralkodó, hatalmas, szépen rendben tartott síremléke volt. Szerettem. Itt eltöltöttem egy kis időt. A képeken később észrevettem, hogy valószínűleg itt szart le egy madár... előfordul állítólag szerencsét hoz. Őszintén nem tudom megmondani, hogy így volt-e vagy sem.

Út Humayun sírjához

Szép volt. A Taj Mahal sokszorta nagyobb

Ezután átmentünk a Lotus (Bahai) templomba. Ez egy jó kis templom ami elvileg azért készült hogy az összes vallást lehessen gyakorolni benne. Nos a képeken nagynak látszik, de egyáltalán nem nagy. Baromi meleg van, és csak mezítláb lehet bemenni, vagy megközelíteni. Ez akkor lesz nagyon vicces amikor nincs elég "hideg" talaj és konkrétan itt fordult elő az első esett hogy egy kisebb indiai tömeget tettem arrébb:D Rohadt forró volt ám a napsütötte kő...

Itt még cipőben de félúton le kellett venni...

Utána bementem egy nagyon szépen kialakított múzeum szerűségbe, természetesen ez mind ingyen volt (és nem akartak lehúzni, hol vagyok??). Korrekt volt, láttam ezt is.

Ahonnan innen mentünk az a Qutab Minar volt. Ez egy bazi nagy kőoszlop. Azt mondják ,hogy ez a világon a legnagyobb ember alkotta kőoszlop. Én elhiszem nekik. Szépen néz ki, mint minden túrista látványosság ez is rendbe van tartva. Kövek, romok, elolvastam az összes leírást ami ott volt, meg ami nálam volt.
Volt még egy oszlop, egy fémoszlop. Több száz éves és nem rozsdásodik. Állítólag olyan tiszta ötvözetből készült, olyan technológiával amire mind a mai napig nem találták meg a magyarázatot, hogy hogyan is csinálták. Ez érdekes. Szerintem ide is eljutottak a Goa'uldok.

Mögöttem a kőoszlop. Látszik hogy nem Én fényképeztem... akkor benne lett volna az egész oszlop:D

Az öreg autók a Hindustan Ambassador. A fehéreket az államhivatalnokok használják, a sárga-fekete pedig taxi. Angol licenc alapján, kb '63 óta gyártják... király lehet:D

Utána pedig a felvonulási útra mentünk, a Delhi Gate-hez, illetve a vele szemben lévő kormányzati palotához és parlamenthez. Nah ez nem volt nagy szám.

Delhi Gate. A felhajtott gallérnak kivételesen haszna van: nem ég hólyagosra a nyakam. És igen, baromi meleg volt.

Mögöttünk a Delhi Gate, elöttünk a kormányzati negyed. Jó elöl a távolban pedig a kormánypalota. Szép kerítése volt:)

Az utolsó képeket a New Delhi vasútállomást láthatjátok, illetve Pahar Ganj-t ahol laktam. Illetve pár bocit. Azok is viccesek voltak.

NDLS azaz New Delhi Railway Station

Pahar Ganj, Main Bazaar. Az utca amiben a hotelem volt. Valahol nagyon bent. Mi a vélemény? A galériában a többi kép is innen, illetve beljebbről való. A szemcsés kép meg azért olyan mert ekkora volt a por/szmog.

Bevezetés, utazás, első élmények-Delhi

2010-06-20T22:10:00.002+02:00

KÉPGALÉRIA
27 kép van a galériában.

Előrebocsájtom, hogy az indiai utam leírásakor nem fogom követni az eddigi sémát. Lesz egy prológus, meg egy epilógus, illetve a főbb látnivalók kapnak egy-egy bejegyzést. Fogok mesélni, lesznek szituáció leírások, de többségében a képek fognak beszélni helyettem.

Kezdem rögtön a kijózanító ténnyel, amire sajnos nekem is rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem csodaországba érkeztem. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy sokat látott, ellenálló, fasza gyerek, akit nehéz palira venni, illetve átlát dolgokon, akkor javaslom utazzon el egyedül Indiába. Rengeteg mindenre fog rájönni.

Soha nem tanultam magamról, illetve úgy általában a dolgokról annyi mindent mint Indiában. Rengeteg hibát elkövettem, kezdve azzal, hogy nem készültem fel eléggé egy ilyen úthoz, hogy nem volt meg sok minden ami egy ilyen úthoz kell, illetve talán a legfontosabb hibám, az a teljesen hibás képzet kialakítása arról a helyről ahova megyek.

A dolgokon átlátó, kemény, fasza gyerek ha nem is az első pillanatban, de a másodikban bizony egy picit összeomlott és kellett egy kis idő mire összeszedte magát...

De kezdjük a legelején. Az utam este indult, és kora reggelre értem oda Delhibe, ami az Én biológiai órám szerint még bőven hajnal volt, de mit van tenni, ha ekkor érkezik meg az ember?
Kuwaitból Gulf Airrel mentem Bahreinbe és onnan szólt Delhibe a jegyem. Átszállásra 55 percem volt Bahreinben. Vagyis lett volna... Ugyanis Kuwaitban 40 percet késett az indulással a gép, illetve nem is mentünk valami gyorsan. A kedves olvasó gyanítom már látja a problémát.
Hál istennek a Gulf Airnél értik a csizíót, így sörrel enyhítettem gondolataim hevességét... illetve egy nagyon jót beszélgettem egy kuvaiti emberkével, aki bejárta már Európát, és most Bahreinbe megy a feleségével VB-t nézni. Hogy miért nem lehet Kuvaitban nézni? Ott nincs alkohol. Ennyi. Elbeszélgettem vele dolgokról, és kiderült, hogy ugyan Ő muszlim, de ez már rég nem arról szól, hogy nem iszunk meg mindent megtiltunk. Egyszerűen arról szól, hogy ha hazamegy Kuvaitba, akkor úgymond tradicíókat követ, illetve betartja az illemszabályokat. Ám simán elautózik a haverokkal (vagy repül) egy hosszúhétvégére Bahreinbe hogy felöntsenek a garatra:).

Bahreinben az átszállásra kemény 5 percem volt. Ezt biztonsági ellenőrzéssel meg mindennel együtt sikerült megcsinálni. Túl sokat nem láttam a bahreini reptérből, mert pakkostul végigsprinteltem az egészet. Ilyet eddig csak filmben láttam, de a loungeban konkrétan sorfalat álltak az őrök és mondták, hogy hajrá, el fogom érni. Érthető, ha valami kisgyerek elém ugrik, az ott helyben szörnyethal.
Delhibe a gép már csurig volt indiaival.

Indiai idő szerint reggel hat körül érkeztem meg. Minden rendben volt, a sofőr kint várt egy táblával. Egészen addig rendben volt minden érzékem, illetve önbizalmam amíg meg nem érkeztünk a szálláshoz. Nos, a bazár kellős közepén volt a szállásom és most nem túlzok: a szar, az emberi-állati hugy, szemét, nyomor közepén. Konkrétan nem akartam kiszállni az autóból.
Aztán be a hotelbe. Turbános, fiatal indiai fogadott, megmutatta a szobámat, ami szintén nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem, de pihennem kellett. Semmit nem tudtam aludni vagy pihenni. Hál istennek, jó fej segítőkész emberke volt, hatalmas mértékben enyhítette a sokkot.

Aznap a "pihenés" után programot terveztem/ünk, ami hiba volt, mert ugyan a program fényévekkel jobb volt, mint ahogy Én azt elképzeltem, elterveztem, de a naivitásom, gyengeségem, illetve még sok egyéb tényező alaposan megkeserítette az életem. Magyarán egy hangyányit lehúztak. Amikor elöszőr azt hiszed, hogy nyertél, hogy jót tettél és egy kicsivel utána szembesülsz azzal, hogy mégiscsak sikerült átbasznia valakinek akkor az nem kicsit fáj. Ezek után vagy felállsz, megrázod magad és kihozod a szituációból a maximumot, vagy ott helyben feladod és elvérzel. Én az előbbibe tartozom. Kellett hozzá egy pofon, kellett hozzá egy akkora tanulság amit az életem végéig emlegetni fogok, de ez kellett ahhoz, hogy túléljem és lássam azt (sőt még többet:) ) amit elterveztem.

Délután szobát cseréltem, mert borzasztó volt az első, kismacskákat tanítottam meg szállni (amikor 2 napig nem alszok és nem hagynak aludni, akkor nincs az az isten aki megóvjon valakit/valamit a haragomtól), illetve délután várost néztem.
Eljutottam a Lodi Gardenbe, ami egy gyönyörű hely, metróztam, illetve csak úgy sétálgattam össze vissza. Gyakorlatilag össze-vissza tébolyogtam, és próbáltam feldolgozni Delhit, Indiát. Ez jó volt.
Elképesztő méreteket ölt a szegénység, mindenhol szemét van, senki nem törődik azzal, hogy hova üriti a felesleges anyagokat. Sokkoló.

Tipikus kereszteződés, egy jól szituáltabb környéken...

Lodi garden. Itt kikapcsolódhattam picit. Szerettem

Persze hogy az első nap ki kellett próbálnom. Van egy feelingje. A továbbiakban rengeteget használtam

Ami még az első nap nem is annyira jött le, de a többivel folyton csak erősödni látszott, az az, hogy Én egy majom vagyok az állatkertben, mindenki bámul, mindenki le akar húzni, követnek, pénzt követelnek... undorító. Én vagyok a gazdag fehér ember, ami hihetetlen, de itt még jobban érvényesül mint bárhol máshol, ahol eddig voltam.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy arra fel voltam készülve, hogy nagyon lopni akarnak vagy valami ilyesmi, de nem nagyon találkoztam ilyennel, illetve az indiai egy felettéb jámbor nép. Leginkább egy gigantikus krikett mérkőzést tudok csak elképzelni Pakisztán és India között, nem pedig háborút. Továbbá rengetegen segítettek, és pozitív emberek is voltak. Kár, hogy őket jóformán keresni kellett.

Másnapra egy egész napos Delhi nézés volt betervezve...

Elzúztam felfedezni Indiát!

2010-06-10T15:55:00.005+02:00

20.-a után jönnek majd az élménybeszámolók és képek:)

Tudom már mindenkinek az agyára megyek ezzel:D

A történet+ előzmények

2010-06-06T17:38:00.005+02:00

Mióta nem írtam annyi minden nem történt. Ománból visszatérve gyakorlatilag semmi nem változott.

Az idő kezdetben nagyon rossz volt a folyamatos homokviharokkal, de egy idő után átment a most is tapasztalható időjárásba: többségében tiszta, kék égbolt, és tűző nap. Napközben simán van 50 fok, estére leszokott menni 37-40 környékére. Hiába, itt minden betonból van. Kilépek és sugárzik minden a hőtől.

Voltunk kuvaiti Hard Rock Caffeban, ami egy hatalmas csalódás volt: természetesen nincs alkohol a koktélokban, de lehetne így is élvezhető, extra édes koktélokat keverni, mint ahogy azt a már szinte kult helyekké vált arab coffee shopokban szokás. De neeeem. Itt kapunk hangzatos, szépen kinéző koktélokat, horror árért. Mondanom sem kell, hogy a kicsit tudatosabb lengyelek illetve az egyetlen magyar azonnal kiakadt... Sajnos mi nem tudtunk elájulni attól, hogy a Hard Rock Caffeban vagyunk.
Rövid időn belül az egész csapat (egy grúz srác, törökök, meg egy tajwani lány) átvonult a Marina Mallba, ahol a Jhonny Rocketsben ettünk és shakeztünk. Még ez is drága, de a HRC-hez képest tiszta gazdaságos, illetve milliószor jobb dolgok vannak benne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindenki csak toporgott, hogy mégis hova menjünk, aztán a végén Én döntöttem, ám a többiek is mondták hogy király:)

Mit lehet még mondani? Jah igen. Megvolt a két vizsgám. Badr-nál vizsgáztam először ami egy vicc volt: sulim volt előtte, így már egy csöppet át voltam fagyva és a vizsgateremben kb 17 fok volt (kint legalább 40): mindenki fázott. Ez azt eredményezte, hogy szinte vacogtam, illetve elfelejtettem olvasni:D Szánalmasan ment, nem tudom mi volt akkor (lehet a 3 óra alvás se segített).

Aztán tegnap megcsináltam a Jaqúb vizsgát. Előre szólt hogy mire lehet számítani. Volt szövegértés, amivel most egy kicsit megszenvedtem, de szoktak menni, volt 20 kifejezés amikkel mondatot kellett írni, volt nyelvtan, meg volt egy ugyancsak értelmezés feladat. Készültem rá, szerintem jól sikerült.

És akkor jöjjön a történet maga...

Szóval itt van ez a szünet. Egy hónapja még csak közeledett és mivel kicsit több mint két hétről van szó, ezért biztos voltam benne, hogy valahova el kell, hogy húzzam a belem, mert itt a seggvakargatáson kívül semmit nem fogok tudni kezdeni. Kuvait csodálatos, Kuvait mindenható, de azért ha az egyetemi élet is meghal, illetve mindenki elutazik, akkor már gyomorforgatóan rossz itt minden.

Hova menjünk? Nos, ugyan felmerült, hogy veszek haza, Pestre egy jegyet és akkor Balatonozok, meg minden ilyesmit csinálok két hétig, ám úgy voltam vele, hogy Augusztus valamikor végleg hazamegyek és onnantól egy jó ideig otthon leszek... míg most Kuvait szponzorálásával inkább világot látnék.
Ha világot látunk akkor milyen világot akarok Én látni? Arabot? Persze majd még egy arab államot meg akarok járni, amikor így is túl sokban voltam már az elmúlt hónapokban.

Szíria kiesik, mert kb ugyanaz mint Jordánia (jött az ellenválasz hogy Szíria jobb, és jött utána az is hogy "szerintem, mert még soha nem voltam Jordániában") Nos Én nem voltam Szíriában, de valahogy nem is vonzz.
Dubai, Emirátusok, Bahrein? Nah hagyjatok békén... Kuvaitban élek, majd ha két anyám lesz akkor megyek "világot látni" ilyen helyre.
Egyiptom-Kairó? Nem rossz, nem rossz. Ha minden borul, akkor ez egy nagyon jó választás lehetett volna.
Libanon-Bejrút? Nos, szívem rejtett vágyává vált már egy ideje, hogy Bejrútba eljussak és mint ilyen el is fogok jutni, mert addig nem hagy majd nyugodni. Erős verseny lett volna Kairó és Bejrút között...

Végezetül eszembe jutott olyan is hogy elmegyek Dél Afrikába, úgyis most kezdődik a VB meg minden... Ezzel csak az a bajom, hogy ott az olyan embereket mint Én reggelire eszik meg, így ódzkodtam az ötlettől.

És végül is meglett az úti cél: India, azon belül is Delhi. Egy ideig gondolkodtam azon hogy Mumbai vagy Delhi legyen, de Delhiben maradtam. Teljesen más kategória mint itt a közel kelet (tán azért mert nem a közel keleten van?). Egy más világ, a csodálatos India és hát persze olcsón meg lehet úszni.
Ha megnézem azt hogy Magyarhonból hogy tudnék idejönni akkor sírógörcsöt kapok, mert enyhén drága. Így viszont mondhatni budget nyaralásra megyek. Hozzátartozik, hogy nem gondolkodhatnék ilyeneken ha a MÖB illetve Kuvait nem segíti céljaim. Megint csak köszönöm.

Az egész úgy kezdődött, hogy basszus nem lehet vízum nélkül beutazni, és nincs is olyan, hogy a reptéren beleütnek egy pecsétet az útleveledbe és aztán mész isten hírével. Előre meg kell csináltatni.
Felkerestem a nagykövetséget, ahol szembesültem azzal, hogy eltarthat 20 napig is a folyamat, ami kellemetlen, mivel jegyet sem veszek addig amíg nincs vízumom, illetve kb. ez a határidő: ha tovább húzzák akkor nem megyek sehova, nem hogy Indiába. A másik mellbevágó dolog az a pénzmennyiség, amit legombolnak az emberről egy ilyen vízum megcsinálása címén. Kicsit már Indiában éreztem magam: valószínű, hogy baksist is fizettem...
Itt merült fel bennem, mégsem Indiába kellene mennem, mert lehet, hogy most kidobok egy valag pénzt az ablakon, de semmi sem fog belőle összejönni. Áh próbáljuk meg: aki mer az nyer.

Innentől kezdve várakozás, várakozás... elvileg telefonálnak, ha kész lesz. Két hét telt el, nem telefonáltak. Nah mondom, biztos ami biztos menjünk, aztán nézzük meg. Mit ad isten, ott volt az útlevelem vízumostul, mindenestül együtt. Annyira örültem, hogy minden bánatom elfeledtem.

Azóta az események felgyorsultak, megvettem a repjegyet, Manamán(Manamana:D:D ) (Bahrein) keresztül megyek, illetve a szállást is lefoglaltam. Amikor foglaltam a szállást akkor lehetett küldetni emlékeztetőt. Nos, azt hiszem elírtam a telefonszámot, mert nem kaptam emlékeztetőt... Valaki otthon nagyot néz, hogy bizonyos Balint Schandl Delhiben foglalt hotelt... :D:D

Van térképem, van könyvem, van egy valag címem, van egy valag adatom. Az elmúlt két napban olyan hihetetlen mennyiségű anyagot olvastam Indiáról, Delhiről, arról, hogy hova akarok, hova illene elmenni, hogy mire kell vigyázni, hogy mégis hogy kell ott viselkedni... embertelen. És még rengeteg van.

Most kezdődik a monszun szezon, szóval lehet lesz egy kis problémám az esővel, illetve a szúnyogokkal. Malária meg Dengi vírus van ott dögivel. Vigyázni kell, nagyon mást nem tudsz csinálni.

A tervek szerint Delhiben lesz a főhadiszállás, gyalog, riksával illetve vonattal fogok közlekedni. Agrába akarok elmenni ahol a Taj Mahal is van, Jaipurba ami egy nagyon szép, régi uralkodói város, illetve akarok menni tigriseket nézni, meg elefánton lovagolni. (Mekkora hülyeség ez? nem elefántolni kellene egy elefánton? Vagy megülni egy elefántot? Nem tudom... Valaki segítsen).

Delhivel nem lesz gondom, mégis csak egy város, ám az agglomerációt, a szomszédos "megyéket" is érdemes lenne meglátogatni ha lesz időm. Fel kell készülni. Most olvasok olvasok olvasok. És tervezek.

Már vettem egy kis könyvet, amibe mindent fel fogok jegyezni (lehet hiba volt XD) illetve beszereztem lakatot a poggyászomra, meg egy nyakba akasztható kis táskát, ami vízálló és baromi könnyű. Ez azért kell mert a zsebeimben nem lesz semmi, illetve ezt el tudom rakni a pólóm alá, így talán nem fognak tudni fontos dolgokat ellopni tőlem.

Mit mondjak... egyesek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok, hogy ezt így bevállalom, Én egyenlőre azt mondom hogy hülye vagyok... ám a kettő között sokszor csupán leheletnyi a különbség. Azt tudom, hogy világot fogok látni, ez egy cél, álom volt és afelől sincs kétségem , hogy az eddigi egyik legkeményebb utazásaim egyike lesz. Érzem, megéri:)

Lesz még egy későbbi bejegyzés is a témával kapcsolatban. Addig stay tuned.

Szerintetek jól döntöttem? Tippek, tanácsok? Véleményt kérek írni!

Nah hova megyek? :)

2010-06-03T19:00:00.001+02:00

Végre Kuvait! (videóval)

2010-05-31T20:35:00.004+02:00

A blog címe azt sugallja, hogy itt kőkeményen Kuvaitról van szó, ám aki erre téved az hirtelen több anyagot talál Jordániáról és Ománról. Ezen most változtatunk. Rengeteg minden van amit el akarok nektek mesélni, de egyenlőre csak a ma fénypontjával fogok foglalkozni.

Ma hafla volt (parti). Nah nem kell semmi durvára számítani, csak meghívtak bennünket valami ceremóniára, amin előadott pár ember pár verset, dalt, illetve recitáltak a Koránból, majd pedig a prominens embereket megajándékozták, illetve a markaz lugat tanulóit, azaz minket.

Még üresen

Facebookon hívtak meg minket, jó előre kellett jelentkezni, leadni a nevünket. Ez meg is történt, de komolyan nem számítottunk semmi komolyra. Ehhez képest eltátottuk a szánkat. Mondjuk voltak vicces dolgok is:)

Az egész ceremónia 6:40-re volt meghirdetve a kaffeteriába, azaz közvetlen a Magrhib ima idő után. Ez annyit tesz hogy az egész kaffeteriába ekkor akarnak menni az emberek kajálni... ami szerintem kellemetlen egy ilyen rendezvénynél, de hát csak így lehetett megoldani. Se gond. Természetesen mi kajáltunk a cucc előtt, mert nem akartuk hogy nagy tömegben kelljen.

Már tele

Szégyen szemre a Markaz lugatosok közül nagyon kevesen jöttek el, el sem tudom képzelni hogy mit csináltak... No comment.

A szakan lakók közül sokan telefont, turmixgépet, vasalót, nyomtatót kaptak. Jó ajándékok ezek, legalább tudnak vele mit csinálni. Látszott hogy örülnek.
Utánuk jöttünk mi. Mi kaptunk egy sahádát, szépen bekeretezve, egy kuvaiti zászlót, valami füzet szerűséget illetve valaki a Koránt kapta, valaki pedig (mint például Én) egy könyvgyűjteményt... aminek az a címe hogy The decision is yours. Kommentekbe várom a véleményeteket hogy miről is szólhat.

Ezeket kaptam. Köszönöm szépen:)

Aranyos kis szösszenet volt. Igazából elcsodálkoztunk, hogy ennyire rákészültek, de hát mulatságos, illetve kedves volt. Csak azt tudom mondani hogy köszönöm Kuvait, illete kuvaiti egyetem!

A végén meg felzabáltuk Rafal sütijét. Jó lett. Lehet le kell öblítenem egy kis whiskyvel, mert Én benyomtam 4-et ezekből, és nem picik:)

Művész úr az utolsó simításokat végzi. A szobájáról is csináltam végre képet, de nem mutathatom meg. De hogy el tudjátok képzelni: olyan mint az asztala :D:D. Remélem ezért nem öl meg.

Ez egyszerűen pazar volt.

Omán: hatodik-hetedik nap

2010-05-24T20:07:00.009+02:00

KÉPGALÉRIA

A galériában 118 kép van. (Oo)

Az utolsó két nap ugyan sok mindent csináltunk, de úgy gondoltam hogy belesűrítem egy bejegyzésbe, mert már kezdett terjengős lenni az Omán akta.

A hatodik napon (nem a Schwarci film) Surból indultunk el egy egészen hosszú kis part menti útra, ami egészen a fővárosig, Maszkatig tartott.
Surból nem indultunk valami korán, mivel nem terveztük túlságosan szigorúra a hátralévő két napot.

Út közben azért megálltunk két wádinál is, amik gyönyörűek voltak. Az egyik a wádi kiwi a másik pedig a wádi sáb volt. Nos a wádi kiwinél építkeztek és el is töprengtünk hogy bemenjünk-e. Miközben töprengtünk megmászta az autót egy kecske, mert úgy könnyebb volt elérni a fán lévő zöldet. Itt nevettünk egyet, aztán megpróbáltunk bemenni. Egy ideig sikerült, aztán fel kellett adnunk, mert nem fértünk el, illetve kegyetlenül gyilkoltuk szegény Nissant. Amúgy a képek össze vissza vannak, de ez az a hely ahol utat próbálnak építeni a wádi belsejébe. Sok sikert.
A második a wádi sáb volt. Itt is bementünk, ez tele volt vízzel. Leparkoltunk, majd átvittek a túlsó oldalra, ahol be lehetett sétálni. Sétáltunk is egy darabig, de aztán feladtuk mert annyira durván meleg volt, hogy majdnem beszédültünk a vízbe. Rafalnak ez sikerült is, vett egy fürdőt ott helyben.

Utána indulás Maszkatba. Út közben még eszünkbe jutott, hogy esetleg be kéne térni egy másik természeti csodához, a beomlott barlanghoz, de annyira kevés volt a benzinünk hogy úgy döntöttünk hogy nem. És milyen jól döntöttünk. Rafal benzinkímélő vezetésének hála éppen hogy csak eljutottunk egy Shell benzinkúthoz, ahol utoljára Ománban tele tankoltuk az autót. A benzin meglepően drága amúgy: Shell Super benzint tankoltunk (mert miért ne) 55 litert 2900 Forintért :D.

Innen Én vezettem, mert közeledett Maszkat, és városban nyerő vagyok. Maszkatba megérkezni a szárazföld felül nem annyira kellemes érzés. Először olyan mintha egy külszíni bányában autóznánk, aztán átváltozik lassan "külvárosi" környékké. Megjegyzem kevés olyan külvárosban jártam ahol hegy előtted, mögötted, és oldalt is. De gyönyörű volt. Utána tovább a belváros felé, majd pedig megérkeztünk a Cornichehoz, ami tulajdonképpen a part. Ez nagyon szép. Van vámos, teherkikötő része (mi itt laktunk) meg van gyönyörű szultános-kormány negyede is. Van két nagy erőd, ám ezekbe nem mehettünk be mivel még mindig a katonaság használja őket. Fotózni kívülről lehetett őket.

Amikor odaérkeztünk akkor a piacot néztük meg, meg úgy generál bóklásztunk a városban. Utána autóba ültünk, és jó arab módján elkezdtünk kocsival várost nézni. Én vezettem. Időközben sikerült egy célt is kitűzni: találni egy fagyizót. A fagyizót valami hídról láttuk meg, ahonnan csak trükkösen tudtunk eljutni hozzá. A végén sikerült eljutni a fagyizóhoz, de annyi közlekedési szabályt keféltem meg hogy az félelmetes: itt ez természetes. Volt olyan amikor Rafal mondta hogy rossz irányba jöttünk, a hídra kellett volna visszamennünk. Én mondtam mi akadálya? Rafal lemondóan szólt, hogy innen nincs az az isten hogy átmész az itt lévő hídra. Fogadjunk? Áttoltam az autót, aztán mentünk. Végül is meglett a fagyizó.

Másnap a Saultan Qaboos nagy mecsetben jártunk, ahol egészen mostanáig a világ legnagyobb kézzel szőtt szőnyege volt, de az irániak beelőzték Ománt... Itt fontos megjegyezni hogy plafon felé nézős, viccelődni akaró Jézus segíts ábrázat egy mecsetben erősen tiltva van. Próbáltuk, ránk szóltak:D

Ezután megnéztünk egy múzeumot ami nagyjából bemutatta Omán történelmét. Képek és magyarázatok voltak, és nagyon igényesen volt az egész kialakítva. Itt sokat nézelődtünk, mert komolyan profi volt, és lekötött minket. Ománnak közel sincs annyi pénze mint Kuvaitnak, de ez a tárlat is milliószor igényesebben volt megcsinálva mint a kuvaiti hasonló.

Utána pedig ellátogattunk az olaj múzeumba. Ingyenes volt, mi hárman voltunk az egyetlenek, és akkora király interaktív játékok voltak, amilyeneket ritkán lát az ember. Átmentem gyerekbe és megnyomkodtam mindent:)

Ezután olyan 4 óra fele elmentünk strandot vadászni. Maszkattól nem messze van egy luxus szálloda komplexum, ahova természetesen nem mehettünk, de azért megnéztük. Elképesztő.
Ám gyorsan találtunk egy normálisan felszerelt strandot, ahol kis belépő kifizetése után eltöltöttünk egy valag időt. Konkrétan estig ott voltunk. Nos a tenger... khhm pisi meleg volt. Ez nem is csoda hisz árnyékban 47 C fokot olvastunk le és ennek fényében a víz is elég meleg volt.

Este pedig oda jutottunk hogy nem kellene itt hagyni egy liter vodkát. Nos az eredmény a következő napon látható is volt...

Még van: 1 liter vodka.

Hova lett??

Nagy nehezen felkeltünk, a bibi csak ott volt hogy még erőteljesen rosszul voltunk és mi ott vagyunk a hotelben, az autó meg velünk... Sebaj, levegőztünk egyet, aztán ki ha nem Én, elvezettem a 20 kilométerre lévő reptérig.

Áááá tényleg minden rendben:D

Leadtuk a kocsit, becsekkoltunk és aludtunk hazáig. Kényelmes utam voltam, csak néha keltettek fel hogy leszállunk, felszállunk üljön normálisan (mert feküdtem...).

Összességében Omán gyönyörű ország, megérte elmenni. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, rengeteget hülyültünk, és sok szépet láttam. Az olaj nem fertőzte meg ezt az országot, jelen vannak a régi értékek, ugyanúgy mint az újak. Szerettem.

Omán: ötödik nap

2010-05-18T19:40:00.003+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 40 kép van

A hegymászás utáni napot nem kell túlragoznom. Igazából csak pár fontos dolog volt kijelölve. Ezek között szerepelt a Nizwában való bóklászás, a Surba való kocsikázás (hosszú út) illetve a Ras alJinzben a teknőcök megnézése.
Itt felmerült hogy esetleg sátorozunk... természetesen erősen vétóztam az ötletet.

Reggel Nizwában az izomlázat nem éreztük, de mindegyikünk leégett valahol... nekem a lábamat sikerült megsütnöm, ami vicces, mert bekentem, de mégsem hatott. Fránya hegyi nap:D
Szóval Nizwában megnéztük a Nizwa Fortot, ami már a sokadik erődítmény így annyira sok időt nem töltöttünk benne. Arról nem i beszélve hogy megint hülye turisták voltunk, mert csak 3 embert lehetett látni Nizwa belvárosában bóklászni: két lengyelt és egy magyart...

Elképesztő meleg volt, így hamar úgy döntöttünk hogy menekülünk és irány Sur. Rafal vezetett, ezáltal nekem lehetőségem nyílt elfogyasztani a sörtartalékok megmaradt részét. Az számomra ezután teleportálássá vált. Bealudtam, majd felkeltem Surban.

Surban kocsikáztunk egy picit, megnéztük autóval a várost, majd a belvárosban kiszálltunk. Hiba volt: olyan páratartalom ütött meg minket, hogy azonnal elkezdtünk levegőért kapdosni. Egy idő után sikerült... Brutálisan izzadtunk, a sós vizet pedig harapni lehetett a levegőben. Nem is csoda, mert volt vagy 50 fok.

Itt kajáltunk, meg tátogtunk egy picit. Körbekérdeztünk szállás ügyben is, elég kecsegtető ajánlatot kaptunk.

Ám kezdett esteledni, szóval el teknőcöket nézni. Ras al Jinzbe mentünk, ez kb. 60 kilóméterre van Surtól.
Itt egy vadonatúj épület várt minket, és rengeteg óvintézkedés, mert a part ugye el van zárva, ugyanis a teknősöket nem szabad bántani.

Befizettünk, majd 2 kis csoport indult el, 2 idegenvezetővel. Milliószor ki lettünk oktatva, hogy mit nem szabad, és mit szabad csinálni. Jah azt elfelejtettem mondani hogy vaksötét volt, csak néhány zseblámpával lehetett világítani, de ezekkel is vigyázni kellett, mert ha belevilágítottál a teknős szemébe akkor megijedt, illetve megvakul. Azért jöttek a hülyeségek: elég nagyon ahhoz hogy megüljük őket és versenyezzünk:D.
Nem lehetett fényképeket készíteni ezért az internetről szedtem le pár képet, de megismertem a sziklákat is illetve a csávót aki a vezetőnk volt, szóval jó képek:)
Ezek a teknősök átlag 1 méteresek, és egész évben jönnek ide költeni. Még kisteknőst is láttunk evickélni a vízig. Aranyosak voltak. Szeretem a teknősöket.

Cirka másfél óra múlva véget ért a teknős nézés. Nagy élmény volt, kár hogy nem lehetett képeket csinálni. Surban alvás, aztán másnap pedig út a fővárosba, Maszkatba (Muscat).

Omán: negyedik nap

2010-05-17T14:31:00.005+02:00

KÉPGALÉRIA
A galéria 70 képet tartalmaz.

Ez egy fárasztó nap volt.

Elöző nap éjszaka megérkeztünk Nizwába, ahol elköltöttünk egy kellemes vacsorát és néztük ahogy a mecset mögött lenyugszik a nap. Még sétálunk egy picit a legforgalmasabb belső részén Nizwának (nekem nagyon tetszett) de aztán nem kellett sok hogy hullaként másszunk vissza a szállásra, és jóformán azonnal álomba szenderüljünk.

Másnap reggel nagyon korán keltünk. Hatkor már haptákban álltunk, és el is indultunk meghódítani a Jebel Shamsot (Naphegy). Én vezettem, megkértek rá. Az autóval viszonylag könnyen megközelíthető helyre mentünk először, az úgynevezett basecampbe. Nos azt kell tudni hogy fent nem látsz mást csak és kizárólag terepjárót. Nem véletlenül. Nem volt nehéz felküzdeni a Sunnyt, de azért voltak érdekes pillanatok, meg úgy egyébként sem erre találták ki az autót. Volt egy hely ahol vissza kellett ereszkednem, mert nem volt elég lendület...
Visszafele meg a fékeket eszi meg az ilyen hely így arra is kellett vigyázni.

Ilyennel kellett volna menni

Felértünk rendben, az első utunk a "Grand Canyonhoz" vezetett. Durva látvány. Hegyek, gyönyörűek, és tiszteletet parancsolóak. Ide még az autó is elvitt minket. Itt kérdezgettünk egy két dolgot az egyik camp tulajdonostól, illetve elvégeztük ügyes-bajos dolgainkat és elindultunk a kinézett túraútvonal kezdetéhez.

Felcuccoltunk, mindenkinél volt legalább 3 liter víz (elég hamar elfogyott) és reggel 10 órakor elindultunk a kijelölt útvonal mentén.

Amit 10 perc alatt elvesztettünk. Remek. Térképen benéztük hogy melyik lehet a Jebel Shamsz ezek után, utána pedig benéztük a tájat is, és felfedeztük hogy irgalmatlan messze, egy bazi nagy hegyen van valami bütyök, annak kell lennie a csúcsnak.
Szóval elindultunk. Mivel nem kijelölt úton mentünk ezért érdekes volt a szemünk után menni. Hegyre fel, hegyről le... Ez sokszor veszélyes, de inkább rendkívül megterhelő volt.

A puhány testem nem volt ahhoz hozzászokva hogy egy hegyre ne a felvonón ülve menjek fel. Elképesztően fárasztó volt. Mondjuk a hegy a segítségünkre volt, mert 2000 métertől egészen a csúcsig azaz 3000 méterig (igen, idáig felmásztunk) légkondizva volt az egész hegy, szóval ilyen szempontból jó volt.
A hegyen azonban nem csak természetes légkondi van, hanem szolárium is. Ez másnap nagyon fáj. Szerencsére Én bekentem magam elég rendesen, de a lábam még így is megpirult egy picit. A zokni nyoma még most is látszik:D

Szóval sokszor ott tartottunk hogy nem tudjuk a rendes utat és rengetegszer vissza akartunk fordulni, de minduntalan úgy döntöttünk hogy nem. Ezt a napot arra szántuk hogy túrázzunk és nem másra. Még belefér hogy továbbmenjünk.

Találtunk is egy utat, egy rendes kocsik által használt utat, ami úgy nézett ki hogy jó irányba megy. Igazából katonai jelöletlen terepjárók mentek rajta, és kiderítettük hogy ez egy lezárt terület... Ezen mentünk felfelé. Nah itt is felmerült hogy basszus meg fogok halni annyira nincs levegő meg felfele is kell menni... pár alkalommal meg akartunk állni. De a cél ott lebegett a szemünk előtt, illetve az út vége felé már megláttuk Jeruzsálemet is, így végképp nem volt megállás. Még lőni sem kezdtek el.

Aztán a vége felé láttunk egy vizes kocsit feljönni. Több se kellett, futottunk utána, felkapaszkodtunk és úgy utaztunk tovább. Aztán megálltunk és megvártuk míg Ewa beszáll a kabinba XD.
Egy ideig mentünk így, aztán az autó simán csak lefulladt mert nem bírt el minket... De a céltól nem voltunk messze. Felértünk. 3000 méterre. Jeruzsálemről kiderült hogy egy hiper titkos katonai bugyor amiért most Én le leszek lőve.

Innen nagyot ugorhattam volna

Itt ámultunk, bámultunk, fényképeztünk, és beszélgettünk a két nagyon rendes arab fickóval. Meséltek egy csomó mindent, természetesen nekünk is el kellett valahogy mondani hogy kik vagyunk illetve mit keres velünk ez a csaj. Vicces volt.

Visszafele is vittek minket, jó móka volt, aztán elkalauzoltak bennünket egy wadihoz ahol leereszkedtünk a kocsiig. Természetesen ez sokkal gyorsabban ment mint a felfele mászás. Visszafele is Én vezettem, aztán pedig megálltunk újra feltölteni az elveszett energiát. Mashawwit ettünk: nagyon jól esett, de gondolom a képeken is lehet majd látni.

A következő napon elindulunk Sur-ba, ami egy 400 kilóméteres út, teknősöket nézni ahogy tojást fektetnek, illetve a kis teknőcöket nézni ahogy kievickélnek a tengerhez.

Otthonra:

2010-05-16T17:00:00.000+02:00

Kell homok a monszunba?

Omán: harmadik nap

2010-05-15T15:35:00.004+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 58 kép van.

Ezen a napon keltünk a wádiban ugyebár, szóval ezt most ki is hagynám. A reggeli fürdés és a többi után még punnyadtun kegy kicsit a tó partján aztán szépen lassan el is indultunk kifelé.

Első utunk Bahla felé vezetett ahol megnéztük a Jebreen erődöt. Ez az erőd hatalmas, a Unesco világörökségi listáján is fent van. Szépen fel volt újítva, de az igazat megvallva az első erőd amiben voltunk az sokkal érdekesebb volt. Biztos az újdonság varázsa. Arról nem is beszélve hogy majdnem bealudtunk a nem alvás miatt...

Utána pedig elmentünk egy Miszfat nevű helyre, ahol csináltunk kegy kis kirándulást. Ez annyiból állt hogy szerettük volna megtalálni a szállást ami elvileg turistáknak van kialakítva... de hegymászás és irgalmatlan gyaloglás után sem sikerült meglelnünk. Mi vagyunk a bénák ez van.

Ez a Miszfat nevű hely amúgy lenyűgöző volt. Alig lehetett látni a pálmafáktól, a bokroktól és minden mástól. Nagyon tetszett. És az egész hely tele volt kis csatornákkal (falaj) amikben szüntelenül csordogált a víz. Nagyon tetszett. Kár hogy nem tudtunk ott aludni...

Miszfat után elmentünk az Al Hoota Cavebe. Itt nem lehetett képeket csinálni, bazinagy volt, de ami a legfontosabb, hogy a páratartalom az csillió százalék volt. A barlang tényleg nagyon nagy, és az egészet a víz mosta ki. És az esős évszakban mindig le van zárva, ugyanis az egészet elönti az esővíz.

Ezután az utunk a híres Nizwába vezetett. Nem is kellett sokat autókázni, és megérkeztünk. Nizwa az eddigiekhez képest nagy városnak számított. Tetszett is. Itt hamar meg is találtuk a szállásunkat. Koszos volt és lelakott, sok sok csótánnyal de volt benne ágy (amit megosztottam Rafallal) szóval egy szavam nem volt. Lehetett aludni.
Nizwában bedobtunk egy nagy adag kaját, illetve sétáltunk egy kicsit a belvárosban. Nizwa még később is előjön, mert itt két éjszakát is eltöltöttünk... de az már egy következő bejegyzés.

Omán: második nap (videóval)

2010-05-15T12:18:00.005+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 36 kép van.

Nah a második napot azt rögtön az első befejezésével fogom kezdeni:)
Ittunk bort, ezt írtam, de most képek is vannak. Megtaláltam őket:D

Szóval az első éjszakát Rustaqban töltöttük egy turista szállóban. Jó volt, fáradtak voltunk, a bor is segített. Másnap nagyon sokáig aludtunk, de megegyeztünk hogy kellett ez mert mindegyikünk hulla volt.
Igazából nem is terveztünk mást erre a napra, mint pár sír megtekintését, illetve elmenni a Wadi Dumba és azt felfedezni. Az már csak később derült ki hogy ott is akarunk aludni egy rohadt sátorban... Rafal és Ewa nagy természetkedvelők, illetve kedvelik azt ha kényelmetlenül lehetnek valahol, szóval győztek így a sátorozás maradt.

Rákészültünk a dolgokra, vettünk húsit, meg öngyulladós grillt meg vizet meg mindent amivel lehet valamit kezdeni a természet lány ölén.
Az úton Rafal vezetett, nekem pedig sikerült megfeleznem a sör készletemet. Kellemes volt:)

Miután megérkeztünk leparkoltuk az autót a folyómederbe (vicces, mert ha esik akkor megy az autónk a vízzel:D), felcuccoltunk és bementünk a wádiba. Sokáig nem másztunk, mert kezdett esteledni és sátrat kellett verni, de találtunk magunknak egy jó kis helyet ahol fürödhetünk és igazából a sátor helye sem volt rossz. Közel s távol nem volt senki, semmi hang, semmi fény. És ezzel szoptunk is eleget.

Engem az zavart a legjobban hogy nem volt fény, így semmit nem tudtunk csinálni. Próbáltunk tüzet rakni, de mivel sziklák között voltunk ez se ment annyira jól. Megállapítottuk hogy hihetetlenül felkészületlenek vagyunk erre, illetve bénák is. Egy túlélő gyakorlaton valószínűleg elvéreznénk...
Aztán a sütés. Nah ez igazából a sütő hibája volt, de akkora epic fail feliratot táblát lehetett volna kitűzni amekkorát nem sajnálunk. Az öngyulladó sütő nem akart begyulladni. Konkrétan nem működött rajta az a funkció mint ami a vízipipa kokszon van hogy egy kicsit melegíted és begyullad. Fasza. Hála Rafal kitartó fújásának (és szénmonoxid lélegzésének) valami életet leheltünk a cuccba, így tudtunk csinálni pár húsit, de borzasztó volt.

Az egyetlen nagyon jó dolog az maga a környezet volt, illetve a fürdés a kis "medencénkben". Az égre és a medence vizére is bőven használható a kristálytiszta jelző.

Volt egy 3 személyes sátorunk, amit a kavicsokra fektettünk le. Mondanom sem kell hogy levegő nem volt benne, elférni elfértünk de az is vicces volt, mert lejtett az egész sátor. Rafal és Én nem aludtunk. Vártunk. Vártuk hogy felkeljen a nap és végre lehessen mit csinálni.

Reggel fél hatkor már kint voltunk a sátorból. Hihetetlen jó volt. Ritkán kezdődik ilyen korán egy nap, de ez most jó volt. Már alig vártam hogy mehessünk fürdeni.

Omán: első nap

2010-05-14T17:19:00.005+02:00

KÉPGALÉRIA
A galériában 45 kép van.

Hol is kezdjem?
Egy hete nem írtam a blogra, de az azért volt, mert elutaztam Ománba. Omán az arab félsziget legkeletibb csücskében van. Híres az erődítményeiről, a folyómedreiről amiket a későbbiekben wádiknak fogok hívni.
Omán éghajlata vicces, van benne sivatag, van benne hegy, a délebbi régiók pedig beleesnek a monszun övezetbe.

Szóval...
Megérkeztünk rendben, minden úgy ment az álom. Kuwait Airwayszel mentünk, Reni azt írta róluk hogy isteniek... nos Én ezzel nem értek egyet. Szakadt gép, szakadt ülések, szakadt minden. A kaja jó volt.
És sikerült arra is rájönni hogy mitől tart 3 óráig Kuwaitból Ománba menni. Ugyanis megálltunk Abu Dhabiban... pompás.

Szóval kocsi átvétel a reptéren: egy Nissan Sunnyt kaptunk a kiválasztott Mitsubishi Lancer helyett, de üsse kő jó lesz ez is. Nagy volt, kényelmes.
Elindultunk Nakhal felé.

Nakhalban az utunk egy erődbe vezetett. Az erőd csodaszép volt, szépen restaurálva. Itt rengeteg képet csináltunk. Az erődből csodaszép kilátás is nyílt a környező vidékre. Itt láttam életemben először pálmaligetet. Láttam már sok pálmafát, sőt, sokat egy helyen is. De ennyit még az életben nem láttam. Sűrűn egymás mellett. A pálmafákat az épített és szépen rendben tartott falaj rendszer tartja életben. A falaj az gyakorlatilag csatorna. nyitott, és megy benne a víz. Nagyon poén.

Az erőd után tovább mentünk és megérkeztünk egy melegforráshoz. Ez gyakorlatilag egy wádiban van, ott is a végén. Úgy kell elképzelni hogy 3 bazinagy szikla közt van egy fej méretű rés és onnan szüntelenül bugyog elő a meleg víz. Ezt körbe is építették, folyamatosan fürdenek is benne. Poén.
Itt mi is lazítottunk egy picit.

Utána indulás Rustaqba ahol az esti szállásunk volt. Két ágyas szoba, hárman benne, de kaptunk extra ágyat.
Borozás, meg hülyülés volt az esti elfoglaltság.

Ománi út

2010-05-05T19:56:00.003+02:00

Azt hiszem nem kell elmondani hogy hova megyünk. Ewa, Rafal és Én holnap reggel megkezdjük az ománi kirándulásunkat.

Most laptopot sem viszek, szóval semmilyen összeköttetésben nem leszek a világgal.

A nagy terv a következő:
Miután leszálltunk a repülőről, elfoglaljuk a bérelt autót, és elindulunk Nizwába. Nizwa a hegyek között illetve után van. Nagy utazás, kíváncsi vagyok mikor fogunk oda érni. Itt, és a környező falvakban töltünk pár napot. Várak, erődítmények, illetve túrázások lesznek. Természetesen a túrázások fogják a legtöbb időt kitenni, lévén az a jobb, szebb:)

Utána elindulunk Sur-ba, ami elvileg Omán második legnagyobb városa. Ide az út szintén gyönyörű helyeken keresztül visz. Surban fürdünk, várost nézünk, illetve hatalmas teknőcöket fogunk kergetni.

Surból visszafele megint csak sokat fürdünk, a tengerpart mellett fogunk elzúgni. Itt is lesznek várak, illetve tervezünk benézni egy wádiba.

Az utolsó pár napot (nem tudni mennyi marad) természetesen a főváros, Muscat körbejárására fogjuk fordítani. Én eddig csak képeket láttam róla, de már most tetszik:)

Egy hét múlva találkozunk;)

Május 2. Az esőnap és pici PS

2010-05-02T19:07:00.003+02:00

Kilátás a szobámból. Nem egy szép kép, csak gondoltam játszok picit.

És ezt műveltem vele:

Jólvan, nem csak Én vagyok elborult

2010-05-02T12:47:00.004+02:00

Ma sikerült 4 óra alvás után 7 óra 40 perckor felkelni, hogy akkor megyünk iskolába. Kimászok az ágyból, hulla kóma, mindig az az első hogy elhúzom a függönyt, kinézek, megnézem mi a helyzet.

Általában napsütés van, de ha nincs akkor is nagyon világos van... olyan tompa fény szokott lenni, amikor a nap átsüt a felhőkön. Nos, most volt egy kis bibi az idővel.

Zuhogott az eső. De olyan szinten zuhogott hogy ihaj-csuhaj:D Konkrétan kaptam a természettől egy ingyenes ablakmosást... Az utcán hömpölygött a víz, az autók kerekének a negyede a víz alatt. Kuwait nem igazán van felkészülve a nagy esőkre. Belerogytam a székembe és bambultam ki.

Anyukám, meg még páran tudják, hogy nem vagyok egy nagy esőpárti, konkrétan ilyenkor szoktam azt mondani hogy nem megyek iskolába, sőt sehová. Ez leginkább azért van, mert ha esik akkor alig kapok levegőt (valamiért), főleg itt. Illetve eső plusz BKV mindig rosszullétet eredményez. Arról már nem is szeretnék beszélni hogy itt Kuvaitban, nem hogy esernyőm, de egy megveszekedett esőkabátom sincs, mert minek? (nem, nem fogok venni)

Szóval ültem még egy picit, majd megszületett a döntés. Nyasgem, esik az eső, sajnos nem tudok iskolába menni. Vissza kicsit aludni.

Ám a slusszpoén mégsem ez. 11-kor már rendben felkeltem (azóta is fáj a fejem) és ugye elkezdődik az élet. Nos, nyitom az ajtómat, és hallom hogy a szomszédom is nyitja. Kilépek, Theo is kilép, egymásra nézünk majd jön a kérdés: voltál suliban?
Nem, esett az eső. Nézem Theot, majd szinte együtt elkezdünk röhögni.

Átkopogunk Wanghoz: voltál suliban? Nem, esett az eső. Itt megint kacagunk. Aztán meglátjuk Yusufot aki tegnap ért vissza Saud Arábiából:
"Vicceltek? Esett az eső..."

Feltettük a kérdést, hogy vajon mennyien lehettek a markaz lugatban...
Amúgy tényleg nem lehettek sokan a fiúk közül mert az út a markaz lugatig jóformán csak gumicsizmában volt járható.

Még most is ezen röhögök.

Jordánia: Jerash-Ajlun

2010-04-28T15:59:00.006+02:00

Nagyon régen nem frissítettem a blogot, ennek sajnos több oka is volt, de most frissítem az utolsó fontosabb jordániai kalanddal. Ez lesz az utolsó jordán bejegyzés.

Ammanból négyen mentünk Jerashba és Ajlunba.
Jerash egy egész ókori római város ami egész jól megmaradt. Itt felfedeztük, hogy mindegyik római rom ugyanúgy néz ki, és nagyon jó nagyon szép, de ilyet már láttunk párat. Mindenesetre jó volt. Volt Artemis templom aminek az egyik (megsaccolni sem akarom hány tonnás) oszlopa mozgott a szélben, meg volt kővágó faszerkezet, illetve rómaiak. Élők:)

Ajlun pedig Szalah Addin vára volt ahonnan belátta az egész környéket. Az odavezető út gyönyörű volt. Rengeteg zöldet, fát láttam, és egyszerűen csodás volt. Olyan érzésem volt mintha valahol Olaszországban lennék. Amint azonban bementünk egy-egy városba rögtön rájöttem hogy nem. Ugyanis baromi nagy szegénység volt. Végül megálltunk, és azt kell mondjam, hogy szerintem mindenki sokkal jobban élvezte Ajlunt mint Jerasht. Egy vár, amiben voltak termek, szépen ki volt alakítva. Kb mint a gyerekek amikor valami erődöt találnak, mi is úgy éreztük magunkat. Én legalábbis.

Jöjjenek a képek.

Jerash- Ajlun Galéria

Jerash, arra kell menni tovább. Természetesen itt is jordániai voltam. Nem pofáztam, csak jordán fejet vágtam és ezzel sok sok pénzt lehetett spórolni. Röhögtünk is ezen sokat. A citadellánál volt az hogy a csávó nem akart beengedni, mert nem hitte el hogy jordán vagyok(naháát). Kért személyi igazolványt, amire Said azt mondta, hogy nem tudunk adni, mert otthon hagytam a pénztárcám amiben benne volt a személyim. A szépséghibája ennek az egésznek ott van, hogy amikor ez elhangzott akkor Én Said mögött éppen a pénztárcámban turkáltam... :D Szakadtunk a röhögéstől, de ott is beengedtek jordániaiként.

Onnan jöttünk

Elvagyunk. Balról jobbra: Marwan, Said, Walid. Marwan a legfiatalabb, Walid a legidősebb. Walid, mi bajod van? XD

Romok. Szép volt. Azon azért mindig el lehet ámulni, hogy a rómaiak miket hoztak össze.
Jó nagy hülyék voltunk hogy nem vittünk se sapkát, se napszemüveget.

:)

Faszagyerekek megszállták Jerasht. Ez valami szökőkút volt.

Római romok romba rombolva.

Artemis templom. Bal oldalon mozgott egy olyan pici kis oszlop...

Oszlopos Tagja vagyok a templomnak. Muhaha. Mögöttem a mozgó darab

Megint a Walid gyerek:D Jöttek a rómaiak?

Én a színházban. És ez még egy pici színház

A csapat. Király volt:)

Ez már Ajlun. Nézzük a kereszteslovagokat hogy mit csinálnak. Biztos mennek Petrába elrejteni a Szent Grált.

Marwannal

Szóval nagyon jó volt. És jöjjön egy bónuszkép, hogy mégis mennyire volt jó. Szerintem le lehet olvasni a fejünkről.

Szóval az egész jordániai kirándulás, a programok, az emberek, a minden nagyon jó volt. Nem tudom eléggé megköszönni Walidnak és Családjának. És szinte tuti hogy még visszamegyek Jordániába, mert überkirály volt:)

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella
Jordánia: Holt Tenger

Jordánia: Holt tenger

2010-04-20T12:32:00.005+02:00

Ez egy nagyon vicces tenger. Kb 40 percet utaztunk Ammanból egy Holt tengeri strandhoz. A belépő combos volt, és ezért nem is kaptunk sokat, de ez a Holt tenger. Nem nagyon izgatott a dolog: be kell menni.

A tenger nem nagy, gyakorlatilag azért tenger mert sós. Nagyon sós. Konkrétan annyira sós, hogy csak kinézetre vízszerű, amint belemegy az ember megtudja, hogy miért is marad fent benne, és hogy milyen az ha valami ennyire sós.

A víz olajszerű, olyan mintha egy nagy adag olajban fürdenél. A talapzatra pedig kiül a só. Ez érdekes: amikor bemész akkor hatalmas só táblákon lépkedve jutsz beljebb. A másik vicces dolog pedig az hogy azonnal megtudod hogy hol kapartál el valamit, hol kopott meg a bőröd mert csíp. Először picit, aztán nagyon:)

Holt tenger galéria

Fürdenek az emberek. Szemben pedig a zsidók.

Igen, lebegek.

Még mindig... Nem ér le semmim. Egyszerűen így megtart a felszínen.

Klasszikus:)

Mond utánam: SÓÓ!

Holt tenger. Tényleg halott.

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella

Jordánia: Aqaba--> Amman, Citadella

2010-04-20T11:27:00.007+02:00

Már visszaértem Kuvaitba, de a maradék képet feltöltöm. Igazán sokat nem tudok mesélni, mert nem lehet. Meg kell élni. Sajnos Jordániából nem tudtam úgy frissíteni a blogot ahogy terveztem, de az ilyen előfordul.

Ez a bejegyzés először egy kis aqabai lazulást fog bemutatni aztán egy kis ammani mulatságot, meg városnézést, meg miegymást. Aqabában a Mövenpick strandján süttettük a hasunkat... Ma a markaz lugatban mindenki mondta hogy jól lesültem:)
Ammanban a citadellán voltunk, voltunk fagyizni, kajálni, meg Marwan egyeteménél is (sok sok lány volt). Jó volt:) De jöjjenek a képek!

Aqaba-Mövenpick galéria

Walid szép új papucsa. Mi a gond vele?

Isteni volt a tengerpart. A tenger hideg volt, de azért lubickoltunk eleget benne. Mögöttem, a háttérben, Izrael.

Nagyon jó volt:)

Látszik hogy nincs kultúrája az alkoholnak: mi ez? Gyerek korsó?

Úristen milyen királyakat ettünk itt.

Amman-Citadella galéria

Majdnem kevés lett:)

Walid és Said, Én meg fényképezek: Amman fölött.

Zsúfolt, nem?

XD

Szépek vagyunk:D no comment...

Gondolom aki elsőre látja ezt a blogot az felteszi a kérdést hogy hogy kerülnek ekkora idióták ide?:)

Tőlem Amman bőven megkapta a Like-Love plecsnit.

Első nap
Második nap
Harmadik nap

Jordánia: 3. nap Petra, Wadi Rum ++ UPDATE

2010-04-14T12:22:00.005+02:00

A szöveg elmarad. Hanna azt javasolta, hogy ha nincs időm és kedvem akkor ne írjak blogot mert akkor látszódni fog az erőlködés és nem fog jól sikerülni. Teljesen igaza van. Kuwaitban lesz sok időm felfrissíteni ezeket a postokat.

Ám jöjjenek a képek!

PETRA ALBUM: Sok sok kép van az albumban. Természetesen nem töltöttem fel mind a 200 petrás képet. Itt egy ízelítőnek:

WADI RUM ALBUM: Itt is sok kép van. Wadi Rum szép volt, sok homokkal. Megan Fox hempereg a vörös homokban... megvan?:)
Nah a hülyegyerekek mást szoktak csinálni.

Még majd írok ide is többet, illetve lesz egy valag kép is, de egyenlőre arra még várni kell.

Első nap
Második nap

Jordánia: 2. nap Buszút, Aqaba

2010-04-14T12:07:00.003+02:00

Reggel 9kor indult a buszunk Aqabába. Aqaba cirka 300 km-re van Ammantól. Egy emeletes busszal mentünk ami halálosan unalmas volt. 4 és fél órás buszút alatt mindent megbeszéltünk amit csak lehetett.

Amikor odaértünk akkor Walid apja már várt minket. Walid apja beszél magyarul, de az arab jobban megy neki. Walid magyarul beszélt Vele. A busz után rögtön mentünk egy bár szerűségbe ahol meghívtak minket sörre, meg kajára. A kaját más étteremből hozták, mert a bárnak nem volt saját konyhája. A közelben volt kínai meg libanoni is. Kínait választottuk. Baromi jó választás volt, mert nagyon finomakat ettünk ott.
Walid apja törzsvendég ott, illetve mindenkit jól ismer így nagyon jó dolgunk volt:) Folyt a sör, és hozták a kaját, mi meg csak ültünk ott Waliddal és módszeresen pusztítottunk.

Megbeszéltük a teendőket, meg hogy mit akarunk csinálni. Volt egy privát taxisunk is, aki mindenhova fuvarozott minket, természetesen ezért se kellett fizetnünk, mondván már el van intézve.
Kaja után irány a nagymama kérója ahol lakni fogunk. Ez elég messze volt a belvárostól... kb 3 perc taxival:)
Útközben megálltunk mindenfélét venni... literes Chivas Regal (szintén óriási, és rengeteg köszönet a meghívásért) illetve kekszet, meg csokit vettünk:)

A nagymama kérója elvileg ilyen nyaraló szerűség lenne, ám ebben is van több szoba, sok ággyal, illetve újszerű volt az egész. Lőttem pár képet itt, de azt csak később fogjátok látni, mert még nem sikerült válogatni őket.
Nagyon kényelmes és nagyon felszerelt kis lakást kaptunk, ami csak a mienk volt. Király!

Itt még bedobtunk egy kis whiskyt aztán mentem aludni picit. Estére kicsit korábban bementünk a belvárosba pár képet lőni, megnézni egy kicsit jobban a város. Vagyis bóklászni.
Átnéztünk Eilatba is, mármint tényleg csak néztünk, nem mentünk... mert ugye az már Izrael. Hát közel van.

Ezek után be a Friends nevű bárba, ahol megint csak kaja meg sör, meg vizipipa. Jó volt nagyon:) Megbeszéltük hogy holnap 9kor jön értünk a taxis gyerek és akkor megyünk Petrába.

Első nap

Jordánia: 1. nap Utazás, Amman

2010-04-14T11:04:00.003+02:00

Első napon a megszokottakhoz képest korán keltem. Péntek lévén senki sehol nem volt, nyugodtan végezhettem a dolgaim. Leszóltam Rahmatullahnak is aki a szakan sofőrje és megbeszéltem vele már két nappal előtte, hogy kivisz engem a reptérre.

Minden rendben volt, amiben reménykedtem, hogy ne legyen senki akivel összefuthatnék szerencsére teljesült. Nem volt kedvem reggel még hallgatni a kérdéseket a többi markaz lugatos emberkétől hogy hova mész meg woá meg ilyenek... meg magyarázkodni. Facebookon sem írtam semmit, mert butaság lett volna elkürtölni hogy megyek ide-oda. A blogot meg nem csekkolják. Főleg hogy magyarul van.

Szóval ki a reptérre, check in meg a többi cucc. Annyira kényelmes volt hogy egy tologatós kis bőröndöm volt, meg egy laptop táskám, amit simán fel lehetett rakni rá. Semmi nem lógott rajtam, hangtalanul és kényelmesen suhantam a terminálok között. Arról nem is beszélve hogy nem kell semmilyen csomagra várnom.

Fél egykor indult a repülő, elkezdett menni videón az instrukció, hogy merre meneküljünk, erre elkezd menni az ima... Fel akartam venni de már késő volt. Hatalmas volt:) Miután vége lett, ment tovább az instrukció.

Nem adtak semmi, lévén fapadossal mentem. Rendben megérkeztem. Azt hittem Walidék ott lesznek, de nem vártak, hanem egy kis fél órás késéssel érkeztek. Nem probléma, valahogy erre számítottam:)
Walid és a két öccse jött ki. Marwan, Said, és Walid. Nagyon hasonlítanak egymásra:)

Ammanban hideg van. Most amikor írom ezt a bejegyzést akkor is hideg van. Kocsival elugrottunk kaját venni, meg buszjegyet, mert második nap már mentünk Aqabába. Aztán haza Walidékhoz. én azt hittem hogy házban laknak, nem is tudom miért, aztán nem, hanem lakás. Nagy lakás, sok helyiséggel, meg tényleg király.

Egy kis szunnyadás meg játék után leléptünk sört venni. Külön boltok vannak amik tele vannak piával. Nagyon jó volt:) Viszont 1 problémájuk van: hihetetlenül drágák. 4 sört vettünk Waliddal és sokkolóan sokba került.

Vissza, söröztünk, este meg megint kocsiba ültünk és elmentünk egy pizzériába. Nagyon jó kis pizzát adtak, régen nem ettem ilyen jót.

Következő reggel már indulás Aqabába, és az elkövetkezendő pár nap Aqabáról, Petráról, Wadi Rumról és a meleg való sütkérezésről fog szólni. Hamarosan azokat is megírom, illetve töltöm fel a képeket.

A jordán kaland

2010-04-08T19:47:00.003+02:00

Holnap délben felszállok a repülőgépre és egészen Jordániáig meg sem állok.

Ezen alkalomból készítettem ezt a kis plakát szerűséget. Úgy döntöttem nem rakom ki header-be, mert semmi értelme, ám úgy tervezem hogy minden jordániai bejegyzés előtt ott lesz ez a kép, fémjelezve, hogy mégis miről van szó.

Elvégre az első nagyobb kirándulásról van itt szó, és nagyon várom már. Természetesen lesz ománi meg többi is. Ki tudja milyen országba megyek még...:)

Nos a programot még mindig nem tudom olyan nagyon pontosan, de már kezd rajzolódni. Aki kíváncsi rá az olvasson még egy kicsit tovább, aki nem, annak nem kell.

Megérkezek Ammánba ahol Walidéknál fogok lakni és még egyszer nagyon szépen köszönöm neki/nekik ezt a lehetőséget.
Ammánból rögtön lemegyünk Aqabába ahol remélem fürödni, strandolni, kicsit szórakozni fogunk, illetve innen megyünk majd túrázni a Wadi Rum nevezetű gyönyörű helyre, illetve Petrába. Petrában úgy tervezzük, hogy aludjunk is egyet, majd meglátjuk.

Az első fele a jordániai útnak ezzel bizonyosan el is fog menni. Utána vissza Ammánba ahol szerintem nagyon sokat fogunk szórakozni. Innen megyünk a Holt tengerhez, Jerashba az ősi római városba, illetve a környéken lévő kis falukba. Fogunk innen menni túrázni a hegyekbe is, meg sok sok sört és whiskyt fogunk inni.

Szuper lesz. A blogfrissítést nem tudom hogy fogom tudni megoldani, de ha mást nem akkor csak képeket igyekszek majd felrakni.

Stay tuned! :)

Nehogy már olvasni kelljen

2010-04-06T15:56:00.002+02:00

Nekem meg nehogy már írni kelljen...

Igazából Én nőttem nagyra.

Jacko sapi. Kellett valami a nap ellen.

A híres glazed buns with strawberry jam egyik darabja.

Ez pedig most húsvétkor a süti. Rafal egyszer csak megjelent és ezt hozta nekem. Nagyon durván finom. A barna az asszem sűrített tej forralva, a sárga meg citromos-narancsos.

Igazából nincs újabb képem, de hamarosan majd lesz. Addig is mindenkinek kitartást, bármit is csinál.

Nem lehet minden nap írni

2010-03-30T16:28:00.004+02:00

Nem lehet, mert annyi dolog nem történik, az olvasókat meg baromira nem akarom azzal untatni hogy mi mindent nem csinálok, meg mi minden nem történik.

Habár most egy picit rossz vagyok, mert a szombat-vasárnapom meglepően jól sikerült.

Péntek este kezdődött azzal, hogy lent voltunk kosarazni, ami nem tartott sokáig, meg nem ment annyira jól de azért élveztem. Első alkalom a hátam óta. Jól esett.
Aztán még aznap este, minden idők legnagyobb homokviharját láttam itt Kuvaitban. A korábbi poszt azzal foglalkozik, tényleg brutális. A homok nem jó móka. Csípi a szemed, kaparja a torkod, és MINDENED homokos lesz.

Szóval kosár közben realizáltam, hogy a következő napon korcsolyázás lesz a szakan szervezésében. Ezt nem hagyhattam ki. Fél KD az egész, busz oda, busz vissza, belépő. Ott béreltem most egy hokikorit.
Jöttek az oroszok, Adelbek, Adelet, a koreaiak, indonézek, sőt mikor odaértünk akkor örömmel konstatáltam hogy ott volt Reni is. Szóval sokan voltunk. Az oroszok és Theo tud előre menni, aztán ennyi. Hátramenni, meg megállni csak Én tudtam. A korcsolya nyomta a talpam, de legalább tartotta a bokám. Ellenben éle nem volt. Így amikor kanyarodni akartam akkor volt olyan hogy elkezdett oldalra menni a kori ami eléggé félelmetes. Ilyet még nem is nagyon tapasztaltam koris pályafutásom alatt.
Előre koszorúban akarsz kanyarodni, viszonylag nagy sebesség mellett, és annyit érzel hogy oldalra is csúszol. Durva.

Voltak kis arab gyerekek, meg voltak amerikaiak (Moom the skates are rubbish!)
Ki akartam próbálni hogy megy-e a hokimegállás: amikor a két korit párhuzamosan elfordítom és farolok. Nos mondhatjuk azt hogy siker volt, de a saját korimban ez jóval magabiztosabban és jobban megy (Csopak, jég, hoki, rémlik?). Szóval megcsináltam. Ennek fura eredménye lett. Artur az orosz srác rögtön jött hogy hogyan csináltam, mutassam meg neki. Aztán jöttek az arab kisgyerekek akiknek az volt az első kérdésük hogy Te pro vagy? Mondom nem. Mindegy, csináld meg nekünk ezt a megállást, MOST!

Szóval élveztem, jó volt:)

Aztán vissza a szakanba ahol 1 órás pihenőt rendeltem magamnak, majd pedig az oroszok keltettek hogy hajrá, menni kell, mert ugye meghívtak bennünket. A meghívás elég fura volt. Egy indiai srác hívott bennünket, aki nagyon vallásos volt, és nem átallott hit téríteni. Kaptam is kis muszlim csomagot, mindenféle könyvvel, hogy így ez meg az...
Voltak olyanok akiket már korábban meghívott egy rendezvényre, de mi Rafallal újak voltunk. Facebookon ment a diskurzus a meghívottak között. Itt kialakult egy kis kérdez-felelek, mert a pár ember ki volt akadva hogy baromira nincs kedvük a muszlim maszlagot hallgatni, meg hogy mennyire király az, meg hogy ha megtérnek akkor azt fogják csinálni amit isten mond nekik. Én úgy voltam vele, hogy ha ez lesz akkor mosolygok egyet, meg különben is azt hallottam hogy jó lesz a kaja.

Lementünk a portára gyülekezni. Két kuvaiti jött értünk, fehér dishdáshában, ahogy kell. Mivel megyünk? Hát mivel mással mint két teljesen lesötétített, fekete, bazinagy amerikai terepjáróval. 1 terepjáróba 8-an fértünk el(!!) úgy hogy nem kellett összehúznunk magunkat. De olyan szinten nem, hogy hárman egymás mellett tespedtünk egy sorban, úgy hogy a vállunk közel sem volt egymáshoz.
Elindultunk. Kicsit siettünk, ami úgy nézett ki hogy a két hatalmas lesötétített, fekete terepjáró (komolyan inkább tank) a belső sávban, konvojban 160-nal takarította az utat. Kicsit filmszerű érzésem volt.
Kb 20 percet utaztunk, amikor is megálltunk egy mecsetnél. Itt vagyunk? Nem, csak imádkoznunk kell. Jaa OK. Persze a képmutatók is bementek imádkozni, ha már mindenki imádkozik, mi addig kint maradtunk és beszélgettünk.

Végeztek, beültünk a terepjárókba és mentünk kb 200 métert egy házig. Végül is a kényelem a legfontosabb. A ház hatalmas volt, tipikus kuvaiti kastély szerű ház, ami egy nonprofit társulat, a TIES otthona volt. Lementünk az alagsorban, ahol a már megszokott nagy tér várt minket, fotelekkel. Leültünk és meghallgattuk az előadást. Elvileg Kuwait történelme lett volna az előadás témája, de a láthatóan igen tanult, és normális előadónk inkább választotta a nemzetközi kapcsolatok, az IQ illetve az EQ fogalmának magyarázatát. Végezetül arra jutott hogy a barátság a világban az egyik legfontosabb, és hogy Ő a barátainak köszönhet sok mindent.

Meg is ajándékoztak minket. Kapott mindenki egy kuvaiti, tradicionális hajómakettet (az olaj előtt hajóépítésből éltek leginkább). Nagyon pofás, szerintem hatalmas ajándék. Arról nem beszélve hogy magamtól eszem ágába sem jutott volna ilyen emléket venni Kuvaitról.
Aztán jött a kaja. Hál istennek nem csak Én vagyok ennyire egyszerű gyerek: az oroszok szabályosan gyermeki izgalommal jöttek oda hozzám hogy hurrá, most jön a kaja.
Szokásos kuvaiti vacsora volt, de valami olyan finom hogy elképesztő. Komolyan mondom nagyon finom. Finom rizs, finom csirke, finom marha gombás mártásban. rengeteg volt, de mindent felfaltunk. Jó volt.

Aztán haza, kis dumálás még Rafallal aztán alvás.

Másnap este pedig olvasás közben kopognak az ajtómon. Merih és Hassan, a két török srác volt az. Bálint öltözz aztán menjünk meccset nézni! Micsoda? Meccs!! Több se kellett, felöltöztem és mentem. Jött Rafal is. 4-en mentünk a mubarakiyyához közel lévő török helyhez, ahol már ki volt készítve a TV meg minden.
Bevallom, először nem volt sok kedvem menni, fontolgattam hogy nem is megyek. Aztán szerencsére nem tettem ilyet. És milyen szerencse!
Ugyanis baromira jól éreztem magam. Galatasaray a Fenerbahce ellen, a Fenerbahce nyert, habár Én a GS-nek drukkoltam. Jól éreztem magam, a srácokkal is dumáltunk, a focimeccs is király volt főleg egy olyan társaságban ahol érzed, hogy mindenki feszülten nézi a TV-t hogy mikor lesz helyzet.
A kajáról nem is beszélve. Kebabot ettem és ilyen török sajtos akármit. El sem tudjátok képzelni hogy milyen jó volt, és hogy mennyire sokat ettem. Nem olvasnak, de ezúton is köszönöm a meghívást. Nagyon jól éreztem magam.

Azóta semmi érdekes nem történt. Majd ha lesz még valami akkor megírom:)

Homokvihar

2010-03-26T23:31:00.003+01:00

Csak arra lettem figyelmes hogy homokszag van. Most már a szobámban is homokvihar van, elég kellemetlen. Nem látni semmit, minden sárga, egyszerűen elképesztően durva. Felmentem a tetőre csinálni pár képet. 1 perc után fájt a szemem és köhögtem.

KÉPGALÉRIA

A csütörtök

2010-03-26T14:48:00.006+01:00

Amit pénteken írok meg mert olyan fáradt és frusztrált voltam már tegnap este amikor hazaérkeztem.

Csütörtök reggel iskola, két óra Jaqub. Hazabattyogok, minden szép és minden rendben van. Már az jár az eszembe, hogy délután a Lengyelekkel megyek bevásárolni, utána meg Salmiyába, a Marinába egy kávé mellett megbeszélni az ománi kiruccanást.

Megérkezek a koleszhez, éppen mennék be amikor elém ugrik a biztonsági őr (aki pár nappal korábban üvöltve szedett le a csokiautomatáról ami lenyúlta a pénzem. A csokiautomatát se kell félteni, mert hatalmas: meg se moccant pedig nekimentem párszor...), hogy téged hívnak Bálintnak?
Igen.
Akkor menj fel Mr Nagibhoz, mert szeretne veled beszélni.
Rohanok.

Mr Nagib kicsit mogorva kinézetű, ám szerintem kedves ember. Semmi bajom nincs Vele, segíteni akar. Itt kiderül, hogy Én vagyok az aki Jordániába akar menni. Nincsen semmi baj, csak az, hogy nem tudlak elengedni anélkül, hogy a markaz lugatból ne mondanák azt hogy oké, elengedünk. Beszélnem kell Mr Ibrahimmal.
Nos ez nem lehet probléma, gondoltam Én. Visszacaplatok a markaz lugatba: mondanom sem kell hogy picit meleg van, a farmer most igazán nem kellemes választás. Felmegyek a legfelső szintre, Ibrahimhoz. Ibrahim fogad, kedves, nyájasan kérdezi hogy honnan is jöttem meg hogy milyen a tanulás. Aztán a tárgyra tér.
Te vagy az aki Jordániába akar menni?
Igen
Hát ez bizony hatalmas probléma (szó szerint így mondta [nem... nem magyarul]).
Világosítson fel.
Ez bizony illegális. (Illegális. Mintha éppen egy üveg whiskyvel a kezemben hugyoznék a főtéren, miközben egy abayás nővel smárolnék, aki disznókolbász darabokat süt nekem.) Mert ugyebár tudjuk (a markaz lugat) hogy 1-2 napra nemvagy itt, de ennél többre nem engedhetünk el, ugyanis az már illegális. Persze szemet hunyhatunk afelett hogy nem vagy itt, ugyanis mint észrevetted nem vezetünk semmilyen papírt és így nem tudjuk kontrollálni azt, hogy ki mit csinál. (persze hogy nem tudják kontrollálni, több diák van aki simán kihagy heteket is akár.)
Így papírt nem tudunk adni, meg semmi nem tudunk csinálni, mert nem akarjuk hogy ránk szálljon a felelősség, de ha saját magad vállalod akkor mi nem fogunk megszólni érte. Beszéld meg Nagibbal, hogy ez van. Még valami: Én (Ibrahim) nem akarok beszélni Nagibbal, mert Én csak azt tudom neki mondani hogy ne engedjen el. Szóval kerüld ki, hogy engem felhívjon.

Remegtem, de nem is az idegességtől, hanem inkább a tehetetlenségtől. Attól, hogy milyen alapon zárnak be, hogy milyen alapon jön ahhoz mondjuk egy sima titkárnő, hogy így szívasson. A markaz lugatot megértem valahol, de akkor is a titkárnő ebbe ne szóljon bele.

Vissza a szakanban, ahol bemegyek Nagibhoz. Nagib ékes egyiptomi nyelven beszél, látom a hieroglifákat ahogy jönnek ki a száján. Sok mindent nem értek meg abból amit mond. Elmondom neki, hogy beszéltem Ibrahimmal aki azt mondta hogy Ők nem szólnak semmi, ez az Én felelősségem. Persze játszottam a szavakkal, senkinek sem kell pontosan tudnia hogy mit mondtak. Ügyeltem arra, hogy minden igaz legyen amit mondok, ám az nem hazugság hogy nem mondok el mindent.
Nagy hümmögések közepette eljutottunk odáig hogy mikor van vizsgád? Mondom Április 4.-én szóval nem ütközik.És ez volt az a pont hogy bekapcsolódott a titkárnő is. Ugyanis Nagib a titkárnőt hívta fel. Először megszólal: Kérem Mr Ibrahimot. Ekkor majdnem kikaptam a kagylót a kezéből úgy mondtam hogy Ibrahim nem tanít engem, Jaqúb tanít. Jaaaa akkor Jaqubot kérem. HUHH. Jaqúb nincs bent.
Hümmögés, menjek vissza beszélni Ibrahimmal és vigyek papírt arról, hogy nekem Április 4-én van vizsgám. De Ibrahim nem fog adni...

Visszamentem, felmentem Ibrahimhoz, és mondtam neki, hogy figyelj, annyit kéne csinálni hogy felhívod a titkárnőt és elmondod neki hogy Április 4.-én van vizsgám. Jó jó, meglett, lementem a titkárnőhöz. Titkárnő mondja, hogy beszélt Ibrahimmal, de meg kell kérdezni Jaqúbot. Felhívja, aztán mondja nekem hogy Jaqúb nem tud arról hogy Te elmész. Mondom persze hogy nem tud róla mert még nem beszéltem vele. De még van hetem, gondoltam ráér. Amúgy köszi hogy most elmondtad, mert olyan mintha a háta mögött szervezkednék...
Mindegy, a lényeg hogy Jaqúb a legnagyobb arc, mert azt mondta hogy nincs probléma, meg fogja írni a tesztet, mehet. Okés akkor titkárnő akinek a kezében már egy ideje gyakorlatilag összpontosult minden döntés joga, felhívja Nagibot hogy minden meg van oldva.

Visszamegyek, benézek Nagibhoz, aki az mondja hogy vége, rendben van minden. Gondolom ez azt jelenti hogy akkor kapom a kilépő papírt. Most már csak a nagykövetséget kell valahogy felhívnom majd hogy megyek el. Meg még párszor megkérdeznem, hogy tényleg készül-e az a tetves papír.

Leizzadtam. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt az egész miatt. De egyenlőre elgördítettem minden akadályt.

Délután mentem Polékkal Keifanba vásárolni, aztán vissza és fogtunk egy taxit amivel berobogtunk a Marina Mallba. Kellemes idő, kopogó szem.

Közel fél 5 volt mire eljutottunk oda hogy kajálni kell. Fél nyolckor keltem és az egyetlen dolog amit fogyasztottam és még tartotta bennem a dolgokat az egy 0.33l ice tea volt. Az is csak azért mert annyira cukros volt, hogy nem ájultam el. Isten áldja.
Szóval kaja. Mindegyikünk teleette magát:)

Ezután ki a kávézókhoz ami a vízparton van, konkrétan a jachtkikötőben. Kávé rendel, leül, és jó három órán keresztül beszéltük Ománt. Sok minden világossá vált, majd ha közeledünk az utazáshoz, és meglesz a viszonylag véglegesített terv akkor leírom egy bejegyzésben hogy mit is akarunk.
Annyi biztos hogy autót bérelünk, hegyet mászunk, világörökség része erődöket nézünk, barlangba megyünk, vízesést nézünk, óriásteknősök partraszállását, sokat fogunk fürödni, és baromi jó lesz. Hála istennek a dolgok nagy részében egyetértünk, de persze mindenkinek lesz valami kellemetlen. Például elvileg fogunk sátorban is aludni... ám fiatalok vagyunk, miénk a világ, látni kell, tapasztalni, kalandot átélni. Jó lesz, nagyon várom:)

Aztán hazafelé sikerült bevásárolnom 12 darab Krispy Kreme fánkot, ami egy állat. Rafallal 2 napig ettük, és már rosszul voltunk tőle. Egy dologra azonban jó volt: látni sem akarok fánkot egy darabig.

Ma nem volt semmi, esett az eső, nincs jó idő.

Éhes vagyok

2010-03-22T19:45:00.003+01:00

De nem kicsit, hanem nagyon durván... mindjárt este tíz óra és kopog a szemem.

Most rendeltem kaját, de amíg ideér addig agonizálok. Megpróbálom elterelni a figyelmem és akkor nem vagyok annyira éhes.
Elképesztő. Lehet hogy bélpoklos vagyok. Voltam kajálni a kaffeteriában, de nem volt nagy durranás. Volt sült krumpli meg csirke. Szokásos csirke, ilyen bőrrel együtt van megsütve és van benne csont, meg mócsing meg minden egyéb. A sült krumpli ellenben már kuriózumnak számít itt. Aztán rájöttem hogy miért van ott.

Mert megmaradt a reggeliből és valahova el kellett tüntetni. Szóval összeszedték ami maradt, és utána melegítés nélkül, szétszottyanva, úgy hogy megszívta magát vízzel, kirakták. Persze az üveg mögül még egész jól nézett ki. Kértem belőle. Mivel már nem vagyok kispályás, be is raktam a mikróba melegíteni (meg se néztem hogy meleg-e vagy sem, de Rafal igazolt a gyanúmban miszerint hideg volt alapból). Melegítés utána persze ismeritek az élményt nem? Ugyanolyan csak meleg. Szottyadt meg vizes. Tudod amikor megfogsz egy csíkot ( nem tudom nálatok otthon milyenre szeleteli anyu...) és elgörbül a kezedben.

Pedig katonásan kellene állnia. Meg ropogni. No igen, a ropogás. Az egy olyan dolog ami csak frissen van.

Várjál még be se vettem a számba. Folytassam a krumplival vagy fussunk egy kört a csirkével? Igazad van, folytatom a krumplival. Nem tudom hogy sikerült, de mintha lisztes is lett volna a krumpli. Áh, inkább nem írok ilyeneket mert nem nagyon tudom így, szakszavakkal érzékeltetni az sokkot. Olyan volt mintha az Alwatan Daily, vagy az Afaq újságok már nem használt, elavult példányait felszeletelték volna és olajban megsütötték volna. Egyébként Kuwait egyik nagy szlogenjei és egyben törekvése is hogy hasznosítsunk újra! Törekvésnek jó és dicsérendő, de csináltak volna ebből inkább poharat mint krumplit.

Azt írja az információ hogy 19 perc óta sikeres a rendelésem. Akkor már félúton van a kajám. Közbe ciscoba is bejelentkezek. Apropó internet, eszembe jutott hogy nincs meleg vizünk. (Pici amúgy van, úgy folyik mint aaa.... szóval alig folyik)

Szóval amíg ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ma elment az áram. De pont jókor. Lement a nap, eltűnt, puff. Az egész hármas szakanban elment a villany. Felöltöztem, lementem hogy menjek kaffeteriába (gyalog muahaha). És királyul nézett ki. Mindenhol minden világított, kivétel a mi szakanunkat. Az emberek ima után kint nézték és beszélgettek. Mi is ezt csináltuk.
Aztán odajön hozzánk SzuliAli, aki megkérdezi hogy miért ment el az áram. Okosan nézünk rá. Aztán jön egy ismeretlen kicsit zavart tekintetű afgán vagy hasonló nemzetiségű emberke. Az Ő nyerő kérdése az volt, hogy hol van a mérnök.

Megjött a kajám, pá.

Ez+az (UPD.)

2010-03-20T11:21:00.009+01:00

Megint nagyon rég írtam ide. Egyszerűen nem jó ez a hetente frissítem dolog, mert túlságosan ellaposodik a blog: elhagynak az emberek, illetve Én is eltunyulok. Nem jó, nem jó...

Megpróbálok jobban rákoncentrálni, de addig is jöjjön egy kis elemzés. Elemzésem alapja az előző bejegyzés lesz (annyira nehéz szó ez a bejegyzés hogy mindig nehezemre esik leírni... sokkal inkább akarnék posztot írni... de akkor Dév beszólna:D). Nos az angol írás sok mindenkinek tetszett, a célomat elértem vele. Most ahogy nézem, több mint 200 %-os olvasógyarapodást hozott. Az oldalon töltött idő is megnőtt, a mutatók egyértelműen felfelé mennek. Lett Moszkvában 2 rendszeres olvasóm illetve Nigériában is akadt pár. Hmm...
Ami rendkívül érdekes még hogy eddig mindenki magas ívből tett arra a három gombra ami a bejegyzések alatt van, de most ennél az írásnál soha nem látott számban értékelték a bejegyzést az emberek. Gratulálok. Mondjuk sok a nem tetszik pipa de hát ez van.

Mostanság nem lesz több angol bejegyzés, csak ki akartam próbálni.

Semmi izgi nem történik amúgy. Elvagyunk. A hét első felében jó volt az idő aztán fokozatosan váltott át szarra. Szó szerint. Ugyanis homokos minden, kapar a torkod miatta, és centi vastagon áll a homok mindenemen. Úgy vagyok vele hogy már többen túlélték ezt, akkor miért ne Én legyek az aki szintén túléli?

Jó hírek is vannak:) Felszereltek pár napja több helyre a szakanon belül egy jelerősítőt. Ez azt jelenti hogy fullos internet van a szobámban ami nagyon hasznos. Most nem ecsetelném, hogy miért:)
Ám itt valamit valamiért alapon mennek a dolgok, úgyhogy internetet kaptunk, de elvették a meleg vizünket. Nem nagy ügy. Fürdünk hideg vízben. Jelzem, ez bizonyos népcsoportoknál még inkább visszaveti a higiéniát.

Aztán hírt kaptunk arról hogy jön az emír és hogy nagy ünnepség lesz a stadionban (itt az is van a campuson). Király, ezt meg kell nézni. A végzősöket búcsúztatták. Körülbelül ugyanaz volt mint nálunk, csak kuvaiti kiadásba, és nagyobb flanccal. Nekem tetszett.

Stadionba bemenet hatalmas tömeg, Shuwaikhban még sohase volt ennyi ember, a bejáratnál TV társaságok, sok autó, sok katona, rendőr. Belépéskor fémdetektor: kipakolok, keresztül megyek rajta, becsipogok, jalla, menjen tovább. Rafal keresztülmegy rajta, becsipog, jalla menjen tovább. Jah mondom, ez kemény de már igazán hozzászokhattam volna, hiszen a reptéren is így megy:)
Ingyen kóla megragad, keressünk helyet. Artúr, Merih, Hassan, Rafal és Én mentünk. Nálunk lazább emberek ott nem voltak (szőkébbek sem). Leültünk aztán néztünk. Bámulatos volt, láttuk messziről az egyik fő emberkét aki nem is az emír, de nagyjából ugyanolyan fontos. Jól meg volt csinálva, kuwaiti volt és tetszett. Semmi nagy durranás de azért tegye fel mindenki a kérdést, hogy nálunk melyik egyetemen van ekkora felhajtás? Van pénz, nagyon látszik.
Jöjjön pár kép:

Ááá nem volt ám meleg

Szerintem korrektül összehozták

Volt ám diszkóhangulat... És olyan pömpörömpömm zenét nyomtak a karok bemutatásánál amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Király volt:D

A méltóságok nekünk háttal voltak. Az a kocsisor pedig nekik van, hogy ne kelljen annyit sétálni. Páncélozott volt a legtöbb ha jól láttam.

Hülyék

Jó a parti?? Hell yeah!!!

Másnap megbeszéltük hogy elmegyünk vásárolni. Elmentünk Avenuesbe. Éhesek voltunk, és eldöntöttük hogy most kipróbálunk valami normálisabbat. Néztük hogy hova üljünk be: Jhonny Rocket, Buffalo, Chillies, TGI Fridays... Arra jutottunk, hogy mindegyik ugyanazt azt az amerikai cuccot árulja, max más néven, meg máshogy néz ki, de ugyanaz. Úgyhogy TGI Fridays lett belőle. Rafal Steaket evett, én meg egy sajtos csirke szerűséget. Mondanom sem kell hogy isteni volt, egyszerűen visszagondolok és folyik a nyálam illetve mosoly ül az arcomra, ellenben még ilyen drágán nem ettünk itt Kuvaitban. Fejenként 7KD-t hagytunk ott... Meg is érte meg nem is.

Utána beszabadultunk egy-két jó helyre. Láttam jó cuccokat, de egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt itt még mindig tél van (kint 40 fok) és még a "téli" kollekció van kirakva. Két dolgot vettem, egy sapkát mert félek a napszúrástól, illetve egy elmebeteg, polgárpukkasztó piros kis gatyát. Királyság:)

Utána CarreFour ahol webkamerát vettem, illetve kaját, napkrémet, poharat meg egyéb dolgokat. Webkamera azért kellett, mert a régi nem indul el az új rendszeren... Nem szerencsés, ellenben a gépem még soha nem volt ilyen gyors, mint a Win7-tel. Ámen.

Mi van még?

Jah igen, írtunk Jaqúbnál. Vicces volt. Bementem, két oldalas teszt, első oldal hallás után ikszelni hogy mi a jó és mi a nem jó. Megvan. Második oldal: random szavak hiányoznak. Puff. Gőzöm nem volt róla, hogy mit csináljak vele. Magamba roskadva olvasgattam, ide oda írkáltam pár szót, hátha az jó lesz. Aztán felnéztem: mindenki izzad, vagy allahhoz imádkozik hogy segítsen, vagy készül harakirit elkövetni... pusztító látvány. Mindenki szenved. Ezt amúgy Jaqúb is észrevette, és kérdezte, hogy ez ennyire nehéz? Ááá neeem... csak gőzünk nincs róla. Akkor megoldjuk együtt:).

Jövő héten intézem a hurugiyyát (a kilépőt), beszélek majd a tanárokkal is hogy nem leszek itt egy darabig. Remélem nem lesz belőle probléma. Most meg hamarosan megjön a pizzám. Sütöttem magamnak :D:D

Majd még jelentkezek!

UPDATE:

Btw, megvan Omanba is repjegyem:)

Treat for Men

2010-03-13T16:39:00.003+01:00

I have decided that I'll try to share this post with more people, so I've taken a big breath and typed it in english. Im a bit rusty, so please do not get too hard on me for the mistakes I've done. (altough please draw my attention to them)

If we take a good look at a real men, we can immediately deduct the fact, that they really love their stomach. Well, if not for hunger, then just for the sheer pleasure of it: we eat. And not just anything.

Rafal loves good, quality food while me, the always hungry hungarian, as I came to be known after the endless whining for food, can eat almost everything. Especially when the food meets the standards of a Pole.

For a kick off lets begin with a rather muscular breakfast... My little sandwich featured a thick layer of butter (unsalted) some meat and a freshly opened full cream feta cheese. I realized that I probably like the chunkier one better. The bread is ciabatta with olive chunks baked into it.

I must say that it didn't go well with my oversweetened tea, but it gave me the morning rush.

After that, came the rather late lunch. We had pizza. Home made dough with some spices, home made pizza sauce which lacked the worcester sauce and the honey. The chef (Rafal) said, that it would have been much more better if we got those. Anyway, we used a bit of an Erős Pista (word by word: Strong Steve) in it, which turned out to be an excellent choice.

Then came the topping which was only vegetables: onion, pepper, mushroom, olives. As a finishing touch it got some feta cheese and then the mozzarella. All in all, we can say that we had a vegie pizza. There were some meat at the supermarket, but they looked ugly, and ironically we've just simply ran out of money: we almost couldn't buy the blender.

They do get along with each other, since Erős Pista is halal.

This is it

Chewbie is a must have accessory for making pizza

Despite the fact that it was a vegetarian pizza, it was awesome. Here we have some omnomnom pictures...

Those who comment on the resemblances between us and Chewbie will be moderated:)

Still left...

Hardcore OMNOMONOM

Rafal: WTF? GTFO. Me: IMHO good pizza.

Look, its gone!

Since we are men, and men are incapable of doing so many things at once (to be honest, Rafal did all the cooking, so big up for him:D) we didn't have dessert. Tough we've discussed that after the pizza: a pana cotta would have been the perfect choice, and since both of them are from Italy they would go well togheter.

I've attached a picture from an earlier pana cotta feast.

Well, I can only hope that my post made you hungry Dear Reader, and made you want a pizza:)
Please do post your opinion!

A hét

2010-03-11T18:05:00.004+01:00

Fúú nagyon régen írtam már.
Ennek két oka volt. Az egyik az hogy baromira nem volt miről írni, a másik és talán fontosabb oka pedig az volt hogy el voltam foglalva. És tényleg el voltam foglalva. Mentem ide-oda, tanultam, kosaraztunk meg ilyenek...

De szépen sorjában. Az elmúlt hét egyik hőse és főszereplője természetesen a hűtő. Amióta megvan azóta van hideg piám, van sajtom, meg a többi finomság. Arról meg nem is beszélek hogy utat nyitott a főzőcskézésnek is, így pana cottát (olasz főzött krém), pirogit (lengyel tortellini) és az egyik kedvencemet glazed buns-t eper lekvárral töltve. Gyakorlatilag nagymama buktája, eper lekvárral, és a tetején cukormázzal. Ezt mind Rafal csinálta, de mivel a hűtővel Én rendelkezem ezért részesedést nyertem a kajából is. Tiszta nyereség. És baromi jó volt:)

A hideg pia meg azért kell mert itt már kis gatyában és ingben mászkálunk, de még így is szakad rólunk a víz. Brutálisan meleg van. Reggel háromnegyed nyolckor amikor caplatok az iskola felé akkor jéghideg kólát iszok...
A másik probléma, hogy még mindig nem fúj hideg levegőt a légkondi, de erre még visszatérek:)

Aztán ott van a sport. Nos az oroszok focilabdáját lenyúlták, úgyhogy dühükben most vettek egy kosárlabdát. Nem kellett sok, hívtak, mentem. És eszméletlen királyakat játszunk. Mondjuk hihetetlen béna kosárra dobó vagyok, 10-ből 1 ha bemegy akkor örülök. Mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Ám itt is van vicces dolog. Emlékeztek még arra hogy kemény "homokviharok" voltak? Nos a járdát és az úttestet takarítják, ott ahol nem is járnak, ám a pályákat nem. Ez azt jelenti, hogy centi vastag finom homokréteg van a pályán. Jó kis műanyag pálya, Dani mondta hogy az vicces, mert ha taknyolok akkor az szedi le a bőrt. Nah hát ez nem. Itt esel és csúszol még 3 métert. Ugyanez van megállásnál. Az arabok ordítoznak egymással hogy mi volt már ez, de biztosíthatok mindenki, hogy nem lehet hamar megállni: blokkolsz és még csúszol 1 métert legalább.
Viszont a legviccesebbet még így se mondtam. Legutóbb azért nem mentem ki, mert nem akartam sok port inhalálni. Nah hát már teljesen mindegy. 8 ember van a pályán, vagy esetleg 10, úgy felvertük a port hogy mindenki hörgött. Mindenkinek roszogott a foga, és mindenkinek volt valami baja. Mondtam is a srácoknak, hogy ha más bajunk nem is lesz ettől, holnap tutira mindenki rottyant egy homokozót...

Amúgy sikeresen meghúztam a hátamat 2 napja, azóta voltaren meg valami rózsaszín pirulával élek... Semmi komoly, csak kellemetlen. Majd el fog múlni, de addig rossz.

Amúgy érdekes ez a hátfájás is, mert levegővételnél is fáj, de amikor Theoék mondták hogy mennek jégkorizni Yusuffal és a japánokkal, akkor egyszerűen nem tudtam ellenállni. Elmentem. És milyen jól tettem! Akkor arra az időre kicsit elmúlt a hátfájás, kicsit kevésbé görcsöltem és baromi jól éreztem magam. Bent pulcsi és 15 fok lehetett, kint meg 30...
A jégpályán majdnem egyedül voltunk, pár kisgyerek bukdácsolt. Amikor odamentünk akkor mondták, hogy Takuye, az egyik japán srác elég jól tud mert náluk gyakran fagy. Nah mondom, királyság. Akkor mindenki tud valamilyen szinten.

Kaname és Wang hiányzik a képről

Hát nem. Theo és Én voltunk azok akik nem használtak palánkot. Theo csak egyenesen tudott menni, Én meg mindenhogy:) Hiába, nagypapa jól megtanított azért. Jól éreztem magam:)

A fogpasztareklám mindenit! (és igen, nem erősségem heti többször borotválkozni)

A távolban pár magas épület... a csótányfejű az egyik kedvencem

Liberation tower. Majd ide is felmászunk

Ma meg voltunk megint a szúq dzsumában, meg a lulu centerben (sima bevásárlóközpont). Most jött Ewa és egy boszniai lány. Természetesen muszlim, hijabbal a fején, de jó fej volt.

A hétvégén tanulás és jordánia meg oman tervezés lesz. Nem sok érdekes de megvagyok. Majd megpróbálok sűrűbben frissíteni, de nem mindig jön össze. Pedig lenne mit mesélni, bár sokszor olyanok amiket nem nagyon akarok leírni, mert még valakik félreérthetik.

BTW, most már holokausztot sem lehet tagadni. Mondjuk Én azt nem értem, hogy ki tagadná? Valaki világosítson már föl.

Sűrített hűtő

2010-03-05T19:31:00.002+01:00

Figyelem! Az alant olvasható bejegyzés idióta képekkel van tarkítva.

Nem is tudom hol kezdjem. Kezdem megint az időjárással. Borzasztó. Simán csak sírva lehet fakadni tőle, reggel úgy kelek, hogy kihörgök két deka homokot a torkomból és csak azután indulhat a nap.
A homokos idő (lol) homokkal jár, amit persze el kell takarítani. Kuvaitban persze meg kell takarítani a járdákat meg néha az utcákat is: leginkább ott ahol járkálás van ( ez mondjuk enyhe csúsztatás, mert a járda amit a képen mosnak, ott éppen soha senki nem mászkál). Egy sereg indiai, és mehet a móka. Szerintem ez pazarlás.

Aztán jó hír: végre van világítás a vadi új sportpályákon:) Sajnos a homok miatt nem lehet rajta megállni, de legalább viccesebb rajta focizni.

Iskolában nincs semmi, azon kívül, hogy állítólag a szövegértés nehézségében utolértük a második csoportot, ami meg is látszik rajtunk. Mindenki ül mint egy hülye és kb. halvány lila fingunk nincs a szövegről amikor először látjuk meg őket... kéne tanulni picit...

Aztán jöjjön a hűtő história. Vicces dolog ez. Először úgy voltam vele hogy minek nekem hűtő? Aztán kezdtem rájönni, hogy basszus jó dolog a hűtő. Tudok olyan dolgokat venni amiket szeretek és hiány van itt belőle (például sajt. Semmi sajt nincs mert drága) meg az 50 fokban jól fog esni majd a hideg víz. Sőt már most is jólesik.

Szóval elhatároztam hogy veszek egy hűtőt. Egy pici kellett, és a legolcsóbb. 22KD azaz durván 15 rudi. Otthon is megnéztem, ilyen hűtő otthon 20 rudi. Nem mintha haza akarnám vinni.
Aztán ott van még a szúq dzsuma, a pénteki piac. Remélve hogy ott olcsóbb, és valljuk be nekem nem kell hűtőből új csak pici és működő, eldöntöttem hogy megnézem ott is, és utána döntök. Ma elmentünk.

Megyünk bankot rabolni, muhahaha

Együtt utaztunk a japánokkal, a törökökkel, és Beqaval a grúz gyerekkel. Ők a Hard Rock Caffeba mentek: biztos jó lehet ott kólát inni és a fiúkkal dumálni. Aztán kiderült, hogy mi meg rossz buszra szálltunk fel de mióta fél Kuvaitot átgyalogoltunk Rafallal, nem ijedünk meg semmitől. Elsétáltunk a szúq dzsumába. És milyen jól tettük hogy sétáltunk. Olyan dologba botlottunk amiről az agyam alsó bugyraiban nagyon sokat olvastam, nagyon sok képet láttam, sőt, abszolút biztos vagyok benne, hogy versenyeztem is ilyennel. Persze csak a képernyőn. Közelebb érve jöttek is a pontos adatok. Nem másba mint egy Porsche 356 Speedsterbe botlottunk. Nem volt rossz állapotban, csupán poros volt. Ha ez eredeti és költenének rá egy keveset akkor egy nagyon ritka, gyönyörű autó lehetne. És persze ehhez külön, temperált garázs illik. Jah igen, mert annyit ér.

Hűtőőőőőőőőőőőt akaroook wroááá

Porsche 356 Speedster. Attól tartok ez egy replika...

A piac mellett van egy nagy bevásárlóközpont. Először gyorsan körbenéztünk a piacon, vannak kicsi hűtők, mindegyik használt és 10-12 KD között mozognak. Kettő említésre méltó volt, az egyiknek nem volt dugasz a vezetéke végén, de mondta a csávó hogy nem probléma megoldja. Hááát nincs túl sok bizodalmam...

De erről később, ugyanis úgy döntöttünk hogy előbb eszünk valamit és elintézzük a bevásárlást és nekem is lesz időm gondolkodni. Hardees swiss 'n mushroom-ot ettem életemben először. Nem dobtam el az agyam, a sima sajtburger jobb. Ugyanilyet ettem a jhonny rocketben, ám gondolom mondanom sem kell melyik volt a jobb.

Utána be a szupermarketbe (be szép magyar ez is). Maga a hely jó volt mert sok minden volt, volt választék, és olcsó is volt, de basszus egymás szájába értek az emberek. Főként indiaiak. Komolyan vigyázni kellett hogy ne menjél keresztül egy-egy kisgyereken, vagy anyukán. Itt bevásároltunk és mivel mondtam Rafalnak, hogy megveszem a hűtőt ezért vérszemet kapott és elkezdett hűtőbe való cuccokat venni. Nos nekem sem kellett kétszer mondani: kosárban landolt egy adag feta sajt, és egy adag normál sajt (majd kiderül mennyire normál). Illetve bagett, vaj és egy adag holland karamellás keksz is. Mert megérdemlem.

Rafallal arra gondoltunk hogy be fogunk szarni a röhögéstől ha nem lesznek ott már a hűtők...:D
Visszamentünk, ott voltak. Azért még körbenéztünk, megnéztük a vezetéket, hogy mennyire koszos, illetve beledugtam mindegyikbe a fejem hogy kiderüljön pozitív-e az emberi hulla szagra. Amelyik az volt azt kilőttük.
Maradt egy LG, ami alap állapotban 27KD a boltban, ez egy picit használt volt de korrekt. 8-ért akartam elhozni, azonban csak 10-ért sikerült. baromi rosszul éreztem magam, mert semmi papír semmi garancia nélkül kiadtam 10KD (6860 Forint) egy hűtőért. Mondta a csávó hogy 1 hét garanciát ad rá, visszavihetem.
És vigyem el kipróbálni. Van külön ilyen kipróbáló rész. Elvitték a cuccomat, fél KD-ért kipróbálhattam volna hogy működik-e. Ne szopassatok már, hogyan fogom Én megtudni azt hogy működik-e? Nem. Menjünk majd otthon leanyázom az égieket is a helyükről, vagy a fülemig fog érni a mosoly.

Taxiba, itthon kipróbál. Működik:) már fagyos a fagyasztó, hideg a kolbász, hideg a feta, a sajt. Hihetetlen boldog vagyok vele. Jó üzletet csináltam. A januári minhámból még maradt kemény 14KD ami gondolom kitart még egy darabig. A februárit meg még fel se vettem, nehogy elköltsem. Szóval új kis hasznos dologgal bővült a szobám.

Demográfia blabla

2010-03-02T21:40:00.008+01:00

Sok sok emberke él itt. Amolyan olvasztótégely már maga a szakan is, nem hogy kuwait. Gondoltam megpróbálok írni erről valamit. Ha nagyon politikailag inkorrekt lenne akkor le fogom szedni. Úgyis jönni fognak a visszajelzések.

Szóval alant az Én személyes benyomásaim vannak, remélem semmi offenzív nem került bele az írásba, mert azt egyáltalán nem akartam. Azt akarom, hogy az Én szememen keresztül kapjatok egy kis betekintést arról hogy kik vannak itt. Remélem olvasni tudó emberek olvasnak...

Btw, nem tudom emlékeztek-e még Hassanra. Ő volt az egyik 10. szinten lakó, de leköltözött a 9.re. Nos, most kicsit csípi a szemem az a temérdek mennyiségű füst amit az odaégett csirkéje okoz de megpróbálok tovább írni... Tudjátok telefont kapott és visszament a 9.re miközben itt hagyta a tűzön a csirkét. A többi magától jött:)

Akkor jöjjenek szépen sorjában.

Az arabok. Belőlük viszonylag sokféle van a szakanban. Magát a szakant, és annak felügyeletét az egyiptomiak látják el. Ez kiterjed persze a kaffetériára is. Tehát ők a főnökök. Feledékenyek, mindent holnapra tolnak, szórakoznak és szívatják az embert, ám azon kívül, hogy kétszer majdnem megvertem egyazon konyhás emberkét nincs túlzott bajom velük. Inkább viccesek, de a munkájukat elvégzik.

Kik azok akik a piszkos munkát végzik? Nos a névtelen, ugyanolyan pakisztáni, indiai bangladeshi. Ők takarítanak, Őket küldik a jordánok ketrecét kitakarítani, mindig Őket veszik elő. Megkönnyítik az életet az biztos. Egy egész kis láthatatlan hadsereg. A bangladesiekkel jó viszonyt ápolok, jó arcok, szerethető emberek.

A kuvaitit most kizárnám mert ilyen náció nem lakik szakanban. Illetve szaúdi is csak 1 van: nem tudom hogy került ide szerintem simán csak eltévedt.
Akik az úgymond legarisztokratább arab népség itt azok a bahreiniek. Legalábbis Én úgy gondolom. Mindig fessek, mindig illatosak, látszik hogy van pénzük, majdnem mindegyiknek autója van, gyönyörű disdásában járnak, felcsapják a rayban-t hozzá és kész is a klasszikus gazdag arab. Nincsenek annyira sokan, körülbelül 10-15-en lehetnek.

A több arab hozzájuk képest csórónak néz ki. Ott vannak a jordánok akik nagyon jó arcok, bár egy idő után falra tud mászni tőlük az ember. Általános higiéniát természetesen jól ismerik, Ők maguk tiszták, a ruháik frissek, ám a környezetükre és ezáltal más környezetére már magas ívből tesznek. A narancs meghámozása és utána eldobása, a sütidobálás minden héten előadódik. Az üvöltözés és a többi is, ami leginkább állatkertbe való nem ide. Nagyon közvetlenek.

Egy yemenit ismerek, a jordán haverja, nem vesz részt a baromkodásban, teljesen nyugodt, és fél mindentől. Ismeretlentől és ismerttől egyaránt irtózik. Emberileg az egyik legjámborabb, legkedvesebb ember. Hülye hangja van amin az 10. emelet illetve az átutazók mind sikítva röhögnek, a dazsaazs (csirkee) felkiáltás védjegyévé vált.

Irániak nem arabok. Kikérik maguknak. Ők a nagy lázadók. Mindegyik gizda akar lenni, mindegyik azt hiszi hogy ha volt valami nője és ivott a cimbikkel valami borzalmas házi alkoholt akkor kemény legény... Hát nem tudom. Inkább nem folytatom.
Más arabot nem is nagyon tudok mondani.

Jöjjenek a bentlakók másik hatalmas szelete az afrikaiak.
Nos az afrikaiakról sok mindent el lehet mondani. Azt hogy nagyok azt nem. Azok az amerikai afrikaiak, az "őslakosok" nem tudtak egy jól táplált európai fölé nőni:)
Nos vannak mindenhonnan. Hassan elefántcsontparti, nigériából rengetegen, guineai, dzsibuti, meg még egy csomó országból. Rendkívül vallásos, közvetlen emberekről van szó, a személyi illetve még az intim szféra is ismeretlen számukra. Ami kellemetlenebb, hogy 80%-ban az általános higiénia is elmarad a kívánt szinttől, ezért a lifthasználat olykor olykor fájdalmas élmény. A koránt kívülről tudják.

Aztán ott vannak az ázsiaiak. Itt az afgántól kezdve a filippínón át az indonézig mindent beleértek. Nos ők nagyon változatosak. A filippínó és az indonéz legtöbbször jól nevelt, szokatlanul visszahúzódó népség.

Az afgánok, illetve a kazahok meg a többi sztyeppe népség (ne feledjük, mi is innen jöttünk, kicsit látszik is) nem valami okos. Nem tudok Többet mondani, egyszerűen halvány lila gőzük sincs a világról. Van olyan aki arabul nem beszél, de a koránt kívülről tudja. Kicsit hihetetlen hallgatni az egyik legnagyobb arcot az egyetemen (és itt mindenki tudja hogy misztika POWAAA) aki meséli hogy az ember nem beszél arabul, de ha két szót mondasz neki neki a koránból akkor az egész oldal fejből kitolja neked. Nos, ilyen a legtöbb ember. Remélem ez mond valamit. Talán ők a "legnagyobb muszlimok".

A koreaiak. Őket szeretem. Nagyon. Ők voltak az elsők akikkel összehaverkodtam. Rendkívül talpraesettek, fizikailag kicsik mint minden normális ázsiai, de ez ne tévesszen meg mert szétkapnak mint foxi a lábtörlőt. Két év katonaság, és testük általános gondozása a szellem érdekében, eléggé szívósakká teszi őket. Szeretnek enni, hülyülni, felvilágosultak, sok mindenben hasonlítanak egy átlag európaihoz. Nagyon szorgalmasak, tudásvágyuk a japánokéval vetekszik, habár többet buliznak és kalandoznak. Azt lehetne mondhatni hogy a koreai az a bulisabb japán. Személyi szférát és intim szférát nem annyira tisztelik, ám a más kultúrából jötteket megfigyelik és alkalmazkodnak. Érzékenyek is tudnak lenni bizonyos témákra. Nagyon kedvelem őket.

Japánok. Mint a filmekben. Két lábon járó sztereotípiák. Nagyon udvariasak, mindig bocsánatot kérnek. Kb. azért is hogy ha orrba vágod őket: bocsánat. És meg is hajol. Elköszönni csak hajlongással egybekötve megy. Aranyos. A házidat is megírják helyetted, ha megkérd őket. Állítólag folyamatosan tanulnak, gyakorlatilag is, csak éppen nem mindig látszik. Mindenesetre prok, meg kell hagyni. Szeretjük őket.

Oroszok. Nos ki nem ismeri őket? A meglepő az hogy az ittlévők nem nőttek túl nagyra. Bámulatos dolog amúgy hogy egy csapat amerikai átlagban mennyire nagyobb termetűek. És nem arra gondolok hogy dagadtak, hanem arra hogy több a csont, több az izom, nagyobb felület. Sok a hormon a kajában? Szóval oroszok. Kemény gyerekek, nem porcelánból vannak. Látszik és érződik rajtuk. Poénból simán leteperik egymást a porba és nekiállnak birkózni, miközben a kazah egy hatalmas szivarral a szájában pöfékelve nézi őket. Komolyan már csak a tömeg kellene meg a bankók és mehetne a fogadás, meg a "csináld ki!". Kazah emberkét nagyon bírom amúgy. Könnyedén veszi az életet.

Mivel folytassam? Mivel jobb nem jut eszembe, ezért jöjjön egy kis Európa.

Nos van egy bolgár, egy lengyel és egy magyar.
Lengyelből illetve magyarból csak 1-1 fiú van ami azt eredményezi hogy Ők nem szedik össze a cimbiket, hogy akkor anyanyelven dumálva megbeszéljük a nap történéseit és tervezzünk valamit. A bolgár is eléggé szeparált így Ő is kénytelen más nyelveket sűrűn használni, míg a másik kettőnek kötelező. Hála az égnek és a viszonylag közeli földrajzi elhelyezkedésnek, illetve világnézeti beállítottságnak a magyar és lengyel fél szavakból is megérti egymást, és az nem a kurva. Talán Ők a legkritikusabbak, ami sokak szemében tüske, illetve megkövetelik a személyi szférák határainak tisztelését, az intimről nem is beszélve. Talpraesettségük a koreaiakkal összevetve talán közepes szinten van, de az összes többi nációhoz képest jóval nagyobb.

Az európainak van pár hatalmas "előnye" is a többiekhez képest. Két legfontosabb ezek közül: viszonylag szabad helyről jönnek, ami azt jelenti hogy nem hisznek semmiben, és ehhez szorosan kapcsolódik a másik is: nem sok minden érdekli őket. Értsd: képesek dolgokat magas ívből lepottyantani. A béketűrő és ennek éllentétje japán pedig, a szó szoros értelmében falra mászik ettől.

Nos most itt abbahagyom. jöhetnek kérdések, illetve javaslatok. Személyes benyomásaim kerültek leírásra, és próbáltam a politikai korrektséget megtartani.

Vettem egy repjegyet

2010-02-28T15:36:00.003+01:00

Jordániába.

És baromira várom:) Walid hívott meg, ezúton is nagyon szépen köszönöm:)
Elvileg sok mindent fogunk ott csinálni. Kíváncsi vagyok rá és tényleg nagyon izgatott vagyok. Kár, hogy még több mint 1 hónap van az utazásig. Majd még később mesélek, meg írok erről a dologról, de legalább már van 1 hely ahova megyek. Szóval örülök.

Más: tegnap leülepedett egy kicsit a homok, öröm volt látni hogy látunk más épületeket is, illetve a napot és a holdat. Meg kék eget. Ma ugyan napos időnk volt, de nagyon fúj a szél, ami azt eredményezte hogy megint sok a por, a homok.

Most hűtőprojekt van, teljesen elszánt vagyok, hogy vegyek egy fránya hűtőt. Ha másért nem is, már csak azért meg fogja érni hogy legyen hideg piám a szobában. Mert egyszerűen kelleni fog. Most is kellene de pár hónap után még jobban kelleni fog.
Apropó, a nagyi sütije ma reggel el is fogyott, nem tartott sokáig...:( A csoki is hamarosan el fog fogyni, de azt ugyebár nem tudom olyan sebességgel betakarítani mint a sütit...

Bár csak lenne egy szekrény ahol újratermelődik minden nagyi süti meg a többi cucc is...

Nah majd még írok.

Nemzeti Ünnep!

2010-02-26T13:54:00.005+01:00

KÉPGALÉRIA Február 25.
A galériában a blogba fel nem rakott képek is vannak.

Nos azzal kezdeném hogy már megint -inkább még mindig- ez a trutyi idő van: kellemes meleg, ám homokvihar. Többen úgy képzelték el mint a filmekben lévő homokvihart amikor mondtam nekik, hogy ez van. Nos, nem úgy kell elképzelni.

Olyan mintha köd lenne, de pára helyett homok van a levegőben, bántja a szemet, bántja a torkodat, mindenek homok szaga illetve íze van. A szobákban, főleg az alsó részeken, csukott ablaknál naponta gyűlik össze fél centi homok. Egyszerűen durva. Van is képem arról hogy ezt hogy kell elképzelni.

A "homokvihar" a szakanból.

És akkor rá is térnék arra hogy a szünet első napján mit csináltunk. Nos, röviden semmit:D
Nah ez így nem igaz. Rengeteg figyelemreméltó dolgot hajtottunk végre. Este 8 előtt kirugdaltam Rafalt a szobájából, és kaja után úgy döntöttünk hogy megnézzük ezt az ünnepet.

A koncepció egyszerű volt. Fogunk egy taxit, elmegyünk a városba és meglessük milyen is a nemzeti ünnep. Rafal nem tudta, de Én amikor kinéztem az egyik oldalsó ablakon láttam, hogy a taxit elfelejthetjük, így mondtam hogy sétáljunk egyet. Ekkor még badarságnak tűnt de a vége az lett hogy elsétáltunk Shuwaikh Industrialtól a Mubarakiyyáig a Gulf road-on keresztül, majd vissza a Gamal Abdel Nasseren. Ennyit egy kuvaiti az egész élete során nem sétál. (azért mi is ritkán)

Szóval elkezdtünk sétálni, és már a Gamal Abdel Nasseren állt a sor, ami még Shuwaikhban volt, az egész Gulf roadon keresztül, egészen nem is tudom meddig. Durva élmény ennyi autót látni. A sor nem haladt vagy csak lépésben.
Emberek, gyerekek lógtak ki az autókból, néha kergették egymást, vagy simán kiszálltak az autóból és úgy mentek az úton. Az autó motorháztetőjén utaztak vagy a tetőn, vagy ültek az ajtóban. Mindenkin kényelmes, lezser ruha volt, és mindenkinek a kezében vagy vízipisztoly, vagy pedig ez a partihab fújó volt.

Még a Gamal Abdel Nasseren. Összefüggő, tomboló kocsisor

Nah ez undorító volt, de jó móka. Mindenki fehér habot fúj. Az összes autó tele volt ezzel a fehér habbal, mindenki kergeti a másikat hogy telefújja, az araszoló autókból egymást fújják... Látszott is hogy mindenki elővette a játszós autót, vagy le se húzta az ablakot. Volt azonban olyan megoldás is hogy az egész autó belsejét bevonták fóliával:D

Szépen fel voltak díszítve az épületek. Meg úgy minden

Szemét mindenütt, kilométeres kocsisor, és egymást fújó kuvaitiak. Kicsik, nagyok, mindenki volt. Elképesztő hogy Ők még a nemzeti ünnepet is a kocsiból ünnepelik. Mentünk egy ideig aztán fényképeztünk. Sajnos a képek nem lettek valami jók: nem a lencsével van a baj, hanem az időjárással. Azok a kis foltok nagyobb távolságban betükröződnek. Homoknak hívják.

Beleéltem magam

A kocsikból hullottak a kuvaiti zászlók, meg minden egyéb... sokan le akartak fújni, de hát a száguldó autóból nem nagyon lehet... Szedtünk magunknak kuvaiti zászlót és folytattuk az utat. Egy lezárt (lebontott) felüljáróra is felmásztunk, hogy jobb képet tudjak csinálni. Persze ez haraam:)

Első kép ahonnan jövünk, és második kép ahova tartunk

Aztán láttunk egy zenés partit, aminél gondoltunk egyet és megnéztük. Zene, abayás nők, gyerekek, és a Nestlé osztogatott ingyen poharat. Úgy képzeljétek mint amikor szomáliába megérkezik a kajaszállítmány, és mindenki azt akarja. Ott tolongtak az arcok, van aki egy egész karton poharat szedett magának. Nekem nem volt pofám odamenni, de Rafal odament, és szerzett egyet. Látnotok kellett volna, ahogy az 1.95-ös gyerek nyújtózkodik egyet és leakaszt egy poharat:D Hatalmas volt. Szóval poharunk is lett.

Gulf Road. Sokan voltak. A kép bal oldalán a tengerpart és a füves rész van

Aztán Gulf roadon folytattuk tovább. Itt is egybefüggő kocsisor, a tengerparton meg piknikezők, hatalmas "parti". Itt párszor megfújtak minket... Nem súlyos. És mindenki amerikainak nézett. Nem is tudom miért.

Aztán Mubarakiyya. Már baromira fáradtak voltunk. Beültünk a KFC-be mert éhes voltam. KFC paninit soha ne egyetek. Bár azt hiszem ilyen nincs is Mo.-n, de akkor is. Borzasztó volt. Most már tudom. Ezután gondolkoztunk hogy taxiba üljünk-e. Nem. Séta vissza, kezdetben a főúton. Alapvetően ezt is tanítják a szülők, hogy ne kolbászolj főúton mert könnyen elüthetnek. Főleg Kuvaitban. Nos, igen, csak amikor nincs járda, meg úgy semmi akkor mégis hol menjünk? Fél 1-re otthon is voltunk.

Megnéztük, poén volt, mozogtunk is. Ma nem tudom mi lesz, de most nem is akarom tudni. Kint sok a homok:(

"Első nap"

2010-02-22T21:49:00.003+01:00

Sikerült kicsit későn lefeküdni 21.-én hála pár dolognak, és azért egy kicsit megint hozzá kell szoknom ehhez a két órához. Nincs ezzel gond, de este meg reggel nagyon érződik.

Nem tudom, hogy csináltam de sikerült cirka 4 órát aludnom, majd felkelni negyed 8-kor, bebattyogni a suliba és rendesen végigcsinálni.

Most hazudtam. Fogalmam sincs hogy mi van az órarendemmel. Adtak egyet, de körülbelül 5x átmagyarázták a kinyomtatott rendet, meg amúgy is dolgom volt. 11-kor beszéltük meg Rafallal, hogy elmegyünk Khaldiyyába, és felvesszük a pénzünket... szóval gőzöm sincs hogy normálisan voltam-e iskolában vagy sem. Elvileg igen, gyakorlatilag meg majd ha kapom az ívet hogy nem voltam akkor nem.

Reggel suliban (álmos, rövid haj...)

A suliról amúgy annyit, hogy teljesen kiment a fejemből minden. Ott karattyol a tanár, és kb. semmit nem értek meg belőle. Eléggé kiábrándító. Remélem hamarosan elmúlik és visszatérünk ahhoz az áldásos állapothoz amikor ha figyeltem akkor a nagyját megértettem annak amit mondott. Renivel is találkoztam, minden testrésze megvan ha jól láttam, látszólag semmi baja. Meg is ajándékoztunk egymást: Tőlem kapott majd 1 kiló csokit, Én meg nem is gondoltam volna, de kaptam egy imaszőnyeget Bagdadból, illetve egy csomag képeslapot. Nem gyenge, nagyon szépen köszönöm:)

Ezek után mentünk pénzt kiverni az egyetemből. Legalábbis arra számítottunk, hogy ki kell verni belőlük, de olyan simán, olajozottan ment minden, hogy meglepődtünk. 60 ropogós kuvaiti dinárt kaptunk a kezünkbe. Hát ezek után kell csinálni valamit vele...

Szerintetek milyen szín lesz nyáron a divat?

Már megint a rossz helyen... (Hófehérke és az X nazgul)

The Avenues. Mi kell? Nos, benéztünk pár helyre, de egyenlőre egyikünknek sem volt valami sok kedve ruhát vagy egyéb ilyen cuccot vásárolni, arról nem is beszélve, hogy az igazi leárazások elvileg még hátravannak. (érdekesség: nem kellett alkudoznom a taxissal... annyiért vitt el minket amennyit mondtam neki. Fehér holló)

Bementünk az IKEA-ba is, ami nagyon vicces volt. Bementünk, jó bent vagyunk: lehet kajálni, meg fizetni. OK, hol vannak a bútorok meg a többi cucc? Nem most komolyan, ez nem vicces. Minden van, hot dog, röskveska puding, meg jörkapukka krémleves. Az IKEA profilt váltott... Aztán benyitottam egy szervízajtón. Kajak azt hittem hogy a bangladeshiek fognak ott cigizni, és a felmosórongyra támaszkodni. De nem, az IKEA sok kis izéje, meg a puffok meg minden egyéb tárult elénk. Ennél idiótább megoldást még nem láttam. Nem mondok semmit, de kétszer jártunk fel alá és valószínűleg mi voltunk full idióták, hogy nem találtuk meg a bejáratot.

Aztán kajáltunk az Au bon Pain-ben (Péjn:D), kellemes volt. Aztán irány a helyi tesco (CarreFour), lecsekkolni minden hülyeséget. Nah hát itt sokat ökörködtünk (mondjuk korántsem annyit mint az IKEAban). Vettem fogkefét, a régi kezd elhalni, vettem szőlőt mert megkívántam, vettem tisztítószert, meg bagettet... blablabla

Rafallal gondoltuk hogy olasz bérgyilkosoknak öltözünk

Én inkább sikerültem drogbárónak

Rafal még vett pár dolgot, amin sokat röhögtünk, szívattam egy picit:D Ezek után haza, baromira elfáradtunk.

Aztán kicsit kevesebb mint egy óra után hívott Reni, hogy most, ma mennek lőni menjünk velük. Király:) Megyünk. Achmed, egy holland srác, Reni, Rafal és Én mentünk. A lőtér a Kuvaiti Lövőklub vagy micsoda. Nagyon jó, nagyon hosszú az út oda, kint van a francban. megérkezünk, és hát fordultunk is vissza. Ugyanis valami nemzeti lövőverseny volt...

Bementünk a városba és ettünk... Állítólag valami jó helyen voltunk de annyira nem estem tőle hasra. Mindegy, itthon várt a jó kis bagettem egy kis hazaival:)

Nem hittem volna hogy ennyire mozgalmas lesz az úgymond "első" napom, de kellemesre sikeredett. Arról nem beszélve hogy amikor felkelek akkor bőven 20 fok felett van a hőmérséklet, nyitott ablaknál alszom, délután pedig simán 29-30-nál vagyunk. Ez azért kellemes:)

u.i.: amikor hazajöttünk az avenuesből akkor szóltak hogy levelem érkezett. Hirtelen nem tudtam mi van, de aztán eszembe jutott. A liftben nyitottam ki, és zenélt. Hihetetlenül feldobott, így megkésve is hatalmasat dobott a kedvemen. Millió puszi érte:)

Kuwait, 2. felvonás

2010-02-21T14:25:00.003+01:00

Újra itt kuwaitban.

Minden nagyon poros, és ahhoz képest hogy honnan jöttem, minden baromi meleg.
Ez első emeleten még tűrhető a hőmérséklet, de amint feljöttem a 10.-re majdnem beájultam. A szobámban 31 fok van, és sajnos nem tudok vele mit kezdeni, mivel Kuwaitban még mindig tél van, ami annyit jelent, hogy a légkondiból forró levegő jön.

Nem vicces... Hála istennek a létfontosságú dolgokat már tegnap este eljuttattam egy hűtőbe, de a csoki meg nagyi süteménye még igencsak izzad. Szóval meleg van.

A szobámban centi vastag homok volt mindenhol, azt takarítottam egy ideig, meg Rafallal beszélgettem. Most meg majd megyünk körbenézni, hogy mégis mi történt. Nemzeti ünnep van, ami miatt az egyetem, a campus, meg minden úgy néz ki mint Las Vegas, de inkább ilyen karácsonyi hangulat van:)

A repülőút megint kellemesen telt, a gyomromban kellő mennyiségű sört csempésztem be az országba, a Lufthansa előtt meg le a kalappal. Semmi késés, semmi kényelmetlenség. Ha tudom máskor is őket fogom elővenni.

Most viszont megyek. A blog "újraindul", innentől folyamatos frissítések várhatóak. Addig is mindenki legyen jó.

Elutaztam.

2010-01-24T15:41:00.002+01:00

És tudjátok hova? Haza. És baromi jó itthon, nagyon élvezem. Egy ideig itt leszek most, konkrétan itthon töltöm a két szemeszter közötti szünetem.

Szóval most a blog egy kicsit szünetelni fog, de ígérem nem fogom elhanyagolni, és ha lehet akkor még nagyobb vehemenciával vetem bele magam a blogírásba amikor majd visszatérek kuwaitba.

Addig is, mindenki legyen jó:)

Mert érdekes

2010-01-21T21:15:00.004+01:00

Ez a bejegyzés most teljesen más mint az eddigiek. Nem leszek benne.

Az előző bejegyzésben elmeséltem egy Irak közeli élményt, ám szaktársam Reni most per pillanat ott tartózkodik a családjánál. Létrehozott egy blogot amiben elmeséli mi történik vele és képekkel is illusztrálja.

Kedves Reni, veszem a bátorságot és kirakom ide a blogod elérhetőségét. Aki kíváncsi rá, nyomon követheti itt:
http://egyhonapirakban2010-rena.blogspot.com/

Jó nap - Iraq special

2010-01-19T15:54:00.005+01:00

KÉPGALÉRIA Jan. 18.
Több kép a galériában.

Tegnap nagyon jó napom volt. Igazából semmi érdekes nem történt, de nagyon jól éreztem magam, olyan furán és érdekesen, de hatalmas élmény volt. Számomra legalábbis. Megpróbálom szavakba önteni.

Nos mint tudtuk, Reni elutazik Irakba, a családjához. Meghívott engem hogy kísérjem el a határig. Örültem hogy elhívott, kíváncsi is voltam, meg bármi jobb mint a szakanban lenni.

Tegnap (Hétfő) reggel 11-re itt is voltak értem és mint kiderült jött velünk az új srác, egy brazil fiú. Alexnek hívják, ugyanúgy van itt mint a két magyar korábbról, azaz 1 hónapig látogatja a Mubarak kórházat. Jó fej. Az autóban volt még Reni is, meg Achmed is, szintén doktorjelölt.

Reni mivel irakba megy, egyedül: nem nézhetett ki európaiul. Beöltözött, mindenhol takarva volt, feketében, és természetesen higabot is vett fel. Fantasztikusan borzalmas volt. Reni úgy nézett ki mint egy 80 éves banya. Szegény... (megengedem hogy kommentelj egy bazd+-et :D)

Az autóban dumáltunk meg hülyültünk, meg Achmed folyamatosan fel akarta hívni Reni nagybátyját vagy az apját aki a határon túl volt. Ezzel eddig nincs is baj, de a vezető is Ő volt, a kuwaiti forgalomban. Ő azt mondja jó vezető, Én ezt nem tudom ennyi idő alatt megítélni, de szerintem veszélyes volt. Achmed, tessék jobban figyelni.
Hamarosan kiértünk Kuwait Cityből, és az autópályán, a semmi közepén találtuk magunkat. Komolyan nincs semmi, 3 sávos autópálya, póznák oldalt, Burger King az iraqi határtól 70 kilométerre, és fekvőrendőr az autópályán, mert hogy checkpoint... Ez azért durva, de elnézzük. Vezetőnk természetesen megint nem figyelt, de a fekvőrendőrt nem kaptuk be kiló-negyvennel, hálistennek.

Ahogy közeledtünk Irak felé annyira volt lepusztultabb a környék. Több pózna lett, és feltűntek farmok, ahol fákat, illetve gyümölcsöt-zöldséget termesztenek. Ezek aranyosak. Egy kis zöld a sivatagban. Eszembe jutott, hogy most mit is csinálok. Egy autóban ülök és éppen az iraki határ felé robogok a sivatagban, ami meglepően közel van.
Jobb oldalt olajkút: 1 darab, nem lángol, de mögötte valami igen. Érdekes látvány volt az is. Bal oldalt szitává lőtt, szétrobbantott, üres, romos épületek. Némelyikre még a vezetékpózna is rádőlt. Nem tudom hogy miért hagyták ezt úgy, mindenesetre ilyet is ritkán lát az ember. Legalábbis Én.

Lassan megérkeztünk, a Kuwait Citytől cirka 90 km-re lévő határhoz. Begurultunk a határátkelőhöz, ahol volt pár rendőr... Itt a brazil sráccal fényképezőgép elő, és nagyon óvatosan csináltunk fényképet. Megkérdeztük, hogy át lehet-e menni, vagy hogy mennek itt a dolgok. A határőr felhívta a figyelmünket hogy csak busszal. Ott áll a parkolóban, tessék odamenni, ingyenes, felszállnak és átjönnek. Wáó. Ennyi. Karnyújtásnyira Iraktól. Ez volt az a pillanat amikor úgy voltam vele hogy furán érzem magam.

Visszakanyarodtunk a parkolóba ami nem volt messze. Az egész olyan üresnek, kihaltnak hatott attól függetlenül hogy voltak autók,meg voltak emberek is. A parkolóban, Achmed lebeszélte a sofőrrel a dolgokat, elbúcsúztunk Renitől akin látszott hogy nagyon izgul és kész. Busz elindul, el a határ felé, mi meg megcélozzuk gyalog a kis élelmiszerboltot ami a határ mellett van. Reninek integetek, Nővéremnek meg írok egy SMS-t hogy éppen sétafikálok a párszáz méterre lévő iraki határ felé. A koncepció a következő volt: megvárjuk amíg Reni a túloldalról hangot ad. Addig meg reggelizünk. Vettünk, fagyit, csokit, sajtos cuccot. Jól betömtük, és közben dumáltunk mindenféléről.

Reni a buszonMár csak a katonai szerkó kellene és mehetnék jenki katonának

Mögöttem a határ

Komolyan nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy a kis Bálintka egy kuwaitival és egy brazil sráccal fog az iraki határon egy lepukkant élelmiszerbolt elött reggelizni, és az élet nagy dolgairól beszélni. Valahogy kétlem hogy ez normális lenne. És abban is biztos vagyok ezek az élmények hatalmasak. Hány olyan embert ismersz Kedves Olvasóm aki ilyen dolgokat csinál? (lehet kommentelni)

Körülbelül egy óra reggelizés után úgy döntöttünk hogy menjünk hazafelé. Reni átért, jól van (azt hiszem).

Nagyjából 10 perce mentünk az autópályán amikor oldalt megláttunk egy adag tevét. Szabadon. Mi sem természetesebb mint hogy félreállunk a leállósávba és becaplatunk a sivatagba megsimogatni a tevéket. Volt tevepásztor is egy szudáni arc, aki kedves volt, mondott pár dolgot a tevékről, meg megengedte hogy megüljük a vezértevét. Nekem nem volt túl sok kedvem ehhez. Aztán el kellett futnia mert 6-8 teve elkezdett elmászni az autópályára. Egy ideig egyedül voltunk 3 tevével, néha beszartunk amikor elkezdtek felénk ügetni, de összességében nagyon jó fejek, sokat hülyültünk:)

A szudáni pásztorral
(több kép a galériában)

Szudáni pásztor visszajött de nem járt sikerrel. Ötlet: gyere velünk, autóval vagyunk és összeszedjük a tevéket. Három sávos autópályán néha kamionok, autók suhantak ám szerencsére nem volt nagy a forgalom. Tevéből viszont rengeteg lófrált az utakon. Nagyon vicces volt. Ilyet is ritkán látok. Olyan tipikusan klisés volt az egész. Autópályáról tereltem vissza tevéket a sivatagba. Pipa:)

hazafelé menet Alex bealudt, Achmeddel ketten dumáltunk mindenféléről. Autókról, kuwaitról meg egyéb témákról. Az Avenuesba mentünk ami nem volt érdekes, baromira untam már. Órákat és napszemüvegeket néztünk mert a brazil gyerek azt akar venni. Éhesek voltunk és fáradtak. Nah az éhséget egy méregdrága étteremben hagytuk ott. Egy régi '40-es évekbeli amerikai étteremben: Jhonny Rocket (ha ez mond valamit). Hihetetlenül finom volt, egyszer ki kellett próbálni, de az árait nem lehet finanszírozni az ösztöndíjból.

Záróakkordként pedig ez a csoda állt a parkolóban. McLaren Mercedes SLR cabrio. Elképesztően jól nézett ki, csináltam is róla 1 jó fényképeket és sok rosszat. Jah és rossz helyen parkolt, de Ő megteheti. Olvadoztunk tőle...

Nos ennyi volt az Én kis kalandom hétfőn. Mint ahogy az elején is írtam, lehet hogy semmi különleges nem történt, de Én valami hihetetlenül élveztem és nagyon örültem hogy elmehettem. Reméljük a második félévben majd egy babiloni kiruccanás is lesz belőle és akkor valóban át is lépem a határt, de ezek csak tervek-álmok egyenlőre.

Csakúgy

2010-01-14T13:33:00.004+01:00

Nem is néztem, hogy az elöző bejegyzésem volt a 80. Ez meg a 81. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz a 100. bejegyzésem. Vagy valami banális hülyeségről fogok írni ami a szakanban történt, vagy pedig valami kalandról. Nem tudom még.

Apropó, körülbelül két hete feljött az üzengetős emberke, hogy kell neki a személyi számom. Ok, lementem, megadtam a musrifnak, nagyon szépen megköszönte.
Aztán nemrég megint feljött, hogy van-e fénymásolatom róla. Minek az? Mert a szám kellene...elvesztettük a múltkorit, de hozott ceruzát meg tollat hogy felírja. Mondom még mindig nincs fénymásolatom, de itt van írja fel. Mondanom sem kell hogy nagyon nehezen sikerült felírni azt a pár számot, de sikerült.

Másnap rendes voltam, elmentem aztán lefénymásoltam nekik a személyim mert képesek és gondot csinálnak belőle. Elképesztő...

Most meg itt ülök a közös részen és indiai/pakisztáni arcok sürögnek-forognak körülöttem. Mindegyik kezében van egy törlőkendő, és amit találnak azt megtisztítanak. Nem tudom, hogy egy székhez miért kell két ember, de bánom is Én van belőlük elég. Nagyon viccesek.

Múltkor az egyik körülbelül 20 percen át takarította a liftben a tükröt. Aranyos volt, mert csak egy kendője van ami félig vizes félig száraz, félig koszos... őőőő szóval értitek. És itt kente a mocskot a tükrön. Ha tudtam volna precízen mondani indiaiul vagy bangladeshiül hogy ennél szebb nem lesz akkor mondtam volna...

Aztán ott van a higiénia. Nagyon sokszor hiányzik. És leginkább a liftben jön elő. A 10.-en lakok így meglehetősen sokat liftezek. Nah most a lift kb 1m x 1m-es, és simán belefér 4-5 ember. Kuss van, majd Bálintka a 2. emeletnél szépen lassan felkapcsolja a ventilátort. Ilyenkor mindig egy kicsit zavarban vagyok, mert úgy érzem magam mintha 2 afgán és 2 nigériai között az európai hangosan megjegyezte volna hogy "büdösek vagytok". Ez mondjuk így van, de eszem ágában sincs ilyet mondani vagy fintorogni vagy ilyesmi.

Aztán ott vannak az arabok. Szaudi, kuwaiti, bahreini. Leginkább rájuk vonatkozik, de természetesen találkoztam már más nemzetiségűekkel is akik valami elképesztő módon igényesek. Köztük Én vagyok a kicsit slamposabb. Mondjuk ugyanott vagyunk mint az előző liftes szituban, itt is felkapcsoljuk a ventilátort mert nem kapunk levegőt a parfümtől. Azzal fürdenek.
Mondanom sem kell hogy ez a kellemesebb nem pedig amikor a hagyma, az izzadtság, meg a "fasírt" jön ki a nyakadon meg a hónod alól.

Aztán suli: már nincs. Tegnap volt az utolsó. Fogalmazást írtam, 136 szó lett, nem izzadtam rajta annyit mint gondoltam volna, de így sem volt egyszerű. Szépen leírtam, leellenőriztettem másokkal is, megbeszéltük a hibáimat, tehát akkor órán odaadom a tanárnak.
Elaludtam basszus... No mindegy, a mű készen van, majd odaadom a vizsga napján. Ez van.

Tegnap voltunk Rafallal Avenuesban, kicsit pénzt költeni. Jó volt, vettem 3 pólót. Tetszenek:)

Megyek tanulok egy két szót, rámfér:D

Sivatagi BBQ

2010-01-11T19:49:00.004+01:00

KÉPGALÉRIA Jan. 8.
Blogba ki nem tett képek is vannak a galériában.

Nagyon régen készült már az utolsó bejegyzés. Ahhoz képest, hogy októberben például napi szinten voltak új bejegyzések, most nagyon ritkán írok. Elmúlt az a lelkesedés ami kezdetben volt, hogy be akarok mutatni mindent, illetve most már nincs is annyi új dolog amit be lehetne mutatni.

Arról meg rég letettem hogy percről percre írjak le napokat, mert semmi értelme. Tisztelt Olvasó sem élvezné és Én sem. Az érdekesebb pillanatokat akarom csak megragadni. Többen kérdezték hogy miért hanyagolom a blogot. Nem hanyagolom. Vagyis ha hanyagolom is, azt nem direkt csinálom.

Valahol ott hagytam abba az előző posztot, hogy elkaptam egy jó kis taknyot, illetve prezentáltam, majd a két BBQ meghívást is elmeséltem. Az egyik BBQ partit (a magyar, sivatagosat) már letudtam, így azzal folytatom.

Már említettem hogy Péter, egy itt élő egyetemi fizikatanár hívott el egy magyar sütögetésre, avagy BBQ partira. Lévén ez az első ilyesfajta élményem, megpróbálom részletesebben elmesélni. Reggel hétkor kelés (Én hibám, nagyon taknyos voltam), ablak elhúz, és miután elkészítettem a teámat, lehuppantam és élveztem kicsit a tengert, a napot, a flamingókat. A távolban a szokásos 4 kémény most nem is füstölt annyira. Mögötte meg a pusztaság. Még nem is gondoltam volna hogy később ezeket a kéményeket a másik oldalról fogom bambulni, a sivatagból... vagyis inkább annak kezdetéről.

Péter 9:15-re itt volt értem, egy szerintem igencsak jól sikerült Mitsubishi Pajeroval. Bármennyit is próbálta degradálni nekem nagyon bejött az autó. Irány az egyik Sultan Center (helyi spar), hogy bevásároljunk. Itt sokat kóvályogtunk, mert hát ugye amikor két férfiember vásárol élelmiszert az soha nem egyszerű. Állítom, hogy a nők mindenben sokkal többet tökölnek, ám véleményem szerint a férfiak nem élelmiszer vásárlásra teremtett, habár Én élvezni szoktam.
Vettünk husikát: marhassaslik amitől nagyon tartottam de később ez bizonyult a legjobbnak, illetve libanoni húsos valamit ami kicsit csípős volt. Kenyér, Én vettem iráni kenyeret (IMHO a legjobb itt), ubit illetve kólát. Borunk az már volt:)

Ezután találkoztunk a parkolóban a többi magyarral. Itt élőkről van szó, kialakult már a hagyománya ezeknek a sivatagi sütögetéseknek. Az egyik félmagyar pár (a férj libanoni) akkora platós dzsippel jött hogy az amúgy nem kicsi Pajero matchboxnak tűnt mellette. Elképesztő volt. Végül Reniék is befutottak így elindultunk.

Ketten Péterre a Pajeroban követtük a többieket. A kuwaiti autókban 1 nagyon idegesítő van, és ezt már több embertől halottam: 120-nál elkezd picsogni, hogy túl gyorsan mész. Olyan mint amikor nem kötöd be magad vagy amikor nehezet raksz az anyósülésre és attól indul be. Halálos és nem lehet kikapcsolni egyszerűen.
Beszélgettünk, hogy mit csinál itt pontosan, hogyan is éri ez meg, miket kell fizetni. Hozzá lehet szokni, arról nem beszélve, hogy a dolgok elviselését nagyban segíti az, hogy az itteni munkájával a többszörösét keresi az otthoni kollégáinak. Csak az autót nézve megérted: 3.8-as benzines motor, és az égadta világon semmit nem kell fizetni utána. A benzin 50 forint literenként...

Megkerültük a kis öblöt. Most már az ablakomból látható 4 kémény mögött vagyunk, és megyünk még egy kicsit. Sátrakat lát az ember, az autópályán homokátfúvások. Ha nem lenne használva akkor el is tűnne a homok alatt az aszfalt. Egyszer csak letérünk az autópályáról és a semmibe megyünk. Azaz a sivatagba. Itt a személyautók ugyan még bírják a gyűrődést, de ehhez már igazán terepjáró kell. Teljesen normális ez itt. Budapesten a 10. kerületben minek neked a terepjáró?

Megérkezünk, kiszállunk. Nagyon fúj a szél, nem lesz ez így jó. Annyira fúj a szél, hogy minden magyar kicsit átmegy kínaivá, hamarosan már minden szavam után roszog a fogam közt a homok: nem kellemes.
Aztán a szervező (nagydzsipp) megkerüli a sziklát, és szól nekünk hogy ott sokkal jobb. És valóban. Ott kevésbé fúj a szél. Amúgy egy idő után ha nem is múlt el, de enyhült és azt kell mondanom hogy egész nap kellemes idő volt. Pulcsiban voltam, kicsit beteg is voltam, meg azért 19-20 fokban nem éreztem azt hogy nekem pólóban kell lennem, de jó volt ez így. A fejem megégett. Lebarnultam:)

Mindenki elhelyezkedett, elővettük a húsokat, és mindenki elkezdett sütögetni. 9-10 terepjáróval voltunk kint. Előkerültek a borocskák, a házi páleszek, meg a többi szeszfajta. Én Péter borát fogyasztottam, házi vörös volt. Baromi rég ittam bort, és vöröst amúgy sem szoktam, szóval nem tudtam megítélni hogy milyen. Jólesett, kicsit alkohol:) Harááám.

Saslik OMNOMNOMNOM

A husika nagyon jóra sikeredett. A saslik valami isteni finom volt. Komolyan. Kívül ropogósra sült, belül meg omlós volt. Én nem ezt vártam, de kellemesen csalódtam. Péterrel beszéltem, beszéltem két itt élő lánnyal is, akik egyetértenek abban hogy rengeteg képmutató van. Aztán mennyire kicsi a világ, összefutottam egy itt élő távközlésben dolgozó arccal aki az Egressyben tanult. Vele is beszéltem, főleg az olajról, meg arról hogy mennyire elpocsékolják azt (főleg Ő volt kicsit csalódottan dühös emiatt)

Ugyanis miközben beszéltünk, körülbelül 30 darab quados szaladgált elöttünk fel alá. Égették a benzint, hülyültek. És nem ezek a kis otthon kapható full műanyag dísztárgyak... nem hanem a rendes hajtható quadok. Aztán volt feltupírozott Wrangler ami baromi jól nézett ki, főleg ahogy meggyürkőzött a dombokkal, meg különféle egyéb terepjárók. Az egyik legérdekesebb az egy GMC Suburban volt, méghozzá a régi fajta. Hatalmas amerikai dögöt képzeljetek el amelyik kb. 60-nal száguld lefelé a homokos dombon... lóg ki belőle az arab, ordít hogy mekkora királyság, a vezető meg néha belekormányoz hogy kilinccsel előre menjen a hatalmas dög. Tetszett.

Achmeddel ülünk a kavicson

Batman is így tolja Gothamben

Hülyegyerek

Aztán bóklásztam a sivatagban, merengtem meg néztem a tájat: tele volt töltényhüvellyel. Haza is hoztam egyet, poén:) Vannak lőterek, el lehet ütni az időt...

Igen ott a semmi közepén az a gyerek Én vagyok

Summa summarum élveztem a dolgot, a kaja nagyon jó volt, megismertem új embereket, voltam a sivatagban... habár nem a belsejében, de így is elég ízelítőt kaptam belőle. KÖSZÖNÖM SZÉPEN a meghívást Péter!

Ezt a bejegyzést még Mariam BBQ-ja előtt kezdtem el, de most utána fogom befejezni. Nos nemrég értem haza. Nem BBQ volt (de ezt sejtettük), hanem egy sima vacsora, ami megint igencsak kellemesre sikeredett. Képeket arról most nem fogok posztolni, mert nem igazán csináltam, meg arról már láttatok. Örültem ennek is, tele vagyok:)

u.i.: Kész vagyok Badr vizsgájával, ma reggel Én voltam az első aki megcsinálta, azt mondják jó lett. Nem lett hosszú, de szerintem pont ezért volt jó. Képzeljétek el a szegény kínai lányt, aki kb. 15 percen át beszélt. A végén már komolyan látványosan untuk.

Majd még leszek

Megfázás és usztaz Bálint

2010-01-07T11:08:00.003+01:00

Tegnap sikerült olyan szintre fejlesztenem a torokfájásom, hogy amikor megszólaltam akkor remegtek az ablakok a Markaz Lugatban. Komolyan mint amikor Pablo Francisco utánozza a filmelőzeteseket kommentáló faszi hangját. Élveztem, de fájt.

Sok sok mézes teával később, ma úgy keltem, hogy oké nincs baj, mert ez egy hatalmas megfázás. Egyszerűen nagyon útálom, de mostmár a fejem is nehéz a takonytól, meg folyamatosan prüszkölök... Igen a baromi meleg kuvaitban sikerült megfáznom.
A szakanban, főleg a 10. emeleten baromira meleg van, van olyan hogy ülünk egy helyben és izzadunk. Annyira nagy baj nincs ezzel, mivel kényelmesen lehet járkálni pólóban és kisgatyában, de ekkor jön a negatív oldala is, hogy ha megfúj a szél akkor már gáz van. És sokszor megfúj a szél. Az arabok szeretnek kereszthuzatot csinálni. Hihetetlen, hogy mennyire vigyáznod kell neked arra hogy Őnekik ne okozz kellemetlenséget, megszólnak ha valami nem tetszik nekik, de amikor Ők csinálnak hülyeséget akkor az meg van bocsájtva...

Szal megfáztam. Lépjünk is tovább, majd kialszom.

Ma előadásom volt, király volt élveztem. Egy végtelenül egyszerű előadást csináltam a magyar nyelvről. Leírtam pár okosságot (hányan beszélik, nagyon nehéz nyelv, finn nyelvrokonság...blabla) és magyar mondatokat is írtam, csak hogy szemléltessem hogy mégis milyen a nyelv. A végére szúrtam egy olyat hogy ne akarjátok megtanulni:)

Nem. Nem a bolíviai zászlót szúrtam be magyarnak, csak a vetítőnek volt egy csöpp májbetegsége...

Aztán van két meghívásom is:) Az egyik az a kuvaiti lány meghívása. Tudjátok akinél múltkor is voltunk mert megnyertünk egy vetélkedőt. Nah most a vetélkedő leegyszerűsödött arra, hogy aki befáradt az órára az meg lett hívva. Vicces volt:) Mindegy, legalább megyek egyet BBQ-ra.

Ezután jött Péter (itt élő magyar fizikus) hívása, hogy pénteken lesz BBQ parti a sivatagban és hogy menjünk, minél többen, annál jobb. Mondom OK, király. Már megbeszéltük az időpontot de megszakadt a hívás. Azóta nem hívott vissza, szóval a bejegyzés után Én fogom visszahívni.

A következő program meg az idei kalligráfia és Islamic Arts Convetion. Két hétig lesznek itt, el akarok nézni. Mondjuk nem áll szándékomban 25 000 KD-ért A4-es papíron lévő arab szöveget venni, de meg akarom nézni. Ha már Keszthelyen nem sikerült akkor Kuwaitban sikerülni fog.

Más dolgok nincsenek. A koreai srácok üvöltöznek a konyhásokkal, hamarosan verekedés is lesz. Most már velük fogok járni a konyhára, hátha látok is valamit:)
És Theo felhívta a figyelmem hogy meghalt a SIM kártyánk. Aki olvassa ezt és el akar érni telefonon (Anyu, Eszter) annak mondom hogy nem kell aggódni, veszek egy másikat. 100 fils volt a kártyán, szóval nem nagy ügy. Nem vagyok miatta ideges... Theonak 6 KD volt rajta...

Majd még jelentkezem

MIvel kezdjem?

2010-01-05T09:32:00.003+01:00

Mivel hogy valamivel el kell kezdeni.

2010. Megint egy újabb év. És megint legalább 1 hónapig azt akarom majd írni hogy 2009.

Furcsa volt ez a szilveszter, mert mint ahogy már Bence is megírta, Én is hülyén éreztem magam hogy akiket ismerek, akik otthon vannak, azoknak csak két órával később jött el az újév. Én már réges-rég halálra untam magam amikor ott visszaszámoltak.

Azóta sok minden nem történt. Sikerült megfáznom valahol, aminek egyelőre 1 tünete van, még pedig az, hogy baromira fáj a torkom. Semmi egyéb. Viszont tegnap reggel beszélni nem tudtam, olyan szinten ment el a hangom, és azóta ugyan javult egy kicsit, ám ha nyelni kell akkor piszkosul fáj.

Hamarosan jönnek a vizsgák, Én is elkezdtem tanulni, vagy inkább csak úgy csinálni mintha tanulnék, hátha lesz belőle valami. Két vizsga lesz, még senki sem tud ennél pontosabbat. Hogy mikor? Insaallah. Milyen? Insaallah.

Csocsózunk újra, bár a két hét kihagyás kicsit megkoptatta a reflexeket. Volt ugyan egy csocsó bajnokság de az ellenfél nem jelent meg, illetve Én lemaradtam a papírról... Pedig felírtak, de úgy néz ki túl nehéz volt a nevem... Kambodzsa pedig aláz csocsóban.

Tervezzük az utazásokat, hamarosan jegyeket is kéne venni, meg foglalni ha karunk valahova menni, de ez még mindig egy nagy köd:(

Most csak így össze vissza írok, mert nincs konkrét program, nincs konkrét kérdés amire válaszolhatnék, így be kell érnetek ezzel. Tudjátok mit? Kérdezek Én.

Melyik az az ország ami európában van és határos iránnal? És nem Törökország. Hát mi más lehetne mint Azerbajdzsán... Mert, hogy sikerült az azeri lánynak olyan képet találnia a neten ami szerint Európában van. Szerintem nem. Cáfoljon meg valaki.

Aztán prezentáció: fehér tábla, fehér táblán kék filccel írások. Vetítővászon elektromosan lejön a tábla elé, tehát a táblán lévő dolgok nem fogják befolyásolni a képet. Csávókám vetítő bekapcs, és látja hogy nem jó mert a képre ráfirkáltak filccel... Le kellett törölni. Vicces szituáció volt az egész, nah mindegy.

Csak azért írtam mert mostanság nem írtam, de hogy látom nem is hiányoltátok a friss olvasnivalót. Mostanság nincs kedvem írni, de majd ha lesz, vagy ha lesz valami új infó akkor azért írni fogok.

Boldog Újévet!

2009-12-31T17:44:00.003+01:00

Rájöttem, hogy nagyon zsúfolva vannak itt az ünnepek. Ennyi boldogot kívánni már unalmas.

Kifejezetten örülök hogy nem kapok 50 ezer SMS-t Karácsonykor, meg Újévkor, és nem kell rájuk válaszolni... tudom mekkora izé vagyok már hogy ilyet mondok.

Hamarosan 2010-et fogunk írni, ami szerintem nem lesz rossz, habár rosszul fog indulni. Ebben szinte biztos vagyok, ám optimistaként állok hozzá a dolgokhoz, mert érzem hogy sok mindent fogok csinálni: a hülyeségen át a normális és hasznos dolgokig. Remélem Ti is így fogtok tenni.

Tessék pezsgőt bontani, sok sok sok whiskyt inni meg mindent amiben SOK ALKOHOL VAN!

HÁHÁHÁHÁHÁ

2009-12-29T13:28:00.004+01:00

Kidumáltam magam a büntetés fizetés alól.

És megalapozta a napom.

Jah még valami ide illik:
Köszönöm szépen, szépen kisminkelt - valószínűleg - kuwaiti leányzó hogy meghallgattál, és elintézted.

Kiborult a bili

2009-12-28T11:35:00.003+01:00

Eddig nem voltam ideges, csupa szépet sikerült ide a blogba összeírni az utóbbi időben (vagy vicceset, de nagyon ideges semmin nem voltam). Ám most kezdek elborulni. Tudom hogy elmúlik majd egyszer, de most még zakatolok.

Történt ugyanis hogy leadtuk a jelentkezést a bitáqa madaniyyára azaz személyi igazolványra. Tegnap hívott Reni hogy Ő fel is vette, de kellett fizetnie 20 KD bírságot, mert késett a jelentkezéssel... ami azt jelenti, hogy nekem is kell, akár többet is.

Itt kezdődött a dolog. Nagyon remélem hogy olvasnak a kedves ügyintézők. Nem annyira a kuvaitiakra gondolok, mert őbelőlük kevesen dolgoznak ezen ügyeken.

Már írtam, hogy az információ és annak áramlása itt teljesen halott ügy. Ha információ kell akkor majd valahogy isten megküldi. Kérdezni nem nagyon tudsz senkit, mert MINDENKI más nyelvet beszél, és segg fingjuk sincs hogy mit kell csinálni, jah és senki semmikor nem dolgozik: insallah alapon kapod el az embereket. Erre a kérdezésre még visszatérünk... Meg különben is mit kérdezzek? Ha nem tudok semmit akkor kérdezni sem tudok. Nem jött az anyatejjel hogy bitáqa madaniyya kell.

Ma felmentem a markaz lugatba, a titkárságra, hogy ilyenkor mi van? A törvény nem ismerete nem mentesít. Való igaz, 1 pont oda, akkor mégis honnan szedjem ezeket az információkat? A tetves miniszternek írjak levelet hogy mi a jó büdös francot kell csinálni? Senki nem mond semmit... MINDENRE NEKED kell rájönnöd. Nincs senki, ez az élet. Keserű.

Aztán elmentem MohSul-hoz akinek feltettem ugyanezt a kérdést. Fizetnem kell. Ok, és ezt honnan vegyem? Hát kérdezni kell. És erre még egy példát is kaptam: ha éhes vagy akkor megkérdezed a mushrifot vagy valakit hogy mégis hol lehet kajálni. Természetesen hihetetlen önuralmat tanúsítva visszatartottam magam, kérdeztem még, de lehet feltűnt neki hogy remegek az idegtől. Mondtam neki, hogy ha éhes vagyok akkor azt észreveszem. Az viszont, hogy kell egy teljesen haszontalan plasztikkártya, azt honnan szedjem? Természetesen ez nem az Ő hatásköre, nekem fizetnem kell mert egy hülye voltam, ez van. Köszönöm az idejét, Massalama.

Kezdem elfogadni, hogy fizetnem kell. Életem legdrágább plasztik kártyája lesz, szőröstül bőröstül 15 ezer forint, ha jól számolom. Még jó hogy tegnap felvettem a fogalmam sincs melyik hónapra vonatkozó 60 dináromat (mert a 100KD-s emelést is basszus kiírják de insallah hogy mikor lép életbe) amiből minimum, ha szerencsém van, 20 dínár elmegy egy tetves büntetésre, ami baromira igazságtalan.

Már most tudom hogy nem is gondolkozom azon hogy elmenjek a nagykövetségre, mert 15 KD-m végképp nem lesz arra. És hogy mit fogunk csinálni szilveszterkor? Ez egy jó kérdés, már az egyik orosz srác is kérdezte hogy nincs-e valami jó ötletem. Nos van egy univerzális válasza itt a srácoknak a szakanban, miszerint a változatosság kedvéért a pöcsünkkel fogunk játszani a szobánkban, és vizet iszunk.

Ezt a képet még Facebookon láttam, de nagyon tetszik, szal kirakom ide. Mindenkinek magával kell elszámolnia ha csúnyát olvas ki belőle.

Nem hittem volna...

2009-12-26T15:46:00.003+01:00

...hogy ennyire jól sikerül majd a Karácsony.

GALÉRIA

Legutolsó posztomnál ott tartottam, hogy 24.-e van, voltam suliban, aztán neteztem egy picit, majd természetesen a természet győzött és beájultam az ágyba. Hála az égnek sikerült időben felkelnem, így összepakoltam és 6 óra környékén elindultam Keifanba, ahol a kávézó volt. A taxiban rajtam kívül ült még valaki, de meglepve tapasztaltam, hogy bekapcsolódtam a beszélgetésbe, habár csak konyhanyelven(otthon ezért megfognak vágni, mert baromira nem beszélek jól, csak egymás után csapom a szavakat).

Odaértem, a kávézóban volt bőven hely, ám sajnos nem foteles részen, de ez kicsit sem tudott zavarni. Odamentem a pulthoz, rendeltem: Decaf english breakfast tea(oppá) és ribizlis sajttorta. Mindkettő isteni volt. Megkérdeztem az internetet is, és kiderült hogy nekem adják oda a legutolsó internet jegyet, amivel 1 órán keresztül használhatom a netet. Akkora mázlim volt ezzel hogy el se hiszitek. Az utolsót hoztam el...

Felmentem, skype bekapcs és már hívtam is Esztert. Azonnal reagált, tökéletes képminőség, tökéletes hang, semmi akadozás és egyszer sem szakadt meg. Nem volt egy erős net (125kb/sec), de könyörgöm ENNYI a minimum ahhoz hogy normálisan tudd használni az alapvető szolgáltatásokat. Ennél kisebb sebességnél inkább szenvedés minden... 21. század KUWAIT SZAKAN FFS!!

Időközben megérkezett Reni is, de Én még beszéltem (boccs). Anyuékat nagyon jó volt normálisan látni, mindenki egyben: Papa, Mama, Nővérkém, Apu, Anyu. Király volt, nagyon élveztem, ha csak 1 órán át tartott is. Aztán lejárt a net, és elraktam a laptopot. Renivel dumáltam, és még ajándékot is kaptam Tőle: egy bugyuta fejű tevét:D:D Nagyon jól néz ki:)
Köszönöm, jó volt. Mivel Reninek vissza kellett mennie, nem maradtunk sokáig, fél 10-re vissza is ért a börtönbe, Én meg fogtam egy taxit haza.

Otthon rendeltem magamnak kaját, aztán elkezdtem nézni egy filmet. Majd 11 környékén hívott Rafal hogy fent vagyok-e még. Mondom persze. Akkor jön és hoz puppyseed kalácsot (BEJGLÍÍÍÍ). Ok. Nah hát mondanom sem kell hogy baromira jó ötlet volt, mert széthülyültük az agyunkat, ettünk, meg beszélgettünk, meg minden csináltunk. Szóval baromira nem voltam egyedül, és nagyon jól éreztem magam.

Igen tisztában vagyok vele hogy fundamentalistává válok... (most minek borotválkozzak?:D)

A bejgli érdekes dolog itt, mert tele van mákkal: tiltott. Ezen kívül jól át volt itatva rummal: tiltott. Szal mondhatjuk, hogy olyan csúnyán megkeféltük a törvényeket, ahogy azt normál ember nem szokta... Tömény droggal tömtük a fejünket... haráám. Jól esett. Rafallal még az asztalba is belevágtunk amikor a bejglit szeltük:D No comment.

Boldog Karácsonyt:)))

Aztán 3 körül el is mentünk aludni. Másnap délután 3-kor sikerült is felkelni, lementem Rafalhoz, hogy akkor beszéljük meg a dolgokat. Megbeszéltük, Megyünk az Au bon Pain-be (azaz a péjnbe, mint fájdalomba: vicces volt). Ez egy Kávézó és sütöde az Avenues nevű mallban. Rafal, Ewa, Yani, Reni és Én. Többen nem is kellettünk. Itt ittunk, ettünk, hülyültünk, neteztünk. Ingyenes volt a net, és megállapítottam hogy lassabb mint a szakanban. Nem tudom hogy csinálják... Jól éreztem magam itt, és sikerült is eldumálni egy csomó időt. Aztán vissza a szakanba, majd netezés, meg hülyülés...

Nahh itt van Renike is, hogy teljes legyen a világ, de akkor már felrakom Ewat is...

Összegzésképpen elmondhatom hogy rosszabbra számítottam. Arra hogy jobban megvisel, és jobban magamba roskadok, ám a helyzet az hogy épp ellenkezőleg: az elmúlt pár hétben most érzem magam a legjobban.

Btw., Lilla mondta, hogy elvileg meghívtak a nagykövetségre szilveszteri partira. 15KD a beugró. Ezzel alapvető gondom az, hogy per pillanat 10 KD-m sincs. Ha kapok ösztöndíjat addig, akkor elképzelhető hogy benézek, ha nem akkor nem.

Jah és ittlétem alatt először berágtam a müezzinre. Ma valaki direkt szívatta a népet. Az Én hibám hogy mostanság többet meghallok (úristen asszimilálnak), de az már nem hogy ma majdnem mindegyik kb. 10 percesre sikeredett, és már-már azt hittem hogy soha nem ér véget. Arról nem is beszélve hogy valaki randomra bekiabálja hogy Allah...Ahkbar.

HÓ HÓ HÓ HÓÓÓÓ

2009-12-24T09:27:00.003+01:00

Kellemes Ünnepeket és Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Legyen szó kuwaitban élőről, vagy otthon élőről. ISP szerint máshonnan nem nagyon néznek... (bizony, nekem is van nagy testvérem:) )

Nem lesz semmi érdekes a mai napon. Másfél órát aludtam, nem tudtam többet, nem tudom miért. Nem érzem magam fáradtnak, de a szemeim égnek. Majd megjavítom őket. Valószínűleg pókerezni fogok, miután Rafal meghekkelte nekem a facebook pokert. Késő délután pedig elmegyek Keifanba ahol egy kávézóból folytatom tovább a "Karácsonyt", ám immáron finom kávéval, sütikkel illetve jóval gyorsabb illetve biztosabb interneten. Meg Reni is ott lesz.

Iskola jó volt, beszéltem Lillával, és sokat és jót csevegtem a lengyel arcokkal. Nagyon kedvelem őket, Ewa még sütit is sütött nekünk. Rafalt kicsit szivatom még a mozival, mert Én el akarok menni, de Ő nem.

Amúgy legviccesebb az a pillanat volt amikor mondtam hogy Merry Xmas, majd pár másodperc múlva leesett hogy Gratulálok Bálint, magadnak kívántál Boldog Karit, mert itt senki nem keresztény rajtad kívűl (korán érkeztem...). Illetve Beca keresztény, de orthodox... De mindegy is: mostanában túl sok Family Guy-t nézek ahol teljesen egyetértek Briannel.

Mit írjak még?

Tessék menni bejglit zabálni, whiskyt inni, pezsgőzni, úgy generál inni és enni a családdal! (Én is ezt fogom csinálni, csak remote kapcsolaton keresztül, meg az alkohol nélkül)

Szombati vacsora+hülyülés a kaffeteriában

2009-12-20T17:25:00.006+01:00

Nem tudom hogy ki volt az aki egy nem létező bejegyzést rögtön egy normál illetve egy nagyon tetszik minősítéssel illetett, de had gratuláljak. Mabruk.

December 17. kaffeteria hülyülés
December 19. Kuwaiti lány, vacsora

Először is: BOLDOG MUSZLIM ÚJ ÉVET!!!

Szóval mint említettem nyertünk egy vacsorameghívást, mivel több kérdésre tudtuk a választ mint a szemben álló csapat. Ez eddig normális is. Azaz két csoport volt, az amelyik nyert, és az amelyik nem nyert... Azért írom le ezt így, mert többeknek ez nem volt ennyire nyilvánvaló. És ugye csak a nyertes csapat kapott meghívást.

Nos a lány akihez meg voltunk hívva, elkezdte szervezni, a buszt, meg mindent. Ennek az lett a vége hogy csütörtökön, szóltak nekünk a Markaz Lugatban, meg a szakanban is (suli és kolesz) hogy, még aznap este, azaz csütörtök este lesz egy haflat (parti) a markaz lugatban 6 órakor.

Tudniillik, nekünk azt mondták hogy szombaton lesz a vacsorameghívás, és a busz 6 órakor lesz a markaz lugat elött. Jó. Akkor mi ez a parti csütörtök este 6 órakor? Kicsit furcsálltuk, és az volt az érzésünk hogy a jóemberek itt összekeverték a szezont a fazonnal...

Természetesen elmentünk, kivizsgáltuk és ahogy sejtettük, semmi nem volt csütörtök este a markaz lugatban. Várható volt...

Én vittem fényképezőt. Visszafelé beugrottunk a kaffeteriába enni. A fényképezőt mivel nem tudtam sehová sem rakni ezért elöl volt. Nos, ez nem várt reakciókat váltott ki a konyhás személyzetből. Azt akarták elöször hogy adjam oda nekik... Nah még mit nem. Aztán utána képeket akartak. Legyen gyereknap kaptok képeket. Konkrétan mindenki képeket akart, hülyültek mint állat, és úgy viselkedtek mint az ovisok. Hihetetlen volt. Felnőtt emberek és egy fényképező ezt hozza ki az emberből. Hát csináltunk...

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN VAN!!! (otthon jó a net, úgyhogy tessék csak megnyitni)

Kis köpcös mindegyik. Van akit nagyon szeretek, van akit nem annyira. Lehet találgatni hogy melyik, melyik:)

Aztán eljött a szombat. Már eddig is voltak olyanok akik azt hitték hogy mindenki meg van hívva és mi hiába mondtuk azt hogy nem így van, nem akarták elhinni. Volt olyan aki ott volt, részt vett a versenyben, de a vesztes oldalon volt, és tisztán halhatta hogy Ő nincs meghívva, szombat este mégis ott toporgott hogy elmenjen. Egyszerűen vicces volt a köbön.

Az összes nyelven elmondtuk hogy ez félreértés, és Ti nem vagytok meghívva. Igazából nekünk mindegy volt, sőt, szerintem kicsit szerencsétlenül nézett ki hogy a többieknek nem járt valami, de mekkora kellemetlenség lett volna hogy azok is eljönnek akik még az órára sem jöttek be? Aki meg vesztett az meg még egyszer megkérdem, mit képzelt?
Sok sok idióta van ám a világban. Mindegy, végül is elindult a csapat (lányok jöttek értünk, érdekes a lányoknál nem volt ilyen gond. Úgy néz ki a fiúk közül több idióta kerül ki) és csak néztük ahogy pár ember hitetlenkedve, az igazságot el fogadni nem akaró arccal bámulja a tovahaladó buszt.

Kis idő után megérkeztünk. Tipikus kuvaiti ház: bazinagy volt. Nagyon sok giccsre számítottunk, de egyáltalán nem volt súlyos.
Én egy házat nem így rendeztem volna el, nekem nem volt természetes a szobák/helyiségek eloszlása, de itt valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni.

Van az alap szint, amin van egy TV szoba amiben mi fiúk dekkoltunk, van egy viszonylag nagy étkező, egy rejtett, indusztriális konyha (amiben persze a szolgálók főznek) és egy nagy társalgó szerűség, ami normálisnak tűnik így az arab társadalmat nézve.

Alul egy hatalmas tér van ami szintén társalgó, illetve egy csomó kacat van. Fent vannak a lakórészek, lányok és fiúk külön. Külön öltözőszoba, sok kacattal.
legfelül laknak a szolgálók.

Jobb oldalon a háziasszonyunk

A TÖBBI KÉP A GALÉRIÁBAN

Tudni kell hogy ebben a házban 5 kuwaiti ember lakik és velük lakik 6 indiai vagy bangladeshi vagy ki tudja milyen szolgáló. Sofőr, kertész, szolgálók, séf, varrónő.

Megérkeztünk, leültünk, beszélgettünk. Elején kicsit döcögve mentek a dolgok, aztán oldottuk a hangulatot. A legtöbbet persze Rafal, Pavla (cseh lány) illetve a magyar srác beszélt:) Oldottuk a hangulatot. Otthon volt az anyuka, meg az apuka is. Jó fejek voltak nagyon, mi meg nagyon tisztelettudók.

Aztán elkezdték felszolgálni az ételt. Elöszőr is azzal kell kezdenem hogy forró volt. Nagyon rég ettem ilyen ételt, ami forró volt. Egyáltalán.... forró ételt nagyon régen ettem. Rizst, itt gőzölögni még soha nem láttam.
Apropó rizs, meg csirke. Nem hittem volna hogy megkóstolom, de nagyon jól tettem hogy végülis megtettem: omlós, ízes, és szaftos volt. Nem száraz, nem ízetlen, és nem hasonlított egy adag fűrészporra.

Aztán volt chilis cucc, ami csípős volt, ez is jólesett, aztán volt még mindenféle. Nagyon jó volt. Egyszerűen szuper volt. Ez simán megérdemel egy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM-öt.

Ezek után jött az hogy beszélgettünk még, jöttek még családtagok, meg teázás, sütievészet. Sok jó süti volt.

Hihetetlenül jól éreztem magam és szerintem a többiek is. Máskor is megyünk:)

Autópálya

2009-12-17T09:48:00.002+01:00

Kétszázzal száguldunk az autópályán reggel fél hétkor, a vízcseppek felfelé menetelnek az ablakon a menetszéltől, mint hangyák nyár végén. Én vezetek, mindenki más kapaszkodik. Épületek suhannak tovább, az eső megver mindenkit. Levillognak néha, aztán mi is elhúzunk pár közlekedő mellett. Majd észreveszem a negyedik kollégiumi épületet. Egy pillanat alatt semmivé foszlott a visszapillantó tükörben.
A tizedik emeleten állok, az ablak előtt egy boxerban. Törölgetem a szemeim ahogy bámulok ki az ablakon és nézem ahogy száguldunk.

Valahogy ilyen érzésem volt amikor ma reggel felkeltem és kibámultam az ablakon. Apokaliptikus hangulat, a fák mintha magvakat csipegetnének a földről, és esik az eső. Esik? Vízszintesen vágja az étert.
Az egész épület remegett, kíváncsian figyeltem hogy mikor kezdünk el mi is hajladozni a buta szél parancsaira.

Meglepően éberen léptem ki a szobámból hogy elinduljak a fürdő felé, kis boxeralsó, amsterdamos füvezős béka volt az alvótársam, csak hogy polgárt pukkasszunk.

Jelenésem volt fél nyolckor a recepción: Artúr szólt hogy a vezető elintézi nekünk a kórházat, meg a személyit. Szóltam Rafalnak is aki azt válaszolta hogy ott lesz. Nem erre a válaszra számítottam. Csont fél nyolcra leértem, Rafal akkor lépett be az ajtón, amin süvítve tolakodott utána a szél.

Elégedett fejet vágott, majd elmondta hogy kezdte azt hinni hogy átvágtam. Mielőtt még nagyon belegondoltam volna abba, hogy lehet az oroszok meg velem játszottak, megjelent a boszniai srác, ugyanazzal a céllal. Rendben, helyben vagyunk. Lassan szállingóztak az emberek, készen arra hogy vérvizsgálatot csináljanak és utána leadják a személyi igénylést.

Nos akkor itt megállnék egy picit.
Kezdjük azzal hogy SENKI nem mondja, hogy mit is kell intézni, neked kell rájönnöd, hogy merre vannak a dolgok, mit kell csinálni. Nem vagyok egy elveszett ember, de egy minimális tájékoztatást elvárnék. Előző ösztöndíjasok, itteni haverok, köszönöm. Remélem engem is majd elolvas egy jövőbeni ösztöndíjas és fogok tudni neki segíteni.

A következő dolog az a fényképek. Összeszámoltam: most tartunk a 16. leadott igazolványképnél. Körülbelül 6000-7000 forint értékben költöttem igazolványképre. Valamelyik arab ezekkel tapétáz. Nem akarok belegondolni hogy mi van akkor amikor valakinek meg is tetszünk. Kér még? Biztos vagyok benne, hogy még kelleni fog, mert ide érzem hogy a sarokba nem jutott elég. Amúgy nagyon vicces hogy majdnem minden igazolvány meg egyéb helyen más a fejem, meg a hajam.

A harmadik pedig maga a vércsoportvizsgálat és kórházi ügyintézés. Egyszer már végigültünk egy ilyen vizsgálatot, körülbelül ugyanazt a papírt kaptuk meg kitöltve mint amit most megint ki kell töltetni. Nem mintha nem akarnék vérvizsgálatot mert miért ne? Csak valahogy nem hiszem el hogy ez nincs meg valakinél, nem tartja egy mappában az éppen aktuális ösztöndíjasok űrlapjait, hogy utána ezzel ne kelljen foglalkozni. Nekem ez magas.

Nos odáig sikerült jutni, hogy mi ketten Rafallal mehettünk a dolgunkra, mert a Főatyaúristen nem volt még akkor bent hogy kitöltse a papírjainkat. Ez azonban nem az Ő hibája hanem teljesen egészében a miénk, ugyanis nem mentünk el hozzá (és most már végkép nem tudom ki az) kitöltetni a papírokat. Mondjuk nem sikerült megálmodnom hogy mit is kell ezzel csinálni, de majd talán megjelenik mint a csodaszarvas. Insaallah.

Én elmentem iskolába, kemény 40 percre, Rafal meg vissza aludni. Aztán suli vége, nincs semmi, bejelentették hogy Vasárnap nem lesz suli (Reni Te orákulum:D) mert muszlim újév lesz. Én meg mondtam hogy nekünk meg teljes hétvége lesz a vasárnappal...

Hazafele már salak-piros lett minden: értsd azt ezalatt hogy egy enyhe homokvihar jött, és olyan idő lett amiben inkább alszol mint hogy bármi mást csinálj. Én mondtam hogy elmegyek valami kaját szerválni, aztán megyek. HIBA VOLT.

Visszafelé csónakot kellett volna bérelnem, de csak a cipőm volt. Vártam egy picit, hogy elálljon, de nem akart. Gondoltam erőt veszek magamon és hazafutok. 300-400 méter körülbelül. Gondoltam hogy majd ha futok és átugrom a pocsolyákat akkor nem lesz gond. Ekkor jött a bibi. Az ugrálós dolog 10 méterig működött, utána nem volt mit átugrani. Egy egybefüggő nagy tócsa volt minden és eszméletlenül zuhogott az eső.

Éreztem ahogy bokáig lépek a vízbe, a barna cipőm eltűnt a vízben. Ez van. Nem tudtam erre koncentrálni. Teljes erőmből sprinteltem, a végén azt hittem lebabázok, már remegtem annyira kimerültem. Egy hatalmas vízi szörny lépett be a koliba: Én. Konkrétan bőrig áztam. És nem a "kicsit megáztam de azt mondom hogy bőrig áztam" elcsépelt jelentésre gondolok... bőrig-bőrig. Az alsógatyámból két kézzel csavartam ki a vizet. A cipőm 4x nehezebb lett, és sokkal sötétebb színű. Nem is a szobámban vetkőztem le, hanem mentem a konyhába és rögtön pakoltam a cuccokat a szárítóba...

Kuvaitban bőrig áztam. Aggódtam a szobám miatt is, de hál istennek semmi nem jött be. KOPP KOPP.

És mi a vége az egésznek? fél órával visszaérkezés után enyhe szellő fúj, az eső nem esik, és süt a nap. Nem káromkodtam, nem voltam ideges, egészen jól viseltem a dolgokat.

Remélem nem untattalak kedves Olvasó, de most betűnapom volt. Alkotni mindig kell, és ha már itt tartunk, megyek is kreálok még valamit.

Ez+Az

2009-12-16T14:42:00.003+01:00

Régen írtam nem? Nah most megint arra vetemedtem hogy írjak. Éppen próbálok kaját rendelni, de baromira nem egyszerű feladat, mert konkrétan semelyik telefon nem működik, ha meg működik is akkor meg nem veszi fel senki, illetve foglalt. Nagyon vicces...

Aztán beraktam a blogba ezt a vélemények gombot. És rájöttem arra hogy valaki nem szeret, sőt a legtöbb bejegyzést nem szereti. Anoním bírálóm, kérlek írj nekem valamit, hogy hogyan tudnám kielégíteni szükségleteid, hogy ne legyenek nem tetszik pipák? Mi nem nem tetszik?
Ha sokat írok az a baj, ha sok a kép az a baj. Lehet a nyelvezetet nem bírod? A stílussal nem igazán tudok mit kezdeni, bár tudom hogy sokak gyomrát megfekszi. Ilyenkor egy tanácsom van: ne olvass.

Rátérve más dolgokra (még mindig senki nem veszi fel...) az idő szép, kuwait még mindig baromi unalmas, karácsonyi hangulat smafu (mafi), ami mondjuk nem is baj és meleg van. Végül is azt élvezzük, a többit nem annyira.

Kiderültek az időpontok: Január közepén fejezzük be a sulit, bár a konkrét vizsgaidőpontokról még nincs eredmény, de majd az is lesz. A második szemeszter Júni 16-ig tart és utána gondolom 1 hét szünettel lesz egy nyári szemeszter. Nem igazán tudom, hogy mit is fogunk csinálni Augusztusban a 60 fokban... de biztosan kitalálnak valamit az okosok. Azt hiszem a második szemeszter vége és az egész harmadik szemeszter fog arról szólni hogy strandra járunk, meg a csúszdaparkba.

Már felhívtam mindent basszus, de senki nem akar kaját hozni nekem... Éhen fogok halni...

Karácsonyt még nem tudom hogy lesz. Valószínűleg testületileg be fogunk ülni valami kényelmes süppedős, internetes, kávézós, kajálós helyre, és nagy ívben fogunk tenni az egész világra. majd meglátjuk milyen lesz.

Ma reggeli közben Beca, a grúz srác megkérdezte hogy megyek-e templomba majd karácsonykor? Itt van keresztény templom ugyebár.
Elgondolkoztam rajta, hogy hmm, még soha nem voltam templomban karácsonykor, és milyen durva lenne ha most mondjuk elmennék. Aztán eszembe jutott hogy milyen csapnivaló vagyok ilyen dolgokban, és hogy alapvetően kefélném meg az ideológiámat (amiben szentül hiszek, nem úgy mint másban), így azt válaszoltam hogy nem.
Nem tudom miért mennék templomba amikor haverokkal tudok lenni egy jó kávé meg valami király kaja mellett valami kényelmes helyen. És mivel eléggé szeléslátókörű emberekkel leszek, ezért bármilyen témát is előhozhatunk.

Amúgy kezd nagyon monoton lenni itt a dolog. Múltkor Theoék mondták azt hogy hihetetlen de még a katonaságban is jobb volt mert tudták, hogy ki tudnak menni néha, és have fun volt akkor. De itt? Hova mész ki?

Amúgy Theo meg Wang vettek repjegyet, Egyiptomba illetve Sziriába, 1 hétre a karácsonyi időszakra. Baromi drágán.
Theo (egypt) mondta hogy végigfogja piálni az ott kint töltött időt, meg ahogy tudja rombolni az agysejteket, sőt az is megfordult a fejében hogy elmegy kurvázni.
Hozzátenném, hogy Én nem irigylem, mert ezek nagyon csúnya és erkölcstelen dolgok... haráááám....Alkohol, meg nők?? EJNYE-BEJNYE!

Még mindig éhes vagyok. De kezdek átesni a holtponton. Csak nem fogok elájulni... Majd bedobok egy két almát.

Akartam sok mindenről írni, mert azért történnek dolgok, de egyrészt nem jegyzem meg őket, másrészt kis pitiáner dolgok, amikkel nem akarlak Téged untatni, kedves olvasó. Majd ha történik valami érdekes akkor szólok. Btw, most intézem a Bitáqa Madaniyyát, azaz a személyit. Nagyon vicces... ha a koreaiak meg itt a haverok nem mondanak valamit, meg nem kérdeznek akkor még most sem kezdem el intézni.

Persze nem izgatom fel magam, semmi fontos dolog nincs ebben. Sőt már semmin nem izgatom fel magam...

Kuwaiti Nemzeti Múzeum, előző este: KÉPREGÉNY!

2009-12-12T14:41:00.008+01:00

KÉPGALÉRIA Dec. 12.
Nem minden kép van felrakva a blogra, vannak a képgalériában. Ezen kívül a blog nagyon lekicsinyíti a képeket (rá lehet kattintani hogy nagyobb legyen, de még úgy is kicsi), ellenben a picassán elvileg nagyban vannak fent.

Ezt a bejegyzést az Olvasni Nem Szeretők Egyesülete támogatta. Bár itt is kell egy kicsit olvasni, de megpróbálom rövidre fogni.

Kezdjük korábbról egy kicsit...

Megvettem a Kashkawan sajtot, és vettem hozzá ilyen fura kenyér félét. Szegény diák kajájának nem hívnám mert a sajt drága volt, de husi nem volt, szóval tekintsétek aminek akarjátok. A sajt nem volt nagy szám, de jól esett.

Szobám, meg a kis kamra szeglet. Ide hallom az úristen hogy lehet így élni??? Lehet:D Az arielt egy kicsit kiöntöttem, majd szerzek egy Bangladeshit valahonnan hogy takarítson ki. Van minden: Arab feliratos Pepsi és Coca termékek (feldobják a szobát), robbanó kínai cuccok (földhöz vágod robban)

Arab prezentáció, illetve rákattantam az ízesített TEJ-re. Durva, nagyon édes és nem hányom el magam tőle. Ellenben nem iszom folyton ilyet, mert fura élettani hatásai vannak:D

Éjjel 1-kor: Bálint éhes vagy? Jaa belém férne valami. Akkor rendeljünk. Ok. Mit kérsz? Nem tudom, de legyen elképesztően fokhagymás meg húsos. Okés... Tömjük a majmot Theo szobájában. (klikk a képekre, és nagyobbak lesznek)

NEMZETI MÚZEUM December 12! azaz MA!

Nem érdekel ha hosszú lesz a poszt, ezek úgyis csak képek.
Szóval ma a Kuwaiti Nemzeti Múzeumban voltunk. Hát mit mondjak? Nagyobb volt mint az előzőek, de annyira ez sem tudott megfogni. Nem ilyen múzeumokhoz vagyunk mi szokva. A legérdekesebb rész az az volt amikor életnagyságú bábukkal szemléltették a kuwaiti életet. Ugyan az mint a mubarakiyyában.

Reggel: Új Kaffeteria, törökök, indonéz, kirgiz.
Mr. Csíkszem:

Markaz Lugat, várunk, alszunk. Török srác mellettem nagyon jó, majdnem mindenen röhög:)
Borotválkozni nem szoktunk, mert minek?

Pole 1 (Ewa)

Pole 2 (Rafal) meg az emírek:D

Buszban, menjüüüüüüüüünk máááááááááááár!!!!!

Ááá, komolyan nem vagyok álmos...

Adelbek rögtön ki is pihente az 5 perces utat egy cigivel. A vicc az volt hogy eltévedtünk... Jah a másik vicces: Felszállt mindenki a buszra, ami egymás mögött parkol, erre jön Iman a kuwaiti, hogy szálljunk le és szálljunk át a másik buszba, mert ez a sofőr nem tudja merre kell menni. Mivan? Cseréljenek a sofőrök! A másik busz nem tud minket megelőzni vagy mi? Na nemáár... Komolyan nem tudtuk elhinni hogy ekkora az idiotizmus.

Hülyegyerek. (FIRE!!!!)

Hafída, Sali és a mosolygós európai gyerek. Nem akarom leírni mivel szórakozunk a fiúkkal egymás között amikor meglátunk egy nindzsát. XD (sok képen behajlítom a térdem, vagy ülök, de amúgy másfél fejjel magasabb vagyok a legtöbb embernél...)
Szigorúan tilos volt fényképezni, de a mutogatós bácsit nem hagyhattam ki:D Kis Ibrahim, ne nézz oda!:D

Bálint, Adelbek, Kenan, Rafal. Meg valami ürge a háttérben próbálja leszedni a hajót a korallzátonyról.

Ewa próbál lejjebb húzni. Sikertelenül.

Nem tudom mi volt olyan vicces. Japán csaj, Koreai lányok, Pole, Bálint, Theo, meg még ki tudja kicsoda. (van egy másik verzió a képgalériában, csak ide nem akartam kirakni)

A csapat nagy része. Nem az egész mert volt akinek fényképeznie is kellett. mivel elöl túl nagy helyet foglaltam volna, hátra kellett menni... Nem fogom most leírni hogy ki kicsoda, aki kérdez annak válaszolok.

Jani, Adelbek, Rafal, és Bálint. Nem volt rossz idő.

Tajwani lányok (Rafal folyton szivat az egyikkel...) Lilla (magyar) és Ewa.

Look how a Pole behave in an unfamiliar habitat. Mabruk:) (cmon it wasnt that bad... out of sakan at least)

Ki más, ha nem egy orosz (Kenan) mászná meg a LEZÁRT hajót?:D

A csajokkal élvezem a napsütést. A planetárium sajnos zárva volt, így kb 40 perc bolyongás után végeztünk a Nemzeti Múzeummal... hiába, kuwaitban vagyunk.

Vége:)
Hazafele benyomtunk indiai zenét, ami ordított a buszban, hatalmas volt. Nem volt rossz program, de el tudtam volna képzelni hogy utána beülünk valahova, csak éppenséggel mindenkit vissza kellet vinni a szakanba, mert irgumburgum. Ha meg már ott vagyunk akkor mindneki ment a saját dolgára, meg aludni.

Nah gondolom ez se fog tetszeni, mert most meg túl sok a kép vagy nemtom. Mindenesetre tessék írni, kommentelni, szívesen veszem őket. Kérdezni meg minden.

Legyetek jók:)

Fodrásznál voltam

2009-12-09T14:05:00.003+01:00

Hehe, nem kell megijedni, azért ennyire rövidre nem vágattam. Mindenesetre megszabadultam egy jó adag hajtól. Hál istennek.

Már nagyon kellett, egy jó kis hajvágás, és nem csak nekem hanem Rafalnak is, így gondoltuk elmegyünk aztán kipróbálunk valami fodrászszalont. Hova máshova mint mubarakiyyába menjünk?

Ok. Láttunk diplomata szalont ahol 300-500 fils volt egy nyírás ami 150-300 HUF. Nem tudtuk elképzelni hogy ilyen létezik. Durva volt. Mindenesetre tele volt, és bizodalmunk sem volt elég, úgyhogy tovább kerestünk. Találtunk egy üreset és Én vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Viszonylag jól levágta a manus a hajamat, de amikor a tetejéhez érkezett akkor azzal nem tudott mit kezdeni. Fent alig vágott, elöl pedig fogta és FULL egyenesen vágta le a hajam. Ennyi erővel egy bilit is tehetett volna a fejemre és körbevághatta volna...

Szóltam neki hogy igazítson egy kicsit, amit meg is tett, de még mindig nemv olt jó arról nem beszélve hogy valami borzasztó érzés volt, hogy ha lelapul a hajam akkor elöl full egyenes. Szóval felborzoltam kicsit.

Alapvetően nem sikerült rosszul (ami fontos, mert ha normálisan nézek ki akkor jól érzem magam), de otthon még igazítottam az elején kicsit. A suliban mondták hogy hosszabban jobb, de nem érdekel, nekem így kényelmes.

Ma megnyertünk egy "versenyt" amiben kikérdezték az eddigi két előadás tartalmát. Jah igen, Badr nem volt, és a normális csaj volt megint aki szerintem érdekes dolgokat szokott mondani. Van nyeremény is. Egy ebédmeghívás a házába.

Nah most ez nagyon vicces mert ugye 2 csapatot csináltak a 40 emberből, így a csaj gondolt egyet és meghívott cirka 20 embert a házába ebédre. Nem lehet semmi. Kíváncsi leszek rá. Jövő hét szombaton lesz esedékes. Karácsony elött.

Aztán van Badr project, amit meg kell csinálni. Nos nekünk úgy néz ki, hogy a fiúk-lányok ismerkedéséről csinálunk felmérést. Kész van már a kérdőív is, csak ki kell töltetni. Természetesen lányokkal is. Nos Én mondtam hogy bevállalok egy nagyobb adagot. A 25 kérdőívből 9-et Én kaptam meg, mert elkértem Rafaltól az Ő példányait. Nem is tököltem sokat, kiszúrtam a lányokat, odamentem és mondtam nekik hogy kéne egy kis segítség. Rafal ott volt mellettem, de Én beszéltem. először kicsit néztek, aztán persze simán ment minden... Miért is ne?

Honnan jöttetek? Tudsz arabul olvasni? Húúú felolvasnád ezt? Mondom most nem, nem akarnám égetni magam. Gyere máskor is! Remélem még látunk! És sok mosolygó lányka.

Ez eddig oké és jó és szép de az egész hatalmas campuson csak 1 fiút láttál lánnyal/lányokkal beszélni és nevetgélni. És hát nem magyar volt?:D (valami B betűs neve volt).

Mindegy siker volt, most megyek is kiértékelem a válaszokat. Majd még írok.

Kaffeteria, hétvége, pénz blabla

2009-12-06T23:32:00.001+01:00

Az az igazság hogy nem szoktam gondolkozni a címen. Egyszerűen amikor rákattintok, hogy új bejegyzést akarok csinálni, és bejön a cím mező akkor átfut az agyamon pár dolog és ami először eszembe jut azt írom bele a címbe.

Gondolhatjátok, hogy természetesen ez se mindig van így, mert akkor megint megnőne a nézettség, hehe:)

most ígérem rövid leszek, mert nincs sok időm mielött lemerül a gépem. (Mivan ott nincs áram kérdésre behúzok egyet.)

Nah hát a hétvégée megint eseménytelen volt, azt leszámítva hogy elmentünk Rafallal és a két magyar Doktor tanonccal az Avenuesba. Egy kedves, rendes helyi magyar, Péter vitt el minket. Azóta már meg is hívott a sivatagba BBQ partira, nagyon érdekel a dolog, de még szervezem az embereket, mert sajnos nem vagyunk elegen.
A két magyar sráccal keveset voltam együtt, de amikor együtt voltunk akkor nagyon jól éreztem magam velük. Jó volt hülyülni, kicsit szabadon beszélgetni, KÖSZÖNÖM:)

Szóval Avenuesban csak pár dolgot akartunk nézni, meg vásárolni, semmi nagy dolgot. Aztán Rafalnak mondtam, hogy nézd már ott a Pierre Cardin bolt. Nah hát ott ragadtunk. Rafal sikeresen vett egy öltönyt, persze megint olyan viccesen alacsony áron mint amilyenen Én vettem.

Amíg Ő próbált, addig Én szórakoztam. Vágjátok a Wall Str.-es filmeket? És a gazdag üzletembereket? Nah, hát találtam egy olyan kabátot amit az ilyen filmekben szoktak viselni. Hosszú fekete. 1.5 millió HUF. Háháháá ez pont jó lesz nekem. Full kashmir, belül meg vidrabunda vagy micsoda. Az eladó külön smasszert rendelt nekem hogy ne fussak el benne.
És jön a slusszpoén: nem állt jól. Mondtam az eladónak, hogy nem tetszik, nem áll jól. Nem kell:).

Voltak bőrkabátok, leértékelve, azokat is megnézegettem. Fél millió forintos bőrkabátok, és egyik hülyébben állt mint a másik. Ennyire azért nem vagyok elrontva, bezzeg a kabátok!

Aztán vettem egy hősugárzót mert olcsó volt, és miért ne? Baromi jó szolgálatot tesz. Ha fázik a lábam (leginkább csak az szokott) akkor bekapcsolom, elé rakom a lábam és awwwwww. Közben megy valami zene, vagy Family guy vagy nagy ritkán arabul olvasok valamit.

És akkor záróakkordként jöjjenek még jó hírek:
Megnyílt a kaffeteria a szakan mellett. Durva. Nem kell buszra szállni, nem kell sokat sétálni (bár az az igazság hogy ez hiányzik), hanem csak kilépsz a szakanból, mész 10 métert és már ott is vagy.
Sőt az alsó részlegen imádkozás megy. Tök jó nem? Sokat imádkozott? Fáradjon fel a folyton nyitva lévő kaffetériába és egyen egy kis rizst csirkével. Also restores mana by 20%.

És utoljára, de nem utolsó sorban: nagyon úgy néz ki (hivatalos papírt plakátot láttunk:) ) hogy a havi apanázsunkat 60 KD-ról 100 KD-ra emelik. Ez nem rossz. Arról nem is beszélve hogy minden szemeszter elött kapunk 50 KD könyvpénzt, amit most megdupláznak, szóval lesz olyan hónap amikor 200 KD-t kapunk. Nem semmi, de van miből. Ha már kempingeznem kell...

Szóval ennyi. Szerintem nem lett túl megerőltető a mai poszt. Majd még írok.

Szöveg+képek

2009-12-02T15:21:00.005+01:00

Megint régóta nem volt bejegyzés. Pedig most egyre jobb kedvem van.

Zsinórban nem is tudom hányadik napon süt a nap, végig, a szobám csodásan szárad, ma volt az első olyan nap amikor nem fintorogtam amikor beléptem a szobámba (a bűztől). Fizetést is kaptunk, és ha ez nem lenne elég akkor még hihetetlen idióták is vagyunk:)
és még az se szegi kedvünk hogy több napja álmatlanságban szenvedünk. Konkrétan napi 3 órát alszunk, és teljesen felborult minden biológiai óránk.

Sok minden nem történik amúgy. Tegnap hülyültem rengeteget a Koreai srácokkal, nekik is van elég bajuk... meg a török srácokkal is egész jóban kezdek lenni. Hiába egyre inkább azt vélem felfedezni, hogy valamilyen szinten mindenki ugyanolyan. Erre újabb példa a török srácok: nem igaz hogy itt nincsenek bárok, meg lányok, meg semmi. Elképesztő... most erre mit mondjak?

Ha le akarnám írni, hogy milyen dolgok dobják fel az ember napját akkor arra nem lenne elég ez a blog, meg untatni sem akarlak benneteket, de azért mesélek:

Ma elmaradt Badr órája, vagyis nem elmaradt, csak Badr nem volt jelen, de helyette jött egy kuwaiti lány aki elég érdekes dolgokat szokott mutatni. Most a ruhákról tartott előadást, ami jó volt.
A lányok öltözködésénél folyton arról beszélt hogy ezeket a fekete dolgokat temetéskor használják. Sok ilyet mutatott komolyan, nem is váratott magára sokat a válasz: Kenan (orosz): Sokat jársz temetésre?
Hátul ültünk, el tudjátok képzelni hogy szegény csaj magyaráz a kultúrájáról, mi meg próbálunk nem megfulladni a röhögéstől ettől... XD

Aztán higab: fejkendő, mindenki tudja miről van szó. Csaj magyarázza hogy a meleg miatt nagyon könnyű és nagyon lágy anyagból van, és annyira nincs benne anyag, hogy áttetsző. Most az egyik török srác szólt be hidegvérrel: lehet vele halászni.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk be Iman órájára, mert... dolgunk volt nah! Pénzt kellett felvenni:)
Mint utóbb kiderült nem volt semmi a téma: legrosszabb és legjobb pillanatok az életedben. Nekem Ewa a lengyel csaj mesélte, hogy mekkora durva volt amikor egy két ember elmondta, hogy meghalt az apja, vagy valakije és hogy az volt a legrosszabb pillanat az életében. Egyrészt ennyire nem ismerjük egymást (mondjuk aki ezt a kérdést ennyire komolyan veszi abban is van valami bibi), szóval kicsit személyes téma, másrészt itt az a szokás hogy ha valaki befejezte a monológját akkor a csoport dicséretképpen megtapsolja, élen a tanárral, szóval hasonló groteszk dolgok fordultak elő:
"Meghalt a családom egy autóbalesetben, Én nem mert éppen nem volt kedvem elmenni a közértbe velük"
"Very good (taps), nice (taps)"

Rafallal felvettük a pénzt Khalidiyyában aztán vissza a suliba, vagyis az Afaq nevű szerkesztőségbe, ahol megint elüldögéltünk fél órát és semmi nem történt, szal leléptünk. Mivel fizetésnap volt, meghívtam magam egy nem kaffeteria ebédre amit nem mondhatok jónak, de mindenesetre más volt. Utána a szokásos: szakan és elvagyunk.

Theoék voltak Marina Mall-ba, Én majd Hawalliba akarok menni körbenézni, mert lehet veszek egy két dolgot.

Nahjó nem megy ez ma nekem (kb 1 órája írom ezt a bejegyzést)... Képek!

Amikor mentünk vissza a szakanhoz elkapni a buszokat, akkor jött velünk Miss Tajwan és Miss Kína. (senki nem volt a környéken, ezért engedtünk meg ilyen "közeli" képet)

Két veszélyes arc. Rafal magasabb mint Én, de ennek ellenére még mindig úgy érzem hogy Hobbit országba csöppentem (Ő is). Jah és ez a téli holmink. Ennél melegebb nincs, de úgy néz ki nem is kell.
Szobámból a kilátás. Igazából a kép nem tudja visszaadni de valami gyönyörű volt (mondjuk egy DSLR vissza tudná...) Ami aggasztó dolog az a buta gyárkémény...

Már Én is kínomban röhögök

2009-11-28T14:54:00.002+01:00

Beáztam. Először kicsit bosszankodtam, majd egyszerűen kiröhögtem a saját helyzetem, majd visszabújtam az ágyamba és visszaaludtam...

Tegnap ugye írtam hogy egy ideje már esik az eső, és hogy Theo szobája megadta magát, és beázott. Ez önmagában vicces és szomorú egyben. Vicces mert tényleg csak röhögni tudsz a szituáción hogy Kuvaitban beázott a lakhelyed, és persze lakhely alatt eddig nem egy sátor szintjét képzeltük. Szomorú pedig hogy ilyen előfordulhat.

Tegnap este amikor nyugovóra tértem azt vettem észre hogy az eső nagyon durván rákezdett, és süvítő szél kíséretében bombázták a felhők Kuvaitot. Ekkorra még semmi probléma nem történt. Lefeküdtem aludni és úgy gondoltam hogy semmi kellemetlenség nem érhet, persze a lelkem mélyén már tudtam hogy reggelre ez gáz lesz.
Az első jel az volt hogy a csukott ablakon simán befújt a szél, de ami a viccesebb az az hogy a víz is bejött a tömítések (azok helyén) mentén, és alul a sínben egyszerűen állt (és még most is) a víz.Reggel nyolckor valami felébresztett. Csöpögés. Több se kellett, nem akartam hogy mindenem elázzon, vagy tönkremenjen valami. Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, és körbenéztem. 4 helyen eresztett (most már csak 3 helyen csöpög) a mennyezet. A bőröndöm, és ezzel együtt az összes ruhám mellett egy pöttyben, ami hál istennek nem volt rossz helyen, és annyira nem is gázos... szóval nem kellett vele semmit sem csinálni. Aztán az előtérbe mentem...

Itt már jobban jött az eső. Pont oda ahol a cipőim vannak. A futócipőm és a barna megúszta egy két csöppel, de a kék camel egyik párjában fél centi tócsa volt... Itt eleresztettem egy emberes magyar mondatot, majd kiöntöttem a vizet belőle. A hasított bőr eszméletlen jól szívja a vizet... a k...
Most szárad, de szerintem kelleni fog neki egy kis idő: jó nehéz.Kb. ennyit tudtam tenni, mást nem nagyon. Máshol nem eresztett annyira, csak ezen a két helyen de ott több lukból. Visszamentem az ágyba, ahol észrevettem, hogy az ágyam felett is van egy panel (konkrétan a fejem fölött) aminek a fele teljesen át van ázva: tudjátok mint amikor belemártod a kekszet a teába. Ha több eső esik vagy valahogyan még kap vizet akkor rám fog szakadni. Már alig várom.
Amikor felkeltem és kimentem a folyosóra, nem lepődtem meg. Beázások mindenhol. És itt már volt olyan panel ami nem bírta és leszakadt. Ugyanolyan mint az Én félig átázottam. A WC-ben konkrétan nem bírta az álmennyezet és félig lejött. Nagyon vicces.
Este hallani lehetett ahogy a vízcseppek koppannak az álmennyezeten, és utána toccsannak a szobádban valahol. VÉGIG. Csoda hogy nem hugyoztam be.

Olyan mintha nem lenne tetőnk, hanem csak az álmennyezet. Egyszerűen kínomban már csak röhögni tudtam... mintha kempingeznénk.

Erre csak egyet tudok mondani: Dinamitot neki.

EID MUBARAK!

2009-11-27T21:48:00.002+01:00

Nálunk már második napja tombol a szünet, baromira örülünk neki (szarkasztikus fej). Az hagyján hogy lehangolóan unalmas minden, de olyan időnk van ami rá is tesz egy lapáttal.
Nem, nincs hideg... mert a 18 fokot nem nevezném hidegnek, de 3. napja folyamatosan esik az eső. Szürke minden, és esik. Úgy képzeljétek el, hogy most már el sem húzom a függönyöm, és amikor felkelek, felnézek és konstatálom hogy még mindig Kuwaitban vagyok ahol tél van, és visszaalszom úgy 3-4 órát. Durva.
Megint elmondom hogy mindenki ennyit alszik, elképesztő. Arról nem is beszélve hogy inkább este élünk... Most például az eső sok mindent hazavág például a szakant is. Konkrétan tele vannak a folyósok vödrökkel meg az alsó részek. Baromi mulatságos ha nem veled tol ki az eső:
voltam szegény Theo szobájában, azaz a mellettem lévő szobában. Amikor beléptem akkor feltűnt hogy át van rendezve a szoba, meg olyan nyirkos érzésem van... Aztán Wang, aki szintén ott volt, felhívta a figyelmem hogy 3 helyen ázik Theo szobája. Nekem ennyi elég volt. Elöszőr elkezdtem sírni a röhögéstől, de úgy hogy kínjában már Theo is nevetett, Wang is fetrengett, aztán sűrűn bocsánatot kértem Theotól hogy ez tényleg borzasztó de nagyon vicces:) Végül sikerült belegondolni a dolgokba és rohantam a saját szobámba, ahol alapos körülnézés után nem találtam beázást. Remélem így is marad insallah.
Nem semmi mi? Oké hogy nincsenek nagyon berendezkedve a hetes esőkre, de ez azért egy vicc.

És akkor az Eid. Elvileg ma, azt hiszem péntek van, ma van a hivatalos Eid ünnepség. Ilyenkor ünnepelnek az arabok, kecskét, bárnyt vágnak le. Kb ez a legfontosabb. Én azt nem értem miért kellett ezt ennyire elhúzni. Ha mondjuk 1 héttel előbb van akkor az idő is jó, és akkor lehetett volna jobban élvezni. Mondjuk megint Én vagyok naiv, hogy úgy gondolom a jó idő az számít. Nekünk ez az ünnepség azt jelenti hogy tegnap meg ma nem volt nyitva semmi (tudomásom szerint) és az emberek sem nagyon dolgoznak.

A nem dolgozás nagyon vicces mert az emeletünk már úgy nézki mintha bombát robbantottak volna. Pontosítok: a jordán srácok robbantották. A padlószőnyegen széttaposott krémes süti, és az ömlő narancslé az mindennapos látvány. A süti érdekes élmény volt, mivel hullakómásan másztam ki a fürdőbe, és tudjátok mennyire bizarr az az érzés amikor belelépsz valami krémesbe... IGEN!, nekem is ez volt az első gondolatom, de azért csak nem jutunk el odáig hogy a folyosóra szarunk. Nah mindegy, nem nagy ügy, mosdóban szépen lejött.

Apropó mosdó, és WC...említettem már hogy ide is vonatkozik a nem dolgozunk rész? Képzeljétek el. Wc papír már nincs, holnap nem tudom mivel fogja 10 ember kitörölni a fenekét. Én már voltam lennt többször hogy nincs kleenex (ez a neve) de azóta is csak jön. Vicces lesz:)

Amúgy minden a legnagyobb rendben, csak halálra unjuk magunkat... Komolyan. Ha lenne pofánk akkor szerintem mindenki simán átaludná az egész napot. De sajnos van bennünk még valami emberi, hogy felkelünk és csinálunk valami értelmeset, meg amúgy sem tud az ember egész nap aludni, nem?
Csocsó orrba szájba, alvás, evés, hülyülés, netezés (jaaah hát erről az ólvasóim már tudnak hogy mennyire nem lehet élvezni), és ha már nagyon nincs mit csinálni akkor tanulunk is valamit.

Történnek apró dolgok, például ilyen az hogy eltűnt a szárító az emeletünkről. Valószínűleg a bekapcsológombot kell megjavítani rajta, mert beesett, és nem akart működni. Szerintem 2 hónapig nem lesz szárítónk, pedig kb 10 perces munka lenne megcsinálni a megfelelő cuccokkal. Ez az esemény természetesen különféle egyéb dolgokhoz vezetett, például a felfedezéshez, hogy mekkora idióta emberek laknak itt. Megmostam a ruháim, gondoltam leugrok egy emeletet és megszárítom ott a ruháim. Lementem foglalt. Ok, akkor megyünk még egy emeletet: kinyitom az ajtót és a konyha helyén egy úszómedence volt. Egy idősebb bangladeshi arcot képzeljetek el aki a mushrifnak dolgozik. Kb 40-50 éves lehet és itt lakik a szakanban. Nah most nem értem, hogy mi a abban a nehéz hogy a mosógépnek van egy kimenő csöve amit a hozzá kialakított lefolyóba kell dugni? Alapból is ott van, de ha elmozdul a mosógép (egybe van a centrivel, ami azért megmozgatja:D) akkor kijön. Természetesen nem mentem be, de az arc ott mutogatta hogy nézzem meg milyen a hely... pedig Ő csak mosni akar. Valszeg honvágya van, ahol a folyóban szokta mosni a ruháit. Idióta.
És ilyen többször is előfordult már... Komolyan emberek körül sem néznek és csak néznek mint jani a moziban hogy jaaaajj ez meg mitől van.

Aztán a konyhás egyiptomiakkal megint volt bajom. nem is rossz. 2 hónap (TÉÉÉÉNYLEG 2 HÓNAPJA VAGYOK MÁÁÁÁR ITT:D) alatt kétszer konfrontálódtunk. Most majdnem eljutottam oda, hogy átmászok a pult mögé és kajak meggyepálom az arcot. Persze józan ész győzött, már megint. Reméljük így is marad. Mindenki rühelli az egyiptomi konyhás arcokat, és tényleg van is okunk rá. Szívatnak, nem akarnak normálisan kaját adni, meg váltani, feltartanak. Számukra nagyon vicces, de Én láttam itt már Afrikai srácot ordítani és kaját dobálni a pult mögé...

Amúgy történt egy csomó minden, csak nem emlékszem rájuk. Tudom hogy eddig kicsit negatív a blog hangvétele, de egyrészt a kedvem is ilyen, másrészt már komolyan ki kellett ezeket írnom. Az idő is szar, az is befolyásol.

Szóval történt más dolog is, és volt természetesen jó is, meg olyan normálisak. Kijavították a tesztet, hát az lett amire számítottam (ilyen is ritkán van). Nyelvtannál nagyon kegyetlenül elvéreztem, a többi egész jó lett. 82%. Ez semmit nem jelent mert nagyon egyszerű volt a teszt. Ennél komolyabbat is megtudtunk volna csinálni, de rávilágított arra hogy a nyelvtan gázos.

Aztán szerdán miután fél órát vártunk az Afaqban, hogy legyen valami előadás, vagy tanítás vagy valami, úgy gondoltuk Rafallal, Ewaval (a két lengyel) hogy lelépünk és elmegyünk vásárolni, meg pizzázni. Annyi hülyeséget mint amennyit együtt alkottunk már régen csináltunk. Nagyon élveztem, beszélgettünk egy csomó mindenről. Mindketten 25 évesek, a lány ha hazamegy akkor valószínűleg férjhez is megy, szóval komoly emberek. De azért rengeteget hülyültünk. Pizzázás után (amerikai pizzéria, hehh kösz, olasz természetesen jobb, de olyan itt nincs) a beszélgetésünket kihallgatta egy arc aki félelmetes volt, mert értette amit beszélünk (angolul csevegtünk) és 1 foga volt. Ezen kívül rögtön át akart konvertálni minket muszlimmá. Hehe, most őszintén, nem mindegy? Ugyanolyan muszlim lennék mint amilyen keresztény.

Nah most már abbahagyom mert ezt sem fogja már a közönség jó része elolvasni. Nem lett volna értelme két részre szétszakítani csak azért hogy a szemnek ne tűnjön olyan soknak. Akit érdekel az eljutott eddig az utolsó sorig. A többieket... hát sajnálom. Nincs kép, nincs semmi. Majd máskor.

Próbálok itt az emberekkel beszélni, és utolérni mindenkit amikor csak lehet, de sajnos nem egyszerű Veletek beszélni, és mostanság a kommentek is hiányoznak. Elég gyenge az az indok hogy nincs mit kommentelnem. Mindig van (ugye Dév?:D), akármit.

Nah pá

Fáj az arcom

2009-11-24T12:45:00.002+01:00

A multikulturális focinak is megvannak az előnyei. Edződik az ember torka, arca, lába. Kérkesedik az ökle, és nő a fájdalomküszöbe.

Ezen felül megtudjuk milyen az amikor az egyik orosz örül a másiknak, megtudjuk milyen a józan gondolkodás, és a nyugalom elérése, jaa meg hogy mennyire kellemetlen bonyolult arcmimikát művelni másnap.

Új cisco programot kaptunk ami hálistennek működik de minden 5 percben rákérdez hogy elfogadom-e a tanúsítványt. Valami kretén az elfogadás időpontjára programozta a lejáratot...

Jah és másik fontos: bemutatták az új 5er bimmert. Szép.

Majd még írok.